Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

CBmrtsk, ms. ft»?» '4L eszakmagyarorszag Egy a sok kosul bér számára a sok százmillió kilowattórányi áramforgalom­ról. — Tudja, mi, akik itt dol­gozunk, úgy érezzük, az or­szág egyik, fontos ütőerén tart­juk állandóan kezünket — mondta később, s szerényen hozzátette, hogy örül, mert a hat év alatt, amióta az alállo- mást irányítja, még sosem .for­dult elő munkájában rendelle­nesség. 0 Ha előbb a mémöknővel is­merkedtem volna meg, ott, az alállomás vezénylőtermében, s 4425 céÉis az éle! lagpiifisirél Korábban jelölt lesz, és amikor felveszik párttagnak, már az újpesti Zó- ja kollégiumban készül az érettségire. — Nagyon tetszett az orvo­si hivatás — emlékezik visz- sza. — Pedagógus is szerettem volna lenni, hogy másokat is taníthassak, de legtöbbször ar­ra gondoltam: a villamosság az alapja mindennek. Es egy napon megtörtént a csoda: sikerült a felvételi, utazhatott a moszkvai ener­getikai egyetemre. Még most is lelkendezve beszél az egye­temi esztendőkről, Moszkvá­ról, a szovjet emberekről, a barátokról. 1960-ban adta a mama kezébe mérnöki diplo­máját. Életüknek az volt .ta­lán a legboldogabb perce. & A sajószögedi alállomáson, áramszolgáltatásunk ütőerén soha sincs teljes munkaszünet. Április 4-én is bizonyára meg­szólal a munkácsi közvetlen telefon csengője. A néhány hi­vatalos adat közlése után ezen a napon különösen jólesik majd beszélgetni néhány per­cet a szovjet kollégákkal. Pozsonyi Sándor hírt adtunk arról, a nagy­szabású, országos jellegű le­véltári kutató munkáról, illet­ve történelmi adatgyűjtésről, amelynek végső célja a jelsza­badulás utáni hetek hiteles történetének rögzítése, feltá­rása annak, miként indult meg az élet az egyes megyékben, általában milyen volt az újjá­született Magyarország első néhány hónapja. A tematikai feltárás ideje a miskolci Állami Levéltárban befejeződött. Az élet megindu­lásának időszakát a felszaba­dulás napjától 1945 júliusáig számítják, különös figyelem­mel rá. hogy szinte minden helységben más és más idő­pontban volt a jelszabadulás, máskor kezdődött meg az új élet. A megyei élet — e levél­tári kutatás szempontjából — 1944. december 11-én indult, ugyanis a megye vezető szer­vei akkor kezdték meg műkö­désüket. (Egy hét telt el a me­gye székvárosának, Miskolc- nak felszabadulása óta.) E fontos időszak legfonto­sabb mozzanatainak kutatásá­ról és rögzítéséről beszélge­tünk Román Jánossal, a mis­kolci Állami Levéltár igazga­tójával. — A levéltári anyagok fel­tárása megtörtént. „Kicéduláz- tunk” mindent, ami az élet megindulása szempontjából újhelyi Irén. szinte csodálatosan érdekes.' Irénkének most el kell mon­dania, mi történt a tanácstagi fogadóórán, minden rendben van-e az alállomáson, beszélt-e m=i Munkáccsal, Pesttel, eset­fog Prágával telefonon. S dél­után, , amikor veteményezni fognak a kiskertben, a mama talán még egyszer elismé telte­ti lányával a mai nap törté­betét. Biztos vagyok benne, hogy a foanta, amikor néha éjszaka folébred, odasiet az alállomás fényeire néző ablakhoz, s meg­húzódik róla: nem almodta-e ®2t a csodálatosan megválto­zott világot. Á magyarországi fonodák munkaversenyében a Miskolci Pa miit fonó az elsó fontos — hangzik a tájékozta­tás, s mutatja is a felhalmo­zott, dobozokba rendezett cé­dulák kötegeit, amelyeknek mindegyike egy-egy, a törté­netírás szempontjából fontos adatra utal, a vonatkozó levél­tári anyag, illetve ügyirat pon­tos feltüntetésével. — Eddig 4425 cédulát fektettünk fél, illetve ezzel lezárult az anya­gok feltárása. — Kik vettek részt e nagy­szabású munkában? __ P.írniin kezdtük, de i i arm du csak ketten tudtuk befejezni. Harmadik munkatársunk, Misz János mezőkövesdi gimnáziumi ta­nár ugyanis az elmúlt évben váratlanul elhunyt A másik kutató Berán Ivánná, a buda­pesti Műszaki Egyetem mar­xista tanszékének adjunktusa, aki hajdan Miskolc felszaba­dulása idején tevékeny tagja volt a Mokannak. (Nemes Éva a lánykori neve.) Így szemé­lyes élményei is sokat segíte­nek az adatfeltárásban. — Mire terjed ki az adat­gyűjtés? — A községi közigazgatási hatóságok és a helyi népi szer­vek, nemzeti bizottságok irat­tári anyagáig. Az általunk fel­tárt anyag csak a történelmi Borsod megyét öleli fel Abaúj és Zemplén nélkül, és a gyűj­tés nem közigazgatási egysé­genként történt az országban, ’ hanem minden állami levél­tárban, a gyűjtési területnek megfelelően, külön. Egyébként igen sok anyag állt rendelke­zésünkre. Erre jellemzésként hadd mondjam el, hogy csak az általunk, a miskolci Állami Levéltár által feltárt anyag mintegy tizede az országosan feltártaknak. Újhelyi Irén arra kért, róla be írjak semmit. Az ő életút­jában nincs semmi különös. Csak egy a sok százezer, sok millió, megváltozott emberi életből. Még az sem érdekes, hogy ő Közép-Európában, s ta­lán az egész világon az egye­düli távvezetékes elektromér- úöknő, akire egy ilyen fontos alállomás vezetését rábízták. — A sajószögedi alállomás- bSI, az itteni, csendesnek, nyu­godtunk tűnő, de sokszor oly izgalmas és több ország ipari vérkeringése szempontjából fontos munkáról írjon — ma­gyarázta. — Az itteni 14 tagú, kis kollektíváról, a Béke bri­gádról, amely már negyedszer várományosa a szocialista cím­nek. Vagy arról, miért került ide az egyik, az egész iparág­ban kiadott négy oklevél kö­zül. És beszélt a már áramot szállító 400 kilovoltos, Szovjet­unióból érkező távvezetékről, a kooperáció, a nemzetközi ener­giaforgalom jelentőségéről. Adatokat mondott, felfelé íve­lő grafikonokat mutatott, ame­lyek bizonyára rendkívül ér­dekes képet adnak a szakem­aznap Kora reggel nem beszél­getek a hejőbábai tanács kis szobájában Újhelyi Irén me­gyei tanácstaggal, bizonyára nem róla, hanem csakis róluk, az ő csodálatos munkájukról írnék. De reggel Hejőbábán, miután meghallgatta az egyik fejkendős nénike panaszát, ő maga adta az ötletet, hogy más valami is érdekelje a ri­portert. — Azért is szeretem ezeken a tanácstagi fogadóórákat —J mesélte —, mert gijakran elő-4 fordul, hogy beszélgetés köz-< ben nagyon érdekes emberig sorsokat ismerek meg. És ezután történt, hogy kí­váncsi lettem az elekt romér-< nöknő életútjára, s ha keveset} is, de valamit sikerült mégis-< mernem egy érdekes, napjaink- J ' ra oly jellemző emberi sors-4 ból. Annak idején, amikor össze­vonták a magyarországi fono­dákat (Pamutfonóipari Válla­lat) az illetékes gyárak elhatá­rozták, hogy nemes vetélke­désre hívják ki egymást. Azóta minden esztendőben ilyenkor teszik közzé az eredményeket, összeforrott gyári kollektívá­jával a Miskolci Pamutfonó már többször megszerezte az első helyet, és most, az 1967. évi gazdasági eredmények nyo­mán ismét első lett. Terven fe­lül 31 millió forinttal több ér­téket állított elő az elmúlt gaz­dasági esztendőben. Így most 19,1 nap nyereségrészesedést fizetnek ki a dolgozóknak, a legtöbbet a fonodák között. Az első díjhoz 100 000 forint jutal­mat is kapott a gyár, amelyet szintén szétosztanak a legjob­bak között. Az elmúlt évi munka alapján 125-en kiváló dolgozó címet, 35-en jelvényt kapnak, 5-en pedig a könnyű­ipar kiváló dolgozója kitünte­tésben részesülnek. Egy dolgo­zójukat kormánykitüntetésre terjesztették feL A Miskolci Pamutfonó meg­érdemelt első helyéhez csak gratulálni lehet. A további si­kerek bizonyára az új gazda­sági mechanizmusban sem ma­radnak el. — A feltárás után mi lesz a következő lépcső? — A feltárt anyag páratlan nul értékes segédeszközt jelent a terület helytörténeti kutatá­sához. Jó forrásanyag a hely- történeti közleményekhez, ku­tatásokhoz, országos és megyei jellegű történetíráshoz. Már napjainkban is az , érdeklődő kutatók rendelkezésére állnak községi szintű anyagaink, ké­sőbb pedig természetesen a já­rási, városi, megyei anyagok is. A feltárt anyagokat most többszörösen szelektáljuk, szű­kítjük a kört. végül többrend­beli szűrés után marad meg a 4425 anyagból az a mintegy két és félszáz esemény, adat, amelyből összeáll a megye életének megindulását tükröző Aokumentu mkötet. A közlés és a publikáció módozatairól most tárgyalunk. Az lenne kí- vánatos, ha a majdani kötet a tudományos értékű forráspub­likáció összes kellékeivel ren­delkezne. Az egyes levéltárak által hasonló módon gyűjtött anyagúkból tevődik majd ki az adott vidék dokumentum­kötete, s ezekből, valamint egy központi kötetből áll majd össze az országos összkép. — Mikorra várható a mis­kolci kötet: megjelenése? — A második szeret­nénk nyomdakész állapotba hozni az anyagot, mert jelen­leg a Tanácsköztársaság évfor­dulójával kapcsolatos munká­latok kötik le levéltárunk ere­jét. Ha a második félévben nyomdába tudjuk adni. hihe­tőleg 1970-re, felszabadulásunk 25. évforulőjára országosan rendelkezésre áll az élet meg­indulását dokumentáló kötet­sorozat (benedek) Üj fények a tokaji kegyen (Levelezőnktől.) Rendkívül romantikus je­lenség az éjszakában utazók számára a tokaji hegy csúcsán levő tv-torony és a fényárban úszó épületek látványa. Mint­ha csillagok telepedtek volna le a hegy ormára. Mostanában újabb fények is feltűntek a hegyen. A Szeles tetőn néhány napja sejtelmes kivilágításban áll az a két ha­talmas fúrótorony, amely sok szóbeszédre és találgatásra ad okot a környékbelieknek. Va­jon mit kutatnak ott? Nos, megtudtuk: az ÉM Víz­ügy Igazgatóság a partvédelmi munkák és a vízlépcsők kőigé- nyeinek kielégítésére újabb kőbányákat akar majd üzembe helyezni. A kővagyon felbecs­lésének szolgálatában állnak a hegyen a fúrótornyok. Előre­láthatólag három-négy hét múlva megtudhatjuk majd jó- voltukból, mennyit ér az ot­tani kővagyon. Az új bányák nem „harap- nak” majd el területet a sző­lőkből, hiszen olyan helyen lesznek, ahol szinte nincs is termőtalaj. Pap Miklós Tokaj •♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A Balatontól délre IMS márciusában a Bal»- Aon melleit nagy véráldo­zatot követelő harcokban két szovjet tüzér — Andrej Ivacsenko főhadnagy és Iván Nyeljubin szakaszve­zető — megakasztotta a fa­siszta tankok útját. • ♦ *<4 ár érezni lehetett a há­, , „ |V| ború közeli végét, ami­Meg a háború előtt történt, $ Kor a fasiszta vezérkar hogy a 12 éves, hat elemitó kétségbeesett kísérletet tett a végzett kislánynak már dol-^3. ukrán front fő erőinek visz- goznia kellett. Így volt ez ♦ SZÍLs zor í fására, bekerítésére és rendjén ott, a békési faluban, ^megsemmisítésére. * J,:'lZl!ParÍ szövetkezetben ♦ A 299-es lövészhadosztály , * keref.t’$843-as tüzérezredének tűzsza­*°f Ä? kosztra som tel-*kas5sil Jákó kÖ7jSégtől nyugatra, p ^ háztartási alkal-^^^j^ magaslaton foglalt ,a„.!o.oS’ üíel védelmi állást. A szakasz, kosz . . okozott gondot, es$ parancsnoka Andrej Ivancsen­a mamanak is küldhetett né-|k f6hadn volt. hány pengőt. ♦ ' . ♦ Március 6-an reggel a vir- A felszabadulás után nem ♦ radat előtti csendet hirtelen mernek földet igényelni. Nincs^ellenséges ágyúk dörgése sza- férfi a házban. Az özvegyasz-jkította meg. Amikor a robba- szony és lánya harmados ku-inások döreje elült, a szakasz koricát, napszámot vállalnak.Jállásai felé megindultak a lan- És akkoriban kezdődik életük-Jkok és a gyalogság, ben a nagy-nagy változás. MArf Ivancsenko főhadnagy ve- maga sem emlékszik rá, pon-Jzónyszavara a kezelő sze- tosan, hogyan történt, de be-óméíyzet gyorsan kigörgette az kapcsolódik az ifjúsági moz-jágyúkat a fedezékből, az galomba. Hamarosan ismét aj irányzó tüzérek elfoglalták he- fővárosba utazik, de akkor hlyüket. A parancsnok elhatá- már pontosan tudja, miért. AzJrozta, hogy amennyire lehet, iparban akar dolgozni. ÉsTközel engedi a fasisztákat, nemcsak dolgozni, pénzt ke-J Már szabad szemmel is ki- resni, hanem tanulni is. Épí-Ívehetők voltak a keresztek a ti a Vörös Csillag Traktorgyá-J fasiszta tankok páncélján. — rat, azután lakatos segédle ve- * Most! — határozott a főhad- let szerez. És közben esténként Jnagy. Az első lövésok után az tanul,' nagyon sokat tanul. Tag-♦egyik harckocsi lángba borult, és megállt. A többi pergőtü­zet nyitott a szakasz állásaira. Egy ellenséges lövedék a má­sodik ágyú közelébe csapódott le: kezelőjét megsebesítették a repeszdarabok. Helyét a ke­zelő személyzet parancsnoka foglalta el. A harc folytató­dott. Az ellenséges géppisz- tolyosok egész szakasza esett el a tüzelőállás megközelíté­se során. A hitleristák kény­telenek voltak visszafordulni. A szünet azonban nem tar­tott sokáig. Üjra feldübörögtek a motorok, újra fölhangzott a .lánctalpak csörgése. Ismét megindultak a tankok. Ivan- cscnko főhadnagy egyik ágyú­tól a másikhoz futott, bátorí­totta katonáit. S most egy lövedék pontos becsapódása fölrobbantotta a második ágyút. Csaknem az egész ke­zelő személyzet elesett. A fő­hadnagy elfoglalta az irányzó helyét. Ez a támadás is kifulladt. A hitleristák az arcvonalról nem tudták megtörni a magaslat védőinek ellenállását.' Ekkor az ellenséges gyalogság hozzá­kezdett a tüzérség megkerülé­séhez. Sikerült bekeríteniük a hős katonákat. Ivancsenkó kör alakú védel­met szervezett. A szakasz erői apadóbam voltak. Fogytak a lövedékek. A katonák géppisz­tolyokkal lőtték a szorongató hitleristákat, s amikor a lő­szer és a gránátok is elfogy­tak, a tüzérek kézitusában csaptak ftasze az ellenséggel. A bátor harcosok felmenté­sére érkező csapatokat Ivan­csenko főhadnagy már nem látta, nem hallotta a sebesen előretörő szovjet tankok dü­börgését, nem a hangos hur­rát. A lövések elhallgattak. A harcmezőt az ellenséges tan­kok roncsai, fasiszta tetemek borították. Hallgatva hajtottak fejet baj társai a hős holttes­te fölött. Andrej Ivancsenko főhadnagy elesett. De az el­lenség nem jutott keresztül a szakasz állánain, amelynek 6 volt a parancsnoka. Az 57-es hadsereg vala­mennyi katonája e napokban értesült egy másik nagyszerű haditettről is, amelyet Ivan Nyeljubin szakaszvezető vitt véghez. A, szakasz ágyúinak állásai felé három ellenséges tank, s egy önjáró ágyú, Ferdinánd haladt. A virradat előtti szür­kület tejsűrűségű takaróján át kivehető .volt, amint a tan­kok mögött föl-föltünedeztek a fekete pontok: a géppiszto- lyosok. Eldördült a lövés. Az első lövedék a vezérgép lánctalpát találta. A tank megfordult, s oldalára borult. A következő lövés a benzintartályt talál­ta. Az ellenséges harckocsi fö­lé láng- és füstoszlop emelke­dett A tüzérele villámgyorsan dolgoztak, tűz alatt tartották az ellenséget. 'Az ellenséges tankokból dühödten lőni kezn-i télc az ágyúkat. A kezelő sze­mélyzet valamennyi tagja el­esett Nyeljubin egyedül ma­radt Körülnézett. Néhány szomszédos ágyú is megsem­misült. — Nos hát, egyedül fogok küzdeni! — határozott, s gyor­san megtöltötte az ágyút A tankok pedig egyre köze­ledtek. Lassan, nagy robajjal haladtak a dombokon át, egyenesen az ágyú felé. Nyel­jubin beirányozta a fasiszta gépet, s lőtt. S íme, a máso­dik ellenséges gép is a lán­gok martaléka lett. Ezután egyik lövés a másikat követ­te. Nyeljubin maga töltött maga állította be az Agyút, a maga lőtte az ellenséges harc­kocsikat H irtelen becsapódó lövedék sárga lángja emelkedett föl néhány lépésre a szakaszvezetőtől. A robbanás hulláma mellbe vágta. Nyel- jubint megsebesítettéli a rés peszdarabok. Megkísérelt aa ágyúhoz kúszni, s végrehaj­tani a soron következő lövést De már késő volt: az ellen­séges tank, ágyúból tüzelve, teljes menetben haladt az ágyú felé. Alikor a rettenhe- tetlen harcos végső erőfeszí­téssel két páncél elhárító grá­náttal megindult a tank elé. Az ember és az acélgép köze­ledett egymáshoz. Melléhez szorítva a gránátokat, Nyelju­bin a ttmk alá vetette magát. Az ellenséges gép fölrobhant. Roncsai alatt hősi halált halt Iván Nyeljubin szakaszveze­tő... V. JPetrnhin ezredes A mama már ott várta a sa­jószögedi magasfeszültségű al­állomás közelében levő szolgá­lati lakás lépcsőjén. A 72 esz­tendős néni magához ölelte, megcsókolta lányát, s egymás­ba karolva tűntek el szemünk elől. Arra gondoltam, vajon mi­ről is beszélgetnek. Űjhelyi Irén elektromérnöknek, az al­állomás vezetőjének most biz­tosan részletesen be kell szá­molnia a nap minden esemé­nyéről. Mert a mamát minden érdekli, ami a lánya körüli vi­lágban történik. A mama éle­te ebben a világban lett szép,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom