Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
o eszakmagtakorszag Péntek, 196S. augusztus 23. A Pravda csütörtöki számában „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség” címmel szerkesztőségi cikkben foglalkozik a csehszlovákiai eseményekkel. A cikk bevezetőben megállapítja: a csehszlovák párt- és állami személyiségeknek azt a történelmi elhatározását, hogy a Szovjetunióhoz és más szövetséges államokhoz fordulnak segítségért, az váltotta ki, hogy testvérháború veszélye fenyegetett, amelyet a cseh - szlovákiai reakció készített élő. A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP és a szovjet kormány politikájában a Csehszlovákiával, a Csehszlovák Kommunista Párttal való viszony mindig fontos helyet foglalt el. A szláv együvétar- tozás évszázados hagyományait tovább gazdagították azok a megbonthatatlan kötelékek, amelyek a szabadságért, népeink függetlenségéért és szociális haladásért folytatott közös harcban szövődtek. Csehszlovákia területén több mint százezer szovjet hősi halott nyugszik. Pártunk, a szovjet nép meggyőződése, hogy Csehszlovákia munkásosztálya, parasztsága és becsületes értelmisége most is változatlanul közös ügyünk, az új társadalom építése oldalán áll, hogy baráti érzéseinkben hűek népünkhöz és a csehszlovákiai szocializmushoz. Mi szintén hűéle vagyunk ahhoz a barátsághoz; amelyet a háborút követő években pártjaink erősítettek meg. Az SZKP megértette a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozatait. Az SZKP vezetői januárban Moszkvában és februárban Prágában a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseiken kijelentették, hogy a szocialista építés útjainak, s a pártvezetés formáinak és módszereinek megválasztása teljesen és kizárólagosan a CSKP Központi Bizottságára tartozik. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizottsága vezetőinek figyelmét már akkor felhívták a jobboldali revizionista elemek felélénkülő tevékenységére. A következő időszak bebizonyította, hogy az események reális alakulása mind jobban eltért a csehszlovák vezetők jóslataitól. Az események bebizonyították, hogy magában a CSKP- ban megkezdődött a széthúzás, az ingadozás és a bizonytalankodás. Az országban felütötték fejüket a reakciósok, a szoicalistaellenes erők, amelyek a világimperializmusra támaszkodtak. „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség44 A Pravda cikke Az SZKP KB állásfoglalása A CSKP Központi Bizottságának márciusi-áprilisi plénuma nem tudta stabilizálni a helyzetet. A plénumon elfogadott akcióprogram számos állásfoglalását — az események tanúsága szerint — a jobboldali elemek sajátos törvényes platformjának használták fel a kommunista párt, a szocializmus alapjai, a csehszlovák és a szovjet nép barátsága elleni támadásukra. A május 4-i moszkvai találkozón a CSKP vezetői maguk is kifejtették, hogy az országban komoly a helyzet. Sőt, azt is kijelentették, hogy a csehszlovákiai belpolitikai fejlődés negatív mozzanatai „túllépik kizárólagos belügyeink határait és a testvéri országokat, így például a Szovjetuniót, Lengyelországot is érintik”. A csehszlovák vezetők akkor a következőket mondták: „az ellenség tevékenykedik, az eseményeket az ellenforradalom javára akarja fordítani”. A CSKP Központi Bizottságának májusi plénumán beismerték, hogy a szocializmus ügyét Csehszlovákiában jobboldalról fenyegeti a fő veszély. Ugyanakkor a Központi Bizottság ülésének határozatait nem hajtottak végre. A szocialistaellenes erők támadást indítottak a májusi plenum vonala ellen. A szovjetellenes elemek még élesebben léptek fel. Az ellenforradalmi erők megjelentették a „Kétezer szó”-t, amely nyílt felhívást tartalmaz a CSKP. az alkotmányos hálálom elleni harcra. Az SZKP Központi Bizottsága az elmúlt kél hónap csehszlovákiai eseményeivel kapcsolatos álláspontját az alábbiakban foglalta össze: I Az SZKP Központi Bi- *' zottsága kezdettől fogva figyelemmel kísérte a CSKP Központi Bizottságának arra irányuló határozatait, hogy kijavítsák a hibákat és a fogyatékosságokat, a közélet minden területén, tökéletesítsék a pártvezetést, fejlesszék a szocialista demokráciát. 9 Az SZKP Központi Bi- ÍJ’ zottsága állandóan hangsúlyozta, a határozatok eredményes megvalósításának esalcis az lehet a biztosítéka, ha megvalósítják a párt vezető szerepét, ha az események alakulásának teljes ellenőrzését a párt tartja a kezében. ? Az SZKP Központi Bi- zottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák nép szocialista vívmányainak, s a szocialista csehszlovák államnak a sorsa szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolódik országunkhoz és más testvérországokhoz. És ez nemcsak a CSKP belügye. Az SZKP Központi Bizottsága tehát internacionalista kötelességének tartja, hogy minden eszközzel előmozdítsa a CSKP megerősödését, a szocializmus fennmaradását és megszilárdulását a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, megvédje a szocializmust az imperializmus cselszövéseitől. Mindenekelőtt komoly aggodalmat kelt az a helyzet, amelybe a Csehszlovák Kommunista Párt jutott — írja a továbbiakban a Pravda. — A kommunista párt megerősödése, vezető szerepének gyakorlati biztosítása nélkül megtévesztő a szocializmus „tökéletesítéséről” hangoztatott minden szó. A csehszlovákiai ellenforradalmi erők következetesen folytatták diszkreditáló hadjáratukat a kommunista párt ellen. Határozatlanság, ingadozás A kommunistaellenes erők aktivizálódását elősegítette az, hogy a CSKP vezetőségének egy része helytelen álláspontra helyezkedett, sok kérdésben eltért a marxista—leninista elvektől. A CSKP egyes vezető személyiségei több ízben is kijelentették, hogy „véget kell vetni a kommunisták hatalmi monopóliumának”, „külön kell választani a pártot az államtól”, „a CSKP-t más politikai pártokkal egyenjogúvá kell tenni” stb. A Csehszlovák Kommunista Párt elleni zabolátlan hadjárathoz éppen ezek a felhívások adták meg az első lökéseket. A CSKP Központi Bizottságának határozatlan és ingadozó pozícióját kihasználva, a revizionisták, a jobboldali erők durván támadni kezdték a CSKP egész legutóbbi húszéves tevékenységét, s tagadták a jogát a társadalom és az állam vezetésére. A CSKP Központi Bizottságának vezetői pedig ahelyett, hogy ellenálltak volna a párt bomlasztását célzó kísérleteknek, továbbra is azt a vonalat követték, hogy a CSKP-t valamiféle alaktalan, laza szervezetté, sajátos vita-klubbá változtassák. A CSKP-ban ténylegesen megszegték a pártélet fontos lenini szervezeti elveit: a demokratikus centralizmust, a párt eszmei és szervezeti egységét. A pártot a frakciózás szentesítése, s a lazán összefüggő „autonom” szervezetekre való széthullás fenyegette. Sajnos, még a CSKP Központi Bizottsága elnökségének a tagjai között is akadtak olyanok, akik lényegében nyíltan ellenezték a pártépítés lenini elveit. Erre vonatkozólag jellemző Joseí Spacek állásfoglalása. A CSKP vezető szerepét aláásta az is, hogy az országban tömegkampány indult a pártkáderek szétzúzására. Az egyes vezetők bírálata olyan elvakult követeléssé fajult, hogy a párt vezető munkatársait tömegesen távolítsák el. Számos olyan tapasztalt, párthű munkáskádert eltávolítottak tisztségéből, aki annakidején bátran harcolt a fasizmus ellen és aktívan kivette részét a szocialista építésből. A pogrom, a káderek erkölcsi megsemmisítésének a légköre ala- kult ki. Világosan kirajzolódott az a politikai vonal, hogy az aktív politikai életből el kell távolítani az eszmeileg és politikailag legjobban felvértezett kommunistákat, akik a leghatározottabban szembenálltak a jobboldali ellenzékkel. Nem értékelhető másként például Cestmir Cisar-nak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata. Cisar kijelentette, hogy 200—300 000 fiatalt kell felvenni a CSKP-ba. A vezető káderek tömeges szétzúzásának vonala kiterjedt az államapparátus fontosabb láncszemeire, s a szak- szervezetekre és az ifjúsági szövetségekre. A kormány tagjainak többségét elmozdították. Az eltávolított személyek között olyanok is akadtak, akiket a CSKP vezetői a januári plenum után is megbízható, szilárd kommunistákként jellemeztek. A reakció támadása Csehszlovákiában nem. kevésbé fenyegette a szocializmus ügyét az is, hogy a CSKP vezetősége a politikai és a szervezeti munka lanyhulása mellett a jobboldali, szocialistaellenes erők kezébe engedte át a tömegekre való eszmei ráhatás eszközeinek ellenőrzését. Számos lap, a rádió és a televízió lényegében a nyíltan szocialistaellenes célokat követő, bizonyos csoportok rendelkezésére állt. Egyszóval Csehszlovákiában olyan helyzet alakult ki, amelyben a jobboldali elemek szocialistaellenes nyilatkozataikkal nyíltan felléphettek a sajtóban, ellenforradalmi jelszavakkal tüntetéseket és gyűléseket tarthattak, miközben azokat a felszólalásokat, amelyek a helyzetet marxista—leninista szempontból értékelték, elhallgatták, a felszólalókat vagy a nyilatkozókat pedig üldözték. A reakció Csehszlovákiában támadást intézett a marxista —leninista elmélet ellen, A szocializmus ellenségeinek megnyilatkozásaiban világosan látható a módszeresség és a célratörés. Arra törekedtek, hogy megingassák a kommunizmus eszmei és elméleti bázisát. A leninizmustól való eltávolodás, a leninizmus nemzetközi jelentőségének tagadása derült ki Cestmir Cisar-nak a marxi jubileum alkalmából tartott, agyonreklámozott prágai ünnepi beszédéből is. Csehszlovákiában olyan légkör alakult ki, amelyben divattá és előnyössé vált a marxizmus—leninizmus elleni támadás és veszélyessé vált a kommunista tanok elvi tételeinek védelmezése. Mivel magyarázható ez? Egyes vezetők elméleti tájékozatlanságával, vagy megfontolt kíméletességgel azok iránt, akik szerették volna megfosztani a pártot elméleti fegyverétől, szerették volna megingatni a CSKP és a kommunista világmozgalom összeforrottságát. Mindinkább tért hódított az ország egyes történelmi szakaszainak kritikátlan, nem osztályalapokon történő magyarázata, újjászületett a Masa- ryk-kultusz, pajzsra emelték Benest, aki a müncheni katasztrófába taszította az országot. A „Pravda” felhívja a figyelmet, az utóbbi időben Csehszlovákiában nem kis erőfeszítések történtek arra, hogy a nép körében olyan hangulatot szítsanak fel, amelyet csak nacionalistának lehet nevezni. Pontosan erre irányult az a hangos propagandahadjárat, amelyet a CSKP Központi Bizottsága elnökségének és az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának (ti- szaágcsernyői) találkozója előtt mesterségesen szerveztek. Ez a hadjárat nem Csehszlovákia dolgozó népének osztályellenségei, nem az imperialisták ellen irányult, hanem legközelebbi barátai ellen, a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok ellen. Ha a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vezetői nem akarták figyelembe vermi barátaik véleményét, nem akartak hallgatni azok szavára, nem akartak velük közös úton járni, akkor vajon kikre akartak orientálódni, kikkel akartak tartani? És honnan akarták várni a csehszlovák nép biztonságának, szuverenitásának szavatolását, szocialista vívmányainak az imperializmus részéről jövő támadásokkal szembeni szavatolását? Veszélyes út A CSKP egyes vezetői nyilván feltételezték, hogy a nacionalista szenvedélyek felszításával biztosíthatják helyzetük szélesebb körű támogatását a lakosság széles rétegei részéről, beleértve a jobboldaliakat, beleértve a szocializmus ellenfeleit is. Ez azonban igen veszélyes út. Veszélyes elsősorban azért, mert egyre jobban eltávolítja őket azoktól, akik a CSKP és Csehszlovákia népének természetes szövetségesei és őszinte barátai. Az SZKP állandóan tökéletesíti a párt- és államépítés stílusát, formáját és módszereit — hangoztatja a Pravda. — Más szocialista országokban is folyik ez a munka, éspedig nyugodtan, a szocialista rendszer alapjaiból kiindulva. Sajnos, más alapon folyt a vita a gazdasági reform kérdéseiről Csehszlovákiában. E vita középpontjában, egyrészt a szocialista gazdaság egész megelőző fejlődésének durva kritikája, másrészt az a javaslat állt, hogy a tervszerűséget fel kell váltani spontán piaci viszonyokkal és tág teret kell engedni a magántőke tevékenységének. Csehszlovákiában a revizionista és ellenforradalmi elemek láthatóan arra használták ki e gazdasági vitát, hogy az ország gazdaságát a kapitalizmus útjára tereljék. Külpolitikai tendenciák Egyes csehszlovák vezetők megkezdték az ország számos fontos külpolitikai tételének, s a Varsói Szerződésből és a Szovjetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezettségeinek felülvizsgálását. Csehszlovákia külpolitikájának, mindenekelőtt európai politikájának bizonyos tendenciái komoly aggodalmakat keltenek. Ezek a tendenciák eléggé kifejezetten nyilvánulták meg többek között Hájek külügyminiszter nyilatkozataiban. Bizonyos kísérletek történtek arra, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződésre. Így például Václav Prchlik, a CSKP Központi Bizottságának felelős képviselője nyilvánosan sfkraszállt a Varsói Szerződés struktúrájának felülvizsgálásáért, s árnyékot vetett a politikai tanácskozó testület tevékenységére. Azt lehetett volna várni, a CSKP Központi Bizottságának vezetősége elítéli az ilyen cselekményeket, de ez nem történt meg. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen. Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, beleértve Csehszlovákiát. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai ténylegesen nyitva vannak. Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati országokból özönlöttek az imperialista hírszerző szolgálatok diverzánsai és kémei Csehszlovákiába. Az imperialista ügynököknek lehetőségük nyűt arra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák területre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németoi-szág nem ismeri el az Európában meghúzott határokat,, változatlanul el akarja ismertetni jogát „valamennyi német” képviseletére, továbbra is igényt tart Nyu- gat-Berlinre, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig sem jelentette ki, hogy teljesen lemond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. Ennek ellenére Csehszlovákiában voltak olyan megnyilvánulások, amelyeknek célja a Nyugat- Németországhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kormány nevében hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy Csehszlovákia európai politikáját sok tekintetben helyzetének kell meghatároznia, annak, hogy Csehszlovákia a Szovjetunió és Nyugat-Német- ország között terül el. Ez a hozzáállás, amelyből teljesen hiányzik az osztálytartalom, ellentétes minden történelmi tapasztalattal, s nem felel meg a szocialista országok, köztük Csehszlovákia biztonsági érdekeinek — hangoztatja a Pravda. Megengedhetetlen magatartás Figyelmet érdemelnek azok a tényék, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó országok csehszlovák területen nemrég megtartott törzskari gyakorlatával kapcsolatban azt mutatták, hogy Csehszlovákia megengedhetetlen magatartást tanúsít a Varsói Szerződésből származó kötelezettségei iránt. A szociálistaeUenes és a jobboldali erőle a szovjet katonai alakulatok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállásaként tüntették fel. Így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövetségesi kötelezettségeket. A Varsói Szerződés részvevői kénytelenek voltak levonni ebből a megfelelő következtetéseket. A barátságtalan szovjetellenes kampány sugaJmazói nem tudják elfeledtetni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét és szuverenitását csak mint szocialista ország, mint a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csehszlovákiában lényegében véve kialakult egy politikai ellenzék, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását — folytatja a Pravda. — Így például a Néppárt és a Szocialista Párt vezetősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a kommunista pártot a hatalomból. Megkezdte működését, s a Csehszlovák Kommunista Párt ellen tevékenykedett a Szociáldemokrata Párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a „231-es klub”, amelynek élén a régi fasiszta Brodsky, a volt bur- zsoá tábornok Palecek, továbbá Raníbouoek és Cech állt, akiket annak idején egy Imperialista kémszolgálat ügynökeiként kémkedésért elítéltek. A csehszlovák: a i szoclal istaelle- r.es szervezetek a legszélesebb körű kapcsolatokat tartották fenn a külföldi emigrációs ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal és körökkel. Szó volt egy nyűt ellenforradalmi államcsíny-kísérletről. Az ellenforradalom csendben, fegyveres konfliktus nélkül igyekezett hatalomra kerülni, de szem előtt tartott más lehetőségeket is. Az elrejtett fegyverek leleplezésének ismert ténye arról tanúskodik; hogy a reakció nem zárta ki a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetősegét. „Külföldi katonák szövetsége” néven létrejött a volt benesi hadsereg tisztjeinek szövetsége. Csehszlovákia határain túl, közvetlen közelében ellenforradalmárok nagy csoportjai gyülekeztek és egyesültek; egyesek közülük behatoltak Csehszlovák iába, fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában történt ellenforradalmár, szocialista- ellenes megnyilvánulások elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy e jelenségek nem ösztönösek, hanem rendkívül szervezettek voltak. Az ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő emberek kapcsolatban álltak külföldi kémszolgálatokkal, külföldi imperialista körökkel. Az ellenforradalmi erők egyes szervezői mindamellett az utóbbi időkig igyekeztek a háttérben maradni. A jobboldali erőknek megvoltak az embereik a Csehszlovák Kommunista Párt vezető szerveiben, jól voltak értesülve e szervek tevékenységérőL Cselekedni kellett A szocialista országok kommunista és munkáspártjai mindent megtettek a eseh- szlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozók támogatására, az események veszedelmes fordulatának megakadályozására. Az ágesernyői találkozón és a pozsonyi tanácskozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői megígérték, hogy megteszik a halaszthatatlan, konkrét intézkedéseket a helyzet stabilizálására, a szocialista vívmányok megszilárdítására és megvédésére. Ámde Csehszlovákia vezető szervei az ág- csernyői találkozó és a pozsonyi tanácskozás után nem tettek semmit az ellenforradalom visszaverésére, a jobboldali, szocialistaellenes erők viszont még jobban, fokozták tevékenységüket. ^Az ágcsemyői találkozón kitűnt, hogy elhatárolódnak aa erők a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökségében. Amíg az elnökség tagjainak kisebbsége Alexander Dubcek vezetésével nyílt jobboldali opportunista álláspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezkedett és kijelentette, hogy határozott harcra van szükség a reakciós, antiszocialista erők ellen, a reakció megtörése ellen. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetőségének jobboldali revíziós elemei meghiúsították, hogy végrehajtsák az Ágcsemyőn és Pozsonyban létrejött megállapodást, amely szerint meg kell védelmezni a szocializmus állásait Csehszlovákiában, harcolni kell az antiszocialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbálkozásait. Ezek az emberek álcázás céljából azt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére törekszenek, ténylegesen, azonban csak időt akartak nyerni és az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Csehszlovákiában. Csehszlovákia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista demokráciának az az útja került veszélybe, amelyre Csehszlovákia népe januárban lépett, hanem a szocializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok számára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és határozottan, nem vesztegetve az időt. Ezért határozta el a Szovjetunió, és több más szocialista állam, hogy teljesíti a csehszlovák párt. és állami személyiségek kérését, hogy a testvéri csehszlovák ' népnek nyújtsanak haladéktalan segítséget, beleértve a fegweres segítséget is. I_A Pravda befejezésül hangsúlyozza: a szocializmus védelme Csehszlovákiában nem csupán eme ország népének belső ügye, hanem a világszocializmus állásai védelmének a problémája is.
