Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-06 / 30. szám
Kedd, 10SÄ, február ®. eseakäsagvakörszAc! 3 E: « nem mese, Ezt a beszámolót úgy is kezdhetnénk, ahogyan általában a mesék kezdődnek: Egyszer volt, hol nem volt... Még az Óperenciás-tengeren is túl... Volt egyszer egy szegény summáslegény... De ez nem mese! Hisz nem egy summáslegény élt és nem is az Óperenciás-tengeren túl... Csak Szentistyánban is — eliol ma húszadik zárszámadó közgyűlését tartja a helybeli tsz —, élt közülük vagy ezer- hatszáz. Élt... Ha azt életnek lehet nevezni!... Mert ilyenkor, februárban már fogytán volt a kommenció, amit az előző nyáron kerestek. Ahol meg végképp elfogyott, ott a családfő nyakába vette az országutat, és szerencsét próbált — a miskolci emberpiacon. Néha hiába. A faluban pedig az egri káptalan, a mezőhegyest uradalom és más birtosok megbízottai ilyenkor toborozták a summásnépet, kötötték az újabb szerződést. Két hónapra, ötre, nyolcra, mikor hogy. Aztán, araikor kitavaszodott, Szentistván egész felnőtt lakossága elvándorolt az ország minden részébe. Csak az öregek és a gyerekek maradtak otthon. Kubikusok, cselédek, sommások földje volt az egykori Matyőföld. Szentistván is.,» Ma ezt a földet a maga ura, u maga sorsával elégedett és még többre törő gazdája lakja. Ilyenkor, február elején pedig már elég régóta nem az uraság ajánlatait dobolják, nem a summásszerződések aláírására invitálják a nagyközség lakosságát, hanem saját nagyüzemi gazdaságuk zár- ezámadó közgyűl ésére. De ennek egy kicsit hosszabb sora Van. , Kerek húsz: esztendővel uzelőtt, 1948-ban tizenhárom köztiszteletben álló paraszt- ember a Magyar Kommunista 1 'árt hívó szavára hallgatva •ízt mondta: elég volt a sum- ináséletből! Összefogunk, szövetkezetei alakítunk!... Pokoli nehéz volt. Négy tehénnel és két bivallyal kezdték ... Meg a gúnyolódással és maradisággal szembeszáll- Va. Aztán egy évvel később, az lilámtól kaptak egy pár lovat és egy szekeret. — De éveken bt alig ütötte pénz az első tápok markát. Három évig küszködtek, gürcöltek, amíg 1951- ben 19 forintot ért egy mun- l<aegység. Aztán 1953-ban és í)6-ban is szét akarták cibálni fi közöst Vezetőit és hűséges tagjait névtelen levelekkel fenyegették„ De ők, az alapiét millió 700 ezer forintot osztottak szét Hlinden 100 forintra még 4SI Jövőre többéi akarnak Jubileumi zárszámadás Sxentistvánban tők, és rajtuk kívül már többen is állták a vihar próbáját! Állták akkor is, amikor megyénkben elsőként tértek át a „forintosított” jövedelem- elosztásra. A tsz vezetői — élükön az elnökkel — alig győzték eloszlatni a kételyeket. Jó lesz ez, elvtársak, jó lesz ,ez emberek, majd meg-- látják... Most, pedig — tegnap, február 5-én, hétfőn, a húszadik zárszámadó közgyűlésen —, a község zsúfolásig megtelt művelődési házának hallgatósága, szinte áhítattal hallgatta a vezetőség beszámolóját: a 7235 holdon gazdálkodó tsz ma 45 milliós vagyonnal rendelkezik ... A tasrság évi átlagos keresete az 1966. évi 14 700 forinttal szemben 1967-ben 15 568 forint volt. A dolgozó tsz-tasok évi átlagos jövedelme 18 000 forint... Mindez pedig egyebek közt azt is jelenti, hogy Szentist- vánban most, a zárszámadó közgyűlés után 3 millió 700 ezer forint részesedést fizetnek ki a 723 ténylegesen dolgozó ísz-tag között, éspedig minden év közben megkeresett 100 forint után még 45 forintot. A besegítő asszonyok között sem ritka, akinek most 3—4—5000 forint üti a markát, de számos tsz-tag van, aki 10—13 000 forintot vihet haza. Igaz, tak érte. becsülettel megdolgozSzentistvánban tegnap valóságos ünnepnap volt. Délelőtt a művelődési házban igen nagy érdeklődés mellett került sor a VII. Pártkongresszus Tsz húszadik, vagyis jubileumi zárszámadó közgyűlésére. Megjelent itt és az elnökségben foglalt helyet — többek között Deme László, az MSZMP Borsod • megyei Bizottságának titkára, Molnár András, a Mezőkövesdi járási Pártbizottság első titkára és dr. Bucskó Mihály, a járási tanács vb-elnöke is. Az elnökségben foglaltak helyet a község párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, valamint a tsz vezetői és alapító tagjai. Juhász Péter párttitkár üdvözlő szavai után Dávid Imre, a tsz új elnöke ismertette a tsz-vezetőség mindenre kiterjedő beszámolóját, amelyből egyértelműen csendült ki, how a hozzáértő, szakszerű vezetés és a tagság szorgalmas munkája meghozta a maga gyümölcsét. Még egyetlen évben sem zárt ilyen jól a tsz, mint most. És kicsendült a munka értékeléséből, hogy az idén még eredményesebben akarnak gazdálkodni. A beszámolót hozzászólások követték. Felszólalt és elsőként gratulált a tsz hozzáértő vezetőségének és szorgalmas tagságának Deme László elvtárs, áld — egyebek közt — azokra az újabb lehetőségekre is felhívta a mintegy 700 főnyi hallgatóság figyelmét, amelyeket a gazdaságirányítás új rendszere nyitott meg a termelőszövetkezetek, a dolgozó parasztság számára. Nagy taps csendült fel, amikor a hozzászólások után megjutalmazták a húsz évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezet alapító tagjait és még nawobb, amikor meleg, nagy érdemeket méltató szavak kíséretében köszönt el a közgyűlés Ördögh Ferenciül, aki nemcsak egvik alapító tagja, hanem kis híján két évtizede elnöke volt a minden vihart kiállt és most már nagy eredményekkel büszkélkedhető termelőszövetkezetnek. (Ugyanis Ördögh elvtárs 1988 január elsejével nyugalomba vonult.) Azt írtuk, ünnep volt tegnap Szentistvánban. Ez így. nem is egészen pontos fogalmazás. Mert Szentistvánban ma és holnap is, a hét minden napján ünnep, nagy vigalom lesz. Mintha csak egy szép mese végéhez értek volna, amelyben „a szegény summáslegény elnyerte a szépséges királykisasszony kezét és hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak.. Aki nem hiszi, utána Is járhat: öt hízót vágtak és tíz hektó bort vertek csapra ... Az egy hétig — nem tévedés: hétfőtől szombat reggelig — tartó „banketten” pedig felváltva részt vesz minden brigád, minden tsz-tag. Summás-mdlliomosok mulatnak. Csépányi Lajos Osten «er! öledéi b®! •— takarmány Bizonyára kevesen tudják, hogy a Fertő menti őstengeri üledék az állattenyésztésben hasznosítható. A fertőrákosi Ságvári Endre Termelőszövetkezet vezetői fedezték fel. hogy az őstengeri üledékben rengeteg az elmeszesedett kagyló. Megvizsgáltatták az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőség laboratóriumában, ahol kiderült, hogy a meszes kagyló takarmányozási értéke egyenlő a szénsavas ta- karmánymészével. Ezt bizonyítja összetétele is: 96.3 százalékban tartalmaz kalcium- karbonátot, 1,3 százalékban magnéziumkarbonátot. 0.4 százalékban vas- és alumínium- oxidot, további két százalék arányban savban oldhatatlan anyagokat. A fertőrákosi Ságvári Endre Termelőszövetkezet a vizsgálatok alapján hozzákezdett az őstengeri üledék hasznosításához. A meszes kagylót kitermeli és értékesíti — takarmányozási célokra. A baromfitenyésztésben, különösen tojástermeléshez kiváló eredménynyel hasznosítható. A boszorkányok hiába kopognak Hajdanában a falusi téli estéken a fürge ujjakkal együtt a cserfes asszonyi nyelvek is szaporán peregtek a fonóházban. Bővizű forrásként bugyogott a szó, míg a gúzsai.imól lefonták a szöszt Az előbeszélő minden alkalommal más valaki volt. Versenyeztek, melyikük tudja titokzatosabb legendával, vérfagyasztóbb históriákkal, érdekesebb, izgalmasabb bo- szorkánytörténettel „szórakoztatni” a szorgos asszonyokat A fő-fő mesél ők általában a sok telet megélt, fonóesték garmadáját végigszőtt nénikék voltak. A fonni tanuló lányok, a fiatal népek szájtátva hallgatták a hosz- szú mondókát. Nem volt Titka eset, hogy a lányok éjnek évadján szívdobogva, rémképektől gyötörve, s az arra bujkáló legényekhez bújva ballagtak hazafelé a fonóból. A foiíóhazi este ma már alig néhány községben dívik, kiment a szokásból. Hangulatát, s az ott összegyűjtögetett emlékeket hovatovább már csak a népraja gyűjtemények őrzik. E^oen ezért meglepő volt hallani, hogy a bodrogközi Karosán — ha ritkán is —, de összejönnek még fonni, kézimunkázni némely háznál. Ám a boszorkányok más? hiába kopogtatnának. A babona végképp kiment a divatból, a kisgyerek is nevet rajta. Hogy akkor miről esik Erő a mai 'fonóházi estéken? Sorra kölcsönzők a könyvtárból Jókai, Mikszáth regényeit, meg a mai szerzők műveit is, es valaki hangosan felolvas minden alkalommal. Ha izgalmas rész következik a történetben, addig fonnak, hímeznek, míg megnyugtató epizódhoz nem jutnak. Hja, változnak az idők..; (Gyárfás) A Moszkvai Népművelési Intézet igazgatójának előadása Miskolcon Héttőn kedves vendég érkezett Miskolcra, hogy találkozzék Borsod megye kitüntetett népművelőivel, népművelést irányítóival. Jevgenyij Alekszejevics Vlagyimiron, a népműveléstudomány kandidátusa, a Moszkvai Népművelési Intézet igazgatója népes hallgatósággal találta magát szembe, amikor Varga Gábornál a megyei tanács vb-elnökhelyette- se meleg szavakkal üdvözölte a megyei művelődési házban összegyűlő népművelőket, s a kiváló szovjet népművelési szakembert. Jevgenyij Alekszejevics Vlagyimirov Űj törekvések a szovjet népművelésben című előadását annak a fontos ténynek rögzítésével kezdte, hogy a dolgozó ember szabad idejével miként sáfárkodnak a szocialista viszonyok között, s miként tartja a tőkés világ a szabad Időt, a személyiség nagy lehetőségét teljesen mellékes tényezőnek. Az előadó s szabad idő fontosságával kapcsolatban Marx örök érvényű szavaira hivatkozott. Marx azt mondta, hogy a szabad idő az emberi társadalom egyik legnagyobb kincse, A szovjet népművelés feladata az, hogy a tudat, a személyiség fejlesztése céljából állandóan szem előtt tartsa a szovjet társadalom polgárainak egyik legnagyobb kincsét, a szabad időt. A szovjet népművelés szép eredményeket ért el az elmúlt évtizedek során, falvakban, városokban egyaránt. Különösen a városok virágzottak fel, éppen ezért a népművelési intézet arra törekszik, hogy az egészen kis települések, a falvak is kapják meg azokat a tudatformáló lehetőségeket, amelyek ma már természetesek a Szovjetunió városaiban. A több mint száz nemzetiségből álló Szovjetunió felmérhetetlen gazdagságú népi kultúrája ma még a népművelésben — az élő, a mindennapi népművelésben — nem olyan számottevő, mint ahogy azt szeretnék. Vannak, akik a Szovjetunióban is úgy vélik, hogy e gazdagságot múzeumba kell helyezni. A népművelőknek az a véleményük, hogy a népi kultúra felmérhetetlen nagyságú értékei mind-mind alkalmasak a személyiség fejlesztésére, a szellemi élet gyarapítására. Ezért is vált a Szovjetunióban a falu a kulturális fejlesztés központi témájává. A sz elmúlt évek során óriási dbt új mechanizmus szellemébem Két üzem egyfittmőködésc V állalataink, üzemeink, melyek fokozatosan élnek az új mechanizmus adta nagyobb önállósággal, keresik, kutatják a lehetőségeket: miként tudnának az igényeknek jobban megfelelő termékeket előállítani, mi az, ami a piacon versenyképes. A Miskolci Betonárugyárban nem új terület a kísérletezés, a kutatás, az utóbbi időben azonban nagyobb lendületet vett. Számos új terméket gvárta- nak, melyeket nagyon keresnek a mély- és a magasépítők. Űj termék az úgynevezett műanyaghál ó-betétes mozaiklap, amelyhez az egyik alapanyagot, magát a műanyag hálót a szomszédból, a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalattól kapják. A reprezentatív épületek: iskolák zsibongói, könyvtárak olvasótermei, áruházak stb burkolására kií’"eően alkalmas mozaiklap nem sokkal Srágább, mint a hagyomáNyitás előtt* a téli vásár első napján nyos módon előállított elődje, de sokkal tetszetősebb, felhasználásával az építőipari munka sokkal gyorsabb, egyszerűbb. A 30x30 centiméteres méretben készülő új terméket egyelőre fekete alapon fehér hálóval, illetve fordított színösszetételben, vagy sárga alapon fekete hálóval gyártják. Év vége felé szélesítik a színskálát: alkalmazzák majd a piros, a zöld hálóbetéteket is, gyakorlatilag tehát mindenfajta mozaik kirakására alkalmas terméket állítanak elő, A kísérletek beváltak, a tömeggyártás elkezdődött és a legnagyobb felhasználó, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat már leadta az első megrendeléseket. z egymással szomszédos vállalatok együttműködése tehát meghozta ’•■d'mölcseit. és a további •.utatások még sok hasznos ötlet gyakorlati megvalósulását ígérik. Szabados György népművelési hálózatot hoztál; létre. Részben közigazgatásilag, másrészt társadalmi utón, a termelési sajátságok szükségleteként. Területi, illefve megyei, kulturális centrumokat létesítettek, e központok látják el a járásokat, a falvakat különböző művészeti ismeretterjesztő produkciókkal, népművelő káderekkel. A megyei centrumokban megtalálható majd minden intézmény, amely alkalmas a széles körű népművelési munka kifejtésére. Egy következő lépésként a szovjet népművelés a járási központok létrehozását szorgalmazta. Az orosz föderáció területén jeleni pillanatban kétezer járási kulturális központ tevékenykedik, ezek hároméves tervet készítettéit, g teljes együttműködés jegyében dolgoznak a népművelési intézettel, az ismeret térj ess* téssel, a színházakkal. A falvakban 50 ezer állami, klubjellegű intézmény működik. Ez számszerűleg tetemes, de minőségileg még nem ideálist Nagyon is „osztatlan” jellegűek ezek a klubok, vagyis hiányoznak a ssaknépműve- lök, az ugyanolyan szintű szakkáderek, mint az iskolákban. Az előadó ezután arról beszélt, hogy a szervezés alatt levő főiskolák bizonyára nagy segítséget nyújtanak majd a szakembereket kívánó kluboknak. A falun tevékenykedő népművelők többnyire pedagógus színvonalán állnak, de ez ma már nem elégséges. B pedagógusok öntevékeny módon, szociológiával is foglalkoznak, de a népművelési Intézet. úgy véli, csak a hivatásos szociológusok adhatnak megbízható válaszokat a népművelés legfontosabb kérdéseivel, illetve tennivalóival kapcsolatban. Ezután módszertani kérdésekről volt szó. Jevgenyij Alekszejevics Vlagyimirov elmondotta, hogy' a szovjet népművelés milyen eszközökkel küzdött a fella-zítási politika ellen az ifjúság körében, a középkorúak táborában és az idősebb generáció tagjai között. előadás után a meghívott népművelők különböző jellegű kérdéseket tettek fel, részben a bejáró munkások problémájával kapcsolatban, másrész;. pedig különböző konkrét módszertani témákkal kapcsolatban. Szovjet vendégünk nagy' alapossággal, tárgyi tudással, s a-- ’a? ‘í.sztalatok birtokában adok választ * kérdésekre Az érdekes Egy hétig áll a. bál'
