Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

Szombat, 1988. augusztus 31. eSZAKMAGYARORSZAO 8 Erősödő ísz-di Nem jelenléti díj mint például az iskolai hon­védelmi oktatás, vagy a tarta­lékosok oktatásában tapasztal­ható új vonás. Az új körülmé­nyek számos új feladatot tűz­nek a szövetség elé. Az új fel­adatok léte, egységes értelme­zésének igénye szükségessé tette a továbbképzés megszer­vezését, megvalósítását, melyet az egyetemen sikerrel bonyo­lítottak le. A legfontosabb feladat a klubok szervezeti megerősíté­se. A szakmai feladatokat úgy kell ellátni, irányítani, hogy azok szerves részei legyenek a párt által megszabott munká­nak, a lakosság honvédelmi ne­velésének. hazánk védelmi ké­pessége növelésének. Tudatosí­tani kell: ez a munka mind­annyiunk közös feladata, ér­deke, az egész társadalom ügye. Ennek megfelelően min­denki érezze kötelességének körülményeihez, lehetőségeihez mérten a legtöbbet adni. A szövetség célkitűzése nem vál­tozott: állandóan fokozni a lakosságban a hazafiság, a ha­zaszeretet érzését, növelni ha­zánk védelmi készségét. A feladatok mikéntjéről pontos, világos előadások tájé­koztatták a részvevőket, akik a konzultációkon, a hozzászó­lásokban maguk is elmondták észrevételeiket, tapasztalatai­kat, gyakran kérdeztek, kértek válaszokat különböző ügyek­ben. Az előadók a legközvet­lenebb tennivalókat is megha­tározták. Augusztus 30-án, pénteken fejeződött be a to­vábbképzés. Most már újra csendes az előadóterem, me­lyet az elmúlt napokban sűrű programú munka telített. A részvevők világos, tiszta fel­adatok birtokában, a tenniva­lók ismeretében távozhattak a sikeres továbbképzésről. (pO „Ügy örültem nekik, mintha testvéreim leltek volna.“ Román Dénes felv. Makkai Lászlóval, a miskolci vasúti csomópont pártbizottságának titkárával haladunk a vasúti sínek mentén. Szembe velünk a fűtőház egyik hosszú épülete. Feltűnik, hogy míg máskor egy-egy munkaruhás ember jön-megy el az irodák előtt, most utcai ruhába öltözött embe­rek állnak csoportokban, vagy in­dulnak a város házai felé. Látható­an elmélyülten társalognak, vitáz­nak. — Mi történt? — Rendkívüli taggyűlés volt — magyarázza Makkai elvtárs. — Egy részük a vezetőség újjá- választásával kapcsolatos munka- bizottságok tagjai, más része aktí­va. Ezt az időszakot is felhasznál­ják ilyen, vagy olyan ügyek inté­zésére. Hosszú szolsálat után Kiderül, hogy pusztán a taggyűlé­sen való részvétel itt bizonyos áldo­zatot jelent. Többen a reggeli, a délelőtti órákban léptek le hosszú szolgálat után a villany-, a Diesel-, a gőzmozdonyról. Hegedűs Ferenc II. kezében például még ott van a mozdonyvezetők jellegzetes táská­ja az elmaradhatatlan kávéfőzővel egyetemben. Azt mutatja, hogy ma még nem látta a családját — Már megszokták — mondja kicsit fáradt mosollyal —, hogy későn járok haza. A szolgálat után mindig akad egy kis társadalmi munka. Hogy sokfelé járunk, so­kat hallunk. Ez igaz. Csakhogy az ott hallott értesülések olykor felü­letesek. Ezért szeretem hallani a megbízható tájékoztatókat. És bár­mikor is érek haza, nem tudok el­aludni addig, amíg bele nem né­zek az újságba: mi is történt a vi- ' ágban? így gondolkozik a másik két mozdonvvezető. Kovács Antal és Balázs Zoltán is. Balázs Zoltánból •zinte sugárzik, süt a tennivásyás. íz ambíció. Olyasmit fejteget, hogy szenvedélyesen szereti a mozdonv- ezetést. a robogást, a gyorsaságot.- uégis légüres térnek erezné az éle- °t, h». tivon, vasv olyan megbíza- ' á.sokat nem kapna, nem i«»m-«iv- *lf> a társadotooi — Nagyon sokan gondolkoznak, éreznek így — mondja beszélgeté­sünk végén Makkai elvtárs. — Több mint ezer párttag él, működik a csomóponton. És bátran merem ál­lítani, hogy ők jelentik a vezető­erőt. A legjobb szocialista brigá­dok élón párttagok vannak. Kit A csomóponton említsek? Ilyen például a budapest —kassai nemzetközi vonaton dolgo­zó Molnár Árpád vonatvezető. A fűtőházban van egy 33 tagú szocia­lista brigád. Ennek Katona Lajos elvtárs a vezetője. illimb aide jük ön f ’elül Peregnek a nevek, emberi arcok rajzolódnak ki. Szó esik Ács Já­nosról. i:z építési főnökség csúcs- titkáráról. Két éve van ebben a funkcióban, és ez idő alatt bebizo­nyította rátermettségét. Pedig nincs könnyű dolga. A főnökség dolgo­zói, így az alapszervezetek is sok munkahelyen ügyködnek. A nagy területen remek szervezőképességgel fogja össze. Irányítja az erőket. Egy rutinosabb párttitkár? Például a Gömörin Rigó Imre. Jó évtizede van e funkcióban. Függetlenítettek? Dehogy. Rendes munkájukon kí­vül látják el a pártfeladatokat. Az életben gyakran akadnak vá­ratlan akadályok, gondok, döcce- nők. Mint például most. a cseh­szlovákiai eseményekkel kapcsola­tosan. Ez közelebbről i.s érinti a csomópontiakat, hiszen ők személv- és teherszállítást bonyolítanak le hazánk és Csehszlovákia között. Kapcsolatba kerülnek emberekkel, és nem mindegy, milyen ez a kap­csolat hoevnn foglalkoznak az or­szágba jövő túristákkal; Az esemé­nyek azt mutatják, hogy a miskol­ci vasutasokra lehet építeni. A le- . zajlott rendkívüli taggyűlések, be­szélgetések sok érettségről tanús­kodnak. És meglepetést Is tartogat­tak. Előfordult, hogy az addig csöndes, visszahúzódó, passzív tag meglepő hévvel foglalt állást a párt és a kormány politikája, intézkedé­se mellett. A vélemények azt tük­rözik, hogy igen sokan tájékozot­tak a világ politikai eseményeiben, és többnyire helyesen reagálnak rá. » !” Egy esetet érdemes külön kira­gadni. Szabó László a taggyűlésen elmondotta, hogy jó két héttel ez­előtt Kassán járt. Megszomjazott egy pohár sörre, hát betért az egyik vendéglőbe. Egy provokátor rögtön melléjük csapódott, és elég furán kezdett beszélni saját orszá­gáról. Szabó nem értette, miért elé­gedetlen. Talán keveset keres? Nem. 2800 korona volt a keresete. Ez szép. Hát akkor miért háborog, mi­ért elégedetlen? A másik feltúrté inge ujját, és egy horogkereszt tűnt elő. karjába tetoválva. — Ezért! És így már kész is a „diagnózis”. A munka? A csomópont remekül, élüzem szinti eredményekkel dolgozik. És ezt csak kimondani, leírni egysze­rű. Ebben sok százezer utas utazta­tása. sok tíz- és százezer tonna áru ki- és bepakolása, továbbítása van. Sok éjszakázás, hosszú szolgálat, sok-sok fagyoskodás, töprengés és egymás segítése, bosszankodás ap- róbb-nagyobb mulasztások. ha­nyagságok miatt. És „gyúrni” az embereket, csiszolni a jellemeket. Példa rá? Sokan még piszkosan ad­ják át a mozdonyt. Van, aki lelép a gépről, tovább nem érdekli sem­mi, úgy távozik, mint egy előkelő idegen. Előbb egy szocialista bri­gád kezdi, aztán erősödik a mozga­lom: ne adj át piszkos gépet! És ezt már sok párttag és pártonkí- vüli magáévá tette. S. aki ma még nem, az holnap, vagv holnapután őrt m?s HoIgíoVp*. fCsorb»' \ A céh sä l®aK5EfI®ás’» sí Iia%as%ci*c4ct fokozása Továbbképzést tartottak az MHSZ-vezetők és a klubtitkárok részére Napokig zászlók, feliratok, virágok díszítették a miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem egyik előadótermét. A termet több száz férfi (MHSZ-veze­tők, klubtitkárok) töltötték meg. A titkárok, a vezetők el­jöttek a megye valamennyi járásából, hogy részt vegye­nek a továbbképzésen. A szá­mos előadó között magas ran­gú katonatisztek, a megyei pártbizottság vezetői is tartot­tak előadásokat. Eljött a to­vábbképzésre és előadást tar­tott Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Honvédelmi Szövet­ség főtitkára is. A továbbképzés rangját, ér­tékét növelte, hogy az MHSZ- ek megalakulása óta ez volt az első alkalom a titkárok, a vezetők találkozására. Érthető tehát, hogy szó esett a klubok szervezéséről, az átalakulás óta eltelt időben végzett mun­káról. az elért eredményekről, a szervezeti munka gyengeségei­ről. a javítanivalóról is, A be­számolókból, az előadásokból kitűnt: Borsodban sikeresen hajtották végre az átszervezést. A szövetség tömegbázisa to­vább növekedett, a klubok megfelelően hálózzák ál a me­gyét, régi, kipróbált aktívák ezreit sikerült megnyerni a munkának. Az átalakítás a szövetség vezető szerveibe is minőségi változást hozott, ör­vendetes. hogy a szövetség az idei kiképzési évre tervezett valamennyi feladatot teljesítet­te. Nem egy esetben mennyi­ségileg is, minőségileg is job­ban, mint az előző évben, mely azt bizonyítja, hogy az átszer­vezés megerősítette a szövetsé­get. Az elmúlt néhány hónap a hibákat, a gyengeségeket is megmutatta. A klubok egy ré­szének vezetőinél, az MHSZ egyéb vezetőinél is tapasztal­ható még kisebb-nagyobb bi­zonytalanság. Több helyen nincs még megfelelő elképze­lés a további feladatokat il­letően. Néhány új feladat, új munkaterület is jelentkezett, Egy ember — Apám kubikos volt, és 11-en voltunk testvérek. 1945- ben 18 éves voltam, és egy vászonnadrágom volt, amit anyám szőtt. Munkába szület­tem, munkában nőttem fel, 1 munkában lettem emberré ... Alig múlt 40 éves, de a ha­ja ősz. S ha mosolyog, akkor is ott van a szeme sarkában egy kis szomorúság. Nem volt könnyű az élete. Sokáig hall­gat, amikor azt kérdezem tő­le, mikor élte át eddigi élete rtilt. Újra süllyedt a front, és nekünk ismét menekülnünk kellett. Hat emberünk azon­ban nem jött velünk. Vissza­mentem értük. Elaludt a lám­pám. Idegességemben alig tud­tam meggyújtani. Míg megta­láltam őket, azt hittem, a szi­vem szakad meg. Ügy örültem nekik, mintha saját testvére­im lettek volna. — Persze, sok öröm is ért az életben — mondja, s hal­ványan elmosolyodik. * — Tu­dom, sokan nem fogják elhin­ni, hogy boldog voltam, ami­kor az első kitüntetést kaptam, amikor brigádunk először nyerte el a szocialista címet. Ha a bányász nem örülne a munkának, annak, hogy legyő­zi a természet erőit ésszel, erővel, hogy sokszor próbára teszi és ha kell, legyőzi ön­magát is — nem lenne bá­nyász. Tizenöt esztendeje még nem sokat, tudtam erről a munkáról. Ma már büszke vagyok rá, hogy bányász le­hettem. És örülök annak is, hogy itt dolgozik az öcsém, aki szintén vájár. No és a legna­gyobb fiam — csillan fel a szeme. — Azt a napot soha nem fogom elfelejteni. Nem­rég történt. A fiam elektro- lakatos. Én hoztam ide az első műszakra. Reggel ötkor indul­tunk el otthonról, s láttam, a feleségem sokáig néz utánunk a kapuból. Bejöttünk ide, szek­rényt kerítettem neki. Aztán elváltunk. Azon a műszakon sokszor gondoltam rá. A leg­nagyobb fiamra, aki valahol fölöttem töltötte első műszak­ját. Munka után megvárt. Mondtam neki: no, gyere fiú, megiszunk egy sört. És a gom­bánál fáradtan a műszak után, koccintottunk. A fiam, meg én. Igaz, sörrel nem szo­kás. De akkor kellett. Nagyon kellett... * Kiváló munkája elismerésé­ül Deák János szocialista frontbrigádvezető a mai bá­nyásznapi ünnepségen veszi át a kiváló bányász miniszteri kitüntetést. Oravec János — Három éve — válaszolja, s hangja megremeg. — Ami­kor a 120 méter hosszú front- homlok teljesen elült. Két ol­dalra menekülték az embe­rek. Azt mondtam akkor, pró­báljuk megtámadni a nyomást. Visszamentünk, de nem sike­Deák János, a Mákvölgyi Bá­nyaüzem szocialista frontbri­gádjának vezetője. Tizenöt esz­tendeje dolgozik a föld alatt. Már az első műszakot a fron­ton töltötte, csillésként. A front azóta sem engedte el. Vájár lett, TV] agyhírű népi humorunk, Í8| a legkomolyabb pillana­tokban sem szűnő, egész­séges tréfálkozó kedvünk fun- éálhatta ki annak idején a kissé rosszmájú „jelszót”, moly szerint a munkabér a jelenlét dija csupán, s hogy dolgozzunk is, azt külön meg kell fizetni. Tréfa volt. mosolyogtunk hallatán, mert gúnyolódni ön­magunk felett is képesek va­gyunk. De napjainkban, ami­kor a rövidebb munkaidőről, a szabad szombatokról és a gazdaságosabb termelésről oly sok szó esik, nem árt, ha e tréfát a szokottnál komolyab­ban vesszük, s a benne rej­tett bölcs célzásokat tanulság­ként tárjuk magunk elé. Hiszen hallottunk mindan.v- nyian furcsa esetekről. Hallot­tunk róla, hogy a munkn nem ment, de' célprémiummal „ola­jozva” mindjárt elvégezhetővé vált. Hogy munkaidő után, „fusiban" gyorsan meg lehe­tett csinálni azt, amire a napi nyolc órából sehogysem futot­ta. Maszekolás, különmunka, másodállások ellen hadakoz­tunk, s előfordul, hogy hada­kozunk ma is. Ma is, amikor pedig mind több helyen veze­tünk be csökkentett munka­időt. A jelenség tehát ismert. Tápláló gyökere pedig ezernyi fajta lehet. Helytelen szemlé­let, rossz munkaszervezés, vagy a bérezési, ösztönzési rendszer ügyetlen megválasz- 1ása. Hol, melyik a ludas, a vállalatok vezetői hivatottak eldönteni. De orvoslása csak valamennyi dolgozó együttes akaratával válik lehetővé. Mert a munkaidő csökken­tését tulajdonképpen senki sem tekinti viszonylagosnak. Nem úgy értjük, hogy jöve­delmünk megszerzéséhez ez­után kevesebb időt kell a munkahelyen (ölteni, több ma­rad hát különmunkára. Feles- Jeges hangsúlyozni: célunk /'em ez. hanem az. hogy a fe'- szabaduló időt pihenésre, mű­velődésre. szórakozásra fordít­hassuk. A rövidebb munka­idő csak így hozhat valóságos a életszínvonal-emelkedést. a A gazdasági reform által ’ megvalósított nagyobb válla- 4 lati önállóság, a bérezési for- 4 mák szabadabb megválasztásá- j nak lehetősége és a dolgozók- j nak a vállalati közös ered- I ményben való érdekeltsége ' megteremtette a megoldás fel- | tételeit. Most már csak élni 4 kell a lehetőségekkel dolgo- j zóknak, vezetőknek egyaránt. ] Helyes kezdeményezéseket ’ máris sokfelé tapasztalunk. 4 Tapasztaljuk, hogy a vállala- { tok a korábbinál nagyobb a mértékben ismerik el bérpoli- 1 tikájukban a szakmai kép- ’ zettséget, a jobban végzett 4 munkát, a vállalat részére ho- ( zott eredményt. A prémiumo- 4 kát, az alapbérek emelését je- , lentös vállalati eredmények- J hez, egyéni teljesítményekhez 4 kötik. Az Ózdi Kohászati Üze- { mek nagy fontosságú munka- j helyein például megszüntet- t lék a teljesítmény „plafono- j kát” is. Szóval lény, hogy a 1 vállalatok keresik a legösztön- 4 zöbb bérezési módszereket. 4 Így a dolgoz,ók mind több i helyen ismerik fel. hogy ér- J dekük a vállalatokéval azonos. 1 Ahol a vezetés feladata ma- 1 gaslatán áll, ott látják, hogy 4 érdemes jobban dolgozni. Ér- ; elemes kihasználni a munka- j időt. Mert napi nyolc, vagy ‘ kevesebb órában kell megke- \ resniök és meg is tudják ke- / resni megélhetésük anyagi fe- 4 dezétét. i A munkabér nem jelenléti I díj. A közösségért végzett j hasznos munka elismerése le- { hét csupán. Részesedés az 4 együttesen termelt javakból, j Lehet, hogy a bér néhány he- I Íven még alacsony. De az igazi J megoldás akkor sem a kü- \ lömnunka. vagy az indokolat- ( lanul kicsikart célprémium le- i hét. Ezzel csak erőnket, anyagi , eszközeinket pazarolnánk szűk- ‘ -uelenül Saját kárunkra. 4 J avunkra csak a jobb. az { ésszerűbben végzett i munka vélik igazán. , Amire mindenütt akad lehe- ' tőség S a szabad szombatnak 4 akkor szívből örülhetünk. I Finnek Tibor ,| nyésztés viszont a tervezettnél nagyobb értéket hoz. A tsz-ek pénzügyi helyzete, gazdálko­dási eredménye jó, mérleg­hiány nem várható. A tagság részére általában biztosítani tudják az előleget, sőt, a zár­számadásnál a kiegészítő ré­szesedés magasabb is lehet, mint a tervezett. Nemrégiben felmérést ké­szítetlek az encsi járás ked­vezőtlen adottságú termelőszö­vetkezeteinek gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Az ada­tokból kitűnik, hogy az idei év első fele szép eredményeket hozott ezeknél a tsz-eknél is. Növénytermesztésből ugyan kevesebb termés várható, mint amennyit terveztek, az «Hatte-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom