Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

1 ■ii ßSZAKMAGTA RORSIAG Tasárnap. 19ÜÍ. májas 5. Van,ami elavul Aligha akad művész, aki nein az örökkévalósággá] ka­cérkodva alkotná meg művét. Vagy ha nem is az örökké­valóságnak, hát nagyon hosszú időnek. A kisfilmek alkotói is. Van aztán olyan mű, amely sokáig, kiállja az idők próbáját, s van olyan, amely akár a mű ere­dendő hibáiból, akár a környezet változása folytán, el­avul. A minap jutott ez eszembe. Vagy tíz nappal ezelőtt láttam egy kisfilmet a gyermekrajzokról. Remek szer­kesztés, ragyogó felvételek, csodás színek. A film egé­széből sütött a mondanivaló, a tehetséges gyermekek szépre, nemesre, békére vágyása. Szinte meglepett, hogy a film 1959-ben készült. (Ezt az utolsó kockáról tudtuk meg.) Mondandója és művészi megjelenítése ma is eleven, friss, valóságos volt, tehát napjainkban is minden vonatkozásban helytálló. Most újra láttam egy kisfilmet Ugyanúgy, mint az előzőt: kísérőfilmként A Barangolás a kék. úton című, korábbi, népszerű ismeretterjesztő sorozat egyik darabját, amely a Cse­reháttól vezeti az országjárót Putnoklg, illetve a Bükkig. A film művészi vonatkozásait és hajdani tartalmi helyt­állóságát nem kívánom vitatni, de mostani bemutatásá­nak, illetve felújításának szükségességét igen. Ez a film például még a barlang kopár környékét mutatja Aggteleken, ahol már jó ideje áll a nagyszerű Cseppkő­szálló, s még annak a külszíni bányafejtésnek érdekes­ségeit ismerteti, amely négy évvel ezelőtt megszűnt. Előfordul, hogy ismeretterjesztő anyagok időszerűt­lenné válnak, túllép rajtuk az élet. Az ilyen anyago­kat, még ha egyébként szép filmek formájában is találkozunk velük, archívumba kell tenni, nem pedig kísérőfilmként tíz- cs százezrek előtt vetíteni. Ez félre­vezeti a közönséget, esetleg rossz színben tűnteti fel az egyébként tiszteletet érdemlő, hajdani alkotógárdát. De nem vet jó fényt a filmek műsorra fűzőire sem. Éuekio ifjúság — 1968 VÁRHELYI HELÉNA Díszhangversenyre invitál a meghívó. A városi tanács mű­velődésügyi osztályának ren­dezésében kerül sor május 5-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel a miskolci Bartók- teremben a város általános iskolai és gimnáziumi ének­karainak idei koncertjére. A gazdag és változatos mű­sorban tíz iskola énekkara lép a dobogóra. Az éneklő if­júság népdalokat, kórusműve­ket, operarészleteket és moz­galmi kórusokat ad elő a hangverseny során. Érdekes­ségképpen megemlítjük: a 6. számú Enek-Zenetagozatú Ál­talános Iskola vonószenekara is szerepel a díszhangverse­nyen. KÖNYVEKRŐL Zalka Miklós: Énekek éneke A Felolvasó Színpad bemutatója Érdekes munkával gazdago­dott a magyar szatirikus iro­dalom. Zalka Miklós új köte­tében, az Énekek énekében bemutat egy képzeletbeli ma­gyar várost abban a pillanat­ban, amikor megkezdődik a hotel Keleti Éden feldíszítése a bibliai Énekek éneke sze­relmi jeleneteivel. Noha a tér. veket a tanács előzőleg elfo­gadta, jóváhagyta és az alkotó művésztől megrendelte, a mű ellen felvonul a prűdért a. Látszólag arról van szó, megrontja-e a bibliai történe­tekből kiemelt néhány mozza­nat a mai ifjúság erkölcsét, vágj7 sem. Valójában nem az ifjúság erkölcse az igazi térne hanem azoké, akik valamiféle provincializmus állott vizein eveznek. Közéletünk perifé­riáiról vonultat fél jól ismert típusokat és alaphelyzeteket. Gyűjteménye ez a mű azok­nak a gyatraságoknak, amelye­ket képtelenségükben is. észre kell vennünk, hogy a szatíra, a gúny eszközeivel tegyük ne­vetségessé. Zalka könyvének nagy érdeme, hogy nem vál­lalkozik többre, mint ameny- nyi a cél érdekében szüksé­ges, s ez a mértéktartás fo­kozza a Íratást. Az Énekek éneke „együl tőhelyes” olvas­mány. rossz érzése azoknak sem támadhat tőle, akik ezt az inget akarva-akaratlan ma­gukra veszik. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) CJamatc tor: Kyrie eleison! Apám, elszöktél előlem. Én elmentem volna veled, mert kevesebb lettem újra, veled kevesebb. ld az időkön kívülre disszidáltul, menekülésedhez társat sem keresték pedig hogy rettegtél minden átkeléstől! Egymagádban mentél, úgy ahogyan éltél: latin ragozás volt csalt a világod, és paragrafusok szigora szavad. Széptüzű fehér viaszgyertya voltál, elfogytál úgy. hogy emléknyi tüzed''él fölmelegedni többé ne lehessen, de kívántad, hogy mindenki égessen. Elégtél. Asztalodon kanóc nélkül maradt egy könnyét elsírt vias/vyer'yacsorb Fáradt lelked gyertyafüsttel, öreg tested agyagfölddel, szigorú szavad a széllel kötött barátságot. Clamalc u. : Marat halála ZENEI KRÓNIKA b'i magyar oratórium miskolci bemutatója ezért küldte hőseit elmegyógy­intézetbe. Ezzel felmentette önmagát a történelmi hűség nyomon követése áléi. Peter Weiss a Marat halálá­ban ily módon megfogalmaz­hatta korunk nagy gondjait, azokat a gondolatokat, hogy egy-egy társadalom segíthet-e önmagán, van-e értelme a küzdelemnek, vagy pedig hagyni kell mindent a maga útján haladni, állni? Ebben a gondolati párbajban Marat képviseli a küzdést, és De Sade marquis (ő a „névadója” a szadízniusnak) a cselekvés képtelenséget. Mint ismeretes, Maratot Charlotte Cord ay ölte meg. E motívum Peter Weiss drá­máját is átszövi, sőt erre épül a játék. De amíg váilkendöje alól Charlotte Corday előkapja a gyilkos tőrt. De Sade marquis és Jean Paul Marat a mellék- alakok és a kórus segítségével felvázolják a huszadik század derekának nagy' emberi kon­fliktusait. A SZEREPLŐK sokat tettek azért, hogy a dramaturgiailag szükséges helyszín és jelmez ezúttal a nézők fantáziájában kapjon teret. Ennek , egyik ki­tűnő „előénekese” volt Csávó János, aki a kikiáltó szerepé­ben cementkeménységgel kö­tötte össze az alig számolható sokaságú jelenetsort. Csikós Sándor Marat-ot, Koppány Miklós pedig De Sade marquis figuráját tette olvasásával élővé. Dobos Ildikó Charlotte Corday-t olvasta erővel és szenvedéllyel. Herédy Gyula, Dariday Róbert. Olgyai Magda, Fűzessy Ottó, Kulcsár Imre s Makltay Sándor szintén jelen­tős részt vállaltak az élmény­keltésből. A kötetlen, jól fel­épített bevezetőt Kiss Ferenc irodalomtörténész mondta el. Párkány László Az egri hősök csillagként ra­gyognak a magyar történelmi égbolton, példájuk ma is lel­kesítő, eleven. Alig hihető, hogy lenne ifjú. vagy öreg, aki ne ismerné történetüket, a hő­si harcokat, amelyben férfiak és asszonyok együtt küzdöt­tek Eger védelméért. E kor krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén is megéne- kelte Éger vár viadalát. Dal­lamai népdallá változottan ma is élnek. Az Egri csillagok méltó téma az irodalom, a zene számára, és minden bi­zonnyal nagy sikerre számít­hat majd a most készülő nagy­szabású film is. • Ez a nagyszerű téma ihlet­te meg Szőnyi Erzsébet zene­szerzőt, a budapesti Zenemű­vészeti Főiskola határainkon túl is ismert kitűnő tanárát. Legújabb műve: Tinódi egri summája című oratóriuma. Miskolci bemutatóját hétfőn este ünnepelhettük nagy és őszinte sikerrel a szakiskola­A fohl üzenetét hozta A szakiskola női kara ezen­kívül több kórusművet is elő­adott. amelyek közül különö­sen szépnek hallottuk Bárdos­nak Bartók emlékére írott új müvét. amely hangzásának friss szépségeivel gyönyörköd­tetett, továbbá Bartók: Jószág- igéző, Kodály: Egyetem-be- gyetem című kórusát és a Ba- lázs-mű veket örömünkre szolgált Viragh Bhtdre orgonaművész ezúttal igen kitűnő Cesár Franck in­terpretációja. Sók ilyen szép estét Mís- kolcnak! Papp Gabor zongoraestje A régebben megtartott hangversenyek emlékének megőrzésére hadd szóljunk Papp Gábor zongoraestjéről, aki szakiskolánk fiatal- taná­ra. Kct Ecetboven-szonálát játszott színvonalasan és sa­ját műveit, amelyek egyszerű­en Etűd nevet viselnek. Papp Gábor pianista képes­ségei nagyon figyelemre mél­tóak, és különösen saját mű­vei előadásában teljesedtek ki. Az ötletekben gazdag etű­dök alaposan próbára teszik az előadók felkészültségét. Papp Gábor, a zongorista nagyszerűen ki tudta elégíteni Papp Gábornak, a zeneszerző­nek nem kis igényeit. A művek érdekesek, ötlet- gazdagok, modernek, több fi­gyelmet érdemelnének és mél­tóak a szélesebb megismerés­re. Farkas Ferenc szerzői est e Nemrégiben hallottuk Kos­suth- és még sokféle díjas, ismert és becsült ö zeneszer­zőnk szerzői estjét rangos elő­adók közreműködésével, Szűcs Lóránd, Lorencz Kornélia, a Komlus-vonósnégyes és a szerző részvételével, A kitűnő előadásban a mester gazdi1 g ée nagyszerű alkotóútjáuak egy- egy állomásából kaptunk ke­resztmetszetei. {szűcs Lórán- dot. mint a mai magyar zene egyik leghivalottabb és kitű­nő tolmácsoló.iát tartják szá­mon határainkon kívül is. Lo­rencz Kornélia Farkas Ferenc dalainak átélt és ihletett tol­mácsolásával növelte eddigi jó hírét, a Kom ] os - vo nosn ég vés szintén a mesterhez méltó színvonalú előadásban tolmá-. esőit müveket. A jelenlevőd; lelkesedéstől fűtött tapsa sen* tudta fcledleLni, hogy a lei* létszámú hallgatóság nem pó­tolhatja a közönsége*. Talán ilyen szerzői eslekró több figyelmet kellene fordí­tani a szervezésnél. Y. Zala* Irta ban, a szerző jelenléteben. Közreműködött a Zeneművé­szeti Szakiskola női kara. a VI sz. Általános Iskoia gyer­mekkara, a Zeneművészeti Fő­iskola kihelyezett tagozatának zenekara, Gálos Ágnes (zon­gorán), Pászty Júlia (ének) és Horváth Andrea narrátorként. A művet betanította és ve­zényelte: Reményi János. Sokat méltatott és olykor vitatott téma manapság a mű­vész és a közönség viszonya, az alkotók közérthetősége és a művek fogadása. B bemutató a legteljesebb egymásra talá­lásról tanúskodott és a szer­ző számára minden bizonnyal nagyon lelkesítő lehet ez a fogadtatás. A nagyszerű témát feldolgo­zó mű hangvételében, emel­kedettségében, szuggesztív ere­jében és dinamikus voltában nagyszabású. Atmoszférate­remtő ereje és magasrendű eszmeisége kifejező. Harcról szól, küzdelemről, hősi helyt­állásról. Férfias téma a javá­ból. A nagyszerű eredmény kü- lön-külön elemezve szinte meghökkentő összetevők össz­hatása. Harcokról énekeltet a szer­ző női karral, női szólistával, I egy narrátorral, vonószeneim - i ri apparátussal, ezt támogató 1 erősebb fafúvós, kevés réz 'megszólaltatással, egy zongo­rával és gazdag üiőapparátus- 'saL i Mindezt olyan szuggesztív [erővel hozza mozgásba, hogy >a hallgató egy sodró és lüikte- ! tő áramba kerül, minden lidegszálávaj követni kénytelen [a krónikás dallamot feldolgo- >zó, hangvételében modern, [színes kórusszólamokat, az ,erősen dekiamáló, reesitáló •szólóénekét, amely rendkívül [modern eszközökkel egyesíti a »dallamot az éneit beszedd el és [hallgatja a zongora pörölycsa- ipásaivat kísért narrátort, aki [a cselekmény szálát vezeti. I Az oratórium zenei anyaga itelvát, fnint az eddigiekből ki­tűnik. az egykorú krónikás- i dáliám, amelyen átsejlik a ‘népdal reminiszcenciája ős a [hallgató a kodáiyi hegycsúcs 'vonulatait is megcsillanni Lat­ija, de erőteljes egyéni tehet 'seggel átizzítva. Különösen a [záró rész emelkedett szépsége [megragadó. Ezt a közönség [Újból hallani kívánta. ' Meleg és hosszas ünneplés [köszöntötte Szőnyi Erzsébetet, ■ a kitűnő Reményi Jánost, ».ki [ismét új szépséggel ajándé- i kozta meg városunkat és tett 'ismertté egy eddig nem hal­lott alkotást. Az összhatásé­iban kitűnő előadás minden [szereplője hozzá tárult t* * «‘vér­ihez EGY HÓNAPPAL ezelőt rxól panaszkodtunk, hogy Le. a vies kitűnő drámáját, e lalleluját kissé enerváltan éi ilyenként indiszponáltan el­ásták fel. Ezúttal — már s evezető ben — elismerően kel! ni az együttes átélt, átgon- olt és nagyon kulturált fol­vasásáról. Hegedűs Lászlc :ndezö nyilván többszöri pró- i után kapta színészeitől ezt dicséretes eredményt. Peter Weiss neve nem ls­ére tlen a F’elolvasó Színpad irzsgárdája előtt. Egy esszlen- ivel ezelőtt A vizsgálat című >kumentum-drámáját mutál. be a Felolvasó Színpad jyüttese. A Marat halála mely keletkezését tekintve .cgelőzi A vizsgálatot) a bu- ipesti Nemzeti Színházban tűnő színészek tolmácsolásá­ul, elmélyült rendezői kon- :peió révén már meghódította színházszerető közönséget, y módon a miskolciak is ár tájékozódhattak - Peter 'eiss forma- és gondolati) jítc rónájáról, akik pedig szere­lt a nyomtatott betűt, már bbft jia változatban találkoz- !'• k a Marat halálával. A Felolvasó Színpad soha- m küzdött fennállása óta oly így mértékben a szó talpra- lítúsáért. mint most. Valóié­in a Marat halála szerkesz­ti színpadi konstrukciót fé­le/. fel, olyan miliőt, amely •amuturgiaiiag nézve a darab nyegét adja. Amíg A vizsgá­inál a nyers dokumentumok lkiismeret-élesztgelü, tehát itásos felsorakoztatása volt a 1, a Marat halálában a szín­id kép, a jelmez cs a szú 1yiittes hatása adja csak ki szerzői szándékot. Ha ez im így lenne, semmi értél­ét nem látnánk a eselek- ényhely megválasztásának, íyanis Peter Weiss wy el~ egyógyintézetben játszatja irabját. A szerző egy nyi- tkozat ürügyén a kővetkező­it mondotta: „Egy ilyen kör- »ereiben csaknem mindent el ’let mondani. Elmebetegek izött af ember abszolút sza- ■dságot élvez. Kifejezlieri a jő.illtebb és legveszedelme- bb dolgokat, és politikai api- cióval vegyítheti, ami szán­kómban is volt.. A KÖRNYEZET, a szituáei»' az állapot megválasztása ■athatta csak a francia for­dalom ismert figuráját. Mii­től és a vele szemben álló i Saije marquig-t új gondo- tot tolmácsoló színpadi alak- .. A történelmi könyvek lec- fr-imondásának Időszaka le- r: az illusztratív ábrázolás­éi'. bizonyos progresszív, reakciós s^6r^^1',T'r’v rnp««- ’1 í"'KI> ! a Mákban kaphat hebet. Evr.t rter Weiss nagyon jól tudta. M indazok, akik már látták Kurucz D. István kiállí­tását a Képcsarnok Vál­lalat miskolci Szőnyi-tennc- ben, valami ilyesfajta vcle- ményt alkothatlak róla: olyan meggyőző erővel ábrázolja a füleiét, az. alföldi tájat, ami­lyenre csak azok képesek, akik izig-vérig odavalónak, odatar- lo/.óuak érzik, vallják magu­kat. Az utolsó évek termékeit, hozta el a hódmezővásárhelyi festőművész — mert az, ha Budapesten is él — Miskolcra, A monumentalitás kíséri, a re­neszánsz kori ikon- és fal fes­tészet technikájának örököse­ként alkot, de témái maiak. Csupán a technika örökölt. — Megpróbáltam úgy felépí­teni művészetemet — mondot­ta Kurucz D. István festőmű­vész —, hogy kiszakítsam ma­gáin az epigon-körböl. Indítá­som megvolt: Hódmezővásár­helyen nőttem fel, oda kötőd­nek gyermekkorom emlékei. A tanyavilág, a nagy semmi, és mégis minden: a föld, s azok, akik ezt a földet nap nap után művelik, olyan intenzív7, mély élményt. hágj tak bennem, amely örökre a természetelvű festészet táborához csatolt. Témája az Alföld, s mind­az, ami hozzá tartozik. És mégis, mindezek ellenére fes­tészete nem provinciális. Tá­vol maradt az izmusok festé­szeti formavilágától, s éppen lett sajátosan u: eredeti, de úgy. hogy egy egész nem­zetre jellemzőt alkotott. A festő krónikás is, éppúgy, mint az író. Utóbbi a szavak, előbbi pedig a színek és a for­mák segítségével vall arról a világról, amelyben él. — Jómagam is azt vallom, hogy a művészetnek megvan ez a funkciója. S én annak a generációnál; vagyok „tagja”, amely szemtanúja volt a pa­rasztság életében végbemenő változásnak. Gyerekkoromban tnég láttam az utolsó vásárhe­lyi betyárt, a vásárokat, tanú­ja voltam a tanyasi emberek életének. S láttam, amint gé­pek érkeztek, s azt is, ahogy7 lebontják a tanyákat.... Igen, új típusok alakullak ki, amelyek külsőségeikben lénye­gesen különböznek az előzőek­től, de amelyek lényegileg ugyanolyanok. A teremtő erőt keresi figuráiban, a parasztok­ban. Mégis, jóllehet, szeretettel rajzolja paraszlfiguráit, job­ban kedveli magát a földet. Az Alföldön ulazót, ha kitekint a vonatablakon. szüntelenül olyan érzés keríti hatalmúba, hogy egy Kurucz-kép fut elé. A tengert ábrázoló képek monumentalitást sugárzó ere­je hatja at a Hortobágyot idé­ző képeit. Szuggesztív erővel ad új meg új tartalmat a föld­nek: dines két olyan képe, amely a hasonlóság érzetét keltené. Ott van ebben a föld­ábrázolásban a letűnt világ, a csikós-, a gulvásvilág roman­tikája is. mégis az illik rá in kább: onarncszíó tűz. Az expresszivitás es a folklór ha­tása sűrűsödik össze a festmé­m nyékén, az a népi realizmus,* amely mindvégig elkötelezetlcj tette gyermekkora világához. • D, Fehér Zsuzsa művészet-j történész mondotta róla a ki-« állítás megnyitásakor: „any-J nyu-a kevés motívummal dől- • gozik, hogy szüntelenül önma-J gát kell adnia, azt, amit kivált« benne a táj. Á motívumoknak • pedig pontosan meg kell ta-« látnia a helyét. Csak ez menti* meg a hasonlóságtól ...” , Művei bejárták már Euró ' pút. Kritikusai mindig clismc-J rően nyilatkoztak festészeté-, ről. Megkapta a Munkácsy-dí- • jat és a SZOT-díjat. Kis kiál-J Másával most eljött Miskolc-* ra. J — Az ilyen jeLlcgű kiállítás! mindig izgalmas számomra —* mondotta. — Ilyenkor összeg- [ zem munkámat. És készülök a * feladatokra, azokra, amelyeket J megszabtam magamnak. A • Tanácsköztársaság eseményei t, J hőseit szeretném megörökíteni. • Ezzel — úgy érzem — tartó- J zunk. s személy szerint én is, tartozom azoknak, akik végig- • harcolták... J A mű vesznek nincs külön* önálló arca. A művész* eggyéolvad, azonosul a)-« holdsaival. Csak így alkothat* igazán maradandóan. Érvény esj ez Kurucz D. Istvánra is, aki« ezt mondotta és tette: J — Az Alföld üzenetét hoz-« tani el képeimmel a hegyvidék J embereinek. • a Csutoráé Anna márts. « fQjcqjuch i

Next

/
Oldalképek
Tartalom