Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
I Péntek, 1968. augusztus 9. eSZAKMAGYARORSZÄG 3 Ózdi jelentés A múlt hónapi termelési eredmények alapján a triósori brigádok érdemelnek dicséretet. Havi tervüket 5 százalékkal túlteljesítették, s így mintegy 487 tonnával hengereltek többet az előirányzottnál. A triósori brigádok egyenletes teljesítményét bizonyítja, hogy augusztus első hetében is az élen állnak. Az első négy nap alatt jelentős előnyre tettek szert. 828 tonnával hengereltek többet a tervezettnél. Czeber János, Bakk János és VinczeGy. József brigádja bizonyult a legjobbnak/. A lemezsori brigádok is szép teljesítményt értek el az első napokban. Túlteljesítésük 135 tonna. Slefán István elöhengerész brigádja dolgozott a legeredményesebben. .4s iskola és a sí ifjúsági szervezetek eg y si t ím ú k ódé se íj.est tartott n Miskolci városi Tanács V. B. A városi tanács végrehajtó bizottsága augusztus 8-án, csütörtökön két jelentős napirendi ponttal foglalkozott. A testület előbb meghallgatta Mar- cziniák Sándorné művelődés- ügyi osztályvezető jelentését az iskola és az ifjúsági szervezetek együttműködéséről. A jelentés azoknak a fontos okmányoknak szellemében tárgyalta a témát, amelyek az ifjúsági szervezetek és az iskola szorosabb kapcsolatának fontosságát rögzítik. Előadásában Marcziniák Sándorné vázolta a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevelési tevékenységét középiskoláinkban. Szólt róla, hogy az ifjúsági szervezet milyen felismerő öntevékenységgel segítette a fiatalokat a továbbtanulás nehéz döntéseiben, továbbá a munkás és paraszt kétkezi dolgozók gyermekeinek felzárkózását, az egyetemekre történő felkészítését. A jelentés foglalkozott a szabad idő kultúrált eltöltésének miskolci lehetőségeivel. A végrehajtó bizottság második napirendi pontként n kereskedelem társadalmi ellenőrzésével foglalkozott. A tájékoztatót Szűcs Sándor, a kereskedelmi állandó bizottság mellett működő társadalmi ellenőri albizottság elnöke tartotta. Kiegészítéseket fűzött a beszámolóhoz Mátyás Lajos kereskedelmi osztályvezető. S^ÜYetkezeíi meiaik Miskolcon és a megyében levő kisipari szövetkezetek — az állami üzemekhez hasonlóan, azok tevékenységét kiegészítve — jó eredménnyel munkálkodnak a reform szellemében. Az év első felében végzett munka sok kezdeti sikerről tanúskodik néha még olyan ktsz-ek életében is, amelyek az év elején a mélypontön álltak. Az Asztalos hisz három kiállítása — Milyen sikerrel zárult a kiállítás? — Melyikre gondol a három közül? _ ? ! ? — Ugyanit — magyarázza Seres István, a Miskolci Asztalos Szövetkezet elnöke — termékeinkkel ez évben már három kiállításon vettünk részt. Az első Debrecenben zajlott le. a második — mint ismeretes — Miskolcon, ahol harmadik díjjal jutalmazták háromajtós szekrényünket. — És a harmadik? — A teljes Szinva-gamitú- raval — kiegészítve a háromajtós szekrénnyel — legutóbb a mezőkövesdi kiállításon vettünk részt. A siker ott sem maradt el. Hogy van-e megrendelésük? Btiven! A megyei kereskedelmi szerveken kívül érdeklődnek Debrecenből, sőt Heves megyéből is. A Szinva-variá- cióbó! pusztán az év háromnegyed részében 300 darabot kérnek, illetve kértek tőlük. Az igénnyel számolva csökkentik a hálószobák gyártását, ellenben több egyedi kisbútort, íróasztalt, fésülködő-, dohányzó- asztalt stb. készítenek. Az első szállítmány már, meg is jelent a miskolci boltokban. A ktsz egyébként' nagy átalakításhoz kezdett. Gépesítik az egyik üzemet. Az újjávarázsolt üzemben, amelyet a jövő hónap elején adnak át rendeltetésének. poliészteres lakk- öntésre rendezkednek be, Ezzel nemcsak új igényeket elégíthetnek ki, hanem több százezer forint értékben növelik a termelést is. Alupraíibai üzem Sajószcntpétercn Sajószentpéteren, a Vegyesipari Ktsz kebelében öt-hat éve működik az alugrafikai üzem. A kicsiny részleg falán van egy jókora tábla. Erről leolvasható, hogy a BVK-lól, a DIGÉP-től, az ország túlsó részében levő üzemek, a különféle erdőgazdaságok, sok helyről rendeltek és rendelnek különféle címkéket. Az egyik nő- dolgozó éppen ellenőrző blankettákat szabdal le az alumínium lemezből. — Ezt a Finommechanikai Vállalat kérte. Egyébként most a BVK-nak — hangzik a válasz — 60 ezer leltárcímkét készítünk. Mennyit termelnek évente? A kicsiny és ismeretlen üzem évi termelése mintegy négy- százezer forintot tesz ki. ijühh sikerek a mi Szabó Ktsz-ben Sokáig magasban ragyogott a Miskolci Női Szabó Szövetkezet sikercsillaga. Ehhez azonban az utóbbi időben már hamis fények is vegyültek. Azután a szövetkezet a mélypontra zuhant. Tavaly például több mint 600 ezer forintos veszteséggel zártak, így nyereségrészesedést sem tudtak fizetni. A szövetkezet tagsága a megmaradt régi. illetve új vezetőkkel összefogva kemény munkához látott. A megrendelések becsületes teljesítésén kívül egy sor új ötletet valósítottak meg. Számoltak például vele, hogy nyáron a férfiszabó, valamint az angol fióküzletekben csökken a munka. A munkaellátás, a megrendelők megnyerése céljából az „uborkaszezonban” tízszázalékos kedvezményt adtak a fazondíjból. Mit hozott ez? — Több megrendelést, s anyagilag sem fizettünk rá. 'Az ÉTEX-sze! — a Ruházati Ktsz-hez hasonlóan — újszerű kapcsolatba léptek. Ennek alapján a nagykereskedelmi szerv a ktsz két miskolci és egy sátoraljaújhelyi fiókját látja el anyaggal — bizományi formában — közvetlenül, a kiskereskedelem kikapcsolásával. Ezzel jelentősen bővült a választék. A mezőkövesdi áruházba viszont a kereskedelmi szervek kikapcsolásával a szövetkezet juttat terméket, például e nyáron sok fürdőruhát, napozót. Az áruháznak azért is előnyös volt e kapcsolat, mert az igényeknek megfelelően a ktsz gyorsan tudott árut kijuttatni. Segített a szövetkezetnek a termékkiállításon, illetve az ott megrendezett divatbemutatókon való szereplés is. Az erkölcsi sikeren kívül — a ktsz-t első díjjal tüntették ki — anyagiakat is hozott. Eddig mintegy félszázan léptek be azzal a. fiókba, hogy ezt, vagy azt az anyagot, fazont látták a kiállításon, olyat kérnek. No igen, és mit hozott a fél év? Udvari János, a ktsz elnöke ezt mondja: — örvendetesen jó eredményt, szép nyereséget. Háromnégyszázezer forintra számítottunk, de ennél nagyabb eredményt értünk el. Ha minden sikerül, 600—800 ezer forintos nyereséggel zárjuk az évet. És tudunk fizetni nyereségrészesedést is! CSB Számvetés - iiíközieesa z első fél év gazdasági eredményeit, a reform indulásának tapasztalatait számba véve aligha lehet okunk a pesszimizmusra. A magyar népgazdaság mozgásának „nyomjelző” mutatói túlnyomórészt eredményes és meglehetősen gyors gazdasági fejlődést tükröznek. Vonatkozik ez a megállapítás az ipari termelésre (amely átlagosan 6 százalékkal nőtt), a lakosság bevételeinek alakulására (amely 9 százalékkal több mint tavaly ilyenkor-) és a belkereskedelmi forgalomra (amely 7 — változatlan áron számítva 8 százalékkal növekedett) egyaránt. De jól alakult — az időszakhoz képest — o külkereskedelmi forgalom is. Sikerült valamelyest tör- lesztenünk külkereskedelmi adósságainkból. Változatlanul szilárd a bizalom a forintban, amit a takarékbetét-állomány rekord színvonalú, több mint, 3 milliárd forinttal való növekedése is jelez. A betétállomány ilyen gyors ütemű növekedése általában nemcsak pozitív, ,hanem bizonyos értelemben negativ jelenségeket is tükröz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakosság nem mindig találja meg azokat az áruféleségeket, amelyekre szívesen el költené pénzét. Nos, az idén a takarékosság fokozódó üteme elsősorban nem erre a negatívumra utal, hiszen köztudott, hogy a belföldi áruellátás és a kereskedelem árukínálata jobb volt, mint a korábbi években bármikor. Érezhetően bővült a kínált áruk választéka, s a lakosság keresletét általában valamennyi fontosabb cikkből sikerült kielégíteni. Különösen javult az ellátás, illetve Választék élelmiszercikkekből (ezen belül is húsból és tejtermékekből), valamint az ügy-nevezett tartós fogyasztási cikkekből. A takarékbetét-állomány növekedésében valószínűleg az is hozzájárult, hogy az árszínvonal a fél év végén is mintegy 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben. (S most már az is biztosnak látszik, hogy az árak az év végére sem haladják meg azt a színvonalat, amelyet a reform bevezetésekor elképzeltünk, S ez nem kis dolog, hiszen olyan váratlan tényező zavarja e „kalkulációt”, mint a nagy szárazság.) Az árszínvonalnak ez a stabilitása az új gazdasági irányítási rendszer egyik fontos próbája is volt. Köztudott ugyanis, hogy a közvélemény a reformmal kapcsolatban talán éppen az áremelkedéstől tartott leginkább. Nagyon sokan „fából vaskarikának” tartották a szabad árak bevezetése mellett az árstabilitás hangoztatását. A féléves tapasztalatok meggyőzően bizonyították. hogy — megfelelő piaci egyensúly esetén — az árak stabilizálhatok akkor is, ha bizonyos cikkek ármegállapítását a termelő-forgalmazó szervekre bízzák. Az áralakulással kapcsolatos tapasztalatok ma már szinte közhellyé teszik annak az állításnak igazságát is, hogy a tervgazdaságban sem kell minden gazdasági intézkedést adminisztratív utasításokba foglalni, Érvényesülhetnek a gazdaság belső törvényei, hogy ezek szabályozzák a gazdasági részfolyamatokat, így meghatározott körben az árak alakulását is. Az első fél év kedvező tapasztalatai, a javuló, bővülő áruellátás egyébként választ adott azokra a kimondott, ki nem mondott aggályokra is: vajon lehetséges-e szocialista tervgazdálkodást folytatni kötelező tervutasításók nélkül? A gésák és a nyugati autóipar Nem csekély riadalmat keltett az utóbbi időben az USA és Nyugat-Európa autócézárainak körében, hogy a gésák és a teaházak egykori hazájának, Japánnak autóipara egyre veszélyesebb konkurrencia- ként jelenik meg. A To.voda japán autókonszem elnöke legutóbb ugyan megnyugtatta a világot, hogy a japán autóexport a magas szállítási költségek miatt soha sem emelkedik majd a termelés negyedrészénél magasabbra, az ijedelem azonban ennek ellenére sem hagy alább. Már miért is hagyna, amikor a csaknem negyedszázaddal ezelőtt tönkrevert Japán ma Vajon eredeti-e? ismét a világgazdaság felkelő napja? Vonatkozik ez többek között az autóiparra is. Ha meggondoljuk, hogy 1961- ben még csak egymillió autót gyártottak a japánok, és ebben az esztendőben már minden bizonnyal elérik a négymilliót, s ha ehhez hozzávesszük, hogy az idén már minden nyolcadik új autó exportra kerül, továbbá tudjuk, hogy az autóipar koncentrálása egyre gyorsabb ütemű, akkor a félelem — nem is alaptalan. Az egyik legnagyobb autókonszern, a Toyoda-művek (amelynek elnöke legutóbb igyekezett megnyugtatni az exporttól félőket) például 30 ezer alkalmazottal dolgozik 12 üzemében, és legutóbb elkészítette gyártmányainak legszebb ékességét, a Toyoda Corona névvel megkoronázott új kocsiját. Ma már a Toyoda-művek az anyaországban levő üzemein kívül Ausztráliában, Üj-Zélandban, Dél-Afrikában, Brazíliában, Venezuelában, Costa-Ricában, a Fülöp-szige- teken, Thaiföldön, Peruban és Malaysiában is rendelkezik olyan fióküzemekkel, amelyekben ugyancsak a Coronát, ezt az új típust állítják elő. A Toyoda-konszern tavaly ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. A röpke emberöltő alatt a gyár elérte, hogy az évfordulóra már majdnem 500 ezer személykocsit gyártott a több mint 830 ezres évi termelésből. Idén nem kevesebb, mint 200 ezer személyautót akar a gyár exportálni. Ügynökei már átkutatták Nyugat-Európa. va- j lamint az USA piacait. Óriási j propagandakampányt kezdtek, I és ez nem jelentéktelenebb j eredményekre támaszkodik,! mint azokra a díjakra, ame- j iveket a japán autók nyerlek gyorsaságukkal. , Nem alaptalan hát a nagy I autógyárak félelme, hogy a i Toyoda elnökének megnyugta- í tó kijelentése ellenére egy szép napon a japán autóipar valamelyik új szériájával végérvényesen betör a nyugateurópai és az észak-amerikai autópiacra. (iná(é) Ismeretes, hogy az idén a nép- gazdasági tervet már „nem bontották le” a vállalatokra, gazdálkodásunk mégis jobban alkalmazkodott a központi terv célkitűzéseihez, a népgazdaság igényeihez, mint korábban bármikor. A reform bevezetésének első éveiben az a legfőbb gazdaság- politikai cél. hogy nyugodt, kiegyensúlyozott piaci viszonyokat teremtsünk. Olyan gazdasági szituációt, amelyben az árukereslet és kínálat nagyjából összhangban van. E cél érdekében a reform 1970-ig érvényes szabályozói a későbbieknél viszonylag kisebb önállóságot adtak a vállalatoknak. Szerényebben állapították meg a vállalatok saját beruházási forrásait, és alacsonyabban állapították meg azokat az összegeket is. amelyeket jó munka esetén a bérek növelésére lehet fordítani. A beruházási és fejlesztési alapok viszonylag alacsonyabb szinten tartása nem váltott ki osztatlan tetszést sem a vállalatok, sem az egyes dolgozók körében. Ez az intézkedés mégis szükségesnek bizonyult, mert az áru-pénz egyensúly fenntartása csak így volt biztosítható. S ajnos, ez a piaci egyensúly nem minden területen volt meg. Ha elvétve is, de hiány volt egyes anyagféleségekben. Az építőipar és a beruházási javak piaca pedig még távolról sem a bőség piaca. A kereslet itt — gyakran — még lényegesen meghaladja a kínálatot. Persze, ez nyilvánvalóan nem az új irányítási rendszer hibája, hanem annak a beruhá- záspoliükának „maradványa”* amikor rendszeresen „többet markoltunk, mint amennyit meg tudtunk fogni”. A beruházási javak piacán, való egyensúlyhiányon azonban — bármi is legyen annak forrása — kétségkívül változtatnunk kell, mert zavarja munkánkat, zavarja a reform kibontakozásának sikerét. Az első fél év negatív tapasztalataként. értékelhető, hogy a létszám az üzemekben. valamelyest gyorsabban nőtt, mint ahogy eredetileg számítottuk. Nem érvényesült még eléggé az a „gazdasági kényszer”, amely a vállalatokat a munkaerővel való takarékosságra ösztönözné. A létszám mintegy 20 ezerrel való növekedése semmiképpen sem jelenti azt, hogy a reform alapvető elvein gyökeresen kellene változtatni. Inkább arra figyelmeztet: a termelékenységet még korántsem sikerült olyan mértélvben növelni, hogy már megpihenhetnénk babérainkon. Amikor hibaként említjük meg a létszámnak a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedését, azt is látnunk kell; amennyire ez a jelenség gazdasági tekintetben problémát jelent, annyira nem gond politikai, hangulati vonatkozásban. Az áremelkedés miatti aggodalmon kívül a reform bevezetése sok embernek azért okozott problémát, mert tartott a munkanélküliségtől. Nos, erre az aggályra választ adott az első fél év gyakorlata, kissé meggyőzőbben, mint szerettük volna. Éppen ezért a foglalkoztatottság színvonalúnak növekedése és az ebben rejlő kedvező hangulati hatások mellett is fő feladatunk, hogy tovább javítsuk azokat az ösztönzőket, amelyek a vállalatoknál a termelékenység növekedését eredményezik. hiszen a reform egyik legfontosabb célja a termelés hatékonyságának növekedése, vagyis az. hogy azonos menv- nyiségű munkával egyre több, használhatóbb, korszerűbb terméket tudjunk a népgazdaság, a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. Ö sszegezve tehát a reform első féléves pozitív és negatív tapasztalatait, minden túlzott optimizmus, v«gy elfogultság nélkül is megállapítható, hogy a kedvező jelenségek számban, súly- ■ ban és arányban lényegesen meghaladják azokat a problémákat. amelyeket a reform eddig nem tudott — és az idő rövidsége miatt nem is tudha- •' tott — megoldani. ' Dr. Garam József
