Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

Strandolás, iilmvetílés, városnézés Vakációzó gyerekek a Gárdonyi Géza Művelődési Otthonhan TUjf csináljunk a gycrek- 11 111 j-ej szeptemberig? Napközi nincs, nyaralni nem tudjuk elküldeni... Csavarog­jon az utcán? Ilyen kérdéseken töprengtek az iskolai szünet kezdetén He- jőcsabán is azok a családok, amelyekben mindkét szülő dol­gozik. — Felhívjuk a kedves szü­lők figyelmét, hogy megszer­vezzük a gyermekek nyári fog­lalkoztatását. A Gárdonyi Gé­za Művelődési Otthon térítés nélkül biztosítja a felügyeletet, a játékeszközöket és a felsze­reléseket ... Az említett családok érthe­tően nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták tehát ezt a felhívást, melyet az általános iskola közvetítésével kaptak meg. És június 25-én 42 gye­rek szülei gyűltek össze a mű­velődési otthonban. Meghall­gatták, az intézmény’ miként szeretné biztosítani, hogy a gyerekek ne csavarogjanak az utcán, hanem felügyelet mel­lett játsszanak, szórakozzanak, sőt tanuljanak is — ismerjék meg Miskolc nevezetességeit. Ekkor bemutatkoztak a „pót­szülők” is: Batár Zsolt, Nagy Éva és Petercsák Tivadar nép­művelés szakos, debreceni egyetemisták, akik a hejőcsa- bai művelődési otthonban töl- ' tik nyári gyakorlatukat. Július elsejétől pedig min­den reggel 9 órakor gyerekek népesítik be ezt a szép házat. Szinte napról napra nagyobb örömmel jönnek, mert napról napra több élménnyel és is­merettel gazdagodva térnek haza délután. Hogy mivel töl­tik idejüket? Így mondják el: — Voltunk már fürödni, Ta­polcán. — Játszottunk számháborút — Meg akadályversenyt! Jaj, az csuda érdekes volt! Több­féle titkos levelet kellett el­olvasni. Volt irodalmi, törté­nelmi és földrajzi fejtörő ... — Az úttörők nyári próbá­jának pedig van egy olyan pontja, hogy tanuljunk meg valamilyen sportágat. Mi sak­kozni és pingpongozni tanu­lunk. Már több bajnokságot is rendeztünk, külön a kezdők­nek, külön a haladóknak. Cso­koládé-díjakat kaptunk! — És a vetítések? Mennyi szép mesefilmet láttunk már! — Nekem a természetfilmek tetszenek. Homoki Nagy' Ist­vántól. — Nekem a Gusztáv-soro- zat... Most albumot kón”|^; VIT tiszteletére. Sok-sok ké­pet, újságcikket összegyűjtöt­tek már az eddigi ifjúsági ta­lálkozók történetéről. Közben Bulgáriáról is néztek filmet, megismerték a bolgár embere­ket, tájakat, városokat, műem­lékeket. Tízmillió cukrás: A Diósgyőri Papírgyárban a rendelkezésre álló szabad he­lyiségek kihasználására, nem­különben a termelési érték növelésére, egyben újabb, fő­ként női munkaerők foglal­koztatására úgynevezett mel­léküzemágakat szerveztek. Az országos szükséglet ellátására már korábban hozzáfogtak a i — Ha egyszer külföldön }á^ runk, már mi is tudjuk, mi­ket figyeljünk meg leginkább — okoskodnak a gyerekek. Éa büszkélkednek: — Sőt, mi is tudunk majd szép felvételeket készíteni! Mert tanuljuk a fényképezést Már meglátogattuk a miskol­ci fotoáruházat is. Az áruház vezetője előadást tartott ne­künk a gépek kezeléséről, a fényképezés alapszabályairól. Az áruházon kívül sokfelé jártak már a városban. Vol­tak például a Magyar Rádió miskolci stúdiójában, ahol nagy érdeklődéssel figyelték a rádiósmunkát. Kirándultak az Avasra, megtekintették a mű­emlékeket. Lillafüreden meg­nézték a Herman Ottó Mú­zeumot, az István cseppkőbar­langot a Palota-szállót, a Há­mori-tavat. Nagy élményt je­lentett a látogatás az Uránia csillagvizsgálóban! — És minden séta, kirándu­lás után szellemi fejtörőt ren­deztünk a látottakból. Ezeken is csoki volt a díj! Azt már csak egészen „mel­lékesen” tudjuk meg, hogy sé­ták közben tanulták a KRESZ-t, mert a nyári úttö- rőpróbában a balesetek meg­előzése szintén szerepel, és er­ről is volt filmvetítés. — No és mit szeretnétek még látni? A gyerekektől kérdezgetik ezt meg — felügyelőik. És a gyerekek kívánsága szerint ál- j lítják össze a további progra­mot: hamarosan megnézik az Egyetemvárost, a diósgyőri vá- j rat, a Cementipari Gépjavító Vállalatot és hát, szeretnének eljutni a Szerencsi Csokoládé­gyárba ... } ttnrn érdekes, hasznos program. Ráadásul: nem olyan, amilyenhez hason­lót más művelődési otthonok- i ban ne lehetne megvalósítani. ztálca tejespalackot záró kupakok készítéséhez, nemrégiben pe­dig — félautomata présgépek üzembe helyezésével — nveg- I kezdték a különböző méretű ’ papír cukrásztálcák rendszeres gyártását is. Ebből negyed­évenként — a szükségletnek megfelelően — mintegy tízmil­lió darabot bocsátanak a fel-' használók rendelkezésére. Biztonságosabb levegőszolgáltatás villamosvezetékek bekötése, valamint a szükséges bizton­sági készülékek beiktatása után az új turbó-fúvóval elő­reláthatólag szeptemberben megkezdik a próbaüzemelést A negyvenmillió forintos, sa­ját erős beruházással lényege­sen biztonságosabb, zavartala­nabb lesz a nagyolvasztók munkája, üzemeltetése. Az Ózdi Kohászati Üzemek Csehszlovákiából új, korszerű turbó-fúvót vásárolt, hogy az átépítés során térfogatában megmövekedett vasolvasztók nagyobb levegőszükségletét el­láthassák. A modem levegő­szolgáltató berendezést cseh­szlovák szakemberek közre­működésével már összeszerel­ték, s a még hátralevő mun­kák befejezése, a különböző Menyesen tanuló vasutasok hatáskörében a most véget ért oktatási évben több mint 8300-an részesültek politikai továbbképzésben. A foglalko­zások látogatottsága a vasút­nál ismert nehézségek ellenére is 92—94 százalékos volt. Az ősszel kezdődő új oktatá­si évben — a SZOT elnöksége 1968. június 3-i határozatának megfelelően — mindenekelőtt a foglalkozások színvonalának és hatékonyságának növelésére törekszenek — írja többek kö­zött a szerkesztőségünknek küldött tájékoztatójában Antal József. ____ _____ Á Vasutas Szakszervezet miskolci területi bizottságához tartozó szakszervezeti bizottsá­gok eredményes tanévet zár­tak. Eredetileg 148 tanuló cso­portban 3670-en kezdték el a Társadalmunk időszerű kérdé­sei című tanfolyamot, amely év közben 163 csoportra, csak­nem 4400 főre emelkedett. Több mint 2500-an végezték el ezenkívül a különböző reszort- tanfolyamokat, több mint ez­ren jártak munkásakadémiára. 350-en pedig bentlakásos isko­lán vettek részt. A miskolci területi bizottság kislány sikongatott, azt hittem, játszanak. Egyszer csak kibil­lent az autógumiból. A férfi utánakapott, egyszer felemel­te, de azután mindketten el­tűntek. Akkor láttam, hogy nem játék... A kislány haja úszott a vizen, a férfi eltűnt Odaúsztam a kislányhoz, de nem sikerült elkapnom a ha­ját. ö viszont belekapaszko­dott a nyakamba. Mire ki ver­gődtünk a partra, nem tud­tam felállni. Ügy húztak ki bennünket a sekély vízből. A megmentett kislány Ter- sánczki Katalin, 12 éves sze­derkényi lakos. Nagybátyja — akiveL fürdeni mentek — be­lefulladt a vízbe. — Mikor tudtad meg, bogra kitüntetnek? — Hétfőn este. Apuka nem»» tudja, mert már elment dől-1 gozni, s csak szómba ton kén# jár haza. De az ismerősök, aj, falubeliek velem együtt örülni tek « hírnek. 4Í — Féltél? — Amikor már mind a két-, fon kint voltunk a vízből, ak-" j kor gondoltam csak rá, hogy én is belefulladhattam volna. Meg amikor a mamám sírt... A folyók, tavak, elhagyott, volt bányaaknák minden nyá­ron megszedik áldozataikat. I Ezen a nyáron már 15 halá- | los kimenetelű fürdést tarta- l nak számon. Szomorú szám­adat ez — máskor egy év alatt történt ennyi baleset. — A víz jó barát — mond­ja a kis életmentő. — De an­nak, aki nem tud aszni, ve­szélyes. Azóta is fürdőm, de már nem a Holt-Tiszába, mert azt lezárták. Még csak most lesz nyolca­dikos. Nem is tudja talán, milyen bátor volt. amikor egy életet megmentett a néha szörnyűvé váló vízből. Kovács Bertalan, 15 éves tiszatarjáni általá­nos iskolai tanulónak a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány életmentő emlék­érmet adományozott. A kitüntetést dr. Papp La­jos, a megyei tanács vb-clnöke és Kolcszár István megyei rendőr­főkapitány nyújtották át a bátor kisfiúnak tegnap, július 24-én. Június 9-én meleg volt. So­kán mentek ki fürdeni a Ti­Kováes Bertalan, akit bátor lettéért életmentő érdeméremmel tüntettek ki. izatarján melletti Holt-Tiszá du. Berci is ott napozott a Darton • • • — Láttam, hogy egy fiatal ’érti autógumival úsztat a ví- :en egy kislányt — emlékezik rissza Kovács Bertalan. A As életmentő \ lakhajót hamarosan berende­zik, és még az idén átadják a vízügyi szolgálat dolgozóinak. Ugyancsak ebben a kis ha­jóépítőben rendeltek meg az Országos Ár. és Belvízvédelmi Központ számára két hatal­mas kompot, amely biztonsá­gosabbá teszi a gépesített osz­tagok számára az árvédeke­zést. ^ ^ í *'í 11 n | Eta szalad F ejlesztünk. Nagyobb hév­vel, s akarással talán, mint bármikor történe­tünk során. Szédítő rohanás­sal hagyjuk el a tegnapot, de nem elég már, ha utolérjük a jelent. A holnapnak akarunk elébe menni. Gyarapodni akarunk. Ahogy az egyes ember törekszik bő­víteni, kényelmesebbé tenni otthonát, vesz televíziót, meg háztartási gépeket, ugyanúgy kívánunk országos méretekben is többet, mindig többet a ma­gunkénak tudni. Építettünk új gyárakat, so­kat. Nagyobbítottuk a régieket. Elértünk egy állomást, ahon­nan rohanhatunk tovább. Le­zárult egy korszak, melyet a „terjeszkedés” uralt. Most va­lami más következik. Örülünk — igaz — ezután is, ha gyárakat látunk épülni, örülünk, ha üzemek új csar­nokkal, új gépsorokkal gazda­godnak. De alapvetően még­sem a meglévők szaporításá­ra törekszünk mostanában. Hanem, hogy éljünk adottsá­gainkkal, hogy okosan hasz­náljuk, ami van. Gazdaságo­san, hogy jól járjon minden dolgozó, minden kisebb és na­gyobb közösség. És gazdagod­jék az ország. Mert ez a to­vábblépés alapja. Üj ösvényeket taposunk. Ha volt valaha varázsa e szónak: fejlesztés, ez a varázs most sokszorosára nőtt. Tartalmilag is változott, értelme is más lett a fejlesztésnek. Fejlesztettünk eddig is. Fej­lesztett minden gyár és üzem, ha akart, ha nem. Kerete volt rá, melyet badarság lett vol­na el nem költeni. Hogy mi­re? Hát fejlesztésre. Ha másért nem, a fejlesztésért önma­gáért. Előfordult ez is. Persze, sokat tettünk, eredményeink vitathatatlanok. De nem két­séges az sem, hogy más kell, több és jobb kell ezután. Ab új gazdasági mechanizmus vi­lágosabb, határozottabb célt adott a vállalatoknak. És már most, röviddel bevezetése után látható, hogy a gazdasá­gi vezetők többsége érti fel­adatát. Érti, hogy amire most szük­ség van, az nem feltétlenül a lélegzetelállító, a nagy, a tet­szetős. Hétköznapokat élünk* nem ünncnclhefiínk mindünta-j Péter János Izmirben Péter János magyar külügy­miniszter és kísérete ankarai tárgyalásai első részének be­fejeztével szerdán Izmirbe ér­kezett. A város történelmi és idegenforgalmi nevezetessé­geinek megtekintése után a magyar küldöttség csütörtö­kön Isztambulba utazik. Augusztus 19—20: kétnapos nrnnkasziinet Mivel ebben az évben az augusztus 20-i munkaszüneti napot egy munkanap választja el a vasárnapi pihenőnaptól, az általános érvényű rendel­kezéseknek megfelelően, a pi­henőnapot ezúttal augusztus 19-én, hétfőn kell kiadni. A csehszlovák népgazdaság fejlődéséről Az Országos Statisztikai Hi- j vatalban elkészült a csehszlo­vák népgazdaság 1968 első fél- j évi fejlődéséről szóló jelentés, amelynek megszövegezése a megszokott gyakorlattól elté­rően rámutat a népgazdaság­ban a lakosság életszínvona­lával kapcsolatos fő ellent­mondásokra. A statisztikai hivatal veze­tői az újságíróknak adott tá­jékoz tatásuk ban elmondották, hogy növekszik az aránytalan­ság a bérek emelkedése és a piac áruellátottsága között A belső piac áruellátása a második negyedévtől kezdve csökkenő tendenciát mutat. S alatta marad a reálbérek emel­kedésének. A külkereskede­lemben sikerült csökkenteni a szocialista partnereknél a hi­teleket. Nagyon lényeges el­lentmondás alakult tó a> ruházási jellegű építkezet körül. A vállalatok rended­nek pénzügyi eszközökkeli- az építkezési kapacitások a nya gátolja a beruházásai A jelentés legszomorúbb ü tatójaként említették Dg hogy a cseh területeken a ■- mészetes népszaporulat my össze 0,1 ezrelék. __________________­n l L átszatkorr Európai politikai körök napok óta gyanakvást és ítélő bírálatokat váltott !d a nyugatnémet terv, hogy „ kete oroszlán” fedőnél Csehszlovákia határainak 3 zelében hadgyakorlatokat t „Szálloda-gyár“ épül Siófokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom