Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

4 CSZAKMAGTARORSZAG Péntek. 1967. november X. Egy klasszikus dráma életre kel A Ljubov járóvá ja főpróbáján Bemutató előtti utolsó simí­tások a Miskolci Nemzeti Szín­házban. Ihletés kép. A hang- technikusok magnók és mű­szerek gombjain babrálnak, a monumentális díszlet tervező­Napi postánkból ázom, és még bosszankodha- tom is, hogy 320 forintot ki­dobtam az ablakon. Bérezés Béláné Miskolc Levelekből - röviden Utcánkban már két hónapja alig-allg csöpögött az utcai vízcsap, most fjedig végleg fel­mondta a szolgálatot Van ugyan az utcában még egy csap, de innen olyan meredek parton kell felhozni a v^feot, hogy azt ml már nem bírjuk. Ezen a részen ugyanis több­ségben idős, elfáradt nyugdíja­sok laknak, akik egy-egy ilyen túra után órákig pihenik a víz­hordás fáradalmait. Javítsák meg mielőbb a kutat — kéri az utca lakóinak nevében Tóth Imre, a Galagonyás sor 87. szám alól. • Meggyes Miklós és társai azt panaszolják levelükben, hogy az üzletben nem lehet kis mennyiségben vásárolni szer­vestrágyákat., tápsókat, ame­lyekkel megjavíthatnák kony­hakertjük talaját Egy-egy kerthez, írják, 5—10 kilóra lenne szükségünk, viszont a miskolci vetőmagboltban csak 50 kilogrammos csomagolás­ban kapható, felbontani nem hajlandók. Változtassanak ezen mielőbb — kérik a levél­írók —, mert a konyhakertek korszerű műveléséhez feltétle­nül szükség van ezekre az anyagokra. vasztják. Sürgősen Intézkedni kellene, mert ez az „italbolt' nemcsak az egészségre káros, hanem még azt Is rászoktatja az ivásra, aki egyébként nem jár az italboltba. Arról nem is beszélve, hogy sok család itta­san látja viszont a munkából hazatérő családfőt T. J. Miskolc Van ernyőin — még sincs Néhány hónapja vásároltam magamnak egy összecsukható nylon ernyőt. Örömöm Igen rövid ideig tartott, mert a rossz csavarmenet következté­ben az ernyő fogantyúja ál­landóan a kezemben maradt Legutóbb, amikor így Jártam, az ernyőm földre esett, és el­törött Most már ki sem tu­dom nyitni, használhatatlan. Hiába vittem azonban a B6- röndös Ktsz üzletébe, ahol javítással foglalkoznak. Ezt nem tudják megjavítani, ösz- szecsukható ernyőt Miskolcon nem javítanak. Javasolták, hogy utazzam Pestre. Sajnos, ez drága emyőjavítás lenne, hiszen szabadságot kellene ki­vennem, s 180 forintba kerül­ne az utazás. Ennyit nem költ­hetők a 320 forintos ernyőre. Adjanak tanácsot, hogy ha már ilyen drága ernyőt áru­sít a kereskedelem, hol lehet megjavítani. A meteorológia rossz időt jósol, ernyő nélkül bőrig Üj köntösben a MAGYARORSZÁG Ezen a héten jelenik meg először új köntösében, jóval gazdagabb tartalmával nép­szerű külpolitikai hetilapunk, a MAGYARORSZAG. Úgyne­vezett ofszet-eljárással készül ezután, ez a nyomdatechnikai újítás sokkal szebbé teszi a lap külsejét, és lehetővé tette ter­jedelmének növelését. 24 he­lyett, 32 oldalon elemzi a vi­lág eseményeit, mostani szá­mában olvashatunk például a közel-keleti válságban kiala­kult „különválságról”, két teljes oldalon pedig a kínai káosz szereplőit mutatja be. A közkedvelt külföldi lapszem­lére most már 3 helyett, 6 ol­dal jut a MAGYARORSZAG- ban. Három új cikksorozat in­dult a megújhodott külsejű lapban, egyik a NATO „regé­nyét” írja meg, a másik — örök női téma! — a divat tör­ténetét dolgozza fel, a barma* dik cikksorozat a budai Vát* egykori bitorló-lakójának, Horthynak gyászos életútját vázolja fel számos, eddig is-* meretlen részlet közlésével. A sport is helyet kap a nagyobb terjedelmű lapban, érdekes cikk szól egy amerikai elkép­zelt ökölvívó-versenyről, amelynek „részvevői” mindert idők legnagyobb profibokszo- lói, a verseny „színhelye” pe­dig korunk vívmánya. az elektronikus agy. Olimpiai rejtvény pályázat és még több más elmesport-ötlet egészíti ki a MAGYARORSZAG e heti számának sokszínű olvasni­valóját. Bányavíziiasznosilás Kétnapos bányavízhasznosí­tási ankét kezdődött csütörtö­kön a Technika Házában. A tanácskozás 15 előadás alapján vitatja meg a bányavíz fel- használásának leggazdaságo­sabb módszereit és a felada­tokat. Javaslatokat terjesztet­tek elő három nagy regio­nális vízmű kialakítására. Ta­tabányán például a városi víz­mű Jelenleg naponta 20 000 köbméter tiszta bányavizet táp­lál a vízvezeték-hálózatba, deaz ankéten közölt felmérések sze­rint lehetőség van arra Is, hogy további 120—140 ezer köbméter bányavíz felhaszná­lásával regionális vízmüvet alakítsanak ki az iparvidék je­lentős részének ellátására. SZÍNHÁZ S, péntek. BérlelszOnet. Nem él­hetek muzsik aszó nélkül. Esté 1 órakor. 4, szombat. BérletszUnet. Nem él­hetek muzsikaszó nélkül. Esté 7 órakor, 5, vasárnap. Nincs előadás. S, hétfa. Dlszünnepeé* a Najfr Októberi Szocialista forrada­lom r>0. évfordulója tiszteleté-, re. ljubov Jarovája. Est« « órakor. 7, kedd. Bérlel szünet,, IJulXrr Ja­rovája. Délután 3 órateor. Bemutató bérlet. Ljubov Jár«-' vája. Este fél 8 órakor. #, csütörtök. Színházbarátok t estje. Madách bérlet. Ljubov Jarovája. Este 7 órakor. 10, péntek. Klasszikus ették. Mo- lléro bérlet. Ljubov Jarovája.' Este 7 órakor. 11, szombat. Ifjúsági előadás; Arany bérlet. Montmartrel Ibo­lya. Délután 3 órakor. Színházbarátok 8 estje. CsflflV bérlet. Montmartrel Ibolya. Etf- to Jót I órákon í / láthatóan igyekezett ezeket ki­aknázni. — A darab hősei sírnak, ne­vetnek. szomorkodnak, harcol­nak, élnek és meghalnak, mi­ként ezt a forradalom díalek­eszmében akkor is lehet hinni és bizakodni, ha nehézségek tornyosulnak az ember elé. — Milyen érdeklődésre szá­mít a darab rendezője? — Trenyov drámája ma már KDzlelred;ünk 'egyelmezeltebben! Sokat utazom villamoson, és bizony, sokszor bosszanko­dom. Elsősorban az utasok fegyelmezetlenségén. Szinte naponta látok olyan eseteket, amelyek könnyen tragédiával végződhetnének. Fiatalok és idősek egyaránt felugrálnak a mozgó kocsikra, vagy úgy lépnek le a lépcsőről, hogy minden körültekintés nélkül az úttesten jövő jármüvek elé rohannak. Ezekkel, sőt, a lép­csőn utazókkal szemben is erélyesebben kellene fellépni, éppen az ő életük védelmében. ílorváth Károly Miskolc le engedjék a pálinkaárusílást! A Lenin Kohászati Művek I. sz. kapuja előtti téren van a vidékről bejáró dolgozók, autóbusz-megállója. Tudják ezt a zug-pálinkát árusítók is, és este fél 10—10 óra között ugyancsak kínálják az Italt a gyárból kijövő, vagy bemenő embereknek. Október 27-én is több, az Haltól lerészegedett embert láttam itt. Egy pohár­ból, egymás után isznak, hi­szen a poharat nincs hol meg­mosni. A legtöbb pálinka házi készítmény, cukorból főzik, vagy valami másból koty­kivívta helyét a világ legjobb­jai között. Gorkij müvein kí­vül ez a dráma vall a leg- őszintébben Október emberei­ről és eszméiről.. Márpedig én j úgy tudom és úgy hiszem, hogy a miskolciak szeretik a jó drámákat. Ezért is hiszek a sikerben. Felgördül a függöny, a for­radalom katonái élik tovább szép színpadi életüket, s Lju­bov Jarovája is megvívja a, maga harcát legdrágábbjával, férjével. Főpróbát láttunk, de már itt éreztük, hogy a mély, ! igaz művészetet szerető mis-1 kőid közönségnek nagy él­ményben lesz része. Párkány László tikája megköveteli. Trenyov nagyon jól látta ezt az össze­tettséget, bonyolultságot, ezért legváltozatosabb emberi tulaj­donságokkal, indulatokkal ru­házta fel hőseit. Ezek az em­berek képesek nagy konfliktu­sok hordozására. — Több mint negyven esz­tendő alatt változott-e valamit a darab szerkezetileg? — Szerkezetileg igen, de szellemében nem. Maga a szerző többször átdolgozta művét, hogy mindjobban fel­vehesse a versenyt az idővel. A mai korhoz hangolta drá­máját, meghagyva művének forradalmi alapgondolatát, mely szerint egy ügyben, egy Je, Wegenast Róbert még egy­szer áttekinti a hátteret. Fi­nom fény világítja meg a díszletül szolgáló atlaszt. A díszletelem egyszerre fenséges, ugyanakkor ko-mor. Sejteti, hogy a szögletes, szű­kös lépcsőkön két világfelfo- gás emberei dübörögnek majd. A néma nézőtéren néhány drukkoló pályatárs és csendes- fürgén dolgozó asszisztensek. Felgördül a függöny, s a da­rab rendezője, Lendvay Fe­renc csak állva képes figyel­ni a játékot, hogy a korrigá­lásra váró mozzanatokat jól beláthassa. \ A színen vöröskatonák, mat­rózok. parancsnokok, a városi intelligencia különböző elvisé- get megtestesjlő képviselői. . Mindenütt mozgás, élet, rob- ' banékonyság. Nagyjából ez jellemző Trenyov Ljubov Ja­rovája című drámájának kez­dő motívumaira. A néhány érdeklődő s a Vendégek lélegzetelállítva fi- j gyelik a főpróbát. Közben dá­tumok rajzanak fel, dráma­címek, s örömmel regisztráljuk a felfedezést; Trenyov 1925- ben íródott drámája immár a harmadik Trenyov-mű a Mis­kolci Nemzeti Színház szín­padán. A Gimnazisták és a Néva partján című. Ismertebb drámákkal már korábban ba­rátságot köthettek a miskolci hézők. A színészek nagy kedvvel játszanak. A címszereplő Lju­bov Jarovaja megszemélyesí­tője Spányik Éva. Jarovuj had­nagy; SaÚós Gábor. A fordu­latokban izgalmas dráma első ( részének főpróbája után egy ( Cigarettaszünet időtartamára érintettük a választás létjogo­sultságát. — Azért esett e drámára a Választás — hallottuk Lend­vay Ferenctől —, mert Tre- I nyov nagyszerűen átfogja a Szovjetunió életének ötven j esztendejét. Közismert dolog: 1 a darab a polgárháború idő­szakáról szól, de a szerző jö- . vót látó ereje oly mértékben munkál a főhősökben, hogy ' cselekedeteikkel, gondolataik- \ kai azok a ma emberéhez is : szólnak. A dráma több mint 1 40 éves, s jellemző rá, hogy a ' Szovjetunió kétszáz színházá- > ban játszották már, s mikor < színpadra kerül, mindig frls- 1 sen, erősen szól a forradalom- < ról, az emberről. 1 — A darabban mélységesen ■ komoly jelenetek és vidám, 1 őszinte kacagásra ingerlő szi- 1 Aöációk találhatók. A rendezés ' nultatva fel, de mindig lenyű­göző érdekességgel. Aztán „bolsevikok zokogása hallat­szott ... Tegnap hat óra ötven perckor elhunyt Lenin elv­társ” — idézik a szerzők Ma­jakovszkijt. és a kép a világ legnépszerűbb emberét mutat­ja a ravatalon. Lenin arca még holtan is jóságos, azt hinnéd, csak alszik egy kicsit... Azután jöttek nagy harcok az építésben, a még nagyobbak a háború csatáiban, a kultúra ütközeteiben, az életben, a hét­köznapokban és az ünnepeken, terjedt, nőtt az „orosz csoda”, hogy a kommunizmus valósá­ga bontakozzék ki belőle. És kibontakozott, egész útját kö­vethetjük nyomon Annelie és Andrew Thorndike könyvében. Felvonulnak az ipari gigán- tok és alkotóik, munkások, mérnökök, tudósok, parasztok, értelmiségiek, köztük 150 éves emberek is, meg a Kozmosz hősei, az űrpilóták. Két oldal terjedelemben mutatja be egy kép a dubnai atomváros szinkrofazotronját, Alatta szö­veg: „Ez a gyorsító több, minl 10 milliárd elektronvolt ener­giával működik .,. De már be­fejezték egy 1000 milliárd elektronvolt teljesítményű gyorsító berendezés tervezést munkálatait.” Hát ez a csoda. Könnyű megérteni. Csupán azt kell tudnunk, hogy a felszabadult szovjet népek a szocializmu­son át, a kommunizmusig fo­kozták a fejlődést ötven év alatt, és elérték a társadalmi haladás kozmikus sebességét De mit is jósoltak inog a nagy szocialisták? Marx írta, hogy „A kommunista társadalom egy felsőbb szakaszán, amikot a munka nem csak a létfenn­tartás eszköze, hanem... a legfőbb szükséglet... csak ak­kor írhatja zászlajára a társa­dalom: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükség­letei szerint!” Idáig eljutni, természetesen, nőm elegendő ötven év, de a társadalom koz­mikus sebességű fejlődése a kommunizmusnak ebbe a fel­sőbb szakaszába röpíti a szov­jet népet és felszabadult test­véreit. Nem csoda ez, hanem történelem. Szabad társadal­mak szabad szárnyalása. Szcndrcl József készítői most továbbfejlesztet­ték alkotásukat. A közismert film legjellegzetesebb képeit, mozzanatait vágták ki, lénye­gében megtartva a filmbeli sorrendiséget, a krónika jelle­get, és szöveggel egészítenék ki a mondanivalót; így hidal­va át azt is, ami a „megköny- vesített” filmből az eredetihez viszonyítva kimaradt. Nem ad­hatták ugyanis az. egész filmet. A „könyv-film” — csak így tudom legtalálóbban nevezni — műfajnak is újszerű és any- nyira színes, gazdag, hogy az ember nem teszi le az első át­forgatás és átolvasás után, ha­nem újrakezdi még mélyeb­ben, még alaposabban, addig fokozva, hogy az ábrázolt tör­ténetek és történelem közvet­len résztvevőjévé, szinte sze­replőjévé válik. S az ember „beszáguldozza” a világot, mert a szerzők nem önmagá­ban, időből és térből kiszakít­va mutatják be a „csodát”, ha­nem a föld térségében, az em­beriség viszonylatai közt, tör­ténelmi összefüggésekben. E könyv a szerzők vallomása szerint úgy készült, hogy a 200 ezer méter filmanyag több, mint. tízmillió képéből, továb­bi 4000 szokásos fényképfelvé­telből és mintegy félezer ok­mányból válogatták ki a leg­jellemzőbbeket, és a temérdek képanyag megszerkesztésével idézték fel az elmúlt ötven évet, a történelmet. A képsor portrékkal kezdő­dik. majd tömeggyűlést ábrá­zolva jut el Lenin pódiumáig, ahol a forradalom halhatat­lan vezére télikabátban áll, fején kucsma, kezei a zsebek­ben, hajtókáján vörös kokár­da, arca derűs ... Él... Iga­zán él... Még sohasem lát­tam ennyire közeli, életből elő­lépő fényképet Leninről. Szinte fantasztikus Is, hogy egy olyan zseni, amilyen Le­nin volt, hogyan tudott az em­beri közvetlenség, egyszerű­ség, kedvesség, jóság hétköz­napi emberalakjában elférni, járni, kelni, élni. A „könyv-film” aztán H. Miklós, az utolsó, az 1917-ben megdöntött orosz cár fényké­pével folytatódik a forradalom és a polgárháború felidézésén át, az első békés évekig, ese­mények és emberek ezreit vo­A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom első évfordulóján, 1918. no­vember 7-én, Marx és Engels 1 moszkvai .emlékművének le­leplezésekor Lenin így szólt a milliós . embertömeghez: „Boldog időben élünk. Az, | amit a nagy szocialisták meg- j jósoltak, kezd beteljesülni.” j Tulajdonképpen már akkor, a néphatalom legelső évében elkezdődött mindaz, amit gya­korta ma is „orosz csoda" né­ven emlegetnek, elsősorban azok, akik járatlanok a tár- í sadalmi fejlődés törvényszerű­ségeinek ismeretében. Mi, ma­gyarok azonban már jól tud­juk: csupán az történt, hogy egy hatalmas nép felszabadí­totta önmagát, s ezzel megadta egy minden korábbinál gyor­sabb ütemű társadalmi fejlő­dés kezdősebességét, amely önmagát fokozva, ötven év alatt odáig gyorsult, hogy ma í már sima lendülettel győzi le j a bolygó vonzóerejét, kiszök­ken a földi körökből. Ez az „orosz csoda”, amelyet' ma már találóbban és szebben I inkább „szovjet csodának” ne- | verhetnénk, ha mindenképpen | meg akarunk maradni a „cso­da” bűvöletében, ámbár erre nincs szükségünk. A valóság valóság marad akkor is, ha az emberek egy részének csodála­tos. Egy könyv kedvéért azon­ban nyugodjunk bele, hogy „csodáról” van szó. A könyvet egy német házas­pár, Annelie és Andrew Thorndike írta, mégpedig ama filmjük alapján, amely néhány évvel ezelőtt már „elbűvölte” az embereket, hiszen az egész világon szenzációs sikerrel mutatták be. A minap megje­lent könyv is Az orosz csoda címet viseli, de következetesen arra törekedve, hogy sűrített valóságot ábrázoljanak és el­oszlassák a „csoda” képzetét. Teljesítményük egyedül­álló. Már híres filmjüket is úgy .készítették el, hogy több, mint 800 000 kilométert utaz­tak a Szovjetunió területén, miközben százezer méter fil­men rögzítették előbb a „szov­jet csoda” jeleneteit, majd újabb százezer méter, de ko­rábban készült filmdokumen­tum feldolgozásával összeállí­tották az „orosz csoda” szüle­tésének eseménysorát. A dokumentum jellegű film Az „orosz «‘«oila** képeskönyve

Next

/
Oldalképek
Tartalom