Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

L

apunk jellege és terjedelme sajnos, nem teszi lehetővé, hogy részletesebb összefüggéseiben is bemutassuk, miként „partizánkcd- nak”, miként próbálnak ,.lazítani” a szellemi életnek ezekben a szféráiban. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy itt is az antikommunizmus különböző elmélete, illetőleg ezzel összefüggésben a kapitalizmus „örökkévalóságáról”, a világ megismerése és megváltoztatásának „értelmetlenségéről” és „lehetetlenségéről” szóló bur- zsoá idealista tanok és „érvek” dominálnak. Alkalmasint forgatják a „hagyományos” objektív és szubjektív idealizmus alapvető tanait is, de feltűnő, milyen szívesen nyúlnak ezek „modem” változataihoz. Eléggé változatosak, egymást jól kiegészítők, egymással kölcsönhatásban levő szellemi fegyverek ezek Is. Az irracionalizmustól kezdve, a modem ag- noszticizmuson, a különböző pozitivista és neopozitwista irányzatokon át, az egzisztencializmusig és a neotomiz- musig.

Érveléseikből néha csak úgy csöpög a pesszimizmus, árad a szkepszis, s nem nehéz megállapítani, hogy lényegében az önmagát túlélt, történelmileg távlattalan kizsákmányoló osztályok pesszimisztikus életfilozófiájával állunk szemben, amit el akarnak fogadtatni napjaink leghaladóbb osztályával, a munkásosztállyal, s a vele szövetséges társadalmi rétegekkel is. Különösen az értelmiséggel és az ifjúsággal.

Sajnos, az imperializmus jó szövetségesekre lel propagandájával egyes nyugat-európai szociáldemokrata pártok munkás áruló ideológusaiban és politikusaiban is, akik — hasonlóan kenyéradó gazdáikhoz — „népi kapitalizmusról", a tőke „demokratizálódásáról”, az osztályharc „értelmetlenségéről" papolnak.

A fellazítás szellemi fegyvertárának egy sajátos szériái a különböző vallásos mezbe öltöztetett propaganda-alakulatok, az általuk terjesztett kiadványokkal együtt Elsőként említhetjük közülük a Jehova.- tanúi szekta élet- és államellenes aknamunkáját. Hasonlóan pesszimisztikus, lényegében ugyanarra a bibliai tévhitre és analógiára alapozott tanokat hirdet — eltérően a jehovistáktól, legálisan — 0

pünkösdvárók gyülekezete is. Az egyik Amerikából — Los Angelesből — származó könyvük címe önmagáért beszél: A világdráma utolsó felvonása ...

Figyelmet érdemelnek a kelet—nyugati turistaforgalom

nemkívánatos következményei is. Nem meglepő, hogy például a nyugati országokba látogató hazánkfiainak gyakran nyomnak kezükbe egy-egy ártalmatlannak tűnő „vallásos” kis brosúrát, könyvecskét, amelyeknek impresszumai a szerzőikkel való szélesebb körű és intenzívebb kapcsolatokra invitálnak és buzdítanak. A legtöbbjük figyelmes elolvasása után kiderül a szerzők átlátszó politikai szándéka. Az is, hogy végeredményben e tudománytalan és olykor naiv kiadványok is szervesen beletartoznak az imperializmus úgynevezett „fellazító” taktikájába, a világnézeti és politikai viszonyainkat, a szocializmus pozícióit romboló eszközök változatos fegyvertárába.

P

ártunk Politikai Bizottságának egy korábbi határozata felhívta a párttagság figyelmét a fellazítási taktika alattomos módszereire, és a vele szembeni fokozottabb éberségre. Ügy’ tűnik, hogy az utóbbi időben az imperialista propagandagépezet „lazító" aknamunkája megélénkült. Hatásaként néhol felelőtlen. demagóg hangok is hallatszanak, amelyeket néhány külpolitikai esemény is bátorít. Mindez indokolja, • hogy felelevenítsük a Politikai Bizottság említett határozaté- . nak intelmeit és fokozzuk az éberséget az imperializmus „fellazítási” politikájával szemben. Gscpányi Lajos

bujtatott politikai propaganda- társaságok finanszírozásán át a céljaikat szolgáló propaganda és agitációs anyagok ki- : nyomtatásáig és terjesztéséig mindent vállalnak és pénzelnek.

Mi, magyarok például jól ismerjük az Amerika Hangja tengerentúli és európai szerkesztőségének változatos, nem kevésbé ravasz csomagolású propagandáját, az ugyancsak amerikai Júdás-pénzen egész nap „üzemelő” Szabad Európa Rádió gátlástalan, hazaáruló, politikailag „kibickedő” aknamunkáját. Ismerjük az angol BBC rádió álobjektív propagandáját és más tengerentúli és nyugat-európai tőkés országok magyar nyelvű adásait is, amelyek mind-mind szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és egységes stratégiai elképzelés ravasz taktikájának szolgálatában állnak.

A fellazítás ideológiai fegyverzete rendkívül változatos, ügyesen álcázott.

Szellemi fegyvertáruk közös vonása az antikommunizmus. A szocializmus, a kommunizmus eszméinek, a szocialista országok valóságos helyzetének diszleredHálásában és ugyanakkor a kapitalizmus dicsőítésében, a Nyugat, az úgymevezett „szabad világ” elvtelen és néha ízléstel zn fel- magasztalásában, a kozmopoli- tizmus terjesztésében osztatlanul egyek. Mondhatnék, ez tevékenységük „közös nevezője" és valószínűleg politikai cselédkedésük eredményességének mércéje is mecénásaik előtt.

E

lőkelő helyet foglal el e

szellemi ínségkanyha éléskamrájában, és propaganda-éttermeikben mindennapos menü a szovjetellenes- ség, a Szovjetunió valóságos világpolitikai szerepének elferdítése, bemocskolása, lejáratása. „Szovjet imperializmusról”, a Szovjetunió „világuralmi terveiről” stb. locsognak, holott az emberiség előtt köztudott, hogy éppen a Szovjetunió népei tépték szét elsőként a világimperializmus láncát, a Szovjetunió népei vették el — hallatlanul nagy áldozatok árán — a negyvenes évek első felében a világuralomra törő német imperializmus hóditó kedvét, s ma is a Szovjetunió léte a legnagyobb akadály az imperializmus világuralmi és neokolonialista törekvései előtt. Paradoxonnak tűnik, de ezek a dolláron, fonton, márkán vett propagandisták alattomos módon a Szovjetuniótól „féltik és óvják" időnként a szocialista országok szabadságát és függetlenségét, jóllehet, tisztában vannak vele, hogy az érdekelt országok valójában kinek köszönhetik szabadságukat és függetlenségüket, no meg azzal is. hogy valójában kik leselkednek arra ma is, ugrásra készen.

A fellazitási taktika gyakran — és sajnos, néha nem hatástalanul — használt ideológiai fegyvere a nacionalizmus. Talán ez a legalattomosabb, a legravaszabb eszközük abban a ■zéles fronton vívott ideológiai ütközetben, amely fokozottabb figyelmet és éberséget kíván. A hazához fűződő pozitív érzelmek és gyakorlati kapcsolatok tartalmának történelmi változékonyságát néha a jó szándékú emberek sem veszik figyelembe ezért a nacionalizmus — különösen az ideológiailag felkészületlenebb emberek körében — „termékeny” talajra talál nálunk is. Pedig arra vonatkozólag, hogy a nacionalizmus milyen óriási károkat képes okozni, megfelelő történelmi tapasztalatokkal is rendelkezünk. Sajnos, a nacionalizmus legkülönbözőbb módszereit más testvéri szocialista országokban is eredményesen használják fel olykor az egymás iránti bizalmatlanság szítására.

A fellazítás taktikusai és kortesei gondolnak a filozófia, az irodalom, a művészet, a természettudományok. a technikai műveltség iránt élcnkeb- ben érdeklődőkre, sőt. a mélyen vallásos érzelmű emberekre is.

A „fellazítás” és fegyvertára

M

inden jel arra vall, hogy a nemzetközi imperializmus szándéka, stratégiai célja az elmúlt fél évszázad alatt mit sem változott: megvédeni a kapitalizmus pozícióit, megakadályozni a szocializmus, a kommunizmus térhódítását.

De a világ az elmúlt fél évszázad alatt sokat változott. 1917-ben győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Szétszakadt az imperializmus mindaddig egységes rendszere, létrejött a világ első szocialista állama, a Szovjetunió, amelyet az imperializmus „csírájában” akart megfojtani... — De már akkor is hasztalanul.

Sokáig úgy látszott, hogy a világimperiaiizmus beletörődik első nagy vereségébe. De 1941-ben újra megrohanták a Szovjetuniót. Négy évig tartó drámai küzdelem után, végül is saját barlangjában kapott halálos sebet a támadó fasiszta fenevad.

Ezt követően világszerte fellendült a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom. A győztes Szovjetunióhoz hasonló, szocialista típusú államok egész sora jött létre Európában és Ázsiában; elkezdődött az évszázados gyarmati rendszer felbomlásának folyamata; több helyütt saját országhatárain belül is súlyos politikai presztízsveszteség érte az imperialista hatalmakat. A szocializmus világrendszerré, az emberiség sorsát, a világ további fejlődését egyre inkább meghatározó tényezővé vált. Ezt állapította meg a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozata is. És ezen lényegében nem változtat, hogy a szocialista országok egyike- másika között időnként, ilyen, vagy olyan vita támad. Az emberi társadalom fejlődése megítélésünk szerint ma is, és a jövőben is előremutató, felfelé ívelő, és semmi esetre sem visszafelé. A kapitalizmus, a világimperializmus pedig 1917 óta egyre mélyülő, súlyos válságát éli. Ezek tények, amelyeket nem nehéz tételesen is bizonyítani, \

E történeti és logikai visszapillantásra szükség van, hogy megértsük az imperializmus úgynevezett ..fellazítási” taktikáját.

Nyilvánvaló, hogy miután ma az erőviszonyok a két nagy, szembenálló ellenfél — a kapitalista és a szocialista világrendszer között — nagyjából kiegyensúlyozottak, sőt, a szocializmus javára billennek, az imperializmus nem igen gondolhat rá, hogy „esi- rájában" elfojtsa, vagy „vil- lámháborús stratégiai elképzelésekkel lerohanja és megsemmisítse a szocializmus világhatalommá fejlődött rendszerét. Ezért módosítania kellett korábbi taktikáján. Jó néhány esztendeje az úgynevezett „fellazitási” politikájukat taktikájukat alkalmazzák s szocialista országok népeivel szemben.

Alaposan kidolgozott, sokrétű és minden izében kölcsönhatásban álló. ravasz taktikc. ez. amelynek lényege: „fellazítani” a szocialista országok egymáshoz fűződő, sokoldalí internacionalista kötelékeit, szembeállítani, ellenséges érzelmekre hangolni a szocialista országok népeit a világ elsf szocialista nagyhatalmával, i Szovjetunióval és egymássá’ is; az egyes szocialista országokban pedig „fellazítani” c szocialista termelési és társadalmi viszonyokat, gátolni vagy legalábbis zavarni a tudományos világnézet erőtelje: térhódítását. Ä cél végeredményben: szállást csinálni •• burzsoázia érdekeinek, politikai rendszerváltozást késziten elő!

N

yugaton óriási propa ganda-apparátus dolga zik e célok megvalósí fásáért. Fantasztikus összege

két fordítanak finanszírozása ra. A szocialista országok né peinek nyelvén naponta sok sok órán át bömbölő rádióadó soktól kezdve, a különböző cl lenforradalmi szervezetek é: társaságok, vallásos mezt*

vagy azt ne termeljék, vagy i éppen termeljék, hanem arra ösztönözzük őket: gondolják át maguk, mi gazdaságos, ki- : fizetődé és mi nem. így jötték rá például az irotai—szakácsi termelőszövetkezet vezetői: nem érdemes cukorrépát termelniük csupán azért, hogy az munkalehetőséget adjon a tagoknak. Náluk ráfizetéses volt a cukorrépa-termelés.

A mi vidékünkön is egymás után hozzák létre a termelő- szövetkezetek' a melléküzemágakat. ösztönözzük őket, hogy nem elég megtermelni, előállítani valamit, hanem az árut el is kell adni, tehát keressenek idejében piacot. Ezek természetesen olyan elvi segítségnyújtások, amelyre néhány év múlva már nem lesz szükségük a gazdaságoknak, de most még időszerűek. Propagandamunkánk fő feladata volt, hogy a pártszervezeteket, a párttitkárokat is ösztönözzük: helyes agitációval serkentsék a gazdasági vezetőket. Hívják fel a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket célszerű és hasznos kihasznál- ! ni.

I

— Mit mutat a pártmunka félévi mérlege?

— Mint említettem, hatékonyabb lett a pártmunka járásunkban, s a fenti példák is bizonyítják, szükségszerűen közelebb került a mindennapi élethez, a gondokhoz. A járási pártbizottság megtárgyalta az eltelt fél év tapasztalatait, s az elvtársak úgy látják, járásunk kommunistái biztosítani tudták az új irányítási rendszer kibontakozását, s hatékony, jó segítséget adtak hozzá. A mechanizmus ilyen ütemű kibontakozásával egyetért a lakosság is. Erről pártnapokon, s egyéb találkozások alkalmával győződtünk meg. összegezve elmondhatom: járásunkban igen jó politikai légkör uralkodik.

A vállalatoknál, üzemeikben és a mezőgazdaságban dolgozók őszintén feltárják előttünk gondolataikat, s igen gyakran hasznos javaslatokkal, ötletekkel támogatják munkánkat. Hogy mennyire közel került a vezetés a dolgozókhoz, bizonyítja az is: nem egyszer számon is kémek tőlünk egy-egy olyan ígéretet, amelyet valamilyen oknál fogva nem tudtunk beváltani.

— Milyen terveik vannak a közeljövőt illetően?

— Terveink arra irányulnak, hogy néhány nagyobb gondot megoldjunk, tehát akkor mindjárt a gondokról is szólnom kell. Szeretnénk, ha a járás és székhelye az eddigieknél nagyobb ütemben fejlődhetne. A mi körülményeink között még mindig sok nehézséggel küzd a mezőgazdaság. Keressük azokat a gazdálkodási formákat, amelyek nálunk a legkifizetődőbbek le. hétnek. Így például támogatjuk azt az elgondolást, amely szerint a jövőben meg kell gyorsítani a juhtenyésztést. Ismét közgazdasági feladat, hogy arra ösztönözzük termelőszövetkezeteinket, használják

1 ki jobban a végtermék-dotáció lehetőségeit.

Meg kell említeni még egy nagyon fontos feladatunkat, ami már inkább politikai, de sok irányú kihatása lehet: gondoskodni kívánunk az ösz- szevont tanácsú községek politikai és gazdasági, teljes egyenjogúságának megteremtéséről.

Végezetül szeretném felhasználni ezt a lehetőséget rá, hogy elmondjam az edelényi járás lakosságának: továbbra is várjuk hasznos javaslataikat. kritikájukat is, mert így segítenek minket hozzá, hogy ebben a természeti szépségekben gazdag, ipari és mezőgazdasági lehetőségekkel rendelkező járásban maradéktalanul végrehajthassuk pártunk IX. kon gresszusának határosa ta i t.

állam. Nem kockáztat, nem kezdeményez.

A pártmunka jelentős részét kellett tehát arra fordítanunk az első fél évben, hogy helyes trártyba tereljük a túlzottan előreszaladó, vagy a túlzottan lemaradó gazdasági vezetőket

!

— Sikerült-e leküzdeniük ezeket a jelenségeket?

— Nagyjából igen. Persze, nem volt könnyű, már csak azért sem, mert a kezdeti időszakban voltak éles vitáink járásunkon kívüli nagy- vállalatokkal is. Az első nagyobb összeütközésünk is járáson kívüli vállalattal történt a Rudabányai Ásvány- és Vasércbánya ügyében. Ezen a

|*\ r1*1 (■*•>" +A ó1 V:*^T)

Az Edelényi járási Pártbizottság tevékenysége olyan sokrétű, szerteágazó és változatos, mint amilyen maga a járás. Az új gazdaságirányítási rendszer kibontakoztatása igen nagy figyelmet, sok munkát jelentett pártbizottsági szinten is.

Fél év telt el az új irányítási rendszer bevezetése óta, határkő már ahhoz, hogy ha nem is a teljesség igényével, de visszapillanthassunk az ed- iiöiR megtett, útra. Az edelényi járás ezzel kapcsolatos gond- “'jairól, eredményeiről Szanisz- I:<) Gyula elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával beszélgettünk.

— Milyen elvi, politikai feladatok álltak a járási pártbizottság előtt a mechanizmus első hónapjaiban?

Azon mun- -r kálkodtunk, hogy még hatékonyabbá tegyük a párt- munkát, s tevékenységünk során még közelebb kerüljünk a mindennapi élethez.

Pártmunkánk középpontjában az állt, hogy támogassuk az újat, s ösztönözzük pártmunkásainkat is rá, merjenek élni ezekkel az új lehetőségekkel. Adjanak biztatást a gazdasági vezetőknek, s minden erővel segítsék az új irányító, si rendszer kibontakozását.

— Találkoztak-e olyan nehézségekkel, amelyek esetleg gátolták ezt a kibontakozást?

— Olyannal nem találkoztunk, ami gátolta, esetleg olyannal, ami nehezítette. Ez is, mint minden új, bizonyos tudatformálást igényelt. Gazdasági vezetőink túlzottan

hozzászoktak, hogy felülről várják az irányítást, s amikor fontos kérdésekben önállóan kellett dönteni, egyeseknél

nem egyszer bátortalanságot, tétovázást tapasztaltunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy most élesen elkülönült a vezetők három típusa. Az első, a rugalmas felismerte a lehetőségeket, s él is velük a szocializmus építése által megkövetelt korrektség határain belül. A második típus nem képes felismerni a reális lehetőségek határait, csak a saját üzemének érdekeit nézi, esetleg más üzemek kárára is. A harmadik típus tehetetlenül, bátortalanul állt szemben a kialakult gazdasági helyzettel, megszokta, hogyha bajba jut 8Z üzem, majd segít, dotál az

Események:

— HETVENEGY vasútállomáshoz van állandó és rendszeres autóbuszjárat a megye területén. Az autóbuszjáratokat mindig a menetrendhez igazítják — így a buszok „panaszmentesen közlekednek.

— TOVÁBB öregbítette jó hírnevét az Omiosi Bányaüzem. Kiváló eredménnyel zárták az első félévet; tervüket ion,fi százalékra teljesítettük. Ez. 42 ion tonna többlettermelést jelent.

—- MEGKEZDTÉK (Vdon n Rózsakért . szanálásra szánt épületeinek bontását. A bontáson KISZ-fiatalok m unkáijól lemérhettük, hogy az új

irányítási rendszer, bizony, sok mindenben, lényegesen eltér az előző gyakorlattól.

— Hogyan tudták ezt az ügyet végül is megoldani?

— Rudabányai bányászaink dolgoznak, termelnek. Az állam segítségünkre sietett a vitás ügy végleges megoldásáig. Most különösen jó minőségű ércre találtak Rudabá- nyán, szépen teljesítették félévi tervüket.

— Említette, hogy a pártmunka középpontjában az új támogatása áll. Milyen módszerrel teszik, hogy ne legyen operatív beavatkozás a termelésbe?

— A vezetők közt — különösen a kisebb termelőszövetkezetek vezetőire gondolok — még meg kell honosítani a közgazdasági szemléletet. Erre szeretnénk ránevelni a vezetőket a pártaktíváik és az alsóbb pártszervek vezetőinek hatékony közreműködésével. Nem azt mondjuk, hogy ezt,

ről — soroltban

kodnak, akik az anyagból hétvégi házat szeretnének építeni az Ari ói tó partján.

— SZÁMÍTANI lehet rájuk. Füzérkomlóson és a közigazgatásilag ide tartozó többi községben is jól felkészült önkéntes tűzoltóegységek tevékenykednek. Itt is különösen az Idei nyár követelt nagy figyelmet, gondosságot., munkát az egységektől.

— KÖNYVTÁR Mi kő házán. A Mfkóházi községi Tanács megfelelő helyiséget biztosított a könyvtár részére. A berendezést; előreláthatólag a járási könyvtár adja.

Tovább nőit

a pártmunka hatékonysága

Eessélg©!és Sscm&ssló Gyulct elvfárssc!« az Edeléslyi Járási Pártbizottság első titkárával