Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-21 / 43. szám

4 t GSZARMAGTARORS2.AG Szerda, 1368. február J5L Karsai Elek beszámolója lapunknak angliai kutatásairól % „Budapest a London-Perzsa-iöl vénáiban fekszik...“ £ A kopott közhelyek között 1= is a legelcsépeltebb: az örök- jj ifjú. Fáradt fiatalok aggat- S: ják: rá jelzőként energikus jj idősekre. Csodálatot és só­it várgást jelez azok iránt, aki- E két szenvedélyes munkájuk jc kedélyben és egészségben, ij emlékezetben és erőben tar- jj tósított. Azok iránt, akik \- olyan lendülettel és sikerrel jj alkotnak, hogy észre sem ve- S szik a felettük elmúlt időt. íj Legtöbbször kapta meg az Is örökfiatal jelzőt Honthy jj Hanna, aki sokkal találéko- js nyabb, változékonyabb“ és jj színesebb volt félszázados |c színészi pályafutása alatt, jj mint azok, akik írtak erről a jl pályafutásról. 's A monarchia színpadain [í kezdte primadonnái karrier- i* jét. Beragyogta sikereivel a jj két háború közötti pesti •(. színpadokat. A háború után jj a magyar operettkorszak jj nagy fellendülésének is csil- E laga lett, hirdetve az ifjú- jl ság, a szerelem és a boldog­ja ság diadalát. Lényének ter- lj mészetes és kiapadhatatlan jj humora konzerválta színészi £ stílusát, k jj Most. amikor az operett- f műfaj kedvelői és színjátszó £ művészetének tisztelői bel­ls venölödik születésnapját ün- jj népük, a csodálkozás kevere- j; dik alig titkolt kérdésekkel, jj hogyan, még mindig diadal- más és fölényes asszonyokat jj elevenít meg a színpadon? <f Még mindig nem szűrődik (■ * -z- ******* -x- * * * -* * * * * * * Mint lapunk február 18-i, vasárnapi számá­ban olvashattuk, dr. Karsai Elek számos könyvéről ismert, kiváló történettudós, 1967. ja­nuár 30—március 31-ig az angol—magyar kul- túrcsere-egyezmény ke­retében tanulmányúton volt Angliában. Levéltá­rakban kutatott a leg- újabbkori magyar törté­net dokumentumai után. Számos, rendkívül érté­kes és tanulságos anyag­ra lelt, amelyek bizonyos ismereteinket hazai tör­ténetünk eseményeiről és összefüggéseiről más megvilágításba helyezik. Dr. Karsai Elek kuta­tásainak izgalmas ered­ményeit, felkérésünkre megírta, Ős ezek az anya­gok folytatásokban első ízben lapunk hasábjain jelennek meg. Budapest megszállását antant- csapatokkal, és ha lehetséges, a megszálló erők főleg angol egységekből álljanak.” Miután a levél célja világos, egyértelmű, áruljuk el a szer­ző kilétét is. A levelet angolo­san írta alá, így Michael Ester­házy, magyarul Eszterházy Mihály. A Foreign Office, az ahgol külügyminisztérium illetékes referense nyilván elővette a kézikönyvtáriról Magyarország birtokosainak címtárát, a nyomtatásban Is megjelent Gazdacímtárat, és megállapí­totta, hogy Magvarország első birtokosa Eszterházy Pál her­ceg, ki pontosan 223 287 hold földet mondhatott magáénak, míg az egész Eszterházy csa­ládnak összesen 413 051 holdja volt. 413 ezer hold igazán ele­gendő birtokmennyiség, hogy Eszterházy Mihály grófnak a „haza jóléte miatt” sajogni kezdjen a szíve... ar.isj ­í AU6TRIA-HUMCARY. «bkecccso®1 r —> t izus ■ j .'<• ;• . j _____ ' "V'~ -A/ ÄfccoAfcö by *K *~ . ___.iki* j (yut^st) WT i,n ifeSfltKb ítfpy vt UtUf &Í*rh4íy:rsl*tiY$Tej­fre-a Scunt; Kic ; f ■ & A <* «Mi*«'' :•­: .* '-5 '. / ’­* £ ;~4 jgv. : kD: "\/ 0*-* *» ** ‘ífw‘ ^ ft. «Jvrói, *<«• a-. ** U+. „ **“ A «. *••**“* *- »•>——•» í'~~' iwt *» ■*.*•**—... - í'—r r— •* — ”*^1- i-t* a- *“•*•;»*** «*. iu i-* ■ •■•••• ........• A * FO Iratborítőíapja! Sumbold berni angol nagykövet megküldi ,,Count Micha«! Esterházy” memorandumának másolatát. külügyminisztérium állásfog­lalása a magyar nagybirtoko­sokkal szemben. Lehet, hogy személyileg az ánlántdiplomatáknak inkább kedvükre való lett az Eszter- házyakkai, a Festetichekkel, az Andrássyalckal való nyílt együttműködés. De a politikai meggondolás, az adott helyzet gondos felmérése más, nem ilyen kézenfekvő lépéseket su- gallt. Egyrészt nem hittek az 1918. október 31-ig uralmon volt magyar uralkodó osztályok — nem egyes személyek — kül­politikai orientációjának gyö­keres megváltozásában. Ami­kor például Eszterházy gróf azzal az érveléssel igyekezett a Foreign Office érdeklődését felkelteni a gyors, magyaror­szági intervenció érdekében, hogy kifejtette: — „Meggondo­landó, hogy Budapest és a Duna-vonal a London—Perzsa­öböl vonalban fekszik, és így azt hiszem, Nagy-Britannia ér­dekében áll, hogy a törvény és a rend helyreálljon Magyaror­szágon”. Mr. Leeper a „pro domo”-ban, a belső használat­ra készített feljegyzésben, nem minden él nélkül, válaszolt er­re: „Érdemes megjegyezni, hogy Budapest most a Lojv- don—Perzsa-öböl vonalban fekszik. A múltban Magyaror­szágon mindig csak a Berlin— Budapest—Bagdad vonalról volt szó”. Azaz, úgy tűnik, mintha Mr. Leepemek jobb lett volna a memóriája, mint Eszterházy grófnak. Ö még nem felejtette el, mint utasította el Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya VII. Ed­ward angol király szövetségi ajánlatát — és állt Vilmos né­met császár mellé. Másrészt: az angol külügyi apparátus meglehetősen pon­tos értesülésekkel rendelke­zett a magyarországi, hely­zetről, ez esetben a nagybirto­kos arisztokrácia tömegbázisá­ról. A fent idézett „pro domo”- ban Mr. Leeper kereken le­szögezte: „Annak oka, hogy Eszterházy gróf és társai án- tántcsapatokat kérnek, az, hogy valójában nincsen tábo­ruk a magyar nép körében, ezért azt szeretnék, ha mi haj­tanánk végre helyettük állam­csínyt”. édeskés mosolyába semmi fá­radtság? Nem érződik az el­múlt évtizedek tanújának csömöre és keserűsége? Ne­héz ötyen év volt. Viharos és véres. Mindannyian ide­geinkben, emlékezetünkben cipeljük, így vagy úgy, en­nek a fél évszázadnak ko­mor és kínzó tanulságait De Honthy Hanna ál lan- í dóan figyelmeztetett bennün- jjj két, hogy nem szabad elked- sj- veüenedni, nem szabad le- jjj mondani. Az élet győzelmei- íj: re emlékeztetett Ez az opti- jjj mizmus, ez az erős hit segí- ■ tette saját korán át, és ez művészetének mondanivaló­ja. A hetvenötödik születés­nap előtt néhány nappal új szerepben lépett fel. Oscar Wilde Bunbury-jének Lady Bracknelljeként. És félve az új feladattól, a szokatlantól, az ismeretlen szövegtől, gyöt­rődve és rettegve (ami min­den igaz színész sajátja) egy finom alakítást hozott létre. Nem a beváltból. A kockáza­tos újból. Színpadjainkon még évtizedekig elélhetne si­keres „fogásaiból”, de ő olyan alkotói gyötrelmek kö­zött, mintha először lépne fel, más feladatra vágyott, és mást oldott meg. A hetvenöt éves, alkotó­ereje teljében lévő Honthy Hannának jó egészséget kí­vánunk. És magunknak egy fárad­hatatlan Honthy Hannát. M. G. P. MOZIMŰSOR BÉKE: K: naponta fél 4, háromnegyed 6 és 8 Tára. 22—28. Kártyavár. Magyar. Matiné: 25. csak fél. 11 óra. Fűre lépni szabad. KOSSUTH FILMSZÍNHÁZ délelőtti műsora: K: de. fél. ll óra, vasárnap íél lí> :és Cél .12 óra. _ . ... 22—23. Egy férfi és egy nő. Ma­gyarul beszélő, színes francia. 24 —25. Kártyavár. Magyar. 28. Hor­gász a pácban. Francia. 2(»-án és 27-cn délelőtt áramszünet miatt az előadás elmarad. KOSSUTH FILMSZÍNHÁZ délutáni műsora: K: naponta du. 4 és fél 7 óra. 22—28. Egy férfi és egy nő. Ma- íphet i gyárul beszélő,' színes francia1. ' Matiné: 25. fél 10. Kártyavár. Fél 12. Horgász a pácban. Rendes helyárral 1 FAKLYAí K: hétköznap 5 és 7, vasár- és ünnepnap fél 4 és fél 6 óra. 22—22. Ki ölte meg Jessy t? Csehszlovák. 24—25. Enyém—tied. Magyarul beszélő angol. 26—27. A tolvaj. Magyarul beszélő francia. Matiné: 25. fél ll óra. A vonat. TÁNCSICS: K: naponta fél 5 és fél 7 óra. 22—23. Barátnőm, Sybille. Magya rul beszélő NDK. 24. Arányember. Színes magyar. 25—27. A vadölő' Színes NDK. SZIKRA: K: naponta háromnegyed ä és ^ ! óra, 22—23. Az özvegy és a százados- Magyar. 24. Aranyember. Színes magyar. 25—27, A. vadölő. Színes NDK. Matiné25." tel ’ Ti'' oraC’ Butasa* gom története. SAG VAUI: K: naponta fél 5 és bárom ne' gyed 7 óra. 22—23. Szüzet a hercegnek! Szí' | nes olasz. Csak 16 éven felülie> nek! 24—25. Lássátok feleim! Ma' gyár, 26—27. Az Auróra cirkálő- ; Színes szovjet. PETŐFI: K: vasárnap, hétfő, csütörtök | fél 5 és • fél 7, péntek, szombat I és kedd csak 7 óra. ; 22—23. Horgász a pácban. Fran' 1 cia. 24—25. Csavargók köztársa' ; sága. Magyarul beszélő szovjet- 26—27. Gyilkosság a tengerparton- ; NDK. Matiné: 25. 10 óra. Kérem a pa* | naszkönyvet. ADY ~ TAPOLCA: S K: vasárnap fél 7 óra. 25. Gyermekrablás Wiesbaden- ban. Magyarul beszélő NDK« A levéltári kutatásokat a Foreign Office (szó szerint: Külügyi Hivatal, ez az angol külügyminisztérium elnevezé­se, közismert: rövidítése FO) 1919-as irataival kezdtem és egymás után bukkantam ér­dekesebbnél érdekesebb ira­tokra. Néhányat mutatóba: . 1919. január végén, amikor Magyarországon az őszirózsás forradalom polgári kormánya volt hatalmon, sir A. Rumbold berni angol nagykövet a követ­kező memorandumot kapta: „Excellenciád, miután a kényszerítő körül­mények miatt nem vagyok ab­ban a helyzetben, hogy sze­mélyesen fejezzem ki tisztele­temet és így közlendőimet sem tudom élőszóval előadni, en­gedtessék meg nekem, hogy ezt írásban tegyem meg. Bevezetésképpen ki kell je­lentenem, hogy .tisztán és egy­szerűen’, mint hazám polgára járok el. olyasvalaki, aki ha­zája jólétét szívén viseli.” Ezen szívhez szóló bevezetés után a memorandum írója nvilván türelmetlenségből, minden különösebb magyará­zat és indokolás nélkül azon­sa®.! a lénvegre. tért: cJS levél célja, hogy siettesse De ez a majd félmillió hold elgondolkoztatta Mr. Leeper-t, a Foreign Office referensét, és az Eszterházy-memorandum. szövegét nyilván meglehetős tartózkodással olvasta. Eszter­házy gróf szidta a szocialistá­kat, a Károlyi-kormányt, haza­fiul aggodalommal ecsetelte a város, de különösen a vidék helyzetét, ahol — mint írja — „tévesen értelmezik a földre­formot" ... A bajok orvoslásá­nak egyetlen módja Eszterhá­zy gróf szerint Budapest gyors megszállása ántántcsapatokkal, új kormány felállítása, a rend megteremtése és „o Budapest­ről kiáramló őrült bolsevista és szocialista agitáció megfé­kezése”. Ismét nézzük meg a memo­randum keletkezési helyét és dátumát: Genf, 1919. január 26. Még nem volt proletárdik­tatúra Magyarországon, de Eszterházy grófnak már a polgári demokratikus forrada­lom is sok volt. Újdonság ez? Igen, hiszen ed­dig nemigen tudtunk hiteles forrásból róla, hogy a magyar mágnások már a Károlyi-re­zsim alatt is fegyveres inter­vencióért kilincseltek az án- tánthatalmaknáL Újdonság továbbá az «»130!: Vannak-e tanulók a pályaudvarom I Néhány gondolat erejéig vissza kell térnünk a Tanulóit a pályaudvaron című cikkünk í témájához, mivel a 114. sz. ! Eötvös József Ipari Szakmun- j kásképző Intézet példamutató i gyorsasággal és körül tekintés- : sei reagált írásunkra. Az inté- j zet igazgatója, Lcitgéb Ferenc 1 elvtárs a következőket írta szerkesztőségünknek: „Az Eszakmagyarország 1968. január 19-i számában Tanu­lók a pályaudvaron címmel cikk jelent meg, amely a be­járó tanulók helyzetével fog­lalkozik. Intézetünkben a be­járó tanulók létszáma 554. A tanulók részére mindkét mű­szakban biztosítjuk a tanulási és a szórakozási lehetőségeket is. A vonat érkezése és indu­lása, illetve a szervezett fog­lalkozás közötti időt a tanulók az intézetben, megfelelő kö­rülmények között eltölthetik. Ezt a tanulók egy része nem veszi igénybe, így történik meg, hogy felügyelet nélkül, xa szabad mozgás lehetőségeit kihasználva* n pályaudvaron töltik a szervezett iskolai fog­lalkozás befejezése és a vonal indulása közötti időt”. örülünk a 114. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet meg­nyilatkozásának, megnyugtató számunkra, hogy a több mint 500 tanulónak minden körül­mények között biztosítani tud­ják a tanulási és a szórako­zási lehetőségeket. Nem nehéz következtetnünk arra sem, a szóban forgó intézetből a vas­útállomáson „csellengők” szá­ma nem nagy, mert f el tételez,- hető, hogy a jól fűtött, tiszta, kultúrált tanulószobákat so­kan veszik Igénybe. Ha a kötöttség, a szigorú rend ki­játszói valóban „kényelme­sebbnek” tartják az egészség­telen, zsúfolt várótermet, az állomás környékén látható és lezajló különböző hecceket is jobban kedvelik, mint a ta­nulási szorgalmat, érthető a kettéosztottság. De szóban for­gó cikkünk nem ezzel a ketté- o&ztcrttsággal foglalkozott, ha­nem elsősorban azzal, hogy néhány szakmunkásképző in­tézet vem tud megfelelő helyei biztosítani tanulói. számára. Különben e témát a miskolci művelődésügyi állandó bizott­ság is vizsgálta. Mi magunk e vizsgalat, eredményei alapján indultunk cl állomás-felfedező kőrútunkra. Öröm számunkra, hogy a 114. sz. Ipari'Szakmun­kásképző Intézetben jók és megnyugtatók az állapotok. Jogosnak véljük az intézet ki­fogását is: milyen jogfcfmen kerültek említett riportunkba 114-es intézeti gyerekek, ami­kor kulturált tanulószobákat biztosítottak számukra? Mi egy tényt rögzítettünk, egy állapotot, s találomra kérdez­tünk meg unatkozó, önmaguk­kal, s főleg idejükkel boldo­gulni nem tudó fiatalokat. Riportalanyainkat kifaggattuk atekintetben is, hogy a külön­böző ipán szakmunkásképző intézetek tanárai, illetékes nevelői tartanak-e, vagy tar* tnttak-c ellenőrzést a pályauá‘ varokon. A válasz minden esetben nemleges, volt. Leitgéb Ferenc elvtárs leveléből is aZ derüli ki, hogy teljes mérték­ben biztosítják a tanulási és szórakozási lehetőségeket, de arról nem olvastunk, hogV kellő tapintattal ellenőrgik-e a fiatalokat, figyelnek-e rá, mi' képp töltik el szabad idejü­ket. S ez egy következő gon­dolatot vet fel. Nem elégséges a tanulószobában a szörcMO' zasi lehetőségek biztosítása, mindezeknél fontosabb a bo-' ráiá, körültekintő ellenőrzés- Ha szigorúbb lenne az ellen­őrzés, nem találkoztunk voln«l több tucat 114-os szakmunkás­képző intézetben fiatallal, ő levél utal rá, hogy felügyelet nélkül, „a szabad mozgás* lehetőséget kihasználva” töl­tik idejüket a fiatalok * pályaudvarokon. De hadd te­gyük hozzá: mindenkor száz mon lehet kérni, miért rtetW jöttek be a tanulószobába ® fiatalok, hiszen katalógus sf van a világon. S tán nem vet szí rossz néven az intézet igazgatója, cikkünk megjelc nése óta is találkoztunk a vasútállomáson 114-es szak' munkásképző intézetben tantP lóval {párkányt Ezért nem volt hajlandó fo-* gadni sir H. Rumbold Bern-jj ben Eszterházy grófot, és ezért > volt elutasító a Foreign OfficeJ válasza is. 2 A félreértések elkerülése vé-jj gett tegyük hozzá: a ForeignÍj Office nem tanúsított érdakte-J lenséget a magyarországi fej-i lödések iránt, ha a brit biro- dalom érdekei úgy kívánták,* hajlandó volt erőteljes akció--.j rá is, csak nem a nagybirtokosJj arisztokrácja érdekében és an-s, nak oldalán ... ' 3 Még valamire fel kell hív-lj nunk olvasóink figyelmét, és-=j pedig arra, hogy még 1919. jú-lj lius elején is, amikor pedig 3 már a fegyveres intervenció ol-j| dalára kezdett billenni a mér-sl leg nyelve a párizsi békekor)-j ferencián, a Foreign Office-^ nek még mindig aggályai vol-?j tak a magyar nagybirtokos sj arisztokrácia politikai bölcses-;! sége tekintetében. A fent em-lj lített Mr. Leeper 1919. július^ 3-án egy Budapestről érkezett’^ jelentéshez a következő meg-; jegyzést fűzte: „Mit tesznek \ majd a magyar földesurak. haí ismét berendezkedhetnek ott-J hon — a mi szuronyai altra tá-s; maszkodva? 5 Nyilván régi uralmukat, o.l régi rendet akarják visszaállt-> tani. De ha ezt teszik, vagy! csak komoly gyanú van rá,s hogy ezt akarják tenni — foly-1 tatja Mr. Leeper —, úgy Ma.--- gyarországon a munkások és l parasztok mind ellenünk for--, dúlnak...” • Ez az aggály az oka, hogy az: angol diplomácia 1919. júliusé-: ban a bécsi tárgyalások ide-' jén, majd 1919. novemberében í az új ellenforradalmi kormány jj 'étrehozásakor nagy erőfeszí- $ tűseket tett a magyar szociál-j! demokraták, továbbá a polgári 1; pártok előtérbe állítására — ís az Andrássyak, az Appo- 1 íyiak háttérbe szorítására. A probléma azonban csak a ranácsköztársaság megdönté- j >e után folytatandó politika tekintetében jelentkezett, a legfontosabb kérdésben nem volt ingadozás: Balfour, az an­gol delegáció vezetője a pári­si békekonferencián 1919. jú~ ivs 9-én .— Hoover amerikai Jelegátussa) folytatott megbe­szélés alapján megadta a prog­ramot: „A legközelebbi fel- idai, hogy — mint azt Német­országgal tettük — kényszerít­jük: Magyarországot az aláirt fegyverszüneti egyezmény megtartására. Ha ezt megtette, lefegyverezzük, és ha egyszer fegyvertelen, könnyen lehet majd vele tárgyalni, és meg le­het dönteni’” A széplelkek nyilván rósz- tzallólag csóválják fejüket szem taktika hallatán, talán még „tiszteletlen” jelzőkkel is illetik. Pedig Balfour csak félreért­hetetlenül megfogalmazta az imperialista diplomácia egyik, nem is nagyon új alaptételét Honthy Hanna 75 éves

Next

/
Oldalképek
Tartalom