Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

BSZ AKMAGT AltORSZAG Vasárnap, 1967. október 8 Megyei tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Trr. DalTos Ferencnek, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének elnökleté­vel pénteken és szombaton értekezletet tartottak a Parla­mentben, a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi taná­csok végrehajtó bizottságainak elnökei. Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke a gazda­ságirányítási rendszer reform­jával kapcsolatos kérdésekről, tervezési és egyéb feladatokról tájékoztatta a megjelenteket. A tanácselnöki értekezlet második részében — amelyen részt vettek a minisztériumok illetékes miniszterhelyettesei és főosztályvezetői, a főható­ságok vezetői és helyetteseik, valamint azon tömegszerveze- tek országos központjainak Vezető beosztású képviselői is, amelyeknek a polgári védelem fejlesztése területén feladataik vannak —, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, a polgári védelem or­szágos parancsnoka tartott tá­jékoztatót az ..általános kato­napolitikai helyzetiről. Ezt követően a részvevők meghall­gatták dr. Sajnovics János ez­redesnek, a polgári védelem országos törzsparancsnokának előadását a polgári védelem további fejlesztésére vonatko­zó kormányhatározatok végre­hajtásával kapcsolatos fel- ádatokról. A tanácskozás egyértelműen j teztázta a polgári védelem i erősítése érdekében soron kö­vetkező nagy fontosságú fel­adatokat. Megállapították: a bonyolult és éleződő nemzet­közi helyzet azt bizonyítja, hogy az imperialisták nem mondtak le háborús politiká­jukról és ez bennünket arra késztet, hogy mindent megte­gyünk népünk biztonsága ér­dekében. Az elmúlt években kormányunk intézkedései alapján, dolgozó népünk ál­dozatvállalásának és erőfeszí­téseinek, a polgári védelmi szolgálatban részvevők mun­kájának eredményeként, je­lentős előrelépést tettünk ha­zánk polgári védelmének fej­lesztésében. Ezek egyben szi­lárd alapul szolgálnak a to­vábbi fejlesztéshez, amely ál­lami és egész társadalmunkat érintő feladat, szerves része a Magyar Népköztársaság hon­védelmének. Ennek eredmé­nyes megvalósítása elsősorban i az ország lakosságának továb­bi aktív részvételét és az irányító és végrehajtó szer­vek magas színvonalú felké­szültségét követeli meg. Heti külpolitikai ÜJABB KÖVETELÉSEK Ezen a héten az ENSZ-köz­gyűlés általános vitájában is­mét beigazolódott, hogy a nemzetek nagy többsége egyet­ért abban, hogy az agressziót fel kell számolni. Csak éppen azok nem hajlandók meghal­lani a figyelmeztető szót, akiknek létérdekük az erőszak politikájának fenntartása. Huszonöt éve halt meg Schőnherz Zoltán Huszonöt esztendővel, ezelőtt végezték ki Schőnherz Zoltánt, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik ki­emelkedő harcosát. Az évfor­duló alkalmából volt fogoly- és vádlott társa, dr. Vida Fe­renc, a -Legfelsőbb Bíróság ta­nácsvezető bírája idézte fel a példamutató kommunistához fűződő emlékeit, a vele együtt töltött vészterhes időszakot. — Schőnherz Zoltán és tár­sai ügyét a honvéd vezérkar különbírósága tárgyalta. Schőnherz Zoltánt kötél álta­li halálra ítélték. Ő maga nem kért kegyelmet, szilárd elvi álláspontjából egy jottányit sem engedett. Október 9-én. a kivégzés napján a bitó felé menet éltette a független, szabad, demokratikus Magyar- országot, a Szoyjetuniót és el­lenállásra buzdított a gyilkos fasizmus ellen. Ekkor nemcsak a mi zárkánkban, hanem a többiben is — az egész fogház­ban — felcsendültek az Inter- nacionálé hangjai és a fogház­őröknek nem volt bátorságuk, hogy leintsék a foglyokat — fejezte be visszaemlékezéseit dr. Vida Ferenc. KöSttmk az Atlanti Tanács Különösen a vietnami há­ború vonatkozásában alakult ki szinte egységes vélemény. A felszólalók — csekély ki­vétellel — azt követelték: az USA azonnal szüntesse be a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázását és ezzel nyisson, utal a tárgyalásoknak. A nyugati világ országai kö­zül most különösen Hollan­dia és Finnország sürgette erélyesen ezt a lépést. „Sem­miféle érvvel nem lehet iga­zolni a Vietnamban egyre nö­vekvő pusztulást” — mondot­ta Karjala.inen finn külügy­miniszter. Hasonlóképpen foglalt állást hazánk képviselője, Péter Já­nos külügyminiszter, aki a vi­etnami agresszió elítélése mel­lett felhívta a figyelmet arra, hogy Washington magatartá­sának milyen következményei vannak az egész világhelyzet alakulására. A nagy érdeklő­déssel kísért elemzésből ki­tűnt, hogy az USA vietnami agressziója mennyire rombol­ja a nemzetközi erkölcsöt. Ha az amerikaiak nem rontották volna meg a légkört, akkor Izrael aligha indított volna támadást szomszédai ellen. És, ha a washingtoni önkényes­kedés nem szolgáltatna példát, akkor Izrael sem tehetné meg, hogy szembeszáll a nemzetkö­zi jog, az ENSZ-alapokmány követelményeivel és megszáll­va tart idegen területeket. Az amerikai politika erre bátorít. Sőt, a közel-keleti „villámháború” következmé­nyeként egyes nyugatnémet politikusok most azt fejtege­tik, milyen esélye lehetne egy bonni „villámháborúnak”, amely az NDK, Csehszlová­kia és Lengyelország ellen irá­nyulna. . Az ENSZ-közgyűlés és a hét sok más eseménye, erőteljesen rávilágított az amerikai ag­resszió veszélyeire. Washing­ton válasza: nem hagyja ma­gát „eltántorítani”, megy to­vább a maga útján. De hová? A vietnami hely­zet az elmúlt napokban sem alakult kedvezően az ameri­— Az amerikai faji zavar- . gások ma még csupán kezdeti összecsapások, de holnapra ki­terjedt nemzeti felszabadító ■ háborúvá válhatnak — jelen­tette ki George Romney, mi- rhigani konnányzó. Romney az 1968-as elnökvá­lasztások egyik lehetséges je­löltje az amerika1 publicisták országos értekezletén elhang­zott beszédében hangsúlyozta, a nagyvárosok nyomornegye­deit nem lehet csupán a szövet­ségi államok pénzéből eltün­tetni. Ehhez a szövetségi költ­ségvetés kiadásainak „drasz­tikus felülvizsgálására” len­ne szükség — mondotta. .1. Nagy ütemben folyik az Északatlanti Szövetség poli­tikai vezető szervének, az At­lanti Tanácsnak a francia fő­városból való elköltözése. A hatalmas bútorszállitó kocsik egymás után indulnak Brüsz- szel felé. A munkatársak je­lentős része már elhagyta a francia fővárost. A szövetség állandó tanácsa azonban még a jövő héten is tart üléseket a francia fővárosban. A ter­vek szerint a titkárság mun­katársainak utolsó csoportja október 14-én utazik el Pá­rizsból Belgiumba, ahol októ­ber 16-án lesz az állandó ta­nács Brüsszel-környéki ideig­lenes székhazának a felava­tása. Október 9-től szülői munkaközösségi hét lesz Miskolcon A Borsod megyei és a Mis­kolc városi Tanács művelődés- ügyi osztálya, valamint a nő­tanács. hagyományosan, évről évre megrendezi'ősszel a bor­sodi szülői munkaközösségi ve­zetők továbbképzését. Idén október 9-én, hétfőn délelőtt kerül sor Miskolcon a szülői munkaközösségi hét, megnyitójára. Ez alkalommal Milasin Ilona megyei fővédőnő, a megyei nőtanács anya- és gyermekvédelmi felelőse mél­tatja majd a tanfolyam célját és jelentőségét, majd sor kerül az első előadásokra. Hétfőn a bölcsődék szülői munkaközös­ségi elnökei előtt hangzik majd el előadás két fontos ne­velési kérdésről. A hét további napjain az óvodai, az általános iskolák­ban, az iparitanuló intézetek­ben, .valamint a középiskolák­ban tevékenykedő szülői mun­kaközösségi vezetők tovább­képzésére kerül majd sor. Ne­velésügyi szakemberek, sok évi tapasztalattal rendelkező peda- dógusok és egészségügyi témák szakértői tájékoztatják majd a szülőket, a járási óvodai szak- felügyelőket, bölcsődei vezető­ket a legfontosabb nevelési kérdésekről. A csoportok min­dennap konzultáción és vitán foglalkoznak majd részletesen egy-egy témával. kaiak száméra. Csak feeds5e*| és csütörtökön 13 repülőgépet vesztettek a VDK felett, Dél- Vietnamban pedig a szabad' ságharcosok újabb eredmé­nyes támadásokat hajtotta^ végre. Különösen a volt csá­szári főváros, Hűé térségében okoztak jelentős veszteségeket az ellenségnek. A frontokon tehát nem sok sikert mutat­hat fel az USA. A SAIGONT VÁLASZTÁSOKRÓL Ugyanakkor a legutóbbi •Baj­go ni elnökválasztási komédiá és utórezgései erősen megté­pázták az Egyesült AllamoU amúgy Is gyenge erkölcsi ér­veit. Kitűnt, hogy olyan, „de­mokratikus” rendszer védel­mére hivatkoznánk, amely csak csalással képes győzni * választásokon. És ezt a csa­lást a parlamentben úgy tud­ja törvénnyel, „szentesíteni”) hogy a képviselők a rendőr­főnök árgus tekintetétől kí­sérve írják rá szavazatukat * cédulára. Nem csoda, hogy az USA vietnami politikája egyre nép­szerűtlenebb mindenhol, méd az Egyesült Államokban is. A legutóbbi amerikai közvékr1 mény-kubatás szerint, ha má lennének választások az USA- ban (csak jövő novemberbed lesznek), akkor Johnson kény­telen volna átadni helyét el­lenjelöltjén elv .., A „MÁSODIK FORDULÓ’ UTÁN Franciaországban viszont & héten voltak választások. Va­sárnap zajlott le a járási vá­lasztások második fordulója; Ahogy az elsőn a kommunis­ta jeiöltek törtek előre, úgy a másodikon is a baloldal — a kommunista párt és a demok­ratikus szövetség — egységed jelöltjei hódították a tanácsi helyeket. A kommunisták ösz- szesen 119 új mandátumot szereztek. Ez a. gaulleisla rendszer újabb visszaszorulá­sát jelenti —- állapítja meg a párt politikai, bizottságának nyilatkozata. Igaz, a gaulleisták is növel­ték valamelyest tanácsosaik számút bizonyos jobboldali áramlatok rovására, de cd csak azt mutatja, hogy a tá­bornok önálló, az európai biz­tonság kiépítésére irányuló külpolitikája népszerű. Anű viszont a belpolitikáját illeti; arról nem valami hízelgő íté­letet mond egyrészt az, hogy a választók nagy hányada nem jelent meg az urnák előtt, másrészt pedig, hogy a tény­leges szavazók a baloldalnak adtak a korábbinál sokkal több bizalmat. Az utóbbi hónapok gazdasá­gi problémái, a dolgozókat sújtó, antiszociális rendelke­zések, az Európai Közös Piát nehézségei igen nagy elkese­redést váltottak ki Franciaor­szágban. Ezt mutatták a ked­di heves parasztin ntetősek 1A amelyeken 120 ezer falusi vet* részt. Nem riadtak vissza * rohamcsendőröktől sem; ős/z szecsaptak velük és ez tragi­kus következményekkel járt Mindkét oldalon sok volt 8 súlyos sebesült. A francia parasztembereket) u kis- és középbirtokosokat egyaránt kedvezőtlenül érinti a kormány gazdaságpolitikája) mert kiszolgáltatja őket a ke-_ gyeden élet-halál versenynek) amelyben a nagybirtokok él­vezik az előnyöket És emellett még ott van * városi dolgozók, kisemberek állandó elégedetlensége is. A franciák milliói a baloldaltól/ elsősorban a kommunistáktól várnak segítséget, ezt fejezik ki a járási választások ered­ményei. Persze a tábornok jobbolda­li, ellenzéke igyekszik — ahog.f mondani szokás — „valamit keresni” ebben a helyzetben-. A szélsőségesek azt várják) hogy az öreg elnök nyugalom­ba vonul és akkor majd — aí USA támogatósával — ők ke­rülnek előtérbe. De sem í franciaországi, sem a nemzet-- közi erőviszonyok nem olya-, nők, hogy ezek a remények reálisnak mutatkozhatnának. Bek Gyűl» , l Korbácsolás g Szemlanúk a görög pokolszigeípől Jarosz. A szabadság és a kultúra klasszikus földjén, Gö­rögországban ma úgy csattan ez a szó, mint ostorcsapás. Olyan fájóan, megalázóan. Egy kopár szigetet hívnak így az Égei-tengerben. Ez a víz- és szögesdrót-övezte szikkadt kis földdarab az athéni- katonai junta egyik leghirhedtebb kon­centrációs tábora. A Stern cí­mű nyugatnémet lapban szen­vedéseiről beszélt a pokolsziget két minapi foglya. Mivel csa­ládjuk otthon maradt, vezeték­nevüket csak a kezdőbetűvel jelzi a két és félmilliós pél­dányszámban megjelenő ham­burgi magazin. „Te velünk jössz!“ Charilaos P. építőmunkás Papandreu volt miniszterelnök Centrum pártjának tagja volt. Ez a polgári politikai tömörü­lés tett ugyan néhány pozitív lépést — haladó nézeteikért régebben elítélt foglyokat en­gedett ki a börtönből és igye­kezett lerakni egy önállóbb görög külpolitika alapjait —, de éppen azáltal lehetett maga is a reakció áldozata, hogy nem volt hajlandó összefogni k baloldallal. Nos, P. a görög­keleti húsvétra készülődött) amikor 1967. április 29-en ko­pogtak, pontosabban döröm­böltek, lakása ajtaján. — Négy rendőr jött és hét katona. „Te velünk jössz!” — közölték velem. „Miért? Mit tettem?” — kérdeztem. „Azt nem tudjuk. Parancsot teljesí­tünk” — hangzott a válasz. Megbilincseltek, közben azt mondták a feleségemnek, hogy adjon nekem két takarót, ez­után feltuszkoltak a ház előtt várakozó katonai teherautóra. Szomszédom, Georgiosz Z., ott ült már Ugyancsak megbilin­cselve. Útközben több helyen megálltunk, és újabb foglyo­kat,szedtünk fel. Ahogy köze­ledtünk a tartományi szék­helyhez, úgy népesült be az országút hasonló teherautók­kal, — A konvoj a börtön előtt állt meg. Georgiosz és én vagy száz emberrel együtt kerültünk egy terembe, amelynek padló­ján néhány centiméter magas víz állt. — Mikor eljött az este, so­kan a vízbe feküdtek. A több­ségnek azonban állva kellett maradnia, mert nem volt annyi hely, hogy mindenki ledőljön a tócsába. Öt napig csak vizet kaptunk, ennivalót nem. Az ötödik napon katonai hajóba A Bois de Boulogne szegé lyén emelkedő eddigi NATO palota sorsáról a francia kor ntóny még nem döntött. Egye lőre vita folyik a francia kor mány. és az Atlanti Szövet ség főtitkársága között arró fáz” összegről,' amelyet a fran ciáknak a palota átvételéér meg kell fizetniök. Az Atlant Szövetség 20 millió dollárt ké: az • épületért, pontosan a dup Iáját annak, amibe egy évti zeddel ezelőtt a felépítése ke­rült. Francia részről az ára túlzottnak tártjáig A franciái 10—11 millió dollárt ígérnek A vételárat végül Is egy dön tőbízottság fogja megállapí­tani. zsúfoltak bennünket. 48 óra múlva megérkeztünk Jarosz • szigetére, ötvenc-ri kerültünk egy aránylag kis sátorba,, ahol a puszta földön kellett alud­nunk. Minden sátor előtt fegy­veres őr állt. „Tapsoljatok a miniszter úrnak!...“ — Az én csoportomból egy negyvenéves paraszt és egy .textilkereskedő dühösen oda- szólt az őrnek: „Csinálhattok velünk, amit akartok, vélemé­nyünket nem fogjátok megvál­toztatni”. Másnap reggel mind­kettőjüket elvitték. Néhány óra múlva véresen, összeverve tértek vissza. — Reggelenként két órát fü- rödhettünk a tengerben, egyéb­ként a sátrat csak étkezéskor hagyhattuk el. Reggelenként fél kiló kenyeret kaptunk, dél­ben babot, lencsét, néha víz­ben főtt tésztát. Húst a két hónap alatt kétszer ettünk. Egyik reggel értem jött egy rendőr.' Nagy irodahelyiségbe vitt. Az íróasztalok mögött a hadsereg egy századosa és egy rendőraltiszt ült. Mögöttük a falon Konstantin király képe függött) mellette Anne-Marie királyné és Patakosz belügy­miniszter portréja. A kihall­gatást az ötven év körüli nagy darab, monoklis százados ve­zette. Megkérdezte: „Miért szavaztál Papandreu- ra a legutóbbi választáson és miért dicsérted őt falud kocs­májában?” „Azért — válaszol­tam —, mert pártja engedélye­zett szervezet volt, ő maga pe­dig szerintem sokat tett az or­szágért.” — A százados legyintett, és egy kisebb szobába vezettek, ahol belépésemkor egy rendőr azonnal arcomba sújtott, öklé­ből valami boxerféle gyűrű állt ki. Fél órán keresztül ütöttek ököllel, börkorbáccsal, rugdos­tak, közben ezt ordították: „Vagy jó görög leszel, vagy megdöglesz!” Ki a jó görög? — Sátrunk többi lakóját módszeresen szállították ha­sonló „politikai kezelésre”. Az elsőkért, délelőtt tízkor jöttek, az utolsót éjjel fél. egy felé hozták vissza. Mindig csak éj­félig korbácsoltak. A kilence­dik napon azt üvöltötte egy hangszóró, hogy a foglyok so­rakozzanak fel, mert Patakosz belügyminiszter úr személye­sen szól hozzájuk. Félkört al­kottunk, amelynek szélein két- két páncélos állt. Mindenütt golyószórós katonák helyez­kedtek el. „Ha jelt adunk, tap­soljatok a miniszter úrnak!” — mondták az őrök. — Patakosz 'ilyeneket mon­dott: „Én vagyok • ennek a forradalomnak (!) a vezetője. Ti azért' vagytok itt, mert rossz görögök vagytok. Csak azok térhetnek haza, akik jó görögökké válnak, a többiek addig maradnak itt, amíg ez a kopár sziget paradicsommá nem válik .. — Jómagam még háromszor estem át az előbb ismertetett „kihallgatáson”, de voltak, akik hetenként többször is. Egyik ismerősöm (orvos, aki többször kezelte a családomat és aki országgyűlési képviselő volt) mondta nekünk, hogy ír­juk alá a kényszernyilatkoza­tot, amely szerint 1. ha kike­rülünk, nem politizálunk és 2. nem beszélünk a táborban tör­téntekről. „A családotoknak szüksége van rátok. Én nem írom alá, felkészültem rá, hogy meghalok, ha kell. De ti men­jetek.” 1.. És ők mentek. Június 28- án aláírtak a kényszernyilat­kozatot. Július 13-án szabadon bocsátották őket. Családjuk közben éhezett. Munkát keres­tek, de nem kaptak. Márpedig pénz kellett, méghozzá azon­nal. Jaroszi fogolytársaik közül nem egyet újra letartóztattak. Amikor ezt meghallották, dön­töttek. Az egyetlen lehetséges utat választották, a száműze­tését. Külföldre mentek ven­dégmunkásnak. ! H.K. Felszabadító háborúvá válhat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom