Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-30 / 100. szám

Kedd, 1968. április S» ßSZAKMAGY AKORS55 AG * lilü/cuiavaíó ünnepség a fliósgyó'rvasgyári áSlouiáson rásí pártbizottság első titkára. Gyárfás János, a gyár igaz­gatója mondott ünnepi beszé­det, s a kiemelt oklevél átvé­tele alkalmából további mun­kasikereket ígért. Az 1967. évi jó munka jutalmául az ünnep­ségen a gyár dolgozóinak 7 százaléka kapott kiváló dol­gozó jelvényt, s mintegy 140 ezer forint értékű pénzjutal­mat osztottak ki. A gyár egyik élenjáró hengerész brigádjá­nak dolgozója, Kruppa Géza a munkaérdemrend ezüst foko­zatát kapta: meg kiváló mun­kájának jutalmául. Kitüntetett geodéták és térképészek Április 27-én, szombaton este a Polónia étteremben tar­tották élüzemavató ünnepsé­güket a Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat 5. sz. miskolci felmérési osztályának dolgo­zói. Az országos vállalat mint­egy 75 miskolci dolgozója fagyban hozzájárult az él­üzem cím elnyeréséhez. A férvén felüli nyereség 40 szá­zaléka, mintegy 320 ezer forint a miskolci 5. sz. felmérési osz­tály dolgozóinak érdeme. Az élüzem címet Tóth Lajos vállalati igazgató adta át a miskolci részleg dolgozóinak. Az ünnepség alkalmával adták át Matlák Sándor osztályveze­tőnek a térképészet kiváló dolgozója kitüntetést. Mi lesz a nyéki sziget sorsa? Beszélgetés Széesénri Lászlóval, íi községi tanács vb-elnökével Orom az Alsózsolcai Epületelemgy árban Emlékezetes ünnepségre ko­fáit sor április 28-án Al.sózsol- tán is. az itteni épületelem- feyár ugyanis, az Építésügyi Minisztérium értékelése sze­rint elnyerte a szocialista taimka gyára címet és kitün­tetést. Mivel pedig az országos ' állatát 9 gyára közül tavaly ü legjobb eredményeket az -il- kózsoícaiak produkálták, most üiásodszor is megszerezték az * lüzem címet. Mintegy ezer ember vett tiszt a vasárnap délutáni ün­nepségen, amelyen Mihalcsik * 'ábor, az alsózsolcai gyár f '.a kszervezeti bizottságának tikára köszöntötte a megje­lenteket, akik között ott volt 1 z, Építésügyi Minisztérium I ép viseletében Császár Ferenc, II megyei párt-végrehajtóbi- '■'Ottság nevében Szűcs István. r Miskolc járási Pártbizottság 1 'elhízásából Izsépí Béla, az Építő- és Faipari. Dolgozók Szakszervezetének országos el­nökségét képviselő Emrí László, megyei szakszervezeti titkár, továbbá Márkus Mik­Miskolc nyújtogatja karjait. A szó szoros értelmében. Hi­szen manapság, különösen a szép tavaszi vasárnapokon már a város „előkapujában”, Mályi- ban, sőt, még távolabb, Nyék- ládházán úgy érzi az ember, hogy megérkezett a megye székhelyére. Száz, meg száz is­merőssel találkozik, akikkel máskor együtt vásárol a bol­tokban, együtt utazik a villa­moson, ilyenkor pedig könnyű fürdőruhára vetkőzve, horgász- felszereléssel igyekszik a vá­ros környéki tavak felé. Varos környéki tavak... Szán­dékosan használjuk ezt a kife­jezést. Mert bár a tarkabarka vikendházakkal körülfont má­lyi és nyéki tavak földrajzilag és közigazgatási szempontból az illető községhez tartoznak, a partokon levő házaknak túl­nyomó többségben miskolci üzemekben dolgozó, s a város­ban lakó emberek a gazdájuk. Tessék csak körülnézni vasár­nap reggelente a Tiszai pálya­udvaron! Ezernél is többre te­hető azok száma, akik az in­duló vonatokkal a közelben levő Mályiba és Nyékláclházá- ra utaznak. A miskolciak a két község határában levő mester­séges tórendszert már a magu­kénak érzik, ahol felüdülnek, kikapcsolódnak a heti munka után. Sokan építkeznek, ker- tecskéket művelnek: a mályi tó melletti víkendházak soka­sága már hivatalosan is polgár­jogot nyert az ország üdülő­telepeinek sorában. Nem sok időnek kellett eltelnie hozzá, hogy miután Mályiban elfogy­tak a telkek, a szabadba vá­gyók a Nyékládháza határában levő, sokkal nagyobb lehetősé­geket magában rejtő tórend- szer iránt érdeklődjenek és nap. mint nap telekhelyekért A jé minőség jutalma Orliu, Orlu9 Arié... Egy jubiláló község előre tekint szigeten mái- egy kis üdülő­telep létesült, ezt a helyzetet felmérve végrehajtó bizottsá­gunk úgy határozott: élére áll az egyébként hasznos és üdvös mozgalomnak, hogy a további kibontakoztatáshoz biztosítsa a törvényes kereteket. — Hogyan értsük ezt? — Szólnom kell röviden az előzményekről. A .szóban forgó terület állami tartalékföld, s mint olyan, ma is termelőszö­vetkezetünk kezelésében van. Tekintve azonban, hogy a 16 katasztrális holdat kitevő szi­getet régebben fásitották, ott mezőgazdasági művelésre al­kalmas hely nincs, a tsz ideiglenes jelleggel parcellá­kat adott ki miskolci lakosok­nak. elsősorban a tóra járó sporthorgászoknak. Ekkor kez­dődött meg a mai üdülőtelep kialakulása. A parcellák bér­lői, ugyancsak ideiglenes jel­leggel. kis épületeket emeltek a tó partján, ahová kezdetben csak felszereléseiket rakták be, de a későbbiek során az épületek sokasodni kezdtek, épültek egészen tetszetős, kor­szerű kis házacskák, és ma már úgyszólván minden talp­alatnyi helynek „gazdája” van. Ám a sziget az irányítás nél­küli építkezés miatt ma a ren­detlenség, az összevisszaság képét festi. A községi tanács ezért, már az elmúlt évben át­iratban figyelmeztette a tsz-t, hogy további bérleményeket nem adhat ki. a lényegében törvénytelen építkezéseket ál­lítsa le. Végső soron pedig úgy határozott végrehajtó bi­zottságunk. hogy — figyelem­be véve a bérlői; érdekeit is — haladéktalanul rendet kell te­remteni a szigeten. Erre vo­natkozólag konkrét elképzelé­seink vannak. — Melyek azok? — Elképzelésetek Jeltcesi* tőék és hosszú távra szólnak Községünk közismerten a vá­ros kapuja. Nyékládháza az utóbbi években sokat fejlő­dött, és kilátásad továbbra is kedvezőek. Azt szeret-nők, ha az ide járó miskolciak való­ban otthon éreznék magukat. Ehhez biztosítani akarjuk a feltételeket. Terveink között szerepe! egy modern művelő­dési otthon építése, mégpedig a lakosság támogatásával, sa­ját erőforrásaink felhasználású­val. E cél szolgálatába akar­juk állítani a községünk hatá­rában levő szigetet. A mi, többszörösen átgondolt elkép­zelésünk az volna, hogy a mér rendelkezésünkre álló anyagi eszközök felhasználásával te­rületrendezést hajtanánk vég­re. A szigetet szabályosan fel­parcelláznánk, utakat építe­nénk. eleget tennénk a köz­egészségügyi követelmények­nek^ végső soron pedig a ki­mért parcellákat az OTP-n ke­resztül értékesítenénk, — S mi akadálya van en­nek? Tudomásunk szerint Ma- lyibam ugyanezt tették! — Nem szóltam még róla, hogy a szóban forgó söget hi­vatalos nevén: erdő. Mint ilyen, az erdőgazdaság fel­ügyelete alá tartozik, de a tsz kezelésében. Miután azonban ott manapság már több a ház, mint a fa, erdőnek nevezni ! csak túlzással lehet. Nem lát- j juk tehát indokoltnak, hogy a terület továbbra is ezen a cí­men maradjon meg, annál is inkább, mert elképzeléseink szerint ehhez mi további har­minc holdat tudnánk csatolni, ahol — mivel igen nagy az ér­deklődés — új parcellákat je­lölhetnénk ki. A beszélgetés elején feltett kérdésre vissza­térve tehát oda akarok kiju ír­ni, hogy a községi tanács min­denképpen rendet akar terem­teni a szigeten! Mi, az egész község perspektíváját szem előtt tartva nem rombolni, ha­nem tervszerűen építeni aka­runk és törvényes keretet biz­tosítani a mór meglevő folya­mathoz. Ezt azonban csak ab­ban az esetben telietjük, ha a terület átkerül a községi ta­nács kezelésébe és valóban be­tölti szereltet: a pihenni vágyó dolgozók kikapcsolódását, üdü­lését szolgálja. Onodvári Mikié* Április 28-án, vasárnap dél­előtt bensőséges, szinte csalá­dias hangulatú ünnepségre került sor a Borsodnádasdi Lemezgyár művelődési házá­ban. Ezen az ünnepségen ad­ták át az elmúlt évi kiváló teun ka jutalmát, a miniszteri oklevelet a gyár kollektívájá­nak. A magas kitüntetés át- adásánánál jelen volt dr. Hor­váth Janos, a Vas- és Acél­ipari Egyesülés vezérigazgató­ja, Veres Sándor, a megyei Pártbizottság osztályvezetője. Jakó András, az SZMT vezető titkára és Tájit Gyula. a. já­d*® «jEinepség' a HuB‘&3MÍIAímBs8»c!Í Lemezgyárban ostromoljak a helyi termelő­szövetkezetet, a községi taná­csot. Nyéken, a „hét tó falujában” több mint kétszázötven víkend- ház áll már az István és Gé­lem tó között elterülő erdős szigeten. Több mint kétszázöt­ven miskolci család gondoz- gatja kertjeit, cstoosítgatja portáját és él bizonytalanság­ban, hogy tulajdonképpen — meddig? Mályival ellentétben, Nyékládházán ugyanis nem vásárolták meg örök áron a telkeket, azokat a helyi ter­melőszövetkezettől bérlik, és a víkendház-tulajdonosok ide­iglenes jelleggel építkeztek. Ez az ideiglenesség egyébként rá­nyomja bélyegét az egész, amúgy nagyon sok romantikát, szépséget érő és ígérő szigetre. Sok-sok víkendhár. rendezetlen össze-visszasága, tervszerű te­rületrendezés, utak, s a leg­alapvetőbb higiéniai követel­mények hiánya — ez jellemzi ma a nyéki szigetet, aiiová már a kora tavaszi vasárnapokon is legalább kétezer ember uta­zik ki a városból. Ennyi, vagy még több ember érdekében emeltünk szót, ami­kor a napokban megkerestük hivatalában Szűcsényi Lászlót, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökét. — Van-e tudomása a községi tanácsnak róla, hogy végered­ményben törvényellenesen mi­lyen „újkori honfoglalás” ész­lelhető a község határában, és az adott helyzetet figyelembe véve milyen intézkedéseket terveznek? — Természetes«! tudomá­sunk van róla — felelte a végrehajtó bizottság elnöke. — Figyelemmel kisérjük, mi tör­ténik a község határában, s miután itt, a két tó közötti ni” és „meghódítani*. A falu­beliek is, s a távolabbi vidé­kek turistái is. Ritka, szép ter­mészeti kincse, a kékvizü tó­strand áldásai miatt, mely a nyári hónapokban tömegesen vonzza ide az érdelődőket. Sokan közülük nemigen tud­ják, hogy Arló története, s az itt élő emberek élete, sorsa a tónál is érdekesebb ... Ezért is jó dolog, hogy a jeles eldör­dül óhoz kötődve, s ez alka­lomból egy kicsit előre is te­kintve. hírt adott magáról a nagy múltú és bízvást remél­hetjük, még nagyobb jövőjű község. Ezért nyugtázzuk dicsérettel az okos. a mában eligazodó és jövőt fürkésző lokálpatriotiz­mus megnyilvánulásának e si­keres rendezvényéi, s a ren­dező szentek buzgóíkodását, tesö faképpen nem is hét évszázad, ] hanem több mint ezer esz-1 tendö három nagy sorsfordu- ' lóját vázolta — markánsan ér- j zékeltetve ebből a legutóbbi 23 cv jelentőségét és vázolva; a jövő horizontjait is. Amint az előadásból kiderült, Arló valójában nem 700 éves, ha­nem honfoglaláskorabeli, sőt még ennél is régebbi eredetű település. Csak az első írott nyomok alapján következtet­hetünk biztosan a hét évszá­zados múltra, s tapinthatjuk Itt benne azt a három nagy történelmi sorsfordulót, amely­ről az előadó beszélt: honfog­lalás, kapitalizmus, felszaba­dulás ... S ha a község múltja érde­kes, jelene és jövője talán még érdekesebb! Mert Arlóí tulajdonképpen csak az utóbbi években kezdik újra „felfedez. f Nem tudom, valójában kit tillei dicséret az okos gondolat­iért, hogy „meg kellene emlé- ikezni egy nagyon régi lelepii- Hés 700. évfordulójáról”. Az [ózdi járás 4 ezer lakosú nagy­községének, Áriának „születés- étlapjáról” van szó. c Tény, hogy az Ösd-vidéki ‘kulturális hetek programja­iban szerepelt e nem minden­napi évforduló megünneplésé­jnek terve — április 28-án, va­sárnap pedig lezajlott az ese- 'mény, amely a nagyközség (mintegy 200 dolgozójának ‘nyújtott szép. tanulságos, ma- cradandó élményt. ‘ Elsősorban az ünnepi aktus \előadását dicsérhetjük, amely- riyel Xxhoczky Alfréd egyetemi !docens örvendeztette meg né- tpes hallgatóságát. Az arány­lag rövid, de népszerű és lo­rdom anyós igényű előadás vol­tos'. a Beton- és Vasbetonipari Müvek termelési .igazgatója, valamint a csehszlovák test­vér-gyárak küldöttsége Is. Az alsózsolcai gyár mintegy 1400 dolgozója tavaly, az előző évihez viszonyítva 53 száza­lékkal — 126 millió forinttal! adott több terméket az or­szágnak. A húszféle termék­csoportból legjelentősebbek közé tartoznak az ipari csar­nokelemek, a födémpanelek, a távvezeték-oszlopok, a vasúti aljak. Mint Szirbik Sándor, a gyár igazgatója elmondotta: az idén további 100 millió fo­rinttal több értéket, újabb ter­mékeket is adnak az ország­nak. A gyár 50 millió forin­tos beruházási, bővítési mun­kái ez év júniusában befeje­ződnek, és a termelés, a jó munka feltételei tovább javul­nak. Az eddigi jó munka ju­talmát, a két kitüntető címet és az ezekkel járó .110 ezer fo­rintot azzal az ígérettel vették át az alsózsolcai dolgozók, hogy a jövőben a szocialista címhez méltóan dolgoznak. A diósgyőrvasgyárí állomási dolgozói, vezetői április 27-én,j szombaton délután 4 órai ltez-1 dettel tartották meg élüzem—» avató ünnepségüket. Csajka.! István, a MÁV miskolci Igaz-! gatóságának főkönyvelője* mondott ünnepi beszédet, is*! mertette dolgozóik munkássá—» gát, eredményeit. Elmondotta,! hogy az állomás teljesítette,4 illetve jelentősen túlteljesítet-j te az. előírt célkitűzéseket, s! kevesebb baleset következett! be. ! A sikerekben jelentős ré~! szűk van a szocialista brigá-j dóknak. Az elmúlt évben 32! brigád 220 tagja vett részt at mozgalomban, s aktívan tévé-! kenykednek a KISZ-fia tatok h is, akik nemcsak a termelés-! ben állják meg kiválóan he-] lyiiket, hanem jelentős társa-] dalmi munkát is végeznek,j többek között az állomás tisz-j tán tartásában. Érvényesül az! üzemi demokrácia, figyelembe! veszik s megvalósítják a dől-» gozók hasznos javaslatait. Kor-^ szerű öltözőt, mosdót építettek,^ korszerűsítették a vizhálóza-! tot.‘ ! A diósgyőrvasgyárí állomás! munkája ez évben további^ emelkedést mutat, hiszen pusz-J tán ez év első negyedében! több mint 10 000 tonnával4 több árut szállítottak, mint az! elmúlt év azonos időszakában.-)---------------------- 3 M iniszteri dicséretben részesültek j « mélyépítők ] A napokban örö.nszerzö iert velet vitt a posta az Észak-4 magyarországi Állami Építő-! ipari Vállalat miskolci köz*! pontjába. A levél — címzés4 szerint — a vállalat vala-j mennyi dolgozójához szól. A4 feladó pedig: Bondor JózsefA hazánk építésügyi és városfej-! lesztési minisztere, valamint! Gyöngyösi István, az Építő-,! Fa- és Építőanyagipari Dol-4 gozók Szakszervezetének fő-! titkára. A levél így hangzik:! „Kedves elvtársak! 1967. év_! ben a vállalat vezetői és dol-3 gozói kiemelkedő eredménye*! két értek el, és a reájuk ha-! ruló feladatokat áz előirány-4 zottnál magasabb színvonalon! teljesítették. A termelői tevé-4 kenység eredményességének! fokozása érdekében kifej tett 4 munkájáért a vállalat vala*! mennyi dolgozóját dicséretben 4 részesítjük. Bízunk benne,! hogy az elmúlt évhez hason-! lóan 1968. évben is sikerrelj teljesitik feladataikat és az! építőipari tevékenység halért konyságának további növel6“! sével eredményesen járulnak4 hozzá az egész - népgazdaság! ütemének meggyorsításához.” h jelvényt, Schcibl János főmű­vezető, Szakái Sándor műszaki vezető, Palotás Árpádné, a la­boratórium vezetője és dr. Rúzsa Györgyné, a szakszer­vezeti bizottság elnöke. A- hétfő délutáni, 0 diós­győri telepen megrendezett ünnepségen Balázs Sándorné párttitkár emlékezett meg má­jus elsejéről, majd Kovács György igazgató ismertette a gyár elmúlt évi eredményeit. Ezután került sor újabb 20 dolgozó kitüntetésére, akik ki­váló dolgozó oklevelet és jel­vényt kaptak. Többen külön pénz j u tál ómban rés zesü 11. ek, köztük két szocialista brigád, a Zrínyi Ilona figurafestő és a Lorántffy Zsuzsanna ostya- brigád tagjai. Tegnap,' április 29-éln dél- ' tán meleg, bensőséges hangu­latú ünnepségre került sor a Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyárának diósgyőri telepén. Á kultúrteremben összegyűlt a gyár csaknem négyszáz dolgozója, akiknek többsége asszony és leány. Ez az összejövetel csupán folytatása egy egész ünnepség­sorozatnak, amely Budapesten kezdődött, ahol Kovács György, a diósgyőri telep ve­hetője és Pataki Lászlóné át­vette az élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetést. Itt ré­szesült jutalomban Tóth Erika *2b-titkár is. A folytatás Szerencsen volt, «hol négy diósgyőri telepi dől-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom