Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Tasämap. W6S. JÄnfus 9. ESZAKMAGYARORSZAG A mezőkövesdi gimnázium­ban. mint az ország sok-sok ttiás középiskolájában, az el­múlt héten megkezdődtek a szóbeli érettségik. Hat osztály­ban 153 diák áll ünnepélyesen, sötét ruhába öltözötten a bi­zottság elé, hogy számot adjon, érettnek bizonyul-e, a négy esztendei gimnáziumi stúdiu­mokat miként sajátította el. A 160 negyedikes gimnazistából 16 néhány hónap késéssel áll majd az érettségi elé, amikor Pótolják azt a mulasztást, ami még a IV. gimnáziumi bizo­nyítványukba egyik vagy má­sik tantárgyból az elégtelent csúsztatta. Magyarán: ha túl lesznek a javítóvizsgán. A végzős diákoknak mint­egy 90 százaléka mezőkövesdi, illetve a mezőkövesdi járás községeibe való. a lányok {17!Íirmr^nvq n' r> -rí-» o 1 «» -1 i (>H mezőgazdasági gépészethez, kertészethez éreznek kedvet, azt szeretnék felső fokon ta­nulni. A felmérés szerint egyetem­re 31, főiskolára 36, felsőfokú technikumba 21, szakiskolába 40 tanuló jelentkezett, a töb­bi valamilyen munkát kíván vállalni. (Ez a felmérés még a naptári év elején történt, s benne van azoknak a jelent­kezése is, akik még az érett­ségiig sem jutottak el). Fi­gyelmet érdemel a szakisko­lára jelentkezők, illetve kiván- kozók magas számaránya, akik közül legtöbben különbö­ző egészségügyi és szociális munkaköröket választót tale Ezek az elképzelések, a vá­gyak Vajon mennyire áll majd arányban ezekkel a vá­gyakkal a megvalósulás, illet­ve hányán jutnak be füisko- UWva p'^'olpiYipilftV p>f? v All ok­tőség kínálkoznék tudásuk gyümölcsöztetésére. A Lányok magas számaránya talán még nehezebbé teszi a helyzetet. Évről évre visszatérő gond ez, mint bevezetőben említet­tük, a vidéki gimnáziumoknál, s Mezőkövesden is. Tudjuk, a helyi vezetők és a part-, ál­lami és társadalmi szervek keresik a segítés útját. Radi­kális megoldást, a munkaal­kalmak teremtése hozhat. Olyan munkaalkalmaké, ahol szellemi és fizikai munkakör­ben egyaránt hasznosítható a gimnáziumban megszerzett tu­dás. A diákok Kövesden ismerik •/f n »Tonrlrtt TnHíúV hopv ví­Tóth Imre rézkarc* P7t Kultúráit- közlekedés némi akadályokkal Még egy kis igazítás, és ismét bővül a gyűjtemény. Volt híres, hogy felemelte a 120 kilogrammos hordót, úgy ivott. Kevesen tudnák utánoz­ni. De nemcsak a figurákat szeretem; a szakkör tagjaival, vagy Vigyed ül már évek óta járom Szántó utcáit. A régi építőmesterek különösen szép motívumokkal díszítették a háztetőket. Most már lebont­ják ezeket a házakat, régiek, elavultak. Az újakra, melyeket helyükre húznak fel. már nem kerülnek rá ezek a motívu­mok. Azt a lámpát — mutat a sarokba — ezekkel a motívu­mokkal díszítettem. Szántó régebben is híres volt fafaragóiról — Nagyapám is farigcsált annak idején. Gyerekkorom­ban egyszer eltűntem. Egy teljes napig mindhiába keres­tek. Este bújtam csak elő, ott voltam az udvar hátulján, egy pici zugban és faragtam. De mostanában egyre kevesebb idő jut erre. — Gondolom, a tanítás min­den idejét elfoglalja. — Az is, de én vagyok a népfront községi elnöke, én vezetem a honismereti szak­kört ... Hát emellett kevés idő jut a fafaragásra. — Mennyit kap a szakkör . vezetéséért? — Nem kell mindenért pénz Egy időben kaptam 200 forin­tot a két szakkör vezetéséért. Most nem kapok. De higgye« el, amit az ember szívvel és lelkesen csinál, szeretettél, az­ért nem kell pénzt fizetni. Az úgy jön magától. Szeretem Szántót, idevalósi vagyok. És nekem mindennél többel je­lent az. ha a gyerekekben is fel tudom ébreszteni a szülő­falu szeie te tel és hagyomá­nyainak tiszteletét. Csutorás Annamária Foto: Szabados Győr*r M®&@kiSw©s€l©8ii, ésr@$t8éfji időszakban — Kérek egy bambit. — Én egy sört. — Már adom is — mondta a fehér köpenyes férfi. Ez a gyors adásvétel nem ven­déglátóipart helyiségben, ha­nem a 3. sz. AKÖV távolsá­gi járatain, nevezetesen a dubrovnikin pergett le. Az idén már nem nagyon lehet ezt tapasztalni. És nem a 3. sz. AKÖV dolgozóin múlik. A kiszolgálást ugyan a .,pi­lóták” végzik, de az áruról az Utasellátó gondoskodna. Ez a feltételes mód azért van, mert az Utasellátó valanii ok miatt nem tudja kimutatni, hogy egy-egy gépkocsin mi­lyen forgalom bonyolódik le, s az egyszerűség kedvéért a kiszolgálásért járó díjat egy összegben utalta át a 3. AKÖV-höz. Az egy összegből aztán nehéz kiszedni, hogy ebből melyik gépkocsivezető­nek mennyi is jár. Ilyen egyszerű ok miatt akadozik a távolsági járato­kon az üdítő-, hűsítöital-fel- szolgálás, ami pedig igen fontos, különösen az ilyen meleg napokon. A közleke­dési vállalat szeretné to­vábbra is fenntartani ezt a szolgáltatást. E cél érdeké­ben lépett kapcsolatba a Jászberényi Hűtőgépgyárral, amely félvezetők alkalmazá­sával egy elektromos hűtő- szekrényt kísérletezett ki. A kísérleti példányt a mis- kolc—dubrovniki úton közle­kedő luxusautőbuszba sze­relik be. Amennyiben bevá­lik, a 3. AKÖV vala­mennyi távolsági járatát, mint a miskolc—debrecenit, a miskolc—salgótarjánit is ezzel, szerelik fel. A kísérleti példányról ér­demes elmondani, hogy elöl, a szerelvény falba építik be, s 25—30 üveg sör, bambi mí­nusz 8 fokig való lehűtését biztosítja. Ha már a MAVAÜT-jára- lokröl beszélünk, érdemes megemlíteni egy még ége­tőbb gondot, Mintegy 50—60 lutóbuszvezeiöre lenne szük­ség. Az autóbusz vezetésé­hez legalább 3 éves gyakor­lat, s külön vizsga kell, A ..pilóták’’ ezt a TEFU-kocsi- kon szerzik meg. TEFU-vezc- tökből bőven lenne utánpót­lás, de nem szívesen lépnek át az autóbuszokra. (Érde­kes. ugyanez van fordítva is, az autóbuszvezetők pedig büntetésnek veszik, ha eset­leg TEFU-gépre kerülnek át.) Talán az anyagiak tart­ják vissza a TEFU-sokat? Tévedés. Az év négy hónap­jában a MÁVAUT gépkocsi­vezetők mintegy 500 forint­tal keresnek többet, vállala­ti átlagban — mint a má­sik járművön. A vállalat, e gond megol­dása céljából 7 forintos óra­bérfizetés mellett vállalja az átképzés, valamint a vizsga költségeit. Különaulöbtiszt biztosit a gyakorlatok meg­szerzéséhez. Remélhetőleg így sikerül megoldani a gon­dot, sikerül elég gépkocsi­vezetőt beállítani az autó­buszok üzemeltetéséhez. (csb) 4 hagi/OM<á&iyf@lkßißUji&je gurámon megtalálhatnák két jellegzetességet: a csizmát és a bor szimbólumát, a poharat vágj’ a hordót. Szántó még ma is hües csizmadiáiról. Ezt mékei: a fából készült külön­böző szobrok, használati tár­gyak­— Az idős embereket sze­retem. És megpróbálom visz­—— A fafaragókat tetszenek keresni? Nem itt, a művelő­dési házban, hanem abban a magas épületben, ott... Tes­senek csak odamenni, és ke­ressék Homonnai tanító urat — igazított útba bennünket az abaújszántói művelődési házban egy idős bácsi. Bekopogtunk. Magas, ősz férfi jött ki a házból. — Homonnai István vagyok. — Maga a fafaragó szakkör vezetője? — Igen, én. — Most van foglalkozás? — Ma nincs. De ez ritka, hogy pénteken nem jönnek össze a gyerekek nálam. Az udvar végén van egy műhely. Ott szoktunk összejönni, tíz- li zenhárom gyerek, meg 'én. Hivatalosan négy éve műkö­dik a fafaragó szakkör. De nem hivatalosan mindig ;s működött. Ami nekem nem adatott meg: az, hogy vala­ki irányítsa a munkámat, a próbálkozásaimat, az ndassók meg nekik. Hátha lesz foly­tatója annak, amit elkezdtem én itt, Abaújszántón: gyűjte­ni a helyi népművészeti ha­gyományokat, motívumokat, megörökíteni jellegzetességein­ket, szokásainkat. Homonnai István 53 éves. Pedagógus. Földrajz—biológia szakos, és a helyi gimnázium­ban rajzot és politechnikát ta­nít. A fafaragáshoz idő kell. Sok-sok idő. Az élettelen fa­darabból csak türelmes mun­ka és hozzáértés után lesz csanak, azaz ivópohár, boros- pohárral kézben beszélgető emberek. Bementünk a szobába. Min- 1 rinrnirtl «ML Tffátak tat évek ter­kevesen tudják. Borát ismerik. Megpróbáltam összegyűjteni azokat a jellegzetes típusokat, akik környékünkön éltek. Ez például Tallér Jancsi, Arról szaadni mindazt, ami jellemző rajuk, ami jellemző a hegy­vidéki emberre, a tókaj-hegy- aljaina. Nézzék csak! — mu­tatja —, szinte valamennyi Ü­szonylag kevesen tanul!latnak tovább. De a szóbeli érettsé­gi a diákók többségénél igen nagy akarásról tesz bizonysá- got. Benedek Miklós A IV/A, osztály érettségijén Horváth Mária orosz nyelven elemzi Puskin Anyeginjét, majd külön kérdésre az iskola életéről számol be, ugyancsak oroszul. (Szabados György felvétele) latás! intézményekbe a jelent­kezők közül? — A korábbi évek tapaszta­latín szerint, illetve figyelem­be véve a korábbi években je­lentkezettek és felvették alá­nját, valamint a most orszá­gosan végzők és a felsőokta­tási férőhelyek arányát, azzal kell sajnos számolnunk, hogy a jelen tltezőknek és általunk javasoltaknak mintegy egyhar- mada kerülhet be a különböző felsőoktatási Intézményekbe, vagy alig valamivel több. Akik nem jutnak be, itthon keres­nek munkát, elhelyezkedési lehetőséget, öt növendékünk­nek már biztosítva van a he­lye: öt most érettségiző lány az NDK-ba megy vegyipari és szövőipari szakmát tanulni. © Száznál több olyan fiatallal kell hát Mezőkövesden szá­molnunk, akinek a közeli na­pokban középiskolai érettségi végzettsége lesz, és nem kerül felsőoktatásra. Hozzájuk szá­mítva még azokat, akik eleve nem is jelentkeztek, ismét nö­vekszik a járás munkaerő- elhelyezési gondja. Az iparban szegény mezőkövesdi járásban nagyon kevés a lehetőség az elhelyezkedésekre, a községek­ben és a járási székhelyen egj’aránt. Néhány fiatalra szá­mot tart az állami gazdaság, a heljd szabószövetkezet is keresne gépész szakmunkást. Mindez azonban igen kevés. A tanácsi közigazgatás, a föld­mű vcsszövotkezeti munkahe­lyek és egyéb érettségit kí­vánó munkalehetőségek igen kis számban adódnak a kör­nyéken, és kevés az a fizikai munkaalkalom is, ahol szükség lenne az érettségizett munka.- I erőre, vagy egyáltalán W»-1 százalékot, Többségben fizikai dolgozók gyermekei, 132 kö­zülük iparban, illetve mező- gazdaságban dolgozó fizikai munkavállaló gyermeke, a többi egyénileg gazdálkodó Paneszfő. kisiparosé és egyéb kategóriákba tartozóké. A IV. osztályok tanulmányi átlaga meghaladta a 3 egészet, kö­rülbelül ilyen érettségi átlagot is várnak, vagy valamivel job­bat. (A második érettségi na­pon voltunk a gimnáziumban. Addig a szóbeli vizsgák az írásbelihez képest jobban si­kerültek.) O Merre tartanak érettségi Után a Mezőkövesden végző fiatalok, milyen lehetőségek '’annak a továbbtanulásra, '■agy elhelyezkedésre? Tagad­hatatlanul nehéz kérdés. Ége­tő gond ez a legtöbb vidéki gimnáziumban, s így van Me­zőkövesden is. — Meglátásunk szerint Reá­lisabbak a jelentkezések, illet­ve pályaválasztási elképzelé­sek, mint a korábbi év élvben Voltak — hallj ulí Nagy István gimnáziumi igazgatótól. — Az igaz, hogy igen magas a je­lentkezők száma, ami a tar nulná vágyást bizonyítja, de ezen belül már jelentkeznek olj’an tendenciák, amelj’ek azt mutatják, hogy fiataljaink ön­kritikusabban mérték fel sa­ját felkészültségüket, tehetsé­güket és reálisabban mérlege­lik a továbbtanulási lehetősé­geket. Például műszaki egye­temre csak azok jelentkezhet­nek, akik az ott szükséges tár­gyakból a legjobbaknak bizo­nyultak. Megnőtt az érdeklő­dés á felsőfokú technikumok, szakiskolák iránt, azon belül ‘ is a műszaki és vegyipari jel­legű stúdiumok állmaik a fia­talok érdeklődésének előteré­ben, A mezőgazdaság ii-ánii érdeklődés, sajnos, nem emel­kedik, akik ezt a területet vá­lasztották, azok is in kább a

Next

/
Oldalképek
Tartalom