Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
Tasi map, 1967. szeptember 17. ÉSZAKMAGTARORSZ.4G 9 ÉGÉS ZSÉGVÉDELMI TANÁCSOK t Ideges gyomor- és bélbajok keletkezése és gyógyítása írta: id. dr. Szántó Dezső Tadnnl; táplálócsatornáI CMUUH jángk betegsé. geinél az egész szervezettel és a környezettel való szoros kapcsolata révén sok körülmény szerepelhet Ideges bajoknál az ideghatás a kivá'tó ok, de ez csak akkor érvényesülhet, ha a gyomor és bél működése is rendellenes. Tehát nem tisztán idegrendszeri és nem tisztán emésztőszervi eredetű. Ideges gyomor- és bélbajoknál az agykéreg szabályozó működését lelki hatások zavarják meg. Az agykéreg irányítja a vegetatív, vagy zsigeri idegrendszert, amelynek két része a gyomor és bél szükségletének megfelelő dinamikus egyensúlyt tart fenn. A sejteket a zsigeri idegek végső, finom hálózata öleli körül, ugyanolyan finom érhálózattal, amelynek tágasságát az idegrostok befolyásolják. Az agykéreg szabályozó működésének zavara megingatja a zsigeri idegrendszer egyensúlyát, és ez a hajszálerek szűkítésével a sejtek táplálkozását rontja. A szervezet bizonyos fokig ezt ki tudja egyenlíteni, de gyakori ismétlődés, vagy tartós elhúzódás sejtelváltozást, szervi betegséget okoz. Pavlov és tanítványai idegingerek hatása folyamán állat- kísérletekben vizsgálták a gyomor működést. Enyhébb, múló, majd fokozódó, tartó- sabb zavarokat figyeltek meg az ingerlés ereje és tartama szerint. Klinikusok beteg embereken a kísérletekkel egyező tüneteket észleltek. A megbetegedett emésztőszervekből az agykéregbe jutó ingerek annak harmonikus működését tovább zavarják és ez a körforgás igen nehezen szüntethető meg. A kísérletek alapján — és főképpen Hetényi klinikai észleletéi nyomán — elkülönült a vegetatív betegségek csoportja. Ezek közé tartozik a gyomor- és bélfekélyt egybefoglaló fekélybetegség. Gyomorsipolyos egyénen úgy találták, hogy érzelmi ingerek növelték a gyomorsav mennyiségét. Félelem, vagy ellenségeskedés hatására a nyál ka h ártya megd u zzad t, mozgása és savelválasztása fokozódott. Enyhe sértésre a hóm lefoszlott és a saját gyomornedv hatására négy nap alatt fekély keletkezett. A vékonybél megfigyelése nehéz, de a könnyebben elérhető vastagbélben észleltek ideges tüneteket, amelyeket ingerlékeny vastagbél név alatt foglaltak össze. Fekélybetegségnél elsősorban szellemi, vagy lelki feszültség zavarja meg az agykéreg működését, különösen olyanoknál, akiknek törekvésükhöz nincs meg a szükséges teljesítőképességük. Izgalom hatását tapasztaltam családi hajlamosság mellett, fiatal házas orvosnál még az antibiotikumok ismerete előtt. Felesége súlyos tüdőgyulladása alatt jelentkeztek gyomor- panaszok. A következő őszön már nyombélfekélye volt, amely 5 évi fennállás után át is fúródott. Fekélybelegek életvezetése bizonytalan. Félelem, nyugtalanság, kényszerképzet gyötri őket Fontos a kímélő életmód, különösen szellemi és lelki tekintetben. Kerülni kell a hajszás életei, vagy felelősséget és tartós izgalmakat Legalább nyolc órát aludjon, hétvégi pihenőjét teljes testi és lelki nyugalomban töltse. Évi szabadságát egy, vagy két részletben vegye ki, nem apródon- ként. Ne vállalkozzék munkája mellett még esti továbbtanulásra. Nem megfelelő foglalkozás megváltoztatása is szóba jöhet. Rendszeresen, napi 5—6 kis étkezés szükséges. Ügyelni kell annak nyugodt körülményeire; ne állva és ne munka közben töltse el, jól rágja meg. Az élvezeti szerek, kávé, tea, tömény szeszes italok fogyasztásában tartson mértéket, vagy hagyja el teljesen. Állandó, szigorú diéta — vas- és vitaminhiány miatt — nem jó. Tünetmentes időben elég a panaszt okozó ételek és elkészítési módok mellőzése. Nem bizonyító*4 hogy .szigorú étrend mellett nincs kiújulás. Gyógyszerrel kenteni a görcsös fájdalmat és savtúltermelést a zsigeri ideg- rendszeren keresztül. Szovjet klinikusok kezdték alkalmazni az agykéreg izgalmának csökkentésére a tartós altatást intézetben. Korai szakban igen jó hatású, késői eredményei egyezőek az egyéb módszereknél tapasztaltakkal. Az írás őrzője Érdekes „leletekH a sátorai iat\ihelyi levéltárban A százados írások, amelyek ott sárgulnak a sátoraljaújhelyi levéltár rendszerező polcain, elődeink gyógyítási módszereiről is elárulnak egyet s mást. A levéltár egyik vezetője, a fiatal Hőgye István szép csokrot gyűjtött össze a XVIII. századi gyógyszerek és gyógyítási ajánlatok témaköréből. Megkértük arra a kutatót, hogy beszéljen legutóbbi felfedezéseiről. — Levéltárunk valóban gazdag. Nemrégiben fejeztem be a XVIII. századi gyógyszerekről és gyógyítási ajánlatokról szóló kutatásaim összegezését. Ma, amikor a falusi ember sok betegségre pontosan tudja a gyógyszer-ajánlatot, s azt néven nevezve kéri orvosától, valóban szembetűnő, hogy 200 évvel ezelőH milyen gyógyszerekkel próbálkoztak s mely gyógymódokat alkalmaztak. A levéltári források ezekre vonatkozóan meglehetősen szűkösek. Itt. Újhelyen azonban mégis akadtunk néhány érdekességre. — A népi gyógymódra van néhány irodalmi utalás is. Fazekas Mihály Ludas Matyija és A GUBERÁLÓ Arany János Jóka ördöge felsorol néhányat. — Igen, ezekhez az irodalmi utalásokhoz hasonlatosak a mi levéltárunkban található néhány adat. Figyeljük meg, mi volt kétszáz esztendővel ezelőtt a „tisztulásra való ret- zipe”. Azt mondja ez az ajánlat: „Végy két lat masola szőlőt, két lat mannát, fél lat fóliaszenet, fél lat cremortar- tarit, ezeket másfél fintsányi vízben félig meg kell forralni, utána ruhán meg kell szűrni, és melegen eccere meg kell inya.” Hasonlóan érdekes a „harmadnapi hideglelés ellen” ajánlott gyógymód. Figyeljük csak meg: „Korom, pókháló, méz, soó, feketebors, boretzet, egyenlő mértékben öszvé ke- vertetvén nyers vászonra mázolva, a kéznek pulsussára”. Nem lehet tudni, hogy kik ajánlották ezeket a „retzipé- ket”, azt sem tudjuk pontosan, milyen eredménnyel használhatták. Feltehető, ha nem használt, több mint valószínű, nem is ártott. Az ajánlatok között találunk „zuhoro- dás” elleni gyógyszert, sőt rák elleni javaslatot is. — Csak emberi betegségre ajánlottak ebben az időben gyógyszereket? — Nem. Miután hazánkban, különösen az Alföld peremén virágzott az állattenyésztés, értelemszerűen az állatok gyógyítására is sokféle gyógymódot javasoltak. Például a vértályog elleni „tsalhatatlan” gyógymód a következő: „Végy Szent János napja előtt zöld diót, szárazd meg, és porrátörve tedd el, ha lovad tályogba esik, adj egy maroknyit említett porbul egy meszely jóféle boretzetbe.” A juhmé- tely ellen a következő gyógyszert ajánlja a két évszázaddal ezelőtti állatorvos: „Legjobb az ollyatén (mételyes) juhokkal pályinka moslékot itatni. És a mételyes juh issza éspedig olly nagy kévánság- gal, hogy tartóztatni kell. Gyakran ürömmel és Saljával felkevert, sóval kelletik sózni.” A betegség megelőzésére marháknak, de főképpen juhoknak a következőt ajánlja a korabeli állatgyógyászat: „Minden marhának (juhoknak) savanyított káposzta minden két héten legalább egyszer egy-egy keveset elejékbe adni, minden jószághoz egy-egy kevés sál mirabile Flauberi crudumot, a sóval íelegyenlítve, a Marhának nyalni adni”. Nagyon érdekes a kutyarüh elleni gyógyajánlat: „Három napig reggelestve büdöskeő virágot adni. Negyedik nap reggel következendő sírral megkenniő alutt- tejet tejfelestül egy nagy fazékkal ahhoz fél font babért, negyed itze kénkövet, negyed itze puskaport, két csomó kapadohányt, egy meszely de- hetzet, egy meszely égett bort, egy meszely boretzetet, egy font óhájat apróra vágni. Ez ázzon 24 óráig az alutt tejben, azután a büdössége miatt kívül főzessen és lágy melegen a kutyák megkenettessenek. Ha télben kenetnek a kutyák, egy igen meleg szobába egy nap bezárattassanak, ha pedig nyár van, tzövekhez kös- settessenek a kutyák, de úgy, hogy a napfény egész nap érhesse, csak arra kell vigyázni, hogy egy dézsába előttük mindig víz lehessen.” A népi gyógymódnak és aa orvostudomány akkori fejlettségének szép bizonyítékai ezek a receptek. A feljegyzéseken együtt szerepelnek az emberi és állati betegségekre tett ajánlatok. Hőgye István szerint lehetséges, hogy az ajánlatok egyazon személytől eredhetnek, mert a régi chirurgus, vagy „gyógykovács” egyaránt foglalkozott emberek és állatok gyógyításával. A népi gyógyításmód nyomai ma is fellelhetők falcainkban, ezek természetesen már a tapasztalatokat és a megfigyeléseket is magukba foglalják. (párkány) Kurt Tucholsky Egy házaspár viccet mesél K épzelje, Herr Panter, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesélnünk önnek... — Egy férfi... Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre! Teljesen összepiszkolod a szőnyeget ... Szóval a vándor eltéved az Alpokban. Micsoda? Jól van, akkor nem az Alpokban, hanem a Dolomitokban, de ez teljesen mindegy. Bandukol az éjszakában, meg- pillanat egy távoli fényt, és egyenesen odatart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis hozzá tartozik... Ott a kunyhóban lakik egy parasztember és egy parasztasszony. Az ember öreg, az asszonyka pedig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban fekszenek, illetve dehogy, még nem feküdtek le... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Inkább én. Te majd a végén megmondod, hogy így volt-e vagy sem ... Szóval, egy férfi bolyong a Dolomitokban, mert eltévedt. Illetve ... most veszem észre, hogy összezagyváltad az egészet, a vicc nem is így kezdődik. Egészen másképp. Szóval, él a Dolomitokban egy öreg paraszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős közepén cg)' vándor kopogtat az ajtón, mert eltévedt, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis ketten alszanak benne. — Walter! A hamu! Nem tudod odavenni magadhoz a hamutartót?! —- Ne szakíts folyton félbe!... Szóval, végül ts bebo- csátják a vándbrt a kunyhóba, mert közben az eső is eleredt és a szerencsétlennek a gubájából tacsanu tehát • vizet. így hát azt mondja a paraszt, hogy megaihat az ágyban, az asszonnyal. — Dehogyis! Egyáltalán nem így volt! Egészen rosszul meséled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — Szóval, odakint nagy zivatar van. M egint rosszul mondod. Éppen hogy eláll az eső, békésen elalszanak, majd később felébred az öreg és azt mondja a feleségének ... Trude, vedd már fel a telefont!... Nem, természetesen nem ezt mondja... A paraszt azt mondja a feleségének ... Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, megnézem a kecskéket, mert ha elszabadulnak, akkor holnap nincs lejünk. — Walter, bocsáss meg, hogy félbeszakítlak, de Paul azt mondja nem tud később hívni, csak este. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg ... Hozzál nekünk egy kis kávét... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony oldalba böki a férfit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdösni. — Tehát visszajön az öreg. Aztán hirtelen újra felkel és azt mondja: meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. / — És ekkor oldalba böki a fiatalasszony a vándort és azt mondja: na! — Szó se róla, Walter. Dgj*il talán nem azt mondja. — De még mennyire! Hát mit mondjon? — Azt: most itt az alkalom. — Épp ellenkezőleg: igenis azt mondja, hogy na, és oldalba böki a vándort. — Legalább hagyd, hogy’ befejezzem, te ellövöd a poént, — Ne dühíts fel, Trude! Ha elkezdek egy viccet, akkor be is fejezem. — Én kezdtem. — Mindegy4, akkor is elmondom most már végig; tp különben sem tudsz egy történetet tisztességesen elmondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem 'is figyelek, hanem végre-valahára elmondom a végét, hogy Herr Panternek valami öröme is teljék benne. — Ha te azt hiszed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... — Trude! — Most mondja, Herr Panter, hogy lehet ezt kibírni! Egész héten ol.yun ideges, hogy én ... — Te vagy ideges... — A te fegyelmezetlenséged ... — Mindjárt azt mondod, „komplexumaid”. Ezt nálunk rossz nevelésnek hívják. — Az én gyerekszobám ... — Ki csinálta vissza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam vissza a válókeresetet . i i — Hazugság! B umm! Ajtócsapódós jobbra. Ajtócsapódás balra. Most itt állok j egy4 fél viccel. Vajon mit vé- í laszolt a vándor az ifjú asz- ! szonynak? Fordította: Zilahi Judit .1 Amikor egyetlen bölcs dolog nem jut eszembe — az utóbbi időben egyre gyakrabban — szívesen kotorászok népünk bölcsességének kincstárában, melyből mindig sikerül valami clméssé- get kibányászni. Szeretem eme bővizű forrást, mely azt is dokumentálja, hogy népünk sok ügyben már évszázadokkal előtte tudta, mitől döglik a légy. ami szintén egy népi mondás. De az utóbbi időben eme szenvedélyem miatt egyre több kellemetlenség ér. A múltkor például egy részeges huligánról szólván csupán a hangulatjestés miatt azt írtam, hogy iszik, mint rendben halad a betakarítás, okosan gazdálkodnak a községfejlesztéssel és havonta 35 centi betonjárdát építenek. Hasonló okokból tiltakozott az Állami Biztosító mohácsi fiókjának intézője is, a Több ts veszett Mohácsnál című írásomért. Közölte, hogy a mondásban foglaltak, bár megfelelnek az igazságnak, miszerint Mohácsnál már veszeti el egy és más, de a cikkben fel kellett volna tüntetni, hogy ennek az volt az oka, hogy nem volt háztartási biztosításuk. Legutóbbi cikkemben takarékosságra intettem feleimet, mondandóm súlyosabKözmondások a kefekötö. A cikk megjelenése után a Kefekötök Egyesülése levelet intézett a szerkesztőséghez, és kérte, hogy adjuk közre tiltakozásukat a súlyos rágalom ellen, amely a becsületesen dolgozó kefekötök kollektíváját vérig sértette. A tiltakozó levél kilátásba helyezte, hogy amennyiben, nem tartózkodom az effajta, káros általánosításokra felhasználható felelőtlen kijelentésektől, megráznak, mint Krisztus a vargát. A tiltakozó levél megjelenése után a Vargák Szekciója tiltakozó menetben vonult fel a szerkesztőség elé, ahol a szónok a fejem, valamint azt követelte, hogy sértő kijelentésemet vonjuk vissza. Ezek uián senki sem csodálkozik, hogy milyen szörnyű bajt zúdítottam a fejemre, midőn egyik bíráló cikkemben a népi mondást idéztem, mely szerint baj van Köpecen. A köpeci községi tanács végrehajtó bizottsága memorandumot intézett hozzám, és visszautasította a rágalmat. Közölték, hogy községükben a felszabadulás óla semmi baj nincs. bá tételére idéztem népünk tapasztalatainak gazdag tárházából kölcsönkért mondást, miszerint több nap, mint kolbász. A cikk megjelenése után a Kolbászipari Tröszt éles hangú tiltakozó jegyzékben utasította vissza az alávaló rágalmat: „Az effajta demagóg kijelentések csak arra jók, hogy elvegyék dolgozóink kedvét a termeléstől, valamint megingassák népünknek a közellátásba vetett bizalmát” — írták memorandumukban. Hasonló bajt zúdítottam magamra, midőn egy remekbe szabott novellám főhősét imigyen jellemeztem: — Olyan se hús, se hal ember volt! A novellával harmickét irodalmi fő- és aldljat nyertem, három egyetem választott díszdoktorául és hamarosan az újság is foglalkozott velem. Megírták, hogy ezen kijelentésemmel lejáratom a magyar kereskedelmet. A cikk bizonyságul említette a Vásárcsarnok felhozatalának utolsó negyedévi adatait, valamint a halászati termelőszövetkezetek termelési statisztikáját. Ebből wlágosan kiderül, hogy hús is van, hal is, sőt vad is, és mi szem-szájnak ingere. A méltatlannak érzett támadásokon elkeseredve berúgtam, mint egy kefekötö... pardon, mint egy disznó és midőn a kocsmából ki akarták tenni a szűrömet, melyben én is benne tartózkodtam, tiltakoztam. A kiérkező rendőr járőrt a pincér így tájékoztatta: — A kedves vendég úgy káromkodik, mint egy kocsis. A kocsmában három frakkba öltözött úr tartózkodott, i akik a fenti szavakat meghallván a pincérhez léptek, \ átadták a kocsisok tiltakozó j jegyzékét, majd a nevezett vendéglátóipari dolgozót úgy \ megdorgálták, mint szódás a lovát... illetve helyesbitek, miután nem óhajtom, hogy a szódások lovaikkal aláíratott jegyzékben forduljanak hozzám felelőtlen fecsegésem miatt. Hazafelé menet elénekeltem a <rátóli legények viselt dolgairól szóló népi balladát és amilyen pechem van. egy lokálból éppen három rátóti legény vonult ki és ott a helyszínen elégtételt vettek rajtam, a község ifjúságának becsmérléséért. A kórházbun megállapítottam, hogy cikkeimmel már j sok bosszúságot okoztam embertársaimnak, és íme rajtam is bekövetkezett a bölcs népi mondás tanulsága: addig jár a korsó a kútra, míg cl nem törik. Itt természetesen azonnal le kell. szögeznem, hogy nem a vas- és edényboltokban vásárolt kiváló .minőségű korsókra gondolok, hanem a lelkiismeretlen maszekok által összeeszkib< vacakokra. Ezt az alkalmat használom fel, hogy megkövessem a magyar kisiparosok fazekas szekcióját, amely a temetésemen rendezett óriási demonstrációt aljas rágalmaim ellen. ősz Ferenc
