Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Vasárnap, 1968. július 7. P.S7 8KM AGY ARARAT áG 7 ÖREG NÉNI (Feledy Gyula rajza) légy liónapir tartott Ez az esztendő, az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tése a BVK vezetőitől és dol­gozóitól is azt követeli, hogy az új helyzetnek és feltételek­nek megfelelően végezzék a munkát, lássák el feladataikat. Az áttérés — érthetően — nem mégy minden zökkenő nélkül, adott esetben sokkal többet, nagyobb helytállást és áldozat- vállalást is követel. Jól pél­dázza ezt egy, a számviteli és pénzügyi főosztályon szerezhe­tő tapasztalat. Mint azt Erdélyi József elv­társ, a főosztály vezetője mondja, gyökeresen megválto­zott az elszámolási rend, amit — nevezzük a nevén — meg kell szokni. E változás — egyebek között — abban is lemérhető, hogy teljesen új árak szerint történik az elszámolás. El kel­lett végezni tehát az átárazást, ami hihetetlenül nagy munka. Mintegy húszezer anyagféleség nyolcvan százalékát tételesen, húsz százalékát pedig a meg­adott kulcs szerint kellett újra nyilvántartásba venni, a kar­tonokra bejegyezni. E munka négy hónapig tartott, s addig maradt a többi napi teendő. Ezek — utólagos könyvelésére — csak ezután kerülhetett sor. A főosztály dolgozói azon­ban fáradságot nem kímélve dolgoztak és dolgoznak, hogy a nyilvántartásban ne legyen semmi hiba, hiszen kellően vezetett és irányított admi­nisztráció nélkül egyetlen vál­lalat sem tudna dolgozni. Szeles idő LIPCSE — 1988 Egy hatvankilenc éves bácsika így válaszolt: „Most sajnálom igazán, hogy már hatvankilenc éves vagyok. Először voltam külföldön, belekóstoltam a világba, s jóízűnek találtam...” * Mindez annak kapcsán jutott most eszünkbe, hogy az IBUSZ miskolci irodája ismét szervezi a lipcsei őszi vásárra szeptember 3-án indítandó kü- lönvonatát a Tiszai pályaud­varról. Átszállás nélkül, ké­nyelmesen utazhat újabb öt­száz borsodi dolgozó, érdeklő­dő. Képletesen szólva: ismét összeköti ez a vonat a két várost. Tárnái Csaba, a mis­kolci iroda vezetője kérdé­sünkre elmondotta, hogy már megkezdődött a különvonat szervezése; a gyárak, üzemek, vállalatok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgo­zói csoportosan is jelentkez­hetnek. s együttes elhelyezést nyernek. A jelentkezést augusztus elsején zárják le, s egy hónap múlva ötszáz bor­sodi dolgozóval robog a kü­lönvonat az Elba mellett, a Szász-Svájc festői környezeté­ben Türingián át a sok-sok élményt, tapasztalatot nyújtó Lipcsébe. O. M, sokkal a nagy Német Könyv­tárban találkozott s egy — me­zőgazdasági szakemberekből álló csoport pedig akkor kö­szönt rá, amikor a Lipcse melletti Markkleebergbe indul­tak, hogy az ottani mezőgaz­dasági kiállítást és mintabe­mutatót megtekintsék. ötszáz, s hozzáteszem: majdnem annyiféle érdeklődé­si körű ernbei* utazásáról, el­szállásolásáról, étkeztetéséről, programjának biztosításáról, igényeinek kielégítéséről gon­doskodni nem kis dolog! Az IBUSZ, mely e vonatokat szer­vezi. nagy feladatot vállal ma­gára, s a bizonjros mértékű kereskedelmi, üzleti szempon­tok figyelembevétele mellett elsősorban kultúrmissziót tölt be, hiszen szervezetten gon­doskodik nagy csoportok föld­rajzi és szakmai ismereteinek gyarapításáról. Amikor a mis­kolci különvonat hazafelé tar­tott, az élményektől élteit, a szórakozásban, látnivalókban bővelkedő kirándulás lázában égő emberek között gyors köz­vélemény-kutatást tartottunk. A válaszok egyértelműen hangzottak: megérte a fárad­ságot, megérte a költséget. Tavaly ősszel és az idén ta­vasszal ötszáz—ötszáz borsodi dolgozó járt a miskolci külön­vonattál a lipcsei őszi. illetve tavaszi vásáron. Együttesen ezer borsodi ember tekintette meg szervezetten az NDK leg­fontosabb kereskedelmi, ipari központját; gyönyörködött mo­numentális műemlékeiben, festői, romantikus utcáiban, modem, új városrészeiben és bolyongott híres Messehausai- nak sokaságában. A lipcsei emlékek sokáig élnek Ez a város, vendégszerető la­kóival megkapóan sok élményt nyújt a magyar turista számá­ra. Híres épületei: a Tamás­templom, mely egykori kar­nagya, Johann Sebastian Bach nevével örökre bevonult a ze­netörténelembe, az új Opera, a régi városháza az Altes Rathaus, melyet különösen ér­dekes építészeti megoldása miatt ezer közül is azonnal felismerünk — immár foga­lommá váltak. Mint ahogyan fogalom, a maga nemében egyedülálló minden lipcsei vásár, az NDK magas termelő­képességének bizonyítéka. Nincs a világnak olyan sar­ka. ahol ne ismernék, ne tar­tanák számon a lipcsei vásá­rokat. Azokban a heteidben, amikor a látogatók százezrei előtt kitárják kapuikat a ki­állítási termek, a nagy áruhá­zak, bemutató pavilonok, a bábeli hangzavarban lépten- nyomon ismerős kifejezésekkel, sőt: ismerős emberekkel ta­lálkozunk. Gyakran felcsendül a magyar szó Jönnek nézelődni a turisták, más népek életmódjára, szo­kásaira kíváncsi kirándulók, s jönnek határozott úticéllal, szervezetten összeállított orog- tammal a szakemberek. Vonz­za őket az a sok-sok lehetőség, amelyet a város és annak év­százados hagyományokkal rendelkező tavaszi és őszi vá­sárai kínálnak. Ezt tapasztal­hattuk az elmúlt ősszel és idén tavasszal a Miskolcról induló külön von átoknál is. Természe­tesen sokan voltak, akiket csak a puszta kíváncsiság, az utazási láz, a látnivágyás vitt, de — e sorok írója, aki ma­ga is elkísérte a különvonat utasait — bizonyíthatja: sok ismerős mérnökkel és szak­munkással találkozott, akiket az ózdi. diósgyőri, kazincbar­cikai. tiszaszederkényi gyárak­ból ismer s akik azért utaz­tak Lipcsébe, hogy ott szakmai ismereteiket gyarapítsák. Volt, akit a lipcsei egyetem folyosóján fedezett fel, mú­Szépirodalom, képzőművé­szet, történelem és ismeretter­jesztés egyaránt található az elmúlt héten Miskolcra érke­zett új könyvekben. Szépiro­dalmi mű Bihari Klára új re­génye, Az áldozat és a fiata­lon elhúnyt Sipkay Barna könyve, a Rágalom. Ide sorol­hatjuk még a Jókai-sorozat új kötetét, az Erdély aranykorát. Irodalmi önéletrajzok gyűjte­ménye azután az Én című kö­tet, amely szovjet írók na­gyobb, észt ismeretlen önélet­rajzait tartalmazza. Gorkij, Ehrenburg, Paszternák vagy Jevtusenko írása egyaránt megtalálható a kötetekben. Történelmi regény Lukács La­jos műve a Garibaldival a szabadságért, amely Garibal­di egy kevéssé ismert maevar harcosának, Dunyov István­nak életét és működését is­merteti korabeli fényképekkel. Ismeretterjesztő munka Az új világ hajósai című kötet. amelyben Kolumbusz, Vespuc. ci és Magellan emlékiratait olvashatjuk felfedező útjuk- ról. A másik ilyen kategóriába tartozó mű Hans Leuenberger mexikói úüképei, amelynek A kolibri irányában a címe. A képzőművészet rajongóit nyilván érdekelni fogja a Francia festők szovjet múze­umokban című szép album. Alti tud idegen nyelven is, an­nak felhívjuk a figyelmét két másik szép albumra. Az egyik­nek Die Anfänge der italie­nischen Malerei a címe, a má­siknak pedig Civilization of the old Sudan. Az idegen nyelven is olva­sók még választhatnak Anna Seghers regénye, a Der sieben­te Kreutz vagy Arnold Zweig műve, a Das Beil von Wands­beck között. Megjelent még Ein Lehrbuch für Ausländer címmel egy régen keresett lémet könyv is. Űj művek a miskolci kön yvesbo l to kban Anya- és gyermekvédelem a szerencsi járásban A szocialista egészségügy egyik fő ága az anya- és gyer­mekvédelem, amely összetett, gyógyító-megelőző tevékenység. Legutóbb a szerencsi járási tanács vizsgálta, hogy terüle­tükön milyen eredményt értek el. A jelentés szerint a védőnői körzetek száma 1960-tól mos­tanáig 10-ről 26-ra nőtt Jelen­leg Prügy, Abaújszánló és Me- zpzombor kivételével, vala­mennyi körzeti orvosi szék­hely-községben önálló tanács­adó működik. Alig akad olyan terhes asz- szony a szerencsi járásban, aki nem keresi fel a terhes-tanács­adást. A védőnők rendszeresen megtartják számukra az anyák iskoláját. Országos gyakorlat volt ed­dig, hogy főleg a csecsemőgon­dozást tekintették elsődleges­nek a gondozónők. Ma már egyre inkább áttérnek a csa­ládgondozásra, s ezen belül foglalkoznak most már nem­csak a kisdedekkel, hanem a kisgyermekkel is. Gondokkal is foglalkozott a járási tanács testületé. Jelen­leg hét helyen nincs védőnő, s bár az üres körzetekben is el­látják a feladatokat a helyet­tesek, ez még nem lehet kielé­gítő. Jó lenne, ha mint az or­vosoknak,. a védőnőknek is biztosítanának lakást a közsé­gekben, hiszen nagyon fontos az ő munkájuk is. Ahol van lakás, ott rendszerint hosszú időre megtelepednek a védő­nők. A járási tanács utasította az egészségügyi csoportot, dolgoz­zon ki tervet, az érintett köz­ségi tanácsokkal közösen, vé­dőnői lakások létrehozására; szól a maga nyelvén, aki a művészi örömmel, nemes emelkedettséggel tudja meg­ajándékozni a publikumot, vagyis: nemesít — az zseniá­lis előadóművész. Juhász Előd A megjelenítéshez ez esetben még az arcmimika sem segít­het, hiszen a művész arcát fehérre meszelt „álarc” rejti. De minden mozdulat volta­képpen fellebbentheti ezt az álarcot, és Marceau gondolat­A pantomim az utánzás mű­vészete. Mimikus drámai je­lenet, többnyire zenével ki­sért némajáték. A pantomim­művész nem beszél és nem énekel a színpadon, az élőszót, mint kifejezőeszközt az arc, a mozdulat és a zene helyette­síti. Prózai balettként is emle- j getik a pantomimot és nen ! is minden alap nélkül, hiszen a mimika mellett a gesztusok is sok mindent kölcsönöztek a balettből. S a tánchoz, drá­mához, zenéhez hasonlóan a pantomim is ősi művészet, szinte az emberiséggel egy­idős. Az évszázadok során már végletekig finomodott a keleti gazdag kultúrájú népelt- i nél, de később is, a görög-ró­mai időkben hasonlóan köz­ponti helyet foglalt el az elő­adóművészetek történetében. Itt is a művész eredetisége, egyénisége a döntő. Olyan ki­fejezőerővel. szuggesztivitással kell rendelkeznie, amely be­széd, jelmez és kosztüm nél­kül, kizárólag a mozdulatok nyelvén képes megérteni a művész szándékát: drámai fo­lyamatokat, helyzetkomiku­mokat, karikatúrákat. A ki­emelkedő pantomimművész va­lóban mindent képes utánoz­ni, nem kopírozással, ha­nem művészi újjáteremtéssel. Most másodszor látogatott Budapestre a pantomim legna­gyobb művésze, Marcel Mar­ceau. Akik látták, feledhetet­len élménnyel gazdagodtak. Marceau nem ismer lehetet­lent, színskálája oly gazdag, hogy a legkülönbözőbb folya­matokat is természetes köny- nyedséggel tudja elhitetni. Csak egymaga mozog a szín­padon, mégis nem a szó, ha­nem a gesztus erejével — pil­lanatok .alatt elénk vetíti pél­dául a vásári komédiás vilá­gát, vagy egy bikaviadal szín­helyét, máskor a bürokrácia labirintusát, esetleg egy bib­liai jelenetet. Marceau művé­szete nem öncélú, nemcsak éLkápráztatni, lenyűgözni kí­ván, hanem a maga eszközei­vel ő is tenni akar, és tenni tud — az emberekért. Nem­egyszer például kacagtató, torzító tükörben mutatja be az élet apróbb fogyatékossá­gait, persze mindezt ötletesen, furfangosan, a cirkuszi bohó­cok ügyefogyott komikumával és önmaga egyéniségének el­lenállhatatlan kedvességével, bájával Marceau gesztusai mindig kifejezőle és logikusait. Min­’Budapest vendége; Marcel Marceau dent látunk, amit a művész láttatni akar, s mindent meg­értünk, amit saját eszközei­vel mond. Beszédesek ezek a mozdulatok, határozottak, tisz­ták, nem a kétértelműséget, elhomályosítást, hanem a vi- 'ágosabb átérzest szolgálják gazdagságának, humánus egyéniségének kifejezőjévé vá­lik. Az a művész, aki egymaga tud ezreket a saját művészi kifejezési tonnájához áthan­golni, aki nemcsak az embe­reknek, de az emberekről is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom