Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
ESZAKMÄGYAPvORSZAO itmaumBisiißtfmB&BanBstatwBcaamiiimsBmmnmmmmm Vasárnap, 1968. augusztus 2S,' gaa»'ain!La^&mB A magyar népművészet kincsei a Nemzeti Galériában rakott palástot öltött vörös pa- szományos zöld köténye, i.ófe- hér szoknyája fölé. A figurák előtt kis táblák jelzik a vidéket: a felszalagozott kalapé reg ruta például a Heves meIlajdúságl gycrekszflrölf, alföldi hímzett ködmönök az öregek cs gyerekek csoportjában. vészét helyét a régi magyar népművészet vette át: Parasztok, pásztorok címmel itt rendezte meg páratlanul gazdag bemutatóját a Néprajzi Múzeum. A következő kilenc terem: a magyar paraszt régi élete ifjúkorától haláláig. A kiállítás rendezői ugyanis nem földrajzi tájak és történelmi korszakok, tudományos fejlődéstörténet és tudománytalan szenzációk szerint mutatják be a magyar nép művészetét, hanem teremről leremre az élet jelentős fordulópontjait idézik elénk élet- képszerűen. S mi mással kezdődhetnék ez a népművészettel elmondott emberi életrajz, mint a fiatalsággal: falusi bálok és vidám sorozások idézésével. Az első terem első sarkában bálba készíti lányát a sárközi parasztasszony, míg a szomszéd lány talpig ünneplőben vár: a három eleven mozdulaté bábú jelenete kitűnő alkalom arra, hogy a néző megismerje Sárköz csodálatos viseletét. A tárlókban, oldalt szerelmi ajándékok: parányira faragott ördöngős guzsalytűk, tulipánnal telefaragott remekművű kapatisztítók, cserép varrókosa- rak és ólomból öntött orsókarikák. Elsorolhatatlanul sok kis remekkel kedveskedett a legény a lánynak — néha többgyei Alanyban hordta a sorozás tarka jelvényét. A második terem: a lakodalom. meit többszöri nekirugaszkodásra sem gyűjthet! emlékezetébe a látogató. A terem másik végének témája: a halál és a temetés. Csökölyön még a gyász színe sem fekete: sáfránysárgára hímezték a „hidegágyat”, vagyis a ravatalt, s Mezőkövesden is piros-kék mintán, sárga-zöld szalagos halotti köntöst húztak a megboldogultra. De az élet már régen sem fejeződött be hivatal nélkül. Szerencsére, mert ennek Köszönhető a kiállítás egyik látványos része, a falusi elöljáróság ülése. Hét matyó esküdt ül, matyó bíróval az asztalfőn, éppúgy, amint a néprajztudósok hajdanán följegyezték. A mezőkövesdi elöljárók szűre ugyancsak külön cikket érdemelne, még akkor is, ha egyetlen tag zakóban ül: ő ugyanis a tanács egyetlen zsellér részvevője. S beszélhetnénk arról is, hogy a világ sorsának eligazításán kívül mivel töltötte idejét a tekintetes tanács. De hát hitelesebben beszél az a boros edény olt a terem jobb oldalán: hatalmas hasán a felirat; hogy „Bírák és Esküt uramiék korsója”. r. gy. A IegLiscbl» Sí™ adott helyzetből kiindulva, gyors és rugalmas intézkedésekkel segíti egymást két nagyüzem, a Diósgyőri Gépgyár és a Borsodi Vegyikom- bintát. Tegyük hozzá nyomban: saját maguk hasznára, a népgazdaság javára. A Borsodi Vegyikombinátban Sándor János, a központi karbantartó üzemcsoport vezetője mondja: —• Sokat köszönhetünk a DIGÉP-nek, amit — ha úgy adódik — mi is igyekszünk viszonozni. A krónikás csak győzze jegyezni a példákat. Egy alkalommal az oxigé- nes turbókompresszor fogaskereke tönkrement. Tétovázásra nem volt idő. Arra sem gondolhattak, hogy a hagyományos gyakorlatnak megfelelően valahol, valamelyik gyárnál megrendeljék a munkát. A DIGÉP-hez fordultak, ahonnan a szakemberek késedelem nélkül a helyszínre utaztak. Megnézték a berendezést, felmérték, mi a feladat. Rövid idő alatt legyártották a fogaskereket — soron kívül. Azóta sincs semmi baj, a berendezés hiba nélkül üzemel, biztonságosan dolgozik. Programon kívüli, egyedi darab elkészítéséről volt szó, valójában senki nem kötelezhette volna a DIGEP-et erre a munkára, mégis megcsinálták. Ugyanígy segítettek a reformingnál keletkezett üzemzavar elhárításában is. A reforming nélkül az ammóniagyártáshoz szükséges szintézisgáz termelése lehetetlen. Ez forgott veszélyben egy alkalommal, amikor az égőfejnél a csatlakozási felületek (tömítések) megrozsdásodtak. Ki kellett cserélni valamennyit. Mit tegyenek, hogyan oldották meg? ,. Telefonon hívták fel a Dl- GÉP-et. Jószerivel még be sem fejezték a kérdés indoklását, már elhangzott a válasz: — Hozzanak rajzot! Terven felül 250 kétszobás, összkomfortos lakáshoz elég tégla Az elöljáróság a szűrviseletct szemlélteti. Az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat 13 üzemének dolgozói az idén a Szocialista vállalat cím elnyeréséért versenyeznek. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére elhatároz-] ták, hogy a minőség javításával az év végéig terven felül 5 millió kis méretű téglát adnak az építőiparnak. A felajánlások megvalósítását a műszakiak hasznos intézkedések bevezetésével segítettéle Pl; egyes üzemeltben megszervezték a gyártáshoz szükséges anyag előre kitermelését. Az anyagot hónapokig pihentetik, miáltal az tökéletesen beélik, és az eddigieknél nagyobb A kiállítás nem ringat az álmok világába, ügyel arra, hogy ne fessen hazug-romantikus képet a kemény parasztvilágról. A középkorúak bemutatása a munka kevésbé cifra perceit mutatja. A kiállítás leghatalmasabb termében sorra megjelennek a derekát nyüvő kenyérsütő asszony, s az ebéd vivő lány, és az aratók sze ...A szép cserépedények viszont az elöljáróság ügymenetét: a bal oldali boroscserép felirata: Bírák és Esküt uramiék korsója. nek is egyszerre. A terem másik végében láthatók azoknak a ruhái, akik az ajándékot adták. s kapták. Matyó Mária- vivő lány áll az élethű csoportban, földig érő fehér ruhájában, rövid fehér csipkés szoknyát visel a szakmán lány, míg a torockói kortársa fekete gényes ruhadarabjai. A terem közepén, rövidlábú kisasztal, közös cseréptál körül az esti vacsorázók, azzal a kopott egyszerűséggel, ahogy azt a néprajztudós még 1935-ben is megfigyelte. A magyar népviselet válogatott — és , többnyire először bemutatott — gyöngyszeszilárdságú téglák készítésére lesz alkalmas. A műszaki intézkedések eredménye, hogy a 13 gyárban eddig terven felül 6,5 millió téglát gyártottak, amelyből 250 kétszobás, összkomfortos lakást építhetnek. A nagyszerű munkasikerek után a napokban megtartott termelési tanácskozásokon a dolgozók újabb vállalást tettek, és úgy döntöttek, hogy az év vegéig előírásukon felül még mintegy 10 millió téglát, másfél millió égetett cserepet adnak a népgazdaságnak. A vállalat vezetői elmondották, hogy az eddigi eredmények alapján a tervezett tíz és fél millió helyett az év végéig 31 millió forint bruttó nyereséget várnak, ccoaoeoooemac imctoo — Jól befütöttek! — állt meg szénagyűjtés közben egy borostás arcú férfi, és hátratolta homlokáról kalapját. A mellette dolgozó idős ember is megállt, kis ideig összehúzott szemmel nézett az ég kékjébe, a hegyek felé tekint- getett, majd folytatta a munkát. Egy kicsit talán gyorsabban emelgette a háromágú favillát. Délfelé alig észrevehetően elhomályosult a nap, mintha láthatatlan finomságú függönyt húztak volna eléje. A réten serénykedő emberekről csörgött a veríték. Az úton személygépkocsi futott a falu felé. Vastag porfelhő nőtt ki utána az útból, és lomhái! megállt a levegőben. Amikor a kocsi a házak közé ért, a kutyák ki sem szaladtak megugatni. Mozdulatlanul nyúltak el az árnyékban. A nap felé húzott függöny megsűrűsödött, lusta árnyékfoltok kúsztak át a réten, felmásztak a rezdületlen bokrokra is, majd magába szívta őket a távolság. Az idős parasztember a villájára támaszkodott. — Hallod? — fordult a borostás arcúhoz. — Mit? — A cserdct.—Szomszédja értetlenül nézett rá. — Igen! — folytatta az öreg. — A csendet! Az imént egy gerle brukolt itt valahol, a bokrokon verebek csirregtek, most már mind elhallgatott. Hó! Emberek! — kiáltott. — Igyekezzünk egy kicsit! Az ámyékfoltok sűrűsödtek, gyorsultak, a fény megkopott, elszürkült. Hirtelen hűvös légáram csapott az izzadt hátakra, mintha valahol egy nagy ablakot nyitot- tak volna. Az emberek nyugtalanul nézegették az eget, ideges gyorsasággal dolgoztak. Erős szélostor suhintott a rétre, amitől a széna nagy csomókban emelkedett a magasba. Egy asszony a kendője után futott, az, úton porfelhők szökkentek, a bokrok levelei finoman remegtek, és valahol, mélyen zúgni kezdtek a fák. — Gyorsan, gyorsan a kazlakkal ! — Hozzátok ki a többi ponyvát is.! — kiáltották a fogatosok után. Zörögve állt meg egy lovaskocsi Terka néni háza előtt. — Bandi! Gyere! — kiáltotta Imre, a kocsi hajtója a kertből fázósan ballagó fiatal tanítónak, aki Terka néninél lakott albérletben. — Vihar jön! — mondta a tanú óval nagyjából egykorú hajtó, amikor már a kocsin ültek, és a hegyek mögül fe- ketcllő felhőkre mutatott. Az úton megelőzte őket a szél. Nagy erővel rázta meg a fákat, a házak tetejét, dühösen csapta be a kiskapukat és mindent megpróbált feldönteni. A rétre érve a két fiú gyorsan beállt a lázas sietséggel, szinte dühösen dolgozó emberek közé. Kazlakba rakták a szénát, ponyvát terítettek rá, cölöpöket vertek a földbe, kötelet kötöttek rá, a kötél végét átdobták a kazalon, majd a túloldalon is megerősítették. A fehér szélű, kékesfekete felhők lassan beborították az eget. Egészen besötétedett. Hirtelen keskeny tűzcsík hasított a felhőkbe és éles csattanás szakadt a hegyekre. A dörrenés hangja ide- oda pattogott a hegyek oldalain, megsokszorozódott és csak nehezen halt él valami távoli völgyfenéken. Újabb vakító fénycsóva és fülrepesztő csattanás ágaskod tatta a lovakat. Ritka, nagyszemű esőcseppek kopogtak a fákon, a bokrokon, a földön. A megrakott kocsik sietve indultak, az összegyűjtött széna biztonságba került. Bandi a kocsi vendégrúd- jába kapaszkodva Igyekezett hazafelé. — Bandi fiam! Azért kabátot hozhatott volna! — szólt neki a mellette lépkedő idős parasztember. — Nem baj, mindjárt fedél alatt leszünk! — A fedél! Bizony okos ember volt. aki kitalálta — így az öreg. — Elkelne most az egész határ fölé. Nagyon nem tetszenek nekem.ezek a felhők! No, hátha mégsem ... hm ... Akkor is ilyen felhők voltak, amikor minden élet elpusztult a határban ... Ezek a felhők vitték cl Károlyt is, Terka urát. Tudja, akinél maga lakik. Terka néninek az urat. Minden elA BVK szakembereit a termelési igazgató fogadta. Hivatta a termelési főosztály vezetőjét is. A vendégek és a vendéglátók együttesen dolgozták ki a feladatot. Ahogy Sándor János visszaemlékezik e nevezetes napra: — Azonnal gépre adták a munkát; Ez azt jelenti, hogy másnap a BVK már vihette a művelettervet, a technológiai utasításokat; Mire odaértek, a megmunkálandó anyag előkészítve a gépnél volt, nyomban elkezdődött a reforminghoz szükséges alkatrészek gyártása. Számtalan hasonló példa tanúsítja: milyen gyümölcsöző és hasznos lehet, ha különleges helyzetekben is szót ért egymással két nagyüzem, bár helyüket és szerepüket tekintve a népgazdaságban, más és más a feladatuk. Egy ilyen kapcsolat kialakítása mindenképp hasznos,. példamutató; A BVK is messzemenően igyekezett segíteni, ha tehette és a DIGÉP kérte. Volt rá példa. A DIGÉP által gyártott targoncákhoz nem volt elegendő kipufogócső; Se anyag, se kapacitás nem állt a DIGÉP rendelkezésére ezek legyártásához; A BVK központi karbantartó üzemcsoportja haladéktalanul hozzálátott a a munkához. Soron kívül legyártották a kért mennyiséget A 7 többségében tatai;ít _ mindkét üzemnél — nem a munka mennyiségén van a hangsúly, hanem azon a nagyszerű szándékon, hogy segíteni kell. És ebbén nincs hiba. A jó kapcsolat, a baráti együttműködés hatását és eredményeit milliókban mérheti bárki; No meg abban a példamutató tettben, hogyi így is lehet dolgozni; ... (ióth) ocoocoQOoooooooes>e®oe« pusztult.!: Koldusokká váltunk. De a legtöbbet az a dűlő szenvedett, ahol az ő kevéske földje volt. Nem maradt semmije. Elment szerencsét próbálni Amerikába. Ott veszett, tlát így... Bandi csapzotlan, esőszagot árasztva toppant a konyhába, majd meglepetten megállt. A fehér abrosszal takart asztalon festett, szentelt gyertya égett, és Torka néni mcssze- révedő, üres tekintettel, hangtalanul imádkozott. Csak beesett, csontos arca, megfáradt keze világolt Jd a feketeségből. Észre sem vette a belépő fiút. Bandi óvatosan ment át szobájába. Kinn állandó mennydörgés rcszkettette a levegőt és a villámok tűzkígyól hemzsegtek a falu fölött, A felhőkből szakadt, ömlött a zuhatag, A hegyekről hirtelen nőtt patakok rohantak a falura, az utat sárgás, szennyes, iszapos áradat mosta. Hirtelen éles, pattogó hang vegyült a vihar zajába. Jég! Sűrűn, irgalmatlanul vágta a tetőt, a kertet, a határt. A levegő zúgott a milliárdnyi gyilkos golyótól. Hideget és rémületet árasztottak. Az úton kavargó ár deszkákkal, vastag faágakkal iclt meg. Á toronyban megköndultak a harangok. Kétségbeesetten- reménytelenül. De a vihar tovább tombolt, és foszlányokra szaggatta a harangszót. Félelmetes erők szabadultak az aprócska falura cs pusztították. A szél zúgása, a jég süvöltése, a harangok hangfoszlányai mintha a föld jajkiállásává olvadtak volna. Bandi mozdulatlanná merevült az ablak mellett. Egyszerre úgy vélte, hogy Terlta / Gyümölcsöző kapcsolat Farasztok, pásztorok Időpácolta festett deszkala- p )k, kétévszázados tulipános- rozettás asztalosremekek díszítik a Nemzeti Galéria előcsarnokát. A múzeum egy részében az új magyar képzőműó, ' 1 ^ ;■ ^
