Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Vasárnap, 13ÖS. Június 9, ESZAKMAGYARÖftSZAG 9 Űj turistahás az ország legmagasabb falujában Kényelmes, tiszt* szobák, két-három ágyasak, érdekes vonalú éjjeliszekrény, a szoba elkülönített részében mosdó, hideg-meleg vízzel, lenn ét­terem, presszó — az épület inkább miniatűr szállodára emlékeztet, mint turistaházra. Igaz, két „közös" szoba Is ta­lálható benne, de ezek is csak hatágyasak. ban nem új, mert a régi Béke turistaházat alakították át, de akik a régit látták, ezt a mos­tanit mégiscsak teljesen újnak vélnék. Egymillió forintnál na­gyobb költséggel alakították át, a berendezés Is új, több száz­ezer forintba került. Mint az útonnan elkészült épületeknél, itt is látható persze egy és más, kész. Különben is a létező, ki­sebb hibákat még a garanciális időben kijavítják. Inkább A2 a baj, hogy kissé elhúzódott az. építkezés, és a vendégek egy része elszokott innen. Lehet, hogy nem Is tud­ják: a szállót nemrégiben újra megnyitották. Jönnek persze Kilátás az erkélyről. Bükkszentkeresz.ten, az or­szág legmagasabban fekvő fa­lujában, ha lehet még annak Is a tetején nyitották meg nemrégiben ezt. a hangulatos, új létesítményt. Igaz, valójá­amit nem szívesen néz az em­ber, pédául a festést, az *.tt- ott lemálló vakolatot, a vil­lanyhálózat. sincs még teljesen rendben, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy az épület a turisták ide most is. A leg­utóbbiak például Kisújszállás­ról, Soltvadkertről. Budapest­ről, Makóról érkeztek. Mostanában főleg az alföl­diek keresik fel a legmagasabb falu szállóját, melynek környe­zetéről fölösleges lenno szólni. Aki ismeri a Btlkköt, az. tudja, milyen, aki meg nem látta, annak úgyis hiába, próbálnánk leírni. Legfeljebb csak annyit, hogy a kirándulók a közelben találják Lófőtlsztást. Fehérkő- lápát, IlonakutJit és persze kör- nyes-körül a Bükköt. A szállóban pedig vizet. Hi­deg-meleg vizet- Ezt. bizony külön Is meg kell említeni. Igaz. vízvezetéke még nincs a falunak, de a szálloda hatal­mas tartályát állandóan töltik a lenti forrás vizével. I,ajtón hordják ide. A vízgondból a vendégek eddig nem ts éreztek még semmit, legfeljebb a gondnok, Zakar Gábor és fele­sége érezheti. A Béke télen is nyitva lesz. Addigra szánkókat, sítalpakat, is beszereznek, hogy a tél) kirán­dulóknak, ha kedvük tartja, használhassák. Mert a Bükk télen ts nagyon szép. Itt pe­dig, ebben a magasban akkor is sok a napsütés. De az még messze van, maradjunk csak a nyárban. A nyárban, mely kék egével, tiszta levegőjével, nap­sütésével nagyon kellemes itt, a legmagasabb faluban. (pt) KI FIGYELŐD 4? FURCSA Különös szó ez is. Furcsa. Mintha furmá­nyos, ravasz és kacskaringös volna egyszerre. Legalábbis a hangalakja. Hangalak. Szóhan­gulat. így tanítjuk ez iskolában. S ez valóban létezik is. A fenti szónak is van ilyen különös csengése — hangulata, hangalakja. Megpróbálok o szó körül néhány ellesett pillanatot rögzíteni. Nem biztos, hogy mind- egvlk tipikus. De mi a tipikus? Ha nagyon jeilemzó sokakra? Vagy éppen a furcsa is tipikus néha. Pár a vonaton A leány. Csinos kis miniben van. Nyárias, Kézitáskáját a mini vége és térde közé illeszti, így hosszabbítják ma a szoknyát. Varratás: csak legyen jó rövid! Leüléskor kezet, táskát, újságot, miegymást helyeznek oda — meg­hosszabbításként. — Látod, itt van ez a jegyzet, Kétszázhar­minchat oldal. Gyógypedagógia. Négy nap múlva kell vizsgáznom belőle. De milyen marhaság! Miért kell azt nekem tudni, hogy a kis srácok 3,5 és 9 éves korukban különö­sen maksesok. Hogy mozgási kényszer van bennük, és hogy erről mit mondtak az ókor­tól Pestalozzl-ig, meg a mai gyermekpszicho­lógusok. Jeles vagy jó már úgysem leszek. Az öreg csak egy lánynak adott jelest, valami kis falusi fruskának. Biztosan megtetszett neki! A fiú. Egyenruhában van. Zsávoly. Az a könnyű nyári. — Rémes. Hat hónap eltelt már. De még van tizenhat. No de én aztán nem szívom mellre. Pedig haláli unalmas. Van egy sza­kink. Az mindig kitél velünk. Most három napja Is, eltávozás előtt. Fegyvervizsgálat, Belenéz a csövibe. (Egész este olajoztam, húztam benne a kóeot!) — Nem tudja maga ezt kipucolni? — Persze az ürge le akarta késetni velem a tizennégy harmincast! Hogy most álljak neki. és olajoz­zam. Kenjem össze magam, meg a szerelésem. Egy fenét! Lefeküdtem, a fegyvert meg oda­támasztottam a fejem mellé, az ágyhoz. Be­vertem a szundit egy jó félórára. Utána je­lentkezem a szakinál. Jelentem: most tiszta. — No, látja! Ki tudja maga ezt takarítani. Hát így jöttem el. A lány. Tavaly voltunk üzemi gyakorlaton. Milyen muris volt. Csak néztük a melós srá­cokat Hát volt egy! Még mosdókagylót is lógatott. Azt mondta: házat épít, .ió lesz a fürdőszobába. A másik meg mindig drótokkal fusizott, Egyszer rátekertünk vagy harminc méter drótot a hasára. Pedig úgy is volt már vagy nyolcvan kiló. Te Feri — mondtuk neki — nem leszel így nagyon kövér? Oda se ránts, kisanyám. Haverom a Bandi bácsi. Ráüt a hasamra, s ha érzi is a drótot, csak annyit mond: Aztán nékem is lesz belőle vagy' öt üveg sörre való! Csak nehogy a két öreg nyugdíjas legyen. A Sán­dor, meg a Józsi bácsi. Azok már egyszer sittre juttatták, a Gézát S képleld, s ott táblábólt fél kettőtől, ami­kor a drótot, a hasára tekertük, négyig. & pechéro tényleg az öreg Sándor volt a napú­nál. Ügy letekerte róla, hogy csak úgy per­gett a nyolcvan kilója! Kosaras néni Két. nagy kosarat cipel, jó széleset, hogy oldalba lehessen bökni vele a többi felszállót Alig bírja, meg a maga hetvenöt kilóját — Lakodalomban voltunk, s aztán a sógor- asszony, akinek a lánya ment férjhöz, rám- tukmálta ezt a kis kóstolót. Hideg disznó- Pecsenve, egv fél sonka, olya« jó csülkós. egy kis hurka, kolbász, vagy négy sült csirke; n*ic.£ cgy-két torta. Tuu.i& lelkem, a. — Nem nehéz ezt cipelni, néni? — Hát kérem, nagy érték ez. Két-három napig is eleszegetjük az. öregemmel. 5 meg a korsókat h02za. csak a másik kocsiba szállt a dohányzóba, egy ötliteres, meg két tízliteres. Maradt a jó direkt-termőböl. Van a sógor­nak. — Hány éves a néni? — Hát bizony, már a hatvanban vagyok. — Bs az ura? — Az most vót húsvét. után hetven. De még megeszik, ha jókedvében van két-három sült csirkét, együltében. — Egészséges? — Folyton járja az S2TK-1 Mer hogy Idege van, meg vémyomása. ICirándulók Két szikár hsrmir.oss férfi lép fel a fül­kébe, kirándulónadrlgös, sportbokacipős kát nó után. Oldalukon könnyű kis sport-tarisz­nya. A szomszéd négyes ülésre telepednek, s tűd ám tercieréj ükből a következőket csí­pem el. — Az a bográcsgulyás egészen jó Szent­ié leken. — Hát még a túrós csusza, fis nem is drága.' — Mennyit Is fizettünk, Margó, a gulyásért? — Nyolc hetven. — S a csuszáért? — Négy nyolcvanat. — No, látod, tizenöt forintért olyan kalóriát szedtünk be, hogy több, mint egy fél napig gyalogoltunk utána. Te meg, Mici, még min­dig azt mondod, csak az a biztos étel, ami a hátizsákban van. — Persze, azért estére jó volt az a kis biz­tosíték! — No, de mennyi! Negyedkiló szalonna, két csomag retek, hagyma, meg a két tábla csőid. Az egész elfért egy oldal tarisznyában. — A múltkor nem is volt rá szükség. Min-; den turistaházban lehat ma ételt, kapni. — Nekem a legjobban az a sálvásvázEdi juhtúrós rántotta esett, salátával — De Miéi még mindig húsridlór. hátizsák­kal utazna és négy töltött csirkével Fúrása? Igen. Mikor a régi keveredik az újjal Vág a jó a rosszal Tátrai’ Barna Minden emberben szunnyad valami olyan különleges ké­pesség, amely előbb-utóbb fel­színre tör, mint a talajvíz. Íz alól én sem vagyok, kivétel. Most, amikor a KI mit tud?-ok korszakit éljük, fel­színre Is jött az ötlet és némi civakúdás titán sikerült a csa­ládomat rápofozní, hogy áll­junk a zsűri elé. É reztem ugyanis, hogy ki kell lépni a névtelenségből. Egy Ki mit tud?... Szóval világos. A zsűri előtt bal kézre áll­tam, szétierpcsztatt lábaimon feleségem „hidat" csinált, lá­nyom pedig feleségem hasán „mérleget". Nagyon látványos produkció lehetett. Én ugyan nem tud­tam odafigyelni, mert legalul voltam, bal kezemen egyen­Ábsztrahálás súlyoztam a családot. Másrészt időm sem volt odafigyelni, mert jobb keretűméi verset írtam — ez volt a produkció lényege. Természetesen fizikai erőmből csak egy pár soros szonettre futotta. Tessék el­képzelni, hogyan Is Írhattam volna tardná kát ilyen pózban... A mutatványt befejeztük. A versikét átnyújtottam a zsűri­nek, amelynek tagjai egyálta­lán nem voltak megillatődve. A zsűri elnöke ki is Jelentette: „Kérem, ez a szonett túl köz­érthető, nem absztrahál, Így teljesen lerontja az akrobati­kában bemutatott erényeket. ■ Holott a kettő szorosan össze­függ. Hiszen tudja, hogy a 30 tészet braotir...” összetörtén hallgattam zsűri elnökét. Lényegében k rúgtak — vettem tudomása A reményt azonban torch ra sem adtam fel. Most uguai ezt a számot gyakoroljuk családdal, csak nem szonett írok, hanem gitározni szere nék. Egyelőre azonban -Rí nem megy. mert a gltárh mindkét kezemre szükség le ne, de akkor hogyan csinálja a kézállást? Gondolom, azonban már csak részletké des... Ki toll törni a névtelerué Ml! Vlncze György Falurészlet. a turistákéiból tekintve. (Foto: Si Gy.) A külföld humora — Szóval elhatároztad, Du­pont, hogy elhagysz bennün­ket. Komolyan beszélsz vagy csupán öröniet oltársj: nekem szerezni? * — Olyan nagyon szeretnék egy testvérkét — mondja a hatéves Karolina. — Helyes, beszélj az apu­káddal, de nem■ hiszem, hogy ó akarja. Nagyon drága. — De én egy egészen kiési testvért oltárok, ez sókkal ol­csóbb.' * Mária: Anna, nem jössz még jKtZttiii? k __ A nna: Mégy gyakorolnom kell a zongorán, el kell készí­tenem a holnapi leckét, rendbe kell hoznom a szobát„ Leg­alább 10 percet kell még vár­nod rám. • Egy bolond a héjával együtt eszi a banánt. Társa megkér­dezi: — Te nem hámozod le, ml- elótt megeszed? — Minek? Tudom jól. mi pan henna. Mindent el lehet inéésmi! T egnap délelőtt fel kel­lett mennem az Első Magyar Utolsó Müvek szervezési főosztályára, hogy ott Bluha kartárssal közöl­jem: a szóban forgó pa­raffint nem tudjuk szállítani. Eel is mentem, bekopogtat­tam Bluha ajtaján, s minek­utána bemutatkoztam, igy szóltam: — Azért jöttem, kedves Bluha... Amikor Ideértem, kinyílt az ajtó, s egy idősebb úr jött be ingujjban, ügyet sem vet­ve rám, odahajolt Bluha kol­légám füléhez, és valamit pusmogott. Bluha elgondol­kozva hallgatta, bólogatott, majd leemelte a telefon­kagylót, is négy jegyet ren­delt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután eltávozott. « Bluha úr pedig újra hozzám fordult. Megszólaltam: — Szóval azért jöttem, ked­ves ... Éppen itt tartottam, ami­kor egy fiatalember jött be mellényben. Rám sem hede- rltvé, félrehívta Bluha kar­társat a másik sarokba, s ott heves kézmozdulatok kí­séretében valamit magyará­zott neki. Bluha úr erre ki­vett a. fiókból égy ceruzát, meghegyezte, is átadta a mcllényesnek, aki ezután el­ment. — _ Nos. parancsoljon — mondta ekkor Bluha kartárs. — Egyszóval azért jöt­tem ... Most nyílt az ajtó, és be­jött rajta egy hölgy fehér vászonköptnyben, kit cuk­rászsüteménnyel. Bluha kar- társ megette a kát süte­ményt, majd K&ssönjü,., Csöpikcl felkiáltással (mi­közben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mondtam —, azt a paraffint... Most két fiatalember lé­pett a szobába, házikabát volt rajtuk, és egy könyvat hoztak. Fólrehlvták Bluha kartársat. és felolvastak ne­ki húsz oldalt, miközben mindhárman harsányan ka­cagtak. Végül Is a két fiatal­ember eltávozott, és Bluha kartárs odajött hozzám. — Szóval — mondtam —, azt a paraffint... Ekkor belépett egy idős bácsi, fején házisapka, lábán papucs. Egy sakkfeladványt hozott magával, melyet Blu­ha kartirs segítségével fái óra alatt megfejtett. Ezenközben ás kisnciiíűio az előszobába, ahol tizenkét ember üldögélt tetőtől talpig rendesén felöltözve. Bluha kartársra vártak. Még nem tudták, hogy Bluha kartárs- hoz utcai ruhában hiába akarnak bejutni. Bementem a félreeső hely­re, alsónadrágra vetkőztem, s újra benyitottam Bluha karfáshoz. Éppen egy utcai, ruhás alak akart beszélni ve­le. Oda se néztem, ellenben felültem az íróasztalra. — Kérlek — mondtam ne­ki —, a Paraffin Elosztó Vállalat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ó, és elmesélt négy mulatságos anekdotát. Ezután megosztot­ta velem uzsonnáját, és kéz­csókját küldte feleségemnek, M ert aki pimasz, azt ki­rúgják. Dg aki nagyon pimasz, azt kebelbéli­nek nézik. Tabl Láaz26

Next

/
Oldalképek
Tartalom