Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-17 / 193. szám

esz AKM A GT ARORSZÄ G Szombat, 1958. augusztus 17, Suharto elnök beismerése Suharto indonéz elnök pén­teken beszédet mondott a par­lamentben Indonézia függet­lenségének 23. évfordulója al­kalmából. Az elnök heves kommunista­ellenes kirohanásokkal tarkí­tott beszédében elismerte, hogy a kommunista párt ismét hal­latja hangját az országban. Mint mondotta, pártjának né­hány tagja úgy vélte, hogy a pártot örökre sikerült elnémí­tani, ez azonban — bizonyít­ják az események — nem felel meg a valóságnak. Suharto megállapította, a kommunistáknak sikerült fegy­veres osztagokat felállítaniuk és gerillaterülelck megszerve­zésén fáradoznak. Megkísérelték sBie^bontani A Pravda hasábjain Jurij Zsukov kommentálja az impe­rialista köröknek a pozsonyi tanácskozás határozatai ellen kifejtett aknamunkáját. A reakciós sajlókörök elő­ször megpróbálták kisebbíteni a pozsonyi nyilatkozat jelen­tőségét — írja a szemleíró. — A szocialista országok ellensé­geinek következő lépése az volt, hogy megkísérelték meg­bontani azokat a természetes gazdasági kapcsolatokat, ame­lyek Csehszlovákiát a szocia­lista közösséghez fűzik, azzal kísérleteztek, hogy a kapitalis­ta piachoz kapcsolják Cseh­szlovákiát. A szerző idéz a nyugati lapokból, amelyek ar­ról írnak, hogy a nyugat kész hiteleket nyújtani és beren­szállitani Csehszlo­dezéseket vákiának. Kikre alapozzák számításai­kat az imperialisták? — teszi fel a kérdést Zsukov. Világos; hogy kikre: azokra a szociális- taellenes erőkre, amelyekkel szemben az engesztelhetetler harcot a pozsonyi nyilatkozatot aláírt országok legfontosabb feladatuknak tekintik. Ilyen erők léteznek, és ezek az erők tevékenykednek — mutat rá a Pravda szemleírója. A bonyolult nemzetközi helyzet, az imperializmusnak a béke és a népek biztonsága el­len, a szocializmus ügye ellen irányuló felforgató tevékeny­sége megköveteli a szocialista rendszer országainak további összefogását. Csehsslovák nyilatkozat Prchlik tábornokiról A csehszlovák sajtó az utób- ! bi időben sokat foglalkozott Prchlik tábornok július 15-i : sajtóértekezletével, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága adminisztra­tív osztályának megszüntetésé­vel és Prchlik tábornok sze­mélyével. A csehszlovák hon­védelmi minisztérium katonai tanácsa szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozatban foglaljon állást ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A csehszlovák honvédelmi minisztérium katonai tanácsa most közzétett nyilatkozatában hangsúlyozza, Hogy Eseményekről RÖVIDEN llllllllltlIlllllllllillllllillllllllllllSI MEGKÍSÉRELTÉK □ Egy baszk szeparatista cso­port csütörtökön este megkí­sérelte a Zarauz közelében levő televíziós relé-állomás el­foglalását. A vállalkozás ku­darcot vallott. LEZUHANT □ Lezuhant a spoletói ka­tedráit* nagyharangja. Itália egyik leghíresebb harangját a XIV. században öntötték és csaknem egy tonnát nyom. A harang lezuhanása pánikot keltett a templomtéren állók körében. De sérülés nem tör­tént ESIK A HO □ Esik a hó a francia Alpok­ban. Síelő turisták kitörő örömmel fogadták a 30 cen­timéteres havat. MEGSZÓLALT □ Bobu Miyazaki, Japán el­ső szívátültetés es betege pén­teken első ízben szólalt meg az augusztus 8-i operáció óta. Az orvosok szerint a fiatal­ember állapota tovább javul. ÖSSZECSAPTAK □ Heves harcok dúltak pén­teken Malaysia és Thaiföld határvidékén. A jelentések szerint 800 főnyi malaysiai felkelő csapott össze a ma­laysiai haárőrökkel. DÖNTŐ □ 84 éves korában meghalt a floridai Tallahassee-ben Edward Kilenyi zeneszerző. Kilenyi döntő szerepet ját­szott Gershwin tehetségének kibontakoztatásában. HITEI, □ A Washingtonban most lét­rejött megállapodás értelmé­ben a világbank 16 000 000 dollár összegű hitelt nyújt Jugoszláviának 14 évi időtar­tamra, 6,5 százalékos kamat mellett. A hitelt Jugoszlávia iparának felújítására és kor­szerűsítésére fordítja. A vi­lágbank tavaly — hasonló cé­lokra — 10,5 millió dollár hi­telt adott Jugoszláviának. Prchlik tábornok a szó- banforgó sajtóértekezleten nyilatkozva számos tényt elferdített és olyan adatokat hozott nyil­vánosságra, amelyek a Varsói Szerződés tagjai közötti meg­állapodások értelmében titkos­nak minősülnek. A „sumava” hadgyakorlatokról és a Varsói Szerződésről szolgáltatott ada­tok publikálása előtt a tábor­nok nem konzultált a cseh­szlovák hadsereg parancsnok­ságával. A minisztérium katonai ta- | nácsa hangsúlyozza, hogy Prchlik kijelentéseivel ellen­tétben a vezető állami funkcio­náriusok és a hadsereg pa­rancsnoksága a legteljesebb mértékben tájékoztatva volt a csehszlovák területen állomá­sozó szövetséges csapatok lét­számáról és a hadgyakorlatok menetéről, egyetlen szövetsé­ges katona vagy katonai jármű sem lépte át a csehszlovák ha­tárt a felelős állami vezetők beleegyezése nélkül. Á nyilat­kozat a továbbiakban a tábor­noknak a Varsói Szerződéssel kapcsolatban tett kijelentésére utalva megállapítja, hogy Prchlik tábornok sem a hadse­reg politikai főparancsnokfő­nökségének főnökeként, sem pe­dig később a pártközpont osz­tályvezetőjeként egyetlen egy­szer sem vett és nem is vehe­tett részt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületé­nek ülésein. „Az igazság érde­kében szükségesnek tartjuk kö­zölni — folytatódik a nyilatko­zat — hogy a szovjet fegyve­res erők képviselői már több évvel ezelőtt kezdeményezőleg léptek fel a Varsói Szerződés egyesített parancsnokságának törzskarán belül a munka jobb megszervezése érdekében a fel­halmozott tapasztalatok alap­ján”, állapítja meg a nyilat­kozat A csehszlovák honvédelmi minisztérium katonai tanácsá­nak nyilatkozata végül közli: Prchlik tábornok augusz­tus 10-én kifejezte azt az óhaját, hogy a továbbiak­ban tudományos munkát és oktatói tevékenységet szeretne kifejteni. A honvédelmi miniszter min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy Prchlik tábornok megkapja ehhez a szükséges segítséget Nemzetiségek Magyarországon íí*ir/«ínL*if a különböző (IdédDndl nemzetközi fó­rumokon — ENSZ-ben, UNESCO-ban — nemzeti ál­lamként tartják számon. Ná­lunk alig ötszázaléknyi nem­zetiség él, általában magyar többségű környezetben, szét­szórtan, Ezzel együtt hazánk bonyolult nemzetiségi problé- nákat örökölt az úri Magyar- országtól. A régi uralkodó osz­tályok nemzetiségeket elnyomó politikájukkal — túlzás nélkül mondhatjuk — szégyent hoz­tak a magyar névre. Vissza­élve István király nevével, a „szentistváni állameszme” je­gyében harsányan hirdették, hogy a Duna-medencében mi vagyunk hivatottak a vezető szerepre. Erre az eszmére ala­pozták „országgyarapító” poli­tikájukat. Amikor néhány éve bemu­tatták a „Hideg napok” című filmet, szenvedélyesen össze­csaptak a nézetek. Egyesek azt mondták, szükség van ilyen alkotásokra, amelyek a reá­lis nemzeti önismeret kiala­kulását szolgálják, mások azt vetették ellene, mire való szé­gyenünket ország-világ elé tárni? Nos, még a második véle­ményben is van valami pozi­tívum: a szégyenérzet azt ille­tően, ami valóban szégyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egyrészt azért nem, mert történelmünk hala­dó korszakai — 1848, 1919 — arra is mutattak példát, hogy népünk legjobbjai ban élt a szándék a probléma normális megoldására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rend­szerünk ebben a vonatkozás­ban is „lemosta a gyalázatot* nemzeti becsületünkről. Még nem ült el hazánkban a második világháború vihara, amikor 1944. november 30-án közzétették Szegeden a Ma­gyar Kommunista Párt prog­ramjavaslatát, amelyben egye­bek közt a következők is ol­vashatók voltak: „Szakítanunk kell a magyar imperialista rögeszmével, N ágy-M a gyaror- szág reakciós ábrándjaival. Egyszer és mindenkorra szakí­tani kell azokkal a törekvé­sekkel, amelyele a magyarság vezető szerepének ürügye alatt a Duna-medencében élő népek feletti uralomra irányulnak.’’ A magyar kommunisták — Lenin nemzetiségi politikáján alapuló — szándéka alkotmá­nyunkban is szentesítést nyert. Az állampolgárok törvény előtti egyenjogúságának ki­mondása jogegyenlőséget biz­tosított a határaink között élő, viszonylag kis számú nemzeti­ségeknek is. A 49. § pedig nem­csak azt mondja ki, hogy biz­tosítani kell a nemzetiségek számára az anyanyelvű okta­tás és a nemzeti kultúra ápo­lásának lehetőségét, hanem súlyos büntetést is kilátásba helyez azoknak, akik hátrá­nyos megkülönböztetést alkal­maznának a nemzetiségekkel szemben. Alkotmányunk 49. §- a szellemében egész sor tör­vény biztosítja a nemzetiségek jogait. A törvények szövege nem maradt írott malaszt — ezt külföldön is elismerik. Wild Frigyes, a Magyarországi Né­met Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára idézi például egyik cikkében a haj­dani magyar viszonyokat jól ismerő Szentfülöpi König An­talnak égj' nyugat-németorszá­gi lapban megjelent írásából: „Nem túlzás, ha a körülmé­nyek ismeretében megállapí­tom, hogy a magyarországi né­metek kultúrájának ápolása érdekében az elmúlt hat évben több erőfeszítés történt, mint azelőtt száz év alatt. Ezt a tényt mindenütt tudomásul kell venni és el kell ismerni.” És ami igaz legnagyobb (kb. 200 000 főnyi) nemzetiségünket illetően, ugyanaz elmondható a százezernyi szlovák, a hat­vanezernyi dél-szláv, vagy a húszezemyi román vonatkozá­sában is. A Magyarországon élő nemzetiségek gazdasági vi­szonyai — túlnyomó többsé­gükben paraszti foglalkozá­súak — az országos átlagnak megfelelően alakultak. Nemze­tiségi anyanyelvű óvodák, ál­talános és középiskolák mű­ködnek, s több egyetemünk biztosítja a lehetőséget, hogy ezek megfelelően képzett ok­tatószemélyzethez jussanak. Ä nemzetiségi dolgozókat tömörí­tő szövetségek lapokat jelen­tetnek meg („Neue Zeitung”, „Narodne Novine”, „L’udové Noviny”, „Fooia Noastra”),- évenként nemzetiségi naptárt adnak lei, országosan ismert művészegyütteseket működtet­nek. A nemzetiségi szövetségek 1958 óta a Hazafias Népfront­ban fejtik ki tevékenységüket, politilcai és kulturális felvilá­gosító munkájukat. A nemze­tiségi szövetségek főtitkárai tagjai a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának, s megfele­lő képviselettel rendelkeznek a nemzetiségi lakosok a helyi népfront bizottságokban és ta­nácsokban éppúgy, mint Nép- köztársaságunk országgyűlésé­ben. (Pedig a területi képvise­leti elv — épp a nemzetiségek szétszórtsága miatt — nem is biztosítaná ezt a lehetőséget, ám a Magyar Szocialista Mun­káspárt internacionalista nem­zetiségi politikája folyamato­san biztosítja, hogy lényegé­ben magyar többségű válasz­tók nem magyar képviselőt küldjenek a parlamentbe.) A „Hideg napok”-ról több népfront bizottság filmankétot rendezett. Valamelyiken az egyik felszólaló a költőt idéz­te, mondván, „a múlt csak pél­da legyen most”. Tegyük hoz­zá: példa lehet a jelen is. Pél­da elsősorban önmagunk, de — hivalkodás nélkül mondhat­juk — bárki számára is. S a Hazafias Népfront IV. kong­resszusán is érintették ezt a problémakört. Mód Aladár egyetemi tanár így fejtette ki ezzel kapcsolatban gondola­tait: „ ... talán egyetlen kér­désnél sem fontosabb, mint en­nél, hogy az érzelmek helyett az értelemből — átfogó nem­zeti érdekeink alapján a nem­zetköziségből, a közös érdekek előtérbe helyezéséről indul­junk ki. Tudva azt, hogy ez nemzeti érdekünk is, mert a kapitalista múlt problémái reálisan csak a szocialista nemzetek szorosabb kooperá­ciója alapján oldódhatnak meg, s tudva azt is, hogy épp e szo­rosabb kooperáció történelmi szükségszerűsége követeli meg. hogy a nemzeti kisebbségek a szocialista nemzetek közt ne az elzárkózás, hanem az egymás közti szorosabb kapcsolatok té­nyezői és erőforrásai legye­nek.’*. A szomszéd 'SSgg folyók fölött átívelő hidakat szokás a barátság hídjának ne­vezni. A Magyar Népköztársa­ság szocialista nemzetiségi po­litikája olyan híd hazánk és a. környező országok között, amely a barátságot és a köl­csönös kapcsolatokat szünte­lenül erősíti. Juhász Róbert Bodrogi Sándor e/& " m * A KOPASZ OROSZLÁNBAN 17; R égóta nem zavartam mondta a „Páter” — és remélem, évekig maga felé sem kell néznem. Ügy döntöttünk azonban, hogy arany életének véget ve­tünk és eggyel növeljük a házas emberek számát. Tu­dom, hogy a bécsi, a münche­ni és a hannoveri nyilvános házakban most gyászlobogót tűznek a piros lámpa mellé, dehát ilyen az élet, kiháza­sítom magát, kedves barátom. — Legalábbis papíron — mondta Jana. — Ez a szerel­münk már évek óta tart, de most tudtam ideutazni Kana­dából és ezért esküszünk meg csak ezen a héten. Majd be­mutat az alkalmazottainak, néhányszor körbesétálunk a ház előtt a kertben, hogy min­denki lássa, együvé tartozunk, férj és feleség vagyunk, sze­relmesek. Ebben a lakásban azonban nem házaspárként élünk majd, hanem úgy, mint a parancsnok a beosztottjával. — Ebből is láthatja — ne­vetett nyerítve a „Páter” —, hogy az élet nem fenékig tej­fel, mindennek van egy jó és egy rossz oldala. — Nem értem — tétová­zott Schirmbaum. — Hát me­lyikünk a parancsnok? — Természetesen Jana. Csend szakadt rájuk és még mielőtt a beszélgetés újra kez­dődött volna, a „Páter** fel­állt és elbúcsúzott. — Mennem kell — nevetett nyerítve. Láthatóan elégedett volt — magának már szerez­tem, most magamnak veszek egy feleséget Amikor elment és ketten maradtak, Schirmbaum alapo­sabban szemügyre vette Ja- nát. Húsz évesnél alig idő­sebb, ragyogó szőkeségű, szép arcú, arányos termetű leány állott előtte. Arcát árnyalat­nyi krémpúder fedte, szeme felett haragosan ívelődtek szemöldökei a halántéka felé. Hosszú szempillái koromfeke­te szem fölé vontak kékes ár­nyékot. Orra egyenes, mégis egy kissé ívelt, fitos volt, olyan, amilyet a férfiak any- nyira szeretnek. Schirmbaum most szinte didergett a gyö­nyörűségtől, hogy egy ilyen csinos és kívánatos nővel lakhat egy fedél alatt. Ügy látszik, Jana felismer­te, hogy Rudolf nem éppen a beosztott szemével méregeti „parancsa okát”. — Ha azt hiszi, hogy mi itt ketten most véget nem érő turbékolásba kezdünk, akkor nagyon súlyosan téved. Ügy tájékoztattak, hogy a lakásá­hoz — bocsánat, az ottho­nunkhoz — személyzeti szoba is tartozik. Az a helyiség az előszobából nyílik, így módom van arra, hogy ha szükségét látom, anélkül, hogy erről magának szóljak, feltűnés nél­kül elhagyjam a lakást. Abba a szobába maga csak az én engedélyemmel léphet. Igyek­szem nem sok zavart okozni az életében. Elvárom, hogy maga is tapintatos lesz és nem féltékeny, mert mondanom sem kell, hogy huszonegy éves koromig nem arra a pillanatra vártam, hogy majd az ODESZ- SZA magához ad feleségül. S chirmbaum zavarodottan mutatta meg a fürdőszo­bát, azután ellenőrizte, hogy a cselédszoba ajtajában ott-e a kulcs. A fürdőszobá­ból vízcsobogás hallotszott. Hirtelen valamiféle féktelen indulatnak engedve, elszántan lépett a fürdőszoba ajtajához. — Sok a duma — szitko­zódott a foga között & félre­rántotta az ajtót. Jana ott állt, alig egy lé­pésnyire tőle, tetőtől talpig felöltözve, kezében pisztoly- lyal. — Legközelebb le is lövöm — mondta. — Ezt az ügyet pedig még holnap reggel je­lentem a parancsnokságon. Schirmbaum megszégyenül- ten tántorgott ágyához. Csak úgy, pongyoláját le sem dob­va — végigvetette magát a heverőn. Karját arca alá tet­te és nyitott szemmel meredt a semmibe. Másnap inggel zúgó fejjel ébredt. A konyhából egy kedves és vidám bajor dalocskát hal­lott. Jana tett-vett ott, készí­tette a reggelit. Schirmbaum észre sem vette, hogy az asszonynál, amikor érkezett, egy kis bőrönd is lehetett. Másképp honnan kerítette vol­na elő ezt a kis kartonruhát: ragyogóan keményített, rövid­ke, habkönnyű költeményt. Schirmbaum borotválkozás­hoz látott, majd fürdött és fel­öltözött. Arra készült, hogy amikor találkozik Janával, szemre­hányást tesz neki. De Janával nem lehetett veszekedni. Most egyetlen lófarokba fogta össze hosszú szőke haját, arcán a kikészí­tőszerek árnyalata sem volt látható. Üde volt, tiszta és il­latos, végtelenül szép és vég­telenül távoli. — Ugye, meg kell szoknunk, hogy tegezzük egymást — kérdezte Rudolftól. — Jobb az ilyet azonnal elkezdeni. Így könnyebben válunk bará­tokká is, és ha tegezzük egy­mást és barátok vagyunk, ak­kor eszünkbe sem jut. az, hogy az egyikünk fiú, és a mási­kunk leány. Gyere reggelizni. Schirmbaum esetlen med­vének érezte magát a fiatal, tündöklőén szép leány mellett, óvatosan ereszkedett le a székre a megterített asztal mellé. — Tudod... ón egyszerű őrkatona voltam ... Jana letette a kést, amely- lyel éppen vajat kent a pirí- tósra. — Az élettörténeted, drá­gám, nem érdekel. — És a neved? Csak nem mutathatlak be úgy: Jana Kanadából?! Nem. Mondjuk, mutass be mint Jana... Ottlik-ot. Ez egy jó név. Az emberek gyor­san. elfelejtik. És ez a célunk, hiszen én holnaptól már Frau Schirmbaum leszek. A baráta­inknak pedig Jana. Felöltöztek, s elindultak az üzlet felé. Jana Schirmbaum- ba karolt, szorosan hozzáta­padt és ábrándos pillantással figyelte arcának minden rez­dülését. A kapu alatt a ház- mesemével találkoztak, aki­nek Schirmbaum azonnal be­mutatta a „menyasszonyát”. — Óh, milyen csoda szép..: milyen drága, hol tett szert Schirmbaum úr egy ilyen gyöngyszemre ? — Engem irigyeljen, as­szonyom — csicseregte Jana —, hogy fiatal lány létemre kiérdemelten egy ilyen érett, komoly férfi őszinte vonzal­mat. A bejárati ajtó mellett a házmesterné lakása nyílott. Janan beleszagolt a levegőbe és így szólt a házmesternéhez: — Jaj, asszonyom . . . micso­da illatokat áraszt a míiga konyhája? Képzelem, milyen finom ebédet főz? Azt hiszem, a férje elámul, amikor haza­tér és ilyen csodás illatok fo­gadják. A házmesterné — mint a katonaló, ha indulót hall —, azonnal topo­rogni kezdett, fülig szaladt a szája és megragadta Jana karját. — Jöjjön, kisasszonyba m, nézze meg a lakásomat... és a konyhámat... Tudja, mit főzök ebédre? Húspogácsát krumplival, majonézzel és kis zöldborsót is csinálok hozzá. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom