Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

Vasárnap, 1968. április 28. ÉSZAKIM AGY ARORSZAG 1 cm titok, sokan vitatják X^| még a vállalati nyere­ség elosztásának terve­zett arányait. Ama bizonyos SO—50—15 százalékot, amelyről vitatkoztak a tv képernyőjén és megyénk több üzemében is. Pontosabban azt vitatják: igaz­ságosak lesznek-e ezek az ará­nyok. A vita .persze érthető. Mar­kánsan jelentkezik mögötte az °nyagi érdekeltség ösztönző szerepének nem elhanyagol­ható tényezője, amelyet a Gazdaságirányítás új rendsze­rében minden vállalat, üzem, Gazdálkodó egység vezetősége kénytelen az eddigieknél job­ban figyelembe venni, érvé­nyesíteni. Legalábbis, ha azt akarja, hogy az adott gazda­sági egység rentábilisan gaz­dálkodjék, s az év végén a Gazdálkodás fejlesztéséhez és dolgozói növekvő igényeinek kielégítéséhez elegendő nyere­ség gyűljön össze a „közös ka­lapba” — amelyből osztani akarnak. Kinek-kinek olyan mértékben, amilyen mérték­ben személyes szorgalmával, képzettségével, tehetségével, felelősségérzetével, mindenna­pos munkájával és helytállásá­val hozzájárult az „osztható alap” megteremtéséhez. Tapasztalataink szerint üt­ött sajnálatosan leszűkítik, egyoldalúvá teszik ezt a vitát. Néhol csupán azon .rágódnak”, hogy ki hány százalékot kap­jon majd. Arról viszont keve­sebb szó esik, hogy személyes munkájával és felelősségével Valójában ki, milyen mérték­ben járul hozzá a nyereség tö­megének növeléséhez, a válla­lati nyereség képzéséhez. Hogy kitől milyen mértékben függ: egyáltalán lesz-e mit elosztani? Mert a vállalati nyereség­képzés nagyon sok tényező függvénye. Függ — és jóval nagyobb mértékben, mint bár­kinek a munkájától — a vál­lalat vezetőjének gazdaságpoli­tikai és gazdaságszervező kon­cepcióitól, szaktudásától, jó ér- te'emben vett élelmességétől. Pügg a vállalatok különböző osztályainak, közép- és alsóbb szintű irányitó, elemző, a ter­melést és értékesítést végered­ményben kiszolgáló szerveinek, személyeinek munkájától is. Es függ természetesen, nem .is kis mértékben a termelő­munka „közkatonáitól”, az egész szak- és segédmunkás­állomány mindennapi helyi- állásútól. Bár aki valaha is dolgozott, vagy csak járt is üzemekben, nagyon iói tudja, hogy az utóbbi kategóriától sem egyforma' mértékben függ. Sőt, személy szerint is van különb­ség mondjuk két szakmunkás vagy két segédmunkás teljesít­ménye, . munkájának értéke között. m n iért hát, hogy néhol a LY1 vitatkozók valahogyan megfeledkeznek mind­ezekről? Miért, hogy — és rendszerint, nem a legjobb és legszorgalmasabb emberek (!) — néhol a javak eloszlásának arányairól vitatkozva a kispol­gári• egyenlósdiség szemléleté­vel és igényével lépnek fel, mondván, ,,maradjon inkább minden a régiben”, vagy „kap­jon mindenki egyformán, az igazgató is. a segédmunkás is, a. szorgalmas és a kevésbé szorgalmas emberek is” .. , De hiszen az ilyen eljárás aligha ösztönözne bárkit is jobb, fegyelmezettebb, felelős­ségteljesebb és a vállalati kol­lektíva számára gyümölcsö­zőbb, a nyereség tömegét tény­legesen gyorsabban növelő munkára. Arról nem is szólva, hogy a jobb szakmunkások, szakemberek, általában a szor­galmasabb, igyekvőbb, kellő felelősségérzettel dolgozó em­berek mélységesen igazságta­lannak is tartanák az ilyen el­járást. Joggal. Miért hát, hogy ahol dema­góg hangok kapnak lábra, ott néha a józanul gondolkodó környezet szava igen halk, vagy néma? Miért nem lépnek A miskolci 3. sz, AKÖV or­szágosan is kiemelkedő ered­ményeket ér el a balesetmen­tes közlekedésben. 1966. évi működése alapján a második, tavaly pedig az Autóközleke­dési Tröszt 24 vállalata közölt az első helyezést érte cl. Amíg tröszti átlagban 10 millió ki­lométerre 9.3 baleset jutott, a 3. sz. AKÖV-nél 3,1 a mu­tató. Mi a jó eredmények magya­rázata? Valykó István, a vál- 1 lalat igazgatója ezt mondja; fel néhol legalább a kommu­nisták az irreális igényekkel szemben? Miért tűrik, hogy egyoldalú megvilágításbe ke­rüljön bárhol is az az elv és törekvés, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendszerében a na­gyobb felelősség, tudás, szor­galom és helytállás nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben is részesüljön. És egyáltalán: mindenki olyan mértékben ve­hessen ama bizonyos közös kalapból, amilyen mértékben hozzájárult, hogy legyen is j benne valami, illetőleg, hogy j minél több legyen benne. Megítélésünk szerint a vita logikájában a sorrend sem elég helyes. Most, az 190(1. gaz­dasági év elején, a második negyedév küszöbén, célszerűbb lenne arra irányítani minden vitatkozó figyelmét, hogy a jövő tavasszal, .amikor osztást remélünk, lesz-e miből osz­tani? És kinek-kinek a maga posztján mit kell tennie azért, hogy legyen S az a bizonyos 15—50, vagy 80 százalék ösz- szegszerűen ne legyen keve­sebb, mint a tavalyi év mun­kája alapján oszlott legutóbbi nyereségrészesedés összege volt. A vezclő pártszervek jog­gal várják — elsősor­ban pártunk tagjaitól, hogy mindenkinek adjanak ki­elégítő és elfogadható választ végeredményben a szocializ­mus elosztási elvére vonatko­zótag: „mindenki képessegei szerint, mindenkinek munkája szerint”. Nemcsak általában, j hanem a helybeli konkrét j körülményekre alkalmazva is. j Cscpányi Lajos ; — Mi mindenekelőtt a meg- j előző propagandára és a kö- i vetkezetes ellenőrzésre fordí- j tunk nagy figyelmet. Hadd I mondjam el, hogy tavaly 48 ezer italelleriőrzést, szonda­vizsgálatot tartottunk. Ezt a nagy ellenőrzést: csak­is úgy tudják megvalósítani, hogy az arra kijelölt szakem­bereken kívül a vállalat min­den vezető állású dolgozója es belső gépkocsivezetője kö­telezően részt vesz a megelő­ző propagandában, az ellen­A balesetek sikeres megelőzése a 3. sz. AKÖV-nél Hatmilliós segítség Megyénk mezőgazdaságá­nak egyik nagy gondja a gyen­ge minőségű legelőterületek megjavítása. Az állam már esztendők óta jelentős össze­gekkel támogatja a termelő­szövetkezetek legelőjavításait. Az idén hatmillió forint az ilyen, célokra fordítható álla­mi támogatás összege. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya jelölte ki azokat a gazdaságokat, amelyek a leg­gazdaságosabban . használhat­ják fel ezt az állami támoga­tást. Napjainkban, a tavaszi ki­hajtások (előtt megyénkben mindenütt felülvizsgálják a legelőket. Minden járásban ügyelnek rá, nehogy a túl ..ko­rai kihajlással tönkretegyék a legelőket. A korai és szokat­lanul nagy szárazság miatt, ■ahol csak mód van rá, sürgő­sen meg kell kezdeni a lege­lők öntözését. Mezőnyáradon és Vizsolyban például már öntözik a legelőt. A mezőkö­vesdi járás .számos községé­ben nagy segítséget nyújta­nak a legelöjavi'tásokhoz a KISZ-fiatalok és az úttörők. Társadalmi munkában vasár­naponként is tisztítják, gyom- talanítják a legelőket. őrző vizsgálatokban. Ez a magyarázata az országosan is kimagasló eredmény elérésé­nek, amelynek végső kihatása emberi és anyagi értékek megmentése, balesetek és fáj­dalmak, anyagi veszteségek megelőzése. A kitüntetéssel járó ünnep­séget a hónap második felé­ben tartják meg, amikor is több tízezer forinttal jutal­mazzak a balesetmentes köz­lekedésben legjobb eredményt elérőket. M ájus elsején a világ minden táján ünnepel­nek a dolgozók. Ez a nap immár több évtizede a munkásosztály ’ nemzetközi szolidaritásának, a népek összefogásának ünnepe. összefogással, tántorítha­tatlan egységével óriási har­cokat vívott á történelem so­rán a világ munkássága. A kizsákmányolás . rabláncát először a Szovjetunióban, majd az országok egész so­rában letépték a dolgozók. Megszűnt a nyomor, s meg­kezdődött a proletárállamok felépítése. E folyamat azóta is tart, s a már felszabadult, vágy a függetlenségükért küzdő államok, gyarmatok és félgyarmatok a Szovjetunió vezette szocialista tábortól kérnek és kapnak állandó se­gítséget, útmutatást. A je­lenlegi helyzetben a szocia­lista táborra tekintenek a kapitalista országok haladó gondolkodású dolgozói is, akik tudják: az antiimperia- lista akcióegység megerősíté­se ma a legfontosabb a test­vérpártok, valamint a nem­zetközi kommunista mozga­lom és az összes imperialista­ellenes erők között. A test­vérpártól-: egységtörekvésé­nek újabb bizonyítéka volt a budapesti konzultatív talál­kozó, melynek részvevői a szabad, elvtársi vita légköré­ben véleményt cseréltek a kommunista, és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozásá­nak összehívásáról, előkészí­téséről. Ä találkozón részvevő küldöttségek egyhan­gúlag elfogadták a vi­etnami néphez intézett szo­lidaritási üzenetet, amelyben kifejezésre juttatták vala­mennyi kommunista csodála­tát a vietnami nép hős har­ca iránt, biztosították Vietna­mot róla, hogy a szocialista országok és a világ összes dolgozói mindaddig segítik harcukat, amíg teljesen ki nem űzik Vietnam földjéről az agresszorokat. Az idei május elseje előtt tartott rendkívüli tanácskozásán a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsa felhívással fordult a világ dolgozóihoz, a szak­szervezetekhez és kérte: a május 1-i megmozdulások központi követelései a kővet­kező jelszavak legyenek: „Amerikaiak, távozzatok Vi­etnamból! — Vietnam a vi­etnamiaké!” Idén. a munka ünnepén számot vetünk eddigi ered­ményeinkkel, s előre nézünk további feladatainkra. Mit tehetünk azért, hogy újabb munkasikerekkel is tanúbi­zonyságát adhassuk a prole­tár internacionalizmus esz­méjéhez való hűségünkről? Dolgozzunk úgy, mint eddig: továbbra is a párthatároza­tok szerint, a gazdasági me­chanizmus reformja által ki­tűzött alapvető célok helyi megvalósításáért. Miskolcon, hazánk második legnagyobb városában eddig i$ példamutatóan dolgoztak a gyárakban, vállalatoknál, intézményekben. Odaadó és lelkiismeretes munkájával- Miskolc valamennyi dolgozó­ja Sokat tehet továbbra is országunk fejlődéséért, né­pünk gazdagodásáért. Most, május 1-én Miskol­con is — mint szerte a vilá­gon — mindenekelőtt a há­ború ellen, a béke megvé­déséért tartja demonstráció­ját a munkásság. Most, az ünnep előtt, arra hívjuk fel a város lakóit: a már korábban kialakult ha­gyomány-oknak megfelelően vegy enek részt 'az egész na­pos, nagyszabású majálison* hogy ezzel is kifejezzék szo­lidaritásukat a vietnami nép­pel, hitet tegyenek pártunk és kormányunk politikája mellett. Idén nem lesz nagy­gyűlés, de a párt-, állami, társadalmi és gazdasági ve­zetők ott lesznek majd a majálisozó dolgozók között, s köszöntik, üdvözlik őket a munka ünnepén. M iskolc város lakói! Em­lékezetesen, szépen, jó­kedvűen ünnepeljük az idei május elsejét! Aztán az ünnep után friss erővel lás­sunk hozzá ismét mindenna­pi munkánkhoz, hogy az ka­matozva járuljon hozzá né­pünk, országunk gazdagodá­sához. a proletariátus nem­zetközi egységének növelésé­hez! A május elsejét előkészítő operatív bizottság Olasz! iszkáról a halhatatlanság felé J\at>y Ilona emlékére Április 4-én felemelő, sokáig emlékezetes, szép ünnepségen lepleztük le Nagy Ilona emléktábláját szülőfalujában, Olasz­os zkán. Nagy Ilona csak 20 évet élt! Élete hajnalán, amikor mar hz egész nemzet csodálatát., elismerését elnyerhette volnat véget vetett életének a durva önkény. Csodálatos önzetlen­séggel, példamutató hűséggel adta oda éleleszméjéért, a kom­munizmusért fiatal életének fáradságot nem ismerő munka­bírását:, végül életét is. A nagy történelmi átalakulások idején a nagyszerű, gigan­tikus vállozás mindig magához vonzza a kor legkitűnőbb egyéniségeit. Így- történt ez Nagy Ilona esetében is. Ö csak a közösségnek tudott, a közösség javának akart élni. Sok­ki ncsű, csillogó egyénisége arra kötelez bennünket, hogy a 'ogteljesebben feltárjuk, megismerjük gazdag, példamutató életét. O Nagy Ilonát mint a forradalmi magyar munkásmozgalom és a nemzetközi antifasiszta harc egyik legnagyszerűbb hő­sét tartjuk nyilván! 1946-ban A magyar szabadságért című kötet egy teljes oldalt szentelt Nagy Ilona munkásságának bemutatására, de tevékenységét csak attól a naptól kezdve ismertette, amikor 10 társával együtt elindult Budapestről ■ Jugoszláviába, hogy ott fegyverrel küldjön a fasiszták ellen. Életének korábbi eseményeire később sem derült fény. Parancsoló szükségszerűséggel merül fel azonban annak Igénye, hogy mindazoknak a hősöknek életet a legteljesebb mértékben feltárjuk, megismerjük és megismertessük a fel­lelhető összes dokumentumok, visszaemlékezések és más for­gások alapján, akik különösen szép példáját adlak egykor népünk, nemzetünk szeretelének. Így került elő Nagy Ilona életével kapcsolatban is egyro löbb olyan dokumentum, amelyekből arra lehetett következ­tetni, hogy a hős leány szülei olaszliszkai lakosok voltak. Ezt követően a most. készülő Magyar Életrajzi Lexikon szerkesz­tősége is megkereste levelével Olaszliszka vezetőit. A község Vezetői azonban csak azt közölhették: Nagy Ilona nevű sze­mély, akit a munkásmozgalmi hőssel azonosítani tudnának, nem született, a községben. Valóban^ nem, mert-a Nagy Ilona név — a munkásmozgalomban korispiráclós okokból szoká­sos — felveti név volt. Valódi nevének feltárása után tisz­táztam: 1924. január 14-én jegyezték be Olaszliszka anya­könyvi kerület 1924. évi születési anyakönyviébe, a 0. folyó­szám alatt. Ennek alapján állapítottam meg, hogy 1924. ja­nuár 12-én Olaszliszka községben született! 1 a Alakját ma már csak fényképről és a kortársak visszaem­lékezései alapján idézhetjük: átlagosnál jóval magasabb, hagy, erős leány volt, akinek értelmes, magas homloka fölé kicsit hullámos, sötét haj borult. Kutató tekintete még ma is emlékezetes. Különben pedig minden helyzetben villámgyor­san koncentrált, cselekedetei, ítéletei biztosak, határozottak, .céltudatosak voltak. Az alakoskodást, a kétszínűséget gyűlöl­te. Telítve volt energiával, tűzzel és kimondhatatlan gyűlö­lettel minden ellen, ami a szabadságot, vagy az elesetteket, a gyengéket veszélyeztette. Olaszliszkárót* fiatalon Budapestre került. A tanonciskolá­ban folytatott kommunista agitáció hatására kezdett az 1940-es évek elején eljárni a Ruházati Munkások Szakszer­vezetébe, az AlmáSsy térre. A szabó fiatalok között ebben az időben már több illegális kommunista párttag is volt. Ezek kapcsolták be a mozgalomba. A vidékről felkerült kis­lány úgy szívta magába a forradalmi ismereteket, mint a szikkadt nyári föld az életet, adó csőt. Hamarosan a magvas marxista előadások, izgalmas politi­kai vitáfi, ifinapok, békeharcok, sztrájkharcok egyik legje­lentősebb részvevője, szervezője, irányítója lett. Részt vett — többek között — 1942. március 15-én a Magyar Történel­mi Emlékbizottság emlékezetes, nagy tüntetésén is. 1942 nya­rán a kommunisták százait zárták börtönbe, kínozták brutá­lisan, szörnyű kegyetlenséggel. A börtönből kiszivárgott bor­zalmas hírek először Icát is megrendítették, de két-három nap múlva még a korábbinál is lm táró zott abban küzdött to­vább. Lázas tevékenységgel igyekszik pótolni a lebukotla- kaf is. 1943-ban a Vörös Hadsereg új, nagy támadásba lendült. Ezzel egyidejűleg a jugoszláv partizán mozgalom is felélén­kült. Ilyen körülmények között kristályosodott ki a szabó fia­talok nagyszerű elhatározása: mivel Magyarországon még nem értek meg a fegyveres antifasiszta harc feltételei. Jugo­szláviába mennek, hogy mielőbb fegyverrel harcolhassanak a fasizmus ellen. Az így szerzett tapasztalatokat pedig szük­ség és lehetőség cselén a hazai, fegyveres ellenállási harcban igyekeznek majd hasznosítani. Ezt: követően — az illegális Kommunista Párt tudtával, tá­mogatásával és segítségével — 1944. január 30-án hat lány és öt fiú indult el Budapestről Jugoszlávia felé. A vonatból csak Verbászon szálltak ki, innen a csodálatosan jól kiépí­tett partizán-lánc segítségével jutottak el Újvidék mellé. Itt törlek maguknak utat a zajló Dunán át a jugoszláv partizá­nok segítségével, a magyar határőrök sűrű tüzelése közepette. Előbb rövid ideig Szuszekben pihentek, majd a Fruska Gora-i pariizsincsoporthoz kerültek. Itt kapták meg katonai kiképzé­süket is. Innen az első szerémségi partizánezred parancsnok­ságára, Rácsára kerültek. Ebben a körzetben vettek részt as első fegyveres összecsapásokban is. Ica és társai a véres küzdelmei: során közvetlenül is meg­győződhettek a fasiszták szörnyű gaztetteiről. A harcokban részt vevő fiatal magyar fiúk és leányok lelkében megfor­málódott az előre látott halál önkéntes, tudatos vállalásá­nak gondolata. A beteljesedés nem sokáig váratott magára. A partizánok Bosszút alatt, a fasiszták gyűrűjéből való kitörés lehetőségei­nek ki kémlelésére háromtagú előőrsöt küldtek ki. Igen sokan le akarták beszélni Icát róla, hogy részt vegyen ebben a na­gyon veszélyes vállalkozásban. A soros vállalás szokása sze­rint azonban most. ő következett, így a sűrű kérlelések elle­nére is indult. Pedig jól tudta, mit vállal, hiszen a bűcsúzás- kor átadta fényképét Hegedűs Pálnak. Icáék egy erdészeién haladtak, mintegy 500—600 méterrel a partizánegység előtt. Hirtelen fasiszta csapatokba ütköztek. Onfeláidozóan magukra vonták az ellenség figyelmét. Bát­ran felvették a harcot, fegyvereik tüzével visszatartották az ellenséget, egyben társaikat is figyelmeztették: ne hagyják el a jó védelmet nyújtó erdőt, mert a látszólag ürcs szőlő­domb tömve van kitűnően álcázott fasisztával. Másfélnapos véres, öldöklő hare után a partizánoknak sike­rült széttörni a fasiszták gyűrűjét. Azonnal az előőrsbe kül­dött elvtársak keresésére indultak, de már csak holttesteket találtak. Nagy Ica fegyveréből minden golyó hiányzott, teliét az utolsó töltényig harcolt. A küzdelem során vállán és bo­káján megsebesült, így került meg élve a hullámzó küzde­lem során a fasiszták kezébe. Szörnyű bosszút, álltak rajta. Elvágták a nyakát, a csuklóján felvágták az ereit, hasát fel­metszették. szemeit pedig tüzes késsel égették ki. Halálával Nagy Ica és a két jugoszláv fiú — Ljubó és Markó — megváltotta társai életét! Néhány nap múlva a már felszabadított Bosszút falu te­metőjében 57 koporsó sorakozott katonás rendben, egymás mellett. Csak nyers fából ácsolták valamennyit, mert még festésükhöz sem volt anyag. Fekete szurokkal mázolták rá­juk "a bennük nyugvó hős partizánok neveit. Az egyik ko­porsón csak egy sző állt: „Magyarica”. azaz magyar leány. ... . « Bosszul község dolgozói féltő gonddal ápolják ezt a sirt. Számunkra Nagy Ilona nemcsak egy hazánk felszabadulá­sáért elesett hőst, hanem egy olyan nagyszert cnjbert is je­lent, aki egész életét áldozta népünk szabadságáért, aki igen jelentős hazai illegális tevékenység után vállalta az önkén­tes partizánharc minden kockázatát, aki akkor sem rettent vissza, amikor már a lcgszömyűbb halál is előrevetette ár. nyékét, mert elveiért példamutatóan, következetesen kész volt mindent — még a keserves, szörnyű kínhalált is — vál­lalni. Mindez arra kötelez bennünket, hogv különös kegyelettel adózzunk nagyszerű, példamutató emlékének! Buday György Hu sí w saisiess lékot ? Felhívás Miskolc város dolgozóihoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom