Észak-Magyarország, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-30 / 76. szám
Szombat, 1868. március 30. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 A jő munka jutalma Csaknem 42 millió forint nyereségrészesedést osztanak szét március 30-án megyénk szénbányáiban. Ebből az ősz- szegből 32 millió 878 ezer forintot a Borsodi Szénbányák, 9 milliót pedig az Özdvidéki Szénbányák dolgozói kapnak. A Borsodi Szénbányák 19,5, az Ózdvidéki Szénbányák pedig 14 napi keresetnek .mégfelelő nyereségrészesedést fizet ®z elmúlt év jó munkája után. A BSZ üzemei közül a Miskolci Bányaüzem 6 millió 104 ezer, az ormosi 5 millió 592 ezer, a bükkaljai 4 millió 804 ezer, a szuhavölgyi pedig 4 millió 744 ezer forintot oszthat szét dolgozói között. Özd vidékén a királdiak és a far- kaslyukiak kapják a legnagyobb összeget: 16 napi keresetüknek mégfelelő bért. Angol szakemberek jönnek az LKM-be Szociológia a vezetésben VL, Pályaválasztás, iskola, s az iíjúsá«; helyzete Vidéken az egyetlen A Miskolci Kárpitos Szövetkezet — az új gazdasági mechanizmus követelményeivel számolva — saját elképzelés alapján, saját erőből jelentős rekonstrukciót, műszaki fejlesztést hajtott végre Álmos utcai részlegeiben. A korszerűsítés, a fejlesztés nyomán várhatóan mintegy 20 százalékkal növelhetik a különféle típusú ülő- és fekvőbútorok favázainak készítését. A látogatáskor azonnal szembetűnik: az átalakítók igen nagy figyelmet fordítottak mind a fényezőben, mind az asztalos- és a gépműhelyben az emberek egészségvédelmére, nagy kapacitású elszívó berendezéseket építettek be. Valamennyi között legérdekesebb a poliészterszóró berendezés. Az ország vidéki kárpitos szövetkezetei között egyedül a miskolci rendelkezik ezzel. Kísérleti üzemeltetését a napokban kezdték meg. Kozák István, a berendezés kezelője, s a többiek nagy reményt fűznek hozzá. Rendkívül megkönnyíti, meggyorsítja a munkát, lerövidíti a munkadarab „átfutási” idejét. ür probléma megoldására Is alkalmas lesz — mondotta Káli elv társ. Az előrejutást azonban igen sok tény befolyásolja. És egyre nehezebb lesz. Néhány érvel ezelőtt, a szocializmus építésének hőskorában .nagy volt a szak ember-hiány.v Két kézzel kapták az egyetemet végzett után, és minden valószínűség szerint legalábbis üzemvezető lett. A csatornák lassan megtelnek, s a kívánalom a minőség irányába tolódott el. Ma például, ha tí< végzett szakember érkezik a vállalathoz, s egy vezetői állásra nyílik lehetőség, nyíl- ván a legkülönbet választják, azt, amelyik többet tud, mint a másik kilenc. Van egy körülmény: a szerencse, amelynek létét ritkán ismerjük el, de ez is közrejátszik az előrehaladásban. Örök és visszatérő ügy a nemzedéki vita. A fiatalok harsányan, nagy ambícióval érkeznek, úgy vélik, sokat, vagy mindent tudnak, s úgy érzik, a begyepesedés áll útjukban. Ezzel kapcsolatban érdekes esetet mondtak el. Egy tíz évvel ezelőtt megtartott vizsgálat alkalmával beszélgettek az akkori diplomásokkal. Azok elpanaszolták, hogy a régi szakemberek nem adnak szabad teret fejlődésükhöz. Elzárják a csatornákat. A most kijövő fiatalok viszont a tíz évvel ezelőtt kikerült szakemberekre panaszkodnak. Es mit mondanak ezek a kezdőkről: „sokat kell még tanulniok az újaknak, meg kell mutatni- ok, mi lakik bennük”. Tóth István sajátos környezeti hatásról beszélt. — Az egyetemen tanulók egészséges környezetben varinak. Korszerű, modern kollégium. kulturált ellátás. Kikerülnek az egyetemről, sok esetben következik az albérlet, a rideg környezet. A másik hatás: az egyetemen tanuló viszonylag jo ösztöndíjban részesül. Ha kikerül, -s mint mérnök dolgozik, sokszor kevesebb jövedelmet élvez, mint ösztöndíja korában. És előfordul, hogy a munka nem is egészen olyan, ami mérnöki j - képesítést kíván. És ehhez hozzájárul még: a diploma el- j lenére nem mindenki alkalmas j minden munkahelyen az adott feladat elvégzésére. Következményként sokra kimondják: ez az ember nem al- j kalmas a mérnöki munkára, j Pedig, ha olyan területen dol- I gozhatna, amely megfelel képességeinek, kitűnően megáll- ná helyét. il; — Az építőiparban szorongató gond: az egyete-55 men a mérnököt kicsit más- ü nak képezik ki, más „lovat”H1 adnak alá, mint ami a gya- : korlatban van — mondottato Harmos Károly, a Borsodi 1 Állami Építőipari Vállalat,,, főmérnöke. — Az építész-kép-ei zés egyik leghangsúlyozottabH1* eleme: a tervezésre való fell'd készítés. Amikor a ítfémökoi i kikerülnek az életbe, építői1” ipari vállalatokhoz, semmitek reményük sínes rá, hogy ak;vs , egy emlékművet is megtérvezrá. zenek. A legjebb esetben eg>Kl£, ilyen kivitelezését irányítják^-; Az építőipar a maga nem tú- komplikált technológiája mi R att lehetővé teszi, hogy bé^:t. technikusi képességű, de jó vess: zetöi adottsággal rendelkezi kollégák hagy óbb karriei„ J fussanak be, mint egy jeldó diplomás mérnök. A képzcev” több emberek 4 évig arányl£nta jól érzik magukat az adó**, munkakörben, s az ötödiklxW: kezdenek mozogni, az az sült, hogv most már valr^R nek történnie kell. Ami aB zelé-st illeti: a mérnökök 15“ vedelnie 6—8 évig a techn^ kusok fizetése alatt van. ár tálában ezután ível felfelé ■. hagyja el a technikusi szil tét. - mi (Folytatjuk,) Csorba Barnabás o; üzemelés közbe». — nem volt határozott célkitűzésem, — nem volt más választásom, — a jó kereset vonzott. Mit tükröznek az elemzések? A megye mérnökeinek 13 szazaiéira más lehetőség híján és többnyire kényszerítő körülmények hatására végezte el az adott szakot. Különösen szembetűnő ez a kohómérnökök esetében, akiknek 26 százaléka — az LKM-beo 25, az ÓKÜ-ben 29 százalék — más diplomát szeretett volna szerezni. Az egyetem óla eltelt évék nem sok változást hoztak, Sőt, megnőtt a szakmából elvágyók száma. Az önként, vagy kényszerből választott pályán való működés, a tartalmat tekintve, nemigen súlyos. De figyelmeztető. Az iskoláztatásnál mind a szülőknek, mind az egyetemeknek jobban kell törődniük vele, hogy az ifjú valójában azon a szakon tanuljon, amellyel egész életét, célkitűzését azonosítani tudja. Persze, akad ellenkező példa is. Az egyik ifjú szakember elmondotta, hogy gyermekkora óta egyetlen vágy hevítette: állatorvosnak lenni. Nem sikerült. Azt tanácsolták: te bányászgyerek vagy, menj bányamérnöknek. Ott is betelt a létszám. Kohász, illetve tüze- ; léstechnikai szakember , lett. Nem bánta-e meg? Ö ezt mondta: — Ha tudom, hogy ez ilyen szép munka, soha nem vágyódom más szák mára. A vizsgálati akfegráZ.tő. s a felszólalások sokat fog- , lalkoztak a fiatalok helyzetével, gondjaival. A beosztással, a munkakörrel elégedetlenek, a távozni szándékozók fele az ifjú szakemberek köréből kerül ki. Ha nem elégítik bi az alapvető várakozásokat, a mérnökök kapcsolata a vállalattal fellazul. Ügy mondják, hogy ez 2—5 év között következik be. Egyaránt vonatkozik mind a mérnökökre, mind a közgazdászokra. — Aki kijön az egyetemről, úgy képzeli, hogy 2—4 év múlva vezetőképes személy, illetve a legbonyolultabb Télit Isiéin, siSS főosztályvezetője egy lényeges emberi tulajdonságról beszélt. Arról, hogy minden ember szereti érezni: ő és munkája fontos a társadalom számára. — Valahogy elfelejtettük, hogy a sikerérzet nagyon fontos dolog. És miért nincs meg sokszor ez a sikerérzet? Minden vezetőnek van irányítója. És akad irányító, aki az elért eredményeket úgy igyekszik beállítani: ezt én csináltam. És aki valójában dolgozott, valójában az eredmény részese, sok esetben háttérbe szorul. Vannak cím- és ranggondok — mint a gyár igazgatója beszélt róla — a BVK-ban is. Ennek egyrészt anyagi, másrészt pszichológiai oka van. A BVK-ban meglehetősen kevés a „vezérkari” állomány a „legénységi” állományhoz képest. Ügy is lehet mondani, hogy sok „a ráng nélküli vegyész”, nem túl magás fizetéssel. És miután a jövedelem növekedése sokszor a rangtól függ, nem egy esetben előfordul, hogy kiváló vegyész elmegy például kefegyár főmérnökének. Ott van rángja, van fizetése. — Rá kell döbbennünk — mondotta —, hogy a specialistákat, függetlenül a rangtól meg kell fizetnünk. A párt irányvonala, a reform szelleme szerint az anyagi és erkölcsi elismerésnek a tényleges teljesítménytől, a munkától kell függnie, így kell alakulnia. A mérnökök és a közgazdászok ne_ a magas beosztásra törekedjenek, hanem a magas produktumra. A vállalatoknál pedig a bérpolitikával, a nyereségelosztással és egyéb eszközökkel olyan légkört, körülményt kell teremteni, hogy válójában a produktum alapján dotálják az alkalmazottakat. A munkához való viszonynak, a munkával való azonosulásnak igen fontos tényezője a szakma szeretete, a hivatás, az életpályához való ragaszkodás. A vizsgálat szerint az adott szak kiválasztása így alakúit: — érdekelt a tárgykör, — a családi hagyományt követtem, befolyásolhatja a termelékenységet és a szükséges minőség elérését is meggyorsítja. Az elektronikus mérlegek a martinászok munkáját is segítik. A 25 centiméter nagyságú fényszámok messziről mutatják majd a kemencékbe öntött izzó acél súlyát. Ezzel egyidőben a diszpécser-szolgálatot is tájékoztatja az adagolás tényérőL A mérlegek beépített memória-szerkezete összesíti a részadagok sorozatát, s ez megbízhatóan mutatja a nagyolvasztótól átvett nyersvas mennyiségét. Diósgyőrben már várják az angol szakembereket, akik beszerelik és átadják az új gépeket. A tervek szerint még a második félévben üzembe helyezik a különleges mérlegeket. G. J. (Tudósítónktól.) A közelmúltban megérkeztek az LKM-be az Angliából rendelt elektronikus darumér- legek. A martin-kemencéknél levő beöntő darura szerelhető két mérleg több szempontból is hasznot hajt majd. Már régóta problémát okozott a nagyolvasztók által termelt martinacélműbe jutó folyékony nyersvasnak súly szerinti elszámolása. Ezt az új gazdasági szemlélet, az önelszámolás még inkább kihangsúlyozta. Az LKM gazdasági és műszaki vezetése a hiány megszüntetésével kettős eredményt ér el. Egyrészt a 0,3 százalékos pontossággal működő elektronikus mérlegek teljesen ismert súlyú nyersvas adagolását teszik lehetővé, a martinkemencékbe rakott betétanyagok súlyismerete pedig előnyösen A kis forgalmi! vasátvonaiali meisziinleíéssiiek programja és az évi költségvetés a megyei tanács előtt lentettek be a tanácsülésen, s az 1968. évi költségvetés foglalkozik vele, hogyan kívánják ezt felhasználni, illetve egy részét' tovább tartalékolni. A megye 1968. évi összesített költségvetése 716 259 000 forint. Az idén bevezetett új bérgazdálkodási rendszerrel foglalkozott még a beszámoló, s ehhez a témához több tanácstag is ’hozzászólt. A megyei tanácsülés határozata szerint el kell érni, hogy folyamatos pénzügyi egyensúly érvényesüljön a tanácsok és az irányításuk alá tartozó vállalatok gazdálkodásában. Ki kell alakítani az új mechanizmusnak megfelelő helyes gazdálkodási szemléletet, s érvényre kell juttatni az önállóságból adódó nagyobb felelősséget. A tanácsülés meghallgatta és elfogadta Szűcs Istvánnak, a megyei NEB elnökének jelentését, s a NEB fennállásának évfordulója alkalmából dicséretben részesítették azokat a népi ellenőröket, akik tíz éve dolgoznak ebben a társadalmi munkában. Szervezeti kérdések megvitatásával ért véget a megyei tanácsülés. hogy minden feltétel biztosított legyen a kis forgalmú vasútvonalak felszámolásához és a körzetesítéshez. A megfelelő feltételek biztosítására szolgál az is, hogy tíz évben szabták meg a program fokozatos megvalósulásának idejét. Jól gazdálkodott a megyei tanács A megyei tanácstagok ezután az 1967. évi tanácsi terv, költségvetés és ellenőrzési feladatok teljesítéséről szóló jelentést, valamint a megye 1968. évi költségvetését vitatták meg. A napirendi pont előadója dr. Ladányi József vb-el- nökhelyettes volt. Megjelent a tanácsülésen és felszólalt Kenyér István, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője. A jelentés szerint az 1967. évi vállalati tervteljesítés 8,2 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ez különösen a lakosság ellátása szempontjából kedvező. A könnyűiparhoz tartozó vállalatok — a Nyomdaipari Vállalat kivételével — teljesítették évi tervüket, sőt, az év közben kapott engedély alapján csaknem 20 millió forinttal növelték termelésüket. A Tanácsi Építőipari Vállalat túlteljesítette ugyan tervét, de az igényeket így sem volt képes kielégíteni. A kereskedelem a tőkehús kivételével jelentősen csökkentette a hiánycikkek számát, ezenkívül jó szervező munkával, kulturáltabb kiszolgálással teljesítette túl áruforgalmi tervét. Tovább javult az elmúlt évben a javítási szolgáltatás. Az ipari javítások fokozását akadályozza. hogy a megyénkben szép eredményekkel működő „hozom-viszem” szolgálat veszteséges. A sátoraljaújhelyi Cipész Ktsz-nél például ez évi 60—70 ezer forintos ráfizetést jelent. 50,5 százalék lakásépítésre Megyénkben az elmúlt év 1-erru KMeJhasznólt beruházási toTre fn^oZ^Lalékát lakásépí- t.e.sie foidítottak. Jeleni »<u»n megnövekedett a a csatornázásra fordított összeg. Termelőszövetkezeti beruházásokra év végén 90,7 millió forint állt rendelkezésre; egymillió forinttal többet használtak fel erre a célra. A felhasznált pénzből 17 szarvas- ^arha istálló, 9 borjunevelo Sépszín épült fel- Éz«}- rá m készült 10 fúróit kút ngronómuslakás. retool ™iEV*1<5si felújítási ke- tok tol M szá2alékot használ- tok fel. Megjavítotok 36 általános iskolai tantermet 21 nevelői lakást, felújították a: ' 6zd' kórházat, a . k • szülőotthont és szocig^t Az elmúlt évi jó íkizdajko . dás eredményeként 57,7 nijp s lió forint pénzmaradványt ^ Március 28-i ülésén a megyei tanács többele között kél igen fontos, nagy vitát kiválté témával, foglalkozott. Az else a vasúti kocsdfakományú küldemények körzetesítésének és a kis forgalmú vasútvonalak racionalizálásának programja volt. A tanácstagok előzőleg írásban megkapták az erről szóló részletes előterjesztést, amelyet Gyurák László, az építési és közlekedési osztály vezetője állított össze. Elavult vasúthálózat Az írásos előterjesztés körültekintően magyarázza, miért van. szükség rá, hogy e?rt a programot országosan is megvitassák, majd végrehajtok. A sűrű vasúthálózat, amely tíz utóbbi 120 évben kialakult, nem felel meg a jelenlegi gazdasági és technikai viszonyoknak, főleg a mellékvonalakon. Az elavult vasúthálózat teljes rekonstrukciója nagyon, sokba kerülne, ezért megvizsgálják, melyek azok a kis forgalmú vasútvonalak, amelyek felszámolhatók, s amelyeknek forgalma a közútra terelhető. A kis forgalmú vasútvonalak ínegszüntetéséről ütemtervet terjesztettek a megyei tanács elé, amely szerint a Hejőke- resztúr—Mezőcsát közti 16 kilométeres szakaszt 1980-ig, a Szerencs—Prügy közti 23 kilométeres szakaszt 1974-ig, a Taktaharkány—Megyaszó közti 21 kilométeres vasútszakaszt pedig 1970-ig felszámol- iák. Mii lesz az útjainkkal? ! Gyurák László osztályvezető is fejtegette szóbeli kiegé- bzítésében, hogy a vasúti szál- lítás közeli helyekre ma mar nem kifizetődő. Ahhoz azonban, hogy a forgalmat a közutakra lehessen terelni fontos a megye útjainak nagyobb ütemű korszerűsítése. A megyei tanácstagok nem íárkóztok el az elől, hogy j íegszavazzák a technika fej- 1 idése által megkövetelt tízéves racionalizálási programot, azzal a kikötéssel eltelt t zonban, hogy megyénk az eddigieknél jóval nagyobb segítséget kapjon az utak rend- behoza tálához. A vitában felszólalt Földvári I,ászló, a közlekedés- és posta- í gyi miniszter helyettesé, s biztosította a tanácsot róla. hogy a minisztérium semmit nem tesz a program végrehajtásán belül anélkül, hogy ne beszélne a megye ve^vek A terv országos végrehajtsa több milliárdos megtakarítást jelent a népgazdaságnak- «* “ összeget a közutak korszerusi lesére forchtják rnaid. Több felfaló aggodalmaskodó kérdésére a miniszter helyettes billentette, s0' kérte, hogy foglalják jegy- izökönyvbe, mint a minis2' tórium hivata10s kötelezettségvállalását; a PfpÉram végre -Jiajtásánái íi£yei<ilhbe veszik
