Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

o ßSZA KM AGT ARORSZAG Kedd. 1068. június II. Az olasz helyzetről Rumor megbízatása Saragat Olasz köztársasági 61 nők hétfőn délelőtt fogadta a Kereszténydemokrata Pórt főtitkárát, Mariano Rumort és megbízta, hogy a pártok vezetőivel folytatandó újabb megbeszéléseken puhatolja ki égy kol-mány megalakításának lehetőségeit és felszólította, hogy á lehető legrövidebb időn belül számoljon bé az eredményről. Rumor elfogadta a megbízást. Biílault bírálj a De G {túliéi Lezárult a nevezések határ­ideje, megkezdődött a hivata­los propagandakampány a franciaországi nemzetgyűlési választásokra, amelynek első fordulójára június 23-án, má­sodikra pedig egy héttel ké­sőbb kerül sor. Még nem is­meretes a nevezettek végleges létszáma, annyi azonban már­is biztos, hogy rekordszámú: több mint háromezer jelölt in­dul harcba 4117 nemzetgyűlési mandátumért, Georges Öídault, volt mi­niszterelnök, aki hatévi szám­űzetés után szombaton megle­petésszerűen hazatért francia- országba, nem indul a válasz­tásokon. bár erre jogilag lehe­tősége lenne. Hldault, aki el­len az O AS-összeesküvésben vállalt vezető szerepe miatt el­fogató parancsot adtak ki és azóta külföldön élt. szombaton megjelent a párizsi ügyészsé­gen, ahol fenntartották ugyan ellené a vádat, de visszavon­ták a kiadott letartóztatási pa­rancsot. ' Georges Bidault, a volt fran­cia miniszterelnök sajtóérte­kezletén ólesen támadta De Gaulle tábornoknak azt a dön­| tését, amellyel gyakorlatilag I megszüntette Franciaország és I a NATO kapcsolatait, de I ugyanilyen cles hangú kirohn- | írásokat intézett a kommunis- I ták ellen is. Két haBojt^ az arlingtoni temetőben Közvetlen kapcsolat a termelőkkel Elutazott Budapestről a felsoroltai külügyminiszter A Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat egyike azoknak a cégeknek, amelyek kísérletképpen már az elmúlt év elejétől az új gazdaságirá­nyítási rendszer szellemében dolgoznak. Fz telte lehetővé a BIK számára, hogy Üzletei­be ne csak a nagykereske­delmi vállalatok útján szr-- rezhessen be árukat, hanem kö/.Vétlenül a termelőktől Is — Különösen.a '.hiánycikkek beszerzésére és az áruválasz­ték bővítésére törekedtünk, s eddig mintegy te—.Cö termeUi- Vél alakítottunk ki közvetlen kapcsolatot — hallottuk Gön­czi János áruforgalmi főosz­tályvezetőtől tegnap, június 10-én délelőtt a vállalat sajtó­tájékoztatóján. — Nerhcsak borsödl, hanem más megyében levő váüalato­3 i V­A tehgerpart nélküli, kis af­rikai ország területé 274 122 km^, lakóinak száma 4 millió 055 ezer volt az 1060-os ada­tok szerint. 1958. december li­án, Franéiá Nyugat-Afríka felbomlása után alakult meg, mint köztársaság, a Francia Közösség tagállamaként. Az ország tipikus szavanna- táj, ahol a májustól októberig tartó esős Időszak alatt átlag­ban ÖÖO—1000 hitt) csapadékot rtlértiék. ’Területének mindösz- szé 1Ö százaléka áll rendsze­res művelés alatt, 29 százalé­ka erdő, a több! nincs hasz­nosítva. A legtermékenyebb területek a Fehér-Volta és a Fekete-Volta folyók vidékén terülnek el. Felső-Volta elmaradott ag­rárország, ásványi kincséi nagyrészt kiaknázatlanok. Gazdasági életében a külföldi, főleg á francia tőke játssza a vezető szerepet, Francia segít­séggel igyekezték megoldató az öntözéses gazdálkodás ki- fejlesztését és az ország ivóvíz- ellátását is, A lakosság zömé a mező­gazdáságban dolgozik. A föld­művesek között sok a Vándor munkás, akik a gazdagon ter­mő Guineai-partvidékre jár- ' nak dolgozni. Az ország ex­portjának mintegy fele az ál- j lattenyésztésből kerül ki; el- j sősorban Ghánának szállíta­nak vágómarhát és állati tér-1 méket. ipára fejletlen. Főleg mező­gazdasági termékeket feldol­gozó kisüzemeket találunk itt, melyék az ország fővárosában, Ouagadougouban és Bobo- Dloulassóban összpontosulnak. kát, klsz-eket vagy kisiparo­sokat is megkeresünk, ha vá­sárlóink igénylik az általuk készített, árucikkeket. Hasonló céllal kezdtük megkeresni ta­valy a nagyobb ipari üzeme­ket. Tárgyaltunk például az Egyesült Izzó, az Országos Gumiipari Vállalat, a Tiszai Vegylkombinát vezetőivel. Té­mánk az volt, hogy szívesen létesítenénk olyan szaküzlete­ket, amelyekben e gyárak ter­mékeit árusítanánk. A tár­gyalások első konkrét ered­ménye már megvan: június 13-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor egy új, korszerű min­taboltot nyitunk meg Miskol­con, amelyet az Egvesült Iz­zóval közösen üzemeltetünk és amelyben magánosok, kö- zületék egyaránt megvásá­rolhatják például azokat a híradástechnikái alkatrésze­ket vagy fénycsöveket és egyéb árukat, amelyek eddig megyeszerte hiánycikknek számítottak. Hasonlóképpen szeretnék még az idén megnyitni a Pet- neházl utcában a TVK termé­keit árusító üzletet. Az Or­szágos Gumiipari Vállalat szintén készséggel hozzájárul­na egy önálló szakbolt létesí­téséhez, A BlK üzlethálózatá­nak fejlesztésé egyébként szé­pen halad Miskolcon: még az új tanév előtt megnvílik egy korszerű, új papírbolt a Ta- ti ács ház téren és hamarosan szeretnének kialakítani egy lakberendezési üzletet is a ré­gi nyomda épületében. A vidéki üzletek korszerű­sítéséről, bővítéséről Angyal András, az áruforgalmi főosz­tály helyettes. vezetője, Illetve Teleki Zoltán főkönyvelő szólt a sajtótájékoztatón, Elmon­dották, hogy a vállalat pél­dául Edelényben új műszaki áruházat létesít, ugyanakkor bővíti a játék- és spórtboHot, KUrltyánban hamarosan fel­újítják a régi vegyesíparciklk- bóltot. — Abban a pillanatban, amikot világossá válik, hogy van olyan pont, amelyben az amerikai és a szovjet érdekek azonosak, le kell ülnünk és őszintén meg kell tárgyalnunk azt egymással — jelentette ki vagy nyolc esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok akkor megválasztott elnöke, John F. Kennedy és tanácsadóival í megkezdte annak vizsgálatát, hogyan lehetne a világ egyik legnagyobb hatalmából való­ban modern hatalmat tefem- ! teni. A tanácsadók a Harward | egyetemről kerültek ki — ! amelynek Kennedy is hallga- j tója volt —, műveltek voltak és felvilágosultak, vagyis mindannak ellentéte, ami egy lexasl farmerből lett olnjmil- : Hornos vagy egy kaliforniai | újgazdag párvenű ízlésének megfelel. Robert Kennedy „bírálja a legélesebben a színes bőrűek, a szegények és a városok prob­lémájának jelenlegi kezelését. Mindenekelőtt a proletariátus jelöltje lelt”. — Így jellemezte néhány hete a The Sunday Times című angol konzervatív lap a meggyilkolt elnök öccsét. A Szovjetunióval egy asztal­hoz ülni óhajtó egykori elnök politikáját, erőszakos halála után, volt igazságügy-minisz­tere, Öccse folytatta és — mint az angol lap írta — „a proletariátus jelöltje lett". John Kennedy elnököt 1963, november 22-én Texasbah — Hans Habe újságíró szerint — „az aranyláz és az olajmámor hazájában, ahol több a koldus, mint együttvéve az VSA többi államában, ahol 1963-ban 1094 személyt gyilkoltak meg” — még ma is kiderítetlen körül­mények között — meggyilkol­ták. Robert Kennedyt, aki az el­nökjelöltségért küzdött, a ka­liforniai Los Angelesben, az állítólagos — ugyancsak Hans Habe szavaival élve — „szelíd nyugaton, amely évi 5Ö ezer vá­lással vezet az amerikai válási statisztikában” — 1968. június 5-én revolverrel halálosan megsebesítették. Másnap bele­halt sérülésébe. Most ott fekszenek egymás mellett az arlingtoni temető­ben. * „Az Egyesült Államokban három politikai párt van: a köztársaságlak, a demokraták és a Kennedyek” — írta kél esztendővel ezelőtt az Espressd című olasz lapban Gore Vidal Jacqueline Kennedy mostoha* fivére. Akkor már Washing' ionban a politikusok legtöb­bet — mint a Wall Street Journal írta — „Vietnamról, azután Johnson elnökről és végül Bob Kennedy választási hadjáratáról" beszéltek. A Kennedyek tehát külön pártot jelentettek John Ken­nedy elnöksége óta állandóak A műveletlen farmerből és a csak pénzével hódítani akaró üzletemberekből álló pártok­kal szemben: a művelt embe­rekből állók pártját. A felvi­lágosult tudósok, kapitalista körülmények között hatni óhaj­tó reformerek pártját alakí­tották ki. Azokat képviselték* akik belátták, hogy a XX- század második felében, a gyarmatok felszabadulásának, a szocializmus elterjedésének évszázadában, a Szovjetunió nagyhatalommá növekedése idején és a nukleáris fegyve­rek tömegpusztító erejének félelmetes árnyékában, a« Egyesült Államok nem lehet texasi cowboy-ok világa, nem képviselheti a „szabad vilá­got”; különösen nem akkor, amikor határain belül sem él­vezheti mindenki a „szabad világot”. Ezt az elvet képviselte a két Kennedy. Most ott fekszenek egymás mellett áz arlingtoni temető­ben. 9 Robert Kennedy jól megje­gyezte magának azt a felírást, amelyet meggyilkolt bátyja az 6 cigarettáreájára gravírozta- tott. „Utánam miért ne jöhet­nél Te?" — állt a tárca ércfe­delén, amelyet akkor kapott bátyjától, amikor az 1961 ja­nuárjában átlépte a Fehér Ház küszöbét. Robert Ken­nedy pozitív választ akartvad- ni a „miért ne jöhetnél Te?" — kérdésre, így jutottá- el bátyja Szovjetunióval tárgyal­ni akaró politikájától a „pro­letariátus jelöltje” jelzőig. Ék amikor Idáig eljutott, amikor az előválasztásokon győzött —- eldördült a halálos golyó. Ép­pen ügy, mint bátyja eseté­ben, amikor szembeszállt az amerikai dél kiskirályaival. Most ott fekszenek egymás mellett az arlingtoni temető­ben. Máté Iván Bárány Tamás Téves kapcsolás Leainkább a hangja fogta meg; nem Is annyira az, amit mondott, hanem ahogyan mondta. Még a legelején ki­derült, hogy harminckét éves — de a hangja érettebb kor­ról árulkodott, s mintha fá­radtabban zlzzent volna. Hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt kezdődött, egy kora őszi napon. Este fél tíz lehe­tett. Barátnőjét kereste tele­fonon. Kissé félve tárcsázott, attól tartott, Terka lefeküdt. Még most is benne él a meg­lepett pillanat emléke, aho­gyan a kagylót már az első csengetés után felvette a fér­fi: „Halló” „Tessék". — Jó estét, Sándorkám — mondta — ne haragudjék á késéi zavarásért. Térkő nem alszik még* — Nem tudom. —- Nem értem — mondta Zavarián: ezzel a Sándorral sosem lehetett tudni, hánya­dán áll az ember. Három sza­va közül legalább kettő ugra­tás volt. — Hát nézze meg. — Akkor sem tudom... — Otthon van vágy niftes otthon? — Ezt sem tüdöffi. — N»m maga az. Sándor? — Attól rügg. milyen Sán­— Morvái. — Félek, hogy csalódást Ml. okoznom —- mondta a férfi bocaánatkérőn —- de egy másik Sándorról beszél. —- Bocsánat — sziszegte dühösen, hogy mit idétlenke- dík itt veié ez a vadidegen —-, elnézést a zavarásért. Jó éj­szakát! — Nagyon kérem, no tegye le a kagylót! — szólt hirtelen a férfi. Annyi sóvár vágy Sütött hangjából, hogy elbizonytala­nodott benne a mozdulat, s tétovázott egy pillánatig., — Nem tette le? — hallot­ta a férfi hangját. — Köszö­nöm! Így kezdődött. És aztán na­gyobb, később egyre kurtább szünetekkel. hosszú-hosszú hónapokon át folytatódott. Mindig 6 hívta a férfit, hi­szen a számot csak ő tudta; amaz nem ismerte az övét. Néhány hét múlva feltárcsáz­ta a telefonközpontot. Most végre megtudja ki ez a titok­zatos férfi, aki hetek óta egyre többet foglalkóztótja gondolatban, s aki — akarja, nem akarja — egyre közelebb férkőzik hozzá. — Nem adhatok felvilágosí­tást — szólalt meg a telefo­nos lány *— titkos az állo­más. Csalódottan tette le a kagy­lót. de aztán áron is neki, hogv így történt. Nyilván a sör* akarja így. Egy telefón­szám — az utolsó számjegy eggyel magasabb, mint Tér-, káé — és két hang az éjsza­kában. .. Volt az egésZbeh valami múlt századian avult íz; de valami idegborzoló izgalom is. Néha alig várta már az estét, hogy lenyelhesse Vacsoráját, megvárja az esti hírekét a rádióban, aztán odakuporo- dott a telefonhoz. Ö élmesélte a férfinak, hbgy esztendők ’ óta egyedül van: húszévesén ment férj­hez, huszonkét évesén elvált és négy év óta magányos. Van egy ötéves kislánya, a kis Krisztina; őneki él. Különben egy nagy vidéki vállalat pesti irodájában dolgozik, és önálló angol—német levelező. A férfi, mint kiderült, ál­latorvos, és egy gyógyszer­gyár kutatóosztályán dolgo­zik, Beszéltek filmekről, szín­darabokról, amiket láttak, a könyvekről, amiket olvastak. Aztán az életükről. És az életről. Az asszonyt először meg­lepte. később csaknem lenyű­gözte a férfi tájékozottsága, tápasztaltságá. Mindenről tu­dott, s mindenről határozott, nagyon egyéni és átgondolt véleménye vólt, amit legtöbb­ször éles, csattanósan rövid. már-rnár kegyetlenül fanyar mondátokban fogalmazott meg. Az asszony egy-egy be­szélgetés után egészen fel­frissült, noha fél kilenc felé kezdték, s rendszerint fél tíz körül fejezték be. Fáradtan, álmosan kezdett tárcsázni, s mire a beszélgetésnek vésse lett, a lefekvés helyett akar elölről kezdhette volna a na­pot Egyre többet gondolt a fér­fira. Napközben is. A hiva­talban néha kísértést érzett, hogy felhívja, hallhassa hang­ját, megsiffiogattnssa magát a meleg bariton bársonyával. Aztán eszébe jutott: hol is keresné? Az 5 idejük az este, de ilyenkor is gondolnak né­ha egymásra... Mert egyik este ezt a férfi bevallotta. És megpendítette: ml volna, ha egyszer találkoznának? Ki­csit kérette magát, mert úgy érezte, hogy ’ így Illik; hisz voltaképpen a mai napig nin­csenek bemutatva egymásnak, s kapcsolatuk Ilyen formán egy utcai ismeretség zilált rendezetlenségére emlékez­tet. .. A férfi győzködött; az elmült hónapokban jó bará­tokká váltók; millió Ismerő­se van, akiket a társasági formák szigorú szabályai sze­rint ismert meg, s akik mégis millió fényévekre vannak tő­le; őket viszont szorosan fűzi egymáshoz ez a barátságnál Izgalmasabb, szerelemnél még kevesebb, furcsa, vibráló, so­kat ígérő kapcsolat, Erre már nem volt mit fe­lélnie, beleegyezett a találko­zásba. A helyben és az idő­pontban is megállapodtak, amikor a férfinak hirtelen eszébe ötlött: — Várjon! De hogyan is­merjük meg egymást? Felnevetett, annyira gro­teszk volt ez a kérdés. Hiszen ő már régen elképzelte ma­gának Sándort: fekete, nem túl magas, nála talán csak fél fejjel magasabb, széles vallú, nyugodt mozgású férfi; olyan, akire ha ránéz az em­ber, nyugalmat, biztonságot érez. — Hát hogyan? — kérdezte tűnődve. A férfi nevetett. — Mint a detektívregények- ben, ugye ... ? Hát nézze, ne­kem kezemben lesz egy új­ság, és a másik kezemben egy csokor virág. Milyen virágot lehet kapni mostanában? — Rózsát — mondta ő, de mindjárt meg is bánta. — Csakhogy drága ám! És? — kérdezte a férfi. —- Mit gondol, ez a találkozás nem ér meg nekem néhány szál rózsát? Hallgatott. — No. és maga? — szólt aztán a férfi. — Én hogyan ismerek magára? Milyen a haja? — Szőke — felelte gyorsan. —- Hosszú? — szólt Idő múltán a férfi.-— Rövid. ■— Akkor jó — sóhajtott kissé megkönnyebbülten a másik. — Tudja, magát. Vala­hogy barnának képzeltem. — Ilyen vagyok, — Helyes — mondta a fér­fi. — Hát akkor holnap öt­kor, a cukrászda előtt. Ne fe­lejtse el; újság ós három szál rózsa' Pontos lesz? ■— Mindig pontos vagyok, — Üjabb jó pont — neve­tett a férfi, aztán már bú­csúztuk is. Éjfélig nem aludt az Izga­lomtól. Másnap kora reggel fodrászhoz ment, és munka után hazaszaladt átöltözni. Öt óra öt perckor olt volt már a cukrászda előtt. Két percbe sem telt, és be­gördült egy tömött busz. Az újságos bódé mellé állt, és fi­gyelte a leszállókat. A sok csitri lány és asszony között alig héhány férfi szállt le, de egyik sem látszott Sándornak. Soványak voltak, szőkék, s vagy ifjoncok, vagy idősebb emberek. Na. Késik... A következő busz is befu­tott nlár, amikor szemben egy férfi közeledett, Szinté futva. Hóna alatt az újság, kezében papírba burkolt csokor. Meg­állt, izgatottan körülnézett, égy szőke nő után megfordult, aztán elővette zsebkendőjét, és kalapját levéve, megtöröl­te homlokát. Erősen ritkuló haja volt; feje búbja csaknem kopasz. És fújtatva szuszogott; meg­erőltethette a futás a virág­bolttól idáig. Ö csak nézte, s ném tudta, sírjon-c vagy nevessen. Nyú­lánk. karcsú alakján, hosszú, fekete haján 6t-áts!klott né­ha a férfi közönyös pillantá­sa, de minduntalan rebbent is el róla nyomban, ö sóhajt­va lenyomta a cukrászda ki­lincsét; jólesik ilyenkor egy erős dupla! Az ablak mellett ült.le és néha kinézett, A férfi háromnegyed hatig toporgott odakint, s ftaérne mohón taondt az arra járó szóké nők arcára. nos külügyminiszter. Szarka Károly külügymihiszter-hé- lyeltes és a Külügyminiszté-' rium több Vezető beosztású munkatársa. Mailek' Zoíomé. Felső-Volta -Köztársaság külügyminisztere -és kíséreté . hétfőn elutazott Budapestről. A vendégek bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter Já-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom