Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

fStsSnaü fSsfc iMSftifp ft BSEAKMAGYARORSIEAG 5 r^UtW^ bens őséget, LbdliiUldb otthonias nyugalmat árasztottak a fehér abrosszal leterített, asztalok. A körülülök meg szoros egymás­hoz tartozást, testvéri közvet­lenséget, s mindez úgy emel­kedett fel az asztaloktól^plyan finoman és könnyedén, mint fűtőtestből a meleg, vagy mint Q tavaszi fényben szikkadó földből a feléledés párája. Két­száznál többen voltuk a kö- i'ülülök. valamennyien ünnep­fő ruhában, és az összetar­tozás természetes meghittsé­gével, meg a jóra várás izgal­mával néztek egymásra. Meglepetésre már nem szá­mítottak. csupán a lélélttiyilás, az emberi kitárulkozás indító mondatait várták, s amikor ez U megtörtént, a szavak, mon­datok őszinte szárnyalása jár­ta be a termet, érezni lehetett, hogy ebben a kollektívában már az érzelmek is egymásra találtak, nemcsak a célok és Szándékok. Az elnök helyettese, lázár Gáspár kezdte el az elmúlt, esztendők megidézését, ami­kor elmondotta, hogyan ala­kult. meg a Matyóföld Terme­lőszövetkezet és hogyan telte ’heg a legelső lépéseket. Az első évben a két Gás­pár — az elnök és helyettese ■— 30 forintos munkaegységet ígért az embereknek, illetve: *310x1 volt a terv. Egy évvel később, 1902 januárjában már tudták, hogy csak felényi lesz, legfeljebb 15 forint. Az ernbe- ■1'ek hallgatagon ültek, egy­másra se néztek, csupán any- Pyit kérdeztek meg, hogy: mi van az ígérettel, hol van a karmincíorintos munkaegy­ség? ■— Nincs — felelte — Lázár Gáspár elnökhelyettes őszin­tén. — Csak tizenöt forint tán. De kijelentem nektek, b°gy lesz itt még hatvanfo- r'nlos munkaegység is. ^ — Ajaj — sóhajtottak az fmberek. — Ezt elhinni se le- ,,'jiet. ' fffosf,’ ‘a legutóbbi zárszám-' ádáson, amikor Lázár Gáspár ^mosolygott a családiason te­lített közös asztalokra, jófor­mán beszélni se hagyták. Lep­ton-nyomon közbekiáltoztak íl7- emberek, férfiak és nők e8yaránt. — Hatvan!... A hatvan fo- r'nt!... Igazad volt! h azonban nc^ysS pint's már munkaegység a "'bityúföld Termelőszövetkezet- bon. 1967-ben normák szerint, garantált fizetéssel dolgoztak ts az egy napra jutó átlagké­nét 93 forint volt. Az egy Jágra jutó évi átlagos jövedé­kim több mint húszezer forint. A* év közben bekeresett és kifizetett munkabér után 65 , Százalék nyereséget fizettek. 5'z azt jelenti, hogy aki 1967- bon 20 000 forint munkaidíjat Jelt fel, az most további 13 000 0|'iht nyereséget kapott. Ilye- í,6k is sokan voltak. Lázár Gáspár elnökhelyettes viszont kiszániítol.ta, hogy ha a le i fi - j-otett béreket átalakítja mun- . áogység-értéknek, akkor a J°sl.atn bevált. Az átszámítás papján több mint 62 forintot erhe a munkaegység. Ezért s?-akítot.ták többször is félbe a mondóké,ját, kiabálták, hogy: ‘■alvan! Hatvan forint! Iga- zad volt! De m ég ez se ment ilyen ^.gyszerűen. A normák szerin- munkadíjazást és a garan- fizetési módszert egy Esztendővel ezelőtt, 1967 janu- kj'-tában vezették be. A veze- l°ség javasolta. Az emberek a?onbím elkeseredtek és láza­dlak. A megszokás vissza­húzó ereje a múlthoz taszítot- ,a őket. Már sajnálták a mun- Haegységet, nem akartak újí- *01, hiába bizonygatták a ve- ^tők. hogy legalább 2000 fo- , '.'-htot kereshetnek havonta, ybkan azzal is fenyegetőztek, hogy elhagyják a termelőszö- 'dtkezetet. Történjék bármi, tíe maradjon a munkaegység- rendszer. Most. a zárszámadá­sai, Gáspár Gáspár elnök be­számolója után, a közös vacso- 'Phoz terített asztalok mellett Egymás után álltak fel'az em- bcrpik és őszinte tárulkozással Nyilatkoztak. — Reménytelenül kezdtül az 1967-es évet — mondott: Bán Józsefné. — Sajnos, az < bajunk, hogy bizalmallanol vagyunk minden újítássá szemben. Megmondom őszin lén: haragudtunk az új mód szerre, meg a vezetőségre is. De most örömmel vesszük át a pénzt, amit az új módszer adott... — Én is azok közt voltam — kezdte hozzászólását Szűcs János —, aki ellenezte az új módszert. Azt _ híreszteltem, hogy nem les/, annyi pénzünk, mint az előző esztendőben. Most bocsánatot kérek buta­ságomért. Tévedtem. De kívá­nom. hogy mindig mindenki így tévedjen. Pető István növénytermesz­tési brigádvezető: — A garantált munkadija- zás körüli vita azt bizonyítja, hogy legyünk ezután nagyobb bizalommal a vezetők és az általuk javasolt új módszerek iránt. Eddig még mindig az ú.i módszereknek volt igazuk és nem a tegnapot sirató si­ránkozol; nak ... Bán János növénytermesztő, a hat évvel ezelőtt beígért 00 forintos munkaegységre cé­lozva képletesen bár, de na­gyon találóan jegyezte meg: — Beérkezett a gyorsvonat Hatvanba. De én azt javaslom, hogy legyünk még gyorsabbak,- még szorgalmasabbak, halad­junk úgy, mint az expressz és ne álljunk meg Hatvannál. Bán Istvánná kijelentette, hogy minden termelőszövetke­zeti tag elégedett, a vita hasz­nára vált a közösnek, s talán éppen az volt a jó. hogy vi­tatkoztak az emberek. Megha­tóan beszélt Kiss János bácsi, aki ezer forint külön-jutalmat is kapott a vezetőségtől. — Kérem a vezetőséget, ne adja nekem ezt a pénzt — mondotta —, mert én nem az­ért tettem, amit tettem, hogy külön-jutalmat kapjak érte, hanem a közösségért. Higgyé­tek cl, nekem az a boldogság, amikor a közösség hasznát szolgálhatom. Nekem sokkal nagyobb örömöt ad a munka, mint a pénz. Én, amikor be­léptem, nemcsak a jószágai­mat és felszereléseimet hoz­tam be a közösbe, hanem a szívemet, a lelkemet, a tapasz­talataimat és az Összes ambí­ciómat. Nekem elvem az, hogy a közösség hasznára dolgoz­zak ... Közbekiabáltak az emberek. — Megérdemli! Fogadja el a pénzt! — Jó, hát elfogadom és tisz­telettel meg is köszönöm — folytatta Kiss János. — De va­lamit még mondanák. Nekem — JÖJJÖN, mutatok valami érdekeset — hív ismerősöm az egyik kirakathoz. — Látja az Adonis-szövetel? I’ár nappal ezelőtt lecngedték az árát 377 forintra, fis most: 425. Mit szól hozzá? A bolttól alig pár méterre van a Ruházati Kis/, fiókja. Puszta kíváncsiságból az Ado­nis után érdeklődünk. — Mi is leengedtük az árát 377 forintra. Az áremelésben legalábbis egyelőre nem követ­jük a kereskedelmet. Tartoga­tunk más kellemes meglepe­tést iS. ! — ? ! 1 — Az érettségiző diákoknak húsz százalék kedvezményt adunk. Ezzel segítünk a szil löknek, fis reméljük, hogy ezek a fiatalok megkedvelik mun­kánkat. s állandó megrende­lőink lesznek. Meglepő és teljesen szokat­lan ez. (Helyes, nem helyes, hogy rövid idő alatt, leenge­dik. felemelik az árai? finnek vitatása most nem kívánkozik ide.) A szabad árak kialaku­lásának vagyunk tanúi, része­sei. Annak, hogy az ár, a ke­reslet-kínálat hatására inga­dozik, s annak, hogy az eladó szerv a bizalom megnyerése érdekében különféle enged­ményeket ad, illetve adhat, A SZABAD ÁRAK szinte észrevétlenül léptek életünk­be. Kevés ember tud például róla, hogy amikor a fodrász a haj ápolásán dolgozik, melyik munka, szolgáltatás tartozik a fix és melyik a szabad árak kategóriájába. Nehéz, hiszen 97 közül mindössze hét ár fik. És van eset, amikor egy ter­mék bizonyos esetben maxi­mált árral, máskor szabad ár­ral „fut”. Ha például nekem, mint. kisvevőnek néhány kiló szögvasra, gömbacélra Van szükségem, — maximált áron kapom. A maximált ár azt je­lenti. hogy engem az állam véd, a gyártó üzem, illetve a kereskedelem csak olcsóbban adhatja az árut. Ellenkező esetben ki lennék szolgáltatva, i monopolhelyzetbcn levő* gyárnak. A kisvevő és a nagy* gyár közötti küzdelemben a, vevő maradna alul. 3 Érdekes: a kohászati üze-3 mek között a termék már al-J ku tárgya. Nagy szervezet,* nagy erő áll egymással széni-* ben. Az égjük gyár például* közölte a másikkal, hogy csak, néhány forint plusszal, felár-! ml hajlandó anyagot adni. | az a véleményem, hogy a jö­vőben nem többet kell dol­goznunk az eddiginél, hanem jobban, eredményesebben, mi­nőségében gyarapítjuk a mun­kál. És ezúttal elnézést kérek, ha valaha bárkit is megbán­tottam, vagy netalán valahol nem voltam a munkámban száz százalékig pontos ... Az egész közgyűlést, a közös asztalok és a közös vacsora hangulatát nem tudom leírni. Nincs módom idézni a hoz­zászólások mindegyikét se. A Matyóföld Termelőszövetkezet hét esztendejének eredményei­ből is csupán néhány számot említhetők. A közös szántó­juk 2036 hold. Bruttó bevé­telük 15 428 000 forint volt az elmúlt évben. Termelési és bevételi tervét minden üzem­ág túlteljesítette. Közös vagyo­nuk 30 millió forint (nyolc­millióval több, miét 1966-ban). A közös vagyon fele teher­mentes tiszta vagyon. Tartalé­kolás termelési alapra: 5 741 000 forint, biztonsági alapra: 895 0-00 forint, szociális alapra: 245 000 forint. A tar­talékok fele 1967-ben kelet­kezett ... A közős aszfa'o’ról, a közös vacsoráról, a reggelig tartó mulatságról, a falakat repesztő jókedvről csak felső fokú jelzőkkel számolhatnék be. Nem duhajkodtak — mu­lattak! Családiasán, táncos nagy kedvvel. Az asztalokat összetolták, s kialakult az egyetlen nagy, közös asztal. De eszembe jutnak még Tímár Gyula növénytermesztési dol­gozó szavai, aki szintén ken­dőzetlen őszinteséggel beszélt, mint mindenki ezen a közgyű­lésen : — Két idézet hangzóit el ezen a közgyűlésen — kezdte a mondókáját. — Az egyik Petőfi Sándor költeményéből való, hogy a dolgozó emberek­nek mikor köszönt be a Ká­naán ... A másik egy nóta volt, az is, talált. Engedjék meg, hogy én is mondjak egy idézetet. Kossuth Lajos mon­dotta hajdanán, hogy: leboru­lok a nemzet nagysága előtt... Én magam tavaly még el akartam menni a termelőszö­vetkezetből. Egyszerűen itt akartam hagyni a közöst. Most szégyenkezem tavalyi szándé­kom miatt. Most Kossuth La­jos szavait átalakítva, nem mondhatok mást, csak azt, hogy én, az egyszerű ember meghajlok a termelőszövetke­zet, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás nagysága előtt. Szeneire! József Egy kis patak haszna Egy kis szívesség — Utálatos alak lett. Fejébe szállt dicsőség, zvmióta olyan fontos helyen dolgozik, mindig csak rohan, alig akar szóbaállni az emberrel. — A múltkor azért én mégiscsak elkaptam. Egyszerű­en rákényszerültem, meri sürgős volt az elintézni va­lóm. És most ilyen ügyekre pazaroljam én a drága idő­met, meg az erőmet? Neki meg; mibe telik az egész? Szól ide, szól oda és kész. Mondtam is, hogy ennyit iga­zán elvárhatok tőle, ha még nem szakadt el a tömegek­től. Hat erre kiverte a veríték, rángatózni kezdett a szá­ja és valami olyant dadogott, hogy egy igen fontos érte­kezletre kell sietnie. fis a társaság szidja, szidja az utálatos alakot, aki nem örvendezik, ha megkérik epy kis szfrességre. Fon­tos beosztásban dolgozó emberről van szó, de szinte lépten-nyomon kap ilyen szidalmat más is — természe­tesen a háta mögött. Hiszen talán nincs is olvan ember, akitől valaki valamikor ne kért volna már egy kis szí­vességet. Mert ugye, amint mondogatjuk, kis ország va­gyunk, mindenkinek van valahol olyan rokona, vagy ba­rátja. aki elintézhet valamit, vagy legalább is közben­járhat egv-egy ügy rendezésében. Mégpedig soron kívüli rendezésében! Mert az „egv kis szívesség” kérése általá­ban ezért történik. A soron kívüliségért. Hiszen előbb- utóbb minden ügy elintéződik a maga hivatalos útján — még ha olykor kaeskaringós. vagy göröngyös is az az út. De hát, ha találunk rajta olyan embert, aki előbbre tud­ja lökni az ügy szekerét, miért ne használjuk ki? Mi az annak az embernek? Egy kis szívesség.. Egv kis nlusz erőbedobás, egy kis időrablás, esetleg egy kis kellemetlen­ség. No, de ha az illető rokonunk, barátunk, vagy régi is­merősünk, akkor ennyi áldozatot igazán vállalhat, értünk. Hogy lehet neki több rokona, barátja, vagy ismerőse is, akik szintén megkérik egy-egv kis szívességre? Ugyan, hát nem kell jótékonysági intézménynek lennie! Mondja csak meg bátran és nyugodtan azoknak, hogy mindennek megvan a maga hivatalos útja, álljanak csak bé á tü­relmes ügyfelek sorába, hiszen nálunk mindenki küzd a protekció ellen! fis ne idegesítse magát azért, hogy mások megharagszanak és olyanokat vágnak a fejéhéZ, hogy elszakad a tömegektől: meg hogy utálatos alak léit és fejébe szállt a dicsőség. Elvégre ha ilyen lenné, akkor nem is dolgozhatna oly fontos, tekintélyes helyén! Szó­val csak rázza le nyugodt lelkiismereitel a prótekció- kérők siserehadát. Ami természetesen a mi dolgunkat, illeti, az igazán nem protekció-kérés. Csak egy kis szívesség. Kuttkay Anna WS" oe eo v Tg Kosos Mit rejt a szabadpiac? Kedvezmények — Termékeny viták A siker három „lába“ — Rendben van — egyezett bele a másik, minden különö­sebb vila nélkül. Azután for­dult a kocka: az eladó leit ve­vő. — Csak felárral tudom ad­ni — közölté a másik. — Hogyhogy ?! — Ügy. hogy afnit az előbb elvesztettem, vissza kell sze­reznem. A« t /I MKK KÍÍWITTI ter­mékforgalomban a/, ár több­nyire kiegyenlítődik. S van eset. amikor megszólal a ko­hász-szív. Ismeretes például, hogy az ŐKÜ megszorult bu­gában. — Bajban vagyunk, szíve­sen fizetünk felarat, is. — Ha bajban vágytok, ak­kor ezt nem fogadjuk el — mondták a diósgyőriek. Keve­sen tudják, hogy pontosan ak­kor segítenék,ki Ózdot hatezer tonna bugával, amikor őket is szorongatta hasonló gond. Miért let lék mégis? Szabad ár ide, felár oda, mindenki jut­hat bajba, s aki szívesen, jó szándékkal segít, az viszonzást várhat. A megegyezés, a szabad ár itt-ott már kezdi éreztetni pezsdítő hatását, — Régebben mi a megren­delőkkel nem is nagyon talál­koztunk — mondja Lukács László.'a DIG ÉP közgazdasági főosztályának vezetője. — Most. hogy termékeink na­gyobb részére a megegyezéses ár vonatkozik, sűrű lett a ta­lálkozás, sokat vitázunk. S jönnek az érvekkel: ha itt nem, akkor másutt... majd hozunk külföldről. És ezekre a vitákra alaposan fel kell ké­szülni. A vitából, az igények közvetlenül való jelenkezésé- ből sok hasznos dolgot tudunk máris kiszűrni. Van. amikor érezzük: ezt olcsóbban kell ad­ni. Több gyártmánynál azt ál­lapíthatjuk meg: adhatjuk drá­gábban is. És. ami különösen értékes: a szabadpiacon job­ban értékelhető, jobban ki­domborodik a szellemi munka hatékonysága is. A PEZSDÜLÖ ÉLETET jel­zi az is, hogy mind több he­lyen és mind nagyobb figyel­met fordítanak a siker hárdtn „lábára”: az árra, az időre, a szállításra. Törekszenek (elfo­gadható ár kialakítására, a lennék gyorsabban való le­gyártására. És a pontos, tételes szállításra. Ebben igen ,ió pél­dának lehel említeni a Ienití Kohászati Müveket, A gyár csaknem 100 százalékos prog­ram szerű ség gél dolgozik, ami még égy teljesen zári, nagy részben automatizált üzemben is jó eredménynek számít. A szabad árakkal kapcso­latban lehet találkozni ferde nézetekkel. Arra a kérdésre, meddig lehet felmenni a sza­bad árakkal, van aki így* Vé~. iekedik: — A szabad áraknál nincs felső határ. Ezt a szabadpiacra kell bízni. None! Azért bármennyire is pártoljuk a szabadpiacot, ko­rántsem engedhetünk meg ab­szolút szabadságot. Ebben több fék is közreműködik. Egyik az erkölcsi fék. amelyet a kereskedelemben így nevez­nék: tisztesség. Erősen kell ápolni a tisztességet, az em­berben levő erkölcsi erőt, amely sok káros jelenségnek, becsapása ak. ti szt esség télen haszonnak veheti elejét. A MÁSIK i e szabadpiac r, n kapitalista környezetben, hanem szocialista államunk kebelében és szocialista céllal bontakozik ki. AZ állam adott esetben közgazdasági eszkö­zökkel vet és vethet régét, tisz­tességtelen játékoknak, még nem engedett haszonnak. Ho­gyan? Ha egyik-másik gyártó­mű, vagy termelő magas áron hozza forgalomba termékét, az állam például úgy is megaka­dályozhatja. hogy külföldről hoz be olcsóbb terméket, S az államnak be is kell esetenként avatkoznia. Eddigi informá­cióink szerint, ilyen megol­dásra nincs szükség. Egyelőre, s általában becsületes és tisz­tességes állapotok uralkodnak a szabadpiacon. Reméljük, hogy mindig is így lesz! Csorba Barnabás látnák a libahizlalást. — fő- J leg tömőgéppel —, csak a te- ♦ lepet kellene kibővíteni. De J ezen még gondolkoznak. A ♦ libuhizlalás távolabbi terv. J Foglalkozik a sályi terme- ♦ löszövetkezet pulykatenyész- J léssel is. 1967-ben 4000 hízott ♦ pulykát adtak el. Darabja J kereken száz forint. Hatszá- o zat felneveltek, tojótörzsnek. ♦ Egy pulyka 20—25 tojást, to- « jik tavaszonként. 1968-ra ♦ 5000 darab fiatal pulyka biz- « lalását tervezik. Száz forint- ♦ javai ez félmillió forint, be- * vétel. És a haszon: várha- ♦ tóan ismét 40 százalék lesz ... ^ A kis patak tavasszal maid ♦ megint sok vizet hoz a he- % gyek közül. Megtelik a tó. j amelyet igen ügyesen hasz- £ nosítanak a sályi termelő- r szövetkezet vezetői. Az ön- J tözés hasznát nem számolva. ♦ máris több. mint egymillió J forintot vesznek ki belőle ♦ évente a halászok é$ a liba- | tenyésztő nők. De az igazán ♦ nagy;, szinte felbeesülhetet- J len hasznot az új telepítésű ♦ szőlők öntözése adja majd. J ha mindenütt termőre for- * dúlnak a tőkék. f (sz. ,i.) I * számítani, mennyi voll a be­vétel csupán lúdtojásból. Az elmúlt évi eredményen felbuzdulva, továbbépítették a libatenyésztő telepet a kis mesterséges tó partján, és je­lenleg 1800 darab törzs- libájuk van. Ezek ebben az évben tojnak. A termelőszö­vetkezet vezetősége átlagosan harminc tojásra számít dara­bonként. Ha pénzben számít­juk a bevételt. mOR-ban. ha minden sikerül, lefelé kere­kítve. 750 000 forintot kap­nak csak libatojásért, — De nemcsak tojást ad­nak a libák, hanem tollat is — mondotta Szabó József el­nök. — A toliért, meg annyi pénzt kapunk, hogy az fede­zi a takarmányozási költsé­get, így a tiszta hasznunk 70—80 százalék körül alakul. A libákat jelenleg három nő gondozza. Egyelőre csak a tojástermelést szorgalmaz­zák. de már azon is gondol­koznak. hogyan lehetne megszervezni és biztosítani a libahizlalást. A hízott liba és a mája igen jó pénz. igen jó jövedelem. Vannak Súly­ban asszonyok is, akik vál­Volt idő, nem is túlságosan régen, amikor Súly község lakói haragudtak a határu­kon átfolyó kis patakra. Ta­vaszi olvadáskor, nagyobb esők után hirtelen megáradt és károkat is csinált. A völgyben elterülő réteket mindig beiszapolta. A nagy­üzemi gazdálkodás éveiben aztán gondolkozni kezdtek, hogyan lehetne hasznosítani a Sály patak vizét? Telepí­tetlek szőlőt és gyümölcsöt. Jó lenne, öntözni — mondo­gatták és javasolták is, hogy a patak völgyét zárják el, a vízfolyást duzzasszák meg, tárolják a csapadékvizeket. E terv alíipján készült el a sályi víztároló. így keletke­zett a mindössze 43 ka- lasztrális hold nagyságú tó... Ezután ötlet ötletet, szült. Először csak öntöztek. A kö­vetkező évben halat telepí­tettek a tóba. 1966-ban meg­vásároltak B0Ó darab libát. Ezeknek ólat építettek a tó partján. A h ötszáz liba 1967-ben 16 000 tojást tojt.. Egy libatojásért 14 forintot kapott a Szabad Föld Ter­melőszövetkezet. Könnyű ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom