Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1!)ß8. augusztus 28, am Csehszlovákia helye Hazaérkezett Moszkvából a magyar párt- és kormányküldöttség a szocialista közösségben van Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök kedden dél­után a prágai rádióban be­szélt a moszkvai tárgyalások eredményeiről. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság vala­mennyi polgárához fordulva az elnök bevezetőben ezt mondotta: — Négynapos moszkvai tár­gyalás után ismét itt vagyunk önök között, hazánkban. Dub- cek, Cernik és Smrkovsky elv- társakkal és a többi elvtár­sakkal együtt jöttünk vissza. Nem volt könnyű sem önök­nek, sem nekünk. Lélekben mindig önökkel voltunk. — A tárgyalásokon — foly­tatta Svoboda elnök —, erőt adott nekünk az önök szám­talan bizalomnyilvánítása. Szívből köszönjük mindannyi­an. Meggyőződésem, hogy meg­feleltünk ennek a bizalomnak. Segített nékünk az a megfon­toltság és az a nagyfokú fe­gyelem, amelyet önök mind­annyian, csehek és szlovákok, dolgozóink és fegyveres alaku­lataink tanúsították. Az elnök ezután hangoz­tatta : — Mint katona jól tudom, milyen vérontással járhat egy konfliktus, amely polgárok és korszerűen fel fegyverzett had­sereg között zajlik le. S mint az önök elnöke, annál inkább kötelességemnek tartottam mindent megtenni, hogy ez ne következzen be, hogy ne hul­lassák értelmetlenül vérüket nemzeteink, amelyék mindig barátságban éltek, ugyanakr; Dubcek: kor azonban biztosítva legye­nek hazánk és népünk alap­vető érdekei. — Alapos érdekeink fűződ­nek ahhoz — hangsúlyozta az elnök —, hogy felújuljon a bizalom és az őszinte együtt­működés országaink között, amelyeket közös út és sorskö­zösség fűz össze. A mai világban Csehszlová­kia helye a szocialista közös­ségben van, és nem is lehet máshol. — Mint már Moszkvából közöltem, sőt, erről önök ma­guk is meggyőződhetnek, mindazokkal az elvtársakkal együtt térek vissza, akik a tár­gyalásokon részt vettek, s akik itt nyomban átveszik azokat a tisztségeket, amelyek betölté­sére önök demokratikusan megválasztották őket, s ebben a tisztségükben teljes bizal­mukkal támogattak. Ez ha­zánkban az élet normalizálá­sának első, de számunkra fon­tos lépés. Ezzel magától értetődően — folytatta az elnök — összefügg a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország erőinek kivoná­sa köztársaságunk területéről. Elvi megegyezésre jutottunk arról, hogy fokozatosan végre­hajtják ezeknek az erőknek a kivonását. Addig azonban je­lenlétük politikai realitás: Az értelem és a fegyelem, amelyet eddig tanúsítottak, szükséges előfeltétele a kérdés végleges megoldásának. Mint elnök, ha­zafi és katona teljes felelős­séggel mondom ezt önöknek. A nép bizalmáról és a szo­cializmus iránti hűségének megnyilvánulásairól beszélve, Ludvik Svoboda kijelentette, hogy ez óriási tőke, hatalmas erő. Hozzáfűzte: Es mi figye­lembe vettük ezt abban a tö­rekvésünkben, hogy biztosítsuk hazánk további fokozatos szo­cialista fejlődését. — A CSKP Központi Bizott­sága januári, áprilisi és máju­si plénumhatározataiból kiin­dulva — folytatta az államfő —, a jövőben is fejleszteni kí­vánjuk a szocialista társadalmi rendet, erősíteni kívánjuk an­nak humanista, demokratikus jellegét, amint ezt a Csehszlo­vák Kommunista Párt akció- programja és a kormány prog­ramnyilatkozata kimondja. Az egész nemzeti fronttal együtt kívánjuk tovább építeni orszá­gunkat, mint a dolgozó nép igazi hazáját. Ezektől a colok­tól egy lépésnyire sem térünk el. Természetesen nem enged­jük meg, hogy ezekkel a cé­lokkal visszaéljenek azok, akiktől idegenek a szocializ­mus érdekei. Ebből a célból munkánkat határozottan és célratörően kell megszervez­nünk. Svoboda elnök végezetül felhívta Csehszlovákia polgá­rait — munkásait, parasztjait és értelmiségeit —, hogy egye­süljenek az összes szocialista, hazafias és alkotó erők a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság népe javára végzett munkában. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége — amely részt vett a szocia­lista országok párt- és kor­mánydelegációinak moszkvai találkozóján — kedden haza­érkezett Budapestre. A magyar delegációt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ve­zette. A küldöttség tagjai vol­tak: Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke és Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Biszku Béla, a Központi Bizottság tit­A Magyar Optikai Művek dolgozói tegnap délután nagy­gyűlést tartottak. A nagygyű­lésen Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja mondott beszédet. Bevezetőjében elemezte a nemzetközi helyzet alakulását, és részletesen foglalkozott a csehszlovákiai eseményekkeL Rámutatott, hogy már kezdet­től fogva felhívták a csehszlo­vák elvtársak figyelmét 1956- ban szerzett tapasztalatainkra. Rámutattunk — mondotta — arra, hogy a megindult társa­dalmi folyamatba minden, bizonnyal bekapcsolódik a ha­zai és a nemzetközi reakció. S ha nem ügyelnek arra, hogy ezt az egészséges társadalmi folyamatot a párt megfelelően kézben tartsa, könnyen kicsú­szik kezükből a vezetés. He­lyes, ha elhatárolják magukat a tegnap hibáitól, de ugyan­akkor fel kell lépniük a hala­dás, a csehszlovák nép ellen­Visszatérünk a munkához Ismét megjelent a Husié Práwo Felemelik az NSZK katonai költségvetését eégeivel szemben is. Sajnos, ez nem történt meg. A dog­matikusoktól féltek, pedig az igazi veszélyt a jobboldal in­dította támadás jelentette, s e támadás ereje rohamosan nőtt. S mindinkább erőre ka­pott a reakció. A CSKP-ban komoly eszmei zűrzavar ke­letkezett. amely gyengítette a párt vezető szerepét. Szirmai István ezután arról beszélt, hogy amilyen mérték­ben fokozódott Csehszlovákiá­ban a jobboldali veszély, olyan mértékben váltak gyako­ribbá az elvtársi megbeszélé­sek a testvérpártok között. Majd az ágcsernyői és a po­zsonyi találkozókkal foglalko­zott. A találkozón született megállapodás alapján remélt gyakorlati lépések azonban a csehszlovák vezetők részéről elmaradtak, lényegében nem teljesítették a vállalt kötele­zettségeket. A helyzet tovább romlott Csehszlovákiában. Ek­kor elkövetkezett az a pilla­nat, amikor a csehszlovák plénumának határozatai és a párt akcióprogramja képezik. Ez azt jelenti, hogy határozot­tan fel fogunk lépni minden olyan tendencia és kísérlet el­len, amely a január előtti kor­szakhoz, e periódus jogosan el­ítélt módszereihez és gyakorla­tához való visszatérést célozza. Alexander Dubcek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kedden délután a prá­gai rádióban ismertette a moszkvai tárgyalások eredmé­nyét. Kijelentette, hogy a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, a kor­mány, a nemzetgyűlés és a nemzeti front újra megkezdi munkáját Megelégedéssel állapította meg, hogy a városokban és falvakban nem került sor nagyarányú incidensekre és összetűzésekre. Meggyőződésünk — fűzte hozzá —, hogy megtaláljuk az eszközöket a helyzet normali­zálására. Ebben a meggyőző­désünkben megerősítenek a minap Moszkvában végétért tárgyalások is. A Szovjetunió képviselői sokat tették annak érdekében, hogy rendeződje­nek kapcsolataink. A mai realitással olyan fel­adat elé kerültünk, hogy meg­találjuk a jelenlegi helyzetből való kivezető utat. Mindenek­előtt megállapodásunk van az öt állam erőinek fokozatos ki­vonásáról köztársaságunk te­rületéről. Ezért, az e tekintet­ben tanúsított bizalmatlanság alaptalan és káros. Ebben a megegyezésben rejlik egész to­vábbi utunk alapvető előfelté­tele. Megállapodtunk, hogy a fegyveres erőket a falvakból és a városokból külön helyek­re vezénylik át. Ez azonban azzal függ össze, hogy a mi saját csehszlovák szerveink az egyes városokban mennyire tudják biztosítani a rendet. Az ország kormánya ebben az irányban már ma megtette a megfelelő intézkedéseket, hogy saját szerveink vegyék kezük­be a polgári élet szabályozásá­nak feladatait. Dubcek ezután hangsúlyoz­ta: Kérjük kedves polgártár­sainkat. segítsenek nekünk, hogy szembehelyezkedhessünk ama erők provokációival, amely erők érdekeltek az amúgy is feszült helyzet to­vábbi kiélezésében, ami pedig azoknak kedvez, akik a szo­cializmus ellen vannak. A helyzet normalizálása je­lenti az alapvető és reális elő­feltételt ahhoz, hogy ismét összpontosíthassuk erőinket a további feladatokra. Dubcek a továbbiakban azt fejtegette, hogy Csehszlovákia továbbra is a szocializmus út­ján halad, a Központi Bizott­ság januári és májusi plénu­mán hozott határozatoknak megfelelően, kibontakoztatja a humanista és a szocialista el­veket. Visszatérünk a munkához — folytatta —, nem lesz könnyű dolgunk. Nem figyelembe ven­ni a tényleges helyzetet azt je­lentené. hogy a kalandok, az anarchia útjára kerülünk — fűzte hozzá. Dubcek elítélte azokat a fe­lelőtlen megnyilatkozásokat, amelyek Svoboda elnök keddi beszéde után hangzottak el, néhány rádióállomás útján. Könnyű a levegőbe beszélni, de mindenkinek tudtára kell ébrednie a felelősségének — mondta. A továbbiakban sürgette minden párttag összefogását a szocialista építés feladatainak Kedden Prága utcáin ismét megjelent a Rudé Právo, a CSKP Központi Bizottságának orgánuma. A lap első oldalán jelentést közöl azokról a tárgyalások­ról, amelyeket Svoboda elnök vezetésével Moszkvában foly­tatott a csehszlovák küldöttség az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel. Ismerteti Ludvik Svobodának a csehszlovák pol­gárokhoz intézett felhívását, amelyben megállapítja, hogy a „tárgyalásokat haladás jellem­zi”. A lap szerkesztő bizottsága az olvasóhoz intézett felhívá­sában hangoztatja, hogy a Ru­dé Právo a „hivatalosan meg­választott Központi Bizottság” orgánuma és elhatárolja ma­gát attól a Központi Bizott­ságtól, amelyet az úgyneve­zett rendkívüli XIV. kong­további megvalósítása céljá­ból. Csak a párt egysége teszi le­hetővé, hogy a párt megtalál­ja a kivezető utat a súlyos helyzetből — hangsúlyozta* Ezután elmondta, hogy ösz- sze fogják hívni a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát. A tapasztalat megtanított bennünket — tette hozzá —, hogy politikát határozottan kell csinálni, oly módon, hogy idegen, a szocializmus ellen fellépő erők ne használhassák ki a helyzetet. Beszéde végén Dubcek meg­köszönte a népnek és a párt­nak a bizalmat. A csehszlovák nép a szocia­lista népek közösségéhez tar­tozik — hangsúlyozta. — Hisz- szük, hogy rendeződni fognak a kapcsolatok Csehszlovákia népei és a többi szocialista or­szág népei között. A csehek és a szlovákok internacionalisták, humanisták. Internacionalista érzelmeket táplálunk a Szov­jetunió és a többi szocialista ország iránt. resszus hozott létre. Ennek a kongresszusnak az összehívá­sa a párton belüli demokrá­cia normáinak megsértésével történt. Politikai platformunk — folytatja a lap — annak a po­litikai vonalnak a következe­tes megvalósítása, amelynek alapját a CSKP KB januári Az NSZK védelmi tanácsa Kiesinger kancellár elnökleté­vel több órás ülést tartott. Hi­vatalos közlés szerint a ta­nácskozás tárgya annak meg­vizsgálása volt, vajon milyen következtetések adódnak a nyugatnémet „védelem” szá­mára a csehszlovákiai esemé­nyekből Részleteket nem hoztak nyilvánosságra a megbeszélés eredményéről, annyi azonban kiszivárgott, hogy a hadügy­minisztérium költségvetését százmillió márkával felemelik. kára, Fehér Lajos, a Minisz- I Központi Bizottság titkára. Je­ter tanács elnökhelyettese, az len volt a fogadtatásnál F. Ji MSZMP Politikai Bizottságá- Tyitov, a Szovjetunió buda-í nak tagjai, Pullai Árpád, a I pesti nagykövete. femes Dezső BÉaresibe utazóit Nemes Dezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja rövid lá­togatásra Bukarestbe utazott. Nemes Dezsőt a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Garai Róbert, | az MSZMP KB külügyi osztá- I lyának helyettes vezetője bú­csúztatta. Az utazásnál jeleni volt Dumitru Turcus, a Ro­mán Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az RKP KB meghívására ba­ráti látogatásra Bukarestbe ér-; kezett. Seímhsm Istwán beszéde vezetők egy csoportja segítsé­get kért — beleértve a kato­nai támogatást is — az öt testvérországtól. Az előadó ezután, arról szólt, hogy a Csehszlovákiában levő katonák jól vannak, nincs veszteségük, az ottani magyar lakossággal jó a viszonyuk. Magatartásukkal segítik azt a politikai megoldást, amelyet kezdettől fogva kívánatosnak tartottunk. A továbbiakban rámutatott, hogy közvéleményünk megér­téssel és helyesléssel fogadta a csehszlovák nép megsegíté-í sére tett intézkedéseket. Altar Iában nyugodt volt a hangu­lat, fegyelem és rend jelle-i mezte életünket ezekben a na­pokban is. Befejezésül a Moszkvába^ lezajlott tárgyalásokkal foglal-, kozott, méltatta a megállapo­dás jelentőségét. Pártunk jövőbeni politiká­járól szólva megemlítette* hogy ez a politika sem tar-: talmiban, sem módszerei béri nem változik. A moszkvai megállapodás A nyugati propaganda, a szocialistaellenes politi­kai körök az elmúlt he­tekben abban reménykedtek, hogy sikerül a terv: Csehszlb- vákia kiszakítása a békét vé­dő, az új világot építő közös­ségből. Most megfelelő választ kaptak a csehszlovák és a szovjet vezetők tárgyalásai után nyilvánosságra került történelmi jelentőségű doku­mentumban. Eddig sem volt kétséges* hogy a szocialista közösség nemcsak megérti, hanem he­lyesli is azt a nagy jelentősé­gű folyamatot, amely január óta Csehszlovákiában elindult. A szocialista országok, az eze­ket vezető kommunista pártok — soraikban a mi hazánk kormánya és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt — egyet­értettek a konzervatív, szektás­dogmatikus politikával való szakítással. Egyetértett a szo­cializmus minden híve azzal a szándékkal is, hogy a cseh­szlovák gazdasági életben a múltból megmaradt hibás módszereket és elképzeléseket nemcsak jelszámolják, hanem korszerűvel, újjal erősítsék a szocialista gazdaság rendjét. Mindig tiszteletben tartjuk a szocialista közösség együttmű­ködésének alaptörvényét, amelynek lényege: minden párt alkotóan, maga oldja meg a szocialista fejlődés időszerű kérdéseit, számításba véve a nemzeti sajátosságokat, feltéte­leket és közben szigorúan, kö­vetkezetesen betartja azokat az általános törvényszerűségeket, amelyeket a marxizmus—le- ninizmus országhatároktól füg­getlenül ír elő minden szocia­lista ország számára. Amikor azonban veszélyben vannak a szocializmus alapvető vívmá­nyai, akkor már nem egy or­szág ügyéről, hanem közös kö­telességről, közös védelemről van szó. Ezért léptek a szövet­séges csapatok az elmúlt na­pokban Csehszlovákia területé­re. A moszkvai közlemény ugyanakkor hangsúlyozza: „a szövetséges országok csapatai, amelyek ideiglenesen Csehszlo­vákia területére léptek, nem jognak beavatkozni a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság beliigyeibc...” Mint a tárgyaló felek Moszk­vában megállapodtak: a jelen­legi helyzetben legfontosabb az ágcsernyői, majd az ezt követő pozsonyi tanácskozáso­kon megfogalmazott elveid megvalósítása. Csehszlovák részről kijelentették: „a párt és állami szervek egész mun-j káját valamennyi síkon olyan hatékony intézkedések biztosí­tására irányítják, amelyek a szocialista hatalmat, a mun­kásosztály és a kommunista párt vezető szerepét, a Szov­jetunió és az egész szocialista közösség népeihez jüződő ba­ráti kapcsolatok jejlesztésének és megerősítésének érdekeit szolgálják”. Tisztában vagyunk azzal, hogy csehszlovák elvtársaink nehéz politikai harcok előtt állnak, amelyekben támogat­nunk kell őket. A mi konszo­lidációs tapasztalataink is bi­zonyára segítséget jelentenek számukra a nehéz és bonyo­lult problémák megoldásában; A leglényegesebb magyar ta­pasztalat éppen az, hogy a harc a szocialista holnapért egyszerre két jronton jolyik. Az imperialistákat most az nyugtalanítja, hogy a szocia­lista államok és kommunis­ta pártjaik összeegyeztetik és koordinálják nemzetközi lépé­seiket, hogy így, együttes erő­vel tehessenek meg mindent a békéért, a szabadságért és a szociális haladásért. A történelmi jelentőségű moszkvai megállapodás meg­jelelő alap a politikai kibonta­kozáshoz, amely egyaránt szol­gálja a csehszlovák nép, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit és Európa biztonsá­gát* A magyar közvélemény természetesen nagy fi­gyelemmel kísérte u szomszéd testvérországban zaj­ló eseményeket. Az MSZMP vezetősége, egész tagsága és a magyar népmilliók együttér­zéssel és megértéssel fogadtál: csehszlovák elvtársaink fellé­pését a múlt hibái ellen cs a szocialista jövendő eredmé­nyeiért. Amikor pedig a rend­bontás és zűrzavar erői is fel­ütötték fejüket, a testvéri ag­godalom szavaival szóltunk] majd pedig a proletár interna­cionalizmus szellemében csele­kedtünk. A mi elvi politikánk a megújhodást támogató ro- konszenvtől a cselekvő segít­ségnyújtásig és a mostani megállapodásig változatlan volt és maradt: ezért üdvözöl­jük tiszta szívvel a moszkvai dokumentumot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom