Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

4 SsSéAKMAGVARORSAW Csütörtök, 1968. január i. Korszerű nyelvoktatás a sárospataki gimnáziumban A nagy múltú sárospataki kollégium és az ősi főiskola épületében működő Rákóczi Gimnázium ma is népes. Évente ezer középiskolás diák gyarapítja itt ismereteit, sze­rez értékes, általános művelt­séget. Két évvel ezelőtt itt Is szerveztek speciális nyelv­tagozatú osztályokat, meglehe­tősen szigorú követelmények szerint válogatva ki a tanuló­kat az általános iskolák leg­szorgalmasabb diákjai közül. A speciális, angol és orosz nyelv tagozatú osztályok (az I. és a II. évfolyamon) igen jó eredménnyel dolgoznak. Társadalmi munkábau A sárospataki Rákóczi Gim­náziumban most a technika segítségével is tovább kíván­ják emelni a nyelvoktatás színvonalát Már készül a kor­szerű nyelvoktatási laborató­rium, az elektrotechnika se­gítségével audio-vizuális nyelvtanítási módszert ve­zetnek be. Egyszerre 36 diák tanulhat benne. A felszerelé­seket a Művelődésügyi Mi­nisztérium adta az iskolának, ezzel is támogatva a dicsére­tes kezdeményezést. Az elektrotechnikai beren­dezések szerelési munkái t Dézsy Béla, műszaki főtiszt, az iskola egykori növendéke irányítja társadalmi munká­ban, sőt, a szerelési munkák jelentős részét személyesen végzi. Segítenek a korszerű nyelvoktatási laboratórium felszerelésében a patronálok, a MÁV sátoraljaújhelyi állo­másfőnökségének műszaki dolgozói is, valamint az ilyen jellegű szerelésben jártas és ügyes diákok. így a speciális nyelvoktatási laboratórium je­lentős mértékben társadalmi munkában készül el. Gergely Károly gimnáziumi igazgató tájékoztatása szerint a. korszerű laboratórium lé­nyegében már készen van, csupán apróbb elektroszerelési hibákat kell korrigálni. Az új létesítményt az iskolai év második felében használatba veszik. Természetesen elsősor­ban az orosz és az angol nyelv tagozatú osztályokat kívánják itt tanítani, de felhasználják majd a berendezéseket az ál­talánosan kötelező orosz nyelv oktatásában, más osztályok is. nak, mégpedig kötelezően, s a heti 12 óra nyelvtanulás önmagában is , fokozott igény- bevétel. Ezekkel együtt — természetesen — a nyelv ta­gozatú osztályok tanulói köte­lesek eleget tenni az iskola követelményeinek valamennyi tantárgyból. Általában eleget is tesznek. Az elmúlt két év során a speciális nyelv tago­zatú osztályok tanulmányi eredménye jó átlagú. Mind­ezeken kívül a nyelvszakos diákok aktívan részt vesznek az iskola diáktársadalmi te­vékenységében és a társadal­mi munkákban. Magasabb követelmények A két speciális nyelv tago­zatú osztályban a követelmé­nyek magasabbak az átlagnál. Elsősorban arra törekszenek, hogy az általános iskolák ki­tűnő tanulói közül válogassák ki a legjobbakat, főleg azokat, akiknél az áLlagosnál jobb nyelvérzéket állapítanak meg. Alapvető követelmény, hogy a speciális nyelv tagozatú osztá­lyokba olyan tanulók kerülje­nek, akik az általános iskola anyagát valamennyi tantárgy­ból hiánytalanul tudják. Itt ugyanis nincs mód a hiányzó ismeretek pótlására, mert a nyelvtanulás egyrészt megala­pozott általános szintű tudást, másrészt fokozott igénybevé­telt követel. Mindkét tagoza­ton — orosz és angol nyelv­ből — a heti 6 óra iskolai nyelvoktatáson túl délutánon­ként, lényegében a szabad időben további 6 óra társal­gási nyelvtanulást biztosi ta­loazsá-'os meiiliülÖDbözfefés — Általában jellemző ezek­re az osztályokra — mondot­ta Gergely Károly igazgató —, hogy nemcsak a nyelvta­nulásban érnek el magasabb szintű eredményeket, hanem a többi tantárgyakból is. .fő ké­pességük nagy szorgalommal párosul. Ez is nagyon fontos. — Kollégiumban laknak? ■— Valamennyien. A maga­sabb színtű oktatást csakis így. tudjuk biztosítani. A kol­légiumban nyelvszakos nevelő tanárok foglalkoznak velük. — Nem egyféle megkülön­böztetés ez? — De igen. Viszont: gos megkülönböztetés. Az ál­lam, a társadalom azzal igyek­szik meghálálni a szorgíümat, hogy segíti a jó képességek kibontakozását Ez a társada­lomnak is érdeke. Ezért is tá­mogatja a minisztérium foko­zottabb mértékben iskolánk szakosított nyelvoktatási tevé­kenységét. (sz. j.) A NEB muiiStale»i'véLől . Mostanában egyre többet tapasztaljuk, hogy a dolgozó emberek ügyeivel való foko­zottabb törődés a hivatalok, intézmények, vállalatok tevé­A MÁSIK LUÍU Korábban kifejtett vélemé­nyünk teljes fenntartása mel­lett újra megnéztük a Mis­kolci Nemzeti Színházban a Lulu előadását Péva Ibolya kedvéért. Ugyanis a címszere­pet ketten játsszák, felváltva: Margittay Ági és Péva Ibolya. Az előbbiről a bemutató kap­csán már írtunk, most a má­sik Lulut figyeltük meg. Péva Ibolyának — tudomá­sunk szerint — ez az első nagy vezető szerepe. Koráb­ban több apróbb szerepben figyeltünk fel rá, legutóbb a Bankrablás olasz módra című komédia leányanya szerepé­ben láthattuk. Most azonban nagy szerepet kapott. Olyan feladatot, amely szinte egy pillanatra sem engedi le a színpadról, csaknem három órán keresztül kell mókáznia, táncolnia, énekelnie, s nem utolsósorban megformálnia azt a francia lánykát, aki túl­hajtott kíváncsiskodásból ke­rült a rablók közé, s aki vé­gül is a tiszta szerelemben találja meg boldogságát. A darab különféle adottságaiból folyóan a címszerep nagyon is összetett. Örömmel jegyezhet­jük fel, hogy Péva Ibolya nagyszerűen illeszkedik a kis együttesbe, remek táncos, né­hány énekszámára is fel kel­lett figyelnünk, egészében na­gyon kedves Lulut állított elénk. Üde szőkesége, gyerme­kien friss lénye sajátos szín­nel ruházta fel alakját: úgy éreztük, hogy valami hamvas tisztaság keveredett a bank­rablók közé. Nagy feladatát szépen, feljegyzésre méltóan oldotta meg kenységében nagyobb szerépet kap. A NEB 1968-as munkatervé­ben lapozgatva megragadta figyelmünket, hogy az új gaz­dasági mechanizmusra való áttérés gyakorlati lebonyolítá­sának ellenőrzése mellett két . olyan téma is található, amely | a fenti gondolat jegyében szü­letett. Január és február hó­napokban megvizsgálják az egyes szolgáltatások (gáz, pos­ta villany, kéményseprés stb.) helyzetét és e területeken a | panaszok intézését, április hó- í napban pedig a dolgozó nők > helyzetét mérik fel. \ Míg az első vizsgálatnál a í bosszúságra okot adó ténye­zőket okozati összefüggésben vizsgálják,. (pl._ díjbeszedési módszerek, liftjavítások prob­lémái stb.), addig a dolgozó nők helyzete című vizsgálati téma során arról kívánnak meggyőződni, hogy a vállala­tok, adottságaikhoz viszonyít­va megfelelő segítséget nyuj- tanak-e a dolgozó anyák ré­szére. Milyen további lehető­ségek kínálkoznak és ezek megvalósítását milyen ténye­zők akadályozzák. A NEB természetesen szá­mít a vizsgálat során a la­kosság segítségére és számit arra is, hogy többen levélben keresik meg a NEB-irodát Mezőgazdasási szakmunkásképzés a nískslci járásban Évről-évre egyre több jól képzett szakemberre van szük­ségük a termelőszövetkezetek­nek. Immár öt esztendeje kez­dődött a szervezett szakmun­kásképzés ‘ a mezőgazdaság számára. A tapasztalatok azt bizonyítják: az utóbbi időben megnőtt a fiatalok érdeklődé­se az ottani szakmák iránt. A miskolci járásban például az 1968 szeptemberében kezdődő tanévre a szakmunkásképzés­re jelentkezők száma jóval meghaladja a korábbi évekét. A járás tsz-eiben egyébként jelenleg 600 betanított, és szakmunkás dolgozik. Ám en­nél több szakember kellene. A termelőszövetkezetek évente átlagosán 150 betanított és ugyanannyi szakmunkást állí­tanak munkába. Éppen ezért az eddiginél na­gyobb gondot fordítanak a miskolci járásban a mezőgaz­dasági szakmunkásképzésre. A tervek szerint szeptembertől Felsőzsolcán és Sajószentpéte- ren kihelyezett osztályok kez­dik majd meg működésüket. Formabontó krímik Nemrég láttám a moziban Ad Angyal lesen című filmet. Ebben az Angyal, a televízióból ismert szuperdetektiv, az igazság bajnoka gengszterre változott, sőt, szupergengszter­re, mégis belőle csináltak hőst a film alkotói. Aztán láttam a tv-ben egy háromrészes filmet, amelyben egy bizonyos Bert Gregor nevű, börtönből szökött, megrögzött bűnözőért kellett volna izgulnom. Legalábbis a film alkotói mindent elkövettek, hogy ez a sokszoros gonosztevő elnyerje rokon- szenvemet, és izgalommal, nézzem á viliódzó képsorokat, va­jon slkcrül-e a bűnös úton szerzett pénzzel megszöknie, vagy sem. Úgy látszik, az „egyenes" krimi már nem cikk, az izgal­mas, bűnügyi filmek készítői nem bíznak saját gyártmá­nyaikban, nem hiszik, hogy készítményeik, amelyekben az igazságot próbálják felderíteni és a bűnöst üldözni, izgal­mat kelthetnek. Teret kapott hát a fordított krimi, azaz nem az igazság győzelméért, hanem a hőssé ütött gyanús figuráért kell izgulni, lelkesedni. Elérkezett a krimiben is a, formabontás. Ne tűnjék szerénytelenségnek, néhány témát ajánlhatnék mind a televízió, mind a filmgyártás számára. Javaslom, készüljön film Hekus Dőlteiről, az 1546-os idő­szak legendás hírű bűnözőjéről, aki gazdag kereskedők bolt­jait fosztogatta, közben rendőrt is ölt, meg egyebeket' csi­lláit, s milyen sokáig tartott, amíg cl tudták fogni. Vagy ér­demes lenne talán filmet készíteni a fehérterror hírhedt hóhérának, Francia Kiss Mihálynak évtizedes bujkálásáról. Filmkészítők mennyi lehetőséget találhatnának e hosszú bujkálás kalandos fordulatai közben! De lehetne filmet ké­szíteni esetleg arról, milyen izgalmak között élt hajdan Hamrák János, aki eladta a Rottcnbiller utcát a székes­fehérvári városatyáknak — mindaddig, amíg fel nem fe­dezték és lé nem bukott. Vagy nem kívánkozik-e ilyen for­dított krimi hősévé Lédererné nagyságos asszony és férje, a fehérterrorista csendőrtiszt, akik Kodelka hentesmestert annak idején feltrancsírozták, s milyen hosszú volt az út, amíg a hajdani oszlálybiróság ítélt felettük. Gondoltam a híres szélhámosra, Strassnoff Ignácra is, de őt el kellett vetnem, hisz az ő kalandjait a televízió már eavszer lei- dolgozta. 3 Akadna esetleg frissebb, maibb téma is, mert beszélik, hogy itt-ott, szövetkezetekben, vállalatoknál elkövetnek visz- szaéléseket, eltulajdonítanak pénzeket, de ez a téma nem alkalmas, ß tettes többségben még nincsen szökésben. Ugyanis, még nem fedezték fel a bűncselekményt. (bus) 1 ÍZEVES SZAKKÖR Tíz év őta munkálkodik a Rónai Sándor Megyei Művelő­dési Ház eszperantó szakköre, mely annak idején még a Kossuth utcai székházban ala­kult meg. A szakkör az elmúlt évek alatt a rendszeres heti foglal­kozásokon kívül minden év­ben nyelvtanfolyamokat is szervezett és alkalmakként Miskolcon országos találkozók­ra is összehívták az eszperan- tistákat. A,magyarországi esz­perantó világkongresszus al­kalmával 230 külföldi vendé­get hívtak meg Borsodba, hogy megismertessék velük a me­gye néhány nevezetességét. A szakkör tagjai más alkalmak­kor is fogadtak külföldi ven­dégeket, előadókat. Segítik a megyei eszperantó szakkörö­ket is. Sok segítséget adtak a szlrmabesenyőj általános isko­lásoknak is, akik eszperantó műsorukkal többször szerepel­tek a megyei művelődési ház­ban és a múlt évben Bulgáriá­ban is jártak. Az elmúlt hónapot különö­sen gazdag program jellemez­te. Bácskay István, a Magyar Eszperantó Szövetség vasutas szakosztályának vezetője be» számolt a Hollandiában tar­tott eszperantó világkongresz- szusról, később megemlékez­tek a nemzetközi nyelv szer­zőjének, Zámenhoffnak szüle­tésnapjáról, megkoszorúzták az Eszperantó téren levő em­léktáblát is. Ezenkívül a mű­velődési házban a szakkör tagjai minden csütörtökön 18 órai kezdettel összejövetelt tai toltak: Az új évben is ezen a napon tartják foglalkozásai­kat. Tál István fa A tlsxa szederkényi művelődési hás programjáról Tiszaszederkényben sokan várják már a művelődési ház filmszínházának megnyitását Az intézmény igazgatójának tájékoztatása szerint erre is {rövidesen sor kerül, ugyanis sa napokban befejeződtek a < gépházban folyó szerelési mun- i kólátok. A művelődési otthon vezető­sége úgy tervezi, hogy a most megnyíló filmszínház I-es ka­tegóriába sorolt, bemutató mo­zi lesz, amely szélesvásznú és normál filmek bemutatására egyaránt alkalmas. Egy héten öt adásnap lesz; szerdán és szombaton pedig különböző rendezvényeket tartanak a he­lyiségben. ■ A város lakóinak szórakoz­tatására kéthetenként bálokat, továbbá táncesteket rendeznek a művelődési házban. Ezenkí­vül kéthavonként színházi előadásokat, negyedévenként tánczenei esteket tervez veze­tősége. Szó van arról Is, hogy időközönként a Miskolci Szim­fonikus Zenekar ad műsort * városban. Nagy gondot fordítanak m tartalmas, színvonalas klub­élet kialakítására- Ennek érde­kében olyan állásfoglalás szü­letett, hogy a klubokat kizá­rólag tagsági igazolvánnyal rendelkező dolgozók látogat­hatják. Már készül a klubiga­zolvány, melyet rövidesen ki­osztanak a jelentkezők között. Az intézmény programjában előkelő helyet foglal el az is­meretterjesztő munka. A leg­különbözőbb témakörökben a művelődési ház vezetősége ne­ves előadókat — ismert poli­tikai és közéleti személyisége­ket, szakembereket, írókat, művészeket — kér fel az is­meretterjesztő előadások meg­tartására. Így például január­ban dr. Pálfy József, a Ma­gyarország főszerkesztője ad tájékoztatót az időszerű kül­politikai kérdésekről. Érdemes megemlíteni még, hogy tavasszal Tiszaszeder­kényben — a művelődési ház szervezésében — kulturális hó­napot rendeznek, amelyre 1968. áprilisában kerül sor. Az ünnepségsorozat keretében többi között nagyszabású ki­állítást terveznek, amely a szomszédos baráti népek életét mutatja be a látogatóknak. Viiliséi = provincializmus? Gábor: Nálunk vidéken... Masvarorszáf’iiak ma 10 milliónyi lakosa van. Ennek egyötöde Budapesten él. (Európában szinte páratlan aránytalanság, torzulás a fő­város javára! Minden ötödik magyar állampolgár a fővá­rosban él!), egynyolcada a négy nagy városban (Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc), a többi, az ország lakosságának mintegy háromnegyede „vi­déken”. Szükségesnek tartjuk ezeket a statisztikai adatokat, ténye­ket előrebocsátani, mert éneikül érthetetlen, értelmet­len lenne Mocsár Gábor írá­sainak szenvedélyessége. Mert ez ennek az ügyes tollú, nyílt szemű-eszű publicistának, író­nak egyik legmarkánsabb tu­lajdonsága, egyben érdeme is. Vulgarizálva mondhatnánk úgy is, hogy a vidék „meg­szállottja”, ha a „vidék” szó mór eleve nem hordozna tar­talmában is, akusztikájában is valami lekicsinylőt, lefokozót, közvéleményünk gondolkodá­sában, szóhasználatában. Mert Mocsár • Gábor minden írásá­ban, amikor a vidék problé­máit elemzi, országos gondok­ról szól. Szenvedélye okos, ..irányított” szenvedély. Prob­lémafeltáró, elemző, egyben problémamegoldó is. Jel ínsé­gekre hívja fel a figyelmet, mint például a Nyírség elma­radottsága, az Ingázók nenéz helyzete, a tanyák gondja, a vidéki szellemi élet fejlődésé­nek lassúbb tempója (a fővá­roshoz viszonyítva), a tunya­ságból vagy kényszerűségből fakadó provincializmus, szuk- látókörűség stb. De ez a’ fel­sorolás nem csupán Mocsár érdeklődésének, témáinak sok, olda'óságát, gazdagságát je­lenti. Jelenti a már fentebb említett problémamegoldó szenvedélyt, olios, ösztönző, serkentő indulatot is, amely a továbbmozdulást sürgeti. Ami minden írásában szembectlik: Mocsár alaposan ismeri vá­lasztott témáját, a vidéket. Szinte hihetetlen, hogy ennyi helyen megfordult, ennyi em­berrel beszélt, ennyi adatot el­raktározott. Ez kilométerben ezres nagyságrendeket jelent járhatatlan dűlőutakon, rek- k<nő melegben, vendégma­rasztaló sárban. Az olvasó csak ámul, hogy a szerzőnek honnan jut ideje, ereje meg­ismerkedni a nyírségi tanyai kollégium életével, a makói „hagymások” egyke-gondjai­val, a nádudvari részesedési rendszerrel, de közben levél­tárakban is bütykölni Debre- recen szellemi múltjának elemzéséhez, vagy Békés tarosa településtörténetéhez. Ehhez, ennyire valóban csak annak „futja” erejéből, aki magáé­nak is érzi ezeket a problémá­kat. lása, a vidék és a főváros éle­te azonosságainak, lappangó, vagy nyílt ellentéteinek elem­zése. Amikor pl. a téeszek, problémáiról ír, nem elégszik meg a lehetséges termelési, szervezési elosztási megoldá­sok felvázolásával, hanem elemzi a parasztság múltjá­ból, a paraszti mentalitásból fakadó problémabokrokat is. S éppen ebben, ezzel ad új szempontokat is a megoldás lehetőségeihez. Lehetőségei­hez — mondtuk — és nem re­ceptet. Mert bár kitűnően is­meri a témát, mindig hangsú­lyozza, hogy elemzése1', érté­kelései nem a szakemberéi, hanem a töprengő, kereső (hu- -mán) értelmiségéi. A mezőgaz­dasági, nemzetgazdasági, vá­rosfejlesztési stb. problémá­kat, de nem a szellemi életet illetően. Mert arról már a szakember, a beavatott sza­vával szól. Így a jó szakem­berek Pestre vágyódásáról- meneküléséről, a vidéki szín­házak, egyetemek, folyóira­tok nehézségeiről. Hangja ezeknél a témáknál — ha le­het — még jobban átforróso­dik. Szakít az értekező-esszé stílussal, és a hitvitázók érve­lő-perlekedő dikciójával váltja fel azt. Így vitázik pL a „debreceniséggel”, a múltat a jelennel mérő szépítéssel, lak­kozással, a szegedi profittal lan nagyotakarással, a mis­kolci mindenáron hagyomány, kereséssel, a fővárosi és a vi­déki sznobizmussal. í’/r,L Mocsár talán légi®. ga! masabb, de leg­vitathatóbb írásai Is. Vitázik és vitára ingerel. De a vitt* már élet, pezsgés, erjedés. Többek között ez is egyik eré­nye a kötetnek: a mindvégig becsületes, építő szándékú vi- tára-provokálás. Mert a vidék gondja, az ország gondja, megoldása, a fejlődés mind«1 annyiunk ügye. Eszelt a gondok képpen nem is „újak”, hiszen mindannyian érezzük, éljük, akik az „urbs” környékén élünk. Mégis, mi az, amit Mo­csár írásaiban telitalálatnak, felfedezésnek érzünk? Az ösz- szefüggések keresése, a múlt- jelen-Jövő vonalának felvá^a­Horpácsí SSoüeí

Next

/
Oldalképek
Tartalom