Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Srenía, IS*'*. Jtuniir &> esSAK3»'i%«if AROÄ8ÄA« 3 Kádár János elvtárs beszélgetése a televízióban és a rádióban az áj esztendő kilátásairól Kádár Mnos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- ponti Bizottságának első titká­ra beszélgetést folytatott Me­gyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, Hletve nézőinek kérdéseire. A (beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első nap­ján közvetített, kitért több po­étikai kérdésre is. A mlnarai nép győzni log A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: tel­jesen érthető, hogy ez a kér­dés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a tel­jes békét úgyszólván nem is­meri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbál­tatásain ment keresztül. Az mggodalinaskodást, nyugtalan­ságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzet­közi helyzet — átmeneti, cse­kély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiélező­dött. Ez kifejezésre jut szám­talan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi há­borúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár elv­társ rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirob­bantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakény- szeriteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyet­lenségeket követett el, külön­legesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperia­lista hatalom egy -viszonylag Ids lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését Ká­dár János kifejezte azt a meg­győződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz és hogy a szo­cialista világrendszer orszá­gainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja nkadályozni egy új világhá­ború kirobbanását is. Szólott arról is, hogy van­nak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a hala­dás erőinek egységét megbont­ják. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Ma­gyarország miért nem „önál­lóbb” külpolitikájában. Ezek i tersze id nem mondva azt- je­lentik, hogy miért nem távo­lodunk el a Szovjetuniótól, ál­talában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távo­lodunk el, — hangsúlyozta Ká­dár János, — mert az elvhű yoli tik a nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és 1 jel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbe­csülését és bizonyos tekintet­ben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás re- iformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szük­ségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazda­ságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. ■A, «lóimtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszín­vonal emelkedését, a szocia­lista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új iticchauizinusrúi Az új mechanizmus létrejöt­téről érdeklődő kérdésre vála­szolva, Kádár elvtárs elmon­dotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gaz­daságunk fejlődik és előreha­lad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változ­tatunk bizonyos dolgokon, ak­kor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülön­bözőbb területeken az embe­rek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaság­irányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az eleme­ket, amelyek segítik a fejlő­dést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok ta­pasztalat összegyűlt, ezt rend­szerezték a párt központi bi­zottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok: az illetékes pártszei-vek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerün­ket meg kell reformálnunk, A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform vár­ható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakás­építést, illeti megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, a termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dol­gozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a ter­melés hatékonyabb, jövedel­mezőbb, nyereségesebb lesz, amivel a lakásépítés megoldá­sát is biztosítani tudjuk, em­berileg belátható időn belüL Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időará­nyos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bi­zottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szfé­ráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigény­lés és — elosztás kérdésével is. Mert ha már az épülő la­kások legnagyobb részét a va­lódi szükségletek szerint és az igazságnak megfelelően oszt­ják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értel­mes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzet­nek is. Javítani tudunk az építésen is még, hogy még va­lamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csi­nálni, hogy ki-ki szükséglete és lehetősége szerint igényel­hessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvó­pontra fog jutni. Kádár elvtára szólt a dolgo­zó nők helyzetéről is. Kiemel­te, hogy társadalmi szerveze­teink és kormányzatunk min­denkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problé­máit és speciális kérdéseit, és a kongresszus határozatai nyom#; mos* már $ gyafear; latba ment át egész sor rend­szabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, minde­nekelőtt az anyák helyzetén I könnyítsünk. j Nyugdíjrendszerünk is szó- | ba kerüli a kérdések kapcsán. ! Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is j kiállja az összehasonlítást bár- | mely ország nyugdíjrendszeré- ! vei. A pártkongresszus állás- I foglalása nyomán e tekintet- | ben is egy sor olyan intézke-. ] dés történt, amely százezer , és I százezer nyugdíjas helyzetét j rendezi. A reform eredményei­nek arányában a 'nyugdíjas 1 emberek helyzete is- rendsze­resen javulni fog a jövőben, mert a reform, segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondosko­dásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — egymillió kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós or­szágban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatko- j zott, hogy az iparban foglal­koztatott munkások és alkal­mazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymil­lió kétszázezer ember. Remél­jük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kér­dést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját Harcolnunk keli az előrehaladásért _... Nem maradtak ki kérdéseik­kel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni: mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a vá­lasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatal­nak lenni, mint ahogy öreg­nek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanul­nak, de ezen belül nagyon kü­lönbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problé­mával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában, vagy a pár- választásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelős­séggel végzett munka és állás- foglalás után ne szórakozhat­nának az ifjak a maguk fiata­los módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtáre, majd befejezésül a következőket mondotta: „Ha az előttünk ál­ló esztendőre és a mi néoünk- re gondolok, akkor úgy' látom, hogy munka az lesz, nem ke­vesebb, mint az 1967-es esz­tendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az elő­rehaladásért, idebent az or- ! szágban a maradi nézetekkel, i sokszor önmagunkkal is, nem- [ zetközi síkon pedig azokkal az j erőkkel, amelyekkel szemben- j állunk, amelyek törekvésein- két, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. En azt gondo­lom, hogy népünk megalapo­zott bizakodással és remény­séggel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csi­nál magának gondot a tízmil­lió ember boldogabb jövendő­jéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy te­kinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió ! nézőinek, egész népünknek j szívemből boldog új esztendőt kávának?* i i Hárommillió néző vendége Még karácsony előtt egy idős, tiszteletnek örvendő új­ságíró, aki maga is részese volt néhány, harminc-negyven évvel ezelőtti viharos parla­menti ülésnek, éppen a leg­utóbbi országgyűlés szónokait hallgatva jegyezte meg, mi­lyen kulturáltan, szakavatot­tan szólnak hozzá az ország kérdéseihez. Mi, fiatalabbak autentikusnak tartottuk össze­hasonlító megfigyelését s mondtuk is neki: igen fontos tapasztalatokkal gyarapod­tunk. A beszélgetés nyomán mindjárt a jelen, a valóság né­hány vonására gondoltunk, felmérve a munkás-paraszt kormány vezetőinek általunk, a közvélemény előtt ismert tudását, szónoki képességét, az összefüggések mély isme­retét. A fiatalabb , generáció . is gyakran hallhatott,,olvashatott nyugati megnyilvánulásokat a pártvezetők, kormányfők, mi­niszterek „képzetlenségéről”, jogi és. politikai „felkészület­lenségéről.” Több mint húsz esztendőn keresztül szinte év- ről-évre felbukkanó vád volt ez; a felszínes, cirádás szó­noklatokon nevelkedett hazai intelligencia képviselőinek kö­rében is állandósult ez a vé­lemény. Tulajdonképpen az élet már százszor megcáfolta ezeket az állításokat, a 1 szocializmust építő magyar nép tartós élet- színvonala is azt bizonyítja, hogy a mi politikusaink értik a dolgukat. Szóvá sem tettük volna e mostani témánkat, ha Kádár János elvtárs újévi, imponáló televíziós beszélgeté­se nem hívja fel a szóban for­gó gondolatokra a figyelmet. Mindenekelőtt örömmel re­gisztrálhatjuk: az új esztendő­ben 18,10-kor kezdődött tv- programot majd mindenki szá­mon tartotta. Idősek, fiatalok, középkorúak ültek sürgősen a képernyők elé, hogy részesei legyenek a beszélgetésnek. A közélet kérdései iránti vonzó­dás. érdeklődés fejeződött ki ebben a magatartásban. Őszintén szólva, kevesen .szá­mították ilyen „képemyő”-si- kerre. A politikai közömbös­ségért sokszor megbírált em­bertársaink rácáfoltak a sajtó, a rádió és a televízió időn­kénti jogos aggályaira. Ez na­gyon örvendetes. Nem áll ren­delkezésünkre sem kérdőívek­re adott válasz, sem árammé­rő, a program nézését, hallga­tását illetően, de biztos fogód­zóként említhetjük meg. hogy barátok, munkatársak, házi­asszonyok, fiatalok említették: „beszélgettünk egy kicsit Ká­dár elvtárssal.” S még többen elmondottak, hogy a megnézendő, meghall­gatandó programok között je­lölték meg a Rádió és Tele­vízió Újságban Szepesi György­nek és Megyeri Károlynak Ká­dár elvtárssal történő beszél­getését Ami pedig a kérdéseket és az ezekre adott válaszokat il­leti: a néző és a hallgató él­vezhette a nagyszerűen felépí­tett, mindvégig élvezetesen gondolatgazdag mondatokat. Változatosak voltak a kérdé­sek is, amelyekkel kapcsolat­ban (rengeteg kérdés érkezett Kádár elvtárs címére), szin­tén megállapíthatjuk: érdek­lődő természetű, gondolkodó állampolgárok fogalmaztat meg azokat.. A különböző té­mákat érintő kérdések eg> bea azt is bizonyítják, hogy' ha­zánk társadalma alkotóan együtt és benne él mindea olyan témában, amely' ma fon­tos, izgalmas es érdekes. A válaszok vonzóerejét nagy­szerű hatását mindenekelőtt ctn~ berközelségük magyarázza. A nézőnek az a kellemes élmény jutott osztályrészül, hogy Ká­dár elvtárs beült a család kő- zé, és elmondta gondolatait a legfontosabb kül- és belpol:- tisai témákról. Az érdeklődő természetű néző megfigyelhet­te, hogy a kérdések nyomda miként született meg a vá­lasz, és miként hangzott az el, elkerülve a hivatalosság, a fó­rum minden ridegségét, távo­lságát, A negyven-negyvenöt percig tartó beszélgetés rövidnek bi­zonyult. Ezt ma már ig.v utó­lag többször megállapítottuk, s egyben mi. hallgalók-nézők arról is beszélgettünk, milyen jó lenne az újévihez hasonla­tos, hangulatos barati és na­gyon érdekfeszító beszélgetést végighallgatni, megnézni más­kor is. Hiszünk benne, hogy a televízió felismeri az ilyen­fajta „műsortípusoknak” hal­latlan politikai erejét, nagvsá- ságát és érdekességét. Tudjuk, hogy' vezetőink ideje nagyon is igénybe van véve, de ponto­san a nagyfokú érdeklődés miatt, bizakodhatunk benne, hogy az ország lakossága egy­re gyakrabban válhatik ha­sonló „családi” beszélgetések; gondola tkifej lések részesévé. (párkány) e S < f i 4 le i< :t a n ír fi ő ea a re m «] k rt. >zi Pa pe >r azt a tte örj ■/ ke: Modern falvak a rajzasztalon fp „...Emberségről példát...“ fej! dr sffyí Kis Tóth Julianna és Náter Rezső esküvőjén egy egész szocialista brigád örült együtt az ifjú párral. Az elvesztett szülőket egy szocialista bri­gád pótolta, amely vállalta, hogy az árván maradt négy gyermeket gondoskodásával, 6zeretetével körülveszi. Ennék már öt éve. Sok-sok szeretet, kitartás kellett ehhez, és az öt év alatt nem volt egyetlenegy kimaradt látogatási nap sem. Emberiesség — így mondják ezt. Az LKM-ben dolgozó Éliás-brigád húsz nő és öt férfitagja azok közé tartozik, akik emberek a szó igazi, ne­mes értelmében. S velük együtt az LKM üzemvezető­sége, a nőtanács és a pártszer­vezet törődött, gondoskodott a gyermekekről. Julianna eskü­vőjét is a gyár rendezte. S az asszonyok, akik megpróbálták a szülőket pótolni, együtt örültek a gyerekekkel, s együtt szomorkodtak, ha úgy hozta a sors. Vállalták a négy gyerek gondját, pedig hát az ő életük is nehéz, gondokkal teli. Mamák és nagymamák már, akiket a napi munka után vár a család gondja, akiknek jól esett volna a va­sárnapi pihenés, de mégis gondoskodtak róluk, törődtek velük, mert azoknak szüksé­gük volt a szeretetre. Julian­na esküvőjén ők voltak a szü­lők. Gondoskodásuk még min­dig kíséri & most már saját lábára állt kislányt, mert sor­sáért felelősséget vállaltak a szeretétük »am szűnt meg az Az írjhá pár, amelyet egy szocialista brigád (SSfeövöwáL gos&odása >ái OS jerri . tri *Ó.' in. ; remi któ «3* rt s! fel lagyi ami ,NOS u I, to 1 bet . Dr 1-án ö Várt il. | eu l-VÍT »Scan. k £ felt Kor la Te ej ént rtalc. Iratai ele, s Vöt Kktt londu icnak z, ba> BA £ 13. s islc< lk d: Srb I Jelent virágfi anVat. i csali rendezésére elkészültek a ter- er vek. Ezek között van a je- ‘ v lenleg még csak községként szereplő, de varos jogokra pá- lyázó Sárospatak általános rendezési terve is. Az elkövet- S--4 kező tíz esztendőben szándé- - „ koznak valóra váltani a mér- rt»t nöki elképzeléseket. A még feri hátralevő 56 borsodi falakor- zeti központ általános rendé- zésá terve 1975-ig készül el s kor. tervezőin tézetekbeaa. »all zásából általános rendezési terveket dolgoznak ki. A mér­nöki rajzasztalokon átformáló­dó településeken kijelölik a falukozppntok helyét, megha­tározzák a lakó- és esetleges ipari területeket, megtervezik a közlekedési útvonalhálózatot, és & közművek kialakítását. Az elmúlt esztendőkben több tervezőintézetben és helyi terve­zőirodákban már 44 nagyobb borsodi település általános Tervezőmérnökeink rajzasz­talán sók modem borsodi fa­lu eljövendő képét alakították ki az elmúlt esztendőkben. A négy borsodi városon kívül 101 olyan települést jelöltek ki megyénkben falukörzeti köz­pontnak, amelyeknek fejleszté­sével, modernizálásával a kör­nyező községek gazdasági és kulturális felemelkedését is elősegítik. A fontos települések kialakítására — figyelembe véve a távlati elképzeléseket is — a megyei tanács megbí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom