Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-04 / 234. szám

Sen-da.. 1961. Oktober 4. esz AK MAGI A BOKSZA G 3 Sok, vagy kevés A' A dömper a most épült őrlőbe üríti szállítmányát, ahon­nan a megörült mészkövet szállítószalag viszi le az alsó szintre. melt mészkövet a két kilomé­ter hosszú szerpentin úton. Ez 500 000 forint megtakarítást jelent havonta és sokkal biz­tonságosabb. Az LKM-nek napi 150 va­gon mészkőre van szüksége. Ezt a mennyiséget a gépesítés eredményeként 100 bányász „hozni” tudja. Ma egy mész­kőbányában van termelés — régebben háromban 400 bá­nyász is alig tudta biztosítani az akkor szükséges 80 va­gont. A Lapáttól, a csákány­tól hosszú volt az út a döm­perekig. A technika fejlődése azonban itt is forradalmasí­totta a termelést. Nemcsak a technika ugrás­szerű betörésének lehetünk azonban tanúi. Az emberek is megváltoztak. Farkas István főmérnök így jellemezte őket. — A külszíni bányász sze­rencsés keveréke a parasztem­bernek és a bányásznak. Él bennük a veszély izgalma, de a földművesek őszinteségével, becsületességével együtt. A nehéz munka kicsit nyerssé tette őket, de már oldód­nak ... Kétszeresen mélyről indul­tak. A főid mélyéből jöttek fel a felszínre, a kezdetleges munkaeszközöktől jutottak el a legmodernebb gépekig. Szoká­saikban. magatartásukban is nagy változás történt. Régen — ennek még nincs nagy ide­je — piszkos hátizsákban hoz­ták az elemózsiát, s nem mos­ták meg étkezés előtt a mun­kában bepiszkolódott kezüket. Kezdetben még a higiénia alapvető szabályainak betar­tására is biztatni, ösztökélni kellett őket. Ma már magá­tól értetődő a munka utáni zuhanyozás, az étkezés előtti kézmosás. S a tízórai, az uzsonna is szalvétába, nylon zacskóba került. Eltelt egy kis idő, míg ide eljutottak. A világ kinyílt előttük, a gyaloglást busszal cserélték feL Munka után már könyvet is kezükbe vesznek, forgatják. Kezdetben még ha­ragudtak a gépekre. Féltek tőle, a fizetést, a keresetet féltették. De rájöttek: az em­ber, egészségük, energiájuk becsesebb. A gép segíti őket, könnyíti a munkát S az anya­giak se rosszak. Változott a technika és vál­toztak az emberek. Néha jó ezt is felmérni és beszélni ró­la. Csutorás Annamária Foto: Szabados György pák gyakran intették felcseperedö gyer­mekeiket: tanulj fiam, vagy tanulj lányom, hogy többre vigyed az élet­ben, mint én lehettem annak idején. A fiák közül pedig sokan megfogadták a jó taná­csot, s ki a középiskolák, ki az egyetemek padjaiban ostromolta meg a teljesebb, szín­vonalasabb életet jelentő tudást. Ez hivatástudatból, amaz a több kereset, vagy a fehér köpen^, az íróasztal kedvéért vágott neki a nem könnyű feladatnak, s mert a szocialista állam erre minden lehetőséget megadott, hamarosan a nemzetközi élvonalba kerültünk a középiskolát végzettek, a diplo­mások számát tekintve. Felnőtt egy' új. mű­veltebb generáció, s kialakult az új értelmiség is. Egyetemeink ontották az egyre magasabb színvonalon képzett szakembereket. Az évek során hatalmas szellemi potenciál halmozódott fel az élet különböző területein, beláthatatlan táviatok nyíltak egy kulturál­tabb, iparilag fejlettebb ország telepítésére. Gondjaink minőségileg is megváltoztak. Nem az többé a probléma, kikkel valósítsuk meg programunkat, előtérbe került, a „hogyan”. Hogyan gazdálkodjunk most már ezzel az értékkel, mit tegyünk, hogy a közmű velősre fordított milliók az utolsó fillérig a társa­dalom javára kamatozhassanak Kiderült, hogy ez sem éppen egyszerű dolog. Lassan világossá vált, hogy a kétség­telenül szép. s bennünket jogos büszkeséggel eltöltő statisztika még nem minden. Gyakran előfordul például, hogy mérnö­kök panaszkodnak: ők tulajdonképpen nem mérnökök. Munkájuk közben nem egyrszer érzik, hogy még csak nem is technikusok. A rájuk bízott feladatok színvonalát kifogá­solják. Azt, hogy nem mindig adhatják tudá­suk legjavát, hogy kárba vész a tanulásra fordított energia. Sokakban felmerül a gyanú: mindennek oka, hogy sokan vannak. Hogy talán egy kicsit túllőttünk a célon, amikor ennyi dip­lomást képeztünk. Most íme, kiderült, hogy kár volt, az ipar képtelen megemészteni a nagy mennyiségben nyakába zúdított fiatal szakembereket. S gyakran a gyárak vezetői is így vélekednek. Kétségbeesetten keresik, mit kezdhetnének a sok-sok új emberrel. Fel­veszik őket, mert ma még kötelezhetők rá, aztán adnak nekik valamilyen munkát, ami éppen akad a „ház körül”. Pedig mind al­kotni szeretne, mind szeretné megmutatni, hogy nem hiába tanult annyi ideig. Sok tehát a mérnök, túlságosan is sok — halljuk itt is, ott is. És akadnak, akik most egy kis félelemmel néznek a jövőbe, latol­gatják, nem fog-e az új mechanizmus racio­nalizmusa valamiféle válságban kicsapódni. Nem következhet-e be, hogy a mérnökök egy része állás — legalábbis végzettségének felelő állás — nélkül marad. Az aggodalom persze túlzott. A szakem­berek egy részének jelenlegi, „kapun belüli munkanélkülisége” ugyan felhívja figyelmün­ket: a jövőben az eddiginél is megfontoltab­ban kell terveznünk a képzés ütemét, mert lehet, hogy elértünk egy' olyan szintet, amikor már lassíthatunk valamelyest. De hogy sok lenne a szakemberünk? Ez már helytelen következtetés, hiszen még olyan gyárak is, ahol panaszkodnak, hogy nem tudnak mit kezdeni a 40—50 fejlesztő mérnökkel, a következő pillanatban már má­son keseregnek. Azt kérdik, hogyan marad­janak versenyben azokkal a világcégekkel, amelyeknél esetleg két-háromezer ember is dolgozik hasonló témakörben. Túl sok a szakember, és túl kevés a szak­ember. Vagyis sok a pillanatnyi feltételek* hez. és kevés a feladatokhoz. Anyagi eszközök kérdése? Az is. De elsősorban munkaszer­vezésé. Tény, hogy jelenlegi szerkezetében sok gyár képtelen minden dolgozójából a lehető maxi. muniot „kihozni”. -Az is igaz, hogy' helyenként valóban túl nagy a létszám. Utóbbi azonban semmiképp sem általános. Hiszen a feladatok nemhogy csökkennének, hanem növekedni fognak. A sokat hangoztatott alapelv, hogy az új gazdasági mechanizmusban a vállalatoknak a piacról kell megélniük, sok mindent, magá- ban foglal. Többek között, vagy talán első­sorban azt, hogy növelni kell a termékek műszaki színvonalát. S termelékenyebben, korszerűbb technikai eszközökkel kell eze­ket gyártani is. Belföldön is, de főleg a világ­piacon csak az maradhat versenyképes, aki a legkorszerűbbet a legolcsóbban tudja előállí­tani. Ez nyilvánvalóan alapvető feltétele » nagyobb nyereség elérésének. S világos, hogy a gyártási technológia, vágj' a gyártmányok korszerűsítése nem megy magától. Képzett szakemberek alkotó mun­kájára, erőfeszítéseire van hozzá szükség. Újításokra, találmányokra és mindennapos tervezői, konstruktőri, vagy akár üzemmér­nöki tevékenységre. Szakiskoláink, egyetemeink megteremtet­ték a szükséges alapokat. A felhalmo­zott szellemi energia égj’ része ma még kihasználatlan. Belső tartalékot képez, de nem feleslegeset. Olyan tartalékot, amely­hez hozzá lehet, és hozzá is kell nyúlni. Alapos megfontolással, a célok ismeretében. Mert senki előtt néni titok, rajtunk magun­kon múlik, hogyan gazdálkodunk a gon­dunkra bízott értékekkel. S ez nem kis fele­lősség. A jövőben különösen nem. Flanek Tibor s Jó szüretet vér a bodrogkeresztúri hegyközség Színes televízió Az első gazdag szüretet várja új telepítésű szőlőiről a bod­rogkeresztúri Béke Hegyköz­Újítási bónap a DIGÉP ben Az utóbbi napókiban szőró- 2®P°k, szembetűnő tábláié, rangóshíradón, írásbeli és szó- agitáció ösztönöz a DI- GEP-ben az újításra. Az újí- hónap megrendezése im- *n^r hagyománynak számít a ©'árban. Ám a mostani más, rciint az előző éviek. Eltér ab­ban, hogy a Nagy Októberi [Szocialista Forradalom 50. év- fordulója alkalmából szervez­ték és szerv ezilc, továbbá olyan Célkitűzések, tennivalók meg- Cádására hívják fel a figyel­őiét, amelyek szoros kapcsolat­ban vannak az új mechaniz- 1 »tussal, a gazgaságosabb ter­eléssel. így például az újítá­si díjon ldvül külön jutal­mazzák az import, a norma­óra megtakarítást, a munkás- A'édelcm erősítését hozó ötlete- javaslatokat. , „A Diósgyőri Gépgyár dolgo- pöi az év eddigi szakaszában jBon sok, gazdag1 eredményt •boaó újítást nyújtottak be. A V®© gépgyárak közötti újitá- ^ versenyben a DIGÉP a ne- ©edik helyezést érte el az el- «6 fél évben. Háromnegyed évi ®töagban csaknem 11 millió forint értékű, utókalkulált htogtakaritásról számolhatnak Többek között igen je­lentős, hogy újításokkal több naint 185 és fél ezer norma­órát és több mint másfél mil- forint értékű importot ta- 'WHtcttek roog. • A hírnök megjelent Aktuális gondolatok Molnár József könyvéhez ség. Mintegy 700 hektoliter mustra számítanak a közös szőlőterületen. Már nagj'obb mennyiségű bor tárolására is berendezkedtek. Száz hektoli­ternyi új hordót vásároltak, s pincéjükben mintegy 400 hek­toliter bort tudnak elhelyez­ni. Ojabb tíz holdon kívánnak nagj’üzemi termelésre alkalmas szőlőt telepíteni. Tovább fej­lesztik a hegyközség közös ál­latállományát is. 650 darabból álló juhászatuk az idén jól jövedelmezett. Ezenkívül a ju­hászat évi 3500—4000 mázsa jó minőségű trágyát biztosít a szőlők talajerő-utánpótlásához. A hegyközség saját rét- és legelöterülettel is rendelkezik. Község fejlesztési hónap as edelényi járásban Miután a seines televízió csehszlovákiai bevezetéséhez szükséges berendezések gyár­tásával. illetve behozatalával kapcsolatos tárgyalások a Szovjetunióval és Franciaor­szággal előrehaladtak, a prá­gai kormány megbízta az ille­tékes szerveket, hogy az év végéig dolgozzák ká a színes televízió-adás részletes kon­cepcióját. Prágában, Pozsonyban és Ostravában 1970-ben kezdik sugározni a második televízió- programot, s e program egy- része alkotja majd a színes tv-adás műsorát is az előké­szítés időszakában. A csehszlo­vák televizió Prágában és Po- zsonj'ban új székházat kap. Ezekben 5. illetve 3 stúdió már a színes adás céljaira épül. Még két év áll rendel­kezésre annak eldöntésére, hogy a nyugatnémet PÁL, vagy a francia Secam rend* szert alkalmazzák-e. tési munkákat, s legkésőbb november 7-re mindenütt tel­jesítik egész évi előirányzatu­kat. Minden községben részle­tesen, szinte utcánként meg­határozták a feladatokat. A társadalmi munkákat utcán­ként, választókörzetenként „le­bontották”. A községfejlesztési hónap célkitűzései között sze­repel az is, hogy az egy la­kosra jutó társadalmi munka értékét november 7-ig 100 fo­rintra növelik. Ezért a járás több községében a már tervbe vett munkákon kívül fásítá­sokat. árok tiszt it őst, patkok létesítését, vagy újabb járdák; uták rendbehozatalát "altalti a lakosság. '•*•*"-1 Az edelényi járás községei­ben jó ütemben valósulnak meg az idei községfejlesztési tervek. Az év elején kezde­ményezett községfejlesztési verseny jelentősen segíti e feladatok megvalósítását. Az év első nyolc hónapjában az évi előirányzatokat járási át­lagban már 75 százalékra tel­jesítették. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke már jóval meghaladta az ötven fo­rintot. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordulója tiszteletére október 1-t öl köz- ségfejlesztési hónap kezdődött a járásban. A járás valameny- n\'i települése vállalta, hogy meggyorsítja a községfejlesz­wenő általános tanulságai van­nak — irja. — Mindenekelőtt újabb bizonyítékokat szolgál­tatnak arra, hogy azokban az esetekben, amidőn az üzemi termelő kapacitás műszakilag megengedhető teljes kihaszná­lása gazdaságilag kellőképpen indokolt, akkor a folyamatos­ságra való áttérés, megfelelő szakmai és politikai hozzáállás mellett a dolgozók szociális ér­dekeit is messzemenően kielé­gítő módon oldható meg.” A Miskolci Pamutfonóban valóban követendő, figj-elcmre méltó eredményeket érlek el. ezeket tárgyalja Molnár Jó­zsef könyve, amely érdekes, közérthető fejezetekre osztja a tapasztalatokat így szó van az új munkarend kialakításá­nak előzményeiről, az új munkarendben a dolgozók munka- és szabadnapjainak alakulásáról, az állóeszközök gazdaságos kihasználásáról, nem utolsósorban a munkaidő további csökkenlésének útjai­ról Mint jeleztük, a tanulmány- sorozat első számát hamarosan követi a második. Hisszük, hogy az úttörő kötet után a megyei pártbizottság, nem utolsósorban az egyes ipar­ágak főhatóságainak segítségé­vel és közreműködésével még sok tartalmas füzet jelenik meg a tapasztalatokkal bőven rendelkező borsodi szakembe­rek tollából. ti. M. műszaki fejlesztés minden lé­nyeges kérdésével, mégis újat, sok vonatkozásban igen érde­kes és értékes tapasztalatokat, gondolatokat ad az olvasók­nak. Ismeretes a munkaidő csökkentésével kapcsolatos rendelet. Az is köztudott, hogy a csökkentésnek többféle mód­ja van, de a legjobb megoldást mindig az adott vállalat adottságainak megfelelően kell kialakítani. A Miskolci Pamut­fonóban eredményesen, jól oldják meg ezt a feladatot, s a tanulmány elsősorban azt a sokoldalú előkészítő munkát ismerteti, amelyet a határozat végrehajtása igényel. A könjre ajánlásában Bárczi Béla és Majoros Balázs, a megyei pártbizottság osztály- vezetői kifejtik: különösen jó a Pamutfonóipari Vállalat gaz­dasági és politikai munka- módszerében, hogy bátran nyúltak a szociológiai mód­szerekhez is. A vállalat a munkaidő-csökkentés ellenére is növelte a termelékenységet, az állóeszköz-kihasználást, csökkentette az önköltséget. Hasonló gondolatokat fejteget az a kitüntető előszó is, ame­lyet Hevesi Gyula akadémikus, az Akadémia alelnöke írt a könyvhöz. „Azoknak a tapasz­talatoknak. amelyeket a folya­matos munkarendre való át­térésnél a Miskolci Pamut- fonónál szereztek, az iparág keretein sok tekintetben túl­Jóleső érzéssel adjuk hírül, hogy a közelmúltban hasznos könyvvel gazdagodott a hazai műszaki fejlesztési szakiroda- lom. A Borsod megyei Nyom­daipari Vállalat ízléses kivite­lezésében megjelent Molnár Józsefnek, a Miskolci Pamut­fonó igazgatójának A 6 + 2-es munkarend bevezetésének ta­pasztalatai a Miskolci Pamut­fonóban című könyve, amely a közgazdászok, a pártmunká­sok, de elsősorban a vállalat­vezetők széles körű érdeklődé­sére tarthat számot. E könyv az első része, hír­nöke annak a tanulmánysoro­zatnak, amely a gazdasági-po­litikai munka tapasztalatait összegezi, és amely sorozat a megyei púrt-végrchajtóbizotl- ság 1966, április 29-i határo­zatának értelmében lát nap­világot. E határozat a műszaki fejlesztést segítő politikai munka legfontosabb feladatait jelölte meg, és többek között célul tűzte ki, hogy a válla­latok támogatásával és közre­működésével — a műszaki fej­lesztés egy-egy »aktuális téma­köréből — műszaki-gazdasági sorozat kiadását kell előkészí­teni. A sorozat szerkesztésében céltudatos elv volt, hogy azt éppen Molnár József könyvé­vel indítsák. Ez a mű, bár szűkös terjedelménél fogva nem törekedhetett a teljesség- . re, és nőm is foglalkozhat a rás viszontagságainak és sze­szélyének, de a munka ve­szélytelenebb. Könnyebb is. A gépiek segítik az embert: 90 százalékig gépesítették a bá­nyát. A bányásznap tiszteleté­re pedig megépítették a szin­teket összekötő, az őrölt mészkövet szállító szalagrend­szert, Ezzel feleslegessé vált, hogy a felső szintekről gép­kocsival szállítsák le a ki tér­Sestöi környezetben elhelyez­kedő mészkőbányájában is így van ez. Teraszos módszer­rel, felülről lefelé haladva termelik ki a mészkövet, a nyersvasgy árt ás egyik fontos adalékanyagát Még tíz évvél ezelőtt is — te fúrást kivéve — kéri erő­vel történt a kitermelés a bá­nyában. Nehéz, veszélyes bt unka veit lont dol goztak a mélyben, a hatalmas mészkő- réteg alatt, s bizony a madár, a mókus is veszélyt jelentett. Egy-egy mozdulatukra kőgör­geteg indulhatott meg. Ma már a felszínen dolgoznak. Igaz, így ki vannak téve az időjá­f Az őskor bányásza a föld \ íblszinétöl haladt a mély felé, j ha „kincseit” kereste. Ez ősi, s természetes módszerhez tért Vissza az ember, s ahol lehet, • bányászásnak ezt a módját < Választja most is. Az LKM 90 százalékig gépesítették a kányát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom