Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
fStsSnaü fSsfc iMSftifp ft BSEAKMAGYARORSIEAG 5 r^UtW^ bens őséget, LbdliiUldb otthonias nyugalmat árasztottak a fehér abrosszal leterített, asztalok. A körülülök meg szoros egymáshoz tartozást, testvéri közvetlenséget, s mindez úgy emelkedett fel az asztaloktól^plyan finoman és könnyedén, mint fűtőtestből a meleg, vagy mint Q tavaszi fényben szikkadó földből a feléledés párája. Kétszáznál többen voltuk a kö- i'ülülök. valamennyien ünnepfő ruhában, és az összetartozás természetes meghittségével, meg a jóra várás izgalmával néztek egymásra. Meglepetésre már nem számítottak. csupán a lélélttiyilás, az emberi kitárulkozás indító mondatait várták, s amikor ez U megtörtént, a szavak, mondatok őszinte szárnyalása járta be a termet, érezni lehetett, hogy ebben a kollektívában már az érzelmek is egymásra találtak, nemcsak a célok és Szándékok. Az elnök helyettese, lázár Gáspár kezdte el az elmúlt, esztendők megidézését, amikor elmondotta, hogyan alakult. meg a Matyóföld Termelőszövetkezet és hogyan telte ’heg a legelső lépéseket. Az első évben a két Gáspár — az elnök és helyettese ■— 30 forintos munkaegységet ígért az embereknek, illetve: *310x1 volt a terv. Egy évvel később, 1902 januárjában már tudták, hogy csak felényi lesz, legfeljebb 15 forint. Az ernbe- ■1'ek hallgatagon ültek, egymásra se néztek, csupán any- Pyit kérdeztek meg, hogy: mi van az ígérettel, hol van a karmincíorintos munkaegység? ■— Nincs — felelte — Lázár Gáspár elnökhelyettes őszintén. — Csak tizenöt forint tán. De kijelentem nektek, b°gy lesz itt még hatvanfo- r'nlos munkaegység is. ^ — Ajaj — sóhajtottak az fmberek. — Ezt elhinni se le- ,,'jiet. ' fffosf,’ ‘a legutóbbi zárszám-' ádáson, amikor Lázár Gáspár ^mosolygott a családiason telített közös asztalokra, jóformán beszélni se hagyták. Lepton-nyomon közbekiáltoztak íl7- emberek, férfiak és nők e8yaránt. — Hatvan!... A hatvan fo- r'nt!... Igazad volt! h azonban nc^ysS pint's már munkaegység a "'bityúföld Termelőszövetkezet- bon. 1967-ben normák szerint, garantált fizetéssel dolgoztak ts az egy napra jutó átlagkénét 93 forint volt. Az egy Jágra jutó évi átlagos jövedékim több mint húszezer forint. A* év közben bekeresett és kifizetett munkabér után 65 , Százalék nyereséget fizettek. 5'z azt jelenti, hogy aki 1967- bon 20 000 forint munkaidíjat Jelt fel, az most további 13 000 0|'iht nyereséget kapott. Ilye- í,6k is sokan voltak. Lázár Gáspár elnökhelyettes viszont kiszániítol.ta, hogy ha a le i fi - j-otett béreket átalakítja mun- . áogység-értéknek, akkor a J°sl.atn bevált. Az átszámítás papján több mint 62 forintot erhe a munkaegység. Ezért s?-akítot.ták többször is félbe a mondóké,ját, kiabálták, hogy: ‘■alvan! Hatvan forint! Iga- zad volt! De m ég ez se ment ilyen ^.gyszerűen. A normák szerin- munkadíjazást és a garan- fizetési módszert egy Esztendővel ezelőtt, 1967 janu- kj'-tában vezették be. A veze- l°ség javasolta. Az emberek a?onbím elkeseredtek és lázadlak. A megszokás visszahúzó ereje a múlthoz taszítot- ,a őket. Már sajnálták a mun- Haegységet, nem akartak újí- *01, hiába bizonygatták a ve- ^tők. hogy legalább 2000 fo- , '.'-htot kereshetnek havonta, ybkan azzal is fenyegetőztek, hogy elhagyják a termelőszö- 'dtkezetet. Történjék bármi, tíe maradjon a munkaegység- rendszer. Most. a zárszámadásai, Gáspár Gáspár elnök beszámolója után, a közös vacso- 'Phoz terített asztalok mellett Egymás után álltak fel'az em- bcrpik és őszinte tárulkozással Nyilatkoztak. — Reménytelenül kezdtül az 1967-es évet — mondott: Bán Józsefné. — Sajnos, az < bajunk, hogy bizalmallanol vagyunk minden újítássá szemben. Megmondom őszin lén: haragudtunk az új mód szerre, meg a vezetőségre is. De most örömmel vesszük át a pénzt, amit az új módszer adott... — Én is azok közt voltam — kezdte hozzászólását Szűcs János —, aki ellenezte az új módszert. Azt _ híreszteltem, hogy nem les/, annyi pénzünk, mint az előző esztendőben. Most bocsánatot kérek butaságomért. Tévedtem. De kívánom. hogy mindig mindenki így tévedjen. Pető István növénytermesztési brigádvezető: — A garantált munkadija- zás körüli vita azt bizonyítja, hogy legyünk ezután nagyobb bizalommal a vezetők és az általuk javasolt új módszerek iránt. Eddig még mindig az ú.i módszereknek volt igazuk és nem a tegnapot sirató siránkozol; nak ... Bán János növénytermesztő, a hat évvel ezelőtt beígért 00 forintos munkaegységre célozva képletesen bár, de nagyon találóan jegyezte meg: — Beérkezett a gyorsvonat Hatvanba. De én azt javaslom, hogy legyünk még gyorsabbak,- még szorgalmasabbak, haladjunk úgy, mint az expressz és ne álljunk meg Hatvannál. Bán Istvánná kijelentette, hogy minden termelőszövetkezeti tag elégedett, a vita hasznára vált a közösnek, s talán éppen az volt a jó. hogy vitatkoztak az emberek. Meghatóan beszélt Kiss János bácsi, aki ezer forint külön-jutalmat is kapott a vezetőségtől. — Kérem a vezetőséget, ne adja nekem ezt a pénzt — mondotta —, mert én nem azért tettem, amit tettem, hogy külön-jutalmat kapjak érte, hanem a közösségért. Higgyétek cl, nekem az a boldogság, amikor a közösség hasznát szolgálhatom. Nekem sokkal nagyobb örömöt ad a munka, mint a pénz. Én, amikor beléptem, nemcsak a jószágaimat és felszereléseimet hoztam be a közösbe, hanem a szívemet, a lelkemet, a tapasztalataimat és az Összes ambíciómat. Nekem elvem az, hogy a közösség hasznára dolgozzak ... Közbekiabáltak az emberek. — Megérdemli! Fogadja el a pénzt! — Jó, hát elfogadom és tisztelettel meg is köszönöm — folytatta Kiss János. — De valamit még mondanák. Nekem — JÖJJÖN, mutatok valami érdekeset — hív ismerősöm az egyik kirakathoz. — Látja az Adonis-szövetel? I’ár nappal ezelőtt lecngedték az árát 377 forintra, fis most: 425. Mit szól hozzá? A bolttól alig pár méterre van a Ruházati Kis/, fiókja. Puszta kíváncsiságból az Adonis után érdeklődünk. — Mi is leengedtük az árát 377 forintra. Az áremelésben legalábbis egyelőre nem követjük a kereskedelmet. Tartogatunk más kellemes meglepetést iS. ! — ? ! 1 — Az érettségiző diákoknak húsz százalék kedvezményt adunk. Ezzel segítünk a szil löknek, fis reméljük, hogy ezek a fiatalok megkedvelik munkánkat. s állandó megrendelőink lesznek. Meglepő és teljesen szokatlan ez. (Helyes, nem helyes, hogy rövid idő alatt, leengedik. felemelik az árai? finnek vitatása most nem kívánkozik ide.) A szabad árak kialakulásának vagyunk tanúi, részesei. Annak, hogy az ár, a kereslet-kínálat hatására ingadozik, s annak, hogy az eladó szerv a bizalom megnyerése érdekében különféle engedményeket ad, illetve adhat, A SZABAD ÁRAK szinte észrevétlenül léptek életünkbe. Kevés ember tud például róla, hogy amikor a fodrász a haj ápolásán dolgozik, melyik munka, szolgáltatás tartozik a fix és melyik a szabad árak kategóriájába. Nehéz, hiszen 97 közül mindössze hét ár fik. És van eset, amikor egy termék bizonyos esetben maximált árral, máskor szabad árral „fut”. Ha például nekem, mint. kisvevőnek néhány kiló szögvasra, gömbacélra Van szükségem, — maximált áron kapom. A maximált ár azt jelenti. hogy engem az állam véd, a gyártó üzem, illetve a kereskedelem csak olcsóbban adhatja az árut. Ellenkező esetben ki lennék szolgáltatva, i monopolhelyzetbcn levő* gyárnak. A kisvevő és a nagy* gyár közötti küzdelemben a, vevő maradna alul. 3 Érdekes: a kohászati üze-3 mek között a termék már al-J ku tárgya. Nagy szervezet,* nagy erő áll egymással széni-* ben. Az égjük gyár például* közölte a másikkal, hogy csak, néhány forint plusszal, felár-! ml hajlandó anyagot adni. | az a véleményem, hogy a jövőben nem többet kell dolgoznunk az eddiginél, hanem jobban, eredményesebben, minőségében gyarapítjuk a munkál. És ezúttal elnézést kérek, ha valaha bárkit is megbántottam, vagy netalán valahol nem voltam a munkámban száz százalékig pontos ... Az egész közgyűlést, a közös asztalok és a közös vacsora hangulatát nem tudom leírni. Nincs módom idézni a hozzászólások mindegyikét se. A Matyóföld Termelőszövetkezet hét esztendejének eredményeiből is csupán néhány számot említhetők. A közös szántójuk 2036 hold. Bruttó bevételük 15 428 000 forint volt az elmúlt évben. Termelési és bevételi tervét minden üzemág túlteljesítette. Közös vagyonuk 30 millió forint (nyolcmillióval több, miét 1966-ban). A közös vagyon fele tehermentes tiszta vagyon. Tartalékolás termelési alapra: 5 741 000 forint, biztonsági alapra: 895 0-00 forint, szociális alapra: 245 000 forint. A tartalékok fele 1967-ben keletkezett ... A közős aszfa'o’ról, a közös vacsoráról, a reggelig tartó mulatságról, a falakat repesztő jókedvről csak felső fokú jelzőkkel számolhatnék be. Nem duhajkodtak — mulattak! Családiasán, táncos nagy kedvvel. Az asztalokat összetolták, s kialakult az egyetlen nagy, közös asztal. De eszembe jutnak még Tímár Gyula növénytermesztési dolgozó szavai, aki szintén kendőzetlen őszinteséggel beszélt, mint mindenki ezen a közgyűlésen : — Két idézet hangzóit el ezen a közgyűlésen — kezdte a mondókáját. — Az egyik Petőfi Sándor költeményéből való, hogy a dolgozó embereknek mikor köszönt be a Kánaán ... A másik egy nóta volt, az is, talált. Engedjék meg, hogy én is mondjak egy idézetet. Kossuth Lajos mondotta hajdanán, hogy: leborulok a nemzet nagysága előtt... Én magam tavaly még el akartam menni a termelőszövetkezetből. Egyszerűen itt akartam hagyni a közöst. Most szégyenkezem tavalyi szándékom miatt. Most Kossuth Lajos szavait átalakítva, nem mondhatok mást, csak azt, hogy én, az egyszerű ember meghajlok a termelőszövetkezet, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás nagysága előtt. Szeneire! József Egy kis patak haszna Egy kis szívesség — Utálatos alak lett. Fejébe szállt dicsőség, zvmióta olyan fontos helyen dolgozik, mindig csak rohan, alig akar szóbaállni az emberrel. — A múltkor azért én mégiscsak elkaptam. Egyszerűen rákényszerültem, meri sürgős volt az elintézni valóm. És most ilyen ügyekre pazaroljam én a drága időmet, meg az erőmet? Neki meg; mibe telik az egész? Szól ide, szól oda és kész. Mondtam is, hogy ennyit igazán elvárhatok tőle, ha még nem szakadt el a tömegektől. Hat erre kiverte a veríték, rángatózni kezdett a szája és valami olyant dadogott, hogy egy igen fontos értekezletre kell sietnie. fis a társaság szidja, szidja az utálatos alakot, aki nem örvendezik, ha megkérik epy kis szfrességre. Fontos beosztásban dolgozó emberről van szó, de szinte lépten-nyomon kap ilyen szidalmat más is — természetesen a háta mögött. Hiszen talán nincs is olvan ember, akitől valaki valamikor ne kért volna már egy kis szívességet. Mert ugye, amint mondogatjuk, kis ország vagyunk, mindenkinek van valahol olyan rokona, vagy barátja. aki elintézhet valamit, vagy legalább is közbenjárhat egv-egy ügy rendezésében. Mégpedig soron kívüli rendezésében! Mert az „egv kis szívesség” kérése általában ezért történik. A soron kívüliségért. Hiszen előbb- utóbb minden ügy elintéződik a maga hivatalos útján — még ha olykor kaeskaringós. vagy göröngyös is az az út. De hát, ha találunk rajta olyan embert, aki előbbre tudja lökni az ügy szekerét, miért ne használjuk ki? Mi az annak az embernek? Egy kis szívesség.. Egv kis nlusz erőbedobás, egy kis időrablás, esetleg egy kis kellemetlenség. No, de ha az illető rokonunk, barátunk, vagy régi ismerősünk, akkor ennyi áldozatot igazán vállalhat, értünk. Hogy lehet neki több rokona, barátja, vagy ismerőse is, akik szintén megkérik egy-egv kis szívességre? Ugyan, hát nem kell jótékonysági intézménynek lennie! Mondja csak meg bátran és nyugodtan azoknak, hogy mindennek megvan a maga hivatalos útja, álljanak csak bé á türelmes ügyfelek sorába, hiszen nálunk mindenki küzd a protekció ellen! fis ne idegesítse magát azért, hogy mások megharagszanak és olyanokat vágnak a fejéhéZ, hogy elszakad a tömegektől: meg hogy utálatos alak léit és fejébe szállt a dicsőség. Elvégre ha ilyen lenné, akkor nem is dolgozhatna oly fontos, tekintélyes helyén! Szóval csak rázza le nyugodt lelkiismereitel a prótekció- kérők siserehadát. Ami természetesen a mi dolgunkat, illeti, az igazán nem protekció-kérés. Csak egy kis szívesség. Kuttkay Anna WS" oe eo v Tg Kosos Mit rejt a szabadpiac? Kedvezmények — Termékeny viták A siker három „lába“ — Rendben van — egyezett bele a másik, minden különösebb vila nélkül. Azután fordult a kocka: az eladó leit vevő. — Csak felárral tudom adni — közölté a másik. — Hogyhogy ?! — Ügy. hogy afnit az előbb elvesztettem, vissza kell szereznem. A« t /I MKK KÍÍWITTI termékforgalomban a/, ár többnyire kiegyenlítődik. S van eset. amikor megszólal a kohász-szív. Ismeretes például, hogy az ŐKÜ megszorult bugában. — Bajban vagyunk, szívesen fizetünk felarat, is. — Ha bajban vágytok, akkor ezt nem fogadjuk el — mondták a diósgyőriek. Kevesen tudják, hogy pontosan akkor segítenék,ki Ózdot hatezer tonna bugával, amikor őket is szorongatta hasonló gond. Miért let lék mégis? Szabad ár ide, felár oda, mindenki juthat bajba, s aki szívesen, jó szándékkal segít, az viszonzást várhat. A megegyezés, a szabad ár itt-ott már kezdi éreztetni pezsdítő hatását, — Régebben mi a megrendelőkkel nem is nagyon találkoztunk — mondja Lukács László.'a DIG ÉP közgazdasági főosztályának vezetője. — Most. hogy termékeink nagyobb részére a megegyezéses ár vonatkozik, sűrű lett a találkozás, sokat vitázunk. S jönnek az érvekkel: ha itt nem, akkor másutt... majd hozunk külföldről. És ezekre a vitákra alaposan fel kell készülni. A vitából, az igények közvetlenül való jelenkezésé- ből sok hasznos dolgot tudunk máris kiszűrni. Van. amikor érezzük: ezt olcsóbban kell adni. Több gyártmánynál azt állapíthatjuk meg: adhatjuk drágábban is. És. ami különösen értékes: a szabadpiacon jobban értékelhető, jobban kidomborodik a szellemi munka hatékonysága is. A PEZSDÜLÖ ÉLETET jelzi az is, hogy mind több helyen és mind nagyobb figyelmet fordítanak a siker hárdtn „lábára”: az árra, az időre, a szállításra. Törekszenek (elfogadható ár kialakítására, a lennék gyorsabban való legyártására. És a pontos, tételes szállításra. Ebben igen ,ió példának lehel említeni a Ienití Kohászati Müveket, A gyár csaknem 100 százalékos program szerű ség gél dolgozik, ami még égy teljesen zári, nagy részben automatizált üzemben is jó eredménynek számít. A szabad árakkal kapcsolatban lehet találkozni ferde nézetekkel. Arra a kérdésre, meddig lehet felmenni a szabad árakkal, van aki így* Vé~. iekedik: — A szabad áraknál nincs felső határ. Ezt a szabadpiacra kell bízni. None! Azért bármennyire is pártoljuk a szabadpiacot, korántsem engedhetünk meg abszolút szabadságot. Ebben több fék is közreműködik. Egyik az erkölcsi fék. amelyet a kereskedelemben így neveznék: tisztesség. Erősen kell ápolni a tisztességet, az emberben levő erkölcsi erőt, amely sok káros jelenségnek, becsapása ak. ti szt esség télen haszonnak veheti elejét. A MÁSIK i e szabadpiac r, n kapitalista környezetben, hanem szocialista államunk kebelében és szocialista céllal bontakozik ki. AZ állam adott esetben közgazdasági eszközökkel vet és vethet régét, tisztességtelen játékoknak, még nem engedett haszonnak. Hogyan? Ha egyik-másik gyártómű, vagy termelő magas áron hozza forgalomba termékét, az állam például úgy is megakadályozhatja. hogy külföldről hoz be olcsóbb terméket, S az államnak be is kell esetenként avatkoznia. Eddigi információink szerint, ilyen megoldásra nincs szükség. Egyelőre, s általában becsületes és tisztességes állapotok uralkodnak a szabadpiacon. Reméljük, hogy mindig is így lesz! Csorba Barnabás látnák a libahizlalást. — fő- J leg tömőgéppel —, csak a te- ♦ lepet kellene kibővíteni. De J ezen még gondolkoznak. A ♦ libuhizlalás távolabbi terv. J Foglalkozik a sályi terme- ♦ löszövetkezet pulykatenyész- J léssel is. 1967-ben 4000 hízott ♦ pulykát adtak el. Darabja J kereken száz forint. Hatszá- o zat felneveltek, tojótörzsnek. ♦ Egy pulyka 20—25 tojást, to- « jik tavaszonként. 1968-ra ♦ 5000 darab fiatal pulyka biz- « lalását tervezik. Száz forint- ♦ javai ez félmillió forint, be- * vétel. És a haszon: várha- ♦ tóan ismét 40 százalék lesz ... ^ A kis patak tavasszal maid ♦ megint sok vizet hoz a he- % gyek közül. Megtelik a tó. j amelyet igen ügyesen hasz- £ nosítanak a sályi termelő- r szövetkezet vezetői. Az ön- J tözés hasznát nem számolva. ♦ máris több. mint egymillió J forintot vesznek ki belőle ♦ évente a halászok é$ a liba- | tenyésztő nők. De az igazán ♦ nagy;, szinte felbeesülhetet- J len hasznot az új telepítésű ♦ szőlők öntözése adja majd. J ha mindenütt termőre for- * dúlnak a tőkék. f (sz. ,i.) I * számítani, mennyi voll a bevétel csupán lúdtojásból. Az elmúlt évi eredményen felbuzdulva, továbbépítették a libatenyésztő telepet a kis mesterséges tó partján, és jelenleg 1800 darab törzs- libájuk van. Ezek ebben az évben tojnak. A termelőszövetkezet vezetősége átlagosan harminc tojásra számít darabonként. Ha pénzben számítjuk a bevételt. mOR-ban. ha minden sikerül, lefelé kerekítve. 750 000 forintot kapnak csak libatojásért, — De nemcsak tojást adnak a libák, hanem tollat is — mondotta Szabó József elnök. — A toliért, meg annyi pénzt kapunk, hogy az fedezi a takarmányozási költséget, így a tiszta hasznunk 70—80 százalék körül alakul. A libákat jelenleg három nő gondozza. Egyelőre csak a tojástermelést szorgalmazzák. de már azon is gondolkoznak. hogyan lehetne megszervezni és biztosítani a libahizlalást. A hízott liba és a mája igen jó pénz. igen jó jövedelem. Vannak Súlyban asszonyok is, akik válVolt idő, nem is túlságosan régen, amikor Súly község lakói haragudtak a határukon átfolyó kis patakra. Tavaszi olvadáskor, nagyobb esők után hirtelen megáradt és károkat is csinált. A völgyben elterülő réteket mindig beiszapolta. A nagyüzemi gazdálkodás éveiben aztán gondolkozni kezdtek, hogyan lehetne hasznosítani a Sály patak vizét? Telepítetlek szőlőt és gyümölcsöt. Jó lenne, öntözni — mondogatták és javasolták is, hogy a patak völgyét zárják el, a vízfolyást duzzasszák meg, tárolják a csapadékvizeket. E terv alíipján készült el a sályi víztároló. így keletkezett a mindössze 43 ka- lasztrális hold nagyságú tó... Ezután ötlet ötletet, szült. Először csak öntöztek. A következő évben halat telepítettek a tóba. 1966-ban megvásároltak B0Ó darab libát. Ezeknek ólat építettek a tó partján. A h ötszáz liba 1967-ben 16 000 tojást tojt.. Egy libatojásért 14 forintot kapott a Szabad Föld Termelőszövetkezet. Könnyű ki-