Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-26 / 97. szám

•> ÉSZAKIM A n 5-AROnS l. AI. Pcntek, 1068. április SS­Sikertelen merénylet Burned]én ellen Az ünnepre készülnek Ismeretlen személyek me- j rényletet kíséreltek meg csü- | törtökön délután Huari Bume- dien, algériai elnök ellen. A j tettesek azt az időpontot vá­lasztották, amikor az elnök a kormánypalota épületét a mi- ; nisztertanács ülése után el­hagyta és beült kocsijába Gépfegyverből több lövést ad- í tak le a kocsira, a sofőrt meg- j eebesítettók, Bumedien azon­ban csak az arcán szenvedett j kisebb sérüléseket, s ezeket is az ablakszilánkok okozták. A kormánypalotát nyomban erős biztonsági egységek vet- ték körül. Tájékozott forrásokra hivat­kozva jelenti a UPI és az AFP, hogy a lövéseket ketten adták le. s a merénylőket a palotaörök a helyszínen agyon­lőtték. Meg nem erősített hírek sze­rint a tűzharcban életét vesz­tette a palotaőrség egyik tag­ja is. Bumedien egészségi állapota — hangzik az orvosi jelentés — teljesen kielégítő. Az algé­riai elnök nem szorul ápolás­ra. A merényletkísérlet után Bumedient beszállították az egyik algíri kórházba, ahol el­sősegélyben részesítették, mert az üvegszilánkok felsértették felső ajkát. A sofőrt jobb vál­lán érte találat, de egészségi állapota nem ad aggodalomra okot. Az első hírügynökségi jelen­tések nem számolnak be a merénylet hátteréről. Felbocsátották a Kozmosz—217 és 21 ö-al A Szovjetunióban szerdán földkörüli pályára bocsátották a Kozmosz—217, jelzésű, majd csütörtökön a Kozmosz—218 jelzésű mesterséges holdat. Erősítsük a vietnami nép iránti szolidaritásunkat A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége rendkí­vüli ülést tartott csütörtökön. Ezen a Szakszervezeti Világ­szövetség főtanácsának moszk­vai határozatai nyomán a vi­etnami nép iránti szolidaritás erősítése mellett foglalt állást. Az ülésen elfogadott doku­mentum a többi között hang­súlyozza : — A vietnami nép nemzeti Az emberke félórája áll már a járdaszigeten. Részint azért nem száll föl. mert nem jön villamos, részint azért, mert ha jön, akkor zsúfolt. Az emberke vélcony dongájú, szemüveges, kopottas aktatáskával, kopottas ruhában, kopottas arccal. — Tessék, tessék csak! Én ugyebár, én ugye, kérem, maradhatok! Az emberlte tessékeli maga előtt az utasokat a meg­érkező villamosra. Valaki mozdít egyet hátizsákján és elsodorja az emberkét. Egy dromedár, bajuszos férfi rá­lép a lábára, teljes kilencven kilójával. — Juj... Meta­morfózis — Mit jujgat, he? Mért nem vigyáz, ma­ga .. .maga ... brrr! Rög­tön harapok, lenyelem! — Kérném szépen... ha lehetne... ne tessék haragudni... Én vol­tam a hibás. Viszontlá­tásra. Jó utat! Igen, az emberke — szemüveges, kopott — fél. Sőt, gyáva. Leszáll a villamosról, és gyalog siet tovább, csak még a homlokáról törli le az izzadságot egy kapu alatt. És átmegy gyorsan a túloldalra, meri a közeli italbolt­hoz most érkezik a riadókocsi. Valami verekedés van, talán késelés is. Gyorsan, gyorsan haza! Otthon. — Hallotta szomszéd? Az éjjel leütötték a Kovácsot, és elszedték a pénzét. Ott, ahol a múltkor azt a nőt kinyírták! Kulcs, zár, gyorsan be, be! Végre! Televízió. Gép- pisztolyos alakok rohannak, sorozatok, ágyúlövések, egy házból lángok csapnak ki, valaki összeesik. Kait. Ebből elég. Rádió. „Kivégezték a gyilkost, aki... Katt. Ebből is. Kikapcsolódás kellene, valami igazi kikapcso­lódás. Talán legjobb lenne nyugodtan ülni és nézni va­lamit. Mozi! Mozi! Nézzük csak! A meztelen pásztor­lány. No, ezt mégsem. Játék a gyilkossággal. Ezt sem. A kasztiliai sólyom. Tovább. Hogyan kell egymilliót lopni? Zsebkendő, homloktörlés. Árnyak a Notre- Dame felett. Ne, ne! Rablók között. — Segítség! — Mi az, szomszéd, mi baj? Mért óbégat? — Semmi, semmi... nem is kiáltottam. Valaki a lá­bamra lépett és lenyelt... Szóval a rablók — Minden jót, szomszéd. Szomszéd el, kinn megmozgatja homloka előtt a te­nyerét. Az emberke még egyszer belenéz a moziműsorba. Normális élet. Igen, igen, normális élet. Az emberke töpreng, sétál­gat a szobában. Miért is félek én annyira? Lehet, hogy én nem vagyok normális? — gondolja. Hirtelen a hom­lokára üt, és az onnan kipattanó isteni szikra fényé­ben merészen körülnéz a kis szobácskábán. Várjatok csak! Várjatok! — Hány óra? Erélyesen, ércesen kiált. Egy kicsit meg is ijed az erős hangtól, de csak egy kicsit. Kabát, kalap, rohanás a vasboltba. — Egy bicskát kerek! — Milyet? — Rugósat. Amilyen a filmeken van a kémnél, vagy a betörőnél, vagy a galeriben valakinél — Rugós nincs. — Akkor mást! De nagyot, erőset! — Igenis, tessék parancsolni. — Kösz. Az emberke kemény léptekkel elsiet. Szemüvege tettrekészséget. bátorságot sugároz, kopottas öltözete félelmet kelt. Villamos, tolongás. — Mit nyüzsög itt? Kap egy nyaklevest! — kiáltja az emberke egy hátizsákosnak a kocsiban. Mindenki tisztelettel tekint rá. Körülnéz. A dromedár. bajuszos nincs a kocsiban. Ha még egyszer rálép a lábára, leszúrja. Priska Tibor ügyéért és függetlenségéért ví­vott harca új szakaszába lé­pett, amelyet az emberiség bé­kéjét és becsületét is védel­mező vietnami osztálytestvé­reink katonai és politikai si­kerei jellemeznek. Az amerikai Imperialisták vietnami agresz- sziójára, háborús politikájára vereség vár. — A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége fel­hívja a magyar szervezett dol­gozókat, hogy a munkásszoli­daritás hagyományainak szel­lemében — a már kibontako­zott akciók keretében — fokoz­zák politikai, erkölcsi és anya­gi szolidaritásukat. Önkéntes pénzadományaikkal, munka­felajánlásokkal járuljanak hozzá ahhoz a július 20-ig, a \ genfi egyezmények évforduló- j jóig tartó, világméretű gyúj- ; téshez, amelyre a Szakszerve- ! zeti Világszövetség főtanácsa i felhívott. Május 1-én a világ j dolgozóival együtt nyilvánít-1 sák szolidaritásukat hős viet­nami munkástestvéreink iránt. ! Azzal is fejezzék ki tisztele­tüket, hogy az üzemekben újabb szocialista brigádokat neveznek el a hazájuk függet­lenségéért, a népük boldogsá­gáért életüket áldozó, vietnami hősökről. Tízezer KISZ-fiatal és 2500 színes melegítőbe öltözött sportoló megkezdte a gyakor­lást a Dózsa György úton a május 1-i ünnepségre. A sportolók tornabemutatőja. Á Szerencse sorsjegy kulönuyertesei Nem voltak megbeszélések Az AP hírügynökség szerint Johnson elnök kedden a Fe­hér Házban rendezett fogadá­son kijelentette, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és az Egyesült Államok Vientiane! nagykövete e hét elején többször is eszmecserét folytatott a két ország közötti előzetes megbeszélések színhe­lyének kijelöléséről. Illetékes’ vietnami forrásból származó értesülés szerint Johnson elnöknek ez a beje­lentése nem fedi a tényeket. Vientianeban ugyanis mind­össze annyi történt, hogv az amerikai nagykövetség április 24-én átnyújtott egy jegyzé­ket a VDK nagykövetségének. E jegyzék tartalmáról Hanoi­ban eddig .még semmit sem hoztak nyilvánosságra. de hangsúlyozzák, hogy a VDK kormányának április 3-i nyi­latkozata óta a laoszi fővá­rosban működő vietnami és amerikai diplomáciai képvise­let már több alkalommal is betöltötte a „postafiók” szere­pét — ennél többet azonban , nem. Viéntianeban nem ke­rült sor olyan érintkezésre, ámélyet: bármilyen formában Is az „előzetes megbeszélések” kategóriájába lehetne sorolni. Annál kevésbé, minthogy a VDK, kormánya a jegyzékvál­tások , legelején nyomatékosan kijelentette: Vientiane teljes­séggel elfogadhatatlan .az ér­demi eszmecserére, Űttörő-egyenruhás pajtásokat látott vendégül tegnap, ápri­lis 25-én szerkesztőségünk. A Szerencse sorsjegy különnyer- teseit, azokat, akik a legtöb­bet adták el a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége által kibocsátott sorsjegyekből. Több mint 130 ezer sars- jegyneJi akadt gazdája a me­gyében, s ezzel az eredmény- nyel második helyen végez­tünk az országos versenyben. Ami még figyelemre méltó számadat: a 130 ezer sorsjegy­ből 80 ezret iskolások adtak el. Jó munkájuk jutalmat ér- 1 deine!. A legtöbb sorsjegyet j eladó iskolák jutalmat kaptak. I Ezért öltöztek a pajtások egyenruhába, ezért látogattak tegnap szerkesztőségünkbe. A megye területéről a hat leg­jobb eredményt elért Iskola, Miskolcról pedig három isko­la pénzjutalmat kapott. Har­mincezer forintot osztottak szét a legjobb iskolák között. A megyei és városi tanács művelődésügyi osztálya, a Pos­taigazgatóság dolgozói egy­aránt lelkesen és odaadóan se­gítették a Szerencse sorsjegy árusításban a Borsod megyei Lapkiadó Vállalatot és a MUOSZ Borsod megyei cso­portját. A sorsjegyeket azért bocsátották ki, hogy a bevé­telből segítsék a Magyarorszá­| gon tanuló külföldi újságíró' kát S végül, de nem utolsósor' ban hadd dicsérjük meg a leg­jobban közreműködő iskolá' Itat: a tokaji 1. sz. Általános Iskolát, az ózdi Béke-telepi 2. sz. Általános Iskolát, a ka* zincbarcikai Május 1. úti ál' talános Iskolát, a felsőtelekesi. a bogácsi, a gagyvendégi álta­lános iskolát, a mezőcső ti gim­náziumot. A miskolciak közül pedig dicséret illeti a 14. tr­és a 37. sz. Általános Iskolát, | valamint a 2. sz. Szakközép* iskolát. Reméljük, a jutalom' pénzből tovább gazdagítják is* 1 kólájuk felszerelését'. filmekről Hurrikán Az argentin filmművészet, amelyet napjainkban a most bemutatott Hurrikán című film reprezentál hazánkban, meglehetősen ismeretlen a mo­zilátogató nagyközönség előtt. Nagyrészt ismeretlen az ar­gentin világ is. A film rek­lámjain jelmondatként ezt ol­vashatjuk: „Kirándulás egy másik világba’’. Valóban má­sik, valóban idegen világ tá­rul elénk. A film kockáiról szinte tapintható valóságban árad a hurrikán sújtotta tö­megek nyomora, a dél-ameri­kai Indián és egyéb származá­sú lakosság életének nyo­masztó levegője. Másrészt meg­ismerjük azokat, akik ebből a nyomorból hasznot húznak, vagy közömbösek, a nraguk jómódjából kitekintve inkább undort éreznek a nyomorral szemben, mint sajnálatot. Egy jómódú család elkényez­tetett kislánya okozza a film­beli konfliktust. Az anyja ugyanis különféle kacatok kö­zött az ő egyik játékbabáját is odaajándékozza a menekül­teknek gyújtó akció javára. Az elkényeztetett, idegbeteg­nek tűnő gyermek, bár százá­val vannak babái és egyéb já­tékai, pont ahhoz a babához ragaszkodik, és a szülők elin­dulnak a hurrikán sújtotta vi­dékre, a nyomortanyákra, fel­keresni a babát. E kutatás ke­retében ismerkedünk meg az öreg kéjenc milliomossal, aki reklám céljából indítja a gyűj­tést, s mellékesen az a célja, hogy bizonyítsa: az ő ccge ál­tal épített házak jobban bír­ják az árvizet, mint más épü­letek. Megismerjük az álom vi­lágban, kielégítetlenségben élő anyát, a beletörődött apát, másrészt a nyomorba belefá- sultakat, az adományokat el­sikkasztó papot, a prostitúció­ban felemelkedést látó fiatal lányokat, s azt a szemléletet a menekültek között, hogy aki amerikai, akinek dollár van a zsebében, az mindenható, s aki akár önmaga áruba bocsá­tása útján is eljut az VSA-ba, megalapozta a szerencséjét. A filmet André du Róna ír­ta, Leopold Torre-Nilsson ren­dezte. Nemcsak az ábrázolt vi­lág idegen számunkra, nem­csak a hisztériás gyerek körü­li engedékenység idegesítő és szokatlan nekünk, de a film ábrázolásmódja, ritmusa is, jóllehet, végül is igen karak­terisztikus vonásokkal rajzoló­dik fel elöltünk egy társadalmi freskó. Azok a csodálatos férfiak A hozzánk most került ame­rikai film teljes címe fgy hang­zik: Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikon, avagy ho­gyan repültem Londontól Pá­rizsig 25 óra 11 perc alatt. A csodálatos férfiak pedig nem mások, mint a repülés hajda­ni úttörői, lfll0-ben egy lon­doni sajtómágnás — leendő vejének unszolására — repülő­versenyt hirdet a világ leg­jobb repülőinek. A tét a I.a Manche csatorna átrepülése, illetve repülőút London és Pá­rizs között. Roppant mulatságos epizó­dokban elevenedik meg az út. A hajdani repülőgépek, ame­lyek inkább valamikori hüllők­re, meg lidérces álmokban lá­tott ősmadarakra hasonlítot­tak, sok-sok veszélynek és ugyanakkor sok-sok mulatsá­gos kalandnak voltak forrá­sai. A film alkotói, elsősorban Ken Annakin rendező, nem takarékoskodtak a látványos­sággal, sem pedig a kacagtató fordulatokkal, ötletes fordula­tokkal. Nem egyet annyira megszerettek, hogy unos-un- talan meg is ismételtek. A sok kacagtató fordulatot nehéz lenne felsorolni, a képen nagy­szerű fricskák, szatirikus szi­tuációk írásban nem is lehet­nek hatásosak, de nevetés köz­ben is meg kell jegyeznünk; hogy két és fél órára kevés volt a film alkotóinak ötletes- ségc. Ha a derűs játék egy órácskával rövidebb, ügy egy pillanatra sem lankadna el a néző figyelme, nem nézné ve­títés közben az óráját. A sok ragyogó ötlet közül ki kell emelnünk a porosz katonai magatartás persziflálását, rí alapként, vagy vázként szolgád ló vékonyka sztori viszont naß gyón szokványos, de arra neitf is nagyon figyelünk, a sok de* rűs részlet nem enged a tör­ténetre figyelni. Az egyes §zéV repeket nagyszerű nemzetközi művészgárda, játssza, ragyo­góan. Az önismétlés és helyen­kénti vontatottság ellenére jó szórakozást adó film. Benedek Mikié*

Next

/
Oldalképek
Tartalom