Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
4 £S7,AKMAGYARORS7AG Vasárnap, 1968. július 7. Tv — mozi háborúság? KÉNYEI JÓZSEF: I M N U SZ Ha csak azért liogy valakinek egy lehulló kötőtűt felemeljek aziun sétáljak hátratett kézzel a ropogó kavicsokon ha csak azért hogy elesett gyereket a földről fölemeljek s poros kezét megbocsátó lassúsággal simogassam ha csak azért hogy unokám hajamba ragadva kiabáljon ha csak azért hogy egy csillag szememben lássa tényét és örömében leszaladjon a türelmes éjszakába ha csak azért hogy valaki véletlenül fölismerjen az utcán s henye kezét kalapjához emelje ha csak azért hogy egyszer valakivel találkozzam és megkérdezzem tőle hogy van ha nem felel senki senki egyedül csak én beszéld dohogva keserű indulattal s ha beszélni se tudok majd csak nézni a csönd mozdulatait ha csak azért hogy érezzem a levegő édességét csak azért is élnék még valameddig. KISS TIBOR: Házat emelek lm józanodon! nem nappal alszom és este ébredek lila pulóverhez zöld inget nem veszek és toliam már hajnak tartják az öregek Izzadságom sójából téglát égetek házat emelek befödöm hajad zsupnyalábjával letisztult álmainkat mint átlátszó-finom nippeket kirakjuk asztalunkra kályhánkban szépséged cllobog józanodom józanodom Gyorsíénykép Kilenc falu—kilenc népművelő E gy kevésbé árnyalt fogalmazás néha vihart kavarhat. De a jóindulatú, bíráló megjegyzések „félre hallása” és érzékenységtől indíttatott felfogása is megtermi a maga konfliktusát. Azt hiszem, a mozi-tv háborúságról vallott nézetek túlzóak, még akkor is, ha rejtett nekifeszülések, bizonyos érdekellentétek és sérelmek valóban meghúzódnak e háborúság „mögöttes” vonulatában. Hangsúlyozom: mögöttes, nem lényegbevágó gondokról van itt szó, már ami a két művészi terület alkotói tevékenységét, egyre hatásosabbá váló versengését illeti. Azt mondják: a háborúság az V. miskolci filmfesztiválon tört ki. A harcibárd újonnani előásását a díjkiosztó ünnepség időpontjától számítják. A televíziósok a sérelem legfőbb okát abban látják, hogy a díjazottak listájáról kimaradt néhány általuk jelentősnek tartott mű. Ez lehetséges, hiszen a zsűri tagjai sem ember- feletti lények, ízlésük nagyon is egyéni, vagy ha így pontosabbak vagyunk: szubjektív. Miskolcon megismétlődött az az eset, amelyet politikában, a gazdasági életben s a művészetek területén tapasztaltunk: ha vicinális lassúsággal haladnak a dolgok, ha nincs minden rendjén — bűnbakot kell keresni. Az idén eléggé mérsékelt sikerű fesztiválnak voltunk részesei. Talán ebből a koppa- nóan őszinte tényből kellene kiindulnunk, amidőn a mozi és a televízió versenyeredményeit mérlegeljük. Mind a mozi, mind a televízió rövidfilmművészete visszaesett. Azok a kritikusok jártak az igazsághoz a legközelebb, akik az okok kiderítésén fáradoztak. Mert okok akadtak jócskán; a televízió műgond és anyagi erő dolgában szegényedett, a mozifilm pedig megült babén- jain — lényeglátása, valóság- feltáró törekvése halványodott , Ez dióhéjban — nagyon is le } egyszerűsítve — a magyar rö- vidfilmgyártás gondja. i Kár lenne a Miskolcon meg kezdett értékes párbeszédei szenvedélyes vitát, két tehet séges művészi műhely egy más elleni hangolására kon ' centrálni. Tudjuk jól: a téma ' körben megjelent s máig sen ' csillapodó vitahullámok eg; kis szükséges helyzetmagyará zatul szolgáltak. Televíziós ba rátáinknak el kellett mondani ok, hogy milyen hátrányai sújtják az alkotókat, amidői szinte naponként kell megje lenniök friss, érdekes riportok kai, kisfilmekkel. Ez a mérhe tétlenül nagy fogyasztás, és bizonyos anyagi kötöttségek fékezik az igazi kibontakozást. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a mozifilmek gyártási ideje jóval hosszabb, anyagi bázisa is nagyobb, mint a tv- kisfil- meké. Ezek mind jelenlévő gondok; hitünk szerint erről kellene beszélni, de nem kiásott csatabárdok társaságában, még kevésbé az egyet nem értés légkörében. Persze ez a feszült „légkör-teória” is némiképpen fikció. Néhány valódi, vagy vélt sérelem, személyes indulat áll mögötte. Ez abból is kiviláglik, hogy a MOKÉP bizonyos forgalmazási megkötöttsége mellett is egyre-másra feltűnnek a képernyőn a mozifilmek s most már az is mind gyakoribb, hogy a művészi erők szövetségre lépnek egymással és benépesítik egymás gyártó stúdióit isszuk, hogy a jövő évi fesztiválon ez a szövetség jó filmek készítésében realizálódik majd, s a háborúság pedig a műfaj pillanatnyi formája miatti nyugtalanságként kerül a krónikába. Párkány László ff A napokban kilenc falu kilenc népművelőjével sikerült beszélgetnünk. A témánk az volt, hogy vajon ki hogyan látja falujának művelődési gondjait, milyen tudatgyarapodáson esett át a település, hogyan változott a falu népének ízlése? íme a válaszok. Cent« Béla "SS gagy): Községünknek 302 lakója van. Szeptembertől a tél beálltáig könyvtárunkat nemigen látogatják a falusiak. Később is csak. a gyerekek lépik át a könyvtár küszöbét. Főleg meséskönyveket kölcsönöznek. Többször ajánlottam már nekik Jókait, Mikszáthot, Mó- riczot, de az olvasó szülök kívánsága az, hogy a gyermekek meséskönyvet vigyenek haza, olyan történeteket, amelyek királyfiakról és királylányokról szólnak, amelyek nagyon szépen fejeződnek be. — Ügy tudom, könyvárusí- tással is foglalkozik? — Igen, de tapasztalataim nem biztatóak. Egy esztendő semjéniek italfogyasztásából kellene megélnie, felkopna az álla. A 750 lakosú faluban egy főre 2,5 könyv jut. Minden korosztály megfordul a könyvtárban. Érdekességként jegyzem meg, hogy nálunk az öregek is szeretik a bibliotékát. Az öregek inkább szakkönyveket kölcsönöznek. A falu népe amíg egyénileg gazdálkodott, jobban ragaszkodott a szakkönyvekhez. A termelő- szövetkezet megalakulása után csak a szakemberek, elsősorban az agronómusok térnek be mezőgazdasági könyvekért. Ez szomorúsággal tölt el bennünket. Más vonatkozásban örömünk is van bőven, mert a cigánylakosság is bekapcsolódott az olvasásba, és nagy érdeklődést tanúsítanak a kultúra, a tudomány változásai iránt a falu jehovistái. Pecsenye József táros, Fügöd): Az első kísérleti klubkönyvtár Borsod megyében Fügödön kezdte meg működését. Az új művelődési forma lehetőségeit nekünk kellett kitapogatni, öregek és fiatalok egyaránt szeretik a klubkönyvlárat, a társasélet nagyszerű műhelye, szórakozási helye ez a művelődési intézmény. A falu ízlésbeli gyarapodására is jó hatással volt ez a könyvtár, sokan kicserélték régi bútoraikat, modern, új otthoni berendezéseket vásároltak. Legutóbb huszonötén végezték el a dolgozók iskolájában tanulmányaikat. Ványai László k^l táros, Szemcrc): Huszonnégy év óta élek a faluban. A 730 lakosú község a termelőszövetkezet javuló gazdálkodására építi egzisztenciáját. Ahogy javul ez a gazdálkodás, úgy nő az olvasók, a klubkönyvtárba járók száma is. Minket nem hagytak cserben fiaink, lányaink, az a nemes gondunk, hogy milyen jó szórakozást biztosítsunk számukra. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy az otthon maradó fiatalok mindegyikének meglegyen a nyolc általánosról szóló bizonyítványa. Mogyoródi Ferenc (klubkönyvtáros, Sajókeresztúr): A község nagy jövő előtt áll, ipari létesítménye révén. Éppen ezért a kulturális ellátottság igen jónak mondható. A tempós munka egyelőre csak az idősebbek, a nyugdíjasok rendszeres olvasást teszi lehetővé. Viszont idős cönyvbarátaink már Maupassant, Balzac, Zola műveinek negismerésérsél tartanak. Szín- átszásunk visszaesőben van, le reméljük, a későbbiek so- ■án majd sikerül a fiatalokat iktivizálni. # Színes, érdekes, változatos a ni megyénk népművelési éle- e. Ez a néhány mini-interjú is ól illusztrálja ezt. Párkány László alatt mindössze 400 forint értékű könyvet tudtam eladni. Ebből is a kifestőkönyvek érdekelték leginkább a falusiakat. Ha gyorsan utánaszámolunk, az évi egy főre eső könyvvásárlás az egy forint ötvenet sem éri el. hecs eméíi San dór né (könyvtáros, Bocs): A 2300 lelkes község lakossága igényes. Ez megmutatkozik mind az olvasásban, mind pedig a mozistatisztikában. A könyvtár látogatottságát egy nagyon érdekes motívum is befolyásolja; sok a saját könyvtár a községben. A lakosság mintegy 30 százaléknak van csinos kis könyvtára. Ezért nekünk az a feladatunk, hogy olyan műveket ajánljunk az ' olvasóknak, amelyek feltételezhetően saját könyvtárukban nem találhatók meg. Mint könyvtáros tudom azt, hogy a lakosság egy jelentős részének megvan a Jókai-, Mikszáth-, Móricz-sorozat, tudom azt is, hogy hány Berkesi-, Szilvási-, „Itt az egyetemi stúdiói’ Hír: Egyetemi érdekességek címmel vasárnap, július 7-én 18 órától a miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem rádióstúdiója ad egyórás műsort a Magyar Rádió miskolci stúdiójának adásában, a 188 méteres hullámhosszon. — Halló! Stúdió? Itt a menza. Miért nem jönnek a hallgatók reggelizni? — Egy kis üzemzavarunk volt, késtünk az adással. Néhány perc türelmet kérünk. És amint a hat diákszállóban szétárad a könnyűzene, hamarosan áradnak utána az egyetemisták is — az étterem felé. Az egyetemváros mintegy kétezer lakójában már szinte pavlovi reflexet váltott ki a zenés ébresztő. Rendszerint háromnegyed héttől egy órán át tart. Hétköznaponként. Vasárnap nincs ébresztés. És hétköznapokra is azért írtuk, hogy rendszerint, mert... — Vannak rendkívüli hétköznapok is! — néz össze cinkosan a stúdió két ügyeletes munkatársa, Ilosvay András és Jakab György IV. éves gépészhallgató. És előbb csak annyit árulnak el, hogy nem az üzemzavarokra gondolnak, — mert ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő — aztán megmondják: a diákélet csínytevéseiből a stúdió sem marad ki. Például április elsején. Ilyenkor már hagyomány, hogy egy órával korábban ébresztenek. És nem könnyűzenével. Az idén vízzel árasztották el a szállókat... No, nem igaziból! A szobák hangszórói zuhogtatták a vízcsöpögés hangját. Vannak már állandó, kedvelt — sőt követelt! — adásaik is. Például? — Fiatalság címmel kedd esténként a legújabb köny- nyűzenei felvételeket közvetítjük. — Jakab György szerint ebben igen sokat segít Varsányi Zsuzsa, a Magyar Rádió miskolci stúdiójának zenei szerkesztője, aki az éter hullámhosszain szinte „gyűjtögető életmódot folytat”. — És ugyancsak kedden este (minden második héten) hangzik el a Relé című adás. Ebben a legfrissebb külpolitikai eseményeket ismertetik, kommentálják, továbbá tudósítanak országos eseményekről, s az egyetem tudományos, kulturális és sportéletéről. Hoffhauser István szerkésztésében - nagy népszerűséget szerzett ez az adás. A leendő bányász-, gépész- és kohászmérnököknek igazán nincs sok idejük a szórakozásra. Az esténkénti kikikapcsolódást, felfrissülést számukra leginkább a zene biztosítja. Ezért a stúdió is sok zenét sugároz. — A stúdió szeretné, ha a zene különféle műfajaiban is ismereteket szereznének a leendő műszaki emberek — jegyzi meg Elődi Péter. „Maszek” közvéloményku- tatás a hallgatók között: — Melyik adást szeretik a legjobban? — A Diákhétköznapokat! Vasárnapi műsor, délelőtt 9-től 12 óráig. Kiportok, tudósítások, kommentárok, irodalmi összeállítások, humoreszkek, dramatizálások. — Előadók? — Egyetemisták és városi fiatalok. Legismertebbek: Csanádi Pál, Molnár István, Halász Katalin, a Memento- és a pol-beat együttes, az Egyetemi Silány Kínpad ... G-ondok, bosszúságok? A stúdió munkatársai ismét összenéznek. Egyikük mély hangon, tagolva mondja: — Utóvizsga! Nevetés. — De most speciális, rádiósgondokra gondoltunk. Erre végigmutatják a négy helyiséget és úgy bizonygatják: ilyen modern stúdió nincs az ország egyetlen egyetemén sem! Valóban: műszaki szoba, hangulatos társalgó, keverőterem, bemondóhelyiség. — Tulajdonképpen csak az elmúlt három hónapban lettünk ilyen előkelőek — újságolja Ilosvay András. — Az egyetem vezetősége, kulturális bizottsága, a KISZ, a miskolci stúdió tette lehetővé a nagy átrendezést: a helyiségbővítést, a korszerűsítést. Nagy kedvvel fogtunk a munkához. Magunk terveztük például a keverőasztalt, a hangszigetelést. Sokat segített azonban Debreceni Ferenc, a miskolci stúdió vezető technikusa. Vizsgaidő- szak volt ugyan, de azért sok szabad idejét a stúdióNémeth László- és Fekete Ist- ván-kötet található meg a polcokon. Ezért a könyvvásárlást úgy irányítjuk, hogy mi más kínálattal rukkolunk elő, s ezért gazdag választékú anyag áll rendelkezésére a falu népének. A giccs kiszorulóban van. A falu lakáskultúrája fokozatosan javul. Egyre- másra épülnek a fürdőszobák, minden ötödik házban megtalálható a televízió. A falu népművelési mozgalmát tekintve, a legaktívabbak az asszonyok, a nőtanács tagjai, a társadalmi gondok iránt kevésbé fogékonyak a pedagógusok és a falu más értelmiségi csoportja. Liplák Éra <^“21 tő, Nyomár): Az 500 lakosú kisközség jellemzője, hogy a fiatalok nem vándorolnak el a faluból. Rendszeres a televíziónézés, a közös rádióprogram és nagy sikerűek a mozielőadások is. A falu olyan, mint egy család, kevesen vagyunk, tehát gyakran összejövünk, hogy gondjainkat, örömeinket ^megbeszéljük, > Nagy Bell« «Ä {igazgató, Abaújlak): Közsé► giink fiatalságát csak a köny- \nyű műfaj érdekli. A színházi előadásokat nem nézik meg >a televízióban. A mozit érdek- jelenség miatt becsukták. Egyáltalán nem folyik vetítés a | faluban. Egyszer megpróbáljunk egy színdarabot tető alá J hozni, de a menyasszony nem i engedte a vőlegényét próbára, ‘ xz udvarló a partnerét, gyak- í ran megharagudtak egymásra >a fiatalok, minden kezdeményezés elhalt. A falu egyik jelentős szórakozóhelye még \ máig is a kocsma. ■ Emii lej V Úti (művelődési ; L',Iln »«Uotthon igazgató, Aggtelek): A falu művelődési otthona három évvel ezelőtt épült Jelentős társadalmi összefogás nyomán született meg a kultúra hajléka. Most egy orvosi lakást épít társadalmi munkában a falu népe. A fiatalok korábban a kocsmába jártak, minden szabad idejüket ott töltötték el, most az új művelődési otthon vált valóban otthonukká. A 800 lelkes községben sok új 1 ház épült az elmúlt években. ? A kamrák lassan átalakulnak fürdőszobákká, televízió min- 1 den második házban van. A * községben hétköznaponként is ' felsöprik a portákat és az ut- ? cákat. * te ív‘in (művelődé- \ o/ano isi van si otthQn j gazgató, Sem jen): Községünk- c oen rövidesen átadják a klub- i könyvtárat. A tsz több mint £ L00 000 forint értékű anyagjai segítette megépülni az új nűvelődési intézményt. 24 év ita élek a faluban, szorgal- r nas, józan népnek ismerem a í :emjenieket. Egyszer a kocs- náros mondotta, hogyha a ra szánta Horváth Ferent és harmadéves gépésztársa Berényi Ödön, vagy például az elsőéves kohász: Skvarc Gyula. — Szép nagy munka voll ez is — hunyorít Jaltai: György a falra, amelyről mái tudjuk, hogy hangszigetelték. — És azt tudják-t hogy hány lyukat kellett kialakítani ezen a halványzöld dekorit falon? No, én megszámoltam: 22 329-et! Valaki az ellenőrzést em legeti, de lecsendesítjük: — Akkor azt is ellenőrizni kellene, hogy honnan szereztek ennyi tojástartót! A mennyezetet ugyanis to- jástartó-dobozok borítják Ezek ' is hozzátartoznak a hangszigeteléshez. Persze csak a poliuretán-réteg után. Rendkívül ötletes, olcsó megoldás. És még mutatós is. Ezután azonban már gyanakodva nézzük a padlóborító gumiszőnyeget. — Ez valódi — állítják a stúdiósok — drága, hasznos dolog. Mint a technikai berendezéseink is, amelyek; több százezer forint értékű-] ek. Egyikük erre valami őre-] ges nosztalgiával felsóhajt:' — Hej, pedig a stúdió ala-J kulásakor még csak egy, mikrofonunk volt, néhány* lemezünk, meg a folyosó-} kon egy-egy nagy hangszó-, ró. Azon bömbölt az ébresz-* tő. Emlékeztek? ] — Ö, hogyne! — bólogat-* nak a többiek komolykod-] va, aztán ismét nevetnek:! — Hiszen mi még akkor itt] se voltunk. Mert annak már' 15 éve! j De azért csak közéjük te-* lepődik valami ünnepi, ju- ] bileumi hangulat. < Ituttkay Anna 1
