Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
Vasárnap, Tflffl. •oovetnhei' W. fSZAKMAGYARORSZAG KI FIGYEL ODA? Csíp-csup ügyekkel nem megyünk kocsmába Pálya választás T., 3 n .. » alkoholizmus IJMI1 dl bjzonVüS f0_ kon is ilyen magyarázatra szorul. Harwey-re, a NAGY NYŰLRA, a kedves beszélgető-társra, a barátra szükség van. S hol tudnak egyesek kötetlenül találkozni, s a meglevő társadalmi gátlásokat, szégyenkezést, komorságot egy kicsit levetkőzni: a kocsmában. Nem is hiszem, hogy az alkoholfogyasztás ellenségei komolyan kifogásolnának ' egy olyan kis, kultúrált alkoholfogyasztó helyet, nevezzük azt klubnak, vagy presszónak, ahol akár a pult, akár a kis asztalok körül egy kicsit oldottabb baráti beszélgetések alakulnak ki. A francia bis/lrók keltik ebben a legmegközelít- hetöbb képet. Minden környéknek megvan a maga bisztrója, s ott akár a pult (a híres comptoir) körül, ha siet az ember, akár az asztaloknál elkezdődnek a baráti beszélgetések. Az ember legtermészetesebb „kérődzési” folyamata: a napi munka és problémakör elbeszélgetése. S ha mindez nem végnélküli ivá- szatba torkollik, lia nem a talponállók piszkos talaján áll —. de „talpon állva” is lehet emberhez méltóan fecsegni, akkor megvan az úgynevezett szükséglet. Akkor az ember egy pohárka mellett felüdíti magát barátja társaságában. Nem kell eljutni a múltkor a tévében jelzett „drága magyar testvérem” részegség! fázisig, ahol az önkontrollt már elsodorja a feszültség foka, ahol már egymás nyakába borulnak az emberek. Karinthy, Kosztolányi, Nagy Lajos kávéházi emberek voltok. Nem alkoholisták. S ki tudja, hány ilyen beszélgetésből született maradandó mű, karcolat, vagy vers. De ha nem is mindenki irodalmi vé- nájú ember, mindenkinek szüksége van derűs szigetekre, járda-foltokra, bárpultra, vagy asztalkára, hogy kibeszélgesse magát. Es nemcsak csip-ügyek- ben. Mert ilyenekkel, ahogy barátom Harwey mondta — nem megy az ember — bisztróba. S az otthon is csak nyer vele. Nem részeg, nem is spicces „nyúl-barátok” kerülnének a munka után haza. De nem is mogorva, a napi problémáktól megült, azok ködében borongó fáradt apáit. Hanem? A barátság fényében felüdült emberek. Tátray Barna APA A FIÁHOZ: — Tehát író akarsz lenni, kisfiam? Jó, legyél író. Nem kell hozzá más, csak tehetség, aztán papír és ceruza. Továbbá tökéletesen ismerned kell a nyelvet, amelyen írsz, és az embereket, akik között élsz... Aztán világot kell teremtened: emberekkel, növényekkel, álla- j tokkal, csillagokkal, és a hete- I dik napon sem pihenhetsz meg, mert hátha éppen akkor j fog eszedbe jutni valami... I De lehet, hogy nem jut eszedbe semmi, és akkor órák hosz- j szat nézel majd magad elé, I üveges tekiniettel, miközben | egyik cigarettáról a másikra gyújtasz... A te világod tulajdonképpen a körülötted levő világ, és mégis egészen más, mert a tied. Ahhoz, hogy világot alkothass magadnak, ismerned kell az embereket, a növényeket, az állatokat, a csillagokat ... Figyelsz rám? ... Tudnod kell, mire vágynak az emberek, tudnod kell. mikor mennek inni az állatok, és hogyan hívják a párjukat, tudnod kell a csillanok nevét, a világegyetem rendjét... De ez Több mini nc»y Bzínház műsorán van egy derűs-borús vígjáték: Barátom, Harwey. A története — mint mindig — kissé naiv: egy angol nagybácsi kétségbeejli húgát, annak családját és baráti körét azzal a rögeszmével, hogy van neki egy barátja, egy nagy, 130 cm-es nyúl. Ez Harwey, akinek a véleményét kikéri, hivatkozik rá, találkozója van vele — kalapját, melyen a nyúl fülei számára1 két lyuk is van, magával hordja: Harwey itt felejtette! Az, ami figyelemre méltó e kis történetben: Har- wey-t mindig meg lehet találni, Harwey-vel el lehet menni egy féldecire, Harwey-nek el lehet mondani mindent, Harwey figyel, meghallgat, vígasztal, kielégít -— a barátság illúzióját adja a rohanó életben, a komor ködben. E darabban hangzik el a címben idézett mondás: „Nem megy az ember minden csip- csup üggyel kocsmába.” Nem. Oda csak fontos ügyekkel megy. El akar mondani valakinek — Harwey-nek — valamit. Meg akar könnyebbülni egy kérdésben. Megbeszél Harwey-vel — valamit. S a többiek is, akikvel a nagybácsi találkozik. Barátságosak, ba- rátkozók — nem zárkózottak, ridegek, rohanók, figyelmetlenek. S ezért kívánkozik ez a NAGY NYÜL a Ki figyel oda rovatba. — A család ezúton ki akarja kúráinh a nagybácsit (Póger játssza) Harwey- bói. Elviszik egy idegosztályra, s ott — ha nem is a főorvos —. de az adjunktus egy- egy adott pillanatban rávezeti a nagybácsit: Harwey nem létezik. Harwey csak egy fixaidea volt. Nincs nyúl — sem nagy, sem kicsi. Nincs Harwey — nincs barát. S ekkor a nagybácsit játszó Pager olyan unottan. olyan rezignálton megy föl az osztályhoz vezető lépcsőn, mintha minden fény kialudt volna körülötte, örökre.. Mint ahogy a taxisofőr mondja a darabban: úgy ki- gyógyitják itt, hogy egészen „rendes” közönyös, rideg, a garast fogához verő pasas lesz belőle. Ő csak tudja. Ö sok ilyen embert hozott mar Ide: közlékenyek, kedvesek, barátságosak, bőkezűek voltak, «mikör idejöttek. Mire kigyógyulnak ridegek, zsugoriak lesznek. Végül a főorvos is arra a konzultációra jut: Ilarwey-rc szükség van. Szakszervezeti aktivisták naptára, 19 ő8 A Táncsics Könyvkiadó gondozásában már megjelent a szakszervezeti aktivisták jövő évi naptára. A műanyag borítású, ízléses kiállítású zsebkönyv tkr- talmazza mindazokat a naptárrészeket és általános tudnivalókat, amelyeket általában zsebnaptárakban megtalál ha - tunk, de mindezen túl részletes kivonatot közöl a szakszervezetek alapszabályzatából, megemlékezést a félévszáza- dos KMP-ről, a 70 éves Szak- szervezeti Tanácsról, több fontos közleményt a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatban. Hasznos tájékoztatást ad a szakszervezeti tagot megillető szociális juttatásokról, kis üzemi lexikont, szakszervezeti kislexikont, u fontosabb rendeletek mutatóját, sport-tájékoztatót, nyelvhelyességi tájékoztatót, idegen szavak magyarázatát és meg nagyon sokféle, egyéb, a szakszervezeti munka mindennapjain adódó kérdésekre választ adó közleményt tartalmaz. Jegyzetrész, öröknaptár egészíti ki a szakszervetzeti aktivisták naptára, 1968 változatos, sokrétű tartalmat. A minap meg ott könyököltünk a függőfolyosó korlátján. Szépen, három sorban, mint a szinhazi páholyokban, csak itt nem a helyár szabta meg, ki melyik sorba jut, hanem a lakáskiutaló határozat, azaz kinek melyik emeleten van lakása. Könyököltünk a rácson, és érdeklődve néztük a nap mint nap megismétlődő csatákat. Az ifjabb nézők hangosan biztatták is a küzdőket. Vérbeli versenyhangulat izzóit a három emelet árnyékolta udvarban, s lent a pályán, illetve a lakóház, meg a szomszédos tűzfal közé szorított nyolc-tíz méter széles terepen, nagyokat csattant a bőrlabda. Az egyik kapu természetesen a poroló volt, a másikat többnyire két kukaedény jelezte. Majdani Albertek, meg llltimilltltllimiimilll Bénák mertek itt össze erejüket, fenyegettek egymás bokáit, meg a környező ablakokat, s cgy-egy szép gól után az aranyié bú fiúcska úgy szaladt- körbe a keskeny hdvar- pályán, mint azt. Eusébiótól látta a tévében, meg olyan nyakbaboruló csókolódzás kezdődött, ahogyan azt a nagy meccseken látják. Igaz, mindig a góllövö kezdte az csókolózást, de oz mit sem von le a gól értékéből. Talán akadtak, akiket zavart, a nagy mérkőzésnél elkerülhetetlen lárma, de azok bizonyára elfelejtettek, hogy valaha ők is voltak fiatalok, nekik is kellett a szaladgálás, a zsibongói, a játék. Alighanem mi voltunk többen, akik úgy véltük, hogy a gyerekek naponta megújuló játékának zaja hozzátartozik a bérhazi élethez. S ha a mérkőzéseket nem is jegyezték semmiféle hivatalos listán, mosolyogva, érdeklődve figyeltük. Aki pedig rosszallta, még vissza fogja sírni. De erről majd később. Most búcsúzunk az udvari mérkőzésektől. Nemcsak azért, mert az időjárás hovatovább gátat vet c kedvtelésnek, hanem mert az udvar megszűnik. .4 minap kora reggel épílömunkások jelentek meg. Voltak vagy húszán. Állami vállalati kocsik cementet és egyéb építőanyagot hoztak. Megjelentek a betonkeverő gépek és egyéb építési masinériák. Nagyon fontos, közérdekű építés lehet, ha ilyen nagy apparátussal látnak hozzá, gondolták a lakók. A munka szokatlanul serény tempójából viszont arra lehetett következtetni, hogy nem allami építkezés kezdődik. Röviden: az udvaron garázsok hosszú-hosszú sora épül magánautó-tulajdonosok számára, akik ráadásul valahol más helyen laknak, Kétségtelen, hogy az autóknak fedél kell. de a lakóknak es gyermekeiknek az udvar legalább annyira szükséges. 4 gyerekek játéka megszűnik hát az udvaron, amely szüleik bérleményéhez tartozik, nem használhatják a lakók sem, de lesz helyette idegen autók túrázó zaja, lesz motorfüst, kipufogó gáz, bűz. Lesz sár, mert a kocsikat mosni is szokás, az udvar viszont nem betonos és vízelvezetés sincs. 4 ház lakói ezt kapják cserébe a megkérdezésük nélkül elvett udvarrészükért, amely jogilag is bérleményükhöz tartozik, s amelynek kisajátításáról nem kerték ki véleményüket. Mint nem kérték ki néhány közös helyiség raktárként történt bérbeadásáról sem, A füst, a bűz, a motorzaj és a sár a lakásokba jut. Nem az autósokéba! Az udvar, ahol a gyerekek játszották, ahol szőnyeget is lehetett porolni, ahova más hely híján, néha száradó ruhát is leheteti teregetni, megszűnt. Ha néha majd elviselhető lesz a nagyméretű garazs- komplexum zaja, szaga, látványa, kikönyökölünk a függőfolyosóra, s nosztalgiával idézgetjük a régi szép délutánokat, amikor futballozó gyerekek lármájától volt hannos az udvar. Vigasztalásul még elmondhatjuk: arról egyelőre nincs szó. hogy a lépcsőházakat, meg a lakások függőfolyosóit is kiadják idegen bérlőknek, (bm) még semmi... Meg kell fogalmaznod világodat, és pontosan, nagyon pontosan kell fogalmaznod... Az élet és a halál titkai sem maradhatnak titkok előtted, de nem fordulhatsz senkihez segítségért: neked kell megfejtened e titkokat, teljesen egyedül, íróasztalod mellett, üres kéziratpapír fölé hajolva... Csodálatos mesterség ez, fiacskám ... Tudod, hogy a szavak muzsikálnak, ha leírod őket a papírra? De csak akkor, ha helyesen teszed őket egymás mellé... Figyelsz rám? Én itt kibeszélem a tüdőmet, és te nem figyelsz... Egy írónak tudnia kell. mit eszik az eszkimó, hogyan gyújtott rá egy lord pipájára a XVIII. században, és milyen az imádott nő szeme, ha mérges ... S aztan gondolj ara is, hogy azt a gondolatot, amely a fejedben motoszkál. sok-sokféleképpen lehet leírni, de a sok változat közül csak egy a tökéletes, és azt az egy. egyetlenegy mondatot neked kell megtalálnod... Az előbb azt mondtam, hogy a szavaknak muzsikájuk van, ez igaz. ugyanakkor színük és súlyúk is van, és eszerint is csoportosítani kell őket, legalábbis annak, aki csak egy kicsit is igényes. Van mondat, amelyből kard lesz, és van, amelyikből simogatas. Van olyan mondat, amelyik olyan nehéz, mint a vasmacska, és lehorgonyoz a szivekben, az agyakban, aztán > van olyan mondat is, amely könnyű, mini a pillangó. Tőled függ, melyiket választod, csak tőled. Hidd el, nehéz, felelősségteljes munka ez... Azt kérded, van-e könnyebb út is? Van. Ha beiratkozol 'a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői tanszakára, akkor azonnal fogsz tudni írni. amint elvégezted az iskolát. Tudsz majd írni vígjátékot, tragédiát, vagy amit akarsz. Ezt nevezik szerzői filmnek, vagyis, amikor a rendező nemcsak rendezi, hanem írja is a filmet. Nos. melyiket választod? FIV AZ APÁHOZ: — Azt hiszem, ostyasütő leszek. Mikes György Hízni kell HOLNAPTOL kezdve hízni fogok. Nem mintha eddig koplaltam volna, de igyekeztem mértékletes lenni a táplálkozásban, hogy megőrizzem alakom karcsúságát. Nem habzsoltam, nem dúskáltam az ételekben, megtartóztattom magam a zsíros falatoktól, s bárhogy ízlett az üzemi koszt, én a spenótból sosem kértem mélytányérral, sőt a szabvány adagnak is visszahagytam felét sertéshizlalás céljára. De holnaptól más ember leszek. Enni fogok. Nemcsak reggelit, ebédet, vacsorát, hanem tízórait és uzsonnát is. Sőt, a regéli és a tízórai köbölt is bedobok egy-két sonkás szendvicset, majd a tízórai és ebéd közötti időben clmajszolok egy tábla csokoládét. Az ebéd és uzsonna között gyümölcszselét fogok szopogatni, hogy aztán uzsonna utón a vacsoráig néhány vajas zsemlével foglalkoztassam gyomornedveimet. Természetesen, az éjszakát sem hagyom majd ki. Hajnali kettő cs három között úgyis fel szoktam ébredni néhány percre szendergésemböl. Eddig ezt az időt arra fordítottam, hogy átgondoltam például Arisztotelész filozófiai rendszerét. De holnaptól ez is megszűnik. Arisztotelész helyett, harapni fogok néhányat az este fekhelyem mellé készített sült csirkéből, vagy hideg ser- téssültből. Ja, de most már azt is elmondom, hogy mindezt miért. Talán azért adom hízásra a fe~~1 A gyerekek és a telefon — No, most hívjuk New Yorkot! Közgyűlés és bemutató Társadalmi vezetőséget választó közgyűlést tart a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottsága, a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bizottsága. valamint a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődé 7 si Ház vezetősége november 21-én, kedden este 6 órakor, a művelődési ház nagyterme ben. A művelődési ház igazgatójának beszámolója alapján megvitatják a végzett és végzendő munkát, megválasztják az új vezetőséget, majd a művészegyüttes ad ünnepi műsort. mely egyben új produkció bemutatója is less. A túlbuzgó jemet, mert szimpatikusabb- nak tartom a százhúszas mellbőséget a szolid kilencvennel? Nem kérem, engem nem ilyen szubjektív dolgok vezéreltek a pocakeresztés melletti döntésemben. Azért vagyok kénytelen felhizlalni magamat, hogy vegre igénybe vehessen) konfekció iparunk remekeit. Mert mi most a helyzet? Az, hogy meglátok a kirakatban egy színben, fazonban, árban megfelelő ruhát. Bemegyek a boltba és szólok, hogy nekem az kellene. Az eladó erre fejcsóválva végignéz daliás, szálfa termetemen, alapos szemrevételezés céljából benyúl zakóm alá. kiálló bordáimon kipengeti a „Nem várok holna- pift"-ot, megvakarja fejéi, de azért leakaszt egv öltönyt a rudról, s betessékel a próbafülkébe. A nadrág hosszával nem is lenne baj, sót, határozotton jól állna, ha elöl és hátul belegyömöszölnék egy párnát, Ez esetben a zakóval sem lenne baj elöl, csak az idegesít, hogy a válllöinés vattája horzsolja a könyökömet. Az eladótérbe így nem is merek kimenni, men megvan az a rossz szokásom, hogy nem szeretek közröhej tárgya lenni, így csak belülről kiabálok; hogy kérek egy kisebbet, NO. EBBEN elöl és hatul is paszentos a nadrág, ám a szár hossza a vádlim közepén léget ér. a zakó alsó zsebe pedig’ mindjárt valahol a hónom glatt megkezdődik, — önnek feles méret kellene — mondja az eladó, miután a látványomtól való visszatartott. nevetéstől szederjessé vall arca visszanyeri eredeti színét* — Hát adjon feleset — horgom én. — Ja, kérem, ha volna. Abból nagyon keveset gyárt az ipar — hallom a kioktatást, s mondanom sem kell, hogy vásárlás nélkül távozom. Szóval, ezért keli felhizlalnom magamat., s csak ezt tudom tanácsolni hasonló cipőben járó sorstársaimnak is. BAK LEHET, hogy mi** magamra szedem azt a szüksége* 30—40 kilót, addigra konfekcióiparunk a feles méretű ruhákat gyártja többségben. De az engem már nem izgat.; A túltáplálkozástól addig úgyis megüt a guta. lbiloehy Zoltátt Búcsúzás és vigasztalás
