Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 8. ESZAKMAGYARQRSZAG 7 Borsos Miklós szobrai Miskolcon A Miskolci Galéria érdekes és kimagaslóan értékes művé- B?i csemegével lepi meg látogatóit: a tervek szerint szeptember 15-én nyílik meg és október 6-ig tart nyitva a Galéria termeiben Borsos Miklós Kossut-díjas szobrászművész kiállítása; Borsos a ma élő magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek művei hosszú évek óta nagy érdeklődést keltenek Európa különböző kiállítási termeiben. Legutóbb a velencei biennalen szerepelt igen nagy sikerrel, ahol — a kiállított alkotások alapján — a világ mai első három nagy szobrászművésze közé sorolták. Római kiállítása is átütő sikert hozott, s ennek anyagát láthatjuk majd Miskolcon. Borsos Miklós legutóbbi nagy hazai kiállítása 1965-ben a tihanyi múzeumban keltett hagy feltűnést és váltott ki hagy művészi vitákat. E kiállítása után Miskolcon, az Értelmiségi Klubban találkozott az érdeklődő közönséggel; Borsos Miklós miskolci kiállítását igen nagy érdeklődéssel várja a modem művészet minden rajongója. Új licit Sajószeiiiiiélereii A sajószentpéteri Üj Elet Termelőszövetkezet zöldség- gyümölcs elárusító helyet nyit a községben, a Kossuth Lajos utcában. A tsz most is rendelkezik ugyan egy zöldség-gyü- mölcsbolttal, de ez a bolt távol esik a forgalomtól. Az új üzletet a Kossuth Lajos utca 146. szám alatt nyitják meg központi, forgalmas helyei fi nűvészel, a tudomány lejevéteSe Űj kavicsbányákat nyitnak Megyénkben a közeljövőben újabb kavicsbányák megnyitását tervezik. Nyékládháza határában a kavicsbánya vállalat mintegy 18 holdnyi területen kezdi meg a művelést. Átlagban 20 méter mélységig bányásszák majd ki a kavicsot. Az innen kiszedett homok, kavics értéke megközelíti a húszmillió forintot. A kistokaji Üj Élet Termelőszövetkezet ugyancsak! kavicsbánya létesítését tervezi a község határában. Ez a bánya jóval kisebb lesz ugyan az előzőnél, de szintén szép jövedelmet biztosíthat a tsz- nek; A bányát mintegy hat holdnyi területen ássák ki, átlag tíz méter mélységig. A várható haszon itt is több millió forint. Kiváló politikai oktatásért külföldi utazás Teljes létszámmal — Politizáló főagronőmus — Ív-kör nőknek Egy esztendővel eleő£ még csak 17 tagja volt a mezőkövesdi Matyóföld Termelő- szövetkezet KlSZ-szervezeté- nek. Az őszi-téli politikai oktatás szervezésének időszakában valamennyi KISZ-tag úgy határozott, hogy beiratkozik a politikai oktatási tanfolyamra. Mivel a járáson belül verseny is kezdődött a legjobb KISZ-tanfolyam címért, a Matyóföld Tsz ifjúkommunistái bekapcsolódtak a versenybe. Oktatójuk, a politikai tanfolyam vezetője Juhász Gáborné, a termelőszövetkezeti pártalapszervezet titkára volt. A fiatalok szorgalmasan tanultak ás versenyeztek. Az előadásokat mind meghallgatták, a témákról vitatkoztak. A tanfolyam során senki sem „morzsolódott” le, sőt, a többi termelőszövetkezetből is jártak fiatalok a tanfolyamra. A tanfolyam befejezése után a KISZ-tagok vetélkedőt is rendeztek, annak megállapítására: ki sajátította el legalaposabban a politikai oktatás anyagát. A vetélkedőben Sinka Lajos alapszervezeti KISZ-titkár, a fiatal szőlészeti agronómus győzött. A járási KISZ-oktatás értékelése során az is kiderült, hogy a Matyóföld Tsz fiataljai tanultak a legjobban, legszorgalmasabban és elnyerték a kiváló KISZ-tanfolyam címet. Juhász Gáborné, a tanfolyam vezetője a járás legjobb KISZ-oktatójának bizonyult, ezért jutalmul 17 napig tartó utazásra küldi a járási KISZ- bizottság a Szovjetunióba. Természetesen a többi járás legjobb KISZ-oktatói is megkapták ezt a jutalmat. Szeptember 8-án, vasárnap reggel indulnak Budapestről Moszkvába, repülőgéppel. Beszélgettem Juhász Gábor- néval, aki — természetesen — nagyon örül, hiszen élménydús utazásban lehet része. Megkérdeztem tőle, hogy a következő oktatási évadra felkészültek-e már? Azonnal igennel felelt. Már megszervezték a KISZ politikai vitakör mezőgazdasági tagozatának munkáját, és a Matyóföld Termelőszövetkezet KISZ- alapszervezetének tagsága ismét testületileg kíván részt venni a politikai oktatásban. Az elmúlt oktatási évadban működött a Matyóföld Termelőszövetkezetben egy „gazdasági alapismeretek” elnevezésű tanfolyam is, 18 hallgatóval. Ezt Nagy György, a termelőszövetkezet főagronó- musa vezette. Az új, idei oktatási évadra ugyancsak előkészítettek egy tanfolyamot, a párttagok részére, amelynek szintén Nagy György lesz a vezetője. Ez gazdaságpolitikai tanfolyam lesz, mezőgazdasági tematikával. Igen örvendetes, hogy a termelőszövetkezet vezető szakembere aktívan, lelkesen vállalja a politikai oktatási munkát, hiszen vannak termelőszövetkezetek, amelyekben a szakemberek nem vállalják az ilyen feladatokat. Nagy György főagro- nómus véleménye azonban az, hogy a gazdaságpolitikai ismeretek egyben fontos szakmai ismereteket is tartalmaznak és segítik a gazdálkodást. \ rr nlmilif esztendő őszén Lull Ilii tv.kört szer_ veztek a nők részére. Ezt is Juhász Gáborné vezette. A tv-kör érdekessége és sikerének bizonyítéka, hogy korábban a nőket nem tudták bevonni semmiféle politikai oktatásba; Elég sok rábeszélés után 20 asszony mégis beiratkozott A tv-kör azonban annyira érdekes és kedvelt lett, hogy általában harmincán jártak el rendszeresen a foglalkozásokra. Az idén már az asszonyok kérték a pártvezetőséget, hogy feltétlenül szervezzen tv-kört A kérést teljesítik. A mezőkövesdi Matyóföld Termelőszövetkezetben eddig hetvennél többen jelentkeztek a különböző őszi-téli politikai tanfolyamokra, (s*. J.) L átható és láthatatlan „hadüzenetek” gátolták az elmúlt hetekben az öt szocialista ország művészeinek, tudósainak külhoni szolgálattevéseit, küldetés-teljesítését. E csoportok — bízva hivatásuk nemzetközi érvényében — nem tettéit függővé utazásaikat politikai prognózisoktól. A szocialista államokban ez régtől fogva szokás. Így történhetett meg az a jó néhány példátlan eset, ami nagyon meglepte még a legapolitikusabb művészt és tudóst is. Az öt szocialista ország baráti segítségnyújtása időszakában számos szovjet, lengyel, bolgár, magyar együttes, tudcscsoport tartózkodott külföldön, főleg nyugati országokban. Hogy csak néhányat említsünk: a szovjet állami hangversenyzenekar Nyugat-Európában turnézott, Londonban reprezentatív kiállítás nyílt a szovjet ipar, mezőgazdaság és kultúra termékeinek bizonyítására. Becsben űrkutatási konferencia ülésezett, az NSZK-ban a könyvtártudomány szakemberei tanácskoztak, Franciaországban egyetemi ösztöndíjasok járták az országot. Mint hírlik, a Csehszlovákiának nyújtott segítség időszakától kezdve e csoportok politikai kampány áldozataivá váltak. A meghívó országok sorra lemondták a Csajkovszkij és Sosztákovics üzenetével érkező szovjet szimfonikus zenekar előadásait, s a hárfa, a hegedű, a gordonka és a fuvola művészeit személyi méltóságukban is megsértették, jelenlétükben füttykoncerteket rendeztek. A béke és a jólét nyugalmát árasztó, a londoni lapok által megdicsért szovjet kiállítási csarnok előtt tüntettek, az ízek, színek és szép termékek helyiségeiben pedig fertőzést hordozó rovarokat engedtek szerteszét. Ausztriában és az NSZK-ban a tudományos tanácskozások hirtelen elvesztették eredeti vezérfonalukat, s a jelenlevők politikai céltáblának tették ki elsősorban a szovjet, de a többi négy népi demokratikus ország delegációját is. Mi jut önkéntelenül is az ember eszébe e csüggesztő esetek kapcsán? A sokat hangoztatott nyugati vélemény a művészetek, a tudomány önállóságáról, politikamentességéről, az el nem kötelezettségről. Ezeknek az ideáknak képviselői vajon miként vélekedtek volna, ha a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, az emlékezetes kubai konfliktus idején, s a vietnami háború újabb és újabb, elmérgesedő szakaszainak fordulópontján, vagy a közel-keleti válság időszakában a nagyvilágban nemes szolgálatot teljesítő nyugati művészeket a szocialista táborban csúnyán negligálták, vagy inzultálták volna kormányuk politikai orientációja miatt? Bizonyára felszikrázó ingerültséggel oktattak volna ki bennünket a művészetek, a tudományok magasztos hivatásáról, területi, helyesebben nemzetközi integritásáról. De mivel a Szovjetunió és a népi demokratikus országok a politikai forrpontokat, a nemzetközi erőviszonyok változásait sohasem hozták összefüggésbe a nemzetek művészeti, tudományos misszióival, a nyugati propaganda szegényebb maradt a fenti vád-lehetőségekkel. A mi „el nem kötelezettjeink” pedig egy illúzióval; a tiszta, „steril” és független művészetről vallott nézetek, lám, hajótörést szenvedtek a nyugati partokon. A tanulság nem jelentéktelen. A nyugati propagandagépezet a csehszlovákok — csak a szocialista táborra vonatkozó — magánügyében nemcsak a politika küzdőterén exponálta magát, hanem célba vette Beethovent, Musz- szorgszkijt, Gagarint és Tyereskovát, a népművészet terjesztőit, az irodalom, a könyvtár- tudomány művelőit, barátait és mindenkit, aki „onnan” jött a csehszlovákiai próbatétel napjaiban. A mű vészetek, a tudományok e barbár fejevételével hosszú távon lettünk gyanakvónk a szocialista szellemi érté- I kék nyugati megbecsülését, elismerését illetően. Párkány László Sztálingrádtól Prágáig A második világháború alatt a kamtyemirovi önálló páncélos hadtesttel vonultam a hadak útján Sztálingrádtól egészen Prágáig. Páncélos hadtestünk számos, hatalmas ütközőiben vett részt, harcolva nyomult előre több ezer kilométert. Akkor, a harcok hevében bizony, senkinek sem jutott eszébe, hogy a háború után abban a dicsőségben lesz részük a kan- tyemirovi gárdistáknak, hogy felvonulhatnak Moszkvában, a Vörös téren. Pedig ez történt. 1946 kora őszén a harckocsi- aszlopok megtöltötték a Gorkij utcát, és onnan több sorba zárkózva kikanyarodtak a térre. Attól az emlékezetes naptól fogva népünk minden év szeptember második vasárnapján tisztelettel adózik a bukósisakos katonáknak, háláját fejezi ki a harckocsik építőinek, akik bőségesen ellátják a szovjet hadsereget páncélosokkal. A páncélos csapatok Lenin, a párt, a szovjet nép gyermekei. Szárnyas hajók hasítják a Volga, a nagy orosz folyó vizét, A hajókat Szormovo építi. A szomiovóiak a hazai harckocsigyártás úttörői is. A vészterhes 1919-es esztendőben Lenin a munkásokhoz fordult. Kérte őket, hogy a legrövidebb időn belül kezdjék meg a harckocsik gyártását. A feladat nehéz volt. Hiányoztak a szakemberek, nem volt elegendő fém. Több, más gyár sietett a szonnovóiak segítségére. Eltelt egy év, és az első szormovói harckocsik már meg is érkeztek a polgárháború frontjaira. ötven hősi esztendő alatt a szovjet hardkocsizókat nem egyszer riasztották. A harckocsik erejéből ízelítőt kaptak az agresszorok a Szovjetunió távol-keleti határain. Amikor a német és az olasz fasiszták megtámadták a Spanyol Köztársaságot, szovjet önkénteseket és hadfelszerelést szállítottak oda. Spanyol- országban harcolt Pjotr Ma- hura is. Egy roham alkalmával az ellenséges tüzérség megsemmisítette Mazura páncélos alakulatának égjük szakaszát. Mahuranak sikerűit lefényképeznie a szétlőtt tankokat. Az értékes felvételeket nyomban Moszkvába küldték, ahol szakemberek tanulmányozták a fényképeket. Jelentették a kormánynak, milyen legyen a jövő harckocsija. Egytornyos, szilárd körpán- eéllal védett, jól félfegyverzett. Üj irány volt ez a szovjet harekocsigj'ártásban. Koskin, az akkor még fiatal mérnök, a későbbi T—34-esek főkonstruktőre kapta a feladaBarczi Pál munkája tot, hogy az elméletet valóra váltsa. A mérnök kollektívája nekilátott a feladatnak. Kos- kinnak segített Morozov, Ku- cserenko és több más baj társ. Mi, háborús veteránok, soha nem feledjük, milyen hősiess tettet vittek véghez a szovjet páncélosok 1945 májusában a prágai felkelők számára kritikus napokban. Elkeseredett harcok közepette több száz kilométert törtek előre, hogy megközelítsék a csehszlovák fővárost. A hitleri hódítók, akik vérbe akarták fojtani a prágaiak felkelését, megsemmisülték, és Prága megmenekült a vandál pusztítástól Sok-sok szovjet és külföldi városban tankokat állítottak talapzatra a felszabadítók emlékére. Örökké ott állnak majd, hogy a szovjet páncélosok szívósságát, hősiességét, tudását hirdessék az utókornak. A haza sem volt szűkmarkú fiaihoz. Több mint 250 OOO páncélost tüntettek ki. A Szovjetunió hősei között 1142 harckocsizó katona van. A ma tankja hatalmas harci gép, amely hozzáértő kezekben minden feladat megoldására képes. A szovjet páncélosoknak erős a fegyverzetük és a páncélzatuk, nagy a sebességük és terepjáró képességük. Egyszeri üzemanyag- felvételied messzire, több száz kilométerre eljutnak. A szovjet páncélosok ma sokkal nagyobb mélységben tudnak támadást kibontakoztatni, mint a második világháború idején. Erős fegyverekkel rendelkeznek. Korábban a páncélosok rendszerint csak állva tudtak tüzelni. Most menet közben is pontosan célba találnak. A páncélos alakulatok légé nj’sége, más csapatnemek katonáival együtt, állandóan tökéletesítik tudásukat, tovább viszik a veteránoktól kapott stafétát. A párt és a kormány hívására bármely pillanatban a haza és az egész szocialista közösség védelmére kelnek, mint ahogyan ez Csehszlovákiában történt. Más szocialista országok katonáival együtt azért mentek, hogy segítséget: nyújtsanak a csehszlovák népnek a szocialista vívmányok megvédésében. Kétségtelen, hogy a páncélosok éppúgy, mint a többi csapatnemek katonái, becsülettel teljesítik katonai és in- ternaci onnlista kőtelességeikét. Pavcl Polubojarov páncélos marsall, a Szovjetunió hőse
