Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek] A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIV. évfolyam, 155. szám ARA: 70 FILLÉR Csütörtök, 1968. július 4. r Tízezer kalapscsiites Egy jelszó tartalma Rekord a BVK-ban V ______________________-___________________ ! ■ irri hangulatú szovjet-magyar barátsági nagygyűlés a Kreml ksngressznsi palotájában Szerdán délben a Kreml kongresszusi palotájában szov­jet—magyar barátsági nagy­gyűlést rendeztek a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása al­kalmából. A hatezer szemé­lyes kongresszusi palota — amelyet magyar és szovjet zászlókkal díszítettek fel — zsúfolásig megtelt. Moszkvai idő szerint pontosan déli 12 órakor foglalta el helyét az el­nökség. A nagygyűlés részvevői he­lyükről felállva, percekig tar­tó tapssal, éljenzéssel ünne­pelték a magyar vendégeket, Kádár Jánost, Fock Jenőt és küldöttségünk többi tagját, va­lamint a szovjet vezetőket: Leonyid Brazsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, Alekszej Koszi­gint, Kirill Mazurovot, Arvid Pelsét, Nyíkola) Podgomijt, Alekszander Selepint, Mihail Szuszlovot, Cennagyij Voro- novot, az SZKP Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagjait, Jurij Andropovot, Viktor Grisint, Dmitri] Usztyi- novot, a Politikai Bizottság póttagjait, Ivan Kapitonovot, Fjodor Kulakovot és Mihail Szolomencevet, az SZKP KB titkárait, M. Leszecskót, l. No- vikovot, Ny. Tyihonovot és V. Kirillint, a Minisztertanács el­nökhelyetteseit, valamint And­rej Gromiko külügyminisz­tert. Az elnökségben foglalt he­lyet Nyikolajeva Tyoreskova, a Szovjet Nőszövetség elnöke, Anasztasz Mikojan, a Legfel­sőbb Tanács elnökségének tag­ja és Nyikolaj Svernyik, a kommunista mozgalom vete­ránja. Az elnöklő Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Moszkvai városi Pártbizottság első titkára nyi­totta meg a nagygyűlést, majd felcsendültek a magyar és a szovjet himnusz hangjai. A barátsági nagygyűlésen felszólalt Vaszilij Mojszejev, a Szocialista Munka Hőse, a 20- as hőerőmű gépkezelője, aid a moszkvai dolgozók nevében üdvözölte közvetlen szavakkal delegációnkat. A következő felszólaló, Pjotr Fedoszejev akadémikus, az SZKP Köz­ponti Bizottsága mellett mű­ködő marxizmus—leninizmus intézet igazgatója, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnö­ke méltatta a két testvéri nép között mind szorosabbá váló kapcsolatok jelentőségét. Vera Taraszova, a 69-es iskola ta­nítónője a moszkvai értelmisé­gi dolgozók üdvözletét tolmá­csolta. Hosszan zúgott a taps, ami­kor Leonyid Bresznyev emel­kedett szólásra. Leonyid Bre&snyev beszéde Brezsnyev elvtárs beszéde elején forró szeretettel kö­szöntötte a testvéri Magyaror­szág küldöttségét Az önök szovjctunióbeli látogatását — mondotta — úgy tekintjük, mint pártjainkat, államainkat, népeinket egyesítő testvéri kapcsolatok, barátság és együttműködés fejlődésének és elmélyülésének új, fontos sza­kaszát. A tárgyalások, ame­lyeket a magyar küldöttséggel folytattunk, ismét igazolták, hogy pártjaink és kormányaink között teljes a nézetazo­nosság, a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben. A Szovjetunió kommunistá­it és egész népünket öi-ömmel töltik el azok a nagy sikereik, amelyeket a Magyar Népköz- társaság, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szo­cializmus építésében elért. Állandóan nő a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tevé­kenysége. A szocialista rend­szer sikeresen fejlődik Ma­gyarországon. Annál is inkább tiszteljük az új Magyarország nagy sikereit, mivel tudjuk, hogy milyen megpróbál­tatáson mentek keresztül a magyar kommunisták és az önök országának összes dolgozói tizenkét évvel ezelőtt, amikor a belső és a nemzet­közi reakció vad támadást in­dított a szocializmus magyar- országi pozíciói ellen. Az akkor kialakult bonyo­lult helyzetben arra volt szük­ség, hogy a magyar forrada­lom élcsapata, a magyar kommunisták pártja szilárd és határozott, bátor és elv­hű legyein a dolgozók érdekei­ért, a szocializmus ügyéért folytatott harcban. És a ma­gyar kommunisták, akiket a munkásosztály, valamint az egész nép többsége támogatott, akik a többi szocialista or­szággal váló testvéri interna­cionalista szövetségre támasz­kodtak, vissza tudták verni a reakciót és megvédtek a szo­cializmust. Ezután a szónok azzal fog­lalkozott, hogy az utóbbi idők eseményei arról tanúskodnak, hogy a kapitalista rendszer ko­moly megrázkódtatások újabb szakaszába lépett. Az Egyesült Államokat szo­ciális és faji konfliktusok fe­szítik. Az USA az erőszakot és a terrort politikai alapel­vévé emelte, ezért politikai vezetőinek életével fizet. A mai Amerikának szégyene Martin Luther King, Robert Kennedy meggyilkolása. A politikai banditizmust szülő társadalmi cs politi­kai rendre megvetéssel tekintenek az egész vilá­gon és elfordulnak tőle. Komoly nehézségekbe ütköz­tek a legnagyobb európai tő­kés országok is. Az NSZK- ban ugyanazok a politikai er­kölcsök virágoznak, mint az Egyesült Államokban. A mi­litarista politika és a fasizmus újjászületése elleni tömeges tiltakozások, az NSZK-ban vé­gi ghullámzó tüntetések arról tanúskodnak, hogy a munkás- osztály Nyugat-Németonszág haladó erői nem akarják, hogy megismétlődjenek a hitleri „Reich” tragikus idejének ese­ményei. Franciaország eddig soha nem látott, hatalmas osztály­harc küzdőterévé vált Ennék az országnak tízmillió dolgo­zója fellépett saját jogainak megvédéséért. A harc élére a Francia KP állt. A monopóliu­mok részleges engedményeket tettek a munkásoknak, de a szociális problémák még megoldásra várnak. Nagy-Bri- tanniában éles pénzügyi vál­ság van, Olaszországban meg­bukott az úgynevezett „közép­bal” koalíció. A kapitalizmus ügye rosszul áll Hűen Lenin örökségéhez Elvtársak! . A szovjet nép tavaly ünne­pelte a szovjet állam fennál­lásának fél évszázados jubi­leumát. A kommunisták és az összes szovjet emberek gigá­szi munkát végeznek a kom­munista építőmunka feladatai megvalósítása érdekében. Brezsnyev elvtárs a további­akban részletesein foglalkozott a szovjet gazdálkodási rend­szerrel, a mezőgazdaság fejlő­désével, a szovjet nép elért si­kereivel , A szovjet nép sikerei elvá­laszthatatlanul kapcsolódnak a lenini kommunista pártok tevékenységéhez. A párt poli­tikája élvezi a társadalom minden rétegének támogatá­sát és bizalmát. A kommunis­ta párt önzetlenül szolgálja népét. A nagy Lenin örökül hagyta ránk — mondotta —, hogy magasra emeljük a kom­munista pártnak — a szovje­tek országa vezető erejének — zászlaját. A Szovjetunió kommunis­tái hűek Lenin örökségé­hez és sohasem árulják azt el. A szánok ezután a szovjet —magyar együttműködésről beszélt, kihangsúlyozta, hogy a kapcsolatok minden vonat­kozásban bővülnek. Majd így folytatta: Népeink alkotó tevékenysé­ge, bonyolult nemzetközi hely­zetben folyik, nem szűnik a megfeszített küzdelem egy részről a béke, a demokrácia és a szocializmus, más részről a reakció és az imperializmus erői között és mint minden osztályharc, e küzdelem is a legnagyobb éberséget, szerve­zettséget, az imperialista re­akció megfékezésére irányuló tevékeny, egyeztetett akciókat kíván a munkásosztály, a dol­gozók. valamennyi kommunis­ta részéről. A monopolista burzsoázia igyekszik megtartani a hatal­mat, megmenteni a kapitaliz­must. Közben erőszakhoz fo­lyamodik, fokozza az elnyo­mást. A történelem menetét azonban sem a politikai terror, sem a békéért és a dolgozók jogaiért harcolók meggyilkolá­sa, sem pedig a bűnös hábo­rúk ellenzőivel váló bírósági leszámolás nem állítja meg. A fejlett tőkés országok dolgozói, munkásosztálya, politikai akti­vitásának növekedése jellem­zi korunkat. Ez mutatja, hogy a kapitalizmus ügye egy­re rosszabbul áll. Brezsnyev elvtárs ezután a vietnami helyzettel foglalko­zott és kijelentette, hogy a jövőben is megadják a hős Vietnamnak a támogatást a harchoz, amelyet azért a jog­ért folytatnák, hogy saját éle­tüket úgy építhessék fel, aho­gyan azt a vietnamiak akar­ják. A Szovjetunió külpolitikájá­ról szólva kihangsúlyozta, hogy napjainkban fontos sza­kaszhoz érkeztünk, megkötöt­tük az atomfegyverek elterje­dését megakadályozó szerző­dést. Ez a dokumentum a bé­ke dokumentuma, amelynek célja a háborús veszély csök­kentése. Felhívunk minden államot, írják alá ezt a fon­tos nemzetközi dokumentumot. Ezt követően a szónok az európai kollektív biztonsági rendszer kiépítéséről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy az élet megköveteli, hogy a világim- pe rial izmus egyesített frontjá­val szembeállítsuk a béke, a demokrácia, a nemzeti függet­lenség, a társadalmi haladás összes híveinek egybefonódott antiimperialista frontját En­nék az egyesülésnek van mag­va, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom. A jelenlegi feltételek kö­zött a szocialista országok összeforrottságának és cselekvési egysegének kü­lönösen nagy jelentősege van. Szüntelenül figyelmünket az egység erősítésére kell fordíta­ni. A szocialista országok kö­rében a legszorosabb együtt­működés a szocialista orszá­gok közössége biztonságának kérdésében valósul meg, eb­ben nagy szerepet játszik a Varsói Szerződés szervezete. A Varsót Szerződés ele­gendő lehetőséggel rendel­kezik ahhoz, hogy megbíz­hatóan védelmezze a szo­cializmus építőit, szavatolja a biztonságot min­den részvevője számára. A szocializmus világa erő­teljes, lendületes életet él, az állandó előrehaladás állapotá­ban van. Természetesen ez bo­nyolult és nagyon sokrétű fo­lyamat. Problémák támadnak a szocialista államok közötti kapcsolatok terén is. A kom­munisták látják ezeket a ne­hézségeket és igyekeznek őket a tudományos szocializmus el­vei alapján megoldani. Mi, kommunisták, saját or­szágainkban mindannyian szo­cializmust és kommunizmust építünk, s ezt tartjuk legfon­tosabb kötelességünknek. Ugyanakkor azonban meggyő­ződésünkből és szivünk aka­ratából következőleg interna­cionalisták vagyunk. Szá­munkra nem lehet és soha nem is lesz közömbös a szo­cialista építés sorsa más or­szágokban, a szocializmus és a kommunizmus ügye a föl­dön. Erről beszélni kell most, amikor a burzsoá rend védelme­zői készek bármilyen szo­cialista álruhát magukra ölteni, hogy megkíséreljék a „nemzeti formák” cégé­re alatt bomlasztani a szocializmust. Ezért most inkább, mint ko­rábban bármikor, az a feladat áll előttünk, hogy megsokszo­rozzuk erőfeszítéseinket. a burzsoá ideológia elleni táma­dásainkban, hogy kommunista meggyőződésre, hazafiságra és proletár internacionalizmusra neveljük a dolgozókat. Tovább erősítjük testvéri szövetségünket Az SZKP mindig elsőren­dű jelentőséget tulajdonította testvérpártok nemzetközi ösz- szeforrottságának. E feladatok megoldásában nagy szerepet hivatott betölteni a kommu­nista és munkáspártok új nemzetköri tanácskozása, amelyre ez év novemberében kerül sor Moszkvában. Több mint 60 párt vesz részt rajta. Minden ala­punk megvan arra, hogy biztosak legyünk: a ta­nácskozás fontos szakasza lesz a marxista—leninista pártok szolidaritása meg­szilárdításának. Szeretném most különösen aláhúzni azt a nagy szerepet, amelyet az MSZMP a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásának elő­készítésében betöltött Elvtársak! Mindannyiunk szivéhez közel áll az a barát­ság, amely a Szovjetunió és a népi Magyarország, az SZKP és az MSZMP között szövő­dött. A szovjet emberek szi­lárd elhatározása, hogy tovább erősítik ezt a testvéri szövet­séget A nagygyűlés részvevői vi­haros ünnepléssel köszöntöt­ték Kádár Jánost, a magyar párt- és kormányküldöttség ve­zetőjét, amikor a mikrofonhoz lépett Kádár János beszéde Kádár János elvtárs beszéde elején szívből köszöntötte a barátsági nagygyűlés elnöksé­gét, a gyűlés minden részve­vőjét. Köszönetét mondott Brezsnyev elvtárs meleg sza­vaiért, amelyekkel az MSZMP tevékenységét, a magyar nép munkáját, a két ország őszin­te testvéri kapcsolatát mél­tatta. Ezután arról szólt, hogy a tárgyalások eredményeivel a magyar delegáció meg van elé­gedve és azokat nagyra érté­keli. Küldöttségünk látogatásának célja — folytatta — kapcsola­taink bővítése, együttműködé­sünk kiszélesítése, népeink ba­rátságának további megerősí­tése volt. Ügy érezzük, hogy célunkat elértük, megbízatá­sunknak sikerrel eleget tet­tünk. Ezt nagy mértékben megkönnyítette, hogy szovjet partnereinket is ugyanaz a szándék vezette. Munkánkat mindenekelőtt az segítette, hogy egységünk szilárd, a ma­gyar—szovjet barátság megingathatatlan, eszmé­nyeink, érdekeink és cél-] jaink közösek. Népeink barátsága töretlenül fejlődik, és ma erősebb, mint korábban bármikor volt. A barátságunk alapjait 50 évvel ezelőtt szovjet részről a halhatatlan Lenin és bol­sevik kortársai, részünkről Kun Béla és Szamuely Tibor, az első magyar kommunisták vetettéle meg. Nemzedékek dolgoztak érte és sokan vé­rükkel szentelték meg. Barát­ságunk, amelyet egykor csalt a legöntudatosabb, előre te­kintő vezetők hirdettek, nap­jainkra országainkban milliók személyes ügyévé vált. Népünk tiszteletet és mély megbecsülést érez Brezs­nyev, Koszigin és Podgor- nij elvtársak és mindazok iránt, akikre a szovjet párt, az állam és a tár­sadalom vezetésének óriási feladata és felelőssége há­rul. Ezt mindenki megérti, áld tudja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjel állam milyen fontos szerepei tölt be az emberiség jelené­ben és jövőjében. ■> Amikor küldöttségünk _®a szovjet nép képviselőivel ba-, rátságunk és együttmüködé; ' sünk fejlesztéséről tárgyal, akkor a magyar munkásosz­tály, a magyar dolgozó nép érdekének, óhajának és aka­ratának megfelelően cselek­szik. Ma tíz- és százezrek dol­goznak együttműködésünk el­mélyítésén, a magyar—szovjet barát­ság, a szó teljes érteimé­ben népeink barátsága lett, milliók őrködnek fe­lette és erősítik évről évre. Kádár János elvtárs beszéde további részében küldöttsé­günk mostani látogatásáról szólt. Szívből gratulált szovjet barátainknak az elért ered­ményekhez. Ezt követően be­számolt a Magyar Népköztár­saság életéről. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt — mondotta — az 1956-os ellenforradalmi felke­lés tombolásának napjaiban nem sokan gondolták volna azt, hogy 1968-ban Magyaror­szág helyzetének legfőbb jel­lemzője a kiegyensúlyozott és szilárd szocialista viszonyokon alapuló rend és nyugalom lesz. És mégis bekövetkezett. Min- ^ (Folytatás a 2. oldcloiQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom