Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

2 ESZÁKMAGV ARORSZAl Csütörtök, 1968. február i Bolgár lap a konzultatív találkozóról % Rabotnicseszko Delo szer­dád számában a budapesti konzultatív találkozóról írva megjegyzi: az eddigi megnyi­latkozásokból világosan látha­tó, hogy a kommunisták nem­zeti és internacionalista köte­lessége elválaszthatatlan .egy­mástól. A konzultatív talál­kozó küszöbén — jegyzi meg a lap — egyre jobban kiraj­zolódnak a kommunista egy­ség további megszilárdításá­nak távlatai. Meddig marad zárva a Szuezi-csatoma? A megyei nőtanácsoli titkárainak országos értekezlete . A Magyar Nők Országos Tanácsának székhazában ja­nuár 30-án és 31-én értekez­leten vettek részt a megyei \ nőtanácsok titkárai. Az első ' napon meghallgatták Ortutay Zsuzsiinak, az Országos Nő­tanács titkárának tájékoztató­ját a' szülői munkaközösségek eddigi tevékenységének vizs­gálatával kapcsolatos tenni­valókról. Ezt követően a nem­zetközi nőnap előkészítésével összefüggő feladatokat ismer­tették a részvevőkkel. A második napon, szerdán Bartolák Mihály,, a SZÖVOSZ elnökhelyettese tartott elő­adást „A SZÖVOSZ helye és szerepe az új gazdasági me­chanizmusban” címmel. Az BAK külügyminisztériu­mának szóvivője kedden este ismertette azt a közleményt, amely bejelentette, hogy az iz­raeliek provokációja mialt bi­zonytalan időre felfüggesztik a Szuezi-csatoma megtisztításá­ra irányuló munkálatokat. Az A1 Ahram című kairói lap szerint az izraeli—egyipto­mi tűzpárbajnak egyiptomi részről egy halálos és hat se­besült áldozata van. az egyip­tomi tüzérség kilenc izraeli tankot és több izraeli tüzérsé­gi állást pusztított el. A lap a továbbiakban el­mondja, hogy U Thant ENSZ­20 éves a lenre' - magyar kulturális egyezmény A Trybuna Ludq szerdai száma megemlékezik a há­ború utáni első lengyel—ma­gyar "kulturális egyezmény aláírásának 20. évfordulójáról. A húsz évvel ezelőtti esemény jelentőségét kidomborítva a lap rámutat: Ez volt az első ilyen jellegű nemzetek közöt­ti megállapodás, amelyet Len­gyelország népi demokratikus kormánya kötött. Természete­sen — .írja a lap —, a két nép barátsága, kulturális kap­csolata sokkal régibb keletű. Mégis, csak 1945 után bonta­kozhattak ki igazán ezek a kapcsolatok. visszan életkedvét... Egy rokkant bányá*z szerény kéréséről j főtitkár kedden reggel figyel­meztette az egyiptomi külügy­minisztériumot, hogy Izrael í beavatkozással fenyegetőzött | arra az esetre, ha az egyip- ! tömi motoros hajók megközelí­tik a csatorna északi bejára- j tát Az izraeli hatóságok az ál- i talános gyakorlattól eltérően I nem is tagadják, hogy a ked- j di incidenst az izraeli fél I provokálta. A szállításügyi ! miniszter a tengerész-szakszer- i vezet haifai gyűlésén határő- l zottan kijelentette: „a csator- ' na pedig zárva marad mind- j addig, amíg izraeli hajók nem ! használhatják szabadon”. Ré em ura lom egy a meri kui feg vénet elepen évvel ezelőtt tör­tént a szerencsét­lenség az oroszlányi bányában. Sújtólég-robbanás, vízbetörés, omlás. L-— Tamás Árpácí mar két hete volt kórházban, amikor visz- szanyerte eszméletét. És cso­dával határos, hogy egyálta­lán visszanyerte. Hátgerinc­törés; fej-, kar-, comb-, térd-, medencecsont-törés. Bizonyá­ra 35 éves. erős szervezetének köszönhette, hogy életben ma­radt. ' És az orvostudomány­nak. Mert az orvosok megtet­tek minden tőlük telhetőt. Számukra is van azonban le­hetetlen, amin nem tudnak változtatni: Tamás, Áröád de­réktól lefelé megbénult, száz százalékos rokkant lett. A tizenöt- évvel ezelőtti oroszlányi bánvász ma Buda­pesten él, a Vili. kerület1 Auróra utca 6 számú ház el­ső emeletén. Négy fal között él. szinte csecsemőként ápo­lásra szorulva, járóképtelenül. A házban nincs lift, nyugdí­jából pedig nem tud fizetni azért, hogy valaki rendszere­sen levigye az utcára, amely számára a világot jelentené Ebbé azonban Tamás Árpád már beletörődött. Nem olyan segítséget kér az- emberektől, ami valakinek is fáradságot, vagy pénzkiadást jelentene. Kérése sokkal szerényebb. . Az ember . minden körül­mények között megpróbál va­dami értelmet, célt. örömet ke- -resni életének. A rokkant bá­nyász is ezt -teszi másfél év­tizede ágyban fekve, négy fal között élve. Talált is olvan el- fogtaltsá<rot. amelybő' úgy ér­zi. ismét hasznos ember. A rokkant ó>'ák jelentik számára az e1 foglaltságot. ’—* Nagvon örülök, ha egy beteg'órából jót tudók csinál­ni. A munka, leköt. És felvi­dít. ha az óra ketyegni kezd. ilyenkor elfelejtek jajgatni. Nem élő szóval, hanem írás­ban mondta el ezt nekünk Ta­más Árpád Hogy miért ép­pen . az ftszakmsavaror'zág szerkesztőségének írt? Bizo­nyára arra gondolt, hogy' Bor­sodban is sok bányász él és a bányászok különösen össze­tartanak. Sorsuk, munkájuk hozta ezt így. amely ma sem mentes még teljese* az áldo­zatvállalástól. a jó szerencsét- kárásíól. Évtizedekkel ezelőtt pedig — jól ismerjük. — mennyire nem volt az. így az összetartás, a segítőkészség .testvéri közösséggé, forrasztot­ta bányászainkat. '■< ji Elsősorban tehát’a borsodi „testvérekhez”, bányászoJva- sóinkhoz továbbítjuk Tamás Árpád" szerény kérését: aki­nek van otthon olyan rossz -fali-, asztali-, kakukk-, vagy karórája, amelyet már nem használ, s szemétbe dobna, küldje el a rokkant bányász címére. ■ Kifliim/ segítség is szerez- SuLdüiy hét valakinek nagy örömet. Sőt, annak is, aki a segítséget adja. Vagy talán nem nagy öröm, ha csak egy kicsit is adunk ahhoz, hogy egy ember visszanyerje életkedvét? Rutlkay Anna Winthrope Rockefeller ar- konsasi kormányzó kedden es­te hírzárlatot rendelt el a cumminsi fegyenctelepen fo­lyó nyomozás ügyében. A ha­tóságok hétfőn kezdték el ki­vizsgálni azokat a bejelenté­seket, amelyek Szerint a bör­töngazdaságban az őrök és házitnunkások esztendők óta rémuralmat tartottak fenn, szadista módon kínozták és sorra gyilkolták a bebörtönzöt- teket, áldozataikat pedig a szökevé­nyek listájára írták. A 6000 hektáros börtöngaz­daság egyik pontján az ásók már hétfőn három csontvázat fordítottak ki. Előzőleg azon­ban az 59 éves Reuben John­son, akit 1937-ben testvérgyil­kosság . miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, a börtönorvosnak elmondotta, hogy már 1940. május 1-ón segédkezett meggyilkolt fog­lyok eltemetésében. Az őrök 10, vagy 12 elítéltet lőttek, vagy ütöttek agyon. Az áldozatok legtöbbje néger volt. „Valamennyien halálfélelemben éltünk” — mondotta. Rockefeller kormányzó egyelőre azzal próbálja lecsil­lapítani a botrányt, hogy a fo­lyóparti szántóföld, ahonnan a három csontvázat kiásták, „halán valamikor a szegények temetője lehetett”. Ezzel szem­ben áll viszont az a közlés, hogy az egyik koponyán sú­lyos roncsolások láthatók,. s a másik koponyához tartozó láb­csontok töröttek. Rockefeller bevonta a vizs­gálatba Thomas Murton egy­kori kriminológiai-professzort, Arkansas börtönfelügyelőjét. Murton kedden este közölte, hogy benyújtja lemondását: „Az állami büntetőrend­szer halálgyár — mondotta. — A fegyelme­ket ütötték és kínozták, ál­latok módjára kellett élniük”. ENSZ-jeíentés a nini betegségekről Az ENSZ egészségügyi vi­lágszervezetének jelentése sze­rint az utóbbi években ismét előretörőben vannak a ne­mi betegségek. : Tizenhárom országban, köztük Kanadában, Svédországban és Kambodzsá­ban a gonorrhea a legelter­jedtebb fertőző betegség és'a kór a második helyen áll gya­koriságban Belgiumban, Ang­liában és ’Franciaországban. A szifilisz előfordulási aránya a legmagasabb a Brít-Hondu- rasban, Madagaszkáron, Mala­wiban, Mauritániában és Ja­maicában. Indiában a nemi betegségek elterjedése vetek­szik a tbc-vel és a maláriá­val. Figyelemre méltó, hogy a betegségek új hulláma, amely helyenként már eléri a má­sodik világháború utáni évek átlagát, különösen a fiatalo­kat fenyegeti, Ausztráliában például a betegek negyedré­sze 15—29 éves és sok fiatal nemi beteget tartanak nyil­ván Kanadában is. P. Howard (Rejtő fenő) Az előtetőit 26. A zért a mindenségit en­nek a dúdolásnak .. Idegesen rágyújtott Hogy kerül egy nő ilyen vá­rosi öltözékben a sivatagba? A század csak látta volna a végtelen síkon, ha valaki er­refelé utazik? Mit sétál ez itt 45 fokos melegben ilyen köny- nyedén a Szahara közepén? Es ki lehet?.,. Éld- ember nem ... ez már valószínű ... Eddig ugyan, nem hitt a kí­sértetekben, de ezután kény­telen lesz vele ... Majd rajta is úgy röhögnek, mint öreg matrózokon, amikor ’ előadják hasonló élményeiket, de a ten­gerrel kapcsolatban. Még sze­rencse, hogy ,ő ,nem mesélhe­ti majd el élményeit, mert hamarosan meghal „hivatása közben ért baleset” következ­tében. De ilyen dalolásokat éjszaka nem fog rendezni. Ez marhaság. Ezek őnagysága tempói... Igazi női dolog. Agyonlövik, mert szpáhi kapi­helyőrség tányokkal flörtöl, erre idegen férfiakat nem hagy nyug­ton .. . Mit akar tőle? Bán­totta ő? Egyszerre olyan közel tűnt fel a dúdoló kísértet, hogy úgy érezte, kinyújtott karjá­val megfoghatná. És hango­san, messzehangzóan énekelt! A holdfeny csalóka távlata ellenére sem lehetett ötven lépésnél, messzebb. Utána ve­tette magát. Most megvagy? Hopp.. . Egész határozottan látta, hogy ide, a domb mögé fu­tott ,.. Megkerülte. A nó nem volt ott... „Si Ton savait.. ” — hang­zott nagyon távolról... ..; És ezzel bizonyossá vált, hogy nem ember. Ilyen közel­ről egyszerre ennyire eltávo­lodni, azután ismét ötven lé­pésről dalolni... De a -csiz­mája nyoma világosan kiraj­zolódik a porban... ,, Követte a nyomát Határozottan látszott a be­mélyedő sarok és talp a. por­ban. Kohó! A kísértet őnagy­sága lába belenyomódik a. porba? De hiszen akkor sú­lya van! Térfogata! És épp­úgy rakja egyik, lábát a. má­sik után, mint a többi halan­dó ... Ilyen kísérteiét az öreg­apja sem látott... Akikor ez valami svindli, és ilyesmit ő kikér magának... A nyomok visszatértek az oázis felé ... De most... Elhűlten állt! . Egy homokdomb' után, ahol rövid, sík rósz követke­zett, megszűntek a nyomok. Egyszerűen megszűntek! Hát ilyen még nem volt! A nyomok véget értek a homokterepen, két domb között, a szabad síkon, mintha, mondjuk, felrepült volna a hölgy. Az utolsó két lábnyom tisztán látszott, de tovább semmi, csak a sima por... Ezek után nem törődött to­vább az üggyel Kérem. Tu­Felkúszott az árbocra a veres zászló... Emlékezés a eattarói felkelésre ß Nagy Október után az egész világon bátrabban kezdtek a harchoz a munkások, a. parasztok, a ka­tonák. 1918 januárjában az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi országában, és Né­metországban is azért hagyták abba a munkát a gyárak dol­gozói. hogy sztrájkjukkal, tün­tetésükkel tudtára adják kor­mányaiknak: békét akarnák! Ehhez a békeharchoz csatla­kozott az osztrák—magyar ha­diflotta Cattaróban. A monarchia hajóin cseh, szlovák, horvát, szlovén, len­gyel, magyar, osztrák és olasz matrózok szolgáltak. Nehéz sorsa volt a hajó legénységé­nek. A hosszú, fárasztó szolgá­latai durva bánásmód súlyos­bította és az élelmezés egyre rosszabbodott. Romlott húst, marharépát kapták, míg tiszt­jeik jól éltek, bőségesen jutott nekik étel-ital, még hozzátar­tozóiknak is küldhették haza az elsikkasztott legénységi élelemből. A matrózokat a legkisebb fegyelemsértésért ki­kötötték, kimenőjüket meg­vonták. A parancsnokok leg­szívesebben elzárták volna őket a külvilágtól, hogy -ne jusson el hozzájuk semmi hír. Mégsem tudták megakadályoz­ni, hogy a hajógyári munká­sok, az orosz frontról vissza­érkező katonák elmondják: békére vágynak már minde­nütt, és ezért sztrájkolnak a munkások is. Február 1-én délben a cat-: tarói öbölben a Sankt. Georg hajón eldördült az ágyú. meg­szólalt a többi hajót is fel­kelésre szólító.. sziréna,, S& „fel -. kúszott az, árbocra , a yöí;ös zászló. A tiszteket léfegyve­rezték. A kikötőben állomá­sozó hajók nagy része azonnal csatlakozott a felkeléshez, sor­ra felvonták' a főárbocra a vörös lobogót, a tisztek helyett a legénység vette át a vezetést. A hajókon matróztanácsok ala­kultak: ezek küldötteiből dél­után megalakult és tanácsko­zott a központi matróztanács. Este hétkor közösen megfogal­mazott követeléseiket átadták a flotta parancsnokának. A. matrőztanács a felkelés első percétől valamennyi ha­jón rendet és fegyelmet tar­tott. A felkelők bebizonyítot­í6e*e»9ife®»s8fíe*e»* « «tamásul veszi, hogy kísérte­tek igenis vannak. De milyen- csinosak! Ismét leült a bokrok közé, és tovább kutatta a tárca tar­talmát. A kísértettel feladta a játékot, őnagysága nyert. ... Egy levél volt benne. Monsieur Henry Grisonnák címezve. Sürgetik benne, hogy intézkedjen gyorsan az „ügy­ben”, mert „Kalimegdán nem várhat tovább ősznél,..” Hm... — gondolta Galamb. Kalimegdán úr majd elsza­lad, ha nem vár, mivel őszig Grison úr nem Intézkedhet, mert nem bizonyos, hogy idén lesz a végítélet és az ez­zel kapcsolatos feltámadás. De ebből legalább tudja, hogy ki az áldozat. Henry Grison. Avenue Magenta 9. Mi van még? Egy csontplakett. Nézd csak. , Az van ráírva, hogy „őrnagyi rangban”, de név vagy ilyesmi sehol. Illetve itt lent: személyesen állítottam ki: olvashatatlan tábornok. És egy szám: „88”. Felette arany­betűkkel: „Vezérkar. D. osz­tály”. Szóval Grison űr valami ki­szolgált reumás katona volt, és ez valami emléklapféle, vagy tízéves ütközeti találko­zó. No jó.. „ Ez itt egy ér te­sítés ... A csudába!.1 ...Nem messze, a-homok­domb tövében,, térdeit átka­ink, hogy tisztek -nélkül te eä tudják látni feladatukat. A központi matrőztanács abban bízott, hogy a hátország mun­kásai segítségére 'sietnek, ’ '& monarchiában a felkelés álta­lánossá válik, és megdönthe- tik az. elnyomók uralmát. Táviratot küldtek az Osztrák Szociáldemokrata Párt- vezető, jéhéz és Károlyi Ml Irály hón» tőlük várva, hogy mozgósít- ják -a monarchia proletariátu­sát. Táviratuk azonban nem, vagy csak későn jutott el a címzettekhez, így magukra riraradták, sorsuk megpecsé­telődött. A parti ütegek nem csatlakoztak a felkelőkhöz, a nagy rádióadók felett te e. tisztek rendelkeztek. Így pa­rancsnokaik állandóan kapcso­latban álltak a külvilággal* segítséget kérhettek. Február 3-án kora reggé!, hadihajók érkeztek a felkelési leverésére. A matrőztanács, ha a túlerővel szemben felve­szi a harcot, ezer és ezer mat­róz hiábavaló halálát okozza, ezért kénytelen volt a megadás mellett dönteni. A békéért harcoló „bűnösöket” a partra szállították. A hadiflotta . és a hadsereg parancsnoksága 1918-ban máf nem merte a matrózok százai! statáriális bíróság elé állíta­ni. De kivégeztetett közülük négyet. Hétszáz matróz került rab­ságba. Az erődítményekben, barlangokban embertelen, kö­rülmények között tengődtek« többen éhen haltak.' Az élet­ben maradottaknak -a '■•'"‘mik* •lhárch'ré,'-:8.sSí7éöm3ása,,'> -a' Fptoü - gári demokratikus forradallWfl hozta meg a Szabadságot. A z Osztrák—Magyar Mo­narchia hadj gépezetében a eattarói matrózok vol­tak az elsők, akllj, szervezet­ten szembefordultak a nép- ellenes háborúval, béliét, de­mokráciát és áz elnyomott nemzetek szabadságát köve­telték. Soraikban ott voltaic a magyar matrózok is. akik ha­zatérve, tovább küzdöttek. Többen közülük életükét, ad­ták a szabadságért, a prole­tárforradalomért, a Tanács- köztársaságért. Gábor Sándornő kandidátus rolva ült a kísértet, és éne­kelt! Galamb nézte. Nem mo»“ dúlt. Minek? Hogy kezdőd­jön elölről az egész? Ült és nézte. Azután cigarettára gyújtott A kísértet felállt, és széttárta feléje karját. Har- rincourt legyintett. Ö ezeket kikéri magának... Elég'volt- Hagyják békén ..; Bántott va­lakit? Mit akarnak tőle?... A legtávolabbi homoklíul- lamok felett halvány, kréta- színű csík válik le az ég al­járól ... és a. hölgy énekel. Galamb gondol egyet. A* udvariasság kísértetekkel szemben is katonai erény. Ki­veszi szájharmonikáját.' és szép, érzelmesen kíséri a ha­zajáró nő dalát, behuny! szemmel, cifrázva..; Egy pillanatra kinyitja isse­mét; mert a nő abbahagyta a dalt. Hm... A kísértet ijed­ten áll, és csodálkozva bá" inul rá Aztán megfordul és " elsza­lad. Halló! Nagysád! Szellem­nél Álljon meg, n-e íólj&su nem bántom..,. De a szellem eltűnt domb mögött ! , mjagyon sajnálta.. * ® ' V így ráijesztett a ldJ sértetre. azwtáS visszament a- táborba, meg­evett egy fél. cipót, és jóízűaá elaludt. . (Folytatjuk^ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom