Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIV. évfolyam, 211. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. szeptember 8. A DIGÉP a reform útján Egy kis vállalat nagy kálváriája Igazi vásár a BŐV r68 A SZOT elnökségének állásfoglalása a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ülést tartott, amelyen folyó ügyeket tárgyalt Majd állást foglalt a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban: A magyar szervezett mun­kások, a magyar szakszerve­zetek — mint az országszerte lezajlott gyűlésekből, a töme­ges állásfoglalásokból és tá- viratokból kitűnik — helyes­ük az öt szocialista ország intézkedéseit, a csehszlovák népnek nyújtott proletár in­ternacionalista segítséget. Tiszta szívvel vallják: a csehszlovák osztályt est vé­reinknek nyújtott segítség tisztességes, becsületes munkáiéi gyet szolgál, a munkashatalom megóvása igazi proletár internacionalista kötelességünk. A forradalmi hagyományokkal rendelkező, sokat harcolt és szenvedett csehszlovák nép munkájának gyümölcsét, a legfontosabbat, a szocializmust védjük. Az önzetlen, elvtársi segít­ség tényét az imperialista pro­paganda elferdítve, ellenkező értelmére fordítva igyekszik bemutatni. Ezen nincs csodál­ni való. Az lenne a megle­pő, ha nem ezt tennék — ál­lapítja meg, majd rámutat. A magyar munkásosztály — a testvéri szocialista országok dolgozóival együtt — elvá­lasztja a hamis szolidaritást a Valóditól, a káros szenvedélye­iket felszító, részvéttől csöpö­gő frázisokat az igaz, segítő tettektől. A nemzetközi proletariá­tus, a testvéri szocialista országok népei mindig számíthatnak a magyar munkásosztályra, amikor becsületes, igaz célokról, a haladásról, a szocializmus, a béke védelméről van szó. De ne számítson ránk senki e tisztességtelen célok köve­tésében, szovjetéi lenes rága­lomhadjárat szításában, na­cionalista törekvések támoga­tásában. Ismerjük a csehszlovák ese­ményekkel kapcsolatos nem­zetközi visszhangot. Számos egyetértő vélemény mellett tudomásul vesszük, értjük a Szakszervezeti Világszövetség és egyes tőkés országokban működő szakszervezetek ne­hézségeit, de megnyilatkozá­saikkal semmiképpen sem érthetünk egyet. Különösen vonatkozik ez a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának állásfoglalására, amelyben helytelenítette az öt szocialis­ta ország részéről a csehszlo­vák munkáshataloninak nyúj­tott testéri segítséget. Meggyőződésünk, hogy a helyzet, a tények jobb, alaposabb ismeretében mindazok, akik ma még iem látnak világosan, fel­ismerik majd lépéseink szükséges voltát. A magyar munkásosztály 1936 őszén saját bőrén ismer­te meg a nyílt ellenforradal­mat. Azóta sem felejtettünk, s az altikor szerzett tapaszta­latok birtokában ma sok min­dent jobban, világosabban ér­tünk. Ha valóin, mi megértjük csehszlovák osztálytestvéreink gondjait, nehézségeit Tudjuk, a jelenlegi helyzet ókai nem 1968. január elejére vezethe­tők vissza. Azt is tudjuk, ilyen bonyolult helyzetben nehéz el­választani a tisztességes szán­dékot a tisztességtelentől. Ta­pasztalataink mutatták: az ilyen helyzet alkalmas arra, hogy igaznak vélt, de valójá­ban hamis jelszavak mögé tö­megeket sorakoztathassanak a jobboldali erők. A tömegek akaratát, érzéseit mindig tisz­teletben kell tartani és mi tiszteletben is tartjuk. De meggyőződésünk, hogy szorv- jeteHenes platformmal nincs „nemzeti egység”, ez becsüle­tes munkásügyet nem szolgál és nem is szolgálhat soha! Ismerős számunkra a Szov­jetunió féktelen szidalmazása, a „szovjet imperializmus” em­legetése, miközben ugyanezek a „hazafiak” egyetlen elma­rasztaló szót sem ejtenek a határaikon és távolabb állan­dóan szervezkedő, agresszióra kész imperialistákról. Ismer­jük a bizonytalanság, a zűr­zavar pillanatait, de jól is­merjük az esizmélés, a szocia­lizmus újabb kibontakozásá­nak örömteli napjait és éveit is. Sok szó, sói: beszéd értéke devalválódott szuverenitásról, demokráciáról, humanizmus­ról az utóbbi időben. Mi jól emlékezünk arra, amikor ná­lunk e jelszavaikkal valóságos lelki terrort alkalmaztak azok­kal az igazi hazafiakkal szem­ben, akik kiálltak az igazi nemzeti ügy, a munkáshata- lom védelmében. Indulatokra szükség van. De nem az elve­szel tő szenvedélyékre, hanem a forradalmi munkásosztály áldozatoktól vissza nem riadó hárcosságára a „korszerűsített” reakcióval, imperializmussal szemben. A magyar .szakszervezetek, a magyar szervezed dol­gozók szilárd meggyőződé­se, hogy a testvéri támo­gatás segítségével a cseh­szlovák dolgozó nép kom­munista pártjának vezeté­sével megvédi két évtized áldozatos munkájának gyümölcseit, továbbfejleszti szocialista vív­mányait. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a nagy múl­tú forradalmi csehszlovák szakszervezeti mozgalom tör­ténelmi felelősségének tuda­tában teljesíti hivatását; elő­segíti a munkáshatalom meg­szilárdítását hazájukban. A két ellenforradalmat át­szenvedett és a másodikat a nemzetközi szolidaritás segít­ségével legyőző magyar mun­kásosztály minden tapasztalata arról tanúskodik, hogy a tör­ténelem 1956-ban azokat iga­zolta, akik hittek Magyaror­szágon a kibontakozásban, s szembefordullak az úszitással, a rágalomhadjárattal. A tör­ténelem Csehszlovákiában is azokat fogja igazolni, akik helytállnak a munkáshatalom, a szocialista közösség védel­mében. Azokat fogja igazol­ni, okik a moszkvai megálla­podások alapján küzdenek a kibontakozásért. Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége Füstgáz-hasznosító kazánokat építettek Őzdon Az acélgyártásnál a martinkemencék által termelt jelentős hőenergia a kéményeken keresztül, felhasználatlanul távozott a szabadba. Özdon füstgázhasznosiló kazánokat építe­nek a kéményekre, s ezek felfogják a hőenergiát. Az így nyert energiával ellátják a ko­hászat egyes üzemeit és felhasználják a városi lakások távfűtéséhez is. A tízmilliós épí­tési költség hamar megtérül, mert egy-egy kazán egyhavi termelése egymillió hétszáz­ezer forint. A kazánok próbáit a tervele szerint szeptember első felében megkezdik. Kádár János üdvözlő távirata as afro-ássiai konferencia réssvevöihex Kairóban szombaton meg­kezdte munkáját az afro­ázsiai népek szolidaritási szer­vezetének konferenciája, az amerikai imperialista ogresz- szió ellen küzdő vietnami nép megsegítésére. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvö­zölte a konferencia részvevőit. * Az afro-ázsiai szolidaritási szervezet Vietnam támogatásá­ra összehívott rendkívüli kon­ferenciájának megnyitása előtt a delegátusok már szombaton a délelőtti órákban tartottak egy előkészítő ülést. A konfe­rencián 72 afro-ázsiai ország küldöttei és 30 ország megfi­gyelői vesznek részt. A dél­előtti ülésen Khaled Mohicd- dint, az EAK delegációjának vezetőjét választották meg a konferencia elnökévé. A két alelnök Van Huong a VDK küldöttségének vezetője, a VDK nemzetgyűlésének alcl- nöke, illetve Nguyen Phu Soai, a dél-vietnami afro-ázsiai szo­lidaritási bizottság alelnöke lett léin és kedden békekölcsön sorsolás Az Országos Takarékpénztár szeptember 9-én és 10-én. hét­főn és kedden bonyolítja le az I.. az V. és a VI. Békekölcsön 1968. második félévi sorsolá­sát. A húzásokat mindkét na­pon az OTP Nádor utcai kul­túrtermében tartják. Hétfőn az . I. Békekölcsön 90 400 kötvényére 24 837 600 fo­rintot sorsolnak. Kedden elő­ször az V. Békekölcsön 359 700 kötvényére 49 962 800 forintot majd a VI. Békekölcsön 532 000 kötvényére 74 067 800 forintot sorsolnak Id. A kétnapos húzáson a három kölcsönből összesen 982100 kötvényére 148 868 200 forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvénytulajdo­nosoknak. A három kölcsön­ből kihúzott kötvények bevál­tása szeptember 16-án kezdő­dik. Az SZMT elnöksége a sajíószékltázhan Tegnap, szeptember 7-én a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának elnöksége új sajtószékházunkban találkozott az újságírókkal és a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat vezetőivel. A szívélyes, baráti légkörben megtartott találko­zón az elnökség tagjai, vala­mint lapunk képviselői kicse­rélték véleményüket az idő­szerű szakszervezeti mozgal­mi, gazdaságpolitikai kérdé­sekről, majd megtekintették az új nyomdaüzemet. Mezőgazdasági gépbemutató r Átfogó húr&mssiig Szeptember 9-én, liétfőn me­zőgazdasági gépbemutatóra ke­rül sor Mezőkövesden, a Bú­zakalász Termelőszövetkezet területén. A Vörös Csillag Traktorgyár Dutra típusú trak­torait vonultatja fel, mutatja be munka közben. A gyárat képviselő szakemberek ismer­tetik a magyar traktorgyártás eredményeit, további terveit, a várható típusvariációkat és a gyakorlat követelményeinek megfelelő, leendő traktortípu­sokat, Természetesen: a bemu­tató során tanácsokkal is szí­vesen szolgálnak, bármilyen kérdésre választ adnak. A már imert, üzemelő Dutra trakto­rok elleni, gyakorlatban ta­pasztalt kifogásokat is feljegy­zik, hogy a jövőben minél in­kább eleget tehessenek az üze­meltetők kívánságainak. A mosonmagyaróvári és a budapesti mezőgazdasági gép­gyárak munkagépeket és von- tatós pótkocsikat mutatnak be. összesen 40 mezőgazdasági i erő- és munkagépet vonultat­nak fel. A bemutatóra több i száz mezőgazdasági vezetőt és j szakembert meghívtak; 1 4 7. a folyamat, amely már korábban elkezdődött, de lényegében 1968 első napjával emelkedett általános társadalmi törvényerőre — ha szabad így mondani —, a fej­lődésnek olyan tényeit halmoz­ta fel. amilyenekre korábban csak vágytunk. A törvénysze­rűségeknek megfelelően szinte kidobálja magából a visszás­ságokat, a helyi és általános ellentmondásokat, amelyek egyelőre még kölöncként lóg­nak a társadalom testén. De ez már jó. Látjuk ezeket a ko- loncokat, ismerjük a gátló je­lenségeket, s ez egyben felté­tele annak, hogy megszabadul­hassunk tőlük. Mindent vizsgáló, jelző és összegező intézet, vagy műszer nincs. Talán sohasem lesz, hi­szen egy társadalomban egy­szerűen képtelenség mindent egyszerre, egyidőben látni, ösz- szegezni és értékelni. A folya­matok és a jelenségek sokasá­ga lehetetlenné teszi az ilyen jellegű megfigyelést. Van azon­ban az ilyen intézet, vagy mű­szer helyett más, amely talán jobb is mindenféle adalhalmo- zásnál. S ez: az élet egésze, a valóság maga, tehát minden, ami történik, minden, amit csi­nálunk — jót s rosszat vegye­sen —, minden, amit máris az új gazdasági mechanizmus eredményeinek — első termé­sének — nevezhetünk. Ez egyébként belső törvénye a je­lenségek egészének. A valóság — anyagi, társadalmi és poli­tikai együttvéve —, amelynek formálásával, megtermékenyí­tésével az ember állandóan dolgozik önmaga javára — egyben vizsgálja, jelzi, össze­gezi és bizonyítja önmagát Tételesen felsorolni mindazt, amit az új gazdasági mecha­nizmus eddig teremtett — egy­szerűen lehetetlen. Talán leg­lényegesebb eredmény a fejek millióinak, az emberek gondol- kozókepességének aktivizálása. Milliók tanultak meg gondol­kozni, újat kitalálni és bátran javasolni. Ez az ipar, a mező- gazdaság, a kereskedelem, a társadalmi és politikai élet minden területén tapasztalha­tó. S ebből az a legértékesebb, hogy a kevésbé képzett mun­kás a jobban képzett, de a gyakorlatban nem annyira jár­tas vezetőkkel — szellemi munkásokkal — együtt gon­dolkozik, sőt vitatkoznak is. hiszen éppen a két fő oldalt vetik össze: az elméletet és a gyakorlatot. Így bontakozik s erősödik az a termelési harmó­nia. amely feltétlen szükséges az új gazdasági mechanizmus céljainak eléréséhez. Tömören így fogalmazhatjuk meg: ész és erő kölcsönösen segíti egy­mást, hatásuk egyirányú, s ol­dódnak a köztük korábban meglevő ellentétek. Közös erővel, elvtársi-mun­katársi összefogással irigy ke­dés, szubjektív rangsorolás nélkül igyekszenek dolgozni a vezetők és a vezető testületek is. Üzemeinkben, vállalataink­nál és falvainkban egyaránt jól működik az a bizonyos három­szög, amely lényegében mégis­csak átfogó és egybekapcsoló szerkezete a kollektíváiénak, de még a társadalomnak is. Üze­mekben, vállalatokban ezt a háromszöget a gazdasági veze­tés, pártszervezet és a dolgozó kollektívát képviselő szakszer­vezet képezi. Falvainkban ez kissé másként alakul. A trió, a háromszög falun: gazdasági vezetés (tsz-vezetés), pártszer­vezetek és a községi tanács. Az a tapasztalat, hogy ezek az erők — a irányító triók — so­hasem működtek olyan jól együtt, annyira egységes célok felé törekedve, mint az utóbbi hónapokban. Kivételek van­nak, főleg szubjektív ítéletek alapján, bizonyos emberi gyen­geségekből eredően, amikor a rangsoron vitatkoznak a trió tagjai, nem a tennivalókon, nem a munkán. De ezek a ki­vételek csak megerősítik a sza­bályt, hogy sokkal eredménye­sebb az egységes, célratörő cselekvés, mint a rangsorolás feszegetése. Azok az üzemek* vállalatok, intézmények, közsé­gek fejlődnek leggyorsabban* ahol a vezetők nem saját sze­mélyük, vagy testületük fon­tosságát, elsőbbségét hangsú­lyozzák, hanem a munkát, a feladatok közös teljesítését. S ez a közös feladat nem más* mint a gazdálkodás fejleszté­se, korszerűsítése, a termelési eredmények fokozása a társa­dalmi-népgazdasági szükségle­teknek megfelelően, de mindig az emberele javára. M ost, az új gazdasági me­chanizmus kilencedik hónapjában éppen az a legmegnyugtatóbb, hogy orszá­gunk gazdasági, társadalmi és politikai életében ez az egész­séges tendencia tapasztalható. A „trió” egyre összeforrottab- ban, egyre hatékonyabban mű­ködik társadalmi szinten is. A párt, az államhatalom és a Ha­zafias Népfront összefogása* egvcélú mozgósítása máris hal­mozza eredményeit. Viszássá- gok, ellentmondások és kölön­cök ellenére is teljesítjük ter­veinket, az első esztendőre ki­tűzött célok elérhetők minden területen, még a mezőgazda­ságban is, pedig 1968. sok vo­natkozásban nehezebb, kedve­zőtlenebb év, mint a koráb­biak. Szénáiéi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom