Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
WaaSmxp. tWS. Június 8. BSZAKWAGYARORSZAG immam 7 Rendező pályaudvar épül Centeren Ózd mellett, Centeren kőművesek, ácsok, kubikosok, vasútépítők serénykednek a hosszan elnyúló munkaterületen. Rendező pályaudvar készül itt, melynek segítségével az Ózdi Kohászati Üzemek a jelenleginél sokkal gyorsabban, egyszerűbben és gazdaságosabban kaphatja meg, juttathatja a megfelelő üzemrészhez a vasúti szerelvényen érkező különböző nyersanyagokat. A 37 millió forintos beruhá- aás elkészítésével az Észak- tnagyarországi Állami Építőipari Vállalat 22. számú építésvezetőségét bízták meg. Az építkezés méreteinek érzékeltetésére hadd álljon itt, hogy összesen mintegy 80 ezer köbméter földet kell megmozgatni. Tizenöt darab, egyenként 40—50 méter magas világító toronynak készítették el a talapzatát, építettek több hidat, átereszt. Jelenleg a fürdővel, Öltözővel ellátott, 200 embernek alkalmas szociális épületen munkálkodnak, építik az ehhez szükséges jókora kéményt és építik természetesen a vasutat. Kenyeres József főépítésvezető és Sajhgál Ferenc mérnök, a centeri építkezés irányítójának véleménye szerint, begyakorolt, jól összeszokott emberek dolgoznak itt, akikre sok mindenben lehet számítani. Számítanak is. A tervek szerint ugyanis az új létesítményt nem az eredeti határidő szerint jövő év végén, hanem még ebben az évben át akarják adni rendeltetésének. Talán arról szólni sem kell, hogy ennek az elképzelésnek a valóra váltása mennyire hasznos lenne a kohászatnak. Ózdon ezek a munkások különben már régen hitelt szereztek szavuknak. Ugyanennek az építésvezetőségnek dolgozói készítették el például a hétesi fogaspályát, melyen a kohósalakot szállítják speciális mozdonyoktól vontatott kocsik. Az országban három fogaspálya létezik, ezeknek a munkásoknak pedig ez volt az első ilyen jellegű feladatuk. Nagy figyelmet, pontosságot követelő munka. Például a vágányok között fekvő fogasléc plusz—mínusz eltérése egy milliméter lehetett. Meg - kellett mozgatni 70 ezer köbméter földet is. A pálya azonban elkészült, a mozdonyok azóta jámak-kelnek a síneken. Ugyancsak ennek az építésvezetőségnek a nevéhez fűződik a gyújtói építés is, melyre tavaly augusztusban kapták a megbízatást, és még ugyanaz év novemberében már át is adták a forgalomnak. A sok szép eredmény révén tavaly is, az idén is megkapták a szocialista építésvezetőség címet. Az utóbbi négy év versenyeiben állandóan az első, második helyet szerzik meg A feladatok elvégzésén mindenütt többszörös szocialista brigádok dolgoznak. Alapozott hát a remény arra is, hogy a centeri pályaudvart határidő előtt adják át rendeltetésének. LEHEL CVORGV Liszt-díjas karmester, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze Tcnkáes Tibor Hatéves korában ott muzsikált a család kamarazenekarában. Az első hegedűs az édesapa volt, aki Szigety Józseffel együtt tanult Hubay Jenőnél a Zeneakadémián, családi okokból azonban nem lehetett hivatásos zenész. így hát saját magát is kárpótolta akkor, amikor a fiából zenészt nevelt. A kisiskolásnak még csak játék volt a zene, észrevétlen, természetes közeg, de tizenkét évesen már tudatosan tanult hegedülni és zongorázni, a karmesteri pályára készülve. 1958-ban nevezték ki a rádiózenekar karnagyává, s 1963 óta e zenekar vezető karnagya. Amikor pályájáról faggatom, úgy nyilatkozik, hogy ezen kívül nem is történt életében semmi különös. Valójában azonban a hétköznapjai is izTaxi - ötezer évvel ezelőtt Ha sietünk, taxiba ülünk. Ugyanezt tettek az emberek már évezredekkel ezelőtt is, vagyis pontosabban; ha nem rendelkeztek saját járművel, béreltek egyet. Hogyan határozták meg a fizetendő árat? A legrégibb szállitási díjtarifa a kínaiak nevéhez fűződik. Azt mondják, hogy ott már sok ezer évvel ezelőtt létezett autotnatikus „taxaméter” a riksáknál és a lóvontatta kocsikon. Valamivel közelebbi infor- mációkkkal rendelkezünk azokról a „taxaméterekről’% amelyeket a föníciaiak vezettek be. Az utas annak idején az időt bérelte, amelyet indulástól kezdve, „hatóságilag hitelesített hant okórával mértek”. Sokkal pontosabb volt viszont az egyiptomiak által alkalmazott módszer. Egy fogaskerék-rendszerrel dolgoztak, amelyekbe különböző színű golyókat helyeztek, ezek a számítómű forgásának megfelelően, bizonyos időszakokban egy gyüjtőtartályba estek. Az uta- j zás végén összeszámolták a j golyókat és így kapták meg az utazás díját. Még pontosabb „taxamétert” szerkesztett Heron görög tudós. A rendkívül ötletes készülékét közvetlenül a keréktengelyhez kapcsolták, és az onnét továbbította számos csavar- és fogaskerék segítségével az egyes forgásokat egy mutatóra, amely egy számlapon forgott. Az utazás hosszát az elindulás és a megérkezés között a számlapon mutatott számkülönbö- zetből állapították meg. Azért kellett ilyen bonyolultan számolni, mert a szerkezet 32 400 kilométert tett meg és csak azután kezdődött elölről a számítás. Ezt a nehézséget később áthidalta egy római tiszt, aki ; olyan számolószerkezetet ta- j Iáit ki, amelyet minden utazás ! előtt „nullára” lehetett állíta- j ni, és bizonyos számit fordulat után egy résen át látható újabb számot léptetett előtérbe a taxaméteren. Tiz fordulat után mutatta a taxaméter a nagyobb számot. A rómaiak tehát már ismerték az úgynevezett tízes átvitelt, amelyet megszoktunk taxióráinkon. galmas események: nagy koncertek, utazások, vendégfellépések sorozata. A brüsszeli világkiállítás magyar napján aratta első kirobbanó sikerét a rádiózenekar élén. S azóta egyfolytában járja a világot, néha a rádiózenekarral, de többnyire vendég- karmesterként. Megfordult már Európa valamennyi országában, kivéve a Skandináv államokat, Spanyolországot és Portugáliát. 1964—65 fordulóján csaknem két hónapot; töltött Japánban, ahol több ízben dirigálta a Tokio Symphony Orches tért. Az állandóság és a változatosság furcsamód keveredik a karmester mindennapjaiban — mondja. — Évente több mint. hetven koncertet dirigálok, fizikailag is képtelenség lenne ezek mindegyikére más műsort, összeállítani. így hát gyakran találkozom ugyanazzal a művel, amelyet különböző zenekarral interpretálunk, más alkalommal pedig egy zenekarral adok több koncertet, mind például Japánban. — Van-e mégis kedvenc zeneszerzője? — Nincs, mindig a közvetlen feladatok foglalkoztatna!: a legjobban. De azért egy életre szóló kötődés nálam Bach. Mozart és Bartók. S ugyanakkor sokan úgy tartanak számom engem, mint a fiatal magyar zeneszerzők legtöbb felfedezőjét. Mindebből annyi igaz, hogy statisztikailag kimutathatóan is én vezényeltem a legtöbb új magyar mű bemutatóját. A zeneszerzők gyakran tisztelnek meg azzal, hogy felkérnek műveik betanítására és előadására. Ez az egyik legszebb feladat, s szerintem az a művész, aki nem a mában éh az inkább valamiféle múzeumigazgató. ' Lehel György ezúttal az Operából érkezeti a találkozónkra, ahol a Kékszakállú herceg várát próbálták: készültek a Prágai Tavaszra. — A zene fontos kulturális „exportcikkünk” — mondja annak az embernek jogos büszkeségével, aki valóban számos országban szerzett már elismerést a magyar zenének. —. Rendkívül kellemes érzés a Prágai Tavaszom szerepelni, mert a cseheknél nagyon fejlett a zened élet. Nálunk is vannak a zenei életben örömteli- jelenségek. Én vidéken csak öt—hat koncertet adok évente, de ez is elég ah has, hogy megállapíthassam: Miskolc és különösképpen Debrecen egészen felzárkózik Budapesthez, és a Sándor János személyében új vezetőt kapott győri filharmonikusok is rohamosan fejlődnek. Természetesen van még különbség Budai- pest és a vidék zenei Sete között, de a szakadék egyszer s mindenkorra eltűnt Zilahi Judit Színészek, bohémek A RÉGI SZÍNÉSZVILÁG EMLÉKEIBŐL A régi időkben olyan nehézségekkel küzdött a vidéki színjátszás, hogy voltak társulatok, amelyek csak hírből ismertek a gázsit. Akkoriban gyakran szerepelt a fővárosi és vidéki színházakban a „Jáfet tizenkét felesége” című színdarab. Egy-cgy előadása után gyakran szöktek meg olyan szereplők, akik már nem bírták az éhezést. Így azután megtörtént, hogy a. következő állomás színlapja ugyanezt a darabot már így hirdette: , „Jáfet nyolc félesége. Majd újabb szökések után: „Jáfet hat felesége”, később már csak: „Jáfet négy felesége”. Végül pedig: „özvegy Jáfet”. • Miskolcon az „Erdészlány" című operettet játszottuk, amelyben a primadonna egy kis őzikével érkezik a színpadra. Az őzikét egy sajó- szentpéleri parasztgazda adta kölcsön és előadás után mindig elvitte. Egyszer megmakacsolta magát az állat, s nem akart elindulni. Megkérdeztem: — Mi az, bátyám, valami baj van? Az öreg dühösen morogta: — De affene egye meg, amióta színész lett. nem lehet bírni vele’! Szenes Ernő, az elmúlt idők kedves komikusa állandóan anyagi zavarokkal küzdött. Egy alkalommal felkereste az ismert színészbarát bankigazgatót, s közölte vele, hogy a következő héten önállóestét rendez, amire tisztelettel meghívja. — Nagyon köszönöm, kedves művész úr — mondta a bankigazgató —, elmegyek. — Mibe kerül egy jegy? — Harminc pengő! — mondta Szenes. A bankigazgató kivette tárcájából a pénzt és Szenes felé nyújtotta. Szenes nem kapott a pénz után, hanem zavart színlelve így szólt: — Igazgató úr kérem, nem baj, hogy nem nyomattam jegyet? — Dehogy baj — válaszolt az igazgató. — Es hogy az előadást sem tartom meg?! — A bankigazgató nevetve válaszolt: — Dehogy baj, csak lessék! — s megint nyújtotta a harminc pengőt. Szenes átvette a pénzt, majd szemrehányó hangon megkérdezte: — Csak egy jegyet parancsol?! Hát a nagyságos asz- szony otthon marad?! O Somlai Artúr öreg szabójánál, Mányai bácsinál este váltatta ruháit. Mányai bácsi nagy ügybuzgalommal látta cl a művész minden ruhaszükségletét. Somlay egy műsoros esten lépett fel. költeményeket szavalt. Ott ült a nézőtéren Mányai bácsi is. Somlay bemondta az első költemény címét: = A ruha, fordítana Szász Károly. Mányai bácsi dühösen súgta oda feleségének: — A részleteket nem fizeti, de ruháit mással fordíi- tatja! O Csortos Gyula hites kutya- barát. volt. Bement a henteshez, és ezt mondta: — Kérek húsz deka kolbászt, de frisset — mert kutyának lesz! Annyira féltette két kis kutyáját, hogy szeptembertől májusig nem engedte le őket az utcára, nehogy megfázzanak. Emiatt feleségével olyan ellentétei is támadták, hogy Csortos elköltözött hazulról. — Magával vitte kedvenc kutyáját, a másik pedig, amelyiket felesége kedvelte, a lakásban maradt. Mikor Csortos egy idő múlva megjelent otthonában, megállt az előszobában, és így szólt feleségéhez: — Kérem, nehogy félreértés legyen, csak azért jöttem vissza — mert a kutyák nem tudnak egymás nélkül élni! • A regi vidéki, színészek sanyarú helyzetére jellemző a következő párbeszéd: — Voltál orvosnál? — kérdi az egifik színész. — Voltam, — feleli a másik. — Adott gyógyszert, de nem tudom használni. — Miért? — Mert csak étkezés után lehet bevenni! A rendldvül népszerű Rózsahegyi Kálmánhoz csatlakozik az utcán egy fiatalember, s nagy beszélgetésbe kezd. Közben csatlakozik hozzájuk egy másik férfi is. Mikor utóbbi elköszön, megkérdezi a fiatalember: — Kálmán bácsi, ki volt ez?! — Édes fiam, én azt se tudom hogy te ki vagy! — fordult hozzá Kálmán bácsi. Édesapám annyira imádta a kalauzi mesterséget, hogy amikor már nyugdíjban volt, még mindig kalauzi egyenruhájában járt, mint az öreg „nyugállományú” tábornokok. A Városi Színházban (mai Erkel) Jeritza Mária, a világhírű énekesnő vendégszerepeit. akit az öregúr is nagyon szeretett volna meghallgatni. Indult tehát a színházi irodába, hogy jegyet kérjen. A kapuban azonban a portás megállította: — Hová — hová?! — Sebestyén Gézát keresem — modta az öreg. — Sebestyén Gézát?! — szólt a portás sértődötten. — Talán úgy mondaná öreg, hogy Sebestyén igazgató urat!! Édesapám, fölényes nyugalommal mondta: — Idehallgassonl En ismertem, amikor még nem volt úr. nem igazgató, sőt még Sebest yén se volt... Mondja meg, hogy az édesapja keresi! Sebestyén Mihály •• Ösztönzés
