Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-10 / 187. szám

ESaAKHtAG^ABOnSZÄO

> WW8ro|IW»IWMP» WM. IMMHWW»

Szombat, IMS. öugtt situs ML

Ámít nyertünk a réven, elveszíthetjük a vámon

A

z ember azt hinné, hogy a július második felében lehullott csapadék hosz- szú időre megteremtette a mezőgazdaság víztarlalékát. A fcövesdi és a csáti járás több községében azonban arról győztek meg bennünket, hogy a kiadós, meleg nyári esőkből soha, semmilyen mennyiség nem elég... Sokfelé öntöznek, mesterséges esőztetéssel nevelik a.lucernát, és változatlanul sok . vizet kívánnak a kertészetek is.

A júliusban hullott eső minden cseppje aranyat ért. Nik- házi Lajos, a Mezőcsáti járási Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője készségesen vállalkozik rá, hagy néhány mondatban ösz- tszefoglalja a járás mezőgazdaságának helyzetét. Az eső — mint mondja — nemcsak az újra szépen zöldellő határ képét, hanem az emberek hangulatát és munkakedvét is alaposan megváltoztatta. Július derekán, amikor nem egyszer harminc fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, napról napra, szemmelláthatóan zsugorodtak össze a növények, megállt fejlődésében e T '- rica, szárazsággal, vízhiánynyal küzdött valamin, j pásnövény, és szinte teljesen kilátástalannak látszott a másodvetések helyzete.

Az aratás sikerei — hiszen a kalászosok a tervezettnél és a vártnál jobb eredményeket hoztak — nem feledtették ezt a gondot, és nagyon sok termelőszövetkezetben ekkor döbbentek rá: nagy hibát követtek él, amikor nem gondoskodtak öntözőberendezésről. Vízhiány mindenütt mutatkozott, hiszen Hejőfceresztúr környékén az egyesült termelőszövetkezeteidben is csak úgy tudtak öntözni, hogy előbb a nyék- ládházá kavicsbánya „megcsapolásával” vizet juttattak a Hejőbe. t r* :

M

a már alapvetően más a. helyzet. A kukoricatáblák haragoszöld levelei, az élettől, fejlődéstől duzzadó növények biztatnak... De — mint Nikházi Lajos, a szakember mondja — „nyugtával” azaz: a betakarított termények mázsáival kell majd dicsérnünk az esztendőt. A növényi fejlődés erőteljesen megindult, valóban összehasonlíthatatlanul szebbek a kukoricák, de még nem biztos, hogy a cső- képződés is ilyen lesz. Az eső természetesen mindenképpen

azonban nem biztosítja a szükségletet.

I em „vészharang-konga- tás” ez, nincs is rá ok. A kalászosok szemtermésében kellemesen csalódtunk. Többet takarítottunk be, mint amennyire — éppen az aszályos időjárás miatt — számítottunk, de a szálastakarmányok, a szükséges silómeny- nyiség hiánya később, amikor már nem nyílik mód a pótlásra, elviheti gazdaságainktól ezt a többletet. Erről pedig a zárszámadáson senki nem szeretne beszélni ...

Önodvári Miklós

Ülést tartott

az NDK népi kamarája

A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája péntelten tartotta meg 10. ülésszakát. Napirenden szerepelt Otto Winzer külügyminiszternek az európai biztonságért folyó harcról szóló jelentése.

Otto Winzer aláhúzta, hogy európai biztonságon csakis államközi kapcsolatokon nyugvó regionális rendszer értendő. „Ez a rendszer — folytatta a külügyminiszter — a következő elemeket tartalmazza: 1. a békés együttélés politikája alapján normalizálni a különenyhítette a gondokat, hiszen a becslések szerint egészen minimális lesz az a terület, ahonnan nem szemtermést, hanem silót takarítanak be, ezzel együtt azonban továbbra is előtérben áll a takarmány- gazdálkodás, a téli készletek biztosítása.

Amíg másfél hónappal ezelőtt a járás sok termelőszövetkezetére az volt jellemző, hogy a fenyegető takarmányhiány miatt szabadulni akartak az állatoktól, ma már a háztáji gazdaságok állományát is átvennék, csakhogy minden jószág a községben maradjon. Ez jó, erről megelégedéssel kell beszélni, de a járás szakemberei, felelős gazdái nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy minden lehetséges módot meg kell ragadni az abrak- és szálastakarmányok biztosítására. Ma még nem mutatkozik a takarmányhiány, és később is úgy alakulhat, hogy a központi készletekből csak minimális mennyiségre tartanak igényt, azt is azon termelőszövetkezetek részére, amelyek nagy állatállományt nevelnek, de a nyugalom, a kivárás a többi termel őszövel- kezetben még megbosszulhatja magát.

Miről var, szó? Nikházi Lajos nagyon szellemesen fogalt mázott, amikor azt mondta: ahol két kazal takarmány van, abból már nem lesz harmadik. Az viszont nem biztos, hogy a két kazal elegendő az állomány átteleltetésére. A szövetkezetekben helyesen gondolkodnak, amikor ezekhez a kazlakhoz ma még nem nyúlnak, de ezt csak úgy tudják megtenni, hogy a sarjú jó részét (ahol van) lelegeltetek. Eső kellene a másodvetésekre is, ma még nem látjuk, hogy ezekből mennyi kerül majd be a tsz portájára. Mi tehát a teendő? Mindent, mindent, amit, csak lehet, besilózni. Néni maradhat hasznosítat- lanul egyetlen kukoricaszár sem, felhasználhatók az árpa- és a borsószalmák, más szóval: a tsz-gazdák arra törekedjenek, hogy a készleteket saját erejükből biztosítsák. A tarlóvetésre, mintegyedüli üdvözítő dologra, nem számíthatnak, mert annak nagy részét már a téli készletek megkezdése előtt feletetik. A szérűkön, kazlakban álló szálastakarmányok, a jószerivel eső nélkül felnőtt első kaszálás

Bonn újra mesterkedik

A csehszlovák külügyminisztérium egy szóvivője csütörtökön kiadott nyilatkozatában elítélte a nyugatnémet revan- sisták határmenti provokációit. Hangsúlyozta: a csehszlovák közvélemény azt követeli, hogy Bonn a jövőben akadályozza meg ezeket a Csehszlovákia ellen irányuló mesterkedéseket.

A szudétamémeték a csehszlovák határtól néhány kilométernyire az idén is összehívták revansista találkozójukat, amelynek céljait egyáltalán nem tartják titokban. Területi követelésekkel lépnek fel.

A Try buna Ludu pénteki számában az agresszív bonni politika keretébe tartozó provokációnak minősíti azt a tényt, hogy a nyugatnémet revansista szövetségek szeptember 1-én meg akarják rendezni Nyugat-Berlinben a „haza napját”. A találkozó összehívása arra mutat, hogy elfelejtették már azt a veszélyt,

amellyel a nyugatnémet militaristák a világ békéjét fenyegetik.

Heves harcok Vietnamban

A vietnami hazafias erők heves tüzérségi támadást intéztek a kormányhadsereg két zászlóaljnyi katonasága ellen. Több órás tűzharc után a szabadságharcosok visszavonultak. A kormánycsapatok vesztesége 7 halott és 41 sebesült volt.

Saigontól délre a felszabadító hadsereg két napig állt harcban az amerikai 92. gyalogos hadosztály egységeivel.

A Mexikóba utasé magyar sportolók névsora

ATLÉTIKA:

Férfiak: Eckschmidt Sándor, Faragó János, Ivanov Drágán, Kalocsay Henrik, Kiss Antal, Kiss György, Kulcsár Gergely, Lovász Lázár, Mecser Lajos, Németh Miklós, Sütő József, Tégla Ferenc, Tóth Gyula, Varjú Vilmos, Zsi- vótezky Gyula.

Nők: Balogh Györgyi, Csábi- né Komka Magdolna, Havas Judit, Kispálné Skultéti Eta, dr. Kleibemé Kantscsk Jolán, Bodnár Judit, Munkácsi Antónia, Nemesháziné Markó Margit, Németh Angéla, Ru- dasné Antal Márta, Stugner Judit, Tóthné Kovács Annamária.

BIRKÓZÁS:

(Kötött és szabadfogásban 7—7 súlycsoportban lépnek szőnyegre a magyar sportolók.)

Alker Imre, Bajkó Károly, Búzás. Károly, Csatári József, Erdős Márton, Hollósi Géza, Kiss Ferenc, Kozma István, Nyers László, Rusznyák József, Sillai László, Steer Antal, Varga János.

EVEZÉS:

(Kormányos nélküli kettes, kormányos nélküli négyes.)

Csermely József, Melis Antal, Melis Zoltán, Pályi András, Romvári László, Sarlós György.

KAJAK-KENU:

Férfiak: Csizmadia István, Fábián László, Giczi Csaba, Hesz Mihály, Mészáros György, Petrikovics Gyula, Soltész Árpád, Szöllősi Imre, Tatai Tibor, Timár István, Wichmann Tamás.

Nők: Novotniné Tőzsér Hona, Pfeffer Anna, Ságiné Rozsnyói Katalin.

KERÉKPÁR:

Baranyecz András, Géra Imre, Keserű Ferenc, Lendvai Tibor, Magyar Tibor, Mészáros András, Takács András.

LABDARÚGÁS:

(A keretbe 25 játékos tartozik, a véglegesen kiutazó 19 fő kijelölése szeptember 20-ig történik meg.)

Básti István, Bicskei Bertalan, Dunai II. Antal, Dunai Lajos, Dunai III. Ede, Fazekas László, Fatér Károly, Fejes Gábor, Fister Ferenc, Keglo- vics László, Kocsis Lajos, Kozma Mihály, Menczel Iván, Nagy László, Noskó Ernő, NoBodrogi Sándor

11.

A

hogy teltek az évek, ahogy a két barát és munkatárs egyre öregedett, úgy világosodott meg elméjükben ellenállásuk minden indoka. Hilde a maga vénkis- a&szonyi világába zártan, lázasan vágyott a család, valaki, egy gyermek után. Szobájában játékpolcot rendezett be és időnként a közeli árvaház néhány növendékét látta vendégül.

Üres óráiban könyveihez menekült. Mindent elolvasott: olcsó romantikájú szerelmi regényeket, szakácskönyveket, gyermekápolási tanácsadókat és ’ filozófiai munkákat egyaránt.

Wocheck professzor valaha daliás alakja meggömyedt, szőke dús haja megritkult, ő maga megöregedett. Számos találmány fűződött már nevéhez, ezenkívül gyomirtók és különböző vegyszerek. Az I. G. Farben mindent megkapott tőle, csak éppen a vegyi fegyverként is felhasználható anyag receptúrája késett.

Tulajdonképpen a Farben is átlátott a szitán. De jó néhány ottani kémikus kárörömmel hirdette, hogy minden mégföjfwdeuú

KOPASZ OROSZLÁNBAN

sem sikerül az „athéni remetének”.

\

A háború után gyorsan to- vaszálló évek pedig visszahozták az egykori tábornokok mohóságát. Dolgozószobájuk magányában megértették, hogy a német hidrogénbombához még roppant hosszú út vezet. A Szövetségi Köztársaság jó ideig hiába harcol a gyártási jogért. Titkos, új, hatásos tömegpusztító fegyverre van tehát szükségük. Olyanra, amelyet olcsón lehet előállítani, és a kellő pillanat bekövetkeztéig tárolni lehet.

A professzort a mind gyakoribbá váló sürgetések éle- senlátóvá tették. Megfeszített erővel küzdött tehát olyan vegyszer előállításán, amelynek hatása csak a növényzetre terjed ki.

— Tudja, Hilde — a közbeeső eredményeket nem követelhetik tőlem. Megadom majd nekik a végső sémákat és képleteket, az ügy ezzel lezárult ...

... Most is. amidőn a telefon hallgatóját helyére illesztette, ezen gondolkodott. Tizenhét- ezer kísérlet, ugyanennyi különféle anyag, ugyanennyi halott tengeri malac, majom igazolta: a vegyület még mindig halálos veszélyt jelent a melegvérű élőlényekre.

Újra csengett a makacs telefon.

Wocheck professzor elszánta magát, és beleszólt a kagylóba.

— Végre! — hallott egy ismeretlen férfihangot a vonal túlsó végéről. — Már megijedtünk, hogy professzor úr megbetegedett.

— Kivel beszélek?

— RURH Központi Üzemtől, Clausus igazgatóval, örömhírt közlök önnel. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben sokkal nagyobb lehetőségeket biztosítunk munkájához. Engedje meg, hogy a mai napon már mint a blitzenstadti kutatóintézet igazgatójaként üdvözöljem önt.

— Velem erről senki nem tárgyalt...

— A meglepetés kedvéért...

Csodálatos laboratórium,

nagyszerű asszisztencia várja önt itthon.

ÍS

professzor nem válaszolt. Lassan megkerülte az asztalt, s a vendégek számára elhelyezett egyik kényelmes karosszékbe ereszkedett. Csodálkozva konstatálta,

hogy semmiféle meglepetést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kell következnie.

Hallgatott.

— A személyes viszontlátásra — mondta végül Wocheck.

— Halló... A repülőjegye a holnapi postával megérkezik.

— Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vinni.

— Sajnos, professzor úr .., —• sajnálkozott Clausus —, önzetlenségére kell apellálnunk. Hilde kisasszonnyal ugyanis terveink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója marad.

— Mindent szépen elrendeztek, Clausus úr, csak gratulálnom lehet önnek. Ja, igen... Milyen gépre is váltottak jegyet számomra?

— Nagyon jó járat. Tizenhat órakor indul Athénből, és húsz óra négykor már Münchenben landol.

— Szeretem az ilyen járatokat, amelyek menet közben sehol sem szállnak le.

— Az első rossz hírem, professzor úr . . . Ez a gép ugyanis Budapesten is leszáll ... De ne féljen! A vasfüggöny mögött is gondoskodunk a biztonságáról.

— No, valahogy csak kibírom — mondta a professzor kedvetlenül. Amikor leejtette a kagylót, halálos fáradtnak érezte magát.

Hilde most sem rejtette véka alá véleményét.

— Nehéz napok elé néz,

Heinz. Claususék kifacsarják, mint egy citromot.

— Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül éltem ... de most már magányos is leszek.

— Mocskos terveik lehetnek — állapította meg Hilde. — Elválasztják a munkatársaitól, és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha maga nem is árulja el titkunkat, bennem lesz-e elég erő a hallgatáshoz? Az egyedülálló ember mindig gyönge, a magány éppen a morális tartást öli ki az emberből. Támaszték nélkül nem lehet élni.

Sokáig dolgoztak. A profesz- szor minden jegyzetét összecsomagolta, a hátrahagyott papírlapokat elégette. A kísérleti naplókba néhány bejegyzést, képletet írt; ezek áttekinthetetlenné, csaknem használhatatlanná tették a hosszú évek munkáját.

ilde csendesen, és mint annyi évtizeden át, most is mindent értően asszisztált. Wocheck bánatosan búcsúzott ábráitól, a reakció láncolatok szűkszavú le- írásatitól.

— Értem önt, Heinz — mondta Hilde.

— Pisztollyal egyszerűbb lenne — krákogotl a profesz- szor —, de a halál megmásíthatatlan és visszavonhatatlan. Pénz lesz nálam .. s ha minden szál szakad, egy fiola is a vegyiiletünkból.

(Folytatjuk)

H

vák Dezső, Páncsics Miklós, Pusztai László, Radics János, Szalai Miklós, Szarka Zoltán, Szőke István, Szűcs Lajos, Varga Zoltán.

ÖKÖLVÍVÁS:

Badary Tibor, Gáli István,

Gedó György7, Gúla László, Kajdi János, Szabó Gyula. ÖTTUSA:

(Egyéni és csapatverseny)« Balczó András, Bodnár János, dr. Móna István, dr. Török Ferenc.

SPORTLÖVÉSZET;

Dobsa Aladár, Hammeri László, Kun Szilárd, Mucza László, Papp Lajos, Petrováca Ferenc.

SÚLYEMELÉS:

Bagócs János, Bakos Károly, Benedek János, Földi Imre, Nemessányi Árpád, Tóth Géza. A hetedik versenyző később kerül kijelölésre.

TORNA:

Férfiak: Aranyos István, Bodnár Dezső, Cser Győző, Herczeg Géza, Kiss Tóth Sándor, Menlsik Konrád.

Nők: Bánfai Ágnes, Békési Hona, Erdősiné Tolnai Márta, Jánosiné Ducza Anikó,

Schmittné Makrai Katalin,

Szállné Müller Katalin, Jánosiné Orosz! Margit,

ÚSZÁS:

Férfiak: Borlóy Mátyás,

Csatlós Csaba, Kucsera Gábor, Lázár Péter, Szabó Sándor, Szentirmai István.

Nők: Bállá Mária, Baranyi Judit, Egervári Márta, Gyarmati Andrea, Kovács Edit, Patóh Magdolna, Turóczy Judit.

VITORLÁZÁS:

(Csillaghajó, repülő hollandi) : Farkas László, Gömöri Pál, Izsák Szabolcs, Tolnai Kálmán.

VÍVÁS:

Férfiak: Bakonyi Péter, B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Füredi Gábor, dr. Kalmár, dr. Kamuti Jenő, Kamutl László, Kovács Tamás, Kulcsár Győző, May Attila, Meszéna Miklós, Nemere Zoltán, Pézsa Tibor, Schmitt Pál, Szabó Sándor.

Nők: Farkasinszkiné Bóbia

Ildikó, Jármayné Gulácsi Mária, Marosi Paula, Sákovitsné Dömölki Lívia, Újlakyné Rejtő Ildikó.

VÍZILABDA:

Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkay László, Konrád II, János, Konrád III. Ferenc, Mayer Mihály, Molaiúr Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, Steinmetz János, Szívós István.

A csapattal utazik 34 edző, 13 versenybíró, 4 orvos, 6 gyúró, 9 általános és sportági vakvezető, 3 tolmács, 12 technikai segítő, torna-zongorista, vívó-fegyvermester « kacs.

böző társadalmi rendszerű európai államok kapcsolatait, különös tekintettel ezen államok és az NDK közötti egyenjogú kapcsolatokra; 2. a területi status quo, különösen az Odera—Neisse-határ, valamint az NDK és Nyugat-Németor- szág közötti határ elismerése; 3. az erőszakos megoldások kizárása az államközi kapcsolatokban; 4. leszerelésre irányuló intézkedések, mindenekelőtt, az atomfegyverekre való tekintettel, beleértve az európai atomfegyvermentes övezetek alakítását is; 5. elismerése annak, hogy a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen; 6. az önálló politikai egységként tekintendő Nyugat-Berlin status

quo-jának tiszteletben tartása.”

Walter Ulbricht, az Államtanács elnöke a következőket terjesztette a népi kamara elé;

1. Javasolják az összes európai államoknak, hogy állítsák helyre a normális diplomáciai kapcsolatokat; 2. vegyék fel az ENSZ és annak specializált szervezeteibe tagoltnak a két német államot; 3. a Német Szövetségi Köztársaság kormánya írja alá az atomfegyvereik elterjedésének megakadályozásáról szóló egyezményt; 4. a két német állam kössön nemzetközi, jogilag érvényes szerződést, amelyben kötelezik magukat, hogy lemondanak az erőszakos megoldásokról; 5. állapodjék meg a két német állam kormánya nemzetközi jogilag érvényes szerződésben az európai status quo és a jelenlegi határok elismerésében; ti. kössenek szerződést az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok normalizálásáról.