Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

2 ■'S 7.» KM AG r A ROUS'/ A l. Csütörtök, 190S. április Sä, Saoltdíiritős, béke és barátság! Ifjúsági nagygyűlés a Diósgyőri Gépgyárban Méhes Lajos elvtárs nyitotta meg a IX. I IS borsodi eseményeit APÁMRÓL Irta; IMyiua Bugyounája Tegnap, április 24-én, szer­dán — a gyarmati ifjúság napján — Méhes Lajos elv- társ, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a KISZ KB első titkára Miskolcra érke­zett, A KISZ Borsod megyei Bizottságának székhazában Ha­vasi Béla, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára, Ve­res Sándor, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Ko­vács Sándor, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első tit­kára — a megyei párt vb tagjai —, valamint dr. Fekete László, a Miskolci városi Ta­nács vb-elnöke és Németh An­tal, a KISZ városi Bizottságá­nak első titkára — a városi párt Vb tagjai — fogadták, akiknek kíséretében a KISZ KB első titkára a kora délutá­ni órákban a Diósgyőri Gép­gyárba látogatott. Már koráb­ban a gyárba érkezett Nguyen Van Cong elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének első titkára. A gyár kedves vendégeit Gá- csi Miklós, a DIGÉP vezér- igazgatója, Mónus Antal, a nagyüzemi pártbizottság első titkára, Begyik János, a KISZ- bizottság titkára, Varga Bar­nabás szb-tit.kár és Kovái Pál, a gyár szociális igazgatója kö­szöntötte. Két KISZ-rendező gárdista — Susán Katalin és Éliás István — virágcsokorral kedveskedett a hős vietnami nép képviselőjének és a KISZ KB első titkárának, majd a gyár vezetői tájékoztatták őket a DIGÉP jelenlegi hely­zetéről, a magyar népgazda­ságban betöltött szerepéről, a gazdasági mechanizmus re­formjának első negyedévi ta­pasztalatairól, a gyár dolgo­zóinak életéről és munkájá­ról. 7tí0 tiutal Délután fél három órai kez­dette] az egyik gyáregység kultúrtermében ifjúsági nagy­gyűlésre került sor, amelyen a gyár vendégein kívül mintegy 700 fiatal vett részt, A nyá­ron Szófiáiban megrendezésre kerülő IX. V1T jelszavának, a szolidaritás, a béke és barát­ság eszméjének jegyében szer­vezett ifjúsági nagygyűlés elő­adója Méhes Lajos elvtárs, a Az IKM elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös v. mJorzósziaiát Szerdán megkezdődött a Mi­nisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóinak átadása, amelyeket múlt évi munkájuk, a jubileumi versenyben elért eredményeik alapján kaptak a kitüntetett vállalatok. Április 24-e és 30-a között összesen 512 vállalatnak nyújtják át a vándorzászlót a kormány és a SZOT képviselői. Május elseje előtt veszi át a Miniszter,a- nács vándorzászlaját három kisipari szövetkezet is. A múlt évben elért eredmé­nyei alapján a Lenin Kohá­szati Müvek is elnyerte a Mi­nisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Mától vetítik: Bohóc a falon Oi magyar filmrendező mu­tatkozik be: Sándor rál. Film­je forgatókönyvének is — Tóth Zsuzsával együtt — társ­írója volt. Ha fiatal alkotó szerzői filmet alkot, fennáll annak veszélye, hogy érdekte­len önéletrajzi töredéket ka­punk, hiszen kevés még az élettapasztalat, kevés lehet a mondanivaló a sokrétű társa­dalom számára. Sándor Pál filmje nagyrészt megcáfolja ezt a h:edelmet. A filmet úgy hirdetik, hogy jókedvű film kamaszokról, ez a film a kamaszok filmje stb. Ezt ígéri a film, s ezt az ígé­retet igen jól beváltja. Sok filmet láttunk az elmúlt évek­ben a felszabadulás óta fel­nőtt fiatalok életéről, s ha akadt is néhány, amely ez if­jú nemzedék derűsebb napjait közelítette meg, az összkép mégis komolykodó. Elsősorban a fiatalok számára sorsfordu­lót jelentő társadalmi kérdé­sekkel foglalkoztak eddig film­alkotásaink. Ebből fakadóan pedig természetes, hogy a fil­mek ifjú hősei többségben munkás- és paraszt fiatalok voltak, akik a megváltozott, új társadalmi rendbe belepőve igyekeztek a maguk helyét el­foglalni, és minden tettükben, fejlődésükben ennek a társa­dalomátformálódásnak jegyeit hordozták. Sándor Pál filmje eltér ettől. A Bohóc a falon hősei olyan fiatalok, akik vi­szonylag jó körülmények kö­zött élnek, akiknek nincsenek egzisztenciális gondjaik, és akik az őket körülvevő társa­dalmat, mint természetes ke­retet fogadják el, semmit nem kell tenniük érte, hogy helyük legyen benne. Jókedvű, vidám kamaszok, tele pajkossággal és ábrándozással. .Három fiatal barát néhány hetét kísérjük nyomon, * es alatt a néhány hét alatt meg­megelevenednek álmaik, fel­villannak ábrándjaik. A cím­ben szereplő bohóc a film fő­hősének, Kikinek fantáziájá­ban él, s ennek a bohócnak gyatra, gyermekies rajzával népesedik be Kiki körül a ba­latoni villa fala, vagy a régi tanyaépület. A három fiatal sok érdekes kaland részese, egyik-másik csinytevisiiket ta­lán fejcsóválva is nézzük, de összességében mindvégig olyan kamaszos derű árad a film­ből, hogy nem tudunk soha pálcát törni Kiki és társai fö­lött. A fantázia túláradó csa- pongása, a groteszk fordulatok, a kamaszkorúaknak felnőtt logikával sokszor követhetet­len gondolkodásmódja igen plasztikusan tükröződik ebben az alkotásban, amelyet Sán­dor Pál e generáció igen jó ismeretével teremtett meg, s amely bizonyára a hasonló ko­rú nézők nagy tetszésével ta­lálkozik majd, de a felnőtt közönség is igen sok szeretet­tel nézheti és élvezheti. A töredezett előadásmód, a fantázia-képek és valóságos | képek sűrű váltakozása szin­tén a kamaszos ábrándozást követi. A sok-sok felvillanó képből jól rajzolódik ki an­nak a generációnak élete, gon­dolkodásmódja, amelynek tu­lajdonképpen nincs már sem­milyen nehéz feladata, élvez­nie lehet az élet és az ifjúkor örömeit. Meg szőnie nyugod­tan a fantáziaálmokat Sándor Pál elsősorban azok érdeklődését kelti fel első filmjével, akikből az elkövet­kező évek, évtizedek moziláto­gató) lesznek. A Bohóc a fa­lon megtekintése után pedig a legtöbb fiatal és felnőtt néző alighanem bizalmat szavaz ne ki. ÜseufidekJ \ KISZ KB első titkára volt Felszólalt a gyűlésen Nguyen Van Cong elvtárs Is. Méhes elvtárs — miután a KISZ KB nevében meleg sze­retettel köszöntötte u DIGÉR ifjúságának jelenlevő képvise­lőit, rajtuk keresztül a gyár egész ifjúságát és gratulált a gyári ifjúsági szervezetek si­keres munkájához — egyebek közölt a következőket mon­dotta: — Központi Bizottságunk április 22-én megtartott ülé­sen elfogadta a magyar iijú- ság, a KISZ tennivalóit, a IX. Világiljúsági cs Diáktalálkozó- val kapcsolatban. Nagy öröm számunkra, hogy az ifjúsági fesztiválok hagyományait foly­tatva, hat év után újból talál­kozik öt kontinens több mint száz országának ifjúsága Bul­gária fővárosában, Szófiában. Ezt követően vázolta a VIT eszméje, gondolata és az ed­digi fesztiválok történetét, szó­lott a régi és az új gyarmato­sítás elleni harc jelentőségéről, majd így folytatta: — A szófiai IX. VIT jel­szava: Szolidaritás, béke és barátság! Ma a szolidaritás gondolatával kibővített ha­gyományos jelszó fejezi ki hűen korunk ifjúságának fő harci feladatait. Az imperia­lizmus, élén az Amerikai Egye­sült Államokkal, ádáz harcot folytat elvesztett pozícióinak visszaszerzéséért és a meglé- vőek megtartásáért, mérgezi a nemzetközi légkört, állandó háborús feszültséget tart fenn és mindent elkövet, hogy meg­állítsa a történelem kerekét. Vádoljuk as imperializmuHt 1 A legdühödtebb és legna­gyobb méretű népirtó háborút ma Vietnam földjén folytat­ják. Békés falvak, városok, kórházak cs iskolák üszkös romjai, temetők szaporodó fej­fái, özvegyek és árvák köny- nyei, ártatlan emberek szen­vedései kiáltanak megállj-t az amerikai „civilizáció” vanda­lizmusának ... Az ifjúság vi­szont Vietnamban és Görög­országban, Dominikában és Magyarországon — bárhol a földön — közös és egységes abban, hogy szereti az életet, gyűlöli a szolgaságot, keresi a boldogságot, lázad az igazsag- talanság ellen, lelkesedik a szerelemért, a barátságért, az igaz eszmékért. Mi, magyar fiatalok, ezért vádoljuk az im­perializmust, ezért tekintjük magunkénak a IX. VIT jelsza­vát: szolidaritás, béke és ba­rátság! Ezt követőén Nguyen Van Cong elvtárs emelkedett szó­lásra, aki szívből megköszönte a kedves fogadtatást, a DIGÉP ifjúságának, dolgozóinak mély rokonszenvet és támogatását hazája igazságos harca mel­lett. Kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a vietnami nép harca és a népek szolidaritása végül is diadalmaskodni fog az amerikai imperializmus fe­lett. Nguyen Van Cong elvtárs viszonozva a szívélyes fogad­tatást és őszinte rokonszenvet, jelképes ajándékkal — a két- ezerötszázadik Vietnamban le­lőtt amerikai repülőgép ron­csaiból készült emléktárgy- gyal —- kedveskedett a gyár jelenlevő képviselőinek, ame­lyet Begyik János KISZ-titkár vett át és köszönt meg. Az ifjúsági nagygyűlés — amely megyénkben a IX. VIT rendezvénysorozatának első eseménye volt — az Intema- cionálé hangjaival ért véget, és egyhangúlag elfogadott táv­iratban tiltakozott az USA kormányának vietnami agresz- 1 szidja és a békekötés meg­akadályozására irányuló ha­logató taktikája ellen, 'zc&J i 85 éve, 1883. április 25-én született Szemjon Mihajlovics Bugyonnij, a Szovjetunió marsallja, a polgárháború legendás hőse. 1918-ban megszer­vezte az első vörös lo­vasalakulatokat. 1919- töl 1924-ig az I. vörös lovashadsereg parancs­noka. Jelentős szerepe coll Gyenyikin és a lengyel intervenciós se­regek felett aratott győ­zelmekben. A 11. világ­háború idején a honvé­delmi miniszter első he­lyettese volt. 85. szüle­tésnapja alkalmával leá­nya irta róla ezt a meg­emlékezést: Rendszerint minden család- ■ ban őrzik a családi hagyo- I Hiányokat. A mi családunk­ban ilyen kevés van: őseim j egyszerű emberek, parasztok j voltak, akiknek munkája az j állam alapját képezte, de | megszokott, mindennapi éle- | tűk, amely az utódok tisztele- I tét váltja ki, nem hagy élénk j emlékeket. I Dédapám Iliül-ben, röviddel j azután költözött át a voro- I nyezsi kormányzóságból a Don ' vidékére, hogy eltörölték a I jobbágyrendszert. Elszegődött S béresnek a kozákokhoz. I Apám dédapja az orosz—tö- ! rök háborúból hozott feleséget \ a házhoz. A családi hagyomá­nyok szerint a menyecske ha­ja szurokfekete volt, és nem I oroszul beszélt. Nem emlegetném ükanyám i keleti származását, ha nemze- ! ti vonásai nem ütköznének ki apámon. Barna a bőre, orra hosszú és horgas, szeme alatt I sötét karikák. Nyolcvanöt éves, . de szurokfekete haja még csak most kezd őszülni, bajsza i azonban már deres. Anyám harminchárom évvel fiatalabb az apámnál. Nemso­kára betölti az ötvenkettediket. Minden ismerősöm azt mond­ja, hogy nagyon kedves, szívé­lyes asszony. Aki megismeri, nyomban úgy érzi, jó barátra lelt benne. És csak én és apóm tudjuk, milyen szerény és tar­tózkodó. Szergej bátyám 1938-ban született, apánk akkor már 55 éves volt. Egy év múlva velem gyarapodott a család, rá öt év­re pedig megszületett Mihail öcsénk. Ahogy mi megszület­tünk, apánk nagy kiterjedésű rokonságának legnagyobb bosz- szúságára, nem vesződött to­vább unokatestvéreivel, ha­nem minden figyelmét és sze- retetét ránk fordította. Nem volt írott házirendünk, de a bevezetett szabályoknak minden alá volt rendelve. Apánk minden reggel hétkor kilovagolt. Nagyszerű lovai voltak, ő maga lovagolta be, nagyon szerette és csak ritkán cserélte őket — akkor, ha kiöregedtek, vagy betegség verte le lábukról az állatokat. Olyankor visszaküldte vala­melyik méntelepre. Amikor négyéves voltam, Szergej pedig öt, apánk lóra ültetett bennünket. Attól kezd­ve húsz éven keresztül, min­den reggel, vele együtt lova­goltunk ki, s megtanultuk en­nek az érdekes szakmának minden csínját-bínját. Vágtá- zás, akadályugratás, műlovag­lás — kitanultuk a lovaglás magasiskoláját. Tizennégy éves koromban könnyen szereztem meg a minősített lovassporto­lói címet. Vasárnaponként a céllövöl­débe jártunk apával. Fivéreim kiváló céllövők lettele, én is igyekeztem, hogy le ne marad­jak mögöttük. Apánk rendkívül büszke ránk, jóllehet a leghétközna­pibb emberek vagyunk. Nem tudja elfelejteni, mennyit szen­vedett valamikor amiatt, hogy nem járt iskolába. Jól emlék­szik rá, milyen hihetetlen erő­feszítésébe került ötvenéves fejjel elvégeznie a katonai akadémiát, vállán azokkal a terhekkel, amelyeket az állam bízott rá. Boldog, hogy mi fő­iskolát végeztünk (Szergej méghozzá kettőt), s olyan tu­dásra tettünk szert, amelytől ő valamikor meg volt fosztva. Egész szivével szeret ben­nünket. És szeretet sok van benne — van miből adnia. En­gem lenyűgöz élettapasztalata, emberismerete. Csodálatra méltó az önuralma: lobbané­kony természetű, mégis töké­letesen uralkodni tud magán. Vidám kedvű, szereti a tréfát és nagyszerű elbeszélő. Na­gyon határozott, bátor és me­rész, becsületes és egyenes. Akaraterejét irigyelni lehet. Ezenkívül sok mindenhez van tehetsége, amelynek felét sem tudta életében kamatoztatni. Minden persze nem fér be­le egy rövid cikkbe. Ezért ké­rem, higgyék el nekem: az cn apám nagyszerű ember. Fock Jenő fogadta Mahmud Riadót Focik Jenő, a Miniszterta­nács elnöke szerda délután hi­vatalában — a Parlamentben — fogadta Mahmud Riadót, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterét. Baráti meg­beszélésükön részt vett Pé­ter János külügyminiszter, Rácz Pál, hazánk kairói nagy­követe és ott volt Abdel Fat- tah Fouad, az EAK budapesti nagykövete. A találkozás al­kalmával véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdések­ről, elsősorban a Közel-Kelet kérdéseiről és a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről. Johnson bejelentése Johnson elnök kedden este a Fehér Házban a külföldi diplomaták tiszteletére rende­zett fogadáson bejelentette, hogy hétfőn és kedden az Egyesült Államok és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság között érintkezésre került sor. Ez a kontaktus, amelynek cél­ja az előzetes megbeszélések színhelyének megállapítása, előreláthatóan szerdán is foly­tatódik. Nem közölte, hogy a lcapcsolatlétesítés milyen szin­ten és hol történt. U Thant ENSZ-főtitkár ked­den este visszaérkezett New Yorkba. A New York-i repülő­téren adott párizsi nyilatkoza­tát megismételve, derűlátóan szólott az Egyesült Államok és | a VDK között létesítendő elő­zetes kapcsolatok kilátásairól. Hangoztatta, hogy véleménye szerint hamarosan, sőt lehet­séges, hogy még ezen a héten megkezdődnek az előzetes meg­beszélések. Washingtonban egymással ellentétes jelentések láttak napvilágot az Egyesült Álla­mok és a VDK képviselői kö­zötti előzetes megbeszélések­ről. Sajtókörökben változatlanul az a vélemény, hogy a ta­nácskozások valószínű helye Párizs lesz, ahol a két ország nagyköveti szintű megbízottai megkezdhetik a tárgyalást a VDK elleni hadműveletek megszüntetéséről Hatalmas tűzvész Lódzban Éjszaka hatalmas tűz pusz­tított Lódz városában: kigyul­ladt a városi villamosmű vek egyik fából épült hűtőtor­nya. A tűzoltóság nagy ké­szültséggel vonult ki a vesze­delmes tűz színhelyére, én vízágyúkkal látott neki a lán­gok megfékezéséneik. A tíz emelet magasságú, és már jó ideje használaton kívüli, ki­száradt faépítményről 150 mé­ter magasra csaptak a lángok. Már-már úgy látszott, hogy sikerült megfékezni a hűtőié- j ronyról felcsapó lángnyelve- | két, amikor tüzet fogott * másik hűtőtorony is. A frissen feltörő lángok átcsaptak a vil­lamosművek kazánházának ésí turbinaházának tetejére, sőt kigyulladt a teherpályaudva­rom vesztegelő szerelvény egyik vagonja is. A tűzoltóknak, végül is há­romórás megfeszített munkád vaj sikerült a veszedelme* j tüzet teljesen megfékezni, a i eloltani a pusztító lángokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom