Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

ESZAKMÄGYAPvORSZAO itmaumBisiißtfmB&BanBstatwBcaamiiimsBmmnmmmmm Vasárnap, 1968. augusztus 2S,' gaa»'ain!La^&mB A magyar népművészet kincsei a Nemzeti Galériában rakott palástot öltött vörös pa- szományos zöld köténye, i.ófe- hér szoknyája fölé. A figurák előtt kis táblák jelzik a vidé­ket: a felszalagozott kalapé reg ruta például a Heves me­Ilajdúságl gycrekszflrölf, alföldi hímzett ködmönök az öre­gek cs gyerekek csoportjában. vészét helyét a régi magyar népművészet vette át: Parasz­tok, pásztorok címmel itt ren­dezte meg páratlanul gazdag bemutatóját a Néprajzi Mú­zeum. A következő kilenc terem: a magyar paraszt régi élete ifjú­korától haláláig. A kiállítás rendezői ugyanis nem földrajzi tájak és történelmi korszakok, tudományos fejlődéstörténet és tudománytalan szenzációk sze­rint mutatják be a magyar nép művészetét, hanem teremről leremre az élet jelentős for­dulópontjait idézik elénk élet- képszerűen. S mi mással kezdődhetnék ez a népművészettel elmondott emberi életrajz, mint a fiatal­sággal: falusi bálok és vidám sorozások idézésével. Az első terem első sarkában bálba ké­szíti lányát a sárközi paraszt­asszony, míg a szomszéd lány talpig ünneplőben vár: a há­rom eleven mozdulaté bábú jelenete kitűnő alkalom arra, hogy a néző megismerje Sár­köz csodálatos viseletét. A tárlókban, oldalt szerelmi ajándékok: parányira faragott ördöngős guzsalytűk, tulipán­nal telefaragott remekművű ka­patisztítók, cserép varrókosa- rak és ólomból öntött orsóka­rikák. Elsorolhatatlanul sok kis remekkel kedveskedett a le­gény a lánynak — néha több­gyei Alanyban hordta a soro­zás tarka jelvényét. A második terem: a lakoda­lom. meit többszöri nekirugaszko­dásra sem gyűjthet! emlékeze­tébe a látogató. A terem másik végének té­mája: a halál és a temetés. Csökölyön még a gyász színe sem fekete: sáfránysárgára hí­mezték a „hidegágyat”, vagyis a ravatalt, s Mezőkövesden is piros-kék mintán, sárga-zöld szalagos halotti köntöst húztak a megboldogultra. De az élet már régen sem fejeződött be hivatal nélkül. Szerencsére, mert ennek Kö­szönhető a kiállítás egyik lát­ványos része, a falusi elöljáró­ság ülése. Hét matyó esküdt ül, matyó bíróval az asztalfőn, éppúgy, amint a néprajztudó­sok hajdanán följegyezték. A mezőkövesdi elöljárók szűre ugyancsak külön cikket érde­melne, még akkor is, ha egyet­len tag zakóban ül: ő ugyanis a tanács egyetlen zsellér rész­vevője. S beszélhetnénk arról is, hogy a világ sorsának eliga­zításán kívül mivel töltötte idejét a tekintetes tanács. De hát hitelesebben beszél az a boros edény olt a terem jobb oldalán: hatalmas hasán a fel­irat; hogy „Bírák és Esküt uramiék korsója”. r. gy. A IegLiscbl» Sí™ adott helyzetből kiindulva, gyors és rugalmas intézkedé­sekkel segíti egymást két nagyüzem, a Diósgyőri Gép­gyár és a Borsodi Vegyikom- bintát. Tegyük hozzá nyom­ban: saját maguk hasznára, a népgazdaság javára. A Borsodi Vegyikombinát­ban Sándor János, a közpon­ti karbantartó üzemcsoport vezetője mondja: —• Sokat köszönhetünk a DIGÉP-nek, amit — ha úgy adódik — mi is igyekszünk viszonozni. A krónikás csak győzze je­gyezni a példákat. Egy alkalommal az oxigé- nes turbókompresszor fogas­kereke tönkrement. Tétová­zásra nem volt idő. Arra sem gondolhattak, hogy a hagyo­mányos gyakorlatnak megfe­lelően valahol, valamelyik gyárnál megrendeljék a mun­kát. A DIGÉP-hez fordultak, ahonnan a szakemberek ké­sedelem nélkül a helyszínre utaztak. Megnézték a beren­dezést, felmérték, mi a fel­adat. Rövid idő alatt legyár­tották a fogaskereket — so­ron kívül. Azóta sincs semmi baj, a berendezés hiba nélkül üzemel, biztonságosan dolgo­zik. Programon kívüli, egyedi darab elkészítéséről volt szó, valójában senki nem kötelez­hette volna a DIGEP-et erre a munkára, mégis megcsinál­ták. Ugyanígy segítettek a re­formingnál keletkezett üzem­zavar elhárításában is. A reforming nélkül az am­móniagyártáshoz szükséges szintézisgáz termelése lehe­tetlen. Ez forgott veszélyben egy alkalommal, amikor az égőfejnél a csatlakozási felü­letek (tömítések) megrozsdá­sodtak. Ki kellett cserélni va­lamennyit. Mit tegyenek, ho­gyan oldották meg? ,. Telefonon hívták fel a Dl- GÉP-et. Jószerivel még be sem fejezték a kérdés indok­lását, már elhangzott a vá­lasz: — Hozzanak rajzot! Terven felül 250 kétszobás, összkomfortos lakáshoz elég tégla Az elöljáróság a szűrviseletct szemlélteti. Az Északmagyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat 13 üzemének dolgozói az idén a Szocialista vállalat cím elnye­réséért versenyeznek. A Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére elhatároz-] ták, hogy a minőség javításá­val az év végéig terven felül 5 millió kis méretű téglát ad­nak az építőiparnak. A fela­jánlások megvalósítását a mű­szakiak hasznos intézkedések bevezetésével segítettéle Pl; egyes üzemeltben megszervez­ték a gyártáshoz szükséges anyag előre kitermelését. Az anyagot hónapokig pihentetik, miáltal az tökéletesen beélik, és az eddigieknél nagyobb A kiállítás nem ringat az ál­mok világába, ügyel arra, hogy ne fessen hazug-romantikus képet a kemény parasztvilág­ról. A középkorúak bemutatása a munka kevésbé cifra perceit mutatja. A kiállítás leghatal­masabb termében sorra megje­lennek a derekát nyüvő ke­nyérsütő asszony, s az ebéd vivő lány, és az aratók sze ...A szép cserépedények viszont az elöljáróság ügymenetét: a bal oldali boroscserép felirata: Bírák és Esküt uramiék korsója. nek is egyszerre. A terem má­sik végében láthatók azoknak a ruhái, akik az ajándékot ad­ták. s kapták. Matyó Mária- vivő lány áll az élethű cso­portban, földig érő fehér ruhá­jában, rövid fehér csipkés szoknyát visel a szakmán lány, míg a torockói kortársa fekete gényes ruhadarabjai. A terem közepén, rövidlábú kisasztal, közös cseréptál körül az esti vacsorázók, azzal a kopott egy­szerűséggel, ahogy azt a nép­rajztudós még 1935-ben is meg­figyelte. A magyar népviselet válogatott — és , többnyire elő­ször bemutatott — gyöngysze­szilárdságú téglák készítésére lesz alkalmas. A műszaki in­tézkedések eredménye, hogy a 13 gyárban eddig terven felül 6,5 millió téglát gyártottak, amelyből 250 kétszobás, össz­komfortos lakást építhetnek. A nagyszerű munkasikerek után a napokban megtartott terme­lési tanácskozásokon a dolgo­zók újabb vállalást tettek, és úgy döntöttek, hogy az év ve­géig előírásukon felül még mintegy 10 millió téglát, más­fél millió égetett cserepet adnak a népgazdaságnak. A vállalat vezetői elmondották, hogy az eddigi eredmények alapján a tervezett tíz és fél millió he­lyett az év végéig 31 millió fo­rint bruttó nyereséget várnak, ccoaoeoooemac imctoo — Jól befütöttek! — állt meg szénagyűjtés közben egy borostás arcú férfi, és hátra­tolta homlokáról kalapját. A mellette dolgozó idős ember is megállt, kis ideig össze­húzott szemmel nézett az ég kékjébe, a hegyek felé tekint- getett, majd folytatta a mun­kát. Egy kicsit talán gyor­sabban emelgette a három­ágú favillát. Délfelé alig észrevehetően elhomályosult a nap, mintha láthatatlan finomságú füg­gönyt húztak volna eléje. A réten serénykedő emberekről csörgött a veríték. Az úton személygépkocsi futott a falu felé. Vastag porfelhő nőtt ki utána az útból, és lomhái! megállt a levegőben. Amikor a kocsi a házak közé ért, a kutyák ki sem szaladtak megugatni. Mozdulatlanul nyúltak el az árnyékban. A nap felé húzott függöny megsűrűsödött, lusta árnyék­foltok kúsztak át a réten, fel­másztak a rezdületlen bok­rokra is, majd magába szívta őket a távolság. Az idős pa­rasztember a villájára tá­maszkodott. — Hallod? — fordult a bo­rostás arcúhoz. — Mit? — A cserdct.—Szomszédja értetlenül nézett rá. — Igen! — folytatta az öreg. — A csendet! Az imént egy gerle brukolt itt valahol, a bokro­kon verebek csirregtek, most már mind elhallgatott. Hó! Emberek! — kiáltott. — Igyekezzünk egy kicsit! Az ámyékfoltok sűrűsöd­tek, gyorsultak, a fény meg­kopott, elszürkült. Hirtelen hűvös légáram csapott az izzadt hátakra, mintha vala­hol egy nagy ablakot nyitot- tak volna. Az emberek nyug­talanul nézegették az eget, ideges gyorsasággal dolgoz­tak. Erős szélostor suhintott a rétre, amitől a széna nagy csomókban emelkedett a ma­gasba. Egy asszony a kendője után futott, az, úton porfel­hők szökkentek, a bokrok le­velei finoman remegtek, és valahol, mélyen zúgni kezd­tek a fák. — Gyorsan, gyorsan a kaz­lakkal ! — Hozzátok ki a többi ponyvát is.! — kiáltották a fogatosok után. Zörögve állt meg egy lo­vaskocsi Terka néni háza előtt. — Bandi! Gyere! — kiál­totta Imre, a kocsi hajtója a kertből fázósan ballagó fia­tal tanítónak, aki Terka né­ninél lakott albérletben. — Vihar jön! — mondta a ta­nú óval nagyjából egykorú hajtó, amikor már a kocsin ültek, és a hegyek mögül fe- ketcllő felhőkre mutatott. Az úton megelőzte őket a szél. Nagy erővel rázta meg a fákat, a házak tetejét, dü­hösen csapta be a kiskapukat és mindent megpróbált fel­dönteni. A rétre érve a két fiú gyorsan beállt a lázas sietséggel, szinte dühösen dolgozó emberek közé. Kaz­lakba rakták a szénát, pony­vát terítettek rá, cölöpöket vertek a földbe, kötelet kö­töttek rá, a kötél végét átdob­ták a kazalon, majd a túl­oldalon is megerősítették. A fehér szélű, kékesfekete fel­hők lassan beborították az eget. Egészen besötétedett. Hirtelen keskeny tűzcsík hasított a felhőkbe és éles csattanás szakadt a hegyek­re. A dörrenés hangja ide- oda pattogott a hegyek olda­lain, megsokszorozódott és csak nehezen halt él valami távoli völgyfenéken. Újabb vakító fénycsóva és fülrepesztő csattanás ágas­kod tatta a lovakat. Ritka, nagyszemű esőcseppek ko­pogtak a fákon, a bokrokon, a földön. A megrakott kocsik sietve indultak, az összegyűj­tött széna biztonságba került. Bandi a kocsi vendégrúd- jába kapaszkodva Igyekezett hazafelé. — Bandi fiam! Azért ka­bátot hozhatott volna! — szólt neki a mellette lépkedő idős parasztember. — Nem baj, mindjárt fedél alatt leszünk! — A fedél! Bizony okos ember volt. aki kitalálta — így az öreg. — Elkelne most az egész határ fölé. Nagyon nem tetszenek nekem.ezek a felhők! No, hátha mégsem ... hm ... Akkor is ilyen felhők voltak, amikor minden élet elpusztult a határban ... Ezek a felhők vitték cl Ká­rolyt is, Terka urát. Tudja, akinél maga lakik. Terka né­ninek az urat. Minden el­A BVK szakembereit a ter­melési igazgató fogadta. Hi­vatta a termelési főosztály vezetőjét is. A vendégek és a vendéglátók együttesen dol­gozták ki a feladatot. Ahogy Sándor János visszaemléke­zik e nevezetes napra: — Azonnal gépre adták a munkát; Ez azt jelenti, hogy másnap a BVK már vihette a mű­velettervet, a technológiai utasításokat; Mire odaértek, a megmunkálandó anyag elő­készítve a gépnél volt, nyom­ban elkezdődött a refor­minghoz szükséges alkatré­szek gyártása. Számtalan hasonló példa tanúsítja: milyen gyümölcsö­ző és hasznos lehet, ha külön­leges helyzetekben is szót ért egymással két nagyüzem, bár helyüket és szerepüket tekint­ve a népgazdaságban, más és más a feladatuk. Egy ilyen kapcsolat kialakítása minden­képp hasznos,. példamutató; A BVK is messzemenően igyekezett segíteni, ha tehet­te és a DIGÉP kérte. Volt rá példa. A DIGÉP által gyártott targoncákhoz nem volt ele­gendő kipufogócső; Se anyag, se kapacitás nem állt a DI­GÉP rendelkezésére ezek le­gyártásához; A BVK központi karbantartó üzemcsoportja haladéktalanul hozzálátott a a munkához. Soron kívül le­gyártották a kért mennyisé­get A 7 többségében tatai;ít _ mindkét üzemnél — nem a munka mennyiségén van a hangsúly, hanem azon a nagyszerű szándékon, hogy segíteni kell. És ebbén nincs hiba. A jó kapcsolat, a baráti együttmű­ködés hatását és eredményeit milliókban mérheti bárki; No meg abban a példamutató tettben, hogyi így is lehet dolgozni; ... (ióth) ocoocoQOoooooooes>e®oe« pusztult.!: Koldusokká vál­tunk. De a legtöbbet az a dűlő szenvedett, ahol az ő kevéske földje volt. Nem ma­radt semmije. Elment szeren­csét próbálni Amerikába. Ott veszett, tlát így... Bandi csapzotlan, esőszagot árasztva toppant a konyhába, majd meglepetten megállt. A fehér abrosszal takart asz­talon festett, szentelt gyertya égett, és Torka néni mcssze- révedő, üres tekintettel, hangtalanul imádkozott. Csak beesett, csontos arca, meg­fáradt keze világolt Jd a fe­keteségből. Észre sem vette a belépő fiút. Bandi óvatosan ment át szobájába. Kinn állandó mennydörgés rcszkettette a levegőt és a villámok tűzkígyól hemzseg­tek a falu fölött, A felhőkből szakadt, ömlött a zuhatag, A hegyekről hirtelen nőtt patakok rohantak a falura, az utat sárgás, szennyes, isza­pos áradat mosta. Hirtelen éles, pattogó hang vegyült a vihar zajába. Jég! Sűrűn, ir­galmatlanul vágta a tetőt, a kertet, a határt. A levegő zúgott a milliárdnyi gyilkos golyótól. Hideget és rémüle­tet árasztottak. Az úton ka­vargó ár deszkákkal, vastag faágakkal iclt meg. Á toronyban megköndultak a harangok. Kétségbeesetten- reménytelenül. De a vihar tovább tombolt, és foszlá­nyokra szaggatta a harang­szót. Félelmetes erők szaba­dultak az aprócska falura cs pusztították. A szél zúgása, a jég süvöltése, a harangok hangfoszlányai mintha a föld jajkiállásává olvadtak volna. Bandi mozdulatlanná me­revült az ablak mellett. Egy­szerre úgy vélte, hogy Terlta / Gyümölcsöző kapcsolat Farasztok, pásztorok Időpácolta festett deszkala- p )k, kétévszázados tulipános- rozettás asztalosremekek díszí­tik a Nemzeti Galéria előcsar­nokát. A múzeum egy részé­ben az új magyar képzőmű­ó, ' 1 ^ ;■ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom