Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

\ es*4KM*r;v *ror«»7 *c. Csfitörtök, 1968. Január It S ütő Irén szaval. Hang­ja betölti a nézőteret. A színpadról mint va­rázsló játszik hangulatunk­kal, szavaival mosolyt, majd mélységes döbbenetét fa­kaszt. Oldódunk a könnyed vidámságban, de ez csak pi­henés. Percnyi' lélegzetvétel csupán, amely után talán ké­szebbek vagyunk befogadni, amit igazán mondani akar: az ember nehéz küzdelmét, harcát léte értelméért. Radnóti szól, a költő. A Hetedik ecloga nehéz hexa­meterei üzennek a múltból. A költő, kitől a kegyetlen­ség elvette mindazt, mi em­bernek joga, s aki mégis, mindemnek ellenére ember tudott maradni. Ember, mert hiába zárták barakkba, hiá­ba választja el drótsövény a világtól. Gondolatai áttörik a falakat. Kisiklanak az ő:ök vigyázó szemei között, ö ha­zatérésről álmodik. És a ha­záról. Hogy van-e még haza egyáltalán? Virraszt, ébren álmodik. Az álom jogától nem tudták megfosztani. És: «... alszik á tábor”. A nézőtér csendes. Feszült, figyelő ez a csend. Most csak Radnóti beszélhet. A költő, aki meghalt, de közénk küld­te szellemét. A szellem vá­dol és kérdez. Figyelmeztet: mi is felelősek vagyunk. Fe­lelősek saját emberségünk­ért. A költő beszél a színész­nő hangján. Mindannyiunk­hoz. Figyelünk, gondolkozunk. De hirtelen megreped a csend. Székek csattognak va­lahol hátul. Lépések. Vala­ki felállt. Kifelé indul. Má­sok is követik. Nem sokan, talán öten, tizen összesen. Zajuk otrombán robban kö­zénk, és a költő közé. Erő­Mi vau as új oltási rendeletben? január 8-:ól ad ák a Saíiin-c^epjiEÍ et Megyénkben tízezren kaptak induenza elleni védőoltást Vág\fűik Vasárnap este. Otthon. Me­leg fcis családi fészek. Kettős értelemben is meleg. Odakint csípős, januári szél nyargal, idebent, a kályhában dorom­bol a tűz, mint egy hízelgő cica a gazdájához dörgölőzve. Es csend van, meleg, nyug­tató, pihentető csend. Fele­ségem Arnold Zweig-köny- vet olvas, kislányunk szösz- mötöl, játszik, járóbabáját babusgatja, én meg halkab- ra fogom a rádiót, szűkebb pátriámban bolyongok. Kép­zeletben persze, a Miskolci Rádió hullámhosszára felka­paszkodva ... A hangulat egészen kellemesen meleg, olyan, mint amikor a meg­valósult álom lopódzik be az ablakon. Talán mindegy is, hol, Miskolcon-e, vagy mond­juk egy Bódva menti falucs­kában. A hétköznapok persze má­sok. Zsúfolt munkaprogram, idegesítő, mindennapi bosz- szúságok, torlódó tennivalók, kevés pihenés és sokasok vágy, vagy kívánság, óhaj — mindegy, hogy minek ne­vezzük. Néha csak annyi, amennyi most e meleg han­gulatú, téli vasárnap este megadatott. Vágy ... Hallgatom a rá­diót: alkalmi megkérdezet­tek tervekről, vágyakról, ál­mokról nyilatkoznak a ripor­ternek. Olyanokról, amelyek m.e'"'" lósulását, beteljesülé­sét 1968-tól várják. Várják, &e gondolom, tesznek is érte,, mert sült galambok az idén sem röpködnek majd. — Az edelényi gimnázium fiatal tanára vagyok •— mondja a kérdezett az ede­lényi bányászklubban. — Legnagyobb élményem az is­kolához fűződik, végzett ta­nítványaim levelei szerezték a legnagyobb örömet tavaly, hálásak, s én boldog va­gyok... Vágyaim? — No, nem holnap, nem is az idén, de később: vissza a város­ba... Nem is kifejezetten Miskolcra, ahol 18 évig él­tem. csak el innen, Ede*• lényből, a községből, amely talán sohasem lesz város ... Vágy... El a városba ... Hallgatom az érdekes és majdnem szemérmes okfej­tést, hisz a beszélő majdnem bocsánatot kér, és nem sze­retné, ha bárki is, különö­sen Edelényben félreértené. De érvei elgondolkoztatóak. Nincs ilyen, nincs olyan le­hetőség ... Például arra, hogy az értelmiség különböző rétegei a közéletben és embe­rileg is közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy a helybeli értelmiség feszitő, fiatalos energiája gazdagabban gyü­mölcsözzék Edelény, az ede- lényiek, s a járás javára ... Mert „Edelény talán sohasem lesz város . ■ Vágy... El Innen, mind­egy, hogy hová, mert hiány­zik a város megszokott hartn gúláin, áaí>sofc tehetősége, Tulajdonképpen értem, s megértem a vágynak ezt a nem egyedülálló, nyíltszívű kitárulkozását. Meg nem is értem. Fejembe ötlik, hogy Edelény alig macskaugrás- nyira — tíz kilométerre van Kazincbarcikától, a legköze­lebbi várostól, és húszra Miskolctól, a megyeszékhely­től, amely ez idő szerint hazánk második legnagyobb városa. Ügy tűnik, hogy a távolság földrajzilag majd­nem semmi, s ezt is csök­kentik a jónak mondható közlekedési viszonyok. Az is fejembe ötlik, hogy a falu és a város közti lényeges kü­lönbségek szocialista fejlődé­sünkkel párhuzamosan szük­ségszerűen tovább csökken­nek. Meg az is, hogy az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­kán már konkrétan is szóba került a járási székhelyek várossá fejlesztésének terve. És ezek után csak tűnő­döm. Azon, hogy az edelényi és más járási székhelyek fia­tal értelmiségének sajátos vágyai nemcsak azáltal vál­hatnak valóra, hogy elsza­kadnak munkahelyükről, amit egyébként szeretnek — ezt az aposztrofált nyilatkozat is sejtette —, hanem úgy is — és azt hiszem, a jövő így oldja majd meg problémái­kat —, hogy nagyobb lokál­patriotizmussal, vele együtt konkrét igényeik jobb kielé­gítésével, teljes szellemi energiájuk jobb közéleti hasznosításával ,siettetjük” és érleljük a járási székhe­lyek városi státusát, rangját, közéleti és kulturális atmosz­féráját ® Csépány* Lajs« © Dolgozókat alkalmaznak Mád községben levő vegyes nsaa há/.ati boltba boltvezetői munka* kör betöltésére jelentkezni lehet* Szükséges szakképesítés és ér* venyes erkölcsi és működési bi* zonyítvány. A Jelentkezést írás* ban kell beadni. Mád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékcsf* tő Szövetkezet központi irodáján* # & Talajjavító Vállalat sajószent* Péteri kirendeltsége felvesz nagy gyjikorlattal rendelkező kotrógép személyzetet, vezető kotrómestert, kotrómestereket, felsökeuóket. Bé* rezes teljesítménybérben, kollek* tív szerint. Jelentkezés munkana­pokon Sajószentpéter, Kossuth La­jos u. 135. sz. alatt. Felvétel esetén útiköltséget térítünk« * Műszerészeket (rádió tv)« elektronikus mérő és szabályozó berendezések üzemeltetésére, elektronikus műszerészeket, hő- technika) és szabályozástechnikát műszerészeket, villamosipari tech­nikusokat alkalmaz a Lenin Kohá­szati Müvek. Fizetés a kollektív szerződésben előírtak szerint. Je-' lentkezés a Lenin Kohászati Mű­vek munkaerőgazilálkodásl osztá­lyán. Diósgyőr, III. hivatalház, L emelet. Hegesztő szakmunkást;, kátém* helyettesítésére felveszünk. Jelen*» kezés: Nehézipari Műszaki ügye* tem E/3. ép., fszt. S* & A Beton- és Vasbetonipari Mű­vek miskolci gyára azonnali be­lépéssel alkalmaz vasszerelő szak­munkásokat, női és férfi segéd­munkásokat. Jelentkezés az üzem­vezetőségen, Miskolc, József A*’ tila Uo 2& * Sertésetetői munkakörbe téríti segédmunkásokat, azonnali belé­péssel alkalmazunk. Kereseti le­hetőség 1600 forinttól 1900 forir/A’J* Jelentkezni lehet: Borsod megye# Húsipari Vállalat., Miskolci Vágé^ híd cl 16, ml * Azonnatl belép*s«e* relveaeflnS: v!—i**-o*t krvrfin Tűtöket. Jelentke*. Sés: HejScsabai Cement’- és Mésí- mü munkaügyi osztályán. # Titkárnői munkakörbe — n&gg gyakorlattal rendelkező — gvor&~ és gépírót alkalmazunk. KISZÜV,, Csabai-kapu * Egy férfi dolgozót takarítónak állandó alkalmazásai felveszünk, Helypénzkezelóség. M* kolc. Béka töb WírceíraeSai toáist, Ismeretfen iskoiadráma-gyijfemény a XVfi-XVIII. századból A C7fn5l?7 örök csoda, az Of If Elfiz, emberi átala­kulás legősibb csodája. Így tudja ezt a színházlátogató is, Immár évezredek óta. Mi sem természetesebb, hogy a kul­túrtörténet mindenkor nyomon kíséri a színház hatását, erejét, életét S mi, az utókor mindig gazdagabbak leszünk, ha az évezredeket átfogó drámatörté­neti ismeretanyagon kívül újabb dokumentum, tanul­mány jut kezeink közé. Egy ilyen kellemes ajándék­nak tekintjük a borsod—mis­kolci irodalomtörténeti füzetek legújabb, 5. számát is, amely­nek szerzője városunk tanára és kutatója, Kilián István. A füzet ismeretlen iskoladráma- gyűjteménnyel gazdagít ben­nünket Elöljáróban hadd mondjuk el. hogy a XVII— XVIII. századból származó is- koladráma-gyűjtemény nagyon értékes; Kilián István tanul­mánya mindvégig hallatlanul Izgalmas. Sokak előtt ismeretes: az Is­koladrámák Magyarországon a XV. és a XVIII. században vi­rágzottak. A tanítórendek kö­zött elsősorban a jezsuita ta­nárok adaptáltak nagyon sok olyan ókori históriát, amely bizonyos átírással, átgyúrással a leginkább alátámasztotta pedagógiai és erkölcsi vonat­kozásban a jezsuita iskolapoli­tikát. Az iskoladrámák igazi fénykorukat az ellenreformá­ció idejében élték, amikor a katolikus és a protestáns ta­nítórendek ily módon is meg­ütköztek egymással. Az iskola­drámák Magyarországon na­gyobb szerepet játszottak, mint a színházkultúrában fejlet­tebb, más európai országok, akár Spanyol-. Olasz-, vagy Németország. Nálunk több fel­tétel hiányzott hozzá, hogy a színjátszás kibontakozzék. Ezért az iskola-színjátszás- igyekezett betölteni a már em­lített űrt. Sárospatakon példá­ul évszázadokon át virágzott az iskola-színjátszás; jól is­merjük Comenius saját kezű rendezői példányát és dráma adaptációit. E gondolatkörrel kapcsolatban Trencsényi-Wal- dapfel Imre, a füzet kitűnő előszavának szerzője azt mondja: „Minálunk az iskola­színjátszás volt a dráma élte­tője; iskoladrámáinknak tehát neveléstörténeti forrásértékük mellett irodalomtörténeti és színháztörténeti jelentőségük is van.” Kilián István tanulmánya a jelölt szempontok miatt is nagy jelentőségű. A kutató a Miskolci Állami Levéltárban lelt értékes anyagára. Itt őr­zik az egykori minorita rend­ház levéltári anyagát. A tizen­két iskoladrámából álló gyűj­temény a szerző feltevése sze­rint az erdélyi Kantából ke­rült a miskolci minorita rend­házba. A XVII—XVIII. századból származó értékes gyűjtemény­ben található egy teljes ma­gyar nyelvű és egy töredékes iskoladráma. Ezenkívül tíz, latin nyelvű, többségében ép munka. A magyar nyelvűeket Kilián István közre is adta. Az egyiknek címe: Edmundus, az apagyilkos, avagy a szülők szerfelett nagy szeretete önma­gát bosszulja meg. A töredé­kes dráma címe: Jaj én hüt régentén mint virágzóm vala. A C73f5fí roajd minden tífciíEfU iskoladrámánál kimutatja a jezsuita eredetet. A magyar nyelvű mű esztéti­kai értékével kapcsolatban be­szél a cselekmény szövés fordu­latosságáról, a dráma jellem- építkezéséről, megemlíti a víg­játéki alakok „profán”, vagyis világi magatartását. (Pl. harc helyett velős csonton és ká­posztán jár az eszük.) Az is­koladráma verselése azonos rímű Gyöngyösi-strófa. A darab témája vándortéma, a cselekmény summája eképpen „íratik” le. „Egy híres Spanoly orszá­gi gazdag és nagy Atyáktól származott nagy és eleintén jó erkölcsű iffiu minden gaz­dagságnak, és Atyai öröksé­geknek egyetlen egy gyükére, ki, minek utánna Istennek ke­gyes hivatallyát Szülei köny- hulatásánál és fohászkodásá­nál kevesebre becsülvén, két versben bizonyos szent szer­zettől búcsút vett volna, a mint édes Attyát maga fegy­verrel meg ölte, úgy véletle­nül magát is el vesztette A második töredékes dráma szintén nevelési célzattal író­dott; a jónak és a rossznak bibliai, illetve képzeletbeli alakjai ütköznek meg egymás­A latin nyelvű játékoknál! csak a cselekménykivonatái közli Kilián István. Ezek kö­zött van karácsonyi pásztorjá­ték, a szónoki beszéd csiszo­lására szánt dialógussor, akad több vígjáték is. Mind között leginkább felkeltette érdeklő­désünket a Moszkvai gladiá­tor című iskoladráma, amely­nek az az érdekessége, hogy szerzője publicista gyorsaság­gal reagált egy bizonyos tör­ténelmi eseményre. A Moszk­vai gladiátor című művet a kassai jezsuita diákok adtát elő 1699. február 7-én. A téma inspirátora pedig egy 1698-as történelmi esemény: a Nagy Péter cár ellen szőtt összeeskü­vés. A cár az összeesküvőket leleplezi és bosszút áll rajtuk A históriát a szerző már 1698 decemberében megírhatta, mert a darabot először mécs­ben, a következő év első nap­jaiban, majd pedig a kassai diákok adták elő. Kilián István alapos és pon­tos munkát végzett. Ezt egy­kori tanára, Trencsényi-Wal- dapfel Imre szintén megemlíti. A kutató szenvedélyével és pontosságával járja körül ha­talmas adathalmazát, s igyek­szik feltett kérdéseire megbíz­ható válaszokat adni. A dara­bokat az arisztoteleszi dra­maturgia alapján vizsgálja, s ez némiképpen gátjává válik a kezére bízott adaptációs- kompilációs művek öntörvényű vizsgálatának. Ugyanis az is­koladrámák „montázstechni­kája” bizonyos dramaturgiai szabályok felborításával járt, s akarva-akaratlan, új drama­turgiai formákat hozott létre. Az egyébként gondos esztéti­kai vizsgálódásból ennek az észrevétele hiányzik. Vánp7pf|'h ismételt örö­IbyCfCÍUI műnket kell kifejezni a kitűnően sikerült tanulmányért, amely, noha helyi forrás szülötte, de lelet- értékét, s a hozzá kerekített ér­tékes tanulmányt tekintve, or­szágos jelentőségű. Párkány László Szégyellem masain szakosan ránt visza a jelen­be, a varázs szertefoszlik. Helyébe rövid időre más köl­tözik: vár a vacsora, kihűl, ha nem igyekszünk haza. Nézem a színésznőt. Sütő Irén fegyelmezett, arcizma sem rándul. Csak a szemei­ből érzek egy csepp szemre­hányást. És tudom, ez a szemrehányás nekünk is, ne­kem is szól. Szeretnék oda­rohanni hozzá. Vagy inkább nem is hozzá. Radnótihoz, a halott Radnótihoz. Szeret­ném megmagyarázni: én nem tehetek róla. Es mi sem. Az óriási többség ártatlan. Ké­rem, higgye el, mi figye­lünk! Mi átéljük, amit mond. Szeretném menteni a távo­zókat is. Mentséget találni sértő közönyükre. Nem igaz, hogy unják, nem igaz, hogy a könyökükön jön ki az egész! Csak hideg a nézőtér. Csak éhesek szegények. Vagy félnek, ho^v elmegy a villa­mos. Meg kell ezt érteni! De tudom, hiába, ö a ba­rakkban, mi meg a vacso­ráért futunk. Ez lenne min­den? A költő úgysem érte­né meg. És neki van igaza. Kényszerítem magam, igyekszem a hangok közül kiszűrni az idegen betolako­dót. Nehéz, de valahogy si­kerül. Ismét csak Radnótit hallom, visszaállt a kapcso­lat. Csak belül maradt vala­mi fojtó, tehetetlen düh. Amiért én is fe.gvelmezett vagyok, amiért nem tehetek semmit. Hiába, el kell visel­nem egy-két ember rideg­ségét. érdektelenségét, ha tetszik, ha nem. És ez szo­morú. M it mondhatnék? Nem tudom. C—azt, hogy a távozók helyett is nagyon szégyo11ern magam. Flanek Tibor • Győri Elei : emlékére » > > Tíz éve, hogy a kovácsi«-. ' gényből lett festőművész^ Győri Előle, Tiszaladánybóí \ betegen Tiszalökre ment ; gyógyszerért, s a patikában j összeesett és meghalt. Mivél I szülőfaluja, Tiszai adány a fél- £ szabadulás előtt Szabolcs me- I gyéhez tartozott, a Nyírség is Í magáénak tartja, és most, ha­lálának tizedik évfordulóián y Nyíregyházán kiállítást reá. ; deztek a kiváló paraszti festő t emlékére. > Tiszaladány azonban a Tisza • jobb partján fekszik, s ma í már Borsodhoz tartozik. De ?maga Győri Elek is Zemplén- f hez tartozónak érezte magát, >s ezt bizonyítjált műveinek j- témái is. A tehetséges falusi í festőt, vagy ahogyan indulá­sakor, a harmincas évek ele­jén nevezték: őstehetséget, el­sősorban a sárospataki kollé- [ gium haladó szellemű tanárai ■ karolták fel. A felszabadulás [előtt és után is, évente hete­iket, hónapokat töltött Sáros- [patakon, a kollégium vendége- ,ként. Ilyenkor bejárta egész [Hegyalját, Tokajtól a Hegy­közig, Bodrogközig. Mindenütt »jól ismerték és szeretettel fo~ | gadták. Itteni tartózkodásai »alatt kedvenc témáit: a falusi [ élet különböző mozzanatait, > egyes munkáit, főkénp a szü- ► rét eseményeit vitte nagy t kedvvel vásznára. Végakarata * is az volt az 52 éves művész- [nak, hogy alkotásai a sárospa- ■ taki kollégium tulajdonába [kerüljenek, ahol az iskolatör- > téneti múzeumban helyezték [ el őket. ► A kollégium most a nyír. [egyházi művelődési ház kéré- ,sére átengedte Szabolcsnak a ►.legszebb festményeket, a !ri- [állítás idejére. Annak befeje- »zése után a képek újra naza- 1 kerülnek Sárospatakra, ahol szintén emlékkiállítást rendez­nek Győri Elek halálának ti­zedik évfordulója alkalmából. <h. U marjában születettek is része­sülnek Sabin-cseppekben. Az új rendelet szerint első csoportba kerültek az életkor­hoz kötött kötelező védőoltá­sok. Ilyen például a csecse­mők első BCG, a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés el­leni oltás, vagy az egyéves kori himlőoltás. ■ A másik fő csoportot alkot­ják a megbetegedési veszély esetén adott, kötelező védőol­tások. Ide tartoznak az idény­oltások, melyeket meghatáro­zott időben, ősszel, vagy ta­vasszal adnak — továbbá a fertőzés esetén adható védő­oltások. A harmadik csoportba tar­tóznák a megbetegedési ve­szély elhárítása céljából adha­tó oltások. Ilyen az influenza elleni védőoltás is. Bár megyénkben nincs még Influenzajárvány, mégis — december közepétől napjainkig — már tízezren kértek ilyen védőoltást Az idén új oltási rendelet lépett érvénybe. Milyen fon­tosabb újdonságokat tartal­maz? — Elsősorban a Sabin-oltá- sok idejének megváltozására hívjuk fel a figyelmet — hal­lottuk a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás megyei igazgatójától. — Most már ugyanis január 8-tól adjuk a Sabin-cseppeket. A lakosok bizonyára olvasták is ezt a hí­rünket az újságban. Olvasóink közül többen meg is kérdezték: a korábbi évek­től eltérően, miért nem no­vemberben kerül sor ezekre a védőoltásokra? Íme, a magya­rázat: a szeptember 30-a után született gyerekek eddig ki­maradtak az oltásból és nyár­ra — amikor pedig legnagyobb a fertőzési veszély — védett­ség nélkül maradtak. Január 8-tól kezdve adják tehát az első, majd az ezt kö­vető időszakban a második, illetve a harmadik Sabin-oltá- sokat. Így az akció harmadik szakaszában még az 1968. /eb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom