Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

Hétfő. 1967. november 6. GSZAKMA i iY A KORSZAG 7 Emlékezés löwy Sándorra Vörös kozák A madi vezetőknek nemrég [ tudomására jutott, hogy Bu- day György jelentős kutatá- | sokat végzett Lőwy Sándor­nak, az illegális kommunista mozgatom mártírjának mun­kásságával kapcsolatban. A mádiak minél többet szeret- j r.ének megtudni a község szü- I lőttéről, ezért a napokban író —olvasó találkozóra hívták meg Buday Györgyöt. Az író elmondta, hogy soká­ig tanulmányozta a mártír' életét, s néhány eddig isme­retlen adatra bukkant. Rész­letesen beszélt a hazai kom­munista mozgalomról, Lőwy szerepéről, mártír-sorsáró 1. Az író—olvasó találkozón a mádiak elhatározták: híven ápolják majd a község hős fiának emlékét. Pásztor János Mád 50 év — 50 kép A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évforduló­ja tiszteletére rendezett ün­nepségsorozat eseményeként a napokban ' kiállítás nyílt Má-. dón. Az 50 év — 50 kép című képösszcállítás a Szovjetunió félévszázados fejlődését mu­tatja be. A kiállítást már az első na­pokban nagy érdeklődés kí­sérte, és eddig csaknem ezer mádi ember tekintette meg. Pásztor János Mád Aliik alaposan félreértették a világtörténelmei Harmadik évében járt az első világháború, amikor Va- szilij Maklakov, az orosz ideig­lenes kormány új, párizsi kö­vete megérkezett rendeltetési helyére. Az újdonsült követ bejelentette tisztelgő látogatá­sát a francia hatóságoknál. A megjelölt nap reggelén nagy meglepetés érte Maklakovot. A francia külügyminisztérium egyik alacsonyabb beosztású tisztviselője várta, s nagy kí­mélettel közölte a büszke, ci- linderes úrral, hogy kormánya, amelyet képvisel, már nem lé­tezik. Röviddel ezelőtt meg­döntötték a bolsevikok. A Maklakov-ügy jól példázza, hogy a szocialista forradalom meglepetésként érte az orosz polgári politikusokat. De nem­csak őket. Clemenceau, a francia köz- társasági elnök kijelentette, hogy a bolsevikok nem tart­hatják magukat három napnál tovább a hatalmon. Az antant országok kormá- j nyainak kialakulóban levő ál­láspontját Wilson amerikai el­nök magatartása is szemlélteti: buf falói beszédében ..ostoba ábrándozók”-nak nevezte a szovjet kormány tagjait. Francis és az — ízléstelenség Wilson mégis, hétről hétre többet volt kénytelen foglal­kozni az „orosz kérdéssel”, és i mind figyelmesebben olvasta a petrográdi amerikai követ jelentéseit. Ekkor David Francis volt az \ Egyesült Államok oroszorszá- J gi követe, akit társadalmi helyzete, egyéni adottságai j nem tettek alkalmassá rá, hogy akárcsak némileg is reálisan szemlélje az oroszországi vál­tozásokat. Francis keveset konyitott a diplomáciához. A hatvanhét éves. cl kényei mesé­déit öregúr tehernek érezte hi­vatali kötelességeit. Gyengén tudott franciául. Igaz. hogy j ezen a fogyatékosságán változ- j tatni kívánt. A-követség alkal­mazottai naponta látták, hogy Francist felkeresi deCram asszony, aki franciára tanítót- j ta. A baj csak az volt, hogy j Francis a feleségét. deCram j asszony pedig férjét hagyta | Amerikában. Így történt, hogy a francia tanárnő csakhamar beköltözött a követ magán- ! lakosztályába. Francis úgy lát- í szik, nem sejtette, hogy ennek J még politikai következményei is lehetnek. Francis az októberi forrada­lommal szemben ellenséges ál­láspontot foglalt el: kijelentet­te, hogy a szovjet kormány megalakítása „ízléstelenség”, jóváhagyta, hogy a követség autóját, a szökésben levő Ke- renszkij kíséretének rendelke­zésére bocsássák, és átkozód- va ismételgette, hogy szóba i tas az angol nyelvben, kéri * diplomáciái testület vezetőjét, hogy mondanivalóját francia nyelven adja elő. (Persze, Le­nin, sok angol és amerikai ta­núsága szerint, jól beszélt an­golul!) Francis önérzete súlyos sebet kapott. Szégyenszemre, kérni kellett, hogy valaki, kol­légái közül siessen segítsége­re. Számítsuk mindehhez Le­nin ismert ravaszkás. győztes mosolyát, de még a követek alig titkolt derültséget is, hi­szen sokan önkéntelenül is Francis hírhedtté vált francia leckéire emlékeztek. Az igazi csapást Lenin ez­után mérte a megjelentekre, amikor kifejezte örömét, hogy a követek, akik eddig még egyenként sem akarták elis­merni a szovjet hatóságokat, most kollektiven jöttek el, sőt még kérelemmel is fordulnak hozzá! Az ellentmondó és bosszantó oroszországi jelentések Wil- sont arra kényszeritették, hogy újabb személyi megbízottakat küldjön Oroszországba. Köz­tük volt az intrikus, mindenre kész Sisson, aki csakhamar kétes világhírnévre tett szert. Az antant ragu I o in h a dj árain Amikor megindultak Breszt- Litovszkban Szovjet-Oroszor­szág és a központi hatalmak különbéke-tárgyalásai, tetőfo­kára hágott az antant rágalom- hadjárata. Ekkor lépett fel az amerikai Sisson azzal a jelen­téssel, hogy sikerült olyan iratokat kicsempésztetnie a Szmolnijból, amelyek azt bi­zonyítják: Lenin, Trockij és a többi szovjet vezető a né­metek fizetett ügynöke. Ezek az úgynevezett Sisson-i rátok kezdetleges hamisítványok voltak. Különféle német hiva­talok álpecsétjeit ütötték rá­juk, közben több irat szöve­ge ugyanabból az írógépből került ki. A hamisítványok le­leplezése később érzékeny csa­pást mért az Egyesült Államok presztízsére. Francis maga is fanatikusan ismételgette, hogy a bolsevi­kok német ügynökök. Az egyik követségi értekezlet előtt azon­ban távirat érkezett Washing­tonból. Az amerikai külügymi­nisztérium röviden és határo­zottan közölte Francis-szel, hogy deCram asszony a néme­tek érdekében végzett kémke­déssel gyanúsítható, s azon­nal felszólította a követet, hogy a nevezett személyt tá­volítsa el a követség épületé­ből ... , Az amerikai követ csak azért kerülte el a nagyobb botrányt, mert a breszt-litovszki béke megkötése után az antant kor­mányainak mindennél fonto­sabb lett a fegyveres beavat­kozás. Francis egyik napról a másikra elrendelte a követség kiürítését. Eltávoztak a jelen­téktelen Petrográdról és. meg sem álltak — Vologda világ­városig. Errefelé tanyáztak a lehergárdisták. Ma már a nyugati országok polgári történészei és ideoló­gusai is bírálni kezdik az ak­kori nyugati kormányok eljá­rásai. Természetesen, a polgári kül­politika vonalvezetésében is gyakran előfordultak olyan részletmozzanatok. amelyek maguknak a polgári rendsze­reknek sem kedveztek. Politi­kájuknak mégsem ezek a külö­nös. s idővel eltüntethető szer­telenségek alkotják az Achil- les-sarkát. Az volt a fő baj 1917-ben is. hogy a tőkés dip­lomácia az egyetemes emberi fejlődés alapirányát, vagyis magát a világtörténelmet is­merte félre. Dr. Dolmányos István. a történettudományok kandidátusa Októl)ci'*e\|»rc§sz Diósgyőri Jiatalok ünnepi műsora Mint ahogyan a természet­ben semmi sem örök, minden változó, ügy az emberi élet sok-sok ágazatát sem lehet örökkévalónak tekinteni. Az új utak keresése sem .fiatal, törekvés. Más volt a szokás ezer évvel ezelőtt, vagy éppen húsz, vagy harminc esztendő­vel korábban. Annak ellenére, hogy a hagyományok élnek, ápoljuk őket, gazdagítjuk mön- danivalójukat, mégis el kell fogadnunk, hogy jelentkezik egy ú.i igény a kulturális élet­ben, alkalmazkodva a modern világ sokrétű vívmányához, törekvéseihez. Ezek a gondolatok éltek bennünk egy lelkes fiatalok­ból álló irodalombarát kollek­tíva műsora láttán. Diósgyőr­ben a hagyományok mindig éltek, a különböző kórusok, színjátszó csoportok hatalmas sikereket aratlak fél évszáza­don át. A ragaszkodás érthe- ö. az itteni közönség közelebb van az ismert, hagyományos műsorokhoz, érti. vele érez. Az új műsor híre ezért, érthetően, megelőzte a bemutatót. Nincs :s abban semmi kivetnivaló, hogy sokan voltak közöttünk olyanok, akik kétségbe vonták a műsor sikerét, alkalmazko­dását a nagy eseményhez. Amikor befejeződött a Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgyár közös ünnepi ülése, s a nagy forradalmár eredeti hangjának hatása alatt voltunk, a sötétbordó bársony­függöny elé nem konferanszié lépett, hanem egy pol-beal énekes. aki messzetekintő mozgásával, s énekével érez­tette. nagy időkről szól. amit hallunk és látunk. Néma csend ülte meg a né­zőteret. amikor felgördült a függöny, es a színpadon az | emlékünnepsés szolid díszlete alatt, vörös drapériák előtt fiatalok, fiúk és lányok álltak, majd sorban megszólaltak. Kü­lönböző költőknek a Nagy Ok­tóberről írt műveit tolmácsol­ták Ötletes bontásban, mégis szinte összefüggően. Műsoruk komplex volt. Jól illeszkedett bele a hegedű, a zongora, a gitárzene. Megszól altatóik: Ré­ti Ágnes TVsatkó Mária és a közreműködő Styx zenekar mély finomsággal alkalmaz­kodtak a műsor jellegéhez. Bi-őltetős nélkül érzékeltették n kort, egészítették ki a ver­sek mondanivalóiát. A két fő­szereplő. Mart, Acnes és Dol<­tor Ferenc verselóse, de a többi szereplő fegyelmezettsé­ge és a szavakra külön-külön is vigyázó figyelmassége mél­tán járult hozzá a sikerhez. A műsor rendezője. Párkány .Lászlói.. j»«fc#gemenö igényes­séggel formálta egésszé a lá­tottakat és a hallottakat. A jó törekvések nyilvánva­lóan nem mellőzték a kisebb hibákat sem. Az egyébként lendületesen éneklő Várszegi Károly énekszövege jobban ér­vényesülne. ha érthetőbb len­ne. A pol-beiat jobban igényli ezt! A versmondók esetenként túl merevek, a drámaiság így nincs mindig összhangban a műsor komplex jellegével. He­lyenként úgy éreztük, zenei aláfestés - lenne kívánatos. A zárókép zenei betétjének némi hang- és tartami növelése is a műsor hatásfokát javítaná. Jóleső érzés leírni, hogy a műsor összességében sikert aratott. Ezt igazolta a lelkes taps, s az a vélemény, amelyet az előadásról hallottunk. Szarvas Miklós Négy újabb kiváló együttes örömmel értesültünk róla, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ja tiszteletére városunkban újabb művészeti csoportok sze­rezték meg a kiváló együttes címet. A nagy hírű diósgyőri ve­gyeskórus, a Bartók Béla Mű­velődési Ház együttese jutott a megtisztelő cím birtokába. Ugyancsak kiváló együttes lett a művelődési ház eredménye­sen munkálkodó képzőművész köre is. A Megyei Művelődési Ház kamarakórusa a Reményi Ede díj után megszerezte a kiváló együttes címet is. Az eredmé­nyesen dolgozó és országos hírnevet szerző Központi Bá- ny ász Irodalmi Szinpad is e szép cím birtokosává vált. A bérén tei szénosztályozó sem áll a bolsevikokkal, akik- nak napjai amúgy is megvan­nak számlálva. Az ellentmondás szellemét Thompson, az amerikai Vörös- kereszt missziójának vezetője engedte ki a palackból. A pel- rográdi felkelés után az ame­rikaiak közül elsőnek jutott e) arra a gondolatra, hogy az an­tant kormányainak inkább meg kell kísérelniük együttmű­ködni a konszolidálódó szovjet kormánnyal. Francis számára már pusztán a szovjet kor­mány megszilárdulásának gon­dolata is égbekiáltó bűnnek számított. Így az egyik mil­liomos bevádolta kormányá­nál a másikat, s Thompsonnak hamarosan haza kellett térnie. Wilson ravasz és óvatos po­litika követésére szánta el magát. A leplezett beavatko­zás politikájára utasította kö­vetét. Maradjon Francis a he­lyén, és csendben támogassa az antibolsevista mozgalmat. Az antant-országok diploma­táinak és kiküldötteinek egy ré­sze kezdett valamit felismer­ni vonalvezetésük helytelensé­géből. Közülük is kitűnik Judson tábornok, a követség katonai attaséja. Judson saját elhatározásából elment a Szmolnij intézetbe, a szovjet kormány székhelyére, és felkereste Trockijt, az ak­kori külügyi népbiztost. Be­szélgetésük során bizonyos ki­látás nyílt a közeledésre. Az amerikai kormány Wil­son döntése alapján visszaren­delte Judsont, és a hozzá ha­sonló gondolkozású tisztviselő­ket. 1917. december 23-án Lloyd George angol miniszterelnök angol—francia titkos egyez­ményt kötött Clemencau-val, amely előirányozta Oroszor­szág megszállását és felosztá­sát, Az angol kormány együtt­haladt a másik két antant nagyhatalommal a szovjet- ellenes offenzívában. Azt a kü­lönbséget azonban meg lehet állapítani, hogy az akkor leg- agresszívabb hangot megütő francia kormánytól és az ál- szenteskedö amerikai kor­mánytól eltérően, az angol ka­binet magatartását bizonyos igadozas jellemezte. '„Tüntetés“ Lenin előtt 1918. januárjában, az úgy­nevezett Diamandi-incidens során az amerikai követet és az antant országok megbízottait jelentős diplomáciai-politikai vereség érte. Ez idő tájt a ro­mán király utasítást adott a Moldva területén állomásozó orosz csapatok forradalmárai­nak letartóztatására, legyilko- lására. A szovjet kormány nem nézhette tétlenül e súlyos tá­madást, s kénytelen volt meg­torlásokat: kilátásba helyezni. Mivel a figyelmeztetések nem használtak, túszként letartóz­tatta Constantin Diamandi grofot. a petrográdi román kö­vetet. Ekkor már Francis volt az oroszországi diplomáciai testü­let doyenje. Az általa összehí­vott diplomata-gyűlés kimon­dotta. hogy ha Diamandi néni kerül azonnal szabadlábra, úgy a Petrogrudon tartózkodó diplomaták egyszerre felkere­sik Lenint, es előtte, személye­sen tüntetnek a szovjet kor­mány ellen. A szovjet diplomácia felis­merte. hogy Francis elvétette a lépést, Lenin a Szmolnijba kérette a haragos követeket. A diplomatákat rendkívül érde­kelte az épület, a forradalom’ főhadiszállása, amelynek meg­látogatásától eddig eltiltotta őket politikai állásfoglalásuk. Lenin pompásan irányítot­ta a tárgyalást. A pöffeszkedő Francist erkölcsileg azonnal megsemmisítette azzal a beve­zető megjegyzéssel, hogy mi­iéi ö, Lenin, nem eléggé jár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom