Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

Szerű? 1968. május 1 ESZAKMÁC V 8RORSZÄC Együtt a várossal Félreértés Már azt hittük, itt a bibliai Kána, Ugyanis, mint is­meretes, abban a falucskában történt, hogy a viz borrá változott vala. Ott azonban csak kőedényekről esett szó vala, Putnokon azonban egész kút rejt magában bort víz helyett. Hogy hol? Ugye, kíváncsiak? A Tompa utcán. Befordul a mai csodára szomjas ember a Tompa utcá­ba, s látó, hogy az útnak végezetén áll vala egy hatal­mas kerekes kút. Csak amolyan hagyományos kerekes kút, de rajta hatalmas tábla díszeleg vala, eme, messzi­ről is jól olvasható felirattal: BORKÓSTOLÓ). Felkaptatván az utcán, közelről, ha nagyon megerőltet­jük szemünk, látunk egy vékony nyilacskát, amely fel­felé mutat, továbbterelvén a csalétek kúttól a jóhiszemű csodavárót egészen a földművesszövetkezet időnként nyit­va tartó pincéjéig. Ügy bizony, nincsenek csodák Ptitnokon sem. (a. L) m, ^óbüfék Tóth Imre munkájo a moszkvai Marxizmus—Le- ninizmus Intézetének össze­gyűjtött anyaga, nincs a vilá­gon. És nincs még egy olyan kéz­iratgyűjtemény, mint az „1. számú”, bár Marx és Engels értékes kéziratainak útja igen hosszadalmas és bonyolult volt a moszkvai intézetig. Engels végrendelete Engels akkor írta első vég­rendeletét, amikor Marx még életben volt. Marxnak is bele kelett egyeznie barátja vég­akaratába, hogy vagyonának és kéziratainak örököse legyen. De Engels, aki két és fél ev­vel fiatalabb volt Marxnál, 12 évvel túlélte őt. Engels, két évvel halála előtt, újabb végrendeletet írt. A vég­rendeletet és a kiegészítést, amelyet csak halála előtt tíz nappal írt, valamint a végren­delet végrehajtóinak szóló, író­asztalában megtalált levelet először 1966-ban publikálták orosz nyelven, Marx és Engels műveinek 39 kötetes második kiadásában. . önmagáról, a temetésről , csak egyetlen mondat szól a » végrendeletben: „Határozott J kívánságom, hogy testemet »égessék el. és a hamvakat. J amint lehetséges, szórják a ten- » gerbe”. Engels hamvait Anglia J déli partszegélyén, egy szikla • alatt szórták a tengerbe, Ist- J bőm közelében, a világítóto- t ronynál. Engels 1895-ben itt • töltötte élete utolsó nyarát. ! A végrendelet részletesen in- »tézlcedik az örökség — az J anyagi és irodalmi örökség — »tekintetében is. Vagyonának J 3/8-ad részét Marx leánya. • Laura örökli; a másik 3 8-ad J részét Marx másik lánya. Eleo­• nor kapja. A Tőke honoráriu- [ mának 1/5-öd részét Engels • utasítása szerint, Marx unokái­• nak kell kifizetni, Marx el- S hunyt leánya, Jenny gyerme- »keinek. 1000 font sterlinget a ^ német szociáldemokrácia par­• lamenti tagjainak, August Be- «belnek és Paul Zingernek ha­gyományozta „a Reichstag vá­lasztási költségeire”. Ugyanilyen részletességgel intézkedett az irodalmi hagya­tékról. „Minden, halalomig birtokomban levő, vagy engem illető könyvet és minden szer­zői jogomat a fent nevezeti August Bebclrc. és Paul Zin- gerre hagyományozom. A fent nevezett August Bebelrc és Paul Zingcrre hagyom vala­mennyi kéziratomat, amelyek halálomig birtokomban lesz­nek vagy én rendelkezem fe­lettük,” Kivételt csak Marx kézirataival és írásműveivel tett — ezeket Marx Eleonor- nak hagyta. Később minden kézirata, minden könyve, az összes szerzői jog a Német Szociálde­mokrata Pártra szállt át. Amit Eleonor Marxnak hagyott vég­rendeletében, később az is ide került. Így a később a marxiz­mustól elszakadó, Német Szo­ciáldemokrata Párt archivu- , mába hatalmas szellemi kincs került — á tudományos kom­munizmus megalapítójának kéziratai és könyvtára. Engels hagyatékának majd­nem végzetes szerep jutott: 38 évvel halála után, a Német­országban hatalomra jutott fa­siszták tüzet gyújtottak, s a lángokban Marx, Engels, Le­nin, Bebel könyvei égtek. A marxizmus megalapítóinak kéziratos öröksége óriási ve­szélybe került. Marx és Engels tudományos és irodalmi ha­gyatéka végül is sok viszon­tagság után, a holland Társa­dalomtörténeti Intézet birto­kába jutott. Az úgynevezett „Ford alap” által segélyezett Társadalomtörténeti Intézet Amszterdamban székel. Ide ke­rült a Német Szociáldemokrata Párt már megfogyatkozott, részben szétlopkodott archívu­ma. Arról, hogyan történt mind­ez, az archívum további sorsá­ról a Süddeutsche Zeitung cí­mű nyugatnémet újság tájé­koztat. (Folytatjuk.) Hja Agrancvszkij A Szovjet téri paiota kincsei Marx Károly születésének 150. évfordulójára _ Valamikor, P zen hét évvel i ezelőtt Csíky I Gergely Kavi -1 című darab- | Sn ment a Mis- | fculei Nemzeti | Színházban. Ggy utcai éne- | tes szerepében | fiatal színész- g 6zel ismerted-1 helett meg a közönség. Né- *>telhy Ferenc Volt. Azóta el­játszott a mis­kolci színpa­don vagy 125 *-130 jelentős Szerepet. Ha bevét hallja a színházlátogató, Bzonnal szere­pek hosszú so­ta asszociáló- dik benne, hi­szen nagyon Sokféle alak­tan jelent •heg a néző előtt az él­őiéit 17 év­ben, szerepei­nek skálája a zenés vígjáté­ki figuráktól a. nehézveretű d rámák jellemeinek megfor­málásáig terjed, s megtalál­ható benne az operettkomi­kus, sőt az operaénekes is. Lu.na gróf a Trubadúrban, Miska főpincér, meg főherceg b Csárdáskirálynőben, Sir Ba­sil és még egy sor operett- aiak az ő megjelenítésében Vált emlékezetessé a miskol­ci nézők ezrei előtt. De ugyan­így elválaszthatatlan Miskol­con tőle az Ilyen nagy szere­lem Taláros úrja, amelyet kereken százszor játszott, vagy Peacock úr a Koldusoperából, Givola az Arturo Ui-ból, Mö­bius a Fizikusokból, Agostino Gapeche a Bankrablás olasz •hódra című komédiából, A fagy Romulus, vagy éppen a •tápjainkban látható musical Mr. Wandergelderje. (Ez Ö többi szinte kizárólag Né- ínethy emberformáló tehetsé­ge tévén lett valóban, élő, Színpad.képes alakká.) Némethy Ferenc a főváros Szülötte. Miskolcra jövetelé­ig ott élt, s ha életéről, mis­kolci kapcsolatairól beszél­getünk, szinte természetes a kérdés: — Miskolctól sokam, idegen­kednek. nem szívesen tele­pülnek meg itt. Hogyan kez­dődött nálunk Némethy Fc- tenc élete? — Amikor először megér­kezteim Miskolcra, még egy­vágányú villamos döcögött ve­lem a vasúttól a belváros fé­lő. Várakoztunk a kitérőkben, bők. Kazincbarcika, egy sor ipartelep szemünk láttára nőtt fel. Magával ragadott, megfo­gott az élet. Az embernek tartozni kell valahová. Én ide ikartam tartozni. Együtt nő­ni a várossal, a megyével Hozzátartozni Miskolc közös­ségéhez. Nemcsak játszani o közönségnek, hanem tagjává is lenni annak a közösség­nek, amelyből a nézők adód­nak. Hozzátartozni sok kisebb közösséghez, is, az irodalmi műsorok kedvelőihez, a mű­vészetek barátaihoz, nem utol­sósorban a diósgyőri és s miskolci munkások kisebb- nagyobb közösségeihez, örörr számomra, hogy a Diósgyőr Gépgyár egyik szocialista bri­gádjának tagja lehettem. — Együtt nőni a várossal a megyével — nagyon szél kívánság. Ügy érezzük, ez si került is. Sok nagyszerű szí­nészi alakítás, sokféle társa­dalmi megbecsülés a pályc mérföldkövei. Köztük a Jásza Mari díj, meg a Magyar Nép- köztársaság érdemes művé­sze cím is. Miként látja most tizenhét év után önmagát < város társadalmában? — Jó érzés tudni,- hogi nemcsak színésziként ismer rek és becsülnek. Jó tudni, íogy az embernek a színpa- ion kívül is helye van a tár­sadalmi életben, hogy szárm­ának rá. Hosszú ideig voltam i tanács színjátszási szakre- érense, később irodalmi szín- aaddal próbálkoztam, s ha életképes irodalmi színpadot vkkor nem is sikerült terem­jenünk, kárpótol az egykori ’iatalok szép fejlődése, hogy izok, akikkel őszinte, tanító izándékikal foglalkoztam, hű­ik maradtak az irodalomhoz. ;gyik-másik közülük nemcsak ílvezője, hanem terjesztője is. Szeretem a lírát, szeretem a jersmondást, szívesen veszek ■észt a legkülönbözőbb társa- ialmi rendezvényeken, hogy >tt verssel szerepeljek, a ne- neset, a szépei tolmácsoljam, i jó érzés, hogy szívesen fö­ladnak. — Igen sokféle szerepben láttuk az elmúlt tizenhét én­ben, s igen különbözőkben. Nem fárasztó-e ez az igény- bevétel? — Valóban igen sokféle sze­repet játszottam. Nem az én feladatom megítélni, hogyan. Hogy fánasztó-e? Itt csak azt érdemes megjegyezni, hogy o modern szerepek, amelyek a 'cgtöbb és Icgclmélyültebl felkészülést igénylik, sajnála­tosán kevésszer kerülnek kö­zönség elé. Itt a felkészülés s nehéz, a fárasztó. Viszont s sokféle foglalkoztatásnak a: az az előnye, hogy a szinés: nem skatulyázódik be egyet­len szerepkörre, egyetlen fi­guratípusra, nem válhat, vagy nehezebben válhat modorossá — Mit szeretne még Mis­kolcon? — Továbbra is sok jó sze­repet játszani, továbbra is együtt nőni, együtt élni a vá­rossal, a megyével. Némethy Ferenc Jászai-dí- jas, érdemes művész — sok oldalú művészi és társadalm tevékenysége él ismerésekén — tegnap, a munkásosztál; nagy nemzetközi ünnepénei előestéjén vette át Budapes ten a Szakszervezetek Orszá gos Tanácsától a magas kitün­tetést jelentő SZOT-díjat Újabb kitüntetése alkalmábó őszinte tisztelettel és szere tettel köszöntjük. (benedek) s én egyre nagyobb elkesere­déssel néztem körül. A szín­házat is alig találtam meg. Egyenesen a társulati ülésre érkeztem, s az volt az érzé­sem, hogy rövid időn belül el is búcsúzom Miskolctól. Mint a valóság mutatja, téves volt első elkeseredésem, itt maradtam. — Hosszú évek óta övezi tisztelet és őszinte szeretet a városban. Feleségével, Vargha Irén Jászai-díjas színmüvész- szel együtt a város legnép­szerűbb emberei közé tartoz­nak, s ezt színpadi munkáju­kon kívül emberi magatartá­sukkal is kiérdemelték. Ho­gyan barátkozott meg Mis- kolccal, miként telt el a ti­zenhét esztendő? — Az érkezést követő rossz hangulat hamar eloszlott. Tetszett a város nyüzsgése, a lüktető élet. Nem a megszo­kott, csendes vidéki- városok egyikének éleiébe csöppentem, hanem egy élő, mozgalmas város dolgos mindennapjai­ba, amely akkoriban, újjászü­letésének, fejlődésének igen fontos időszakát, élte, szinte pezsgett benne minden. Mint fiatal színész hamar bekap­csolódtam sokféle munkába. Részt vettem a vidéket járó brigádműsorokban, sorra jár­tuk a megye nagy. híres épít­kezéseit, játszottunk munkás- szállókban, barakkokban. Ott voltunk a mai virágzó váro­sok és települések helyén, amikor a kukoricatábla szé­lén megjelentek az első épi­Süllőparadicsom Rakacán Marx Károly és Engels Frigyes kéziratos örök­ségének drámai sors ju­tott. Lenin javaslatára, Moszkvában archívum létesült, ahol ma Marx és Engels kéziratainak eg.v részét őrzik. Cikksorozatunk o ha­talmas tudományos érté­kű szellemi kincs törté­netéről szól. L rész. Az alapító 1921. február 2-án Vlagyimir Iljics Lenin munkanapja, mint mindig, erősen zsúfolt volt. Ezen a februári napon az el­küldendő iratok postakönyvé­ben, melyet Lenin titkárai ke­zeltek, ez a bejegyzés állt: „2. P. 159. szám. Rjazanovnak két Engcls-kötet és levél”. Rjazanov az akkor nemrég alakult Marx—Engels Intézet igazgatója volt. 1920. december 8-án az Oroszországi Kommunista Párt plénuma határozatot fogadott el „a világ első marxista mú­zeumának” létesítéséről. Meg­alakításakor az intézet parányi volt, a Vozdvizsenká és a Sere- metyev utcácskák sarkán fek­vő épület hat szobájában ka­pott helyet. A Társadalmi Aka­démia részlege működött itt. A könyvtár 200—300 kötetből állt A dokumentumokat két fa- és acél szekrényben őrizték. A kéziratokat csak Marx nyolc levele képviselte. Az Arnold Ruge-hoz írt leveleket Marx leánya, Laura adta át a könyv­tárnak. Lenin levelével kezdődött az „1. számú gyűjtemény” törté­nete. A Marxizmus—Leniniz- mus Intézete Központi Párt­archívumában. e szám alatt ma körülbelül hétezer, Marx és Engelstől származó kézira­tot őriznek. Lenin levele a „2. számú gyűjteményben” található meg, ahová mindazok a dokumentu­mok kerülnek, amelyek Vla­gyimir Iljics kéziratos öröksé­géhez tartoznak. Természetes, hogy a lenini kéziratoknak ilyen teljes gyűjteménye, mint fezemét a műhelyben. Mire kell ez a sok: gizgaz, meg fezines papír? — mutatott kö­rül. — Még a gépeken is. Majd baleset lesz a vége. — Nem szemét az, mérnöfk ír — szólalt meg csendesein 6z öreg Balázs, és levette szemüvegét, mint aki menni készül. A mérnöknek megrándult a Szája széle. Körülnézett, és a szavakat lassan tagolva meg­kérdezte: — Tehát... ötszög? — Igen — vágták rá töb­ben is, és a körzőt nyújtot­ták. A mérnök még egyszer vé­gignézett az arcokon, aztán beszélni kezdett: — Felrajzoljuk a kört, meg­húzzuk az átmérőt, megfelez­tük a sugarat, így — és szé­les oktató mozdulatokkal kí­sérte hangját. A körülötte állók mohón figyelték. A mér­nök észrevette az őszinte ér­deklődést, ezért buzgón dol­gozott. mutogatott. Azzal sem törődött, hogy bepiszkítja ka­bátját. — Iíígy ... Most a kimért távolságokat összekötjük — mondta befejezésül és letette e vonalzót. — Ennyi az egész. öröm csillant a szemekben, és csodálkozva csóválták fejü­ket az emberek, mintha csak ezt mondták volna: egyszerű dolog ez. — Nem árt, ha a sok po­litika mellett szakmai dolgok­kal is foglalkoznak néha, em- Ijerelk — mondta jelentőség­teljesem a mérnök, és elindult. h i A nyitott ajtóban azonban megállt, és visszafordult. Sze-« mét furcsán összehúzta, és visszaszólt: — Voltaképpen, mire is kell ez az ötszög? Senki nem válaszolt. A mérnök kíváncsian visszalé­pett, és várta a választ. Az öreg Balázs szólalt meg csen­des, nyugodt hangján:. — Csillag lesz ebből, mér­nök úr. ötágú, vörös csillag. A felvonulásra. — Ügy gondolják, hogy eb­ből az anyagból? A bánya anyagából, a bánya festéké­vel? — kérdezte kissé élesen a mérnök. — Igen. Ügy gondoljuk. A bánya anyagából, a bánya fes­tékével — válaszolta az öreg, és feltette szemüvegét, mint mindig, ha munkához készülő­dött. A mérnök szótlanul sarkon fordult, és kiment a műhely-j bői. Az emberek összenéztek. < Aztán felkapták a megrajzolt' lemezt, és keresztülvitték a kihalt műhelyen. — Nézd, hogy cipelik — suttogta az egyik inas a tár­sának. — Mindenki lögja. eme­li, mintha mit tudom én, mi­lyen nehéz lenne. Bezzeg más­kor nekünk kell trógerolni... K özben a nagy lemezolló alá helyezték az anya­got. Ketten is nyúltak a 'árért, aztán lehúzták. Az éles acél belemetszett a lemez húsába. Apró rozsdadarabok pattantak, peregtek le róla. A vágás nyomán előcsillant a vaslemez fényes, &S*ren színe. Oravec János Jő hírt közlünk a horgá­szokkal a legkitűnőbb húst biztosító fogas süllőkről: a rakacai tóban feloldották a süllőfogási tilalmat. Ez az íz­letes halfajta, melyből az el­múlt században rengeteget szállítottak külföldi országok­ba is, a rakacai tóban most már kellő módon elszaporo­dott Horgászása eddig tilos volt ebben a tóban, most azonban már szabad fogni — méret nélkül is. Ebből a halfajtá­ból az ország más vizeibei naponta csak kettőt szabac kiemelni, a Rakacán viszon a szerencsés horgász négye foghat A halak elszaporodásánál aránya azt bizonyítja, hogy ; Rakacán a süllők életfeltéte leihez is kitűnőek az adottsá gok. Ehhez hasonló süllőpa radicsom hazánkban csak ; soroksári Duna-ágban talál ható. A tavaszi, nyári mezőgazda- ági munkákra a kereskedelmi, i vendéglátóipari szervek is •készülődnek. Évek óta szoká­sos már, hogy főleg a nyári hónapokban mozgóbüfék jár­ják a határt: különböző hű- ütő italokkal, sörrel állnak a nagy melegben nehéz fizikai nunkát végző tsz-dolgozók rendelkezéseire. A különböző elárusító egységek a megyé­nek szinte valamennyi közsé­gében készülődnek már a nyári munkákra. Arra töre­kednek, hogy főleg az aratás idején minden falu határában megjelenjenek majd a mozgó­büfék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom