Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

Tasárnap, 1958. február 1. ES55AKMAOT ÍRORSZÁG 5 Mint egy nagy iak@dai©m Sokáig töprengett a vezető­ség, hogyan is bonyolítsa le az idei zárszámadást. Hallották, hogy más falvakban ilyenkor ünnepelnek, mulatnak az em­berek. Novajidrányban eddig sohasem volt ünnep a zár­számadás, csak egyfajta össze­jövetel, közepes színvonalú közgyűlés, néha a határozatké­pességet is csak némi „jóaka­ratul” lehetett megállapítani. Hozzászólás ritkán volt, vagy ha igen, akkor nem a közös ügyeivel törődtek az emberek, hanem leginkább személyes sérelmeikkel, inkább tekintet­ték a zárszáinadó közgyűlést panasznapnak, mint ünnepnek. Ilveo kereset j íucji sohasem olt Az elmúlt évet azonban — minden nehézség eLlenérc — meglehetősen jól zárta a no- vajidrányi Vörös Csillag. A munkaegység értéke'több mint két forinttal lett több a terve­zettnél, s így meghaladta a 32 forintot, sói, a prémiumokkal és a részes művelésért járó termények pénzértékre való átszámításával együtt, 57 fo­rint 40 fillérre emelkedett fel. Ez már valami, sokkal több az „ígéretnél”, vagyis az eredeti terveknél. Ilyen munkaegy­ségérték, ilyen kereset még so­hasem volt. pedig 18 évvel ez­előtt alakult a termelőszövet­kezet — a kicsi, ahogy mond­ják — és nyolc éve az egész falu népe közösen gazdálkodik. Háadásul a különböző alapo­kat is megfelelően „feltöltöt­tek”, olyan pénzügyi fedezete­ket teremtettek, hogy azok egyben jó biztosítékai a to­vábbi sikeres gazdálkodásnak. — Legyen hát ünnep, közös mulatság, közös ebéd — mond­tál az elnök és mindenki egyetértett vele: nemcsak a vezetőség és a párttitkár, ha­nem a megkérdezett emberek is.-TiSon . • ■ Így a zárszámadásra már napokkal előbb készülni kezd­tek, mint egy nagy lakoda­lomra. A művelődési otthont rendezték be a közös találko­zóra. mégpedig valóban úgy, mintha lakodalomra készülőd­nének. A mesteremberek bak- lábakat csináltak, azokra szál­deszkákat fektettek, s renge­teg széket is összegyűjtöttek. Az asszonyok meg szépen, gondosan, fehér papírral ta­kargatták le a száldeszkából készült asztalokat, rajzszegek­kel szorítva le a papírt, és a két nagy vaskályhát is fűleni kezdték egy nappal korábban. Huszonnégy órán át ropogott bennük a lűz. nehogy megfáz­zanak a zárszámadó közgyű­lésre érkező emberek. Sikerült, is olyan meleget csinálni, hogy a kályhák közelében a kiskabátot is alig tűrték a szövetkezeti tagok, A zárszámadás hangulata, légköre még ennél is forróbb f' volt. A fiatal Lukács Ferenc Párttitkár szavai után díszel­nökséget választottak — a leg­tekintélyesebb vezetők és dol­gozók közül —, ma jd megkér­ték Nemesi István főagronó- must, hogy az alapszabály elő­írása szerint, demokratikusan Vezesse le a közgyűlést, A fia­tal főagronómus meghatódva köszönte meg a megtisztelte­tést, hiszen ez a választás egy­iken kifejezte az iránta érzett tjszteletet, elismerést és szere­tőiét is. A hibák osíorozása Az ellenőrző bizottság beszá­moló jelentését Tarr István el­nök ismertette. Elismerő mél­tatással szólt mindenről, amit az ellenőrző bizottság 1987-ben rendben talált, de tárgyilagos szenvedély ességgel ostorozta a . Hiányosságokat is. A vezetősé­get se kímélte. „Gazdasági Vezetőink sok esetben szerve­zetlenül végezték munkájukat — mondotta. — Többször for­dult elő köztük nézeteltérés. Az ellenőrző bizottság javas­lata, hogy a vezetők a jövő­ben pontosabban osszák meg a munkát és határolják meg a munkaköröket. Ennek alap­ján minden vezető igyekez­zen a saját feladatait teljesí­teni. A vezetők közötti ellen­tét minden esetben károsán hat a közös érdekeire. Éppen ezért az a véleményünk, hogy vezetőségünk képes még na­gyobb eredmények elérésére is, ha az irányítás módsze­rén változtat és következete­sebben, niegfoniolUibban végzi munkáját.” Az ellenőrző bizottság bírá­latával Szilágyi Ferenc ter­melőszövetkezeti elnök — és minden vezető — egyetértett- El is mondták, hogyan tisztázták a nézel el téréseket, hogyan ké­szültek fel az 1988. évi felada­tok teljesítésére, és biztosí­tották a szövetkezet, tagságát, hogy a vezetés levonta a szük­séges tanulságokat, s 1988-ban a tavalyinál nagyobb felada­tok elvégzésére is képes. Az elnöki beszámoló — ter­mészetesen — ismertette az 1987. évi gazdálkodást és az elért eredményeket. Hiteles számok és lételek sorával bi­zonyította be, bogy a novajid- rányi Vörös Csillag Termelő­szövetkezet 1967-ben sokat fej­lődött, tovább lépett a korsze­rű gazdálkodás útján és ter­melési terveit általában túltel­jesítette. Az 1754 katasztrális hold szántó úgy termett, hogy 1 363 000 forinttal többet jöve­delmezett, mint az előző esz­tendőben. Ennek — és a szor­galmas munkának — köszön­hető, hogy az egy tagra jutó évi átlagjövedelem 1312 fo­rinttal emelkedett, az egy tag­ra jutó évi átlagos kereset 12 612 forint lett, s ezzel már elégedettek az. emberek, hiszen háztáji gazdaságuk is van, meg természetbeni részesedést,, jutalmat, prémiumot is kap­tak. Az elnök is, meg felszólalá­sában a fiatal föágronómus is a további korszerűsítés fontosságát hangsúlyozta. Egy­felől: a további gépesítést, a pillangós takarmánynövények területének növelését, az apró­magtermesztés szükségességét, az állattenyésztés korszerűsítése és fejlesztése érdekében, meg az építkezést. Be is jelentette az elnök, hogy 1968-ban — a legutóbbi közgyűlés határoza­tának érteimében — hozzá- kezdenek a korszerű tehené­szeti telep felépítéséhez. Slcgis volt hozzászólás Az elnöki beszámoló után a közgyűlést vezető főagronómus vitára, hozzászólásokra szólí­totta fel az embereket. Valaki ekkor azt súgta nekem, hogy nem lesz hozzászólás. „Az em­berek elégedettek — súgta szomszédom —, panaszuk nincs, ilyenkor nem beszél­nek”. De alig fejezte be a mondatot, már jelentkeztek is a hozzászólók. Először Neve- Jős István állattenyésztő kért szót A takarmánytermesztés és a kaszálás gépesítéséről kérdezett. Kérdéseire pontos, kielégítő választ kapott a fő- agronómustól. Szóltak még mások is, de Király Lajos nö­vény termesztési munkacsapat- vezető hozzászólása érdemli meg leginkább az említést, meg az elismerést. Sokat be­szélt de mindvégig nyugod­tan, tiszta logikával, hozzáér­téssel, mértéktartó szenvedé­lyességgel. a jobbra és a több­re törekvés szép, nagy szándé­kával. Bírált. Következetesen sorolta fel, mit kellett volna jobban csinálni, majd egész sor javaslattal fordult a ve­zetőséghez — és szövetkezeti gazdatársaihoz —. hogy kép­zeli el ő a gazdálkodás és a jövedelem emelését 1968-ban. Hozzászólását többször is taps szakította meg... Nagyszerű ebédet tálaltak a közgyűlés után. Vidámak, elégedettek voltak az emberek. És elégedett volt a vezetőség is. mert a közgyűlés — a jogos bírálatokkal együtt — rendkí­vül jól sikerült, tartalmas volt. Azután ettek, ittak, mu­lattalt, több mint kétszáz em­ber együtt, valóban úgy, mint egyr nagy lakodalomban. Szendrei József Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre Több, mint huszonötezer- ta­got számlál már a Mezőgaz­dasági Könyvbarátok Köre, mely a tagok informálásával, a vásárlási igények gyorsabb, pontosabb kielégítésével, a nehezebben beszerezhető szak­könyvek megrendelésével fog­lalkozik. Ugyanakkor kedvez­ményes vásárlási lehetőséget is nyújt tagjainak. A kör tag­jai 15 százalékkal olcsóbban szerezhetik be a mezőgazda- sági szakkönyveket. Agrárnapok kezdődnek Mezőcsáton Az idén — immár másod­szor — szervezte meg a járási tanács végrehajtó bizottsága az agrárnapokal a mezőcsáti já­rásban. Az ünnepélyes meg­nyitó február 9-én, pénteken délelőtt 10 órakor lesz a mező- csáti művelődési otthonban. Dr. Pusztai Béla. a megyei ta­nács vb-clnökhelyettcse Bor­sod megye mezőgazdasági fej­lesztésének iránya címmel tart előadást, amelyet konzultáció és vita követ. Február 14-én délelőtt 10 órakor a tiszabá- bolnai művelődési otthonban dr. Laczkó István egyetemi docens. 19-én délelőtt 10 óra­kor Sa jószögeden a művelődési otthonban dr Derkó János fö- tnérnök, 20-án délelőtt 10 óra­kor a hejöbábai művelődési otthonban dr. Csizmadia Ernő docens, 2S-án délelőtt 10 óra­kor Mezőcsáton, a művelődési otthonban Csontos Imre tudo­mányos munkatárs tart elő­adást. Valamennyi előadást konzultáció cs vita követ. A felsorolt főbb rendezvé­nyeken kívül a mezőcsáti ag­rárnapok idején könyvkiállí­tásokat is rendeznek, Sajószö- geden és Mezőcsáton mezőgaz­dasági szakfilmeket vetítelek. Az agrárnapok programját más helyi rendezvények is gazdagítják. Nyugdiilia mennek az öreg kalapácsok Korszerűsítik a Diósgyőri Gépgyár kovácsüzemét Már tavaly hozzákezdtek a 170 millió forint értékű rekonst­rukcióhoz. Befejeződött a kör­kemence alapozása, két új ke­mence építési munkálatai. Megérkezett a kovácshenger és a manipulátor, melyeket a tervek szerint idén az első ne­gyedévben már üzembe is he­lyeznek. A rekonstrukció előrelátha­tólag 1970-re befejeződik. Az öreg kalapácsokat nyugdíjba küldik, s a nehéz fizikai mun­kát sok helyen majd a gép végzi. A jelentős beruházás után csaknem megduplázódik majd a kovácsüzem termelése. *—- Gasdo&ági életünh — bizonyít rá nya E gy hete már, hogy asztalunkon hever a Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentése, az ország gazdasági „bt- zonyítványa”. Egy héttel ezelőtt olvastuk először, és azóta is szorgalmasan tanulmányozzuk. Elégedetten nézegetjük e „bizonyítványba” írt „érdemjegyeket”. Ne­vezetesen, hogy: nemzeti jövedelmünk az előirányzott 3,5—1 százalék helyett 9 százalékkal nőtt; szocialista ipa­runk pedig 9 százalékkal termelt többet, mint 1966-ban. Sok mindenről beszél még ez a bizonyítvány. Utalt rá dr. Bodnár Ferenc elvtárs, pártunk Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára is a takta- báji termelőszövetkezet ünnepi közgyűlésén. Gazdasági fejlődésünk üteme a tervezettnél gyorsabb, dinamikusabb volt. Ennek köszönhető nemzeti jövedelmünk kétszeres növekedése. Erőfeszítéseink nyomán gyarapodtak erőfor­rásaink, sok új létesítménnyel gazdagodott az ország; emelkedett a lakosság fogyasztása, jobbak, kulturáltab­bak lettek életkörülményeink. Bizonyos „tantárgyakból” tehát — képletesen szólva — csillagos ötöst adhatunk magunknak. Az elért eredmé­nyekben — húztak alá már korábban a megyei, majd a városi pártbizottság kibővített ülésein — nagy szerepet játszott a gazdasági reform előkészítése, a bevezetett, új módszerek cs szervezeti formák már 1967-ben jelentkező hatása. Vállalataink jobban figyelembe vették a hazai és külföldi megrendelők igényeit, a fogyasztók szükségle­teit; szorosabb összhangra törekedtek a bel- és külkeres­kedelemmel való kapcsolataikban * Sok szép példa van erre a Lenin Kohászati Müvekben, a Diósgyőri Gépgyár­ban, ózdon, Tiszaszederkényben cs a December 4. Drót- müvekben. Mindez benne ran a Központi Statisztikai Hivatal je­lentésébe foglalt számokban. Az országos eredmények el­érésében nagy szerepet játszott Borsod megye ipara és mezőgazdasága. Akkor, amikor a pártbizottsági üléseken elégedetten nyugtázták 1967. évi munkánkat, az elisme­rés egyfajta dicsérete is volt. szocialista iparunknál; cs mezőgazdaságunknak. De c pártbizottsági üléseken nem­csak dicsérő szavak, elismerő megállapítások hangzottak cl. hanem jövőnket formáló, előrehaladásunk további út­ját egyengető viták is lezajlottak. A közös ügyünk iránt érzeti felelősségtől áthatva beszéltek a felszólalók akkor is, amikor bíráltak. X egyénk rendkívül nagy' szerepel játszik a népgaz­daság életében. Gyáraink, bányáink, mezőgazda­ságunk termelése döntően befolyásolhatja nemzeti jövedelmünk további alakulását. Éppen ezért feladatain­kat, munkánkat továbbra sem függetleníthetjük az egész ország elölt álló feladatoktól. Másképpen szólva, tovább­ra is, és még fokozottabban részt kell Vállalnunk az or­szágos célkitűzések megvalósításából. Sokat kell tennünk azért, hogy a gazdálkodás egyes területein, például a ke­reskedelmi mérlegben, a beruházásoknál, valamint a ter­melés cs fogyasztás közt meglegyen a kellő összhang, létrejöjjön az egyensúly. Be kell látnunk, hogy egyes ter­mékeink korszerűségben, minőségben, gazdasági ráfordí­tásokban elmaradnak a vilápiac követelményeitől: még mindig gyártunk olyan cikkeket, amelyek nem verseny- képesek, ezért exportunk nem fedezi teljesen azt a beho­zatalt, amire nélkülözhetetlenül szükségünk van. M A megye iparának és mezőgazdaságának 1968. évi programja — legalábbis főbb vonásaiban — ma már ismert. E program megvalósításához adtak segítsé­get, hasznos tanácsokat az említett pártbizottsági ülések határozatai. Az új mechanizmus szellemében, annak el­veire épülve születtek e határozatok. 1968-ban először adódott olyan helyzet, hogy vállalatainknak nem írják elő központilag, mit tegyenek, hogyan gazdálkodjanak. Tehál nagyobb önállósággal, kezdeményezőkészséggel kell levonniuk a tanulságokat is. A reform a vállalati veze­tők és dolgozók kezdeményező, fegyelmezett munkájával fokozatosan megteremti megyénk egészséges, minden te­kintetben kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésének felté­teleit, Lehetőségeket teremt arra, hogy „bizonyítványunk” azon tárgyaiban, amelyekből 1967-ben gyengébb eredmé­nyeket értünk el — 1968-ban eg.v-két osztályzattal fel­jebb lépjünk­Önodvári Miklós /VI ßie^cd&bß^s Borotválta a szél a gyér havat _ a Zempléni-hegyeken. Belehasított a bőr­be is. Az emberek bőrébe, akik többnyi­re az erdei munkából siettek hazafelé ezen az estén is a kováesvágási utcá­kon. A leghosszabb utca végén, egy kis hídnál lakik Juhász Mihály erdész. — összefagy, mire hazaér! — Megszoktam már a hideget — áll meg a szóra. — Egyébként Is motorral járok. De ha mégis gyalog jövök és na­gyon fáznék, beugorhatok éppen itt egy kis melegedőre. Nézzük a házat, amely felé biccent. Sem m i fele cégtábla, vagy kiírás nem hirdeti, hogy itt kocsma volna. Egy gömbölyű táblácskát azért mégis csak fölfedezünk a szürkületben. No, de azon ez olvasható: Postahivatal, Kovácsvá­gás. — Csak nem a postáskisasszonyhoz? — Ugyan — nevet az erdész. — Csa­ládos ember vagyok én, és 5 is csalá­dos asszony. Hanem az édesapjához, Kállai András bácsihoz sokan szívesen betérnek.egy kis melegedőre. — Talán valami jó szíverősítőt ad? — Hát annak is nevezhetjük a jó szót. Mert azt kap itt mindenki. Ked­ves, beszédes ember az öreg. Hetven­nyolc éves. de sok mindenben tájékozot­tabb a világ dolgairól, mini sok fiatal. És nagyon szívesen társalog a hozzá betérőkkel. A szép, tiszta ház konyhájában sö­tétség. — Nem baj, csak kopogjanak, mindig itthon van. Nyugdíjas. Az ajtó tényleg kitárul. Jó, meleg le­vegő kapja körül az idegent és szinte húzza a konyhába. Barátságos szavak­kal segít ebben az idős ember, akinek középtermetű, különösebb jellegzetes­ség nélküli alakját csak a tűzhely fé­nye világítja meg. A tűzhely mellett láda, benne száraz, lemorzsolt kukorica­cső. Előtte szakajtó, félig telve sárga szemekkel, csövekkel. — Megzavartuk a munkában, András bácsi? — Dehogy zavartak. Csak azért csi­náltam — bólint a kukorica felé —. hogy ne töltsem haszontalanul az időt addig se, amíg villanyt gyújtok. — Drágálja a villanyt? — Nem én. Pár fillér az. És milyen egyszerű: csak felkattintom a kapcsolót és világfi. így ni. Nem kell vacakolni vele, mint a " petróleumlámpával. De elég akkor világítani, amikor a család hazajön" és itt sündörögnek a kisuno- kák. Akkor aztán van itt játék, mese. Ha pedig lefekszenek, én még sokáig olvasok. — Mit olvas? — Mindent, Könyveket, újságot. Hoz­zászoktam az éjszakázáshoz. Tizenegy évig voltam éjjeliőr a borsodi mélyépí­tőknél. És nem aludtam ám cl egyet­len éjszaka sem! Mondjuk, hogy azért most már a nyugdíjban itt a pihenés ideje. Nehogy baj legyen az egészségével. — Nem ismerem én a gyógyszert. Ke­rülöm is az orvosokat! Felszítja a tüzet, cigarettára gyújt és beszél jókedvvel, mintha régi ismerősei lennének az. idegenek. Egészséges, friss memóriával emlegeti a régi időket, ami­kor nyolc éven át kisbíró volt és 17 he­lyen dobolt a faluban, és 1925-ig min­den lakos adatát fejből tudta — ő volt- a kovácsvágási „irattár”. Beszél nótás kedvű emberekről, Uukoricafosztásról, tollfosztásról („itt is divat volt, hogy a legények verebet csempésztek a toll- halomba — hej. micsoda pihe-vihar, riadalom volt olyankor!”) és a tánc- mulatságokról is. amiket, valamikor a szabadban tartottak, de hát most már itt a művelődési ház. Nemrégiben is ott hálóztak a fiatalok, amikor a bevonuló- kat búcsúztatták. A vendégeknek nem is kell szólniuk, valami beszédtémán gondolkozniuk, hogy tovább maradhassanak a meleg­ben. András bácsi meg beszéd közben mintha azt figyelné, hogy mikor simul­nak el az arcokról a fáradt barázdák, mikor rózsaszínednek meg a fagytól vi­lágos kezek, és egy szóval se kérdi, hogy tulajdonképpen mi szél hozta ide eze­ket az embereket, mit is keresnek ná­la. Sőt., mikor szedelőzködni kezdenek és valamit köszöngetmi akarnak, meg­előzi őket: — Nagvon örülök, hogy bejöttek hoz­zám. Köszönöm a látogatást, viszontlá­tásra. Aztán csak vigyázzanak, meg ne fázzanak az úton! Fel kell hajtani azt a kabát gallért is! Ruttkay Anna Hasznosítják a karszí forrást A Bükk lábánál fekvő Má- lyinkán a házak udvarán ásott kutakban ivásra alkalmatlan a víz. Ugyanakkor a község felett bővizű karsztforrás fakad. A helyi tanács kérésére az el­múlt évben a vízügyi igazga­tóságon munkacsoport ala­kult, amely megvizsgálta a forrást. Megállapították, hogy a viz ivásra alkalmas, és bő­ségesen fedezné az egész köz­ség ivóvíz-szükségletét Már el is készítették a mályinkai törpevízmű terveit Az úgy­nevezett tóforrásbói, gravitá­ció« úton két kilométer hosz- szú csővezetéken mintegy 15 közkifolyóhoz kívánják eltü­zelni a karsztvizet. A törpe- vízmű megépítésének költsége mintegy háromnegyed millió forint lesz. Ha idejében meg­alakul a mályinkai törpe vt»» mű-társulás, akkor még az idén hozzákezdhetnek a mun­kák kivitelezésébe*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom