Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Vasárnap, Tflffl. •oovetnhei' W. fSZAKMAGYARORSZAG KI FIGYEL ODA? Csíp-csup ügyekkel nem megyünk kocsmába Pálya választás T., 3 n .. » alkoholizmus IJMI1 dl bjzonVüS f0_ kon is ilyen magyarázatra szo­rul. Harwey-re, a NAGY NYŰLRA, a kedves beszélge­tő-társra, a barátra szükség van. S hol tudnak egyesek kötetlenül találkozni, s a meglevő társadalmi gátlásokat, szégyenkezést, komorságot egy kicsit levetkőzni: a kocsmá­ban. Nem is hiszem, hogy az alkoholfogyasztás ellenségei komolyan kifogásolnának ' egy olyan kis, kultúrált alkoholfo­gyasztó helyet, nevezzük azt klubnak, vagy presszónak, ahol akár a pult, akár a kis asztalok körül egy kicsit ol­dottabb baráti beszélgetések alakulnak ki. A francia bis/lrók keltik ebben a legmegközelít- hetöbb képet. Minden kör­nyéknek megvan a maga bisztrója, s ott akár a pult (a híres comptoir) körül, ha siet az ember, akár az asztaloknál elkezdődnek a baráti beszél­getések. Az ember legtermé­szetesebb „kérődzési” folya­mata: a napi munka és prob­lémakör elbeszélgetése. S ha mindez nem végnélküli ivá- szatba torkollik, lia nem a talponállók piszkos talaján áll —. de „talpon állva” is lehet emberhez méltóan fecsegni, akkor megvan az úgyneve­zett szükséglet. Akkor az em­ber egy pohárka mellett fel­üdíti magát barátja társasá­gában. Nem kell eljutni a múltkor a tévében jelzett „drága magyar testvérem” részegség! fázisig, ahol az ön­kontrollt már elsodorja a fe­szültség foka, ahol már egy­más nyakába borulnak az em­berek. Karinthy, Kosztolányi, Nagy Lajos kávéházi emberek vol­tok. Nem alkoholisták. S ki tudja, hány ilyen beszélgetés­ből született maradandó mű, karcolat, vagy vers. De ha nem is mindenki irodalmi vé- nájú ember, mindenkinek szüksége van derűs szigetekre, járda-foltokra, bárpultra, vagy asztalkára, hogy kibeszélgesse magát. Es nemcsak csip-ügyek- ben. Mert ilyenekkel, ahogy barátom Harwey mondta — nem megy az ember — biszt­róba. S az otthon is csak nyer vele. Nem részeg, nem is spicces „nyúl-barátok” kerül­nének a munka után haza. De nem is mogorva, a napi prob­lémáktól megült, azok ködé­ben borongó fáradt apáit. Hanem? A barátság fényé­ben felüdült emberek. Tátray Barna APA A FIÁHOZ: — Tehát író akarsz lenni, kisfiam? Jó, legyél író. Nem kell hozzá más, csak tehetség, aztán papír és ceruza. Továb­bá tökéletesen ismerned kell a nyelvet, amelyen írsz, és az embereket, akik között élsz... Aztán világot kell teremtened: emberekkel, növényekkel, álla- j tokkal, csillagokkal, és a hete- I dik napon sem pihenhetsz meg, mert hátha éppen akkor j fog eszedbe jutni valami... I De lehet, hogy nem jut eszed­be semmi, és akkor órák hosz- j szat nézel majd magad elé, I üveges tekiniettel, miközben | egyik cigarettáról a másikra gyújtasz... A te világod tulajdonképpen a körülötted levő világ, és mégis egészen más, mert a tied. Ahhoz, hogy világot al­kothass magadnak, ismerned kell az embereket, a növénye­ket, az állatokat, a csillago­kat ... Figyelsz rám? ... Tud­nod kell, mire vágynak az em­berek, tudnod kell. mikor men­nek inni az állatok, és ho­gyan hívják a párjukat, tud­nod kell a csillanok nevét, a világegyetem rendjét... De ez Több mini nc»y Bzínház műsorán van egy de­rűs-borús vígjáték: Barátom, Harwey. A története — mint mindig — kissé naiv: egy an­gol nagybácsi kétségbeejli hú­gát, annak családját és baráti körét azzal a rögeszmével, hogy van neki egy barátja, egy nagy, 130 cm-es nyúl. Ez Harwey, akinek a vélemé­nyét kikéri, hivatkozik rá, ta­lálkozója van vele — kalap­ját, melyen a nyúl fülei szá­mára1 két lyuk is van, magá­val hordja: Harwey itt felej­tette! Az, ami figyelemre méltó e kis történetben: Har- wey-t mindig meg lehet talál­ni, Harwey-vel el lehet menni egy féldecire, Harwey-nek el lehet mondani mindent, Har­wey figyel, meghallgat, ví­gasztal, kielégít -— a barátság illúzióját adja a rohanó élet­ben, a komor ködben. E darabban hangzik el a címben idézett mondás: „Nem megy az ember minden csip- csup üggyel kocsmába.” Nem. Oda csak fontos ügyekkel megy. El akar mondani vala­kinek — Harwey-nek — vala­mit. Meg akar könnyebbülni egy kérdésben. Megbeszél Harwey-vel — valamit. S a többiek is, akikvel a nagybácsi találkozik. Barátságosak, ba- rátkozók — nem zárkózottak, ridegek, rohanók, figyelmetle­nek. S ezért kívánkozik ez a NAGY NYÜL a Ki figyel oda rovatba. — A család ezúton ki akarja kúráinh a nagybá­csit (Póger játssza) Harwey- bói. Elviszik egy idegosztály­ra, s ott — ha nem is a főor­vos —. de az adjunktus egy- egy adott pillanatban rávezeti a nagybácsit: Harwey nem létezik. Harwey csak egy fixa­idea volt. Nincs nyúl — sem nagy, sem kicsi. Nincs Harwey — nincs barát. S ekkor a nagybácsit játszó Pager olyan unottan. olyan rezignálton megy föl az osztályhoz vezető lépcsőn, mintha minden fény kialudt volna körülötte, örök­re.. Mint ahogy a taxisofőr mondja a darabban: úgy ki- gyógyitják itt, hogy egészen „rendes” közönyös, rideg, a garast fogához verő pasas lesz belőle. Ő csak tudja. Ö sok ilyen embert hozott mar Ide: közlékenyek, kedvesek, barát­ságosak, bőkezűek voltak, «mikör idejöttek. Mire kigyó­gyulnak ridegek, zsugoriak lesznek. Végül a főorvos is arra a konzultációra jut: Ilarwey-rc szükség van. Szakszervezeti aktivisták naptára, 19 ő8 A Táncsics Könyvkiadó gondozásában már megjelent a szakszervezeti aktivisták jö­vő évi naptára. A műanyag borítású, ízlé­ses kiállítású zsebkönyv tkr- talmazza mindazokat a nap­tárrészeket és általános tudni­valókat, amelyeket általában zsebnaptárakban megtalál ha - tunk, de mindezen túl részle­tes kivonatot közöl a szakszer­vezetek alapszabályzatából, megemlékezést a félévszáza- dos KMP-ről, a 70 éves Szak- szervezeti Tanácsról, több fon­tos közleményt a szocialista brigádmozgalommal kapcsolat­ban. Hasznos tájékoztatást ad a szakszervezeti tagot megil­lető szociális juttatásokról, kis üzemi lexikont, szakszervezeti kislexikont, u fontosabb ren­deletek mutatóját, sport-tájé­koztatót, nyelvhelyességi tájé­koztatót, idegen szavak ma­gyarázatát és meg nagyon sokféle, egyéb, a szakszerve­zeti munka mindennapjain adódó kérdésekre választ adó közleményt tartalmaz. Jegyzetrész, öröknaptár egé­szíti ki a szakszervetzeti akti­visták naptára, 1968 változa­tos, sokrétű tartalmat. A minap meg ott könyököltünk a függőfolyosó kor­látján. Szépen, három sorban, mint a szinhazi páho­lyokban, csak itt nem a helyár szabta meg, ki melyik sorba jut, hanem a lakáskiutaló határozat, azaz kinek melyik emeleten van lakása. Könyököltünk a rácson, és érdeklődve néztük a nap mint nap megismétlődő csatákat. Az ifjabb nézők hangosan biztatták is a küz­dőket. Vérbeli versenyhangulat izzóit a három emelet árnyékolta udvarban, s lent a pályán, illetve a lakó­ház, meg a szomszédos tűzfal közé szorított nyolc-tíz méter széles terepen, nagyokat csattant a bőrlabda. Az egyik kapu természetesen a poroló volt, a másikat több­nyire két kukaedény jelezte. Majdani Albertek, meg llltimilltltllimiimilll Bénák mertek itt össze erejü­ket, fenyegettek egymás bo­káit, meg a környező ablako­kat, s cgy-egy szép gól után az aranyié bú fiúcska úgy sza­ladt- körbe a keskeny hdvar- pályán, mint azt. Eusébiótól látta a tévében, meg olyan nyakbaboruló csókolódzás kez­dődött, ahogyan azt a nagy meccseken látják. Igaz, min­dig a góllövö kezdte az csóko­lózást, de oz mit sem von le a gól értékéből. Talán akadtak, akiket zavart, a nagy mérkőzésnél el­kerülhetetlen lárma, de azok bizonyára elfelejtettek, hogy valaha ők is voltak fiatalok, nekik is kellett a szaladgálás, a zsibongói, a játék. Alighanem mi voltunk többen, akik úgy véltük, hogy a gyerekek naponta megújuló játékának zaja hozzátartozik a bérhazi élet­hez. S ha a mérkőzéseket nem is jegyezték semmiféle hivatalos listán, mosolyogva, érdeklődve figyeltük. Aki pedig rosszallta, még vissza fogja sírni. De erről majd később. Most búcsúzunk az udvari mérkőzésektől. Nemcsak azért, mert az időjárás hovatovább gátat vet c kedv­telésnek, hanem mert az udvar megszűnik. .4 minap kora reggel épílömunkások jelentek meg. Voltak vagy húszán. Állami vállalati kocsik cementet és egyéb épí­tőanyagot hoztak. Megjelentek a betonkeverő gépek és egyéb építési masinériák. Nagyon fontos, közérdekű építés lehet, ha ilyen nagy apparátussal látnak hozzá, gondolták a lakók. A munka szokatlanul serény tem­pójából viszont arra lehetett következtetni, hogy nem allami építkezés kezdődik. Röviden: az udvaron gará­zsok hosszú-hosszú sora épül magánautó-tulajdonosok számára, akik ráadásul valahol más helyen laknak, Kétségtelen, hogy az autóknak fedél kell. de a lakók­nak es gyermekeiknek az udvar legalább annyira szük­séges. 4 gyerekek játéka megszűnik hát az udvaron, amely szüleik bérleményéhez tartozik, nem használ­hatják a lakók sem, de lesz helyette idegen autók tú­rázó zaja, lesz motorfüst, kipufogó gáz, bűz. Lesz sár, mert a kocsikat mosni is szokás, az udvar viszont nem betonos és vízelvezetés sincs. 4 ház lakói ezt kapják cserébe a megkérdezésük nélkül elvett udvarrészükért, amely jogilag is bérleményükhöz tartozik, s amelynek kisajátításáról nem kerték ki véleményüket. Mint nem kérték ki néhány közös helyiség raktárként történt bérbeadásáról sem, A füst, a bűz, a motorzaj és a sár a lakásokba jut. Nem az autósokéba! Az udvar, ahol a gyerekek játszották, ahol szőnyeget is lehetett porol­ni, ahova más hely híján, néha száradó ruhát is lehe­teti teregetni, megszűnt. Ha néha majd elviselhető lesz a nagyméretű garazs- komplexum zaja, szaga, látványa, kikönyökölünk a füg­gőfolyosóra, s nosztalgiával idézgetjük a régi szép dél­utánokat, amikor futballozó gyerekek lármájától volt hannos az udvar. Vigasztalásul még elmondhatjuk: arról egyelőre nincs szó. hogy a lépcsőházakat, meg a lakások függőfolyosóit is kiadják idegen bérlőknek, (bm) még semmi... Meg kell fogal­maznod világodat, és pontosan, nagyon pontosan kell fogal­maznod... Az élet és a halál titkai sem maradhatnak tit­kok előtted, de nem fordul­hatsz senkihez segítségért: ne­ked kell megfejtened e titko­kat, teljesen egyedül, íróaszta­lod mellett, üres kéziratpapír fölé hajolva... Csodálatos mesterség ez, fiacskám ... Tudod, hogy a szavak muzsikálnak, ha le­írod őket a papírra? De csak akkor, ha helyesen teszed őket egymás mellé... Figyelsz rám? Én itt kibeszélem a tüdőmet, és te nem figyelsz... Egy írónak tudnia kell. mit eszik az eszki­mó, hogyan gyújtott rá egy lord pipájára a XVIII. század­ban, és milyen az imádott nő szeme, ha mérges ... S aztan gondolj ara is, hogy azt a gon­dolatot, amely a fejedben mo­toszkál. sok-sokféleképpen le­het leírni, de a sok változat közül csak egy a tökéletes, és azt az egy. egyetlenegy mon­datot neked kell megtalálnod... Az előbb azt mondtam, hogy a szavaknak muzsikájuk van, ez igaz. ugyanakkor színük és súlyúk is van, és eszerint is csoportosítani kell őket, leg­alábbis annak, aki csak egy ki­csit is igényes. Van mondat, amelyből kard lesz, és van, amelyikből simogatas. Van olyan mondat, amelyik olyan nehéz, mint a vasmacska, és lehorgonyoz a szivekben, az agyakban, aztán > van olyan mondat is, amely könnyű, mini a pillangó. Tőled függ, melyi­ket választod, csak tőled. Hidd el, nehéz, felelősségteljes mun­ka ez... Azt kérded, van-e könnyebb út is? Van. Ha beiratkozol 'a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola filmrendezői tanszakára, akkor azonnal fogsz tudni ír­ni. amint elvégezted az isko­lát. Tudsz majd írni vígjátékot, tragédiát, vagy amit akarsz. Ezt nevezik szerzői filmnek, vagyis, amikor a rendező nem­csak rendezi, hanem írja is a filmet. Nos. melyiket válasz­tod? FIV AZ APÁHOZ: — Azt hiszem, ostyasütő le­szek. Mikes György Hízni kell HOLNAPTOL kezdve hízni fogok. Nem mintha eddig kop­laltam volna, de igyekeztem mértékletes lenni a táplálko­zásban, hogy megőrizzem ala­kom karcsúságát. Nem hab­zsoltam, nem dúskáltam az ételekben, megtartóztattom magam a zsíros falatoktól, s bárhogy ízlett az üzemi koszt, én a spenótból sosem kértem mélytányérral, sőt a szabvány adagnak is visszahagytam felét sertéshizlalás céljára. De holnaptól más ember le­szek. Enni fogok. Nemcsak reg­gelit, ebédet, vacsorát, hanem tízórait és uzsonnát is. Sőt, a regéli és a tízórai köbölt is bedobok egy-két sonkás szend­vicset, majd a tízórai és ebéd közötti időben clmajszolok egy tábla csokoládét. Az ebéd és uzsonna között gyümölcszse­lét fogok szopogatni, hogy az­tán uzsonna utón a vacsoráig néhány vajas zsemlével foglal­koztassam gyomornedveimet. Természetesen, az éjszakát sem hagyom majd ki. Haj­nali kettő cs három között úgyis fel szoktam ébredni né­hány percre szendergésemböl. Eddig ezt az időt arra fordítot­tam, hogy átgondoltam például Arisztotelész filozófiai rendsze­rét. De holnaptól ez is meg­szűnik. Arisztotelész helyett, harapni fogok néhányat az es­te fekhelyem mellé készített sült csirkéből, vagy hideg ser- téssültből. Ja, de most már azt is el­mondom, hogy mindezt miért. Talán azért adom hízásra a fe­~~1 A gyerekek és a telefon — No, most hívjuk New Yorkot! Közgyűlés és bemutató Társadalmi vezetőséget vá­lasztó közgyűlést tart a Lenin Kohászati Művek szakszerve­zeti bizottsága, a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bizott­sága. valamint a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődé 7 si Ház vezetősége november 21-én, kedden este 6 órakor, a művelődési ház nagyterme ben. A művelődési ház igaz­gatójának beszámolója alapján megvitatják a végzett és vég­zendő munkát, megválasztják az új vezetőséget, majd a művészegyüttes ad ünnepi mű­sort. mely egyben új produk­ció bemutatója is less. A túlbuzgó jemet, mert szimpatikusabb- nak tartom a százhúszas mell­bőséget a szolid kilencvennel? Nem kérem, engem nem ilyen szubjektív dolgok vezéreltek a pocakeresztés melletti dönté­semben. Azért vagyok kényte­len felhizlalni magamat, hogy vegre igénybe vehessen) kon­fekció iparunk remekeit. Mert mi most a helyzet? Az, hogy meglátok a kirakatban egy színben, fazonban, árban megfelelő ruhát. Bemegyek a boltba és szólok, hogy nekem az kellene. Az eladó erre fej­csóválva végignéz daliás, szál­fa termetemen, alapos szemre­vételezés céljából benyúl za­kóm alá. kiálló bordáimon ki­pengeti a „Nem várok holna- pift"-ot, megvakarja fejéi, de azért leakaszt egv öltönyt a rudról, s betessékel a próba­fülkébe. A nadrág hosszával nem is lenne baj, sót, határo­zotton jól állna, ha elöl és há­tul belegyömöszölnék egy pár­nát, Ez esetben a zakóval sem lenne baj elöl, csak az idege­sít, hogy a válllöinés vattája horzsolja a könyökömet. Az eladótérbe így nem is merek kimenni, men megvan az a rossz szokásom, hogy nem sze­retek közröhej tárgya lenni, így csak belülről kiabálok; hogy kérek egy kisebbet, NO. EBBEN elöl és hatul is paszentos a nadrág, ám a szár hossza a vádlim közepén léget ér. a zakó alsó zsebe pedig’ mindjárt valahol a hónom glatt megkezdődik, — önnek feles méret kelle­ne — mondja az eladó, miután a látványomtól való visszatar­tott. nevetéstől szederjessé vall arca visszanyeri eredeti színét* — Hát adjon feleset — hor­gom én. — Ja, kérem, ha volna. Ab­ból nagyon keveset gyárt az ipar — hallom a kioktatást, s mondanom sem kell, hogy vá­sárlás nélkül távozom. Szóval, ezért keli felhizlal­nom magamat., s csak ezt tu­dom tanácsolni hasonló cipő­ben járó sorstársaimnak is. ­BAK LEHET, hogy mi** ma­gamra szedem azt a szüksége* 30—40 kilót, addigra konfek­cióiparunk a feles méretű ru­hákat gyártja többségben. De az engem már nem izgat.; A túltáplálkozástól addig úgyis megüt a guta. lbiloehy Zoltátt Búcsúzás és vigasztalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom