Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-16 / 12. szám
©sm Kedd, 2SS&. fsartár 26. fSZAKMAGYARORSMG 1 áenaiateiosságot Az új év első munkanapjaiban határozták el az Özcti Kohászati Üzemek közlekedési Syárrészlegében a karbantartási osztály dolgozói: ebben az esztendőben megpróbálják kiérdemelni a szocialista osztály címet. Elhatározásukat az évi vállaló sok kidolgozása követte. A gazdaságos mun Icával és az önköltség csökkentésével kapcsolatos vállalásaik közül máris kiemelkedik a 027-es pályaszámú Diesel-hidraulikus fogasmozdony önkezeléses javítása. A speciális mozdony főjavítását a gyártó nyugati cég 70 ezer dollárért vállalná el. Így tehát az ózdi gyárrészleg említett dolgozói igen nagy feladatot vállaltak, és sikeres végrehajtásával jelentős devi- kamegtakarítást érhetnek el. C? adóberendezések Az Elektromechanikai Vállalat az idén ismét nagy jelentőségű munkákkal Korszerűsíti a rádió és televízió adásokat. Egyik fontos vállalkozása az új Kossuth-adó elkészítése. Helyesebben két adóberendezésről van szó, egyenként 150 kilowattos teljesítménnyel. Az egyiket már átadták, a ■másik az év közepére készül ®1. és a kettőt egybekapcsolva Valószínűleg év végén helyezik üzembe. A vállalat másik fontos feladata a kísérleti színes televízió adóberendezésének elkészítése. pAraM'Ti desettel™ Zárszámadás előli a Sajóvölgye Tszbeis \ 'ilapló \ MÖSt&aZgataa Soooooo®oe*>oooouo»ooec«>.»*atf‘ <■ A A terület, amelyet közösen művelnek, niindössze’ 800 ka- tasztrális hold. A többi rét, legelő, erdő s egyéb. De összesen is csak 1400 holdra terjed a Sajóvölgye Termelőszövetkezet birtoka. De a bevétel és a gazdasági haszon olyan, hogy annak bizony, dupla nagyságú gazdaságban is sok helyen örülnének. A sxámnaplókból“ A zárszámadás — ahogyan Ribárszki Pál elnök mondotta — nagyjából már kész. Két vaskos „naplót^’ is mutatott az elnök. Nem az emlékeit írta bele, hanem a számvetéseket. A számok soraiban nyomon követhető az egész elmúlt esztendő. Ebben a „számnaplóban” az is benne van, melyik lófogat dolgozott legolcsóbban, s természetesen az is, melyek a legjövedelmezőbb növények. De az emberek is. Ki mennyit dolgozott, mennyi munkaegységet szerzett, mennyi jövedelmet hozott a közösnek és önmagának. Egy idős ember neve áll az eien: Kriston János. Fogatos és 70 éves. Ö szerezte a legtöbb munkaegységet 1967- ben: 540 munkaegységre kapott előleget, s kap majd elszámolási „végösszeget” a zárszámadás narrján. — Mennyi pénz jár 540 munkaegységre? — kérdeztem az elnöktől. — Több, mint huszonhét- ezer forint, mert ötven forintaz. t Tanácsok Lapja érdekes és ritka sikerről számok be. A magyar közigazgatás-tudomány eredményes nemzetközi szerepléséről. Ez a közlés sok mindenkiben több kérdést is megfogalmaz: közigazgatástudomány? Nálunk is művelik? Van nemzetközi fóruma? A kérdések mögött egy régtől megkövesedett ítélet settenkedik: közigazgatás == bürokrácia. Akinek dolga van vele, eladta lelkét az ördögnek. A hivatallal együtt jár a padkázás. Ahány akta, annyi merénylet, ahány ügy, annyi kín- szenvedés. Ezt mind a tudomány produkálná, ha már a közigazgatást ebbe a régióba emeltük? Ki ne tudná, hogy ezeket a vélekedéseket az emberi méltóságot lábbal tipró, régi úri. közigazgatás, a gőgös vár- megyeháza alakította ki; táplálják most is az e korszakok atmoszféráját őrző irodalmi alkotások és bizonyos mértékig saját botlásaink, a bürokráciának kétségtelenül fellelheti maradványai. A közigazgatásnak a kor igényeihez alkalmazkodó szer- vezete, működése, a velejáró megannyi elvi és gyakorlati probléma megoldása éppenséggel tudományos felkészültséget követel világszerte; ennek érdekében alakult meg 1930-ban a nemzetközi közigazgatás-tudományi intézet, amelynek munkájában aktívan részt vesznek a szocialista országok, köztük hazánk közigazgatás-tudományának művelői is. 1965-ben tartott legutóbbi kongresszusán Párizsban, olyan időszerű témák szerepeltek, mint a közigazgatás kapcsolata a közönséggel, a közhivatalok igazgatása és a helyi költségvetések. Ez évben ilyen témákról vitatkoznak majd: a koordináció a közigazgatásban, a közigazgatás személyzete, az állampolgárok jogainak védelme az államigazgatási eljárásokban, és a közigazgatási tisztviselők továbbképzése. Ha ezeket a tárgyköröket vizsgáljuk, nyomban kitűnik, hogy megvilágításukat jelentős mértékben befolyásolja a$ osztályálláspont, az államhatalom felépítése, a társadalmi rend szerkezete. A mi közigazgatásunk szocialista országé, amelynek a legtágabban értelmezett közösség, a nép érdekeit kell szolgálnia. Olyan mechanizmus fejlesztésén fára- dozunk, amely az emberek életét megkeserítő bürokráciái a minimálisra csökkenti s megszünteti, amelynek légkörét a szocialista jogok és kötelességek elvi és gyakorlati egysége, az ügyintézés gyorsasága és hatékonysága, a közalkalmazottak feddhetetlensége határozza meg. Ehhez olya« vonásra kell utalnunk, amely d mi közigazgatási szerveze*' tünkben alapvető, ez pedig a demokratizmus, amelynek óvása és erősítése újabb és újabb kérdéseket vet fel, mini mostanában a választott szervek és az apparátus viszonya. A szocialista demokrácia kiszélesítésének útja feltétlenül as, hogy a választott szervek az eddiginél nagyobb ellenőrzési gyakorolnak a közigazgatás felett. A régi képzetek alapján a közigazgatást vízfejű szörny“ *ek, aktahegyeket gyártó gépezetnek emlegetik egyesek, ás újabban szívesen hivatkoznak a Parkinson-törvényre, hog$ az íróasztal folyton-folyvást megszüli magzatait. Nálunk ezzel szemben az államigazgatásban dolgozók száma 19SÍ óta fokozatosan csökkent, és mivel az ügyek, a feladatok növekvő tendenciát mutatnak, méginkább előtérbe kerül fi közigazgatás további egyszerűsítése, mozgékonyságának, rugalmasságának, könnyedségének biztosítása. Nos, ehhez is igyekszünk tapasztalatokat szerezni ß käs-- igazgatás-tudomány nemzetközi fórumán, a legközelebbi ke- rekasztal-konferencián, de adni is tudunk, s adunk is értékes tapasztalatokat; ennek köszönhetők a nemzetközi sikerek. A leglényegesebb, persze, az állampolgárok jó közérzete, megnyugvása, megelégedettsége és elismerése, amelyre közigazgatásunk dolgozói szocialista szellemű ügyintézéssel igyekszenek rászolgálni. Sárközi Andor génként akadályelhárító brigádokat szerveztek, amelyek műszakonként készen állnak a „bevetésre”. A kohászati üzem dolgozói derekasan helytálltak a szokatlanul nagy hidegben. Január első tíz napján az üzemek nemcsak teljesítették esedékes tervüket, hanem többségük jelentősen túl is haladta. A kohászok és a hengerészek például négyszáz-négyszáz tonna nyersvassal, illetve hengerelt acéllal, a martinászok nyolcszáz tonna acéllal tetézték meg tíznapi előirányzatukat, lényegesen többet termelve, mint az előző év azonos időszakában. Ugyancsak számottevő többlettel zárta az év első tíz napját a többi üzem is. A többlettermelés mind vállalati, mind népgazdasági szempontból fontos és szükséges. A különböző iparágak lényegesen több kohászati terméket kémek és várnak az idén Diósgyőrtől a tavalyinál, As Egyesült Villamos Gépgyár ceglédi gyáregységben ss idén 14 száraikkal több elektr nos kéziszerszámot gyárt»-, nak, és több újdonságot hoznak forgalomba, Doms István elektroműszerész a szakma fogásaira tanítói Aszúé Teréz ipari iasuiés, nál több lesz a munkaegység értéke — hangzott a válasz. — Tavaly mennyi volt? — Kereken ötven forint. De mast több lesz. A „számnaplók” másról is vallanak. Például: 1963-ban 25 forint volt egy munkaegység értéke, és egy fillért se tudtak tartalékolni. 1964-ben 42 forintot fizettek egy munkaegységre, s biztonsági tartalékba került 150 000 fórint. — Akkor még morogtak az emberek, hogy inkább fizetnénk ki az összes pénzt, mert biztos, ami biztos — emlékezett vissza beszélgetés közben az elnök. — Ez a 150 000 forint legalább 7—8 forinttal emelte volna a munkaegység értékét As „isién lába* A következő esztendőben, 1965-ben 46 forint lett egy munkaegység értéke, és 350 000 forintra gyarapodott a biztonsági tartalék. Az elnök a zárszámadó közgyűlés előtt beszélgetett az emberekkel, és mindenkitől megkérdezte, akarnak-e magasabb munka- cgységértéket? Az emberek a tartalékolásra „szavaztak”. — Ha már egyszer sikerült megfognunk az „isten lábát”, ne eresszük eL. Az „isten lába” a 350 000 forint biztonsági tartalék volt. Valóságos csoda ezen a vidéken, hiszen Sa jópüspöki és Bánréve földművelő népe azelőtt sohase tudott úgy gazdálkodni, hogy a jó jövedelem mellett ilyen jelentős összeget tartalékolhasson. És következett 1966, a már említett 50 forintos munkaegységgel és félmillió forintra gyarapodott biztonsági tartalékkal. A félmillió forint 25 forintjával egy egész esztendőben megszerezhető munkaegység értékét fedezte. (1963-ban éppen annyit őrt a munkaegység, amennyit 1966-ban a tartalék összege kitett.) — És mennyi ® biztonsági tartalék most? — Hétszázezer forint — felelte az elnök. — Ebből, ha kiosztanánk, kereken 35 forint jutna minden munkaegységre IVők termelnek A Sajóvölgye Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága a lehetőségekhez igazodik. A terület kicsi. A férfimunkaerő kevés, mert Ózd és a bányák szomszédságában gazdálkodnak. A tsz-tagok többsége nő. ók művelik a földet — gépek segítségével, természetesen —, ám a termelést úgy kell megszervezni, hogy a gazdálkodás szinkronban legyen a munkaerővel. Főleg kapásokat termelnek, mert a nők többsége —• feleség, családanya lévén — nem tud állandó, egész évre és minden napra lekötő- munkát vállalni. Elsősorban, ezzel magyarázható, hogy a Sajóvölgye Termelőszövetkezet bevételének 80 százaléka növénytermesztésből származik. Talaj, éghajlat és munkaerő leginkább a burgonyatermesztésnek kedvez. Évente 70 holdon termesztenek burgonyát, elsősorban vetőmagnak. Eddig 150—180 mázsa termést takarítottak be holdanként. Az elmúlt évben azonban gyengén sikerült a burgonyatermés. Mindössze 100 mázsát adott egy hold. Nem a művelés volt rossz, hanem az időjárás. De még így is 30 vagon étkezési és 22 vagon vetőgumót értékesítettek. A végos*seg A kalászosokat lényegében már gépek termelik. A búza 18,5, az őszi árpa 20,8, a tavaszi árpa 8,5 mázsájával fizetett holdanként. Ez a kis szövetkezet 30 vagon búzát adott el az államnak, mégpedig olyan kiváló minőségben, hogy csupán fajsúlyi felárként 40 000 forintot kapott. És a végösszeg, az 1967. évi gazdálkodás mérlege ismét azt bizonyítja, hogy a Sajóvölgye Termelőszövetkezet tagjai és vezetői jól fogják az „isten lábát”. Összes évi bevételük 4 200 000 forint volt — 716 000 forinttal több a tervezettnél. A szövetkezet tagjai nagyjából már ismerik az eredményeket, azt is tudják, hogy 700 000 forintra gyarapodott a tartalék, s azok. akik két-há- rom évvel ezelőtt még „morogtak”, mert szerették volna szétosztani az összes pénzt, ma egvértelműen azt mondják, hogy a biztonsági tartalékot nem fogyasztani, hanem növelni kell. 1968. évi céljuk: a a egymillió forint tartalék! — Ez nemcsak a következő esztendő munkaegységértékének „aranyfedezete” — mondotta az elnök —, hanem a gazdálkodásnak is. Mi nem veszünk igénybe rövid lejáratú gazdálkodási hiteleket. Mindent saját kasszánkból fedezünk, s ha jól meggondoljuk: ez is haszon, mert nem kell kamatot fizetnünk. A Sajóvölgye Termelőszövetkezetben garantált munka- egvségértéket terveznek, immár öt éve. A garantált összeg mindössze 27 forint. Ennek 80 százalékát év közben kifizetik. Fizethetnének — és tervezhetnének — sokkal többet is, de nem teszik, mert akkor rövid lejáratú gazdálkodási hiteleket kellene igénybe venniük. A tagok is jobban szeretik a jövedelem elosztásának ezt a módját, mert így, év végén, zárszámadáskor nagyobb összegeket kaphatnak. Szendrei József 20—22 Celsius fok alá süly- Iyedt a hőmérő higanyszála. Az LKM vezetői jó előre felkészültek a kemény tél nehézségeinek leküzdésére A munkásvédelmi intézkedéseken, védőruha, védőétel és -ital, a munkahelyek fűtésének biztosításán kívül megfelelően gondoskodtak az üzemek folyamatos anyagellátásáról. Már december elejéig három hónapra elegendő tartalék készletet gyűjtöttek össze a gyár területén kokszból, különböző ércféleségekből, a szükséges adalékanyagokból. Arról is gondoskodtak, hogy a felhalmozott ércr és kokszhegyeket összefagyás esetén gyorsan szétlazítsák, elszállíthassák, rakhatővá tegyék. Előre kiképezték bennük a lyukakat a a robbantótöltetekhez. A rakodó baggerek markolókanalait élesre vasalták, hegyes fogakkal látták el. Az ércszállító kocsikat rizshánccsal borítják, hogy megóvják az ér©54 « ráíagyástól, GyánréssI©Helytállnak a diósgyőri kohászok N em szólaltak meg az ítéletnapi harsonák. Nem dőltek le falak, * levegőt sem rázta meg iszonyatos erejű robbanás: -A- föld nyugodtan halad tovább a maga pályáján, a nap is éppúgy kelt fel az esztendő hajnalán, mint bármikor eddig. Lehet, hogy semmi sem változott? Csodálkozva kérdjük. Hiszen nem ezt vártuk. Sokan azt gondolták, hogy 1968-at köszöntő harangok zúgása fenekestől fordítja toeg világunkat, egészen más, soha nem sejtett mederbe tereli életünket A valóságban Pedig az óra mutatója pillanatnyi megtorpanás nélkül haladt át a bűvös 12-esen. Az év első munkanapján és a következőkön is ugyanúgy tolongtunk a villamoson, szidtuk a közlekedést, ugyanúgy bementünk munkahelyünkre és ugyanúgy munkához láttunk, mint azelőtt Vagy mégsem teljesen ugyanúgy? Nehéz még észrevenni a változást. Csak apró jelek mutatják, de mutatják azért, fia figyelünk egy kicsit. Az árak? Azok Is. Amikor hetérünk egy üzletbe, és meglepve tapasztaljuk, hogy olcsóbb, vagy éppen drágább lett, amit keresünk. Az árak mindenkit érdekelnek, mindenkit foglalkoztatnak. De hát árak változtak már máskor is, fel- vagy lefelé. Az igazi változást más színek is jelzik. Kinek ne tűnne fel Például, hogy egy cukrászdában csokoládéérmét kap ráadásként a dupla fekete mellé? Vagy, hogy megszépültek a kirakatok, hogy egyik-másik üzletben figyelmesebb a kiszolgálás. Hogy az üzemek gazdasági vezetői többet töprengenek, jobban keresik a tökéletesebb megoldásokat. S mégnőtt az emberek kezdeményező kedve •Is. No, nem éppen csak most, hiszen a reformra már hosz- szú ideje készültünk. És pontosan ez az alapos, megfontolt felkészülés eredményezte, hogy az átmenet viszonylag zökkenőmentes, hogy nem okozott felfordulást, vagy fejvesztett, ide-oda A változás mércéje kapkodást. De változást természetesen hozott S e változás ma még szerény jelei mind határozottabban tudatják: új szakaszba léptünk. A szocializmus építésének új szakaszába, amikor befejeztük az alapok lerakását. Megteremtettük as ipart és szocialista mezőgazdaságot hoztunk létre. A terjeszkedés. az extenzív fejlődés időszaka után most a gyors, a minőségi előrehaladás következik. Ami nagyon mélyreható átalakulást jelent. Egészen a termelési viszonyokig nyúló átalakulást Természetesen nem a szocializmus alakul át valami másféle rendszerré, nem térünk vissza a történelmünkben egyre halványuló polgári rendhez. Ellenkezőleg! A szocializmus termelési viszonyait formáljuk újjá. hatásosabbá, éppen a szocializmus erősítése végett Gazdasági életünk demokratizálódása, a vállalatoknak adott nagyobb önállóság, az egyéni felelősségre való fokozottabb apellálás szerves részei egész társadalmunk mind szélesedő demokratizmusának. Az anyagi, a gazdasági alapfeltételeket változtatjuk meg, s ezzel lehetőséget teremtünk a felépítmény, a társadalmi tudat egészségesebb fejlődésére is. Mert nagy szükség van ® fejlődésre, ki tagadná? Szükségünk van rá, hogy mindenütt felismerjük a saját egyéni javunkkal is egyező közös érdekeket, hogy merészen kutassuk fel és vállaljuk az újat, az előrevivőt. Hogy saját posztján minden ember önmagát, tudása legjavát nyújtsa. Hiszen a reform, semmiféle reform nem elegendő önmagában. Az új törvények és az új rendeletek nem végzik el helyettünk a munkát Csak keretet, lehetőséget adnak rá. hogy többet és jobban dolgozzunk. Ésszerűbben. A lehetőségekkel nekünk kell élnünk, s hogy ezt miként tesszük, nem máson, rajtunk múlik csupán. T elünk függ tehát az Is, hogy a reform hozta változások mikor dagadnak naggyá, óriásivá. Eredményekben nvk-he+ővé. JPíaoeSi Tibor
