Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-13 / 189. szám
kVidd, 1968. augusztus 13. ÉSZAKlVIAGYARORSZáG 3 Egy nesp előny Lyukóbányán I peres 4>SÚ Nagy lendülettel dolgoznak a szállítógépházban. Foto: Román Dénes A nyolcadik hónap Az új mechanizmus első tapasztalatai egy termelőszövetkezetben „Vendégségben egy szivattyú 16-án és 17-én a legnagyobb nyomás alatt levő frontszakaszon dolgoznak majd a bányászok, napi 600 tonna szenet fejtenek, amit a kasos aknán szállítanak a felszínre. A munkákat Mészáros Pál területi gépész-főmérnök vezeti. Elmondotta, bogy a munkák kezdete óta a tervhez viszonyítva mintegy 24 órás előnyre tettek szert éppen a régi hajtómű kiszerelésénél, szétbontásánál, amelyet kettő helyett egy nap alatt végeztek el. A lyukói akna gépészeti részlege, valamint az Országos Bányagépgyártó Vállalat szerelői kétszer 12 órás műszakban dolgoznak, szinte megszakítás nélkül. Lengyel András gépészmérnök, főművezető elmondotta, hogy feladataikat szinte óránként felbontva rögzítették a hálódiagramon. A munkaműveleket igyekeznek pontosan és jól elvégezni. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat szerelői és a lyukúi akna gépészeti részlegének dolgozói szoros együttműködést alakítottak ki. Kletner István főszerelő nem , először jár Lyukóbányán. Itt dolgozott 1958-ban is, a kasos aknánál. Mint mondotta, a legjobb szakmunkásokat igyekeztek kiválogatni erre a munkára, és most teljes erőbedo- bással dolgoznak. Véleménye szerint minden remény megvan rá, hogy a határidőt betartsák. Jó az együttműködésük a helybeli gépészeti részleg Tóth Sándor által vezetett íüggőaknai karbantartó brigádjával. De dolgoznak a föld alatt is. Itt Jászberényi József szocialista brigádja vállalt magára nagy munkát. Mint általában, ez a munka sem zavartalan. Sajnos, a munkák kezdete előtt, az elmúlt hét péntekjén 12 órán keresztül nem működött a kötélpálya, emiatt a frontok nem tudtak dolgozni, az ott levő szenet nem lehetett kiszállítani, és hátrányt szenvedett a fronthomlok biztosítása is. Ezt a munkát azonban szombaton és vasárnap pótolták. A lyukói bányászok — főleg a gépészeti részleg dolgozói —, az Országos Bányagépgyártó Vállalat szerelői mindent megtesznek, hogy 22-én reggel 6 órakor ismét üzemképes állapotban legyen a szkip-akna, hogy ismét megkezdődhessék a termelőmunka. Kár, hogy a rekonstrukció főszereplői, a szakmunkások és segédmunkások nem ismerik a prémium- feltételeket, holott vannak ilyenek. Az anyagi ösztönző csak úgy lehet igazán hatásos, ha a dolgozók nemcsak fel- adataikat-Hsmerik szinte óráról órára, hanem az esetleges jó munka jutalmának mértékét is. O. J. A kérdés bizonyos kiegészítésre, magyarázatra szorul. Egyes állami vállalatok ugyanis, midőn szerződést kötnek a termelőszövetkezettel, maguk igyekeznek diktálni a feltételeket, az árakat, és arra hivatkoznak, hogy ezt a fogyasztók, a piac biztonsága érdekében teszik. A jó szándékban nem is kételkedhetünk. Vannak azonban esetek, amikor ez a szándék visszájára fordul. Az idén közismerten gyenge volt a babtermés. A piacon kétféle babbal találkozhattunk: azzal, amelyik olcsóbb (s mert sokáig utazott a „közvetítő láncon”, rosszabb volt a minősége is), és azzal, amelyik szebb, frissebb volt, de jóval drágább! A háziasszonyok megvették ezt is, meg azt is, megvették volna akkor is, ha a drágábbnál is drágább lett volna, hiszen a szezonban legalább egyszer-kétszer mindenki szeretett volna zöldbabot enni. Mi az, ami ebben az esetben a termelőszövetkezetnek fáj ? Az, hogy a piac változásait, a kereslet és a kínálat alakulásából származó előnyöket már nem ők, hanem a közvetítő vállalat élvezte. De ez csak egy példa a sok közül. A fogyasztók érdekeit védeni kell. Állami vállalatainknak, a tsz és a fogyasztó közötti lánc szereplőinek a szocialista kereskedelem elveiből fakadó alapvető kötelességük olyan szerződéseket kötni, amelyek egyaránt magukba foglalják a jobb, az olcsóbb áruellátást szolgáló intézkedéseket, biztosítják a tisztességes üzleti hasznot, de fokozzák a terme-, lő termelési kedvét is! A félreértések elkerülése végett ide kell írnom, hogy beszélgetésünk szereplői többször hangsúlyozták: nem általánosíthatók a példák. Egy, s ugyanazon vállalatról jót és rosszat is tudnak mondani, de esetenként tapasztalhatók olyan jelenségek, hogy a szerződések megfogalmazásánál a vállalati előadók túlságosan egyoldalúan, csak a vállalati érdekek előtérbe helyezésével járnak eh Nos, erre mondta Pólik István, hogy az új mechanizmusban résen kell lenni, s mosolyogva hozzátette: a szabadabb, kötetlenebb gazdálkodás kétoldalú. Nincs kiszolgáltatva a tsz a vállalatnak, ha akarja, nem írja alá a szerződést. I s gy alkalommal a tejipari \ vállalat képviselője akart velük előnytelen szerződést köttetni. De ebből nem lett semmi. A vállalat minden tejmennyiségre igényt tartott volna, ez bizonyos tekintetben feltételként is szerepelt a szerződéstervezetben. A tsz álláspontja azonban az volt, hogy megkötik az értékesítési szerződést, de egy kikötéssel. Májustól a tej egy részét fölözik, mert át akarnak térni a laktinos tej nevelésre. A vállalati kiküldött nem volt felhatalmazva a szerződés módosítására, dolgavégezetlenül utazott vissza. Hetek múlva a tejipar mégis elfogadta a módosítást, s aláírta a szerződést, amelyet a tsz diktált... Az Oj Élet nem rendelkezik jó legelőkkel. Szarvasmarhaállományát viszont növelni szeretné. Növendékállatait egy időben egy Kövesd környéki legelőre küldték. Azok azonban a kedvezőtlen körülmények miatt jelentős súlyveszteséggel érkeztek haza. A főkönyvelő számolt és bizonyított: a súlycsökkenés árából két színt is építhettek volna, ahová a jószágok behúzódhatnak az eső és a szél elől. Az idén, amikor újra „vendégségbe” mentek az állatok, a tsz- elnök maga tervezett egy szerfás fészert, s meg is építették. Miért nem fordultak előbb a tervezőirodához, állami hitelhez? A válasz ez: éltek a lehetőségekkel, és azt tartották szem előtt, hogy csak olyasmire vállalkoznak, amire saját erejükből futja, indokolatlan hitelekkel nem növelik a terheket. Így érthető, ha a főkönyvelő és a párttitkár magabiztosan, optimista hangon beszél, és amikor a szárazságra gondolva azt kérdem, mennyi esett ki a tervükből, azt felelik: semmi. Mert amit elveszítettek a réven, behozták a vámon ... B evallom: nagy dolgokat mentem keresni Mezőkövesdre. Azok után kerestem fel az Űj Életet, hogy a járási tanácson elismerőleg, elégedett hangon beszéltek róluk. Azt hittem, csupa egyedi példával találkozom, és íme: a legegyszerűbb dolgokra hívták fel a figyelmemet, bebizonyítva, hogy sokszor, nagyon sokszor a legegyszerűbb dolgok érnek százezreket,.. (Vége) Önodvári Miklós rr Őrjárata vásárlók védelmében Hová tűnt az olcsó szalonna? ellenőrizniük a bolti mérlegek működését „Az urak roglön távoznak“ — Nem tudom, az urak közül járatos-e egyáltalán valaki a kereskedelemben. Mert, ha járatos lenne, akkor ... Hágen Endre, a Pebneházi utcai bérházaknál levő önki- szolgáló bolt vezetője kezdi kioktatásunkat így, gunvoros mosoly kíséretében. A kioktatásra pusztán az adott okot, hogy méricskélni kezdtük a boltban kirakott és a raktárban levő csomagolt árut. Csaknem két mázsányi fél-, egy- és kétkilós csomagolást néztünk meg. A mérés szinte művészien pontos volt. Pontos abban, hogy mindegyikből egy, sőt, két deka hiányzott. Á boltvezető arra hivatkozott, hogy ugyebár sok a munka, sietni kell a méréssel. Jó. de ha sietnek, olykor többnek is kellene lennie. A boltvezető bár nem tudott ilyet mutatni, de megjegyezte: — Egyszer már találtunk egy kétkiló három delcás csomagolást is! Kíváncsiak vagyunk, ez az „alulmérés” véletien-e? Nem! A boltvezető egész idő alatt makacsul fejtegeti, hogy a fizika törvényével ellentétben száz kiló áruból sohasem lehet száz kilót kimérni. És miután úgy vélte, hogy megfelelően elhomályosította bennünk az objektív valóságot, behívta az az egyik dolgozót, s így közölte vele, hogy ki óhajt dobni bennünket. — Az urak rögtön távoznak! Ez csak később történt. Előbb a jegyzőkönyv felvételére került sor. — Én nem tudok 100 kilóból száz kilót kimérni. Majd az utánunk jövő fiataloknak talán sikerül! Hágen Endre jóslata már beteljesedett. A szerencsi 145-ös, valamint 146-os fú- szerboltban is voltunk néhány próbamérésen. Minden csomagolt árunál pontos volt a mérés. És — mindkét boltban fiatalok csomagolnak. Valamennyi között a Marx téri bolt szerezte a legkellemesebb meglepetést. A fűszercsemegében az előrecsomagolt áru súlya nemcsak hajszálpontos volt, hanem fel van tüntetve rajta a súly, az ár, és egy rejtélyes „Á” betű. Az A betű a pontosan csomagoló Kelemen Béláné jele. És a boltvezető is csodálkozik azon a naiv kérdésünkön: ki lehet-e mérni száz kiló áruból száz kiló árut. — Természetesen — hangzott a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező ember válasza. Sajnos, a tatárdombi vegyesboltról nem tudunk így írni. Minden csomagnál, még a 25 dobásnál is hiányzott egy-két deka. és olykor egy kiló helyett 93 dekát jelzett a mérleg mutatója. (Folytatjuk) vül fontos érdek fűződik hozzá, hogy minél hamarabb befejezzék a szkip-akna szállító- berendezéseinek rekonstrukcióját, mivel csak ebben az esetben biztosítható a munkahelyek, a frontok termelőképes állapota. Éppen ezért 15-én, Ezzel egyidőben a 4-es siklóban új, 1000 milliméter széles, 700 méter hosszú gumiszalagot szerelnek be, és felújítják az újaknai szellőzletőbe- rendezést is. Egy ilyen nagy munka azelőtt egy teljes hónapot igényelt általában, ezt azonban 10-én, szombaton reggel 6 órakor leállt a széntermelés a Miskolci Bányaüzem lyukói aknájában. A bányászok nagy többsége szabadságra ment, csak mintegy 300 ember — főleg a gépészeti részleg — dolgozik a nagy munkán az Országos Bányagépgyártó VúllaA Diósgyőri Gépgyár egyedi darabként legyártott egy keringető szivattyút. E berendezést a BNV-n mutatta be a vállalat, nagy érdeklődést keltve a szakemberek kőiében. A szivattyú „pályafutása’” ezzel nem fejeződött be. Kí-> váncsiak voltak rá, hogy ere-* deti rendeltetésétől eltérő kő-! rülmények között hogyan áll-* ja meg helyét. Ehhez kérték a] Borsodi Vegyikombinát közre-- működését. \ A szivattyút Kazincbarciká ■; ra szállították, s az aramon-! szulfát üzemben állították- munkába. E kis üzem egy fon.) fos műanyagipari alapanyag,, a laktam gyártásánál kelet-' kező ammonszulfátot dolgozza! fel, ami aztán műtrágyaként- értékesíthető. Egy ilyenfajta! szivattyú az egyik legfontosabb berendezése az üzemnek.' hiszen a szemcseképződéshez, nyújt nagy segítséget. A szivattyú próbáit már' megkezdték. Az induláshoz! meghívták a DIGÉP szakembereit is, hogy a helyszínen! tanulmányozzák, miként válik- be, mit tud ez a BVK-hoz] „vendégségbe” érkezett bérén-, dezés. A tervek szerint a pró-; ba három hónapig tartana. Az! ammonszulfát üzem vezetője; viszont szeretné, ha legalább! decemberig meghosszabbítanák a „tartózkodási” enge-; délyt. Sőt! Van az üzem vezetőjének egy kérése is. ! Igaz, hogy egyedi darabról; van szó, de mint azt Rajszi. Aladár, az üzem vezetője; mondja, a faminták, nmelye-. két az öntéshez használtak,bi-« zonvára megtalálhatók a Dl-n GÉP-nél. Ha igen. a BVK szí-3 vesen venné, ha számára is4 készítenének ecv ilyen bérén-1 dezést, ami igen nagy segítsé-3 get jelentene az ammonszulfát^ minden mérleg pontos. Nem is tapasztaltunk súlycsonkítást. Ezt sajnálatosan kevés meglátogatott üzletről jegyezhettük fel. Egy dekét „siet” a Pct- neházi bérházaknál levő 428- as hútbolt mérlege. A rozsdás csavarok arra engednék következtetni, hogy ez ősrégi állapot. Ugyancsak egy dekát „siet” a tatárdombi vegyesbolt mérlege. A próbamérésekre is csak úgy kerülhet sor, hogy néhány ócska szöggel lecsillapítjuk a sietést. Nem akarunk messzemenő következtetést levonni. Nem állítjuk, hogy a bolt vezetői, dolgozói tudatosan „siettetik" a mérleget. De így a vevőt — akár tudatosan, akár hanyagságból — megkárosítják. Nem kell nagy matematikai tudás annak kiszámolásához, hogy tíz méi ómél már tíz deka szalámivá' kolbásszal károsítják meg a \ evőket. A vásárlók — kevés kivételtől eltekintve — keményen megdolgoznak minden forintért. Lelkiismeretlenség, a szocialista kereskedelemmel összeférhetetlen a becsapás, a megkárosítás, a keményen megszerzett forintok elorzása. És még valami. Az illetékes szerveknek sűrűbben kell olcsóbb és a drágább szalonnát és a 23 forintosat is 30 forintos áron hozta forgalomba. Gyanús mérlcock A rutinos felügyelő és a főelőadó hosszú percélven át számolgatnak. Képtelenek rájönni, hogy az eladó húsz deka helyett valójában menynyit is mért, s milyen árat számolt. A kinti mérleg 19, az ellenőrző 18 dekát mér. Ks következetesen. Mi az oka ? A „rejtély" hamarosan megoldódik. Ugyanis a boltban használt mérleg 1 dekát „siet”. Azt jelenti, hogy a 10 deka áru itt csak 9 volt és így tovább. Nagyobb súlynál viszont „késik” a mérleg mutatója. •— A hitelesítés 1967-ben lejárt. Miért nem cserélték ki? — Többször beszóltunk a központba — hangzott a boltvezető információja. A műszer rossz. Sorsa meg- pecsételődött. Ki kell vonni a forgalomból. Az őrjárat távozása óta a Marx téri fűszer- ős csemegeboltban már más mérlegen mérnek. A közeli, az ugyancsak Marx téri zöldség-gyümölcsboltban II. — Milyen szalonna ez? — Harmincas. — Mióta? Szarka András, a Petneházi utcai toronyházaknál levő fűszerbolt vezetője nem tud rá válaszolni. 10 deka felvágottnál 50 fillérrel, 22 deka kenyérszalonnát csemegének „nézve” 1 forint 54 fillérrel számolt többet. Egyébként az olcsóbb szalonna össze van keverve a csemegével, a 2 forint 80-as kolbász az egy forinttal drágábbal. És árjelzés sehol nincs. — Melyik itt a cscmegsza- lonna? Ez a kérdés már a tatárdombi vegyesboltban hangzik el. A félállású kiszolgáló látszólag teljesen tájékor 'lan a szalonnaárakat illetően. Nagy Miklós, a bolt vezetője is bizonytalanul mutatja meg, hogy a halomba rakott, árjelzés nélküli szalonnák közül melyik milyen fajta. Egyébként 25 deka szalonna vásárlásakor 1 forint 75 fillérrel csaptak be itt is. ; A Gőzön Lajos utcai hősiből tban szinte megdöbbentő ;felfedezéseket teszünk. Egyelőire annyit: Horváth Károly ’boltvezető is összekeverte az lat 23 szerelőjével együtt. Solymosi László aknavezető főmérnök tájékoztatott a gondos élőkészítő munkáról, a hálódiagramon rögzített munkamenetről, amelynek során rekonstruálják a szkip-akna hajtóművét, az akna alatti kör- buktatót és töltőberendezést. most lecsökkentették 12 napra. Ha ezt a határidőt sikerül betartani, sokat nyerhet vde az akna, hiszen Lyukóbánya naponta 2500 tonna szenet termel. Ez azt jelenti, hogy minden perc munkakiesés 1,7 tonna szén, 450 forint termelési érték kiesését jelenti. Ezenkí-
