Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-06 / 209. szám
2 eszakmagtarorszäc so Péntek, 1008. szeptember 6. Ä csehszlovák le^e!<eilb<§! Mint a TASZSZ prágai tudósítói írják, ezekben a napokban a prágai nagykövetségre és más csehszlovákiai szovjet szervekhez számos levél és beadvány érkezik. Levelek érkeznék Prágából, Pozsonyból, Osztravából, Ernőből, Kassáról és a köztársaság más városaiból és falvaiból. A levélírók helyesük a csehszlovák népnek a szocialista vívmányok megvédéséhez, a Varsói Szerződés tagállamainak részéről nyújtott segítséget. Határozottan elítélik az ellenforradalmárok szocialista- ellenes megnyilvánulásait és provokációit. Megemlítik azt az áldozatot, amelyet a Szovjetunió hozott a csehszlovák nép szabadságáért, államuk függetlenségéért. Soha sem feledjük el Klement Gottwald szavait: „Örökké a Szovjetunióval!” Nem lehet megengedni, hogy az ellenforradalom éket verjen népeink közé, veszélyeztesse a csehszlovák— szovjet barátságot. Egy másik kommunista munkás levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben az illegális klubok és egyesületek az ellenforradalom központjaivá váltak. A levelek zöme aláírás nélkül érkezik, íróik csak városukat és foglalkozásukat nevezik meg. Az emberek még nem mernek nyíltan fellépni a szocialistaellenes erőkkel szemben, nem merik nyütam megmondani mit éreznek és gondolnak valójában a legutóbbi eseményekkel kapcsolatban. Sok dolgozó elítéli a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységét, rámutatva arra, hogy ezek fél éven át a szenny .és a hazugság egész áradatát zúdították a Szovjetunióra, a CSKP-ra, a szövetséges hadseregeikre. Nem szabad megengedni, hogy az ellenforradalom szószékhez jusson, ne legyen szólás és sajtószabadság a szocialistaellenes elemek számára — írják Ostrove szlovákiai város kommunistái. S ne távozzanak el a katonák addig, amíg Csehszlovákiában meg nem szűnt a szocializmust fenyegető veszély. Ülésezett a Szlovák KP Központi Bizottsága A prágai rádió jelentése szerint csütörtök reggel Pozsonyban megnyílt a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A plénumon Szlovákia jelenlegi helyzetéről és a párt feladatairól Húsaik, a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára tartott beszámolót. Ezután Csehszlovákia föderatív átalakításának problémáiról tanácskoztak. Johnson tárgyalás-sorozata talánas felmérésére. A napirendben szereplő kérdések közül a legfontosabb a vietnami helyzet, valamint az Egyesült Államoknak a csehszlo- váikiai eseményekkel kapcsolatban tervezett politikai és katonai lépései. Az amerikai államfő először főbb diplomáciai, katonai tanácsadóival tárgyalt, majd részt vett a Nemzeti Biztonsági Tanács szigorúan bizalmas ülésén. Az AFP arról ír, hogy az USA a csehszlovákiai eseményeket a NATO erősítésére igyekszik felhasználni. Fontolóra veszik azt is, hogy azt a több ezer amerikai katonát, akik az elmúlt hónapokban tértek haza, visszaszállítják Nyugat-Német- országba. Hivatalos helyen közölték, hogy Johnson tárgyalás-sorozatán nincs szó az európai politika teljes revíziójáról. Az USA folytatni akarja a megbeszéléseket a Szovjetunióval a rakétaelhárító rendszerekről és más leszerelési témákról. Azt azonban Washingtonban sem titkolják, hogy intézkedéseket kívánnak tenni az állítólagos „erőegyensúly’* helyreállítására. Leállítják az USA egyes katonai alakulatainak kivonását Európából, sót, több egységet visszaszállítanak. Johnson utasítást adott az amerikai kémszervezeteknek a Kelet-Euró- pában folytatott felderítő tevékenység fokozására. Rjtmdevú A KOPASZ OROSZLÁNBAN A külpolitika híreiben szerepeinek: A sajtó, ■BBB—BH— mint hatalmi es&hiix Napóleon, len 1814-ben négy nagyhatalom szövetkezett. A császárnak ez idő tájt számoltak be arról, hogy egy újonnan megalakult és gyorsan népszerűvé vált német újság, a Rheinischer Merkur hevesen támadja őt és a franciák ellen mozgósítja a német népet. Napóleon keserűen jegyezte meg: Ez a lap társa a négy nagyhatalomnak, ez az ötödik nagyhatalom. Azóta szokták emlegetni, hogy a „sajtó nagyhatalom”. Ez a „nagyhatalom” azonban korántsem magától való, öncélú valami. A modern sajtó kifejlődésekor az uralkodó osztályok gyorsan felismerték, milyen jelentős eszköz kerül az újságokkal (később a rádióval, napjainkban pedig a televízióval) a kezükbe, hatalmuk fenntartására. A burzsoá demokráciákban, persze, sokszor szónokolnak a sajtó állítólagos szabadságáról, a valóság azonban az. hogy a tőkés országokban politikai, adminisztratív és gazdasági beavatkozással nagyon is szoros, merev korlátok közé szorítják ezt a „szabadságot”, és szilárd hatalmi eszközként használják fel a sajtót: az újságokat, a rádiót, a televíziót. Minden nagy tőkés pártnak van saját sajtója, a kapitalista országokban a kormány szigorú ellenőrzése és irányítása alatt áll a rádió és a televízió. E szabály alól csak kevés kivétel van, ami lényegében nem is mond ellent e törvényszerűségnek, amely a kapitalista rend sajátja. Ha Franciaországban a gaulleis- táknak nincs is nagy példányszámú napilapjuk, a rádiót és a televíziót annál következetesebben használják fel propagandájukban. (Emlékezetes, hogy milyen nagyarányú tisztogatást hajtottak végre a május—júniusi válság után a párizsi rádióban és televízióban.) Nem jelent kivételt, hogy Amerikában „független” magántársaságok kezében vannak a rádió- és televízióállomások: állítólagos szabadságuk csak arra terjed ki, hogy árnyalati különbséget tegyenek a köztársasági vagy a demokrata párt javára, amelyek közül pedig — tudjuk — az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Lehet-e sajtószabadságnak nevezni az olyan állapotot, amely az Amerikai Kommunista Párt elől kíméletlenül elzárja a lehetőséget, hogy hallathassa hangját a nagy amerikai lapokban, rádiókban, televíziókban. Sok tőkés országban elkobozzák, betiltják, üldözik a kommunista párt sajtóját. A nemzetközi osztályharc mai állása mellett megengedhették-e a szocialista országok népei, kormányai maguknak azt a „luxust”, hogy megtűrjék a szocialista rend elleni támadásokat a sajtóban, megengedjék a szocialista országok közössége elleni uszítást a rádióban, a televízióban? A csehszlovákiai események intő példával szolgálnak, hogyan csúszhatik ki a sajtó, mint hatalmi eszköz, a szocialista állam kezéből, és mekkora károkat tud ezzel okozni az ország határain belül és kívül. A vélemény- nyilvánítás szabadságának ürügyén odáig mentek el egyes csehszlovák tollforga- tók, hogy a Szovjetunióval való szövetség és a Varsói Szerződés ellen lázítottak. hogy meggyalázzák Julius Fucik, a mártír író emlékét és így tovább. A csehszlovákiai ^ talom megerősödése, megszilárdulása együtt kellett, hogy járjon a sajtónak, mint hatalmi eszköznek a kézhezvé-. telével. A BT előtt Izrael A Biztonsági Tanács szerdán megkezdte az Egyesült Arab Köztársaság ellen emelt izraeli panasz megvitatását. Izrael amiatt fordult a világszervezethez, hogy augusztus 26- án egy 30 főnyi egyiptomi Hallgattak. — Mindenekelőtt tudni kellene, mi a helyzet a pesti csoportunkkal. Most már valóban parancsnokot kell rájuk küldeni, valakit, aki eléggé erős ahhoz, hogy rendet teremtsen. Ráadásul olyan személyt, aki szabadon mozoghat, valódi iratokkal rendelkezik, következésképpen le sem tartóztathatják. Tud valakit ajánlani? — Akire gondolok, ismeri is. Mindenre elszánt ember, érzelmek és megfontolások nélkül. Kemény, mint a gránit, és azt hiszem, nincs parancs, amit végre ne hajtana. Ráadásul szép is. —. Tudom, kire gondol, Ja- nára, nem? Magának milyen hülye ötletei vannak. — Amilyen feltűnő szépség, illegálisan nem is engedném ót bevetni. De, ha törvényesen érkezik oda, tízszer any- nyit ér, mint bármely bibir- csókos orrú és hat vaskereszttel kitüntetett hírszerző. Ráadásul esze is van. És nem esik kétségbe, ha vért kell látnia. — Talán már „győzött” is az a csodaleány?! — Sokszor győzött, ha nem is úgy, ahogy ön gondolja, főnököm. Ésszel győzött. Tetszik érteni? Nem maradt ott ver, nem kerestek ujjlenyomatokat, és senkit nem kellett felboncolni. És amire kíváncsiak voltunk — ez ölünkbe pottyantotta. Ezért gondoltam rá. panasza fegyveres csoport a Szuezi- csatorna keleti partján támadást intézett egy izraeli órál- lás ellen. Az EAK nagykövete visszautasította az izraeli vádakat. — Nem kérdem, hogy vállalja-e érte a felelősséget! Tudom, maga senkiért nem felel. Hát jó. Utazzon ez a Jana, vegye át az akció irányítását. • — Ez a Wocheck öregember. Nem játszhatunk vele. Ha nem tudjuk elhozni... élve? Eberling töprengett. Meghámozott még egy narancsot, két-három szelet gyümölcsöt egy kis pohár vodkába ejtett, némi porcukrot szórt rá és egy jégkockát vetett a tetejére. Azután maga felé fordította az asztál mellett álló kis házitelefont. Háromjegyű számot közölt a központtal és kisvártatva egy titkár jelentette, hogy a hívott személy kész Eberlinggel telefonon tárgyalni. — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt-e testi barátunk gyógyulása — így Eberling. — Minden beteg gyógyulása fontos . — hangzott a válasz. D e vannak betegségek, amelyeknek esetében az orvostudomány kevésnek bizonyul. Krónikus és gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgásképtelenségben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha halott lenne, jóformán megmozdítani sem lehet. (Folytatjuk) Johnson elnök szerdán megkezdte két napra tervezett tárgyalásait a világhelyzet álA tönkrement gyógyszerész egykor nyomorgó fia rájött, hogy a liberalizmus jó lépcsőfok a csúcs felé, de a Fehér Házban már nem mindig hasznos kitartani mellette. Robert Kennedy példája megmutatta, hogy a liberalizmus még egy milliomos számára is életveszélyes, hát még egy lentről felkerült esetében. Humphrey nem is követ el ilyen „hibát”; Első nyilatkozatában körülbelül azt hangoztatta, amit Johnson, és azóta is ezt a vonalat vitte. Vagyis mindannak ellenkezőjét mondta, amit valaha képviselt. Amikor még nem volt Johnson alelnöke, és utódja sem akart lenni. © Tricky Dicky (Trükkös Dicky) — ahogy Nixont becézik — és H. H. H. most szinte egymást kiegészítve vallja majdnem ugyanazt, ha az USA külpolitikájáról van szó. Mindkettő azt az amerikai kispolgárt képviseli, aki a karrier útjára lépve hamar rájön, hogy a legjobb üzlet a nagytőke szekerét tolni, különösen akkor, ha elnök akar lenni. És erre mindketten elöbb- utóbb rájöttek. Máté Iván mad, elmondom Lyndon John- sonnak” — búcsúzott liberális múltjától Humphrey, amikor Johnsoi alelnöke lett, és azóta valóban hűségesen követte elnökét. Hubert Horatio Humphrey, röviden: H. H. H. (így is nevezik Amerika-szerte) ugyancsak kispolgári környezetből indult el pályájára. Neki nem zöldséges, hanem gyógyszerész volt az apja. A gazdasági válság idején teljesen tönkrement a család. H. H. H. kénytelen volt abbahagyni egyetemi tanulmányait, és elárusító állást vállalni szülővárosában. Politikai pályáját — Nixonnal ellentétben — nem kezdte mindjárt a jobboldalon. A háború után egyik alapító tagja volt Minnesota államban a haladó demokrata—munkás— farmer pártnak, majd harcolt a négerek egyenjogúsításáért, később az atomcsend-egyez- mény megkötéséért. Nem véletlen, hogy Johnson ezt a liberális múlttal rendelkező politikust választotta al- elnöknek, hiszen eloszlatta azok aggodalmát, akik Kennedy meggyilkolása után Johnson texasi „demokrataságától” féltettek az országot. A számítás bevált. „Az 55 éves Richard Milhous Nixon az a férfi, akinek igazi amerikai módra mindene megvan. Egy .rendkívül sikeresen működő Wall Street-i ügyvédi iroda társtulajdonosa, és évente 200 ezer dollárt keres" — írja a Morning Star című angol lap az Amerikai Köztársasági Párt elnökjelöltjéről. Azt is megtudjuk még, hogy „csinos, jól fényképezhető feleségének neve Patt és két ugyancsak csinos lánya van: a 22 éves Tricia és a 19 éves Julie, aki Eisenhower unokájával ,jár’. Egyetlen dolog hiányzik neki: az Egyesült Államok elnöki tisztségte”. Az 55 éves férfi azonban nem volt mindig ilyen jómódú. Csak amióta politizál. © A kvéker szülök gyermeke elég kispolgári környezetben nőtt fel. A papa mindenféle foglalkozással próbálkozott, beleértve a zöldségkereskedést is. A háborúból hazatért Nixon karrierje akkor kezdődött, amikor 1946-ban, a hidegháború kezdetén elolvasta a Gold- water-típusú kaliforniai üzletemberek hirdetését, A hirdetés így kezdődött: „Előzetes tapasztalatokkal nem rcndelke-, ző képviselőjelöltet keresünk« Azután az is benne volt. hogyj a háborúból hazatért előnyben t részesül. ‘ Nixon jelentkezett és —« képviselő lett. J A Goldv/ater-típusú üzlet- * emberek természetesen meg- J felelően hidegháborús beállí-« tottságú megbízottat kerestek, J és Nixon hamarosan rájött, c hogy ez a magatartás hama-J rosan politikai vezért csinál a* zöldségkereskedö fiából. Így is« viselkedett, és 1952-ben már" Eisenhower alelnöke lett, majd« hamarosan ő lett Dulles kül-® ügyminiszterrel együtt a kor-« mányzat ikerpillére. ® „Nixon síkraszállt amellett,« hogy dobjanak atombombát* Vietnamra, nyújtsanak segít-a séget a francia gyarmatosítók-* nak, akik már közel állottaka a vereséghez" — írja róla» egyik amerikai lap. Politikája J eddig mégsem vezetett siker-o re. 1960-ban elvesztette a har-J cot John F. Kennedyvel szem-« ben, és nem lett elnök, 1962-» ben pedig nem sikerült bejut-« nia a kaliforniai kormányzói® székbe. “ Most ismét jelentkezett, és* elnyerte pártja bizalmát. « „Amerika hidegháborúsJ múltjának ezt az emberét je-n lölte a. párt, és ez megint csak* azt bizonyítja, mennyire cső-* döt mondott az amerikaio establishment” — írja ugyan-® csak a Morning Star. ” © i Hubert Humphreytől többele nem hallotok ragyogó ötlete-® két. Ha valamilyen ötletem tá-a A zöldségkereskedő csemetéje és a gyógyszerész fia eszébe jutnak bűnei és rögtön vacog a foga. E berling nem volt derűs kedvében. Kedvetlenül elzavarta a pincért, csupán egy narancsot, ■ egy üveg vodkát és néhány kocka jeget kért tőle. — Valami baj van Pesten — tért a tárgyra a „Páter”. — Ütközben gondolokodtam rajta, mi lehet a probléma. Azt hiszem három dologra kell felkészülnünk. Az első az, hogy Wocheck eltűnt a szemük elől. Ez a kisebb baj. A második az, hogy Wochecket talán megölték. Bajnak ez sem kicsi, de nem is jóvátehetetlen. A harmadik és a legveszélyesebb, hogy pesti embereink elszakadtak egymástól. Erre vall a hibás motorra utalás abban a hirdetésben. — Én arra gondoltam — mondta a „Páter” —, hogy talán Schirmbaum irataival lehet baj. — A gondolkodás soha nem volt a legerősebb oldala — dühöngött Eberling. — Ha baj van az igazolványával, akkor már nincs szabadlábon. És mit gondol, ha letartóztatták Schirmbaumot, póhány óra eltávozást kért, hogy feladhassa ezt a hirdetést? wagen komplett motorblokkal, de hibásan eladó. ,Pesti autós’ jeligére”. A „Páter” sietve öltözködött, és intézkedett, hogy a délelőtti müncheni gépre helyet kapjon. Lóhalálában vágtatott a repülőtérre, mert mihamarább Eberlingnél kívánt lenni. — A Kopasz Oroszlánban várom — mondta a „Páter” a telefonba. Egy kis káromkodásért Eberling sem megy a szomszédba. Most sem tagadta meg önmagát. Lecsapta a kagylót, és rá sem hederítve az előszobájában ülő, kihallgatásra váró beosztottjaira, a Kopasz Oroszlán felé száguldott. A kis emeleti szeparéban a „Páter” jóízűen falatozott. — Mondja, maga mindig eszik? — kérdezte Eberling, amikor a szobába lépett, — Először dühös voltam, aztán rájöttem, hogy nem az én nyakam van hurokban — kedélyeskedett a reverendás. — Ha ebben a papi ruhában látom, mindig rosszul érzem magam — morgott Eberling —, jobban áll magának a Gestapo uniformisa. — Eszi, nem eszi, nem kap mást — kedélyeskedett a „Páter”. — Tudom, ha engem lát, 29. S chirmbaum eltette a kulcsot. Kiszállt a kocsiból, zsebéhez nyúlt. Ott volt benne a pénz, a személyi igazolvány. A szájából, a hátsó zápfoga mögül elővette azt a kis fiolát, amelyet az akció kezdetén — a „Páter” parancsa szerint — oda erősített. Gömöry elszáguldott. Schirmbaum sétált az utcán. Ormán figyelte a szálló előtti parkolóhely forgalmát. Külföldiek jöttek és mentek. És Schirmbaum agyában új terv körvonalai sejlettek fel. * Másnap délelőtt testes, vöröshajú férfi állt meg a Magyar Nemzet kiadóhivatalában a pult előtt. Darabka papírt kért, és hirdetést szövegezett... * Bécsben, a „Páter” lakásában harsány káromkodás hallatszott. Egy titkár külsejű férfi ugyanis a pesti lap egy oéldányát helyezte az asztalra. — Ezek ott. Pesten valami nagy marhaságot csináltak — mondta a fiatalember. A hirdetés szövege így hangzott: „Terepjáró Volks-