Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
JRsmnbat, IfHFI. szeptember 55. ÉSZAK MAGYARORSZÁG » FEmVEL JE ÜNNEP Néhány esztendeje valaki Mocsolyásra tévedt, Csodálkozva lépett be a község kapuján, kíváncsian nézegette a hegy tövében, a külvilágtól elzárkózva élő, a hétköznapokat hangyaszorgalommal telítő embereket. S elvitte a hírt róluk messzire. Aztán egymás után jöttek a világ- végi faluba — ahogyan Csá- nyi Gyöngyi titulálta otljárta után verseiben Mocsolyást. Riportok jelentek meg az ott lakók nehéz életéről, s az igyekezetről. Eljöttek a tv- sek is, s az ország népe láthatta a mocsolyásiak küzdel- tnét. Nem csoda hát, hogy az augusztus 31-én megtartott, bensőséges faluünnepre sorsok gratuláló levél, de még több, a moesolyásiakkal együtt örvendő vendég érkezett. Talán a villan.vgyújtás óta j— ennek már öt éve — nem volt ilyen fénnyel teli ünnep a parányi faluban. Tanévnyitásra még sohasem készülődtek ekkora örömmel a kicsinyek. — Reggeltől itt tettek-vet- tek, szépítgettek — mesélte Kugler Rezsőné, aki férjével együtt nemcsak pedagógusa, hanem szíve-lelke is a községnek. ’ Estére összegyűlt a falu npraja-nagyja. Ünneplő ruhában, ünneplő arccal. — Nagyon szép lett az iskola, rá sem ismerek — suttogta az egyik bácsi a kivilágított ablakoknál. Pedig benne van az ő ke- feemunkája is. A régi tanterem és pedagóguslakás új külsőt öltött. Hatalmas ablakokkal ontja a fényt a községre. Odabent virágok és népi hím- fcések között, a réginél sokkal tágasabb, barátságosabb körülmények között szívhatják magukba a tudást felnőttek és gyerekek. Az előszoba könyvtár és társalgó lesz — hiszen ez az egyetlen középület Mocsolyáson. — Vegyétek birtokotokba és úgy vigyázzatok rá, ahogyan szüléitek segítettek építeni, ti meg csinosítani — mondta a gyerekeknek a szalag átvágásakor Merényi József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője. S amint az a riportszerűen pergő, a mocsolyási életet bemutató gyermekműsorból kiderült: nincs már a világ végén a falu. (Gyárfás) Ünnepélyes pillanat. Ni újság a Viímányi Gépállomáson — Legalább annyira készülőnk az őszi munkákra, mint amennyire a nyáriakra készültünk — így nyilatkozott Kövér Géza, a Vilmányi Gépállomás igazgatója. S ha csak az időjárás „nem szól közbe", novemberben végeznek azzal a 30 ezer holddal, amely a tervükben szerepel. A rendkívül nagy meleg, a hosszantartó szárazság miatt nehéz helyzetben vannak. Könnyen törik az ekevas a kőkemény, sokszor köves talajban. A kovácsok két műszakban is alig győzik tartani az iramot. De nyáron sem volt könnyebb a helyzetük, mégis letakarították 15 ezer holdról a terményt, s végeztek a borsóval is. Igaz, hogy kombáj- nosaink szinte éjt nappallá tó ve dolgoztak a mezőkön. S az; is igaz, hogy még jobban ment volna a munka, ha nem olyan embereket adnak néhány tér melőszövetkczetből, akik akkor ültek először kombájnon. — De ezen már túl vagyunk t-- mondja Kövér Géza. Most ínár csak azt szeretnénk elér-j ni, hogy a szövetkezetek nap-j jában legalább egyszer bizto-J sítsanak meleg ételt a kom-j bájnosok számára. Békésben,] amikor kisegítettünk, ez nemi okozott problémát. Szeretnénk] továbbá, ha ott, ahol van ja-t vftóműhely kisegítenének ben-.] Hűnket. Mi kifizetjük a javi-j tás ellenértékét, de az ő érdé-] kük is, hogy ne álljon sokáig! a munka. j Az őszi idény kezdetén van-] Bak. Tennivalójuk mégis bő-] ven van. A nyári talajszántásti sem fejezték még be — igaz,! önhibájukon kívül, mert nem] mindenütt takarították le ren-J desen a földeket. Így pedig: nem mehetnek rá a gépekkel.! A Vilmányi Gépállomás azok] közé tartozik, amelyek még- nincsenek szakosítva. Ez pedig; azt jelenti, hogy mezőgazda-. 6ági gépeket nem javítanak.; Jövőre — a tervek szerint —! Encson lesz a szakosított gép-- állomás, így szükség lesz azok-; ra a régi szakmunkásokra,- akik most Vilmányban van-; nak. Hogy foglalkoztatni tudják őket, s a műhely kapacitását is kihasználják, összefogtak az iparral. Különböző Yasszerkezctek elkészítését vállalták. Jó munfeójukat mi Sem dicséri jobban, mint az, hogy ló állványokat. Így az emberek a Debreceni Golyóscsapágy- sem állnak munka nélkül, s gyár, amely régen ktsz-ekkel ? konyhf? is jön valami. Eb- , . ben az évben egymillió formt dolgoztatott, most náluk esi- termelési értéket mutatnak fel. náltatja a golyósesapágy táró. Csutorás Annamária 7íS vagon gyapjú Megyénk termelőszövetkezeti és állami gazdasági juhá- szatai az idei nyírás után 73 vagon gyapjút adtak át a Gyapjúforgalmi Vállalatnak. Már mindenütt befejeződött a gyapjú átvétele. A borsodi ju- hászatok a hazai textilipar nyersanyagszükségletének jelentős részét szállítják. Az elkövetkező hetekben több vagon gyapjút leap a feldolgozó ipar megyénkből. Több juhászaiban ugyanis szeptember közepéig még megnyírják az idei ellésú áttelelésre szánt jerke bárányokat, amelyek már nyírásra érdemes bundát viselnek. Jó hatású voSt A mezőcsáti járásban, a falvak lakóinak képzőművészeti ízlésfejlesztése céljából, a közelmúltban két vándorkiállítás anyagát is bemutatták. Mintegy fél esztendőn keresztül láthatta tizenöt község lakossága a XIX. század magyar festészetét reprezentáló reprodukció-gyűjteményt. valamint a modern francia festészetből ízeltőt adó válogatást. A tapasztalat szerint a tárlatok bemutatása igen jó hatású volt, több helyen figyelemre érdemes érdeklődést váltott ki. Igriciben több alkalommal tár. latvezetést is tartottak. Kiegészítő jövedelem Háromszáz férőhelyes juh- hodály építését fejezték be a mádi hegyközségben. A ho- dály mintegy három kilométerre feleszik a falu központjától, ezért a juhász számára a helyszínen lakást is építettek. A beruházás együttes költsége 270 ezer forint volt. Ez az összeg azonban hamarosan megtérül, és a juhtenyésztés jelentős többletjövedelemhez juttatja majd a hegyközség tagjait í Alapié i Sunt iaerima reruiu... ß abits Mihály találó szép sora szerint a tárgyaknak it van könnyük. Sírnak és nevetnek, szomorkodnak és örvendeznek, Igen, a bennünket körülölelő környe- zet tárgyai szívünkhöz nőnek, rájuk ruházzuk, beléjük képzeljük saját érzelmeinket, hiszen éber tanúi életünk fordulatainak, változásainak, hullámzásának. Hozzánk tar. loznak, és lassan-lassan önmagunk tükröződését látjuk bennük. Milyen nehéz megválni tőlük, még ha jelentéktelenek, értéktelenek is. Ember és tárgy összefonódása, hangulati kapcsolódása közismert lény. Ki ne őrizne megfakult leveleket, szineha- gyott ruhákat, megkopott emléktárgyakat, csecsebecséket és nevetségesnek tűnő apróságokat, amelyeket tulajdonosuk különösen szeret, mert valamilyen élménye, emléke füzödili hozzájuk. Ez a kapcsolat tehát természetes, emberi. Megértjük a benne megfogalmazott, kifejezett finom érzéseket, könnyed viszonyt és intim hangulatot. Ez a viszony azonban olykor fetisizmusba csap át. Van ilyen jelenség is: a tárgyak feti- sizálása, még a kényelem és az ésszerűség rovására is. Az évek röptével házunk táján halmozódnak a kocátok, a ..valamire jó lesz!” csatakiáltással félrerakott holmik, amelyek szorongatják az embert, és szinte elszívják előle a levegőt. A túlszervezett gyűjtésben sok minden közrejátszhat: a javíthatatlan hörcsög természet, a félreértett kegyelet, a fantáziátlan ragaszkodás. Aligha szorul bizonyításra, milyen korszerűtlen s értelmetlen az ilyen törekvés a világ alakuld- sónak abban az időszakában, amikor nap nap után hihetetlenül sok minden történik azért, hogy az emberek élete praktikusabb, kényelmesebb, könnyebb és gondtalanabb legyen. Az új otthonokba beépített bútorok, műanyagok, a lakások és munlcalielyek zsúfoltságának enyhítése, könnyen kezelhető ötletes eszközök és berendezések vonulnak be hétköznapjainkba. A fölhalmozás egy bizonyos határponton túl eltünteti azt, akiért mindez eleve történik: az embert. A tárgyak fanatikus tisztelete gátol a szabad mozgásban és a kedély szabad hullámzásában. A rendezetlenség, a bonyolultság se az otthonokban, se a fejekben nem jó. A modern ember gondolkodását és otthonát egyaránt a könnyedség, az ízlés, az ésszerűség, a választékosság, a céltudatosság jellemzi. Visszatérve Babits szellemes megjegyzéséhez: Sünt lacrimé rerum... a tárgyaknak is van könnyük, azaz: finom érzelmeket, könnyed hangulatokat keltenek bennünk. De elviselhetetlen, ha zokognak! Sárközi Andor Konflis helyeit autóbusz Tokaj a Borsodba látogató idegenek zarándok-helye. Ugrásszerűen megnőtt az idegen- forgalom. amióta a Tokaj-ex- pressz egy-kettőre odarepiti az érdeklődőket Az állomástól aztán gyalogolhatott a túrista. Bár a szerencsés ember elkaphatott néha egy éppen vesztegelő konflis kocsit, s romantikus utazást lehetett — esetleg sikerült elA MiiFilLDffi-----= e(p 14. A medr essek * városában V alamikor Baktriánafc hívták, majd Szogdriának nevezték el. Ma: Buha- *ra. Több kellemetlenség fogadott bennünket e városba a í Először is senki sem várt bennünket, s hármasban — Éva, Ja tolmácsnő, Rusztám, a kiférő (aki több keleti nyelv is- Jmerője) ,s magam — tanácstalanul álltunk a repülőtér belőtt. Beültünk a restibe, a »valami sűrű káposztalevesl ‘ettünk. A jó leves után újra * kellemetlenség. Ekkor vettem Ü észre, hogy az orkánom vala- Kbol Taskentban elmaradt tó- ‘lem. A szállodában Is csak »másnapra vártak bennünket, is alig kaptunk szobát, k — Tele van a város néme- K tökkel és franciákkal — mondják. (e Míg a vita tartott, elíndul- jjtam a közeli utcákon sétál- {ni. Vályogból készült házsorok (magasan gázvezeték £ ível!) és sehol egy ablak, mely Ka keskeny utcára nézne, de fez az ésszerű, hiszen a gyilkos ►erejű napfény így nem ha- Ctolhat be a házba. Csokoládé- K barna gyerekek játszanak fkaftános öregek üldögélnek £ kház előtt. Dél lesz lassan, s í K forgalmat néhány szamár je- {lenti, hátukon gazdáik. Valn- Khol kántáló hangon áruját di- {cséri a kereskedő. Az asszo- Knyok szótlanul sietnek tova {arcukat nem látni. Az egyil fordulóban futballozó gyere kék. Felém gurul a labda, visszapasszolom nekik.. — Amerikáncki? — állnak körül. — Nvemecki? — kérdeznek. Csinálunk néhány felvételi, összebarátkozunk, s indulok tovább. A szálloda előtt hatalmas rózsaliget. Szinte bódít az 11- , lat.. Rusztám int, hogy a szál■ loda rendben, a csomagokat ■ felvitte a szobánkba. Taxit ke- • ritünk, és egy idegenvezetővel ' elindulunk megismerni a vá- \ rost. — Az utolsó emfr nyári re- 1 zidenciáját látjuk elsőnek — 1 mondja kísérőnk. Fiatal taskenti egyetemista, apja író, 6 ; maga történésznek készül, nevét nem tudtam megjegyezni. ' — Szaid Ahriá Mád kinn lakott a város szélén, háremével együtt... Ma szívkórház van ott. És persze múzeum ... A sivatag szélén magas kő■ falak fogják körbe a paradi■ csórni szépségű kastélyt, és . kertet. Egyik ajtót kő- : oroszlánok őrzik. Itt csak az r emlrnek volt szabad ki- és be- ; járnia... Más halandónak ; nem! A keleti színek vai’ázs■ lala tárulkozik elém. Fehér ■ terem, kék terem, tanácskozó, , várószoba. Felbecsülhetetlen i értékű ezüst- és aranytárgyak, i korsók, kancsók, tálcák, szob- rok, fegyverek, stb.- Az udvar elrendezése érde- kel legjobban. Előre jelezték,- hogy magvar vonatkozású tör- , ténetet hallok majd. Az ud- í var körül magas kerítés. Az ■ udvar belső részén ketmeterétiként egv-egy őrhely található. Min Illa benyíló lenne. Valamennyiben egv-egy katona állt őrt éjjel-nappal. A forradalom idején bevehetetlennek mondták a palotát. Harminc-negyven magyar vöröskatona franciakulcsokkal felfegyverkezve éjjel átmászott a kerítésen, és egyenként fejbeverte az emír őrségét. Az emír elmenekült... (Mint már említettem, később vissza akart, térni, s pechjére újra magyarokkal találkozott a Fekete folyónál.) A kertben áll az egykori hárem, előtte tó. Itt élt az emír feleségeivel és 100 ágyasával. 1920-ban a háremhölgyeket Afganisztánba menekítette az emír tanácsosaival s önmagával együtt. Á sok látnivalót egy osajha- nában pihenjük ki. Innen látni a nagy Sza- moszid emír mauzóleumát; sárból építették a IX. században, s még ma is áll (úgy mondják, hogy tevetejjel, tojással keverték meg a sarat, s az idők végtelenjéig tart). Távolabb egy mecset; legenda fűződik hozzá, vizfakasztásról, Allah-ról. Aztán újra tovább ... Misi-a-val medresz: itt 52 muzulmán papnövendék tanul. Jelenleg szabadságon vannak, de megnézhetjük szállásukat. Az udvaron röplabda- pálya, tornaszerek, az egyik lakosztály asztalán szovjet természettudományi lapot találok. A könyvtárban Marx, Engels. ■— Olvassák? — kérdem. — Nem kötelező. Aki akarja, olvassa. Lenin is megvan. Minden műve. A medresz előtt hatalmas minaret. Innen dobálták le a bűnösöket... Es innen figyeltek ki a Kizilkumi sivatagra. A távolból érkezők figyelmét is az a téglaóriás hívta fel; közel már Buhara, a szent város... Buharában több mint száz medresz van. Ma is szépek, ma is csodálatot keltenek. S vigyáznak valamennyire. Este is egy medreszbe látogattunk el. Ez most más célt szolgál; ifjúsági klub, jazz- zenekar játszik egy durváp ácsolt színpadon. Középen tánctér, oldalt asztalok, büfé, rossz sört mérnek benne és finom málnaszörpöt, szendvicseket, cukorkát, csokoládét, Rusztám és a helyi főiskola angol szakos tanárával vagyunk, s nevetünk, miközben megsértődünk: nem néznek bennünket fiatalnak, s alig engednek be ... Külföldi voltomat respektálják. A terem kopár, rideg, a zene hangereje elviselhetetlen. Am. latszik, hogy it.t, mindenki jól érzi magát. Viszont feltűnő, hogy csak egy-két tadzsik. vagy üzbég lányt látni. Többnyire oroszok, akiknek az öregek szemében nem bűn eljárni nyilvános helyekre. Buhara kisvárosnak számít, megszólják az emberek a másikat, a szokásra fittyet hányó fiatalokat. S nem is hittem, hogy ez a túlzsúfolt nap még nagy meglepetést tartogat számomra. Egyedül sétáltam este a rózsaligetben, egyszercsak a kővetkezőket hallom: ..Kék ibolya búra hajtja a fejét... Beleborzongtam. Magyar dalocska, hazámtól sok-sok ezer kilométerre! Az embert meghatja egv fénykép kedves városáról, ötül, ha dicsérik ipari termecsípnie egy taxit —, de ez kább csak vágyálom volt * gyalogosoknak. Hétfőtől kezdve megváltozik a helyzet. Helyi autóbuszjárat kezdi meg „pályafutását” Tokajban. Ütvonala összeköti a község két végét: a SZŐ VOSZ. iskolától a vasútállomást is érintve a mezőgazdasági szakmunkásképző iskoláig szállítja majd az utasokat. keit, sportolóinak eredményeit kutatja idegen nyelvű lapokban — különösen, ha messze hazájában találkozik ezekkel a dolgokkal. Ám a legmeghatóbb * dal... A népdal különösen. — „Kék ibolya búra hajtja a fejét...” — szépen, tisztás cseng a pihenni térő város utcái felett. Részegnek érzem magam, s amikor megakad az ének, elfütyülöm. mintegy válaszként, a Rákóczi-indulót. Az erkélyről egy borzoshajú lány néz alá. Észrevesz az árnyékba sötétben, s egyenest rám szók — Magyar? — kérdi, s nála sem kevesebb az öröm. — Igen — mondom. — Mae ga is? ... Harkovi egyetemisták — szegediek, pestiek, debreceniek. Dupla ok a vidámságra. A harkoviak híresek a J4 kedvükről, ott sem veszíthettek hát ezek a fiatalok semmit abból, amit a világ a nó- tás kedvű népemről tud, a hisz. Kettős ok tehát, hogy reggelig meséljünk egymásnak — Magyarországról. Még csak véletlenül se jut eszünkbe, hogy ennek a népnek fiai nem mindig értik és szeretik egymást. s olykor emiatt tragédiákat értünk meg. Ennyire messze a hazától. olt, ahol kedvünk szerint lehetünk magyarok és világvándorok. nótás kedvűek és tisztelt idegenek, vendégek és otthonra találtak — minek is rontanánk el az ünnepséget? L egfeljebb a korán fekvő, csöndes tadzsikok csodálkoztak: miféle náció keveredett városukba, s milyen okból zavarják nyugalmukat? De erről nekünk nem szóltak egy szót sem. Az ázsiaiak vendégszeretők. Gondoljunk csak önmagunkra, Hiszen lehetséges, hogy e tulajdonságunk éppen c tájról származik Baráti. L*M j
