Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

zés előtti percekben, majd a meccs utón a szintén diadalit- tas fiúktól! A figyelmességet azonban viszonozni is kell. Nos, a leányok sem maradtak adósak, mert egy üveg itóká- val kedveskedve azt is felaján­lották, hogy kimossák a fiúk átizzadt, poros mezeit. És a le­gények ... Mindkettőt szí­vesen fogadták. * Hazafelé a tikkasztóan forró levegőjű kocsiban bágyadtón üldögéllek játékosok és veze­tők egyaránt. Magukban ele­mezték a túra tanulságait. Az­tán valaki maga elé dünnyög- te: — De mi lesz a miskolci visszavágón? (Persze, most már ezt is tudjuk. Pompás magyar győ­zelmek! Mert a virtuson kívül azért tudnak a mi fiataljaink kézilabdázni is!) — Monostori Gyula — I i •• Övé a babér Újsághír: Tóth Gyula pom­pás űtvonalcsúccsal sorrend­ben negyedszer nyerte meg a szegedi nemzetközi maratoni : futóversenyt. Képeslap — Romániából Pe-He!" csatakiáltást. Aztán, ahogy potyogtak a magyar gó­lok, lassan már csak a miskol­ci leányválogatott cérnavé­kony, de annál hangosabb ri- valgása hallatszott. A találko­zó végén pedig az örökké dalo­ló Csik Feri szavai fejezték ki legjobban a hangulatot: — Tóni bácsi! Most azt da­loljuk, hogy „A boldogságtól ordítani tudnék!'’ Igaz viszont, hogy a más­napi csatavesztés után foly­ton azt dúdolta, hogy „Kicsit szomorkás a hangulatom má­ma .. De hát, istenem. Fiatalok és sportolók. * Benke, a leánycsapat kapusa kipróbálta szerencséjét a dél­előtti séta alkalmával az utcai borítékos-sorsjegyárusnál. Har­mincöt lejt nyert! A széria az­tán délután is tartott, mert szinte nem lehetett neki gólt dobni. A pályáról csapzottan, de győztesen levonuló magyar | kislányok közül mégsem ő, ha- i nem a copfos zavaró lihegte | legboldogabban edzője fülébe: | — Ica néni! Mikor vége lett a meccsnek, a fiúk berohantak és öleltek, csókoltak bennün­ket. Én meg csak tartottam a számat. Hja, ez is és így is érthető! j * Ennyi virágot ritkán kapnak leánycsapat tagjai ilyen rövid idő alatt. Csokor a megérke­zéskor, újabb az első mérkő­Curiici. Az első kék-sárga- piros trikolor. A vámvizsgálat izgalmas pillanatai után még egy irumodás és felszabadult, boldog mosoly az arcokon. Az aradi állomáson nemcsak a gőzfürdővel vetekedő hosszú utazás gyötrelmei érteik véget, hanem jólesett a vivágcsokros kedves fogadtatás is. * Az első probléma a „kis” Losonczival adódott. A kollé­giumi szabvány ágyon úgy aludt, hogy lábait térdtől lefelé kilógattó. Nem azért, mintha így kényelmesebb lett .volna, de a 195 centiméteres fiú vég­tagjai már nem fértek el az ágyon! A városnéző séta során jó ideje baktattak nézelődve a fiúk, mikor Fenyőházi megje­gyezte: — Srácok, még nem láttunk hosszúhajúakat! — De farmernadrágost is csak egyet! — mutatott hun­cut kacsintással Molnár Jóska a kis Borosra. A fiú válaszát j azonban megelőzték az edző j csendesen dörmögő szavai: — Hát igen. Úgy látszik, a | kézilabdázáson kívül mást is ■ tanulhatunk a románoktól. *­Az első mérkőzés elején azt hittük, megilletődnek fiaink. Három és fél ezer néző (!) zeng­te, zúgta ütemes vastapssal kí­sérve a „Haj, Sze-Sze-A! Re­Mérsékeli szereplés „A legegységesebb szakosz­tály” — vallják Ózdon a tekó- zőkről. Valóban mindig nagy volt az összetartás a szakosz­tályon belül. Saját maguk épí­tik, tatarozzák pályájukat. Té­len a közeli teniszpályákon jégpályát létesítenek. Ebben az évben bizonyos tö­rés jelei mutatkoztak. Van 2— 3 versenyzőjük, akik lakás-, órabér- stb. problémákkal a sértődöttet játsszák. Van, aki személyes okok miatt hanya­golja az edzéseket. Nem éles ellentétek ezek, de valami lap­pang, s ez baj, ha arra gondo­lunk, hogy a szakosztály egy­sége kerülhet válságba, s talán a későbbi eredmények alakulá­sára is kihatással lehet. A szakosztály vezetői most is állítják, hogy nincs különösebb hiba... Az elmaradt eredmé­nyességet gyakori sérülések, esetenként a formaingadozás okozta. Jól indultak az idén is. Sze­gedről 6:2-es győzelemmel tér­tek haza. De a bomba éppen itthon robbant! A Csepel ózdi pályán tudott (5:2-rc nyerni! Akkor mindenki meglepetésről beszélt, hiszen a Csepel tavaly jóval mérsékeltebben szerepelt. Azóta a fővárosiak bebizonyí­Sportlövészet 168 részvevővel rendezte meg az 19(18. évi megyei sport­lövő bajnokságot a Borsod megyei Sportlövő Szakszövet­ség. A rendkívüli meleg idő­járás eléggé befolyásolta a négy napon át tartó verseny eredményeit. A győztesek eredményei. Kisöbű sportpus­ka, 120 löv. összetett: 1. Ki­rálybíró (B. Bányász MHSZ LK) 1081. Kisöbű sportpuska, ifjúsági 60 löv. összetett: 1. Ruzsinszki. (LKM) 501. Stan­dard puska, 60 löv. összetett férfi felnőtt: 1. Királybíró (B. Bányász) 524. Standard puska, 60 löv. összetett ifjúsági: 1. Nenicska (DIGÉP) 484. Stan­dard puska, 60 löv. női, fek­vő: 1. Krajnyák J. 548. Stan­dard puska. 60 löv. női, ösz- szetett: 1. Sámik G. 479. Nyílt irányzékű kispuska, 60 löv. összetett férfi felnőtt: 1. Si­pos (ÉÁÉV) 526. Nyílt irány­tották, hogy az élvonalban van a helyük. A Kohász ezzel szemben Idegenben továbbra is gyengélkedett Hazai mér­kőzéseiken sem minden eset­ben szerepeltek jól. Volt eset, amikor egy-egy versenyzőjük még 400 fát sem ütött. A legeredményesebb dobók közé (nem sorrendi alapon) Le- zúk, Baji, Zelei és Varga tar­tozik. Varga sokáig séi'üléssel bajlódott, s nem tudta azt pro­dukálni, amire a szakvezetés és a sportág baráti köre számí­tott. Egyébként az I. félévben 10-en léptek bajnoki mérkőzé­seken pályára. Jelenleg jó középcsapat a Kohász. Nem elérhetetlen szá­mukra, hogy év végéig ismét betörjenek az élmezőnybe, hi­szen mindössze minimális pontszámmal szorultak hát­rább. Az azonban már való­színű, hogy dobogós tekecsapa­ta ez idén nem lesz a Kohász­nak. Sőt, ha a kézilabdás lá­nyok ősszel is tartani tudják remek formájukat, veszélyben lesz a tekések sok éves hagyo­mánya is: az egyesület leg­jobb szakosztálya cím gazdát cserélhet. Vincze Zoltán zókű kispuska, 60 löv. össze­tett.: 1. ifj. Szabó Gy. (MÁV) 483. Nyílt irányzékű kispuska, 60 löv. összetett női: 1. Sza- bóné (Mályi) 447. Légpuska, 20 löv. álló férfi, felnőtt: 1. Szabó L. (Borsodi Bányász) 145. Légpuska, 20 löv, álló, ifjúsági: 1. Szurmai (LKM) 120. Légpuska, 20 löv. álló, gyermek: 1. Kacsó (DIGÉP) 105. Kisöbű sportpisztoly, 60 löv. férfi felnőtt: 1. Lesz iák (B. Bányász) 524. Kisöbű sportpisztoly, 60 löv. ifjúsági: 1. Nenicska (DIGÉP) 465. Gyorstüzelésű pisztoly, 60 löv. férfi felnőtt: 1. Leszták (Bor­sodi B.) 575. Nagyöbű sport­pisztoly, 60 löv. összetett fér­fi felnőtt: 1. Kovács (B. Bá­nyász) 555. Gyakorló tósztoly, 60 löv. férfi felnőtt- 1. Eper­jesi (DIGÉP) 531. Gyakorló pisztoly, 60 löv. ifjúsági: 1. Szalikó (DIGÉP) 460.---------—--- «v*r­N eve: Tóth Gyula. Születé­si ideje: 1936. Egyesülete: Ózdi Kohász. Szakosztálya: atlétika. Munkahelye: Ózdi Kohászati Üzemek. Foiglaliko- záisa: gyártáséiőkészitő. Nyugodtan mondhatjuk hogy 6 megyénk legeredmé­nyesebb sportolója. Több ma­gyar bajnokság, országos csúcs és számos nemzetközi győzelem fűződik nevéhez. Különösen a maratoni verse­nyek specialistája. Verseny­zett már Kubában, Athéniban és Japánban is. Az Európa- bajnokságon bronzérmet szer­zett. Vásárnál) ismét nagy biztonsággal diadalmaskodott a neves nemzetközi mezőnnyel szemben Szegeden. Ezen a héten övé a babér. S hét spártaiéi Mádai, kerékpáros (MÉM- TE), Sóvári, kerékpáros (KMTK), Szarvas és Tóth, ökölvívók (MVSC), Nyitrai és Raáb, atléták (DVTK), Lezák, tekéző (ÓKSE), Czerva, teké- ző (DVTK). BSZAKMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista MunkAspórl Borsod mepyel Blzottsócónnk lapja Főszerkesztő: SárUÖtl Andor Szerkesztéséi»: Miskolc. Bajcsy-Zslllnszky u. 13. Tefefonszámok. Titkársáp is-fma. Gazdasáppolitlkni rovat: 16-033, Pártrovat: 16-078 Bel poll ni< ro­vat: 16-450. Kultúrrovat: 16-067. Sportrovat: 16-049 Munlcá^levcle- zés, pa-naszügyok: 16-046. Központ: 36-132, 16-672, 35-380, 36-370 Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Miskolc Bajc9y-Z«dllnszky *j. 13. Fclclfl)* kiadó: Bíró Péter Telefon: S6-131 Hirdet ésfelvótel: Széchenyi u. 15—17. Telefon: 16-213 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető *» helyi postahivataloknál és a kézbesítőknél Az előfizetés dija egy hónapra 18 forint index: 25055 Készült a Borsodi Nyun.dabnn Felelős vezető: Szemes István Öltözőben — páíwe! szélén Sakkhírek Az immár hagyományos or­szágos villámversenyt az idén is megtartották Párádon, még­pedig csúcs-létszámmal, 133 (!) részvevővel. A Borsod megyei játékosok közül Lobcrmayer (DVTK) érte el a legjobb ered­ményt: az erős mezőnyben a i 11. helyen végzett. * i Szarvason (Békés megye) a nemzetközi női mesterverseny 8. ’fordulója után Polihroniade (Románia) vezet 6 és fél pont­tal. A magyarok közül Kara- kas van az élcsoportban, 5 ponttal. * Korcsnoj 5 és fél:4 és fél arányban megnyerte Tál ellen a páros mérkőzést, ezzel to­vább jutott, és Szpasszkij el­len játszik a világbajnoki elő­döntőben, miután Szpasszkij megnyerte Larsen elleni mér­kőzését. A győztes lesz Pet- roszjan világbajnok ellenfele. — No, Árpi, ma megint nő­hetsz egy fejjel! — hunyorított hamiskás mosollyal edzője a csaknem 2 méteres kézilabdás- ra. A „kis” Loson.czi el is ér­tette a céjzást, a úgy ■ kikap­csolta a játékból a tartományi válogatott román Sajgót, hogy az ifjú „Moser-jelölt”-nek ta­lán még Romániában is Lo- sonczi-komplexumai lesznek egy darabig. * — Nem ez kell, lányok — kiáltott be egy jó torkú szur­koló a' pályára Gergely máso­dik zúgó kapufa-lövése után*— inkább sok kis, apró gólt dob­jatok, ha gypzni, akartok! — A miskolci kézilabdás lányok azonban csak félig fogadták meg a tanácsot. Sok gólt lőt­tek, és'győztek is, csak éppen a hálóba került labdák nem voltak olyan „aprók”. De hát ezért csak a románok bán­kódtak. * A MÉMTE-pálya közönsége azt várta, hogy egy órán ke­ÖKÖLVÍVÁS Nyíregyházán 12 sportegyesü­let 157' versenyzőjének rész­vételével rendezték meg a Sza­muely Tibor emlékversenyt. A viadalon az MVSC ökölvívói nagyszerűen szerepeltek.'Súly­csoportjában Szarvas és Tóth első, míg Szabó, Bajczura, Foczkó, Sitkéi a harmadik he­lyen végzett. resztül gyönyörködhet, majd a négy világbajnokságot i.s meg­járt, 80-szoros válogatott Frollo játékában. A kassai fiú azonban „irigy” embernek bi­zonyult, mert mindössze 15 percig volt a játéktéren. In­kább — mint edző — a part­vonal mellől irányította tár­sait. Mint később kiderült, nem is volt rá nagy szükség, mert a kitűnő szlovák együttes — helyenként iskolajátékot pro­dukálva — könnyen megnyer­te a mérkőzést. * — Mos már csak jajgatni kell megtanulnod — hangzott • a rosszmájú bemondás a fiatal Demeter felé, amikor béka- terpesztéses esése után másod­szor ítélt 7 méterest a játék­vezető az ellenféllel szemben Mi viszont helyesbítjük a be­kiabálást azzal, hogy a MÉM- TE ifjú kézilabdása nemcsali esni tud, hanem játszani is égj kicsikét. * — Elkészülni! Rajt! — hang­zott Bitskey Zoli bácsi vezény­szava, amely ezúttal csupán az időmérők óraegyeztető „ver­senyét” indította el. Nem vár­tak ugyan világcsúcsot, csak a spartakiád megyei döntőjén induló falusi úszók munkáját akarták méltóan értékelni a pontos időméréssel. Kár, hogy csak 2 járás úszóit tisztelték meg így. — A többi 6 ugyan­is nem jelent meg a verse­nyen! » Sóvári, a KMTK fiatal ke­rékpárosa mindössze 3 hónap­ja versenyez, s máris ilyen eredményeket mondhat ma­gáénak: Szabolcsi körver­seny: 2. helyezés, Bükk-kupa: 14. helyezés, Leskó Pál emlék- verseny: 2. helyezés! Nem cso­dálkozhatunk tehát a jó szemű Kovács „Mackó” edző szavain, aki a verseny után így gratu­lált a fülig sáros kerékpáros­nak: „Bravó, fiú! Igazi tehet­ség, vagy, s ha szorgalmas le­szel, 1—2 év alatt sokra vihe- ted!” sát. Nurmi biztosan győzött. Rajthoz állt még a 10 000 mé­teres mezei futásban is. Ott még fölényesebben szerezte meg az első helyet, és második aranyérmét. 1924-ben, a párizsi olimpián Nurmi folytatta győzelmi so­rozatát. Megnyerte az 1500 és az 5000 méteres síkfutást. A kettő között mindössze 71 per­cet pihenhetett csal:. Más talán mór megelégedett volna a két aranyéremmel, ö azonban meg­jelent a 10 000 méteres mezei verseny rajtjánál is. Párizsra ezen a napon afri­kai hőség köszöntött. A ver­seny három északi atléta: Nur­mi, Ritola és a svéd Wide el­keseredett küzdelmét ígérte. A táv első felében együtt ha­ladtak az esélyesek, A nagy tét, a hűség és a három híres atléta különleges képessége elegendő volt hozzá, hogy még azt is feledtesse mindenkivel: előzőleg unalomba fulladtak a hosszútávú futóversenyek. A mezőny többi tagja foko­zatosan leszakadt, nem bírták a hőséget és a nehéz terepet. 7000 méternél a svéd Wide ere­je felmondta a szolgálatot, ki­eseit a ritmusból, és botladoz­ni kezdett. A két finn. Nurmi és Ritola mintha mindebből semmit sem vett volna észre, gépiesen, érzéketlen arccal fu­tott tovább. Egyre többen ad­ták fel a versenyt. Még Wide sem tudta végigfutni a távol, mert teljesen kimerült. Azután Ritola is visszaesett, csak Nur­mi bírta saját, kíméletlen tem­póját. A közönség tombolt, amikor nagy előnnyel befutott a célba. Látszólag nem érde­kelte az ünneplés, mint ahogy semmi fáradtság sem látszott rajta. 1928-ban, az amszterdami olimpián Nurmi ismét ott akart lenni a rajtnál. Ekkor azonban még a finnek sem remélték, hogy a párizsi versenyek hőse, négy esztendővel később még mindig főszerepet játszhat. Ügy tudták róla, hogy már nem is tart rendszeresen ed­zéseket. (Folytatjuk.) val gyözötl. Nurmi lelni1 vere­séggel kezdte éiete első olim­piáját. Nem látszott rajta a kudarc, annyira fegyelmezte magát, hogy még klubtársai sem tudták, milyen kedve van. EHnd.ult 10 000 méteren is. ahol I ndítása és szívóssága felőrölte Guillemot cllenéillét­WT~-**i’7r - ■ ———1 Co?«»! I Paavo Nurmi, a 20-as évek 1 legnagyobb hosszút ávfuí »Íja a ' célban. Mögötte honfitársa, Ritola. Velkészüléséről a legkülön­félébb dolgokat mesélték. De a teljes igazságot senki sem tud­ta 'meg, mert Nurmi nagyon tudott hallgatni. Nem árult el semmit edzésmódszereiből. A legnagyobb titokban futott a vasúti sínek közötti talpfákon, hogy lépéseinek hosszéit növel­je és több napos gyalogtúrákat tar,ott, ezzel viszont kitartáséit akarta folurzni. Közvetlenül a nagy verse­nyek előtt solcat piheni, órákon át feküdt az öltözőben csend­ben,- zavartalanul. Azt mond­ták róla: „Nurmi, minden fu­tás előtt magába száll.” Stopperórával jelent meg a startnál. -Ellenfeleire legtöbb­ször rá se hederített. Futás közben csak az órát figyelte, ahhoz mérte tempóját. Mozgá­sa és irama egyenletes, gazda­ságos volt. Ha 5000 métert fu­tott,'volt íjémi eltérés az egyes körök között. Nurmi 1920-ban, Antwer­penben indult először az olim­pián. 5000 méteren állt rajt­hoz. Ez a verseny, nem úgy, mint annak idején Stockholm­ban, inár nem volt annyira békés körözés. Alaposan felka­varta a stadion közönségének hangulatát. Eleinte a francia atléta és az olasz Speroni fel­váltva vezetett, de azután jött Nurmi. Ö állt az élre. Száz méterrel a cél előtt a francia futó kiugrott finn el­lenfele mögül, és óriási hajrá­u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom