Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

Hétfő, 1967. november 6. SZAKMAGY AIlOltóZAi 5 50 éve történt Á forradalom születése 1917. november 6—7 Az ok tóbér 24-ére (novem­ber 6-ára) virradó éjjel az ideiglenes kormány elrendel­te a SzmoLnij elfoglalását és a Néva-hidak szétnyitását, hogy megakadályozza a mun­kás- és katonatömegek moz­gását. A Téli Palotához újabb tisztiiskolásokat vezényeltek. Oda rendelték a kizárólag forradalom elleni fellépésre szervezett „rohamzászlóalja­kat” és a női „halálzászlóal­jat”. Palkovnyikov ezredes, a pétervári katonai körzet fő- parancsnoka elrendelte, hogy a Forradalmi Katonai Bizott­ság politikai megbízottjait tá­volítsák el az ezredektöl, s állítsák bíróság elé. Ab idő clérkexett... Az ideiglenes kormány megpróbálta a lehetetlent: útját állni a forradalmi moz­galomnak. Reggel tisztilskolá- sok különítménye rajtaütött a bolsevik lapokat előállító nyomdán. Olaj volt ez a tűz­re. Bizonysága, hogy az ideig­lenes kormány erőszakot al­kalmaz a proletárok politikai lépéseivel szemben. A Bolse­vik Párt Központi Bizottsága nvrmban megtárgyalta a ki­alakult helyzetet. Lenin fi­gyelmeztette a bizottságot, hogy elérkezett a történelmi pillanat. A Központi Bizotság nyom­ban javasolta a Forradalmi Katonai Bizottságnak, hogy helyezze harci készenlétbe a forradalmi osztagokat. A Szmolnij főkapuja elé két gyorstüzelő ágyút állítottak. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a különleges feladatokkal megbízott elv­társakon kívül mások nem hagyják el a Szmolnijt, hogy állandó készenlétben lehesse­nek. A jelenlevők közül Szverdlovnak kellett az ideig­lenes kormány minden lépé­sét figyelemmel kísérnie. Bubnov a vasutakért, Dzer- zsinszkij a postáért és a táv­íróközpontért volt felelős. Noginl és Lomovot a moszk­vai tájékoztatással bízták meg. Kamenyev és Berzin a baloldali eszerokkel való kap­csolattartásért volt felelős. erről a szószékről felelőssé­gem teljes tudatában kijelen­tem, hogy egy orosz politikai párt ilyen irányú tevékenysé­ge hazaárulás! S a demagóg, hatásvadászó kijelentéseknek se vége, se hossza. — Én határozottan a jobb­oldali álláspontra helyezke­dem, követelem az azonnali vizsgálatot és a szükséges le­tartóztatások elrendelését. Ab­ban a pillanatban — dörögte —. amikor az állam lelkiis­meretlen árulás folytán ve­szélyben van, az ideiglenes kormány, jómagámat is ceie- értve, inkább meghal, de Oroszország létét, becsületét és függetlenségét el nem árulja... Döntsön a tanács, mit tesz ebben a helyzetben... A döntés megkönnyítésére felajánlom lemondásomat... A teremben végig fülsike­títő zaj hangzott. Amikor Kerenszkij lelépett az emelvényről, a kíséretében levő tisztek körülfogták. Meg sem várva a tanács szavazá­sát, a lisztek kíséretében el- viharzott a teremből. Délutánra a forradalmi erők eddig nem tapasztalt tömege mozdult meg. Vörös­gárdisták, katonák és matró­zok, mintegy 200 000 fel fegy­verzett ember állt készen a forradalmi vezérkar utasítá­sainak teljesítésére. A forra­dalom fő támasza volt a balti flotta. Az Auróra cir­káló rádióján a Forradalmi Bizottság felhívással ibi'dult minden Fétervár környékén levő forradalmi szervhez, hogy ne engedjék a városba az ideiglenes kormány által odarendelt csapatokat. Az ideiglenes kormány sor­sa végleg megpecsételődött. A kerékpárosok osztaga megtagadta a Téli Palota őr­zését. A Péter-Pál erőd tel­jes helyőrsége a forradalom mellé állt. A kormány elszi­geteltsége már a nyílt harc első óráiban nyilvánvalóvá vált. Pétervárolt mégis bo­nyolult volt a helyzet, a kiil- •ső szemlélő nehezen tudott eligazodni. 6-án este történelmi fontos­ságú sorokat vetett papírra: „Elvtársak! Ezeket a sorokat 24-én este írom, a helyzet a végletekig kritikus. Napnál világosabb, hogy a felkelés halogatása most igazán egyértelmű a ha­lállal. Minden erőmmel meg aka­rom győzni az elvtarsakat, hogy most minden egy hajszá­lon függ, hogy olyan kérdé­sek vannak napirenden, ame­lyeket nem tanácskozások, nem kongresszusok döntenek el (még szovjetkongresszusok sem), hanem egyedül a népek, a tömegek, a felfegyverzett tö­megek harca ... Nem szabad várni!!! Min­dent elveszthetünk!! ... A történelem nem bo- \ csálja meg a késedelmeske- j dést a forradalmároknak, akik \ ma győzhetnek (és egész bizto- I san győzni fognak), holnap vi­szont azt kockáztatják, hogy sokat veszítenek, azt kockáz­tatják, hogy mindent elveszíte­nek ... A? akció halogatása egyér­telmű a halállal.” Lenin a levél elküldése után nyomban a Szmolnijba indul. . I Éjszaka megérkezik aSzmol- j nijba, s közvetlenül bekapcso­lódik a forradalmi harc veze­tésébe. Október 25-én (november 7-én) valójában győzedelmes­kedett a forradalom Pétervá- rott. Már csak a Téli Palota volt az ideiglenes kormány kezén. Délelőtt 10 órakor a Forra­dalmi Katonai Bizottság Orosz­ország polgáraihoz címmel, egy Lenin által írt felhívást bocsá­tott ki, melyben bejelenti a forradalom győzelmét. Lenin a pétervári szovjet ülésén mon­dott. beszédében ugyancsak be­jelentette ezt. Este: a forradalmi erők tel­jesen körülzárták a Téli Palo­tát. 9 óra 40 perckor az Auróra j cirkáló egy vaklövéssel jelt adott a Téli Palota elleni ro­hant kezdetére. I.chóczky Alfréd Moszkvai tűsek A hellén Athént követte a latin Róma. Évszázadokon át voltak a világ — az akkori értelemben vett világ — szel­lemi, politikai és nem utolsósorban: nagy­hatalmi központjai. Sokan még ma is emle­getik a híres mondást: Minden út Rómába vezet. Manapság, persze, elsősorban a turis­ták útjai vezetnek Rómába ... Azután felvirradt az új kor hajnala, és az emberiség legjobbjainak, de különösen Európa népeinek figyelme Párizs felé for­dult. „Párizsban tűz, Párizsban reng a járda, Párizsban ódon vasajtók döngenek ..” Párizs a forradalom, a megújulás, a szabadság, a haladás, szimbóluma és példaképe lett. Az is volt több mint száz esztendőn át. De amikor a „cári ágyúk filozofálni” kezd­tek (Ady Endre kifejezése), hogy háborúval tereljék el a nép figyelmét a nyomorról, a távol-keleti mészárlástól várva a megváltást — Péterváron felkelt a munkásság. Hirtelen Európa s egyben az egész világ népeinek érdeklődése Oroszország felé fordult, a hala­dás legjobbjai Lenin szavára figyeltek, s ettől kezdve a forradalom, a megújulás, a szabadság, az emberi haladás központja és szimbóluma Oroszország lelt. És Pétervár, meg Oroszország munkássága 1917-ben alap­jaiban rengett« meg és forgatta fel a tör­ténelmet. Moszkváról akkor még keveset beszéltek, ritkán emlegették. Pedig Orosz­ország igazi fővárosa évszázadokon át Moszkva volt. Lenin első intézkedései közé tartozott, hogy a győztes forradalom és a kivívott néphatalom erejével azonnal vissza­adja Oroszországnak hagyományos fővárosát, az egyik legrégibb orosz várost, Moszkvát, amelyet még 1147-ben Dolgorukij herceg ala­pított. Ezzel Moszkva nemcsak történelmi dicsőségét kapta vissza, hanem nemzeti cs nemzetközi rangját is, mindazt, amit Moszkva neve az orosz népeknek jelent és szimbolizál. 1918 márciusában a szovjet kormány Lenin­nel együtt Moszkvába költözött, s azóta Moszkva megszakítás nélkül a Szovjetunió fővárosa. Azóta a forradalom, a szabadság, az em­beri haladás, a korszerű gondolkodás köz­pontja és szimbóluma Moszkva. Nem az oroszok, hanem más népek, más földrészek forradalmár fiai nevezték el Moszkvát a vi­lágszabadság fővárosának. V zonban Moszkvát megérteni és meg­ismerni ma is csak úgy lehet, ha át­fogó pillantást vetünk több mint nyolc évszázados történelmére. Három motívum, három ölelkező rím ismétlődik leginkább az idők során, s ezek mindmáig jellemzik Moszkvát. Lakóinak a város iránti rajongó szeretető minden időkben, amelyet a több­ször megismétlődő hősies védelem bizonyít legjobban. Először a lengyel pánok hódító haderőit verték szét Moszkva alatt, majd Napóleon seregére mértek a város falai közt megsemmisítő csapást, 1918-ban — többek között magyar internacionalisták közreműkö­désével — itt zúzták szét az első ellenfor­radalmi felkelést... s végül: megvédtek Moszkvát Hitler rabló hadaitól, pedig a tigrisek és a fasiszta agyúk már a törté­nelmi faiakat döngették. Moszkva Hős Város. Többszörösen is ki­érdemelte ezt a nevet. Olyan harcokat látott "és lakói olyan küzdelmeket vívtak itt, hogy kialakult egy szállóige: „Moszkva túléli a földet”. Más szavakkal: a föld kihűlhet, el­pusztulhat, de Moszkva megmarad. oszkva történetének másik motívuma, hogy a legnagyobb orosz cárok és hercegek Rómával azonosították, Kelet Rómájának nevezték. Legismertebb és leg­híresebb a cári aforizmák közül Rettegett Iván mondása: „Két Róma elbukott. A har­madik áll. Negyedik nem lesz.” A harmadik Róma természetesen Moszkva. Igaz, hogy az ilyen uralkodói megnyilatkozásokban voltak nagyhatalmi túlzások, diktátori dicsekvések, de tartalmazták az igazságot is. A bölcs I. Péter cár. akit a nyugati uralkodók is tisz­teltek, nemcsak dicsekedett, hanem cseleke­dett is. „Ha Moszkva Kelet Rómája — mondta —. akkor ki kell kövezni. Róma utcái kőből voltak.” És kiadta a rendeletet, hogy mindenki, aki Moszkvába érkezik, kö­teles magával vinni és a város kapujánál leadni három libatojásnál nagyobb követ. A fantasztikus cári parancsot egész Orosz­ország teljesítette. Tizennyolc év alatt az összes utcát és teret kikövezték. A harmadik ismétlődő motívufn Moszkvá­ban: a tűz. Egészen pontosan még a tör­ténészek se tudják felmérni, hányszor égett le részben, vagy egészben. Ennek oka és magyarázata, hogy Moszkva — a Kreml kivételével — fából épült. A moszkvai tüzek ma is égnek. lassan húsz éve tart az „új tűzvész”, az a lángolás, amelyben hamuvá válik a múlt és meg­születik a fényes, tiszta, új város. A faháza­kat égetik még mindig. Csak néhányat, hagy­nak meg, műemléknek, mementónak, hogy a jövendő moszkvaiak is elképzelhessék, milyen volt valaha kedves városuk. A „forradalom Rómája” teljesen újjászületik. Képzeljük csak el: 1917-ben 1 854 000 lakosa volt Moszkvá­nak. 1935-ben, 18 évvel a nagy forradalom után már 3 670 000 lelket számolt a város. Területe 28 500 hektárra terjedt Öt évvél később, a Nagy Honvédő Háború előtt a lakosság száma megközelítette a négy és fél­milliót, területe a 33 000 hektárt.'És ma Moszkva lakóinak száma közelekedik a hét­millióhoz, területe 87 500 hektár (875 négyzet­kilométer), több mint ötszöröse a forradalom előttinek, nyolcszorta nagyobb, mint Párizsé. Moszkva jelenleg Tokió, New York és Sang­haj után a föld negyedik legnépesebb városa. I n eljegyeztem Moszkvában egy érdekes ^ számadatot: naponta 350 új lakást adnak át és naponta ugyanennyi fia­tal pár köt a városban házasságot. De a tüzek még égnek. A lakóházak 12 százaléka még mindig fából van. Elsősosrban ezek lakói költöznek az új palotákba, amelyek ma már általában húsz-harminc emeletesek. 1970-re faház csak mutatóban, műemléknek marad. Szcndrci József A 100 millió rubeles gyár Reggel egy falragasz fo­gadta a város Iákéit. A For­radalmi Katonai Tanács tá­jékoztatta a lakosságot az el­lenforradalmi lépésekről. A falragaszból a petrográdi szovjet, a bolsevikok maga- biztossága sugárzott: — Petrográd lakosai!... őrizzétek meg nyugalmato­kat és önuralmatokat. A for­radalom ügye erős kezekben van letéve... Délelőtt megjelent a Rabo- esij Puty, melyben a bolsevik párt az ideiglenes kormány megdöntésére és a szovjet ha­talom megteremtésére szólí­totta fel a tömegeket. Hatástalan „nagyjelenet“ Kerenszkij süllyedni látta eddig sikeresen manőverező hajóját. Az előző este hozott döntések azonban nem hoztak sikert. Utolsó aduként saját lemondását akarta felhasz­nálni az összes forradalom­ellenes erők összekovácsolá­sára. Kora délelőtt a köztár­sasági tanácsba ment, hogy felajánlja lemondását. Tudta, hogy nem fogadják el. A Mária-palota körül nagy Volt a mozgás. A tanács tagjai reményte­lenül hallgatták Kerensiktit. Mit lehet tenni, hogy feltar­tóztassák a forradalmat? Kerenszkij beszéde zavaros Volt. Politikáját igyekezett védelmezni, s nevesen tá­madta ellenfeleit, elsősorban Lenint. Egészen belemelege­dett a beszédbe, és hadoná­szása szinte komikussá vált. ~ Az ideiglenes kormányt Vajmi kevéssé érdekli ezek- npk az em bereknek indíté­kai. nem érdekli, tudatosan cselekszenek-e, vagy sem, de A Ssmolnijban , A gyűlésteremben a Petro­grádi Szovjet állandóan ülése­zett. Az ülések viharosak vol­tak, a halálosan fáradt kül­döttek időnként a földre fe­küdtek aludni, aztán újból be­kapcsolódtak a vitába. A szov­jet vezetői felváltva szónokol­tak, magyarázták a küldöttek­nek a politikai helyzetet. A 18. számú szobában a bolsevik frakció ülésezett. A vita a tömegek hangula­táról folyt. A mensevik és eszer politikusok álláspontjá­ról, akik délelőtt bizalmat sza­vaztak Kerenszkij nek és bol­sevikellenes határozatot fo­gadtak el. A bolsevikok továbbra se mondtak le az ingadozó vagy szemben álló politikai csopor­tok meggyőzéséről és maguk mellé állításáról. Bár 6-án már a fegyvereké volt a dön­tő szó, jól tudták, hogy a ha­talom megszilárdításához el­engedhetetlen a politikai be­folyás kiszélesítése. A Szovjetek Központi Vég­rehajtó Bizottsága is kényte­len úszni az árral. A szovje­tek kongresszusának küldöttei együtt voltak. Üdvözlésük és a kongresszus megnyitása elől nem térhettek ki. A Központi Végrehajtó Bi­zottság utolsó reménysége, hogy híveik többségben lesz­nek a küldöttek között... A nevexetes levél Az események alakulását azonban már nem az üléster­mekben, hanem a fegyverek döntötték el. Rejtekhelyén Lenin éberen figyelte a tömegek hangulatá­nak, a politikai erők mozgá­sának állapotát. A mondanivaló jobb meg­értéséhez még egyszer fel kell idéznem azt az október eleji napot, amikor ENSZ-delegáció járt Tiszaszederkényben. Az európai és a tengerentúli álla­mok képviselői autóbusszal ér­keztek a kombinát irodaházá­nak bejárata eié. Ott már vár­ták őket a gyár vezetői. Ope­ratőrök, fényképészek, újság­írók hada áílt „ugrásra ké­szen” az oszlopok mellett. A hangulat kissé ideges, kissé feszült volt, hiszen ilyen ma­gas szintű delegáció nem min­dennap járt Szederkényben ... Mi, újságírók, akik elsősor­ban a külföldiek véleményére voltunk kíváncsiak, úgy álla­podtunk meg, hogy „feloszt­juk” egymás közt a tagálla­mok képviselőit Nekem dr. Plesser, az NSZK kormányá­nak gázipari államtitkára és Mr. Farrel, az angol energia­ügyi minisztérium államtit­kára jutott. Mi tagadás, volt bennem egy kis szorongás. Magamban gyorsan kérdéseket állítottam össze, de valahogy egyiket sem tartottam helyénvalónak. Nagyjából tudom, milyen vegyipari bázissal rendelkezik a két ország. Ügy kellett te­hát kérdeznem, hogy magun­kat se becsüljem túl, de őket se becsüljem le. A megoldás­ban részben a véletlen, rész­ben a jó szervezés jött segít­ségemre. Amikor az autóbusz befutott, a delegáció tagjai el- özönlötték az irodaház előtti teret.. Fényképeztek, a szó szo­ros értelmében gyönyörködtek. Valóban megkapó látványt nyújtott a TVK az október eleji napsütésben. Elöl az ENSZ-tagállamok színes lobo­gói, a háttérben a Tiszapal- konyai Erőmű füstölgő ké­ményei, balra a gázfogadó ál­lomás ezüstösen csillogó gömbjei, jobbra a vegyikom­binát rendezett, tágas, eszté­tikailag is szép látványt nyúj­tó üzemcsarnokai. Nyomban naplónkba jegyezhettük: az első benyomások jók voltak. A látvány megnyerte a kül­döttek tetszését, hiszen egyi- ket-másikat úgy kellett a tárgyalóterembe könyörögni. Ott aztán filmvetítés követke­zett: megelevenedtek a vegyi­mű építésének izgalmas nap­jai. A vendégek láthatták, milyen pusztaság, dágványos, csátés, helyenként fűz- és re­kettyebokros síkság volt a mai gyáróriás helyén. A film az első kapavágástól az ünnepé­lyes átadásig megörökítette a heroikus munkát S amikor az utolsó kocka után kigyulladt a fény, dr. Plesser és Mr. Farrel, az én riportalanyaim, egyszerre ugrottak fel. Meg­keresték Szidorov elvtársat, a Szovjetunió össz-szövetségi gázipari minisztériumának fő­osztályvezetőjét, és percekig gratuláltak neki. Igazán őszin­tén fejezték ki elismerésüket. Dr. Plesser és Mr. Farrel tud­ták azt, amit nálunk nem mindenki tud: ez a gyár a Szovjetunió segítségével, ere­deti szovjet tervek helyi adap­tálásával épült., és szovjet technológiával termel. Mindez azonban még nem minden, hi­szen a Szovjetunió nemcsak a kész gyár terveit adta át, ha­nem felépítéséhez tíz évi tör­lesztésre több mint százmillió régi rubel hitelt nyújtott. Amikor tehát a két nyugati állam képviselője a szovjet minisztérium főosztályvezető­jének kezét szorongatta, va­lami olyasmit is kifejezésre juttatott, hogy mi valóban nagy tettekkel, hatalmas al­kotásokkal illusztráljuk a test­véri összefogást. Pedig azt ők nem igen tudták, hogy a gyár alapvető berendezéseit is a Szovjetunió küldte. Az építés és a szerelés szov­jet szakemberek helyszíni irá­nyításával készült. Egy képet soha nem felejtek el. 1965. augusztus 20-ra virradó éjjel gyártották az első műtrágyát. Ekkor már napok óta nem aludtak a gyár vezetői, a be­ruházók és a szerelők. Az em­berek borostásan, szakállasán álltak a műszerfalak mellett, a vezérlőpultok előtt Nem használt sem a szép szó, sem a fenyegetés. Nem mozdult senki, hogy pihenni térjen, mert mindenki ott akart lenni a nagy pillanatnál. Izgalmas, szinte drámai pillanatok vol­tak. Egyszer elviharzott mel­lettem egy olajos ruhás, a fá­radtságtól, a munkától meg­nyúlt arcú ember, akinek meg­rántottam kabátját: — Mondja, sikerül? — Sto ti hóesés?! S rohant tovább. Később tudtam meg, hogy a szovjet szerelő csoporthoz tartozotl, \ aki nemrégiben magas kitün­tetést kapott. Azt is kevesen tudják, hogy az üzembe helyezés előtti években százötven magyar szakember, mérnök, technikus és szakmunkás tanult a Szov­jetunióban, sajátította el az ottani nagy vegyikombinátok­ban a korszerű technológiát. További negyven szakember tapasztalatcserén járt kinn a kapcsolatok állandó fenntar­tása, elmélyítése végett. S alig készült el és kezd ter­melni a százmillió rubeles gyár, bővül az üzem. Ugyan­csak szovjet segítséggel évi 24 ezer tonna kapacitású polieti­léngyár építésébe fognak. Ez is szovjet tervek alapján, szovjet berendezésekkel épül, és két év múlva megkezdi a próbaüzemelést. Itt is gyak­ran hallunk orosz szavakat, hiszen 12 szovjet szakember segíti a kivitelezőket. De kanyarodjunk vissza az ENSZ-delegációhoz. Szidorov elvtárs az annyira jellemző orosz szerénységgel elhárította a dicséretet, mondván: igaz, hogy a TVK szovjet segítség­gel. szovjet tervek alapjan épült, de magyar munkások szerelték össze, azok a szor­galmas magyar emberek épí­tették, akik csodákra képesek. Igen. a gyár a szocialista ösz- szefogás eredménye. ' Csodák nincsenek. De var* nak csodálatra méltó, nagy tettek. A mi rendszerünkben, szocialista világunkban ez ter­mészetes folyamat. Annak a világot formáló forradalomnak folytatása, amelyet ötven év­vel ezelőtt a Nagy Október országa indított e!. Ouodvári Miklo*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom