Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Vasárnap. Ií)ti8. szeptember 8. l*3ZAhiuAOiiAiiOKd£idü t* Csehszlovákia a konszolidáció útján A fa basziasitása az Encsi járásban Az Encsi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a ter­Prága és nrás csehszlovák városok utcáin a kellemes szeptemberi napfényben és es­ténként, a higanygőzlámpák fényénél csöndesen beszélget­ve, vitatkozva sétálgatnak fia­talok és idősebbek. A televí­zió, a rádió az előre közölt műsor szerint sugározza adá­sát. A Rudé Právo, a kommu­nista párt központi lapja és más lapok közlik, hogy a köz- társasági elnök és a minisz­terelnök prágai üzemekbe lá­togattak, és beszélgettek az üzemek vezetőivel, dolgozói­val. Más helyen meg az olvas­ható, hogy a nemzetgyűlés el­nöke úgy nyilatkozott: szep­tember Í3-án összeül a nem­zetgyűlés. v Egy évvel, avagy csak né­hány hónappal ezelőtt is e megállapítások, Csehszlová­kiából érkező ilyen, vagy ha­sonló hírek természetesnek, i.nem túlságosan sokatmon­dónak” tűntek volna. Ma vi­szont igen sokat mondanak. Megnyugtatóig hatnak min­den becsületes magyar állam­polgárra, feloldják a szoron­gást bennünk, borsodiakban, akik közvetlen, testvéri, baráti szomszédságban éltünk és élünk Csehszlovákia mellett. Az, hogy Prága utcáin már nem dörögnek az ellenforra­dalom fegyverei, hogy nem a szocializmus, a szocialista vi­lágrendszer, a Szovjetunió el­len úszító röplapok uralkod­nak a közvéleményen, minde­nekelőtt a CSKP és a kor­mány vezetői tisztánlátásá­nak, határozottságának követ­kezménye. Ezt a politikai tisztánlátást, határozottságot, azaz végső soron az ellenfor­radalmi veszély felismerését és az ellene folytatandó kö­vetkezetes harcot hangsúlyoz­ták a néphez intézett felhí­vásaikban a moszkvai megbe­szélés után Dubcek és Svo- boda elvtársak egyaránt A politikai, gazdasági* a mindenoldalú konszolidáció természetesen nagyon bonyo­lult éss nehéz feladat a cseh­szlovák párt- és állami veze­tők, a kommunisták számá­ra. Ezt mi. sajnos, saját 12 évvel ezelőtti tapasztalataink­ból tudjuk. Azok • a politikai hibák, gazdasági természetű melléfogások, amelyek a CSKP korábbi vezetésének tevékenységében előfordultak, elkerülhetetlenül túlzott kö­vetkeztetések levonásához ve­zettek el egy-egy jogtalanul megbántott, elitéit kommu­nistát. Olyan következtetések levonásához, olyan követelé­sekhez, amelyekkel végső so­ron a revizionizmus éledését, erősödését segítették. S ter­mészetesen e követelések erő­södéséhez szívesen nyújtott segítséget az imperialista pro­paganda, elsősorban a szom­szédos NSZK revansista, neo­náci propagandagépezete. gáti, imperialista propagan­da természetesen ért el bizo­nyos „eredményeket”, hozzá­járult a tisztánlátás ködösíté­séhez. Nos e következmények felszámolása, a kedélyek le­csillapítása. a valóban ellen­séges elemek leleplezése, te­vékenységük lehetetlenné té­tele, számos félrevezetett csehszlovák állampolgár, fia­tal felvilágosítása, megnyeré- ■ se nem könnyű, s nem egyik napról a másikra realizálható feladat. A lényeg azonban az, hogy a mindenoldalú konszo­lidáció megkezdődött! Csehszlovákia dolgozóinak többsége a zűrzavar, az első­sorban Prágában és a nagy­városokban csapongó ellenfor­radalom napjaiban is teljesí­tette kötelességét, dolgozott Azonban az egész ország te­rületén mutatkoztak félreért­hetetlen, a normális életet, a gondolatokat zavaró jelel az ellenforradalomnak. A becsü­letes kommunisták üldözése, a szocialista világrendszer vé­delmét szolgáló Varsói Szer­ződés támadása, a szocialista építés kézzelfogható eredmé- myemdk tagadása, a százezrek életét kioltó fasizmus olyan leleplezőinek megtagadása, gucsmolása, mint Julius Fu- cik — teret igyekezett hódí­tani az egész országban. De — a rendbontással párhuza­mosan — ezek a tények a va­lóság felismerésére, a reális* veszély felismerésére, a nor­mális élet, a szocialista rend visszaállításának igénylésére serkentették, serkentik a csehszlovák dolgozók, kommu­nisták és pártonkívüliek mil­lióit A Szovjetunió, az őt szocia­lista állam nyújtotta elvtársi, baráti segítség után — ame­lyet immár egyre inkább jo­gosnak tartanak olyan álla­mok, pártok is, amelyek ko­rábban, a reális helyzet ismeretének hiányában nem helyeseltek — van kire tá­maszkodni a mindenoldalú konszolidáció során a cseh­szlovák párt- és állami vezetésnek. A cseh, a szlovák, a nemzetiségiek becsületes milliói a párt mellett állnak a hibáktól, tévedésektől men­tes szociálista építés, élet re­alizálásában. Ezt bizonyítják a sokasodó nyilatkozatok, s erről tanúskodnak a sokasodó tettek is. Ez az egyre inkább növek­vő erő, s a szocialista orszá­gok, közöttük Magyarország megértő segítsége, együttér­zése elegendő ahhoz, hogy Csehszlovákiában teljes egé­szében visszaszorítsák a még mindig új és új formában tá­madó ellenforradalmat, hogy leszereljék a revizionizmusnak újabban a szlovák és a cseh egység megbontására, a nacio­nalizmus felélesztésére irá­nyuló támadásait. Ezek az erőfeszítések, próbálkozások termé&zetszerűek, a revizio­nizmus, az ellenforradalom sa­játos „eszközei” közé tartoz­nak. S ha még sok gondot, zűrzavart, bizonyos esetekben veszteséget okoznak is, egy szempontból a pozitív ellenál­lást élesztgetik, erősítik. Azok szemében, tudatában is vilá­gosan kirajzolódik, tisztázó­dik, hogy Csehszlovákiában ellenforradalom volt, s akar újra- és újraéledni, akiket ko­rábban bizonyos „demokra­tikus” ízű jelszavak félreve­zettek. megtévesztettek! Barcsa Sándor melőszöveikezetek erdőgazdál­kodásával is foglalkozott leg­utóbbi ülésén. A termelőszövetkezeteket már korábban mentesítették az ipari fa kötelező leadásától, így mintegy 1300—1700 köb­méter fával többet tudnak maguk feldolgozni. A járásban már 22 tsz-ben van bognár, vagy kerékgyártó üzem. A já­rási tanács végrehajtó bizott­sága javasolta, hogy a kiter­melt fa jobb értékesítése cél­jából helyes lenne, ha több tsz társulna, s közös fafeldol­gozó üzemet hoznának létre, így alkalmazhatnának szak­embereket, s még az erdőgaz­daságtól is vállalhatnának fel­dolgozást. Egyes tsz-ek, mint a telki- bányai, az abaújvári, a bol­dogkőváraljai és a főnyi, már nagy tömegű fát termelnek ki évente, s jól gondoskodnak hasznosításáról is. 24 kombájn • „lakása” Az Ongai Állami Gazdaság jókora méretű, vasvázas szín építését tervezi Onga község határában. A gazdaság jelen­leg nem rendelkezik megfele­lő gépszínnel, ahol a munka- és erőgépeket elhelyezhetné. Az új gépszínt, amelyben 24 kombájn és más munkagépek kapnak majd helyet, a szere­lőcsarnokhoz építik. A Szentpéteri-kapui lakótelep A nemzetközi eseményeket, az imperializmus korábbi és jelenlegi tevékenységét, jel­lemvonásait ismerő emberek százezrei, milliói előtt aligha volt kétes, mi a helyzet, mi­lyen erők akarják végső soron kezükbo ragadni a hatalmat Csehszlovákiában, amikor a Szabad Európa Rádió és a. BBC kommentátorai a „tiszta, becsületes kommunizmust” féltették az „agresszív szov­jet kommunizmustól . ami­kor a szocialista államok „jogtalan”, a csehszlovák nép „szabadságát” sértő „beavat­kozásáról” zengedeztek kom­mentárokat. S az már nem is volt meglepő, hogy a vietna­mi agresszor, az emberi sza­badságjogokat sorozatosan megsértő Egyesült Államok képviselője a Biztonsági Ta­nács és az ENSZ elé erőltet­te volna Csehszlovákia ügyét, a csehszlovák kormány aka­rata ellenére. A csehszlovák dolgozók fél­revezetése céljából teljes erő­bedobással tevékenykedő nyu­Szabados György légi felvétele A bolgár weép ÜMMcpc A hegyekben, a Duna és a Marica völgyében tevékenykedő és a fasiszta megszállókra le­lecsapó partizánosztagok, a felszabadító szovjet hadsereggel együtt egyetlen hatalmas áradatban tisztítot­ták meg Bulgáriát a gyűlölt elnyomóktól, és 1944. szep­tember 9-én új lapot nyitot­tak a szabadságért oly sokat áldozott ország történelmé­ben. Akkor, huszonnégy eszten­dővel ezelőtt nyílt meg a test­véri bolgár nép előtt az új élet útja — s élni tudtak a szabadság adta lehetőségek­kel. 1944. szeptember 9-e előtt Bulgária kontinensünk egyik legelmaradottabb or­szága volt, külpolitikai tekin­tetben pedig néhány imperi­alista hatalom, főként Német­ország függvénye és félgyar­mata. Ebből a helyzetből a szocializmus mutatott gyors kiutat, s a nép támogatta ve­zetőit, Georgi Dimitrovot, a bolgár kommunistákat. Csak­nem két és fél évtized mui- tán készítve mérleget a nagy tervek megvalósításáról, csak a legnagyobb elismerés hang­ján szólhatunk a bolgár nép sikereiről, nehéz- és könnyű­iparukban olyan ágazatokat létesítettek, amelyek a múlt­ban nem léteztek: gépgyár­tást, vegyipart, érctermelést és -feldolgozást, villamossági berendezések gyártását és so­rolhatnánk tovább. Ezúttal csak az energiaforrások hasz­nosításáról ejtsünk szót: az 1939. évi 266 millió kilowatt­órával szemben 1965-ben Bul­gária 10 285 milliárd kilo­wattóra energiát állított elő, s ez két év múlva megkétsze­reződik, 1980-ban pedig már 50 milliárd kilowattóra lesz. A villamosítás adatai ön­magukban is szemléltetik azt a gyors fejlődést, amely az el­múlt huszonnégy esztendő során átformálta Bulgária arculatát. Erről a magyar tu­risták tíz- és százezrei saját szemükkel is meggyőződhet­tek. Kapcsolataink évről évre szélesednek az élet minden területén. Együttműködünk a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában megbatározott közös feladatok valóraváltá- sán. Ipari-technikai együttmű­ködésünket jól jelképezik a közös bolgár—magyar válla­latok, mint az üzemen belüli szállítás fejlesztésére létreho­zott INTRANSZMAS. Ehhez a gyümölcsöző együttműködéshez felemelke­désünk közös forrása, a Szov­jetunió felszabadító ereje te­remtett alapot, s népeink fél­tőn ápolják közös barátsá­gunkat. Kis és nagy kérdé­sekben, a nemzetközi mun­kásmozgalom előtt álió fela­datok és az Európa bizton­ságát fenyegető bonni veszély elhárításában épp úgy együttműködünk, mint a né­peink felemelkedését célzó tervek valóra váltásában. S zeptember 9-e nemcsak a bolgár nép ünnepe, hanem a mi baráti érzéseink kifejezésének nap­ja is a testvéri Bolgár Nép- köztársaság iránt. Húszéves a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság M ég javában folytak a második világháború harcai, amikor a szö­vetségesek a Jaltában tartott történelmi konferencián úgy döntöttek: a japánok leverését követően — átmenetileg és ideiglenesen — Korea északi felét szovjet, déli felét pedig amerikai csapatok síállják meg azzal a feladattal, hogy rövid idő után demokratikusan megválasztott egységes kor­mány vegye át az egész ország irányítását. Kiderült azonban, hogy az amerikaiak nem szándékoznak betartani a nemzetközi megál­lapodást. A demokratikus áta­lakulás szerveit, a népi bizott­ságokat az általuk megszállt országrészben feloszlatták, sok tagját börtönbe vetették, és fo­kozatosan előkészítették az or­szág tartós kettészakításat. 1948 tavaszán a déli országrészben választási cirkuszt rendeztek, létrehoztak egy lakáj-kor­mányt. és „önálló köztársasá­got” kiáltottak ki Válaszképpen Korea északi részében nemzetgyűlési válasz­tásokat határoztak el. Az így megalakult új hatalmi szerv 1948. szeptember 9-én. ma 20 esztendeje megalakította a Ko­reai Népi .Demokratikus Köz­társaságot. Híven a jaltai egyezmény­hez, a szovjet csapatok rövid­del ezután elhagyták Koreát. Délen azonban az amerikaiak katonai támaszpontok építésé­be kezdtek, és 1950 nyarán há­borút indítottak a KNDK ellen. Mérhetetlen szenvedés, pusztu­lás és halál jelezte útjukat. Több mint egymillió emberi megöltek, városok tucatjait, falvak százait változtatták romhalmazzá. A KNDK népe azonban hő­siesen megvédte a ráerőszakolt, barbár háborúban hazája füg­getlenségét, nemzeti becsüle­tét, és nagyszerű erőfeszítéssel építette fel új országát az üszkös romokon. A szép. mo­dern nagyvárosok, a bőhoza­mú szövetkezeti mezőgazdaság, a 20 év előttinek többszörösét termelő korszerű szocialista nagyipar, a koreai nép szorgal­mán és tehetségén kívül azt a példamutató internacionalista segítséget is dicséri, amelyet a testvéri szocialista országok — köztük hazánk is — a koreai testvérnépnek nyújtottak. A KNDK népének nemzeti ünnepe, az évforduló napja azonban nemcsak az örömé. Emlékeztet az akkori történel­mi körülményekre, az ország kettészakítására, valamint Ko­reának amerikai gyarmattá lett déli felére. A dél-koreai bábre­zsim az amerikai imperialis­ták zsandárává szegődött. Már nemcsak a KNDK ellen jelent állandóan fokozódó háborús fe­nyegetést, hanem a szabadsá­gért küzdő más népek számára is Kelet-Ázsiában. Világszerte ismert, hogy Dél-Vielnamban több mint S0 ezer főnyi dél-ko­reai hadsereg harcol a szabad­ságharcosok ellen vérlázító ke­dvetlenséggel, és a bábkormány nemrég kinyilvánította szándé­kát, újabb 50 ezer zsoldos kül­dését Dél-Vietnamba. E tények ismeretében kü­lönösen indokolt az a következetesség, amely- lyel a haladó világ, mindenek­előtt a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársa­ság is mindig és mindenütt fel­emeli tiltakozó szavát Korea déli felének amerikni megszál­lása ellen. Megalakulásának huszadik évfordulóján a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság népének további sike­reket kívánunk a szocializmus építésében, "hazája felvirágoz­tatásában és egyesítésében. f. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom