Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Vasárnap. 196?. október 1. ES2ARMAGVARORS2AG Hosszú órákon át beszélge­tünk. A téma, különösen n De­cember 4 Drótmüvek párt- és gazdasági vezetői számára, nem új dolog. Mégis, minden szóból az csendül ki; így ter­vezzük, így képzeljük el műkö­désünket, de vajon valóban ez-e a leghelyesebb? És ez nem a bizonytalanság, hanem a felelősség megnyilvánulása. Együtt, közösen — Az új gazdasági mecha­nizmusra való készülődést — mondja Kiss Béla, a vállalat főmérnöke — mi korábban kezdtük el, mint más vállala­tok. Ugyanis az volt az elkép­zelés, hogy a Drótművek kísér­leti üzem lesz. A megyei párt­bizottság megbízásából több variációt dolgoztunk ki. Ja­vaslatunkat az illetékes me­gyei és felsőbb szervek jónak tartották. A KGM más elkép­zelése miatt nem lettünk ugyan kísérleti üzem, de a megbíza­tás, az elképzelések kidolgozá­sa időbeli nyereséget jelen­tett, és igen hasznos számunk­ra. Nem esett ugyan szó róla, de a felkészülésből is kitűnt egy nagyon is lényeges dolog: a vállalat vezető szervei „egy nyelven” beszélnek. Az új mechanizmusra való felkészü­lés eszmei, szellemi irányítója a vállalat pártszervezete. A jó összhang azt is jelenti, hogy a vállalat vezetőinek figyelmét nem kötik le belső ügyek, így minden energiájukat az elő­készítésre, a nevelésre, a fel­világosításra fordíthatják. — Az első és legfontosabb tennivalónak azt tartottuk és tartjuk — közli Madarász Já­nos, a vállalat párttitkára —, hogy mindenekelőtt alapo­san meg kell ismerni és ismer­tetni a Politikai Bizottságnak az új mechanizmussal kapcso­latos határozatát. Erre azért van különösen szükség, mert az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseit csakis valameny- nyi dolgozó megnyerésével, ak­tív közreműködésével valósít­hatjuk meg. Ugyanezt vallja a gazdasági- műszaki vezetés is. A főmér­nök így vélekedik: — A legjobb elképzelésünk sorsa is odalenn dől el. És ez az embereik hozzáállásával kez­dődik. Új szervezeti Giop'dása!: A pártszervezet és a gazda­sági vezetés közösen dolgozta ki azokat a feladatokat, ame­lyeknek megoldása alapvetően biztosítja az űj mechanizmus megvalósítását. Gazdasági és műszaki vonatkozásban fontos feladatnak tekintették a válla­lat szervezetének áthangolását. Több változatot készítettek a vállalat új szervezeti felépí­tésére. Felülvizsgálták a vál­lalat anyaggazdálkodását, ke­reskedelmi politikáját, meg­kezdték az ügyvitel gépesíté­sét, kialakították a vállalat közgazdasági főosztályát. Az utóbbiról érdemes megjegyez­ni, hogy a kibernetika, az elektronikus számítógép segít­ségéve] 70—80 variációt készí­tett el, hogyan lehetne leggaz­daságosabban működtetni a vállalatot, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a nyere­ségtömeg képzésére. Az egyik és legcélravezetőbb megoldás a termelőeszközök jobb kihasználása A jövő év­re vonatkozó elképzelések sze­rint 20—25 százalékkal fo­kozzák a termelést. A huzalmü II, egy évvel ezelőtt állt üzem­be. A próbaüzemelés igen jól alakult, fgy a jövő évben min­den valószínűség szerint, teljes kapacitással dolgozhat. Igen jelentős egy új találmány ki­dolgozása. Eddig ugyanis az ügynevezett lapos köteleket nehézkes, fárasztó kézi var­rással készítették. Egy kis kol­lektíva szabadalmat dolgozott ki, ennek alapján varrás he­lyett, szegecseléssel készítik a lapos kötelet. A prototípust a BNV-n is bemutatták. Az üzemszerű termelést ez év vé­géig szeretnék megvalósítani. Megbízatások és feltételek A szegccsclési eljárás szabada­lomnak számít, s igen nagy exportlehetőséget sejtet. Évente cgpül é doüáros Iniporicsokkentés Az egyik drótkötél típusból évente 1 millió dollár érté­kűt hozunk be. Néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy ezt a terméket nem külföldről hozzuk be, hanem néhány im­portgép beszerzésével a De­cember 4 Drótművek gyártja le. A számítások később azt mutatták, hogy még előnyö­sebb, ha a gépeket a DIGÉP készíti cl. Igen ám, de a gép­gyárnak igen előnyös külföldi ajánlatokat tettek más beren­dezések gyártására. Ehhez nagy népgazdasági érdekek fűződtek. És itt jön a bökke­nő. Ha a DIGÉP egy-másfél évvel ezelőtt leszállítja a be­rendezéseket, a Drótművek könnyedén átléphetett volna az új mechanizmusba. Most — mivel az állami beruházást nem fejezhették be — a ren­delkezések értelmében a finan­szírozás a vállalatra hárul. Itt most két lehetőség van: a vállalat együttérzően bólo- gat, de a beruházást elhúzza jó évtizedig. És mi változatlanul 1 millió dollár értékben impor­táljuk az említett drótkötelet. A másik megoldás: a vállalat bizonyos mértékben kockáz­tatja nyereségét, s 35—40 mil­lió forint hitellel befejezi a beruházást. És itt jön az, amiért a vállalat vezetőit és dolgozóit a legnagyobb elisme­rés illeti; nem a kibúvót kere­sik (nem azt nézik, hogy a be­ruházás előnye népgazdasági szinten csapódik ki), hanem népgazdasági érdekből vállal­ják a jelentős beruházás gyors folytatását, befejezését. Szemlélet — emlieri sorsokban Az emberekben az új gazda­sági mechanizmus helyeslése mellett felvillant az is: vajon nem jár-e ez a létszám csök­kentésével? — Mi nem abból indulunk el — érzi át az egyes emberek gondjait Kiss elvlárs —, ho­gyan küldjünk el például száz embert, hanem abból: minden ember élni, és alkotni akar. És éppen ezért minden ember számára a vállalaton belül ke­resünk munkát. Ez a munkakeresés mind a fizikai, mind az adminisztratív dolgozókra vonatkozik. Igye­keznek mindenkinek helyet találni. Olyan munkakört, amely az adott dolgozónak is jobb érzést, az alkotás örömét nyújtja. Üzembe belezték pél­dául az új huzalművet, s ez lehetővé tette a belső munka- nélküliség megszüntetését, az. átcsoportosítást. Vannak igé­nyek, amelyekre eddig itt sem gondoltak így például önt­vénytisztításnál nélkülözhetet­len a drótszemcse. Ezt import­ból szerezték be. A tsz-ek és a családi ház tulajdonosok je­lentős mennyiséget igényelnek drótfonatból, kerítéselemek­ből. A kötélüzemben több mé­tert is le-levágna-k az igényelt anyagból. Ebből vontató köte­let lejiet gyártani a bajba ju­tott kocsik segítésére. Nos, ezek felhasználására segéd­üzemet hoztak létre, illetve tovább növelik a segédüzem dolgozóinak számát. Ez egy- j a ránt jelenti az. ..apró” igények ! kielégítését, immrtmegtnkarí- ' tást. és munkaalkalmat is je- j lent több dolgozó számára. I És még ow lényeges mozza­nat a sok közül: itt is, mint más vállalatoknál, a túlzott termelés-szervezés következ­tében jóformán minden dolgo­zónak majdnem minden munkamozzanatot utasítás­ban, írásban szabnak meg (azt is például, hogy az esz­tergályos hogyan fogja be a kést.) Nos, itt hallottunk elő­ször róla, hogy nemcsak a vállalat felső- és középvezetői, hanem minden dolgozó számá­ra nagyobb önállóságot akar­nak biztosítani. Azzal kezdik, hogy szemléletbeli változást, formálódást akarnak eléírni minden dolgozóban. Az ötle­tek, az alkotó kedv kibonta­koztatására pedig keresik, dif­ferenciáltan akarják alkal­mazni az erkölcsi és az anya­gi ösztönzőket (cs. b.) A mai nappal kezdi meg tevékenységét hi­vatalosan megyénk mezőgaz­daságának négy űj fóruma. A valóságban azonban már na­pokkal korábban, közvetlenül az alakulást elhatározó, a ve­zetőséget megválasztó kül­döttgyűlések után hozzáláttak a munkához szükséges feltéte­lek biztosításához. Az űj termelőszövetkezeti tórumok alakítása joggal te­remtett ünnepélyes légkört. Va­lamennyi közgyűlésen egyaránt elhangzott nem egyszer, hogy „ez a nap mintegy új mérföldkő, új útszakaszt jelöl meg". És e megfogalmazások nem nevezhetők túlzásnak. Hi­szen tény, hogy a falu lakos­sága most választhat magának olyan, önmaga által irányított, fenntartott szervezeteket, amelyek megfelelően és hiva­talosan képviselik majd a tsz-ok érdekeit, amelyeknek révén az egyes közös gazdasá­gok tevékenyen, határozottan beleszólhatnak a mezőgazda­ság útját, fejlődését megjelölő, meghatározó törvények meg­formálásába. S elsősorban a már idősebb termelőszövetke­zeti tagok tudják, érzik, mit jelent ez. Tudják, érzik, s mint küldöttek elmondották ezt a tanácskozásokon is. s Ebből egyenesen következik, hogy igen sok szó esett a je­len körülményeket megformáló erőről, a párt, a munkásosztály önzetlen segítségéről. Egyön­tetű volt a termelőszövetkeze­tek képviselőinek véleménye abban is, hogy az élet isme­retének birtokában helyesen határozta meg a párt, a IX. kongresszus, hogy a termelő- szövetkezetek továbi erősödése, a mezőgazdasági termelés fo­kozása céljából növelni kell a közös gazdaságok tervezési, termelési, gazdasági önállósá­gát. Az egyetértést, a bizalmat a holnapi sikerekben mindennél kifejezőbben tükrözi, hogy me­gyénk 273 közös gazdasága egyöntetűen helyeselte a te­rületi tsz-szövetségek megala­kítását, Már korábban, a ter­melőszövetkezetek e témáról tárgyaló közgyűlésein úgy dön­tött a tagság, hogy az űj szer­vezeti és szakmai feladatok, a szövetkezetek határozottabb jogvédelme, a termékek gyor­sabb, jövedelmezőbb értékesí­tése feltétlenül igénylik az ér­dekképviseleti szerv létrehozá­sát, magyarázható, hogy egyetlen küldött Ezzel sem vitatta a területi szövetsé­gek szükségességét. Ezzel el­lentétben, ha idő és mód lett volna rá, valamennyi küldött szót emelt volna, s elmondotta volna saját közössége igényeit, megbízatásait. Ezer és egy igény hangzott el a szövetségek feladatait, teendőit illetően, s ezek túlnyomó része olyan, amelyet a négy területi szövet­ség vezetőinek, függetlenített apparátusának a fontosság sor­rendjében feltétlenül teljesí­teni kell. A területi szövetségek alap­szabályai, a küldöttek hozzá­szólásai egyértelműen tükrö­zik, hogy termelőszövetkezete­ink tagsága, vezetői megértet­ték n gazdasági mechanizmus reformjának, az önálló gazdál­kodás lényegét, fontosságát, felismerték a bennük rejlő le­hetőségeket. S megértették, melyek a közvetlen holnap el­ső feladatai. Ez világosan meg­mutatkozik abban, hogy terü­letenként, a sajátosságoknak megfelelően számos, más cs más jellegű megbízatást kap­tak a szövetségek. Az alapvető feladatokat il­letően, természetesen a terme­lőszövetkezetek első országos kongresszusán elfogadott el­veknek megfelelően, azonosak a teendők. A népgazdaság és a tsz. érdekeit mindenkor egyez­tetve kell tervezni, dolgozni, jó javaslatokat kell tenni a he­lyes munkaszervezet, munka- díjazás kialakításira, segíteni kell az áruértékesítést, a szak­mai tanfolyamokat, tapaszta­latcseréket kell rendezni, s közre kell működni a tsz jog­védelmét illetően — ez vala­mennyi területi szövetség el­sőrendű feladatai között sze­repel. Azonban a helyes ter­melési szerkezet kialakítását, vagy éppen a közös vállalkozá­sok előkészítését, megszerve­zését illetően más feladatokkal kell majd megbirkóznia az Észak-borsodi, ismét mások­kal a Dél-borsodi Területi Szövetségnek. Az edclényl já­rás tsz-ei például a Bódvn sza­bályozásának sürgetését, közös fafeldolgozó üzemek, juh-, szarvasmarhatenyészetek léte­sítésének kezdeményezését kí­vánják elsősorban szövetsé­güktől. A Tokaj-hcgyaljai [ Tsz-ek Területi Szövetségének I a szőlő- és bortermeléssel, a I dél-borsodinak pedig savanyi-| tó, feldolgozó üzemek szervező-1 sévcl kapcsolatos feladataik, | gondjaik lesznek. „A szövetség részt kér az tijl gazdaságirányítási rendszeren [ belül a népgazdaság fejlődésé­hez szükséges olyan tevékeny-1 sógekböl, amelyek a termelő-1 szöt'etkczctck anyagi és crköl-1 esi felemelkedését, ezen keresz-l tiil a tsz-parasztság jólétének I növekedését segítik elő." íme, I egy tömör megfogalmazás azl egyik beszámolóból. Azonban I nem közömbös, hogy e sokrétű, I sok esetben ma még koránt [ sem kikristályosodott teendők I tisztázáséhoz, realizálásához a[ szövetség megkapja-e a szük-| séges támogatást. a Gazdasá-I A kormány, Piraja-emberek * dél-amerikai folyókban van egy érdekes halfajta, a piraja. Igen veszedelmes. A csendes, sima víztükör semmit nem sejtet, de ha ember, vagy állat lép, zuhan a folyóba, pillanatok alatt lerágják róla a húst a csontokig. A mi társadalmunkban is akadnak ilyen piraja- szerű emberek. Rendkívül ügyesen megkeresik az egyik­másik vállalat működésében megmutatkozó réseket, s a plraja-hal mohóságával csapnak le áldozatukra, amely ez cselben a társadalmi tulajdon." Eddig jutok a cikk írásában. Eg.v telefonhívás rezzent ki belőle. Egy női hang ismeretségre hivatkozik egy ifjú elhe­lyezése, protezsálásn érdekében. Ez még nem lenne baj. De íme, az indokolás: — Tudja, mi most építkeztünk. Ez a fiatalember igen sokat segített. Nekem nagyon fontos lenne... Megígértem. Ez a kérés mintegy végszóra megvilágítja a piraja-emberek létezésének gyökerét. Hogy rátermett-e. tehetséges-e? Ez ki tudja, hányadrendű kérdés. A fő indító rugó: ilyen, vagy olyan elkötelezettség, s többnyire anyagi érdekeltség. Egyszer végigkutattam egy ilyen fiatalember életútját. Bérszámfejtőként kezdte. Akkor csak azt csinálta, hogy mások nevében útielőlegeket szedett fel. A csalás, a sik­kasztás néhány száz forint volt. Az ügyet elsimították. Más helyre került. Itt már többre „vitte”. Megint tovább jutott, de onnan már a börtönbe vezetett az útja. Beszéltem a „patronálójával”. Makacsul védte, s eszébe sem jutott, hogy ö egyengette útját a börtönig. Ez csak „apró” halacska. — A közelünkben lakott egy ember — mesélte valaki a társaságban. — Igen nagyvonalú életet élt. Rövid idő alatt házat, szőlőt vett. Szórta a pénzt. Együtt élt feleségével, de ritkán találkoztak. Egyik a barátnőivel, másik a bará­taival mulatozgatott.! Névnapján kocsival lepték meg a fiúkat. No igen, mindkettő boltvezető volt.­Az igazsághoz tartozik, hogy az ember útja a börtönbe vezetett, de. . Most megint boltvezető. Egy másik vállalat­nál. Alig jött ki a börtönből, Volgát vett, s most Mercire akarja cserélni. Mert ugyebár, most ez a divat S nem az az egyetlen „nagyhal”. A kereskedelemben igen sok becsületes eladó, boltvezető dolgozik. Ezek lassan haladnak előre, hosszú évekig, év­tizedekig dolgoznak egy helyen, egy vállalatnál. A piraja- emberek feltűnően ficánkolnak. Minden lehetőséget fel­használva hatalmas rohamokat intéznek a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek „bevételéért". A kereskedelmet, a szövetkezeteket eldorádónak nézik, és sajnos, sokszor szép sikerrel. A példák sorát sorolhatnánk fel, hogy a piraja- embor, az üzletek, vállalatok sorát tarolja végig. Innen mennie kell, de amott tárt ajtókkal, nagyobb egységgel várják. És valahogy ezek a piraja-emberek sok-sok eset­ben kicsúsznak a felelösségrevonás alól. Van, ami érthetetlen. Az egyik tsz főkönyvelőjéről kiderült, hogy büntetett elő­életű. Sőt, betörésért is elítélték már. Egy másik esetben ugyanez derült ki a főkönyvelőről és az agroncmusról. Sok esetben ennek oka mindössze az, hogy véletlenül, vagy tudatosan, de nem nézik meg, ki az, akire nagy értékeket, nagy összegeket bíznak. Egy boltvezetőt csak akkor „káde- reztek”, amikor több tízezer forintot sikkasztott. Kiderült, hogy előzőleg egy másik vállalatnál több mint százezer forintos hiánya volt, de csodálatra méltóan munkakönyvé­ben nem ez, hanem egy másik vállalat szerepelt. Az egyik boltvezetőnek több tízezer forint hiánya volt, gyorsan válla­latot cserélt. Ott örömmel fogadták. Nem csoda, olyan ajánlólevél kísérte, amilyet becsületes dolgozó is ritkán kap. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a piraja-emberek lát­hatatlanul harapdálják le a csontról a húst. No, nem! Fel­tűnő jólétük mindenki számára gyanús, kivéve azokét, akik­nek ezt észre kellene venniük. És tessék csak megfigyelni! Sokszor a kis tolvajt talán még jobban is elítéljük, mint megérdemelné. És a „nagyhalakat”? Az egyik főkönyvelő több százezer forintra rugó csalást „borított” ki, fedezett fel. És ő kesergett. — Sajnos, nem vele, hanem velem szemben éreztetnek megvetést. Ugyanezt mondta egy nagy vállalat vezetője. — Sokán, akiknek hivatalból is támogatniuk kellett volna, úgy néztek rám, mint a véres hurkára. A piraja-ember ez esetben egy tehetségtelen fajankó volt. A munkájához alig értett valamit, de ahhoz igen, hogy több tízezer forintot zsebre vágjon. Az ügy vizsgálója pedig olyan ember, akinek két diploma van a zsebében, több nyelven beszél, s tehetséges ember. És az eset tragikuma, hogy nem a másiknál, hanem az ő esetében vetették fel, szerencsére eredménytelenül, hogy munkájához „nem eléggé képzett”. A piraja-emberek a becsületesek rovására élősködnek. És ezt a kiskeresetűek érzik meg legjobban. Igen, azok, akik­nek minden forintot be kell osztaniuk. A közvélemény általában megvetéssel, indulatosan be­szél a piraja-emberekről. Sokszor az ilyen harácsoló emberek meg is kapják méltó'büntetésüket. De. Ha egy gépkocsivezető bajt csinál, eltiltják a szakma gyakor­lásától. És a társadalom vámszedőit ? Erre talán nincs lehető­ség? De van. Egy év-e lehetőséget adnak rá a rendelke­zések. És? Alkalmazták már? — A mi megyénkben még nem tudunk ilyen esetről. Csorba Barnabás gi Bizottsági új rendeletéi, az országgyűlés I által most elfogadott új ter-l melöszövetkezeti és földjogi [ törvény mind konkrét segít-1 ség, támpont a szövetségek I munkájához. Mint a megyei párt- cs tanácsi vezetői az ala-| kulo gyűléseken hangsúlyoz-! ták: a szövetségek bármikori kérhetik, kérjék is az illetékes! párt- és tanácsi szervek segít­ségét. hiszen a tsz-ek gazdaságii és társadalmi fejlődésének [ ügye, ugyanúgy, mint eddig,| sőt fokozottabb mértékben a| párt. az állam alapvetően fon-| tos ügye, s megadja a szüksé­ges segítséget anélkül, hogyl sértené a törvényekben bizto-| sított tervezési, termelési ön-| állóságot. Mindez biztosítéki rá, hogy az új szövetkezeti | fórumok, a szövetségek ked-| vező körülmények között kezd-| hetnek munkához. Természetesen, lényegesen | megkönnyíthetik a szövetségj első lépéseit a közös gazdasá-j gokkal termeltetési, leivé-1 sárlási viszonyban levő val!a-| latok vezetői azzal, ha minden J tekintetben valóban e gyen ran-1 gú partnerként kezelik a szö-| vétségekét. Ha kevesebb lesz a | vitás, a tisztázandó ügy. A harmadik fontos feltétel szövetségek sikeres munkakez-J déséhez, hogy a függetlenített | szakemberek valóban értsék] dolgukat, illetve rövid idő alatt j beleillesÁedjenek az új fel­adatkörbe. Ez viszont már a| szövetségek dolga. S a szövet­ségek mindent elkövetnek,! hogy megfelelő szakembereket | alkalmazzanak. Ha ez sikerül, | a szövetségek már az első he­tekben, hónapokban képesek I megmutatni: megfelelnek a| tsz-ek bizalmának, képesek | eredményesen segíteni a közös] j gazdaságok, a termelés egész-] j séges fejlődését, ezen túlmenő-1 I en, ä különböző bizottságok] közreműködésével, a termelő-] j szövetkezeti tagság szociális,] í kulturális fejlődését, a ver-] ; senymozgalom erősödését, szó-] lesedését. egy dol-| Természetesen, got nem| szabad elfelejteniük a terme lőszövetkezetek vezetőinek, il letve a tsz-tags ág egészének. Azt, hogy a szövetségek füg­getlenített szakemberei nem lehetnek és nem is lesznek csodás tettekre képesek. A boldoguláshoz a legfontosabb alapot, a termelő munkát » szövetkezeti tagságnak kell vé­geznie, a tsz vezetőségének, szakember gárdájának kell megszerveznie, irányítania. A szövetség elsősorban a közös vállalkozások lehetőségeinek kidolgozásában, majd ha ez reális, a feltételek megterem tésében, az egyes összefüggő területek termelési koordiná lásában, s természetesen az áruértékesítésben, piackutatás­ban, a tsz-ek érdekeinek vé­delmében segíthet az elkövet­kezendő hónapok során. Ha a megbízatások reáli­sak, nem eltúlzottak, amint az a szövetségek alakulását ki­mondó közgyűlésen egyébként tisztán érződött, az első lépé­sek sikeresek lesznek. S ez nem közömbös a további mun­ka, az eredmények, a fejlődés szempontjából! Barcsa Sándor Így készülnek a Drótmuvekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom