Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

Szombat, 1908* Január ft,

ES2 ARM AGY AROKSZ A©

3

A borsodi szénbányászat számvetése

Nincs már Hamupipőkéje

a porcé! áníparnak

*•

*•

*■

*■

*»

*■

•>

«■

As „űj mechanizmus” még csak terv volt, amikor Özdon, az acélműi rekonstrukció részeként úgynevezett Schmidt-kazánokat kezdtek építeni. A kazánok rendeltetése a „hulladékhő” hasznosítása, de előállítása nem valami olcsó mulatság. Legalábbis látszatra. Mert egyetlen egy Schmidt-kazán építéséhez — ha jól tudjuk —, körülbelül hatmillió forintra van szükség. Azért mondhatjuk, hogy látszatra költséges, mert úgy látszik, mégis megéri. Az utóbbira a tényekből s a tervekből következtetünk. ,

1966-ban és 1967-ben egy Iker- és két szólókazánt építettek özdon, az idén a tervek szerint, újabb két ikerkazán építését kezdik meg és fejezik be... Tulajdonképpen miről is van szó a kazánok építési sénél? — Arról, hogy az acélműi kéményeken eddig haszontalanul távozó, mintegy 6(Ki Celsius-fokú fusts’ gáz hasznosítható energiáját „lekötik” és visszavezetik. Arról, hogy egv-egy kazán 24 óra alatt 120 tonna túlhevített, 430 Celsius-fokú, 28 atmoszféra nyomású gőzt ad, amellyel turbinát hajtanak meg és óránként 1 megawatt villamos energiát nyernek. Meg arról, <ív hogy az immár másodszor is „kifárasztott” hőenergiája val (távvezeték segítségével) gőzfűtést biztosítanak Ózd új városnegyedének, a Béke-telep lakóinak.

£ A kohászati üzemek igazgatósága bizonyára elvégez■a te a szükséges számvetést, mielőtt hozzákezdett a ka- £ zánok építéséhez. Előrelátó gondolkodásukkal egyben

♦ bizonyították is pártunk Központi Bizottságának helvt♦ álló következtetését, miszerint az új mechanizmusban

a a gazdaságosabb termeléshez gyáraink, üzemeink, vál- T lalataink rendelkeznek olyan „tartalékokkal", ame- % lycknek feltárása és hasznosítása első számú érdek, — J vagyis közérdek!

A Valószínű, hogy nem egyedülálló dolog Özdon és <£ másutt sem, az úgynevezett hulladékhő hasznosítása. Az is bizonyos, hogy nem is egyetlen olvan „tartalék”, amelynek feltárása végső soron kedvezően befolyásolja az előállított áruk önköltségét és árát. — de az ózdi példa, mint szemléleti mód, mint törekvés, figyelmet érdemel és mások figyelmébe is ajánlható. Ügy is mondhatnák, hogy a gazdaságosabb termelés minden „rejtett tartalékának” intenzívebb feltárása sokkal inkább, mint korábban — közügy.

(es éj)

f Barátság fél 12-ig

A cellpanelekbőt összerótt kis barakképületben, ahol most vagy két esztendőre — ahogy itt mondják: az újjáépítés korszakára — otthonra találtak a gyári irodák, jogos büszkeséggel emlegetik a lé- lekharang-kongatás óta eltelt esztendőket. A porcelánkészítés hollóházi mesterei bebizonyították, hogy gyárukat igenis érdemes szinte teljesen újjáépíteni. Érdemes tíz- és tízmilliókat áldozni erre a távol eső kis gyárra. Nincs vasútja, nagyok a szállítási távolságok, tetemesek a szállítási költségek, de az ezer lelkes Hollóháza inkói mesterei a porcelán- gyártásnak, szinte örökölték a szakma szeretetét, a korongozás, a festés, az égetés ezernyi Gsínját-bínját,

mnmismTmm

Már elkészültek és részben még készülnek azok a m'nta- darabok, amelyek a svéd, az angol, a nyugatnémet és más megrende1ők igényeit hivatottak kielégíteni az elkövetkező esztendőkben. De addig még, vagy 60 milliós értékben, előbb

be kell fejezni a rekonstrukciót.

Néhány üzemépület, az üzemi konyha, az orvosi rendelő, a kultúrteremmé is átalakítható étkezde, az ivóvízhálózat, a TMK-műhely és sok egyéb már felépült. Az idén „születik” a hatalmas nyersgyártó és a kemencecsarnok, a központi fűtés kazánháza, a gázfogadó állomás, s az ősszel már szerelni kell a propánbutángáz kemencéket.

Az elkövetkező két esztendőben mintegy 200—250-nel növekszik a gyár dolgozóinak száma. Már az idén is keresik a festő, korongozó és más szakmákat tanuló fiatalokat.

A öreg, elavult gyárat eltemetik, szinte semmi sem marad belőle, de új üzem születik fokozatosan a helyén. Valamelyik öreg. mestergerendás egykori műhelyrészt talán „megmentik” a hol’óházi kőedények és porcelánok múzeumá- nak, (p. sjt

Néhány esztendeje megkezdődött, s most, napjainkban teljes ütemben folyik a gyár rekonstrukciója. Már szinte kezdenek hozzászokni, hogy alig van üzemrész a maga helyén. S ilyen munkakörülmények között szerezték meg a szocialista Gyáregység kitüntető címet. Mert a termelés zavartalanul folyik. A termelékenységi, a minőségi, a gazdaságossági mutatók legalábbis erről tanúskodnak. Hogy a gyár vezetőinek és munkásainak milyen áldozatvállalása rejlik e számok mögött, arról már nem beszélnek a mutatók.

ök maguk sem szólnak szívesen a gondokról, a nehézségekről. Mennyivel jobb érzés a születő újról, a szemük láttán növekedő korszerű üzemről, a még megvalósulásra váAramszfinefet oliozolt a ködös idői áras Miskolcon

Enyhe, ködös időjárás esetében — a véletlen nagyszámú törvényszerűsége alapján — szennyeződésnek kitett területeken meghibásodhatnak a vezetékek. Ez történt Miskolcon január 4-én, csütörtökön délután is. A szigetelőre lerakódott szennyeződés, az erős ködszitálás következtében elektrolit jellegű vegyü- letet alkot, s ez kedvező lehetőséget teremt ahhoz, hogy átívelés keletkezzék a nagyfeszültségű vezeték és a tartó- szerkezet között. Ugyanez a jelenség bekövetkezhetett a transzformátorállomás épületében is, mint ahogy be is következett.

m

Az átívelés következtében beálló üzemzavar elég gyakori jelenség az ÉMÁSZ-nál. A nagyfeszültségű, 35 000 voltos berendezések ilyen jellegű gyakori meghibásodását a fogyasztók nem érzékelik. Abban az esetben viszont, ha ugyanez 10 000 voltos vezetéken történik, akkor azonnali üzemzavar áll be a fogyasztóknál.

•

Az átívelés következtében súlyosa® megrongálódott &

Sajó-híd melletti keleti transzformátorállomás. Egyidőben négy távvezetékben keletkezett üzemzavar, felrobbant egy megszakító, három áramváltó, és két támszigetelő. Különösen súlyos volt a megszakító felrobbanása, hiszen ennek következtében Miskolc egyharmadán nem tudták biztosítani az áramot. A hibaelhárítást nehezítette a sűrű köd, az elhárító csoport csak gyalogosan tudott eljutni a helyszínre. A teljes cserét így egy óra tíz perc alatt tudták végrehajtani, ami a körülményeket figyelembe véve. rekordidőnek számít,

®

Äs EMÄSZ főmérnöke, Va- laska László és Göröncsér Ernő üzemviteli osztályvezető elmondották még azt is, hogy ilyen jellegű üzemzavarok bekövetkezhetnek. Ilyen % olt 1958—59 és 1962—63 telén Kazincbarcikán, és két hónappal ezelőtt a műegyetem környékén. Okuk: minden esetben a nagyfokú szennyeződés, és ködös időjárás.

Hosszú volt az este, Zoltán unatkozott S mivel éppen semmi okosabb nem jutott eszébe, elhatározta, hogy az egyhangú órákat, mint már annyiszor, most is evéssel fogja agyoncsapni. Az ötlet megtetszett neki, rögtön jobb kedvre derült. Vette a kabátját, miközben előre élvezte a még ki sem választott falatok várhatóan pompás ízeit.

Megszokott vendéglőjébe tért be, leült a szerencsére most is üres törzsasztalnál. Ínyenchez méltó alapossággal tanulmányozta az étlapot.

— Parancsoljon! — állt meg előtte a pincér.

Zoltán felnézett, s meglepetten kiáltotta: x

— Feri!

— Zolikám, te itt?*

— Inkább azt meséld el, te hogy kerülsz ide.

Zoltán és Feri évekig egy iskolába jártak. Egy pádban ültek, jóban rosszban összetartottak. Együtt rúgták a labdát az osztályválogatottban, közösen főzték ki és hajtották végre megannyi turpisságukat. Később együtt sörözgettek, ugyanahhoz a házhoz jártak udvarolni is. Aztán elváltak útjaik. Zoltán a közeli üzembe ment dolgozni, Feri pedig más városba költözött, pincérnek tanult. Azóta nem találkoztak.

És most Feri visszatért szűkebb hazájába. A véletlen pedig éppen Zoltán törzsvendéglőjébe vetette. Mindketten nagyon örültek a találkozásnak. Hosz- szan emlegették a rég elmúlt, szép napokat.

Amikor először kicsit lélegzethez jutottak, Ferinek végre eszébe jutott megkérdezni, mit is fogyasztana a barátja. Zoltán rendelt és Feri biztosította, mindenből protekciós minőségre és mennyiségre számíthat,

Percek múlva a tányérban gőzölgött a leves. Zoltán megkóstolta, csettintett a nyelvével.

— Ez igen!

— Tudunk, ugye? —• nevetett Feri és máris térült-fordult a többi fogásért.

De jót is esett ennyi idő után végre alaposan kibeszélgetni magukat. Feri néha bocsánatot kért. hogy elláthassa egyik vagy másik vendégét, aztán mindig gyorsan visszatért és folytatták kalandozásukat a diákévek derűs élményei között.

— Emlékszel a nagy szekrényre?

— Amelyik mögé cigizni jártunk?

— Az hát! Még most is hallom az öreg morgását: „Ha én egyszer elcsípem ‘azt a csirkefogót!...”

— Sose tudta meg. ki volt...

— De a legnagyobb csak az volt, amikor matek óra helyett randira mentünk.

— Tényleg, mi lehet azzal a kis, vékony, szőke lánnyal?

— Azóta se láttam.

— Milyen szerelmes voltam akkor!

— Már csak az hiányzik, hogy miatta nem nősültél meg idáig*

— És te?

■— Ráérek még. nem?

■“V

“ «Jól van, na! Nem kell mindjárt íélreéríeni. Egyébként holnap szabadnapos leszek. Mit szólnál, ha csinálnánk egy görbe napot?

— Elmehetnénk valahová,

—* ötkor felugróm ért ed. Rendben?

— Jó lesz. Micsoda szerencse, hogy éppen ma vacsorázni támadt kedvem!

— Látod, öregem? Én is alig akartam hinni a szememnek, amikor odamentem felvenni a rendelést.

Az idő közben észrevétlenül elszaladt, j a vendégek mind sűrűbben szólították ‘ Ferit, fizettek. Az étterein lassan ki- : ürült, ketten maradtak. Ejfél előtt néhány perccel Feri sajnálkozva mondta:

— Zárunk, Zolikám, számolnom kell.

— Számolni? Ja, persze. Mi is volt?

— Leves... Sült. . Savanyúság ... Bor. Az összesen ... Parancsolj!

— Nem vagytok valami olcsók. No. de mindegy. Tessék ... Várj, apróm is van. Szóval, holnap ötkor?

— Ne várj biztosra. Lehet, hogy más dolgom akad.

— Tessék? — Zoltán meglepve nézett barátjára.

Feri már nem mosolygott. Sötéten, majdnem ellenségesen nézett rá, Zoltán el se tudta képzelni, mivel bántotta meg. Csak amikor már kívül volt a kapun, döbbent rá, hogy elmulasztott valamit.

A borravalót.

Planck Tibor

' r.

>

lj*

* i

: i V ■ ÍJ

;!•

i .

;i

!u

'i

i

i;

, I

ü

nr

!*

I'S

. Ili

ii;í

«II

4

*!*

ne

,ü

Van tartalék!

©azdag őesztendöt hagyott teaga mögött Borsod szénbá- Byászata. Termelési, műszaki, gazdasági vonatkozásban egyaránt rendkívüli sikereket ért El, miközben valamennyi üzemben felkészültek az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Azt is mondhatnák, 1967-ben a szénbányászat roppant erőfeszítéseket tett, hogy bizonyítsa: képes felvenni a Versenyt a korszerű energia- hordozókkal. Ez eddig sikerrel járt, mert elérték a legfontosabb közgazdasági célt, követelményt: a Borsodi Szénbányák 1967 végére rentábilisan termelt. Sokan nem hittek abban, hogy sikerül elvégezni a sok feladatot, amely a iműszaki és fizikai dolgozókat egyaránt próbára tette. Az okos, emberséges vállalati vezetésnek, a jól képzett műszaki kollektívának nagy részé van abban, hogy a borsodi szénmedencében sikerült áttérni a korszerűbb termelésre.

4700 900 tana szén

Ezekről az eredményekről (számolt be az év utolsó napjaiban az Alberttelepen megtartott egész napos tanácskozáson Monos János, a BSZ igazgatója. Egy-két tény, gondolat, adat az előadásból: az átszervezés során két és félezer embert csoportosítottak át más területre. Mindezt nagyobb zökkenő nélkül sikerült elérni. 1967-ben 4 700 000 tonna ezenet termeltek a borsodi ezénmedencében, s elérték az átlagos napi 80 vagonos ter- snelést. Csupán a beruházásoknál 140 millió forintot sikerült megtakarítani. Az önköltséget tonnánként 8 forinttal csökkentették, s az árbevételt 4 forinttal növelték.

Valóban, az 1967-es év ®

szénbányászat megújhodásának éve volt. S ez Borsodban rendkívül jól sikerült. Az üzemekben is mindenütt kedvező képét mutat az év végi számvetés. Bükkalján közel 80 forinttal csökkentették az önköltséget, ez abszolút pozitív eredmény. Tervtárón, a Dob- ison-féle önjáró biztosítóberendezéssel működő fronton megteremtették a korszerű nagyüzemi termelést; világrekordokat állítottak fel a csehszlovák gyártmányú maróhenger alkalmazásával. Ormoson 12 ezer tonnával teljesítették túl *•

a tervet, a Központi Gépjavító Üzemben a tudományos módszerek bevezetése, a vezetés színvonalának növelése segítette elő, hogy ugyancsak országos rekordokat állítsanak fel a gépek, különösen a Dob- son-berendezés javításával Ebben az üzemben már bevezették a rakodólapos szállítást s ez a szállítás korszerűsítése terén igen figyelemre méltó kezdeményezés. A 64 késes marótárcsák helyett 15 késes, új konstrukciójú tárcsát szerkesztettek, amely már megkezdte működését. Ugyanakkor 130 felvonót is gyártottak a Budapesti Hajtóműgyár részére.

S megannyi termelési-gazdasági és műszaki siker fémjelzi az üzemek útját. Korsze- rű rezonáns-rostákat szerettek fel a Központi Szénosztá’yozó- műben. Modernizálták a több, mint 13 kilométer hosszú kötélpályát. Szuhavölgyén is élüzem szinten dolgoztak 1967- ben; jól alakultak a legfontosabb gazdasági mutatók, december 31-ig 29 ezer tonna szénnel termettek többet.

S mindez szorosan összefügg és összefonódik a jövővel, az 1868-as évvel. Mert ezek az eredmények alapozták meg az új év új sikereit, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének sikereit)

Űj gépel

A jövő? Érdemes megnézni, mit terveznék, akarnak elérni 1968-'ban a BSZ üzemeiben. Nagy és merész tervek, de reálisak, s bizonyára 1968 végén is ezt mondhatjuk majd: gazdag óesztendőt hagyott maga mögött Borsod szénbányászata*

Berentén — már a napokban •— megkezdi a termelést a Schwarcz—Wild-féle hidraulikus berendezéssel működő, gépesített frontfejtés. Lyukóbá- nyán rövidesen már 250 vagon szenet termelnek naponta. Szó van róla, hogy az angol Dob- son-céggel kooperálva, Beren- tén gyártják a Dobson-beren- dezés egy részét, s itt szerelik össze a hatalmas gépi berendezést. A Szuhavölgyi Bányaüzem már januárban napi 270 vagon szenet termel. Januárban megkezdik a szén mosását a Központi Szénosztályozóműben, a Bányászati Kutató- intézettől vásárolt berendezéssel.

S ha már a jelennél tartunk, érdemes pár mondattal bemutatni a jövőt is. Mert igenis, a híresztelések ellenére, van jövője a hatalmas szén- vagyonnal rendelkező borsodi szénbányáknak. A gépesítés nagy méreteket ölt. S ez a kor egyik alapvető követelménye. Lesznek olyan aknaüzemek, amelyek már ez évben 250, majd 300 vagon szenet szállítanak a felszínre naponta. Ez már nagyüzemi termelésnek, korszerű bányászkodásnak nevezhető. S mindez lehetővé teszi majd, hogy szufficites legyen a termelés.

A tervek szerint 1975-ig mAg 22 F—5-ös jövesztőgépet helyeznek üzembe, s további 16 önjáró biztosítóberendezéssel működő frontot. így, ezzel a beruházással 1980-ig biztosítva van a borsodi szénbányák termelése. 1968-at írunk, s már 1980-at említjük. Ez is példázza: van jövője a szénnek, kell a jó kalóriájú, darabos borsodi szén, annak ellenére, hogy már az idén X millió gázőrének kerül a piacra, a vásárlók rendé1 kezésére«

Meg lehet tehát határozni a szénbányászat helyzetét, jövőjét, s ez a lényeg. Ez bizalmat és biztonságérzetet ad a megye közel 30 ezer bányász dolgozójának,

Késiiiltö a taviul! tetve!

Sőt, a távlati tervek is készülnek. E szerint tovább halad a műszaki fejlesztés, minta-nagyüzemi termelést alakítanak ki. Például a geológiai felmérések szerint körülbelül 60 évre van elegendő, kiaknázásra érdemes szén a megye északi területein. S erre a szénre szüksége van a népgazdaságnak;

Korszerű, nagyüzemi termelés, automatizálás, komplexgépesítés, gazdaságos munka — ez jellemezte az 1967-es évet a BSZ egész területén. S' így lesz az idén is, fokozott méretekben. Hogy teljesen eltűnjön a csákány és a lapát a bánya mélyén.

E cél elérése nem lehetetlen, mert reális, pontos felmérések alapján küzd ezért a Borsodi Szénbányák egész kollektívája. S ilyen nagyszerű eredményekkel kezdeni az új évet, serkentő erőt ad és jó érzést kölcsönöz. A szénbányászatnak tehát nincs mit szégyenkeznie, sőt, mint azt Monos János igazgató mondotta: 1967-ben országos szinten is ^kiemelkedő, gazdag politikai ’és gazdasági programot valósí- I lőttünk meg üzemeinkben.

; Szegedi László

ró további tervekről beszélni ott, ahol nemrégiben már csaknem elsiratták a hollóházi porcelánt

Az elmúlt évben 21 millió forint értékű beruházás valósult meg a rekonstrukció során. S ugyanakkor mintegy 3 százalékkal túlszárnyalták a gyár termelési előirányzatát. Bővítették gyártmányaik választékát, alkalmazkodtak a piaci igényekhez, javították a minőséget. És a hazai szükséglet kie'égítésén felül már exportra is jutott termA1"-;k- fcől. Az egymilliós jugoszláviai és némi nyugati export még csak a kezdet.

Hamupipőkét, a kedves me= sefigurát bizonyára gyártja hazánk valamelyik porcelán- gyára, de az iparágnak nincs többé mostoha sorsban élő Hamupipőkéje. Pedig hosszúhosszú esztendőkig volt egv ilyen hamupipőke-életet élő kis gvár. Kéménye itt füstölt megyénk egyik zugában, a szépséges Hegyközben, a hollóházi patakocska partján. Régi, elavult volt minden porsi- kája, s ráadásul olyan messzire is esett azoktól, akik további sorsa felől döntöttek, hogy bizony már a lélekharangot is megkongatták fölötte. Kaoott még egy utolsó lélegzetvételnyi' lehetőséget: vele gyártatták az ország villamosításához szükséges porcelán szigetelőket. De azt is kimondták, hogy a Holióházi Porcelángyárat felújítani, életben tartani nem érdemes, nem gazdaságos.