Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

Péntek, 1967. december 2ft

MB

esZAKMTAGYAROItSXAti

Megkezdődött a leltározás és az új árak átvezetése

Igazságos arányok

A kereskedelmi egységekben szerte az országban megkezdődött az év végi leltározás. Az idei leltározások során átvezetik a január 1-én életbe lépő új árakat. A Bcikcreskedeimi Minisztérium árjegyzéket bocsátott az üzletek rendelkezésére. Munkában a Tixo gép, amelynek segítségével óránként több ezer árura lehet felcímkézni a tiketteket.

Exportra termelő üzemeink felkészülése az új gazdasági meelianizmusra

M

ost, hogy az új gazdasági mechanizmus

elveit és konkrét intézkedéseit már számszerűsítik a vállalati gazdálkodásban, s egyre érezhetőbb módon körvonalazódik a jövö, gyakori vitatéma: a nyereséges gazdálkodás révén keletkező részesedési alap felosztása. A polémiák középpontjában ez a kérdés áll; txijon igazságos-e, hogy az igazgatók, a főosztály-, a gyáregységvezetők évi alapbérük 80 százalékát, az üzem- és művezetők, a kiemelkedő munkát végző tervezők, szervezők, fejlesztők, közgazdászok stb. évi alapbérük 50 százalékát kaphatják,'míg a munkások és egyéb alkalmazottak csak évi keresetük 15 százalékát? Igazságos-e a részesedési alap felosztása 1:3:5 arányban? Különösen sokan kérdezik ezt most, amikor u kollektiv szerződés összeállításakor személy szerint is döntenek a kategóriákba sorolásokról. A ténylegesen kifizetett részesedési összegek közt valójában nem is 1:3:5, hanem ennél is nagyobb különbségek mutatkoznak majd, mivel a vezetők és a műszakiak alapbére eleve másfél-kétszerese a munkásokénak. Ezt csak részben ellensúlyozza, hogy az első két kategóriánál az alapbért, a harmadiknál a túlórával, prémiummal és egyéb kiegészítő jövedelemmel növelt évi keresetet tekintik számítási alapnak.

A mostani vitákra számítani lehetett, mert közvéleményünkben nagy hagyománya van már az egyenlősdi törekvéseknek. Ezért nem csupán a részesedés felosztásának főbb elveit határozták meg központilag, hanem a három kategória közötti felosztási arányt is. Vagyis a kormány Gazdasági Bizottsága azért, hogy a vállalatok nyereségérdekeltsége valóban érvényesüljön, nem bízta az arányokat a vállalaton belüli „osztozkodásra”, hanem konkrét formában és határozottan az egyenlősdi ellen, a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetes érvényesítése mellett döntött.

Az agitáció gyakran mégis védekezésre, magyarázkodásra szorítkozik, mondván: ilyen összegeket, vagyis az alapbér 80. 50 százalékát csakis maximális részesedési alap elérése esetén lehet csak kifizetni, erre pedig a közeljövőben többnyire nincs kilátás. Ez igaz, de minimális részesedés fizetésénél is megmarad a differenciált 1:3:5 arány! A bérezés szocialista elveit magyarázni, az egyenlősdi ellen hatásosan küzdeni csak elvi alapon lehet. Az egyenes beszédet, a határozott állásfoglalást nem lehet megkerülni, a világos magyarázatot lehetetlen magyarázkodással pótolni.

Vannak, akik azt hangsúly ózzák — ugyancsak védekező jelleggel, magyarázkodva —, hogy a kategóriákon belül is differenciált lesz a felosztás, nem fizetik egységesen, mindenkinek a csoportátlagot. így egy kiváló, régtől a vállalatnál dolgozó szakmunkás a harmadik kategóriában akár nagyobb részesedést Is kaphat, mint a második kategóriába sorolt műszaki, s megközelítheti egyik, vagy másik első kategóriás vezetőjét Ez a kategóriákra jutó csoportáüag a végzett munkával, a vállalt felelősséggel arányos, igen differenciált felosztása szükséges és helyes. De nyilvánvaló, hogy ez egyáltalán nem hat a kategóriák közötti nivellálódásra, a felosztásnál eleve teremtett különbségek mérséklésére, mivel a kategóriák csoportátlagát nem érinti.

Az elosztás módjával foglalkozó, gyakran meddő viták helyett érdemes nagyobb figyelmet szentelni a nyereség, s az ebből adódó részesedési alap tervezésére és előteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók beosztás és munkakör szerinti kategorizálása önmagában

még túl általános, meg kell tehát határozni a gyáregységek, telepek, részlegek, ezen belül a különböző vezető állású dolgozók kőnk,-it feladatait, a vállalati nyereségterv teljesítésében. így a műhelyek munkásai, a gyáregységek vezetői, a technológusok, a szerkesztők, a szervezők stb. megismerik a konkrét feladatokat és azt is, hogy a feladatok teljesítésével, túlteljesítésével arányosan milyen összegre számíthatnak, illetve milyen arányban részesednek a vállalati alapból.

Hányszor elmondtuk már: elosztani csak azt, lehet, amit megtermeltünk. A különböző kategóriák, a gyáregységek, a hasonló beosztású dolgozók között a részesedési alapot ösztönzően és differenciáltan, szintén a termelési eredmények, a nyereség létrehozásában végzett munka, arányában lehet felosztani. Ha a lehetséges részesedési alapot most nem mint meglévő és készen kapott összeget osztják fel. hanem a létrehozással kapcsolatos konkrét és mérhető feladatokat szabják meg, nyomban érthetőbbé válik a kategorizálás, megszűnik a kicsinyes féltékenység és irigység, s nyilvánvalóvá válik a vezető, az irányító és a műszaki. gazdasági alkotómunka megnövekedett szerepe, felelőssége.

Korszerű, keresett, jó minőségű cikkekkel, termékekkel rugalmasan és olcsón kielégíteni a piaci igényeket — körülbelül így összegezhető az új gazdasági mechanizmus, más szavakkal a nyereség tartós növelésének vállalati programja. Ez számos rövid és hosszú távra szóló döntést, reagálást, intézkedést igénvel az üzletpolitikában, a gyártmány- és gyártásfejlesztésben. a beruházásokban, a kapacitások jobb kihasználásában, a készletgazdálkodásban stb. A reform nyomán a növekvő vállalati önállósággal tehát elsősorban a vezetők felelőssége növekszik, munkamódszere változik. Abhoz, hogy a műhelyek munkásai kifogástalanul dolgozhassanak — ahogy eddig is kellett volna —, szintén a vezetés biztosíthatja a magasabb fokú szervezettséget, rendet, fegyelmet. A vezetők nagy feladataival és növekvő felelősségével arányos, erőteljes anyagi ösztönzés o népgazdaság és a gyár munkásainak egyaránt érdeke, s ez felel meg a munka szerinti elosztás szocialista elveinek is. Az új helyzetben, amikor a vállalat a maga számlájára kénytelen gazdálkodni, jól vagy rosszul megélni, a hármas kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak személyes anyagi érdekeit is a vezetők hatéikony ösztönzése szolgálja, hiszen csak így kaphatnak — ha nem is jövőre, de mielőbb — maximális, csaknem kéthavi fizetésüknek megfelelő év végi részesedést.

A vezetők növekvő anyagi felelőssége kedvezőtlen gazdálkodási eredmények esetén is fokozottan érvényesül. Ha például az elért eredmény tartóssága erősen kétséges, az irányító szerv letilthatja a vezető állású dolgozó részesedésének egy részét, vagy teljes egészét. Ha pedig a vállalat veszteségesen működik, s a veszteséget a tartalékalap sem fedezi, az első részesedési kategóriába sorolt dolgozóknál az alapbér 75 százaléka, a második kategóriába soroltaknál pedig az alapbér 85 százaléka fizethető csak ki. Viszont a harmadik kategóriába sorolt dolgozók alapbérét veszteséges működés esetén is ki kell fizetni. Ezek a feltételek áras késztetik a vezetőket, hogy messzemenő gondossággal, körültekintő, lelkiismeretes munkával biztosítsák a vállalat jövőjét, a dolgozók megélhetését

K. X

Szocialista brigádok a szövetkezeti iparkan

sor szövetkezet, mint a miskolci Háziipari, a tokaji Vegyesipari Ktsz november 7-re, a Borsod megyei Fodrász Ktsz december elején teljesítette évi tervfeladatát

Juhász László, a KISZÖV előadója a szép és emberséges tettek egész sorát ismertette. Segítenek bajba jutott társukon, megható ünnepségeken köszöntik a nyugdíjba vonulókat, stb. A mozgalom részvevői a társadalomért való felelősségérzetben, az embet ékkel való törődésben már rég túllépték a szövetkezetek kapuját, A Borsod megyei Fodrász Ktsz több brigádja — élen a Hámán Katóval — elemi, emberi kötelességének tart. ja az elhagyott gyermekekkel való törődést A Háziipari Szövetkezet Vámos Ilonka brigádja két idős asszonynak nyújtott anyagi segítséget, továbbá egy öt gyermek es családnak mintegy ezer forint értékű ruhaneműt gyűjtött és adományozott

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a szövetkezet vezetősége megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesíti a mozgalom részvevőit ott remek ül megy a munka. A módszer ej térő. A Borsod megyei Fodrász Ktsz-ben a vezetőség rendszeresen tanácskozik a brigád vezetőkkel. A sátoraljaújhelyi Faipari Ktsz-ben a vezetőség tagjai egy-egy brigádot patronálnak. A miskolci j Házi ipáin Szövetkezetben az egyik nődolgozó rendszeresen foglalkozik a brigádokkal. Ez a foglalkozás mindig meghozza gyümölcsét. Az ózdi Építő- és Szerelőipari Szövetkezetben például megakadt egy ag- ronómuslakás építése. A vezetőség a szocialista brigád segítségét kérte, s az nemcsak ígért, hanem sokat is tett. Ennek kihatásaként napi 500 forintos kötbértől mentesült a szövetkezet.

Minden jel arra mutat, hogy több szövetkezetben még ma sem ismerik e mozgalom jelentőségét. A sátoraljaújhelyi asztalosoknál például hónapos késésekkel értékelik a brigádok munkáját, és hónapokon át a fiókban őrzik a jelvényt, az oklevelet. A sátoraljaújhelyi cipészeknél pedig a törődést kiadják albérletbe.

T

A szocialista mozgaio*. ,éj- lesztése végett az QA.ISZ új

■ tervezetet dolgozott Rt. Eszerint a ktsz-ek az eddiginél na. gyobb hatókört kapnak a szocialista brigád, műhely, stb, mozgalom fejlesztésére, erkölcsi és anyagi ösztönzésére, egy ben a tervezet a vezetőségek kötelességévé is teszi az ezzel való törődést. Az új tervezet szerint a brigádok munkájának értékelésében nem a KISZÖV mondja ki az igen-t, J vagy a nem-et, hanem a szövetkezeti közgyűlés dönt.

A tervezet arra is ösztönöd hogy a versenymozgalom jobban igazodjék a szövetkezetek tennivalóihoz, így például a piacképes termékek tervezéséhez, készítéséhez, a technológiai folyamatok reformálásához, a minőségi munka javításához. Utóbbiról érdemes megemlíteni, hogy a forrói és a mezőkövesdi építő szövetkezetekben garancialevelet adnak, a miskolci Textilkonfekció Ktsz Rakéta brigádja is garanciát vállal az általa készített termékekért. Egy sor bri- ! gádban vannak elképzelések az j „önmeózás” további fejleszté- ; sere. A minőség javításán kívül — erre Soltész Józsefné, a KISZÖV osztályvezetője is hangsúlyozottan felhívta a figyelmet —i még van tente való az udvariasságban, a vevők igényéihez való még rügte -abb alkalmazkodásban ‘A

'» Csorba Barnabás

Az elmúlt években egy sor versenyforma született, ragyogott és halt. el a szövetkezeti iparban. Mindegyik előrevitt ugyan, de egyik sem tudott olyan mély gyökeret verni, egyik sem hozott olyan nagy eredményt, mint a szocialista brigádmozgalom. Erről győzött meg és ismételten a. szövetkezeti ipar szocialista brigád- vezetőinek december 27-én, szerdán megtartott megyei tanácskozása.

s

A szocialista brigádmozgalom a borsodi KISZÖV-höz tartozó ktsz-ekben — mint ahogyan Méhes István, az OKISZ főelőadója a tanácskozáson elmondotta — országosan Is szép eredményeket vonultatott fel. Ez évben már 62 brigád, 3 műhely és 2 részleg dolgozik ilyen célkitűzésekkel. E tevékenység gazdasági kihatását csak millió forintokban lehet kifejezni.

A mozgalom eredményeit tükrözi, hogy a szövetkezeti kollektívák a jubileumi versenyben 20 és fél millió forint értékkel több szolgáltatást. illetve termék, ruha, cipő stb. készítését vállalták. A ! mozgalom eredményeként egy i

portjánál,. A vállalat a közeljövőben fejezi be a mintegy 50 millió forintos beruházással létrehozott lermelóboren- dezések kapacitásbővítési munkáját E fejlesztést akkor határozták el, amikor a vállalat a belföldi árak ismeretében érdekelt volt a kerékpárgyártás exportjának bővítésében. Ezzel szemben az új devizaszorzók alkalmazása gazdaságtalanná teszi a kerékpárexport. további bővítését Ugyanakkor az 1968-as évben államközi szerződések kötik bizonyos volumenű kerékpár- export lebonyolítására. A vas. úti kerékpárokhoz szükséges tengelyeket a Lenin Kohászati Művek jelenleg súlytöbblettel gyártja. Most a két vállalat közösen keresi a megoldás útját. Vannak olyan elgondolások, amelyek szerint a kohászati technológia megváltoztatásával, esetleg újabb termelő- eszközök beszerzésével, vagy más módon, együtt oldanák meg a még fennálló problémákat

Krtrössy József (Folytatjük.)

séges, de a vállalat szempontjából kedvezőtlen gazdaságos- ságú termékek exportja hátrányos anyagi konzekvencia nélkül történhessen. Az állami visszatérítések összegét még nem mindenütt hagyták jóvá, annyi azonban már megállapítható, hogy a vállalatok által elkészített javaslatok lényegesen magasabbak, mint amennyivel központilag számoltak. Egyes üzemek a jövő évi nyereségnövelésnek, illetve tartalékképzésnek azt a módját választották, hogy az exportstruktúra kedvező irányú megváltozása helyett a nem előnyös devizakitermelési cikkek exportjának növelését irányozták elő. Egyes esetekben pedig az indokoltnál magasabb költségtényezők beépítésével növelték szubvenció- igényüket. Az állami visszatérítés korlátozása viszont olyan hatást is kiváltott, hogy egyes vállalatoknál jelentősen csökkenteni akarják az ilyen termékek exportját.

Az állami visszatérítés lehetőséget nyújt a leggazdaságosabb exportszerkezet kialakítására. a műszaki fejlesztés meggyorsítására, valamint az exportkínálat bővítésére. Ezért az állami visszatérítést 1969— 70-re relációként, a vállalat teljes exporttevékenységét figyelembe véve, fix összegben állapították meg. Megyénknek több ipari üzeme igényt tart az állami támogatásra, néhány gép- és vegyipari termék, ezenkívül a legtöbb kohászati termék szubvenció- igényes. Hasonló a helyzet a kisipari szövetkezetek exportjában is.

Ha egy-egy termék exportgazdaságossága nem kielégítő, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a vállalat ne gyártsa és exportálja őket. Minden esetben a teljes vállalati exporttevékenység gazdaságossága a mérvadó, érdemes-e exporttevékenységet folytatni. Ugyanakkor törekedni kell a jó gazdaságossággal eladható termékek részarányának növelésére.

*

Számolni kell olyan problémákkal Is, hogy a korábban kellően meg nem alapozott és a régi árviszonyok alapján megvalósított kapacitásbővítések többlettermelésének piacot kell keresni, és az átállás —- akár úgy, hogy belföldön helyezik el a terméket, akár úgy, hogy megfelelő műszaki fejlesztés révén gazdaságossá teszik exportját — nem valósulhat meg egyik napról a másikra.

Igen élesen vetődött ez fel

a DIGÉP vasúti kerékpár exI.

1968. január t-e fontos határkő lesz exportra termelő tizemeink életében. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése alapvetően megváltoztatja az export-import kapcsolatokat, módosítja az export szerkezetét. A vállalati önállóság fokozása, az új export-import árak fokozottabban érdekeltté teszik üzemeinket a gazdaságos export- szerkezet kialakításában.

Az exportra termelő üzemek az új gazdaságirányítási rendszerben várható feladatokra a Központi Bizottság irányelvei, valamint a kormány és a Gazdasági Bizottság határozatainak szellemében mar az év közepétől megkezdték az előkészületi munkákat. Ez a gépgyártásban, a kohászati üzemekben és a vegyipari vállalatoknál volt a legeredményesebb. S ez jó alapot nyújt az iíj feladatok ellátásához.

*

Az új devizaszorzók alkalmazása a vállalatok elsőrendű feladatává tette, hogy a világpiaci árral egybevetve vizsgálják felül exporttermékeik gazdaságosságát. így több termékről kiderült, hogy további fejlesztésük az új — a világpiaci árakhoz igazodó — árrendszerben nem gazdaságos. A többféle terméket előállító \ általatoknál a termékek úgynevezett „gazdaságossági sor- 3 end je” alakult ki.

Rendkívül sokrétű, az egymásra ható tényezők alapos mérlegelése alapján dönthető »•sak el, mely termékeket érdemes exportálni. A tőkés eredetű importanyagok ára jelentősen emelkedni fog, s mivel nálunk az exporttermékek tekintélyes hányadban közvetlenül, vagy közvetve. Import eredetű anyagokat tartal- inaznak, így az exportterme- lás gazdaságosságának elbírálásánál ezzel a tényezővel számolni kell.

A vállalati önállóság megerősödése kizárja annak lehetőségét, hogy a vállalat felsőbb utasításra, olyan export- termelést folytasson, amely gazdaságtalan számára. Ugyanakkor a népgazdaság érdeke egyes esetekben megkívánhatja, hogy ilyen terméket is exportáljanak. Ebben az esetben az állam szubvencionálja az exportot, és állami visszatérítés formájában a költségvetés magára vállalja a devizaszorzón felüli többletráfordítás megtérítését.

*

Az állami visszatérítések e jrendje azt a célt szolgálja, hogy a népgazdaságnak szűk-